TFC 6. fejezet

Neil maga mögött hagyta a valóságot, amikor belépett Dan szobájába. Egy hónap Andrew hibbant bandájával és egy lobbanékony Wymackkel majdnem visszafordíthatatlan károkat okozott a Rókákról alkotott képében. Erre most édes jeges teát kortyolgat és a Renee által otthonról hozott sütiket majszolja. Még egyszer utoljára rákérdeztek a bunyóra, de amikor Neil kikerülte a válaszadást, nem erőltették tovább. A lányok épp a jótékonysági programokról beszélgettek, amelyekben azt akarták, hogy a Rókák is részt vegyenek az ősszel.
Dan Matt vállának dőlve ült, ujjait összekulcsolva az övéivel, és bólogatott, ahogy Renee az ujjain vezette a felsorolt ötleteket. Most, hogy Andrew eltűnt a képből, elég barátságosnak tűnt, de Neil azért megjegyezte magának, hogy vele nem érdemes packázni. Kemény fából faragták, mondta volna az anyja. Szüksége is van rá – gondolta Neil – egy ilyen alja banda vezetéséhez.
A szobatársa, Renee egy rejtély volt. A Rókák végzős kapusa állig érő világos fehér hajának alsó három centimétere különféle pasztellszínekre volt festve. Elég izgalmas frizura, hogy elidőzzön rajta az ember tekintete, de meglehetősen furcsa, ha együtt nézzük a szolid sminkkel, visszafogott ruhákkal és a finom, ezüstkeresztes nyaklánccal. Nicky a csapat tündérének hívta. Neil a lány beszédét hallgatva meg tudta érteni. Ötlete sem volt, mi alapján került be a Rókák második esély jellegű bandájába.
Wymack ötkor hívta őket azzal, hogy Seth és Allison útban vannak a repülőtérről. Épp a poharaikat tüntették el, amikor Nicky megjelent Neilért.
– Mérni fogom az időt – mondta Dan, az óráját mutatva Nickynek. – Tudom, meddig tart innen a pályára jutni, főleg veled a volán mögött. Egyenesen odaviszed, értve vagyok?
Nicky leintette.
– Bízz már kicsit az emberben, Dan!
– Az Renee dolga, nem az enyém. Az enyém, hogy biztos legyek abban, hogy az évet tíz működőképes testtel kezdjük.
– Nem mintha ki akarnánk nyírni.
– Kevin már próbálkozott – mutatott rá Matt.
– Á, az csak szeretetből volt – Nicky Neil felé intett a fejével. – Mehetünk? Úgy érzem, mintha nem látnának itt szívesen.
Nem várt rá, hanem eltűnt a folyosón. Amikor Neil kilépett a lányok szobájából, Nicky már a lépcső felé kocogott. Sietnie kellett, ha utol akarta érni. Nicky csak a lépcsőnél lassított le, majd eltúlzott kíváncsiságot mímelve megemelte a szemöldökét.
– Szóval beszélsz franciául.
– Igen – mondta Neil.
Nicky egy kicsit kivárt, hátha magától folytatja.
– Miért pont francia?
– Az anyám családja francia. – Ez egy olyan hazugság volt, amelytől brit édesanyja valószínűleg forgott volna homokos sírjában. – Nem sok választásom volt, melyik nyelvet tanuljam a suliban. Kevin hol tanulta?
– Nem tudod? – lepődött meg Nicky. – Tudtad, hogy meg fog érteni.
– Egyszer hallottam beszélni – így Neil.
– Jean tanította meg – mondta Nicky. – Jean Moreau...? A Hollók Marseille-ből importált hátvédje. Szoros volt a kapcsolatuk Kevinnel, és stikában megtanította franciául. Hé, esetleg taníthatnál néhány jó pasizós szöveget. Kevin nem hajlandó.
– Szinte biztos vagyok benne, hogy olyasmiket nem tanultam, amiket te mondani akarnál.
– Micsoda pazarlás – panaszkodott Nicky.
Andrew a kocsinak támaszkodva várt rájuk. Kevin már helyet foglalt az anyósülésen, Aaron pedig a hátsón ült egymagában. Andrew Neil és az ajtó között állt, így Neilnek meg kellett torpannia előtte. Nicky folytatta útját az autó körül a vezetőülésig, Neilt Andrew nem létező kegyelmére bízva.
– Megvártál minket – szólt Andrew meglepetést színlelve. – Egy hazug, aki olykor őszinte. Így az emberek sosem tudhatják... Nagyon hatásos. Én már csak tudom. Én is ezt csinálom, mint láthatod. Na, gyerünk akkor! Csak utánad.
Neil bemászott a hátsó ülésre. Andrew követte, beszorítva Neilt maga és testvére közé. A motor ekkor már duruzsolt. Amint Andrew becsapta az ajtót, Nicky kilőtt, mintha az aszfaltot is magával akarná vinni. Neil automatikusan a biztonsági öve után nyúlt, de az egyik iker épp azon ült.
Andrew úgy terpeszkedett, hogy az ő oldalának nyomódjon.
– Mindazok után, amit érted tettünk, te kikezdesz velünk? Szégyelld magad, Neil!
– Te kezdtél ki velem egy hónapja – felelt amaz. – Ha véget akarsz vetni neki, hagyj békén!
– Szeretek harcolni. Csak kellemetlen, amikor edzőbá, Abby és a többi minden lében kanál elkezd picsogni. Légy tekintettel másra!
– Te légy tekintettel másra, és ne piszkáld a cuccaimat!
– Egyáltalán honnan tudod, hogy mi voltunk? Talán Matt volt. Ártatlan, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője? Ez az exyben nem így működik.
– Mégsem tagadod.
– Úgysem hinnél nekem.
– Azt sem hiszem el, amit kérdezel.
– Akkor hidd el ezt, Neil: rám nem tudsz pórázt tenni. Ne is hidd azt, hogy meg tudod tenni, oké? És ne légy akkora hülye, hogy másoknak azt mondod, sikerülhet. Veszélyes. Azt éred el vele, hogy össze akarlak roppantani.
– Te? – feleselt Neil. – Nem fog összejönni.
Andrew mosolya még szélesebb lett.
– Óóó, ez izgalmas kihívásnak ígérkezik. Jaj, anyuci, szabad?
– Az anyád halott. Ne hidd, hogy érdekli, mit csinálsz!
– Biztos vagyok benne, hogy sosem érdekelte – felelt Andrew. – Valószínűleg megsértődne a halál-dolog miatt, mondjuk szerintem az inkább mókás volt. De igazad van.
Tenyerével a homlokára csapott, mintha valami nyilvánvaló most esett volna le neki.
– Azt csinálok, amit akarok. Vedd úgy, hogy hivatalosan meg vagy hívva, te kis hullajelölt. Elviszlek magunkkal Kolumbiába most pénteken.
Elengedte Neilt, és öt kinyújtott ujján át rámeredt.
– Öt napod van, hogy megismerd a többieket. Öt nap teli gyakorlással és az edzőbá nevetséges csapatépítő hülyeségével. Aztán pénteken rajtunk a sor. Megtudod, milyenek vagyunk a pályán kívül.
– Elviszünk vacsizni – szólt közbe Nicky a válla fölött. – Régen Kolumbiában éltünk, úgyhogy ismerjük a legjobb helyeket. Sőt mi több, van egy saját kecónk, úgyhogy nem kell azon aggódni, hogy hogyan vezessünk vissza részegen vagy fáradtan. Nagy durranás lesz!
– Nem iszom és nem táncolok – mondta Neil.
– Nem probléma – vágta rá Andrew. – Kevin sem táncol többé, én meg soha nem is táncoltam. Ihatsz üdítőt és beszélgethetsz velünk, amíg a többiek hülyét csinálnak magukból. Nem fogjuk tudni végigcsinálni ezt az évet ezzel a kis félreértéssel köztünk, úgyhogy kiveszünk egy éjnyi szabit, hogy kibogozzuk.
A "kibogozni" furcsa szóválasztás. Neil tudta, előbb kötné fel magát egyikük, mint hogy jól kijöjjenek egymással, és biztos volt benne, hogy ezt Andrew is így gondolja. Egyértelmű, hogy az iker azt várta, ő hátrál meg előbb.
Neil tudta, hogy meg kéne, de már késő volt. Be akarta bizonyítani, hogy nincs igaza, akármilyen hülye ötlet volt ez.
– Megyek, ha megígéred, hogy soha többé nem nyúlsz a cuccaimhoz.
– Milyen birtokló – jegyezte meg Andrew.
– Hogy ne volnék? – így Neil. – Minden dolgom belefér egyetlen táskába.
Andrew ezen elgondolkodott, majd eszelős vigyorral válaszolt.
– Oké. Egy éjszaka velünk, és nincs több betörés. A péntek jó móka lesz!
Neilnek erős kétségei voltak.
Jó egy perccel előbb értek a stadionhoz, mint a törvény betartására hajlamosabb csapattársaik. A járdán várakoztak, míg Matt furgonja is befutott. Amint a felsőbb évesek leparkoltak és kiszálltak, Andrew Neilre bökött.
– Ni, egy darabban.
– Vérzel valahol? – kérdezte Matt.
– Semmi létfontosságú – felelt Neil.
Renee lépett közbe, mielőtt a barátai reagálhattak volna.
– Miért nem várunk odabent Seth-re és Allisonra? Még van egy kis időnk, és kissé meleg van idekint.
– Talán autóbalesetet szenvednek, és nem érnek ide – ötletelt Nicky reménykedve.
– Komolyan, Nicky? – feddte meg Renee. – Ilyennel nem illik viccelni, nem gondolod?
Gyengéden mondta egy leheletnyi mosollyal az arcán, de Neil így is érezte a helytelenítést. Finomabb, mégis valahogy halálosabb volt, mint a rosszalló tekintetek, amiket Matt és Dan küldtek Nicky felé - talán mert olyan édesen csalódott volt Nicky viselkedése miatt. Az lesütötte a szemét, és kelletlenül megrántotta a vállát.

– Gyerünk – mondta Dan, és elvezette őket az öltözőkig.
Wymack és Abby a társalgóban ültek a házimozi előtt, amikor a csapat betoppant. Dan idegességét őszinte melegség váltotta fel, ahogy üdvözölte kettejüket. Andrew bandája egyenesen az egyik kanapé felé vette az irányt, míg Matt a másikon várt a lányokra. Neil egy széket választott, amelyről szemmel tarthatott mindenkit. Miután Renee üdvözölte a párost, csatlakozott Matthez a kanapén, maguk között hagyva egy helyet Dannek. Utóbbi egy kicsit tovább maradt Wymackkel, éppen élénk beszélgetésbe merültek a nyári nemzetközi ligáról.
Majdnem húsz perc telt el, mire végre megérkezett a maradék két Róka is. Neil rögtön érezte, hogy megváltozott a hangulat, ahogy kivágódott az ajtó. Megfigyelte társai reakcióját, és magában négyfelé osztotta a csapatot: Danék hárman, Andrew-ék négyen, az új érkezők és önmaga.
Seth Gordon lépett be először egy nagy adag viselkedési probléma társaságában. Nem tűnt boldognak, hogy egy hónapos szünet után újra láthatja a többieket, és épp csak odamorrantott valamit a felnőtteknek köszönésképpen. Szánt rá egy másodpercet, hogy morcosan Neil képébe bámuljon, de ez volt minden. Ledobta magát az egyik üres székre; az egész gyerek csak egy pár hosszú láb és fekete dühfelhő volt. Az ajtót szuggerálta, várva társa érkezését.
Allison Reynolds pár pillanattal maradt el mögötte. Megállt az ajtóban, csak hogy fenyegető pillantást vethessen a szoba túlvégébe, bárdolatlan csapattársára. Neil látott fotókat Allisonról, miközben a Rókák után böngészett, de a lány így is érdemelt egy plusz pillantást. A Reynoldsok milliárdosok voltak köszönhetően világklasszis luxusszállodáiknak. Allison modern kori hercegnőként nőtt fel, afféle hírességként családja ügyfeleinek körében. Az a hír járta, hogy a lányt kitagadták az örökségből, amikor az exyt és a közönséges állami iskolákat választotta a családi vállalkozás helyett, de ennek ellenére is úgy nézett ki, mint egy kifutósztár. Mindenki más farmerban volt, leharcoltan a költözés miatt. Allison úgy nézett ki, mint aki máris kész a következő fotósorozatára tökéletes platinaszőke loknijaival, tűsarkúban és simulós ruhájában.
– Mi is örvendünk nektek – mondta Wymack szárazon.
Allison az edzőt kihagyva bólintott Abbynek.
– Túlélte a nyarat.
– Hála a magasságosnak! – felelt Abby. – Semmivel sem lett könnyebb, az biztos.
Allison végigfuttatta a pillantását a szobán, szája megvetően rándult, amikor kiszúrta Andrew csapatát. Majd megállapodott a tekintete Neilen, látványosan tanulmányozta őt egy percig.
– Melléd ülök – határozta el magát.
Átszelte a szobát, és Neil székének karfájára ült. Nem lehetett valami kényelmes azon a csöppnyi helyen, a srácra kellett dőlnie, hogy megtartsa egyensúlyát. Átkarolta Neil vállát, hogy le ne csússzon, és keresztbe fonta lábait. A mozdulattól a ruhája feljebb siklott, kivillantva feszes, napbarnított combját.
Neil a szeme sarkából látta ezt, de tekintetét Allison arcán tartotta. Arca égni kezdett anyja pofonjainak emlékétől. Szökevényként élve nem volt idő barátokra vagy párkapcsolatra, de ez nem vette el Neil kedvét attól, hogy megnézze a lányokat, amikor idősebb lett. Anyja figyelő tekintetét nem kerülte el a bámészkodás és az egyre növekvő szétszórtság. Félve, hogy egy nevetséges diákszerelem miatt kikotyogja titkukat, úgy megverte, mintha puszta kézzel kiirthatná belőle a hormonokat. Néhány év ezzel az átnevelő technikával, és Neil végül leszűrte a tanulságot: a lányok túl veszélyesek, nem érdemes lepaktálni velük. Allison gyönyörű volt, de tiltott gyümölcs.
– Arrébb ülhetek, ha ide szeretnél ülni – ajánlotta fel.
– Nem, köszi, így jó – mosolygott a lány, de volt valami önelégült benne, talán mert Seth úgy bámulta őket, mintha a pillantásával gyilkolni tudna. Allison Wymackhez fordult, és türelmetlenül csettintett az ujjával.
– Ugye nem fog sokáig tartani? Hosszú volt a repülőút, elfáradtam.
– Miattatok állunk – mondta Wymack, majd Neilre bökött.
– Első napirendi pont: Neil Josten, az új cserecsatárunk. Akarsz valamit mondani?
Neil megrázta a fejét, Wymack hüvelykjével Allisonra és Seth-re mutatott.
– A többiekkel már találkoztál, ők pedig: Seth Gordon, kezdő csatár és Allison Reynolds, a védekező osztónk. Kérdés, panasz, óhaj-sóhaj? Valaki?
Seth dühösen Neilre szegezte az ujját.
– A kurva nagy panaszom...
Neil úgy sejtette, ezt a vitát már lefolytatták Wymackkel, mivel az edző úgy folytatta, mintha meg sem hallotta volna.
– Rendben, akkor menjünk is tovább. Abby?
Abby felállt, és összetűzött papírkötegeket osztott ki nekik.
– A szokásos unalmas papírok. Írjátok alá a megfelelő helyeken, és holnap az első dolgotok legyen visszaadni nekem! Amíg nem iktattam őket, nem játszhattok.
– A nyári edzések 8:30-kor kezdődnek. Élvezzétek ki a későn kelést, ugyanis a félév kezdetén áttérünk 6:00-ra! Az edzőteremben találkozunk. Ismétlem, az edzőteremben találkozunk. Ha azért késtek, mert ide jöttek ahelyett, a lábamat a szátokba adom. Csak egy hónapig voltatok távol, ne kábítsatok azzal, hogy nem tudjátok hogy szokott ez menni!
– Igenis, edzőbá! – felelt a csapat kórusban.
– Az eü vizsgálat még ma meglesz, mielőtt elmennétek. Andrew, te mész először. Seth, te vagy a második. A többiek húzzanak sorsot vagy bánom is én. Ne is álmodjatok róla, hogy leléptek, mielőtt Abby megnézett volna titeket!
Beszéd közben morcos pillantást vetett az ikrek bandájára. Andrew és Nicky előkapták ártatlan pillantásukat, amit senki nem hitt el nekik.
Abby Kevin mögé állt, míg Wymack hezitált. A férfi a papírhalomért nyúlt, amely lefordítva hevert mellette.
– Utolsó napirendi pontunk mára a beosztás.
– Máris? – hökkent meg Matt. – Még csak június van.
– Dátumaink ugyan nincsenek, de az ESZB eszközölt némi változtatást, amitől az idei tavasz utólag gyerekjátéknak tűnik. A kerületünkben minden edzőt egyesével figyelmeztettek, hogy próbáljuk meg uralni a helyzetet, mert lehet, hogy csúnya lesz.
– Lehet annál rosszabb, mint az a sok szar, ami tavaly ömlött ránk? – kérdezte Seth.
Matt az ujjain számolta.
– Betörések, fenyegető telefonhívások, őrült újságírók, vandálok...
– A személyes kedvencem az volt, amikor valaki feljelentett a rendőrségnél, hogy droglabort csináltunk a koleszból – csatlakozott Dan is savanyúan. – Rendőrségi razzia? Felbecsülhetetlen.
– A halálos fenyegetések is elég kreatívak voltak – szólt Nicky. – Talán ezúttal továbbmennek, és tényleg megölik valamelyikünket. Szavazzunk! Szerintem Seth legyen a szerencsés.
– Kussolj, buzeráns! – vágott vissza az említett.
– Nem szeretem ezt a szót – szólalt meg Andrew. – Ne használd!
– Azt akartam mondani, hogy "Baszd meg, kretén!", de akkor nem tudtátok volna, melyikőtökhöz beszélek.
– Egyáltalán ne beszélj hozzánk! – javasolta Aaron. – Úgysem mondasz soha semmi értelmeset.
– Elég legyen! – vágott közbe Wymack. – Nincs időnk a pitiáner hülyéskedésetekre idén. Új iskola került a körzetünkbe.
Neil Kevinre pillantott, aki fehér arccal, merev tartással bámult előre. Hogy szuszakolsz be négy férfit egy kanapéra? Andrew bandája összenyomódva ült, Kevinnel és Andrew-val középen. Gyógyszer ide vagy oda, Andrew nem mulasztotta el észrevenni, ahogy Kevin megfeszült, de hála a bogyóknak ezt viccesnek találta. Felvigyorgott Kevinre, de Wymack mondanivalója letörölte arcáról a mosolyt.
– Az Edgar Allan délre jön.
A sokk elhallgattatta a csapatot, de nem sokáig.
– Ilyen nincs! – csattant fel Dan. – Ez nem vicces, edzőbá.
Seth láthatóan nem így gondolta, mert éktelen hahotába kezdett. Aaron, Nicky és Matt egymást túlkiabálva követeltek magyarázatot. Allison olyan éleset sikkantott megrökönyödésében, hogy Neilnek csengett tőle a füle. Renee, Neilhez hasonlóan Andrew-t fixírozta, Kevin nem szólt semmit.
Wymack megpróbálta elmagyarázni az ESZB szemszögéből a dolgot, de továbbra sem vette le a szemét Andrew-ról. Nem tartott sokáig, hogy a csapat észrevegye, mi tereli el a figyelmét. A lárma lassan elült, és Andrew mosolya visszatért. Ezúttal az összes fogát is látni engedte. Andrew-t a gyógyszerek feldobták, de rossz természetét nem törölték el. Neil tudta, mit jelent ez a mosoly, és lélekben felkészült a kitörésre.
– Hé, Kevin! – kezdte Andrew. – Hallod ezt? Valaki nagyon hiányol téged.
– Az ESZB-nek nem szabadott volna belemennie – felelt Kevin olyan halkan, hogy Neil inkább csak hallani vélte.
– Mondtad, hogy eljön érted.
– Nem gondoltam, hogy így.

– Hazug – ítélt Andrew, mire Kevin összerezzent.

Az iker oldalra fordult ültében, hogy jobban lássa Kevint, ezzel háta Nicky oldalának nyomódott. Ő elhajolt megháborodott unokatestvérétől, öklei kifehéredtek, ahogy a kanapé karfáját szorította. Andrew vagy nem érezte, vagy nem érdekelte, milyen kellemetlenséget okoz Nickynek. Minden figyelmét Kevinnek szentelte, aki úgy nézett ki, mint aki mindjárt rosszul lesz, de a pániktól azért messze állt. Andrew-nak nem okozott gondot értelmezni, honnan veszi látszólagos lelkierejét.

– Te tudtál erről – jelentette ki. – Mióta? Egy nap, két nap? Három, négy, öt?

– Az edzőbá elmondta, amikor jóváhagyták. Májusban.

– Május. Majrés május. Huston, baj van! Day, baj van! Azért kíváncsi volnék, Kevin Day, mikor tervezted elmondani?

– Én mondtam neki, hogy ne tegye – szólt közbe Wymack.

– Az edzőbát választottad helyettem? – kérdezte Andrew nevetve. – Óóóó, anyám! Kivételezés, csalás, árulás, milyen ismerős! Azok után, amit érted tettem...

– Andrew, hagyd ezt abba! – figyelmeztette Abby.

– Segíts! – kérte Kevin, majdnem suttogva.

Andrew csettintett a nyelvével, és oldalra döntötte a fejét.

– Segítsek? Segítsek valakinek, aki egy hónapon át az arcomba hazudott? Hogyan?

– Maradni akarok – mondta Kevin. – Újra megkérlek: ne engedd, hogy elvigyen!

– Te vagy az, aki igent mondana neki – emlékeztette Andrew. – Tán elfelejtetted.

– Kérlek.

– Tudod, mennyire utálom ezt a szót.

Kevin lebámult az ölében összekulcsolt kezeire, a kézfején húzódó heget nézte. Neil csak futólag látta eddig, mert nem akarta, hogy Kevin rajtakapja, amint bámulja. Girbegurba, egyenetlen vonalként éktelenkedett a vékony csontokon. Ahhoz képest, hogy Riko törte el a karját, nem lehetett tiszta törés. Andrew egy hatalmas sóhajjal tartotta oda a kezét, eltakarva Kevin elől a heget.
– Nézz rám! – mondta.
Kevin ráemelte üldözött tekintetét. Neil nem értette, hogy mosolyoghat Andrew ezen az üres tekinteten, a gyógyszerek ellenére sem. Ő maga a szoba túlvégéből is érezte Kevin kétségbeesését, és ez olyan ismerős volt számára, hogy azt hitte, menten kidobja a taccsot.
– Minden rendben lesz – mondta Andrew. – Megígértem, nem igaz? Tán nem hiszel nekem?
Beletelt egy kis időbe, de végül Kevin láthatóan megnyugodott. A halálfélelem lassan eltűnt a tekintetéből, ahogy feltöltődött az erővel, amit Andrew nyújtott neki. Elképesztő volt az a rendíthetetlen bizalom, amelyet iránta érzett. Hogy miért gondolhatta Kevin azt, hogy egy elmezavart törpe meg tudja védeni egy ilyen tébolyult családtól, mint a Moriyamák, Neil nem érte fel ésszel. Le kellett volna ennek nyűgöznie, de csak keserűséget érzett. Nagyot nyelt, hátha az enyhíti a gyomrában felgyülemlő savat, és elfordította a tekintetét.
Wymack még egy percig tanulmányozta őket, aztán bólintott.
– Az ESZB még e hónapban megteszi a hivatalos bejelentést. Beleegyeztek, hogy megvárják, míg mindegyikőtök megérkezik, és így könnyebben megvédhessünk titeket. Ez nem jelenti azt, hogy felelőtlenkedhettek. Chuck – ő a rektorunk, Charles Whittier, Neil – megújította a rendeletet, miszerint a riporterek rendőri kíséret nélkül nem tartózkodhatnak az egyetem területén. Kétszer annyi kampuszrendőrrel fogtok találkozni, és szeretném, ha mindegyikőtök elmentené a telefonszámukat, biztos ami biztos. Megértettük egymást?
Neilnek ugyan nem volt telefonja, de ő is együtt zengte a kórussal:
– Igen, edzőbá!
A szoba elcsöndesült, Neil volt az, aki ezt elsőnek megelégelte.
– Van még valami, edző, vagy végeztünk?
– Ez fontos dolog – szólalt meg Dan. – Mindent megváltoztat, úgy látom, nem érted.
– Neil már akkor rájött, amikor Kevin is – felelt helyette Wymack. – Már megbeszéltem vele, úgyhogy ért mindent. És nem, ennyi volt. Abby, innentől a tieid. Tégy velük akaratod szerint.
Neil talpra pattant, és hátra sem pillantva megindult az ajtó felé. Dan megpróbálta visszahívni a vizsgálat miatt, de Abby leintette.
Renee kint érte utol.
– Sajnos ez azt jelenti, hogy Andrew nem tud visszafuvarozni a kollégiumba – mondta neki. – Kevinnek szüksége van rá, és ez felülírja a ti akármilyen egyezségeteket. De ha tudsz várni egy kicsit, mi szívesen elviszünk. Egy csomó hely van Matt furgonjában.
Neil nemet akart mondani, de más csúszott ki helyette:
– Miért bízik Kevin Andrew-ban?
Renee mosolygott.
– Mert tudja, hogy megbízhat benne.
– Amikor ennyi forog kockán... – erőltette Neil, mintha Renee nem értené pontosan, mi is folyik itt. Talán nem is értette annyira, mint ő. Talán nem is foghatta fel, mi vár Kevinre, ha Andrew elbukik. A lány másmilyen volt. Ő normális volt, vagy legalábbis annyira normális, amennyire egy Róka lehetett. A maffia és a családok közötti vérre menő viszályok valósága nem látható a szombat esti matinéban. Neil gyűlölte a tényt, hogy Renee nem értheti ezt meg, de még jobban gyűlölte, hogy ő viszont igen. – Amikor ennyi forog kockán, komolyan úgy gondolja, Andrew elég lesz?

Renee a fiú felé nyújtotta a karját.

– Neil – kezdte olyan lágyan, hogy olybá tűnt, meg sem hallotta a kérdést. – Neil, légyszi, várj meg minket!

– Nem – mondta Neil, és hátralépett egyet. – Tudom az utat, köszönöm.

Hengerré hajtotta kezében a papírokat, és elkocogott. Renee nem kiáltott utána, de Neil a hátában érezte a pillantását. Amint elérte a parkoló távolabbi végét, teljes sebességre kapcsolt.

A futás nem csitította el a szorongást, amely belülről rágta. Rosszabb hangulatban volt, mire odaért a kollégiumba, mint mikor elhagyta a stadiont. Megpróbálta elterelni a figyelmét a pakolászással, de hamarosan azon kapta magát, hogy fel-alá sétál az üres sporttáskájával a kezében. Az ötödik kör után megelégelte. Térdre borult, kitépte a komód fiókját, és kiszórta a ruháit, hogy hozzáférhessen a széfjéhez. Beütötte a kódot, és kiakasztotta a lakatot, hogy hozzájusson a mappájához. Lapról lapra végignézte, ellenőrizve, újraszámolva mindent.

Nem kellett volna idejönnie. Nem kellett volna maradnia, miután kiderült a kerületváltás, és hogy kik a Moriyamák. Andrew kutakodása kellett volna legyen az utolsó csepp, még ha Andrew maga nem is említette, mi mindent talált nála. Talán nem volt elég esze, hogy megnézze a zsebeket, vagy félredobta a dossziét, amint rájött, hogy afféle szentély volt Kevin és Riko imádatára. De nem nyugodhatott meg azt feltételezve, hogy Andrew nem talált rá a pénzére. Az alapján, amit eddig a kapusról tudott, valószínűleg csak arra várt, hogy a megfelelő időpontban a képébe vághassa.

A pánik menekülésre biztatta, de Neil mozdulni sem tudott. Egy csöndesebb hang valahol a félelme alatt nem engedte felállni. Neil még emlékezett Kevin összeomlására egy hónappal ezelőtt Wymacknél. Kevin félelme az elevenébe talált, hiszen Neil is jól ismerte ezt az érzést. Mindennap úgy kelt fel, hogy újra meg kellett tanulnia lélegezni. Minden reggel két percet arra szánt, hogy a lebukásának esélyeit latolgassa, számba vegye, mi szól a maradás mellett, és próbálja megzabolázni rettegését.

Vajon Kevin ugyanígy tett? A holtra vált ábrázat, amellyel Andrew felé fordult ugyanaz volt, mint amit Neil a tükörben látott. Amikor felhagyott a színjátékkal, amikor befejezte a rágódást, hogy ki figyeli éppen, amikor elengedte az összes hazugságot, amely életben tartotta... akkor ez volt az egyetlen arckifejezés, amit produkálni tudott.

Visszapakolt mindent a széfjébe, és előásta a korábban vásárolt cigarettát. Az ablakhoz ment, mindkét zárat elfordította, és ameddig csak tudta, feltolta az ablaktáblát. A szúnyogháló nem engedte, hogy kihajoljon, de addig nyomta magát neki, amíg az meg nem reccsent. Meggyújtott egy cigarettát, és nézte, ahogy ég. A tűz és füst kesernyés szaga tompította idegességét, de az azt követő ismerős, csendes gyásztól csak rosszabb lett minden.
Nem számít, mennyire hasonlítanak Kevinnel, volt egy lényeges különbség köztük, ami miatt Neil úgy érezte, mintha két külön világban élnének. Kevinnek ott volt Andrew. Neilnek nem volt senkije, aki segített volna cipelni magányát és reménytelenségét. Akár ma, akár holnap vagy a jövő héten lép le, azt egyedül teszi majd. Két, öt vagy tíz év múlva, ha egyáltalán még életben lesz, magányosan lesz életben. Akárhová sodorja a szél, akárkinek is adja ki magát, egyedül marad halála napjáig. Sosem bízhat senkiben annyira, hogy közel engedje magához.
És ezért nem mehetett el.
Még ha minden porcikája azt üvöltené, hogy fusson, Neil akkor sem tudná megtenni. Azok után nem, amit Kevin és Andrew ma eljátszott. Talán szánalmas volt, vagy túl féltékeny, hogy csak úgy elsétáljon. Talán csak megértésre vágyott.
Miért van az, hogy Kevinnek mindig több jut? Igaz, a családja borzasztó volt, de legalább volt otthona, hírneve, jövője. A rivaldafényben nőtt fel, míg Neilnek folyton a háta mögé lesve kellett végigbumliznia egy tucat országon szerte a világban. Kevin elvesztette a kezét, de visszanyerte szabadságát. Makacsságának és tehetségének köszönhetően ott folytathatja, ahol abbahagyta, még ha ezért meg is kell tanulnia, hogy a gyengébbik kezével játsszon. Volt egy edzője és egy csapattársa, aki a Moriyamákkal is szembeszállna érte. Miért? Kevin miért volt érdemesebb minderre?
Miért érdemli meg Neilt? Miért kéne neki itt maradnia és Kevinért aggódnia, amikor a saját élete a tét? Ahogy Kevin bánt vele a nyáron, inkább örülnie kéne. Itt volt a tökéletes alkalom, hogy kiszálljon. A csapat azt hinné, Neil csak egy ijedt kisgyerek, aki nem bírta elviselni az igazságot a Moriyama családról, a sajtó pedig úgyis Kevinnel és Rikóval lenne elfoglalva, nem egy bukott Rókán lovagolna. Még névtelen köszönőlevelet is küldhetne Rikónak, aztán irány a határ, egyenesen Mexikóba.
De nem volt rá képes. Még nem.

Lehamuzott a párkányra, és belenyomta egyik ujját a kupacba, sötét csíkot húzva vele a fehér festéken. Felnézett a felhőkre, és az anyja őrjöngő arcát kereste bennük.
– Egyikünknek sikerülnie kell, anyu.
Nem Neil lesz az, ez egyértelmű. Túl hülye volt hozzá, hogy az anyja nélkül életben maradjon, pláne ha önmagától ilyen helyzetekbe keveredett. De talán Kevinnek menni fog. Talán túléli a tehetsége, Andrew elmebeteg birtoklási vágya és Wymack rendíthetetlen védelme segítségével. Talán túljut ezen a féléven a Rókák soraiban, és megmenekül. Felépül, és elnyeri szabadságát. Neil nem mehet el addig, amíg nem biztos abban, hogy Kevinnel minden rendben lesz. Nem szeretett volna a világ másik végéről értesülni róla.
Lassan mélyet szívott, és próbált annyi füstöt bevinni, amennyit csak tudott, és nézte, ahogy a cigaretta tövig ég. Még kettőt elszívott, mielőtt a szobatársai betoppantak. Amikor meghallotta az előszoba ajtó nyitódását, eloltotta a harmadikat, és lesöpörte a piszkot a párkányról a szőnyegre. A cipőjével igyekezett beleegyengetni a hamut a szőnyeg szálaiba, a cigi maradékát pedig visszatette a dobozába későbbre, és gyorsan csapott valami rendszerűt a dolgai között. A széfje rendben be volt zárva, úgyhogy kiment üdvözölni a szobatársait.
Távolinak érezte magát, ahogy nézte őket besétálni. Talán már rég haldoklott, nyomorult lelke éppen szállt ki kis testéből, felkészülvén a szörnyű végre.
Seth lépett be először, és rögtön félrehajította bőröndjeit. Épp nagy beszédben volt, és szüksége volt a kezeire, hogy gesztikulálhasson. Matt jött mögötte elnéző fejjel és egy harmadik táskával a kezében. Belökte az ajtót, majd lepasszolta a táskát Seth-nek, aki a többi közé dobta azt is.
Neil nem tudta eldönteni, kire volt Seth mérgesebb: Abbyre, Allisonra vagy Andrew bandájára. Mondókája össze-vissza csapongott közöttük mindenféle logika nélkül. Csak akkor állt meg, amikor kifogyott a csúnya szavakból. Végezetül undorodva felemelte a kezeit és Neil felé fordult.
– És még ennek tetejébe egy kibaszott amatőrt kaptam cserének!
– Kevin döntött mellette – mondta Matt.
– És ettől kéne jobban éreznem magam?
Seth Neilre pillantott, ő pedig visszabámult rá, nem hatotta meg a dühkitörés. Közönye csak tovább hergelte Seth-et.
– A Rókák eddig csak egy rossz vicc volt, most már egyenesen otromba. Amikor a többiek rájönnek, csak azért fogjuk megnyerni a meccseket, mert szét fogják röhögni a fejüket, és nem fognak minket komolyan venni. Úgy volt, hogy idén megcsináljuk! Azért bíztam rá a cserénk kiválasztását, mert azt ígérte, átsegít minket a rangadón. De ez nevetséges.
– Legalább adj egy esélyt Neilnek! – kérte Matt.
– Day ki akar baszni velünk – folytatta Seth. – Ez így rohadtul nem oké.
– A viselkedésed az, ami nem oké – mondta Matt, és rámutatott. – Kevin nem venne be valakit csak azért, hogy rossz fényben tüntessen fel minket. Az elég jól ment korábban nélküle is. Ha azt akarod, hogy idén nyerjünk, csinálj is úgy! Összetartó támadósorra van szükségünk. Rólad és Kevinről már lemondtunk, de valahogy meg kell próbálnod kijönni Neillel.
– De hát alacsony, nem tud játszani, és pont úgy néz ki, mint akire ráférne egy kis nevelés.
– Az edző szerint megvan benne a potenciál – Matt Neilhez fordult. – Andrew szerint gyors vagy.
Neil ledermedt.
– Mikor mondta ezt?
– Mit gondolsz, hülyegyerek? – mordult rá Seth. – Jól kibeszéltünk, miután elhúztál.
– Dan megkérdezte, mit gondolunk rólad – vágott közbe Matt, mielőtt Neil reagálhatott volna. – Nicky szerint több időt kell még eltöltened velünk. Aaron szerint agresszívebbnek kéne lenned. Kevin nem mondott semmit, ami amúgy furcsa lenne, lévén Kevin nem szokott fukarkodni a szavakkal, de gondolom mással volt elfoglalva. De Andrew fogadni merne, hogy bárkit lekörözöl a csapatban. Az edző azt mondta, négy perc alatt lefutottál egy mérföldet Arizonában. Igaz ez? Egy kicsit alacsony vagy ahhoz, hogy ilyen gyors legyél.
– Szeretek futni – felelte Neil.
– Szard le a futást – így Seth. – Tanulj meg pontot szerezni! Azt mondják, még mindig nem tudtál gólt lőni Andrew-nak.
– Nem – vallotta be Neil. – Még nem.
– Na, ha sikerül, szóba állunk – mondta Seth. – Addig is tűnj az utamból, és próbálj meg nem nagyon lehúzni a teljesítményeddel!
– Üdv a Rókalyukban – tette hozzá Matt szárazon, míg Seth összeszedte a motyóját, és beviharzott a hálóba.
– Hé, mi lenne, ha a belvárosban kajálnánk ma? Élvezzük ki, amíg be nem üt a krach! No meg nem akarok itt lenni, amikor Andrew épp két adag között van. Ellesztek ti ketten, amíg ránézek a lányokra?
– Valószínűleg – mondta Neil.
Tényleg kijöttek, Seth meg ő, amíg Matt vissza nem tért, de csak mert végig ignorálták egymást. Seth a beköltözéssel volt elfoglalva, Neil pedig boldogan tért ki az útjából. Amikor szobatársa végzett a hálószobában és áttért a nappaliba, Neil felszámolta a kupit, amit korábban csinált. Matt elhelyezte a számítógépét az egyik íróasztalon, és internetezéssel ütötte el az időt, míg el nem érkezett a randevú ideje.

A "belváros" egy a kampuszból leágazó, hosszú bevásárlóutcát jelentett, nem messze a Rókavártól. A legtöbb bolt Palmetto State Egyetemes cuccokat árult, de volt néhány könyvesbolt és vagy fél tucat kocsma is. Kísértetvárosnak tűnt így, hogy csak néhány diák szállingózott arra. Az üzletek felében, ami mellett elhaladtak, táblák jelezték, hogy csak az ősz közeledtével nyitnak ki újra. A többi a nyári iskolák diákjai és a következő hetekben visszaszállingózó sportolók reményében most is üzemelt.

Végül egy félig kocsma, félig pizzázó helyen kötöttek ki. Az L alakú boksz a sarkon tökéletes volt Neil számára, mert így a pad egyik végén helyet foglalva figyelhette csapattársait. Arra a hangos káoszra számított, amit Wymack házában tapasztalt az első dél-karolinai estéjén, főleg azzal a feszültséggel, amit Seth és Allison hozott a csapatba, de kellemesen csalódott. Legyenek bármilyen különbözők, a felsőbb éveseknek volt már néhány évük, hogy összeszokjanak, és a vacsora nagy részében az egész asztalra kiterjedő beszélgetést tartottak fenn. Még Seth és Allison is tettek erőfeszítéseket a kommunikációra, bár az emberség ezen fokát Neil inkább a sörnek tudta be.

Ő igyekezett kimaradni az egészből, és az esetek nagy részében a többiek ezt hagyták is neki. A Kevinnel való civakodás után már lefutották az üdvözlő köröket Dan bandájával, és Seth meg Allison nemigen akarták őt közelebbről megismerni. Csak akkor kérdeztek tőle valamit az este alatt, amikor Dan vagy Matt kikérte a véleményét az aktuális témával kapcsolatban.

Félúton jártak a vacsorázásban, amikor Dan és Matt megléptek. Neil látta, ahogy eltűnnek, de azon kívül, hogy Allison egy jelentőségteljes pillantással oldalba bökte Reneet, senki nem szólt semmit a dologról. Nem említették a körzetváltoztatást sem, pedig biztosan mindenkinek ott motoszkált a fejében. Szinte övék volt az egész étterem, de így legalább nem nyomta el a hangjukat az a néhány másik beszélgető.

Végül Dan és Matt is visszatért, egy kicsit ziláltabban, mint előtte. Dan oda felé jövet elkérte a számlát a pultostól. Seth Mattre emelte sörének maradékát, de a szemét Allisonon tartotta közben.

A visszaúton Dan és Matt kézen fogva sétáltak a menet élén. Renee ment mögöttük Sethtel és Allisonnal, Neil örömmel vállalta a sereghajtó szerepét. Amikor elérték a saját emeletüket, Nicky várta őket a folyosón.

– Hé, Renee – szólt. – Nem csörgetnéd meg Andrew telefonját?

– Elvesztette? – kérdezte a lány, és elővette a sajátját a kis táskájából.

– Én vesztettem el – felelte Nicky. – És... öhm... a gazdáját is. Nekem nem veszi fel.

– Jesszusom, Nicky – dorgálta Matt. – Az edzőbá megmondta neked, hogy tartsd szemmel ma este!

– Tudom, mit mondott – mondta a vádlott, pofát vágva Mattre. – Próbálnád ki egyszer.
– Hol van Kevin? – kérdezte Dan élesen.
– Nem hagyta el az ágyát, mióta visszaértünk – mondta Nicky. – Aaron vigyáz rá.
Renee feltartotta egyik kezét, hogy csendre intse őket. Mindenki rögtön elhallgatott, és rászegezte a pillantását. A fülén volt a telefonja, de nem szólt semmit, valószínűleg a csörgést hallgatta a vonal túlsó végén. Neil rögtön tudta, hogy felvették, amikor Renee elmosolyodott, de azt nem értette, hogy mosolyoghat így a lány, miközben Andrew-val beszél.
– Felébresztettelek? – kérdezte köszönésképp. – Reméltem, hogy tudunk beszélni ma, de Nicky azt mondta, eltűntél. Ó? Akkor jó. Akkor holnap. Ebéd, esetleg? Rendben. Jó éjt!
Kinyomta és eltette a telefont.
– Az edzőbánál van. Gondolom biztos akart lenni benne, hogy beveszi a gyógyszereit ma este.
Bátorítóan megszorította Nicky vállát.
– Ő is biztonságban van, Kevin is. Pihenj egy kicsit! Mára már nincs mit tenni azon kívül, hogy bezárjuk az ajtót és imádkozunk.
– Köszi – mondta Nicky, és eltűnt a szobája ajtajában.
Szétváltak, ki-ki a maga szobájába ment, hogy felkészüljön az alvásra. Neil felmászott a falétrán a saját helyére, és kinyúlt a matracon. Az igazi ágy apró öröme nem tartott sokáig. Amint a lámpák lekapcsolódtak és szobatársai elcsendesültek, Neil magára maradt a sötétben gondolataival. Még sokáig ébren tartotta Kevin gondolata, és mikor végre elaludt, az apjáról álmodott, amint a Rókalyuk pályáján várja.


Palacsintából, gombócból, fejezetekből sosem elég!