Neil egészen a csütörtöki edzésig nem látta Andrew bandáját. Ő örült, hogy megtarthatja a távolságot, amazok meg úgy látszik, minden érdeklődésüket elvesztették iránta. Amikor mégis érintkezniük kellett a pályán, az röviden és civilizáltan történt. Még Kevin is felhagyott addigi szerepével. Szúrós megjegyzései megszűntek, helyét kitartó, rendületlen bámulás vette át, amitől Neil még jelentéktelenebbnek érezte magát, mint addig. Nem hiányzott neki a másik leereszkedő magatartása, de az, hogy egy bogár volt Kevin mikroszkópja alatt, idegessé tette.
Még mindig ezen agyalt, amikor ágyba mászott aznap éjjel, de nem sok ideje maradt az agyalásra. Valaki dörömbölt az ajtón, ökle túl kemény ahhoz, hogy az egyik lány legyen. Matt a szomszéd szobában számítógépezett, Neil hallotta a széke reccsenését, ahogy felkelt, hogy megnézze, ki az. Azt nem hallotta, mit mondott a látogató, de azt igen, ahogy egy ellenálló testen csapódik az ajtó.
– Kevin, az istenemre esküszöm...
Kevin neve elég volt ahhoz, hogy Seth-et kirángassa az ágyból. Az ötödéves ledobta magáról a takarókat és lehengeredett a matracról. Így, hogy Matt mellett már Seth-tel is szemben állt, Kevin kénytelen volt visszavonulót fújni, és néhány pillanat múlva becsukódott az ajtó. Neil a hálószoba-padlót bámulta, a szíve a mellkasában dübörgött. Nem valószínű, hogy Kevin két szobatársa bármelyike miatt jött volna, úgyhogy csak Neilt kereshette. Nem tudta, miért, de nagyon remélte, hogy semmi köze nincs az Andrew-val lefolytatott beszélgetéshez. Miért is hitte, hogy Andrew meg fogja tartani a titkát? Azok ketten össze voltak nőve.
Ezek után az alvás szinte lehetetlennek, a következő reggeli edzés kedvéért felkelni pedig kínszenvedésnek tűnt. Felkészült a legrosszabbra, de a kedd csak visszatapsolta a hétfőt a változatlanul barátságtalan kuzinokkal és egy kritikusan méregető Kevinnel. Neil szinte megkönnyebbült, hogy az exbajnok mellé szegődött az edzés után. Épp elzárta a csapot, amikor koppantott egyet a zuhanyfülkéje ajtaján.
– Ha legközelebb érted megyek, velem jössz – így Kevin.
– Miért? – kérdezett vissza Neil.
– Ideje begyűjtenem a jussom – hangzott a felelet. – Andrew nem fog többé az utamba állni.
Neil nem értette, de Kevin nem maradt ott, hogy megmagyarázza.
Tíz órakor újra kopogtak a háló ajtaján. Neil épp filmet nézett Seth-tel és Mattel, de résen volt: elsőként pattant fel a kanapéról, hogy válaszoljon a hívásra. Nem meglepő módon Kevin várta az ajtó túloldalán. Seth éktelen káromkodással üdvözölte Kevin látványát. A film hangjai hirtelen elhallgattak, ahogy valaki leállította a lejátszót, az ülés megreccsent, ahogy a többiek is felálltak.
– Melyik felét nem értetted annak, hogy nem látunk szívesen? – vágta oda Matt.
Kevin rájuk sem bagózott, helyette egy exy labdát lökött Neil mellkasának.
– Indulás!
Neil hezitált, de nem sok ideje volt dűlőre jutni. Seth és Matt villámgyorsan felsorakoztak mögé tettre készen. Neil kitartotta a kezét, hogy megállítsa őket. Ha Seth lett volna elöl, valószínűleg Neilt félrelökve ugrott volna Kevin torkának, de Matt megtorpant.
– Később jövök – szólt nekik hátra Neil a válla fölött.
– Meg vagy húzatva? – kérdezte Seth.
– Ja – felelt Neil. – Nyugodtan fejezzétek be nélkülem a filmet!
Seth fújtatva elrobogott, de Matt követte őket az előszobába és nézte, ahogy a páros elsétál. Neil nem nézett hátra, csak követte Kevint lefelé a lépcsőn a hátsó parkoló felé. Most több autó állt ott, mint a nyár elején, mégsem látott új arcokat a kolesz körül. Akármelyik csapat is költözött be, másik emeleten lehettek, mint az exysek, és Neil nem különösebben óhajtott megismerkedni velük.
Andrew a kocsiban várt rájuk. Neil még akkor is meglepődött, ha tudta, hogy nincs oka rá. Kevin sehová sem ment egyedül. Teljesen mindegy, hogy éjnek évadja volt, az Edgar Allannel a körzetükben Kevin nem növeszt hirtelen tököket. Neil felidézte a legutóbbi alkalmat, amikor éjjel látogatta meg a pályát, és ott találta Andrew-t, ahogy Kevin gyakorlását nézi. Azon tűnődött, milyen gyakran fordulhatott ez elő.
Andrew a vezetőülésben ült, karjaival átölelte a kormányt, így képzett belőle párnát a fejének. Csukva volt a szeme, és meg sem rezzent, amikor Kevin kinyitotta az anyósülés ajtaját. Az exbajnok lehajolt, és benézett a szundikálóra.
– Van jogsim, ha nem tudnád – szólt.
– Ha valaha is engedem, hogy vezesd a kocsim, az azért lesz, mert meghaltam – válaszolt Andrew. – Beszálltok, vagy visszamegyünk aludni?
Kevin mélyet sóhajtott, mintha Andrew a szokásosnál is nehezebb eset lenne, és bemászott. Neil középre ült hátul, ahol mindkettőjüket szemmel tarthatta. Andrew felegyenesedett, majd elfordította a kulcsot az indítóban, és elfuvarozta magukat a stadionhoz.
Kevin kulcsaival jutottak át a kapukon az öltözőbe. Andrew a folyosón várt, amíg Kevin és Neil átvették a szerelésüket, végignézte, ahogy összeszedik az ütőjüket és némi muníciót, majd követte őket a belső gyűrűbe. A két játékos a pálya kapujához ment, ő pedig felcaplatott a lépcsőn a nézőtérre.
Kevin bereteszelte az ajtót maguk mögött, félretette az ütőjét és labdáját, és máris munkára fogta Neilt. Futottak néhány kört a falakon belül, lenyomtak néhány sprintet a vonalaknál, majd nyújtásba kezdtek a felezőn. Amikor Kevin jónak látta, megkezdték a gyakorlatokat. Egyszerűen passzolgattak az elején, majd egyre komplikáltabb feladatok következtek. Neil sokat most látott először. Az ismeretleneknél nehezebben vette fel a fonalat, és Kevin két napja nem látott türelmetlensége erős mellbevágással tért vissza.
Az utolsó gyakorlat volt a legnehezebb. Kevin elővett néhány kúpot a szertárból, és hatosával felsorakoztatta őket. A játék lényege az volt, hogy úgy üssék meg a falat a labdával, hogy az visszapattanva eltalálja a bójákat. Nem egyszerűen pontosan kellett dobni, a dobásnak egyszerre kellett precíznek és erőteljesnek lennie. Neil nem hitte különösen bonyolultnak a feladatot, de még sosem kellett ilyen tűpontosnak lennie. A lepattanót olyankor használták, amikor a csapattársak a pályán keresztül akarták passzolni a labdát. De a csapattársak intelligens, mozgó célpontok voltak, akik tudtak reagálni a labda röppályájára, ezek a bóják viszont statikusak voltak.
Első próbálkozásra Neil összesen egy, azaz egy darab kúpot talált el. Kevinnek három sikerült az ő hatosából, de ő a gyengébbik kezével próbálkozott, úgyhogy hibái cseppet sem javítottak Neil kedélyállapotán.
– Nagyon ráérhetsz, ha ilyen gyakorlatokat van időd kitalálni – morgott Neil a második gyatra köre után.
– Ez a gyakorlat a Hollóktól van – felelte Kevin. – Senki nem játszhat addig, amíg nem tudja ledönteni az összes kúpot olyan sorrendben, ahogy azt a mester kéri. Az újoncok heteket, hónapokat töltenek azzal, hogy kiérdemeljenek egy helyet a vonalunkban.
– A mester?
– Moriyama edző – szólt Kevin egy kis szünet után. Neil kihallotta a fintort a válaszból, de nem lehetett tudni hogy arra szólt, hogy Neil kimondatta vele a nevet, vagy a nyilvánvaló baklövése miatt, hogy még mindig így hivatkozott előző edzőjére. Az exbajnok átvette az ütőt a baljába, és lendített rajta egyet próbaképp, míg összeszedte magát.
– Sorold nekem őket! Megállás nélkül.
Neil nem tartotta jó ötletnek, hogy Kevin bal kézzel játsszon még akkor sem, ha már hat hónap eltelt a támadás óta, de nem szállt vitába. Véletlenszerű sorrendben nevezte meg a bójákat, csak egy másodpercet hagyva a számok között. Kevin meg sem várta, hogy befejezze, már mozdult is. Felkanalazta a labdákat maga előtt a földről, és a fal felé hajította őket. Mind a hat lövés talált, megbillentve Kevin bójáit épp a megadott sorrendben. Az utolsó kúpot olyan erővel küldte meg, hogy egy méterre elrepült.
Még mindig ezen agyalt, amikor ágyba mászott aznap éjjel, de nem sok ideje maradt az agyalásra. Valaki dörömbölt az ajtón, ökle túl kemény ahhoz, hogy az egyik lány legyen. Matt a szomszéd szobában számítógépezett, Neil hallotta a széke reccsenését, ahogy felkelt, hogy megnézze, ki az. Azt nem hallotta, mit mondott a látogató, de azt igen, ahogy egy ellenálló testen csapódik az ajtó.
– Kevin, az istenemre esküszöm...
Kevin neve elég volt ahhoz, hogy Seth-et kirángassa az ágyból. Az ötödéves ledobta magáról a takarókat és lehengeredett a matracról. Így, hogy Matt mellett már Seth-tel is szemben állt, Kevin kénytelen volt visszavonulót fújni, és néhány pillanat múlva becsukódott az ajtó. Neil a hálószoba-padlót bámulta, a szíve a mellkasában dübörgött. Nem valószínű, hogy Kevin két szobatársa bármelyike miatt jött volna, úgyhogy csak Neilt kereshette. Nem tudta, miért, de nagyon remélte, hogy semmi köze nincs az Andrew-val lefolytatott beszélgetéshez. Miért is hitte, hogy Andrew meg fogja tartani a titkát? Azok ketten össze voltak nőve.
Ezek után az alvás szinte lehetetlennek, a következő reggeli edzés kedvéért felkelni pedig kínszenvedésnek tűnt. Felkészült a legrosszabbra, de a kedd csak visszatapsolta a hétfőt a változatlanul barátságtalan kuzinokkal és egy kritikusan méregető Kevinnel. Neil szinte megkönnyebbült, hogy az exbajnok mellé szegődött az edzés után. Épp elzárta a csapot, amikor koppantott egyet a zuhanyfülkéje ajtaján.
– Ha legközelebb érted megyek, velem jössz – így Kevin.
– Miért? – kérdezett vissza Neil.
– Ideje begyűjtenem a jussom – hangzott a felelet. – Andrew nem fog többé az utamba állni.
Neil nem értette, de Kevin nem maradt ott, hogy megmagyarázza.
Tíz órakor újra kopogtak a háló ajtaján. Neil épp filmet nézett Seth-tel és Mattel, de résen volt: elsőként pattant fel a kanapéról, hogy válaszoljon a hívásra. Nem meglepő módon Kevin várta az ajtó túloldalán. Seth éktelen káromkodással üdvözölte Kevin látványát. A film hangjai hirtelen elhallgattak, ahogy valaki leállította a lejátszót, az ülés megreccsent, ahogy a többiek is felálltak.
– Melyik felét nem értetted annak, hogy nem látunk szívesen? – vágta oda Matt.
Kevin rájuk sem bagózott, helyette egy exy labdát lökött Neil mellkasának.
– Indulás!
Neil hezitált, de nem sok ideje volt dűlőre jutni. Seth és Matt villámgyorsan felsorakoztak mögé tettre készen. Neil kitartotta a kezét, hogy megállítsa őket. Ha Seth lett volna elöl, valószínűleg Neilt félrelökve ugrott volna Kevin torkának, de Matt megtorpant.
– Később jövök – szólt nekik hátra Neil a válla fölött.
– Meg vagy húzatva? – kérdezte Seth.
– Ja – felelt Neil. – Nyugodtan fejezzétek be nélkülem a filmet!
Seth fújtatva elrobogott, de Matt követte őket az előszobába és nézte, ahogy a páros elsétál. Neil nem nézett hátra, csak követte Kevint lefelé a lépcsőn a hátsó parkoló felé. Most több autó állt ott, mint a nyár elején, mégsem látott új arcokat a kolesz körül. Akármelyik csapat is költözött be, másik emeleten lehettek, mint az exysek, és Neil nem különösebben óhajtott megismerkedni velük.
Andrew a kocsiban várt rájuk. Neil még akkor is meglepődött, ha tudta, hogy nincs oka rá. Kevin sehová sem ment egyedül. Teljesen mindegy, hogy éjnek évadja volt, az Edgar Allannel a körzetükben Kevin nem növeszt hirtelen tököket. Neil felidézte a legutóbbi alkalmat, amikor éjjel látogatta meg a pályát, és ott találta Andrew-t, ahogy Kevin gyakorlását nézi. Azon tűnődött, milyen gyakran fordulhatott ez elő.
Andrew a vezetőülésben ült, karjaival átölelte a kormányt, így képzett belőle párnát a fejének. Csukva volt a szeme, és meg sem rezzent, amikor Kevin kinyitotta az anyósülés ajtaját. Az exbajnok lehajolt, és benézett a szundikálóra.
– Van jogsim, ha nem tudnád – szólt.
– Ha valaha is engedem, hogy vezesd a kocsim, az azért lesz, mert meghaltam – válaszolt Andrew. – Beszálltok, vagy visszamegyünk aludni?
Kevin mélyet sóhajtott, mintha Andrew a szokásosnál is nehezebb eset lenne, és bemászott. Neil középre ült hátul, ahol mindkettőjüket szemmel tarthatta. Andrew felegyenesedett, majd elfordította a kulcsot az indítóban, és elfuvarozta magukat a stadionhoz.
Kevin kulcsaival jutottak át a kapukon az öltözőbe. Andrew a folyosón várt, amíg Kevin és Neil átvették a szerelésüket, végignézte, ahogy összeszedik az ütőjüket és némi muníciót, majd követte őket a belső gyűrűbe. A két játékos a pálya kapujához ment, ő pedig felcaplatott a lépcsőn a nézőtérre.
Kevin bereteszelte az ajtót maguk mögött, félretette az ütőjét és labdáját, és máris munkára fogta Neilt. Futottak néhány kört a falakon belül, lenyomtak néhány sprintet a vonalaknál, majd nyújtásba kezdtek a felezőn. Amikor Kevin jónak látta, megkezdték a gyakorlatokat. Egyszerűen passzolgattak az elején, majd egyre komplikáltabb feladatok következtek. Neil sokat most látott először. Az ismeretleneknél nehezebben vette fel a fonalat, és Kevin két napja nem látott türelmetlensége erős mellbevágással tért vissza.
Az utolsó gyakorlat volt a legnehezebb. Kevin elővett néhány kúpot a szertárból, és hatosával felsorakoztatta őket. A játék lényege az volt, hogy úgy üssék meg a falat a labdával, hogy az visszapattanva eltalálja a bójákat. Nem egyszerűen pontosan kellett dobni, a dobásnak egyszerre kellett precíznek és erőteljesnek lennie. Neil nem hitte különösen bonyolultnak a feladatot, de még sosem kellett ilyen tűpontosnak lennie. A lepattanót olyankor használták, amikor a csapattársak a pályán keresztül akarták passzolni a labdát. De a csapattársak intelligens, mozgó célpontok voltak, akik tudtak reagálni a labda röppályájára, ezek a bóják viszont statikusak voltak.
Első próbálkozásra Neil összesen egy, azaz egy darab kúpot talált el. Kevinnek három sikerült az ő hatosából, de ő a gyengébbik kezével próbálkozott, úgyhogy hibái cseppet sem javítottak Neil kedélyállapotán.
– Nagyon ráérhetsz, ha ilyen gyakorlatokat van időd kitalálni – morgott Neil a második gyatra köre után.
– Ez a gyakorlat a Hollóktól van – felelte Kevin. – Senki nem játszhat addig, amíg nem tudja ledönteni az összes kúpot olyan sorrendben, ahogy azt a mester kéri. Az újoncok heteket, hónapokat töltenek azzal, hogy kiérdemeljenek egy helyet a vonalunkban.
– A mester?
– Moriyama edző – szólt Kevin egy kis szünet után. Neil kihallotta a fintort a válaszból, de nem lehetett tudni hogy arra szólt, hogy Neil kimondatta vele a nevet, vagy a nyilvánvaló baklövése miatt, hogy még mindig így hivatkozott előző edzőjére. Az exbajnok átvette az ütőt a baljába, és lendített rajta egyet próbaképp, míg összeszedte magát.
– Sorold nekem őket! Megállás nélkül.
Neil nem tartotta jó ötletnek, hogy Kevin bal kézzel játsszon még akkor sem, ha már hat hónap eltelt a támadás óta, de nem szállt vitába. Véletlenszerű sorrendben nevezte meg a bójákat, csak egy másodpercet hagyva a számok között. Kevin meg sem várta, hogy befejezze, már mozdult is. Felkanalazta a labdákat maga előtt a földről, és a fal felé hajította őket. Mind a hat lövés talált, megbillentve Kevin bójáit épp a megadott sorrendben. Az utolsó kúpot olyan erővel küldte meg, hogy egy méterre elrepült.
Az elmúlt hetek belső harcai a Rókáknál és Kevin egész májusban tartó egzecírozása majdnem elfeledtette Neillel, miért is szereti annyira az exyt. A tőle telhető legjobbat nyújtotta az edzéseken, de mostanság leginkább arra koncentrált, hogy lerázza magáról a csapattársait. Ahogy Kevin munkáját szemrevételezte, újra elöntötte az inspiráció. Rögtön a nyomában pedig ott jött az elemésztő, lázas türelmetlenség.
– Én is akarom – szólt.
– Akkor kezdj el igazán próbálkozni! – Kevin felsorakoztatta a bójáit és a jobb kezébe vette az ütőt. Kicsit megrázta a balját, miközben visszaállt a kezdőpozícióba.
– Ez az első a Hollók nyolc pontossági gyakorlata közül. Ha tökélyre fejlesztetted, megyünk tovább. Minden hétköznap – a pénteket kivéve – összejövünk, mígnem álmodból felriasztva is meg tudod csinálni őket.
– De már elvesztegettünk egy hónapot a gyakorlásból – vetette közbe Neil. – Miért nem kezdtük el már májusban?
– Mert feleslegesen felbosszantottad Andrew-t – felelte bosszúsan Kevin. – Megtiltotta, hogy kettesben legyek veled és nem engedte, hogy idehozzalak.
– És te mindig azt csinálod, amit Andrew mond neked? – kérdezte Neil.
– Csak miatta maradhatok itt, szóval igen – felelte Kevin. – Na most pofa be, és gyakorolj! Hetekkel le vagyunk maradva attól, ahol tartanod kéne.
Még fél órán át csinálták ugyanazt a gyakorlatot, mielőtt áttértek volna a lábmunkára. Végül Kevin 12:30-kor megálljt parancsolt. Neil csalódott volt, hogy mindössze két órát edzettek, de ahogy segített társának összeszedni a labdákat és a kúpokat, a fáradtság kezdte megkörnyékezni. Ásítva követte Kevint le a pályáról.
Amaz a nézőtérre ment, hogy összeszedje Andrew-t, úgyhogy rendhagyó módon Neil volt az első a zuhanyzással. Már félig kész volt, mikor Kevin csatlakozott. Neil megtörölte magát és felöltözött a mosdó párás melegében, majd átment az öltözőbe, hogy ledobja az egyenruháját. Ott várta meg az exbajnokot, majd a nyomában kimasírozott az előtérbe, hogy onnan már Andrew-val együtt hagyják el a tett helyszínét. A harmadik fiú egy szót sem szólt, ahogy visszafurikázta magukat a kollégiumba, és némán tették meg az utat az emeletre is.
Neil halkan lopózott a szobájába, de óvatossága szükségtelennek bizonyult. Matt az asztalánál ült lekókadva, laposakat pislogva. Kicsit kiegyenesedett, amikor Neil bekattintotta maga után az ajtózár nyelvét, a monitor fényében látszott aggódó arca.
– Minden ok?
Neilben ekkor tudatosult, hogy Matt őrá várt. A meglepetés és a lelkiismeretfurdalás viaskodott benne.
– Igen. Holló gyakorlatokat tanít nekem.
– Bánni fogod, amikor reggel fel kell kelni – jegyezte meg Matt, miközben leállította a gépét.
De ő tudta, hogy nem fogja. Olyan lesz, mint a mosott szar, de alig várja majd, hogy újra a pályán legyen. Mindenesetre nem érte meg ezen vitatkozni, úgyhogy csak mormogott valamit a bajsza alatt, és még Matt előtt eltűnt a hálóban. A felsőbb éves ágyba bújt, míg Neil begyűjtötte a pizsamáját, és mire átöltözött, szobatársa már aludt is. Ő is felmászott a létrán az ágyához. Amint a feje párnát ért, már húzta is a lóbőrt.
Úgy érződött, mintha csak pár másodperc telt volna el, csörgött az órája. Kétszer is ellenőrizte, biztosan annyi-e az idő – annyi volt. Kidörzsölte az álmot a szeméből, és lemászott, hogy összeszedhesse magát.
Az előző esti edzés áttörést hozhatott Kevin különös kis világában, mert mérges kommentárjai visszatértek. Most inkább a nyár eleji dühös csalódásából fakadóakat üdvözölhették újra, nem annyira a barátságtalan odabökéseket, amikre a kerületváltás híre után szokott rá. Neil próbálta értékelni a dolgot... majdnem sikerült is.
Az unokatesóknak továbbra sem volt mondanivalójuk, de Neil rajtakapta Nickyt, amint olykor-olykor rá és Kevinre pillant edzés alatt. Úgy látszik, neki is feltűnt a megtörő jég kettejük között. Neil várta, hogy mondjon valamit, de amikor csak visszanézett Nickyre, az úgy tett, mintha valami lenyűgöző dolog ragadta volna meg épp a figyelmét valahol teljesen máshol. Szóval Neil elengedte a dolgot. Nem akart ő lenni az, aki megtöri a csöndet azok után, amit Nicky Andrew kedvéért vele tett Columbiában.
Nicky türelme szerda délután fogyott el. Andrew-nak a szokásos heti találkozója volt a pszichiáterével. Míg a többiek ebédeltek, Nicky kidobta őt az egészségházban, és még épp időben visszaért, hogy átöltözhessen a délutáni edzésre. A fiúk az öltözőben voltak, a védőfelszerelésük fűzőit ellenőrizték, elrendezték az egyenruhájukat, amikor Nicky megtört
Csakhogy mikor végül megszólalt, az németül volt, és nem Neilnek címezte.
– Gondolod, valaha meg fog bocsátani nekünk? – kérdezte.
– Számít valamit? – felelt rá Aaron. – Ő nem a mi gondunk.
Neil megfeledkezett a gallérról, amelyet éppen szorosabbra fűzött a nyaka körül, és rájuk bámult. Andrew tudta, hogy beszél németül, ami azt jelentette, hogy nekik kettejüknek is tudniuk kéne, hogy érti őket. Megfordult a fejében, hogy azt várják-e, hogy ő is csatlakozzon. Hogy ez egy passzív invitáció volt, hogy megbocsásson vagy elmarasztalja őket anélkül, hogy a többiek hallgatózhatnának. De egyik srác sem nézett őrá.
– Hogy érted, hogy nem a mi gondunk? – kérdezte Nicky, de Aaron nem felelt. A félmexikói még várt, de hamar elvesztette a türelmét. – Most megint kezdjük? Egészen diplomáig akarsz csatározni velük?
– Csak szeretném, ha mindenki lógva hagyna.
– Ez egy csapatjáték!
A többiek egészen eddig ignorálták őket, nyilván hozzászoktak a random német párbeszédekhez, de Nicky metsző hangjára felfigyeltek. Seth ingerülten pillantott rájuk, Matt viszont kíváncsian járatta a szemét az unokatesók között. Kevin nem nézett fel, nyilván ő meg hozzászokott a random civakodáshoz köztük.
Nicky láthatóan nem vette észre a hirtelen jött rivaldafényt.
– Így nem lehet élni, Aaron. Én nem tudok így élni. Fárasztó és nyomasztó.
– Oké.
– Oké? Ennyi? Oké? Rohadtul nem oké. Jézusom! Néha annyira olyan vagy, mint Andrew, hogy az már rémisztő.
Aaron elszürkült.
– Baszódj meg!
– Hé! – szólt közbe Matt hangosan. – Hagyjátok abba, ti ketten! Mi a franc?!
Aaron ellökte magát a padtól, és kiviharzott egy baljós tekintetű Nickyt hagyva maga mögött. Matt az ajtóról Nickyre nézett rosszallóan.
– Nicky? – magyarázatot várt.
Amaz megbántott ábrázatot varázsolt magára, teljes testtel Matt felé hajolt, majd így szólt:
– Aaron megbántotta az érzéseimet! Adnál egy gyógypuszit, Matt?
– Buzeráns – vetette oda Seth és kivonult a színről.
Mattet nem kábította el.
– Minden rendben kettőtök között?
– Hát persze, miért? – kérdezett vissza Nicky tettetett zavarral.
Matt Kevinre nézett, majd Neilre, várva hogy valamelyik a segítségére siessen. Kevin meg sem próbált érdeklődőnek tűnni, Neil reagált csak egy apró vállrándítással. Így hát Matt is elengedte a dolgot, és folytatta a készülődést. Nicky felmarkolta felszerelése maradékát, és egy perc múlva már ott sem volt. Neil követte a tekintetével, ahogy távozott.
Ez nem színészkedés volt. Nem engedték volna ilyen személyessé válni a vitájukat, ha tudják, hogy Neil minden egyes szót ért. De ez azt jelentette, hogy Andrew nem mondta el nekik, Neil pedig nem értette, miért hallgatna el egy ilyen titkot a saját családja elől. Talán kiment a fejéből, miután szombat este begyógyszerezte magát, de ez túl nagy dolog volt ahhoz, hogy csak így elfelejtse.
Neil nem tudta, milyen játszmát játszik Andrew, vagy hogy mit várt cserébe a hallgatásáért. Szemmel tartotta a srácot, amikor az visszatért Betsy Dobson irodájából, de amikor alkalma lett volna rákérdezni, inkább mégsem tette. Andrew kába volt és boldog; Neil nem akarta, hogy rájöjjön a bolondóra, és meggondolja magát.
Azon az éjszakán ismét megjelent Kevin az ajtajában. Neil jó éjt kívánt morcos szobatársainak, és követte az exbajnokot a kocsihoz. Andrew a vezetőülésben dohányzott, de érkeztükre kipöccintette a cigarettáját az ajtón. Elvitte őket a stadionhoz, megvárta, hogy átöltözzenek, majd a lelátó felé vette az irányt, míg az edzőtársak a pályára léptek.
Amikor Kevin bezárta az ajtót maguk mögött, Neil rákérdezett:
– Milyen gyakran jártok ide?
– Minden este – hangzott a felelet.
Neil maga mögé nézett, a lelátókra, de nem láthatta Andrew-t.
– Nem unja még? Úgysem fog edzeni veled, miért teszi meg neked ezt a szívességet?
– Fog – így Kevin. – Csak még nem tudja.
– Sosem tartottalak optimistának.
Kevin szó nélkül hagyta, és elkezdte kihelyezni a kúpokat az intervallumtréninghez.
– Gyerünk!
Neil kiverte a fejéből az Andrew-val kapcsolatos gondolatokat, és Kevin feladataira összpontosított.
Két hétnyi gyakorlásra voltak az ESZB hivatalos kerületcsere-bejelentése előtt. A napi edzés véget ért, a csapat már a kollégiumban volt, amikor megjött Wymack riadóhívása. Matt benyomta a tévét, és az ESPN csatornára kapcsolt. A híreket elmulasztották, de pont időben voltak ahhoz, hogy a reakciókat lássák az utána lévő beszélgetésen. A műsorvezető vadul gesztikulált és lehadart egy lexikonnyi szöveget egy perc alatt. Egyik vendége a fejét csóválta egyet nem értése látványos jeléül; a másik rendületlenül próbált a beszélő szavába vágni, mindhiába.
– Na, témánál vagyunk – szólt Matt. – Ránk tapadnak, mint a piócák. Edzőbá telefonja hetekig megállás nélkül csörög majd.
– Én nem fizettem be arra, hogy cirkuszi majom legyek – morgott Seth, és felpattintott egy újabb doboz sört. – Csak küldjük vissza a gyereket északra és kész.
– Miért utálod őt? – kérdezte Neil.
Seth Mattre nézett. – Megmondtam, hogy félkegyelmű ez a kölyök.
– Miért utálod annyira – helyesbített Neil –, hogy ilyet kívánj neki?
– Mert a tököm tele van azzal, hogy ki van nyalva a segge csak azért, mert ő Kevin Day – felelt Seth. Amikor Matt mondani akart valamit, Seth figyelmeztetően felemelte az ujját és folytatta. – Tudod, mire jó a hírnév, faszikám? Bármire. Csak kérnie kell és valaki az ölébe pottyantja. Mindegy, mi az. Mindegy, kicsoda. Az egész világ él-hal azért, hogy megadjon neki bármit, amit csak szeretne.
– Amikor eltörte a karját a rajongói érte sírtak. Elárasztották az öltözőnket virágokkal és levelekkel. A fantasztikus Kevin Day nem játszhat többet – mondták. Az életüknek vége. Örökké gyászolni fognak. De mondd csak – hajolt közelebb Seth a kanapén, úgy bámult Neilre –, mikor volt utoljára, hogy érted sírt valaki? Soha, nem igaz? Követték Kevint minden lépésénél, de hol voltak akkor, amikor nekünk lett volna szükségünk rájuk?
– Szóval féltékeny vagy – foglalta össze Neil.
Seth keze elindult, mintha hozzá akarná vágni a pimaszkodóhoz a sörét. – Az ő élete nem értékesebb az enyémnél, csak mert tehetségesebb.
– El kell ismerned, a viselkedésed megnehezíti, hogy bárki is közeledjen hozzád – állapította meg Neil. – Mind a kettőtöknek borzasztó a modora, de ő jobban játszik. Hát persze, hogy őt választják.
– Ide figyelj, te gnóm... – kezdte Seth ingerülten.
– Mond valamit – vágott közbe Matt. – Ez az utolsó éved, Seth. Talán ideje tiszta lapot nyitni. Adj az embereknek valakit, aki mögé szívesen felsorakoznak, és megnyerted őket!
– Mi értelme volna? – Seth visszadőlt a kanapéra. – Mi vagyunk az NCAA bohócai és az Edgar Allan konkrétan lemészárol majd minket az ősszel. Tökmindegy, mit csinálok. Senki nem fog felvenni egy Rókát a profik közé.
– Ez igen, ez a hozzáállás, Seth! – ironizált Matt. – Így kell bátorítani minket, többieket.
– Bátorítalak titeket – felelt amaz. – Bátorítalak, hogy térjetek észhez. Semmire sem mentek, ha ennél a csapatnál maradtok.
– Túl nyuszi vagy, hogy megpróbáld – felelt Matt. – Neil és én majd bebizonyítjuk, hogy tévedsz. Ugye, Neil?
– Én csak játszani akarok – felelt az. – Nem izgat a jövő.
Matt rámeredt.
– Ezt te sem gondolod komolyan.
Neil megvonta a vállát.
– Pedig attól tartok.
Matt egyikről a másikra nézett. Seth néma köszöntőre emelte a sörét, egyszerre tűnt önelégültnek és dühösnek.
– Hihetetlenek vagytok – mondta Matt végül. Nem válaszoltak neki, hát a plafonon kereste a válaszokat. – Asszem a vacsoraterveink meghiúsultak. Nem megyek sehova, amíg a sajtó odakint lapul; akármennyi kampuszrendőrt állít ránk Chuck. Mi lenne, ha házhoz rendelnénk és néznénk egy filmet, vagy valami? Ti csak üljetek és dagonyázzatok az önsajnálatban, én megnézem Dant.
Seth pofát vágott Matt hátának, ahogy az kisétált a szobából, majd Neilre nézett.
– Talán nem is vagy olyan félkegyelmű, mint gondoltam.
– Talán mégis – felelt Neil, és magára hagyta Seth-et az italával.
Valószínűleg kiderül, ki a félkegyelmű, ha tovább olvasol.
– Én is akarom – szólt.
– Akkor kezdj el igazán próbálkozni! – Kevin felsorakoztatta a bójáit és a jobb kezébe vette az ütőt. Kicsit megrázta a balját, miközben visszaállt a kezdőpozícióba.
– Ez az első a Hollók nyolc pontossági gyakorlata közül. Ha tökélyre fejlesztetted, megyünk tovább. Minden hétköznap – a pénteket kivéve – összejövünk, mígnem álmodból felriasztva is meg tudod csinálni őket.
– De már elvesztegettünk egy hónapot a gyakorlásból – vetette közbe Neil. – Miért nem kezdtük el már májusban?
– Mert feleslegesen felbosszantottad Andrew-t – felelte bosszúsan Kevin. – Megtiltotta, hogy kettesben legyek veled és nem engedte, hogy idehozzalak.
– És te mindig azt csinálod, amit Andrew mond neked? – kérdezte Neil.
– Csak miatta maradhatok itt, szóval igen – felelte Kevin. – Na most pofa be, és gyakorolj! Hetekkel le vagyunk maradva attól, ahol tartanod kéne.
Még fél órán át csinálták ugyanazt a gyakorlatot, mielőtt áttértek volna a lábmunkára. Végül Kevin 12:30-kor megálljt parancsolt. Neil csalódott volt, hogy mindössze két órát edzettek, de ahogy segített társának összeszedni a labdákat és a kúpokat, a fáradtság kezdte megkörnyékezni. Ásítva követte Kevint le a pályáról.
Amaz a nézőtérre ment, hogy összeszedje Andrew-t, úgyhogy rendhagyó módon Neil volt az első a zuhanyzással. Már félig kész volt, mikor Kevin csatlakozott. Neil megtörölte magát és felöltözött a mosdó párás melegében, majd átment az öltözőbe, hogy ledobja az egyenruháját. Ott várta meg az exbajnokot, majd a nyomában kimasírozott az előtérbe, hogy onnan már Andrew-val együtt hagyják el a tett helyszínét. A harmadik fiú egy szót sem szólt, ahogy visszafurikázta magukat a kollégiumba, és némán tették meg az utat az emeletre is.
Neil halkan lopózott a szobájába, de óvatossága szükségtelennek bizonyult. Matt az asztalánál ült lekókadva, laposakat pislogva. Kicsit kiegyenesedett, amikor Neil bekattintotta maga után az ajtózár nyelvét, a monitor fényében látszott aggódó arca.
– Minden ok?
Neilben ekkor tudatosult, hogy Matt őrá várt. A meglepetés és a lelkiismeretfurdalás viaskodott benne.
– Igen. Holló gyakorlatokat tanít nekem.
– Bánni fogod, amikor reggel fel kell kelni – jegyezte meg Matt, miközben leállította a gépét.
De ő tudta, hogy nem fogja. Olyan lesz, mint a mosott szar, de alig várja majd, hogy újra a pályán legyen. Mindenesetre nem érte meg ezen vitatkozni, úgyhogy csak mormogott valamit a bajsza alatt, és még Matt előtt eltűnt a hálóban. A felsőbb éves ágyba bújt, míg Neil begyűjtötte a pizsamáját, és mire átöltözött, szobatársa már aludt is. Ő is felmászott a létrán az ágyához. Amint a feje párnát ért, már húzta is a lóbőrt.
Úgy érződött, mintha csak pár másodperc telt volna el, csörgött az órája. Kétszer is ellenőrizte, biztosan annyi-e az idő – annyi volt. Kidörzsölte az álmot a szeméből, és lemászott, hogy összeszedhesse magát.
Az előző esti edzés áttörést hozhatott Kevin különös kis világában, mert mérges kommentárjai visszatértek. Most inkább a nyár eleji dühös csalódásából fakadóakat üdvözölhették újra, nem annyira a barátságtalan odabökéseket, amikre a kerületváltás híre után szokott rá. Neil próbálta értékelni a dolgot... majdnem sikerült is.
Az unokatesóknak továbbra sem volt mondanivalójuk, de Neil rajtakapta Nickyt, amint olykor-olykor rá és Kevinre pillant edzés alatt. Úgy látszik, neki is feltűnt a megtörő jég kettejük között. Neil várta, hogy mondjon valamit, de amikor csak visszanézett Nickyre, az úgy tett, mintha valami lenyűgöző dolog ragadta volna meg épp a figyelmét valahol teljesen máshol. Szóval Neil elengedte a dolgot. Nem akart ő lenni az, aki megtöri a csöndet azok után, amit Nicky Andrew kedvéért vele tett Columbiában.
Nicky türelme szerda délután fogyott el. Andrew-nak a szokásos heti találkozója volt a pszichiáterével. Míg a többiek ebédeltek, Nicky kidobta őt az egészségházban, és még épp időben visszaért, hogy átöltözhessen a délutáni edzésre. A fiúk az öltözőben voltak, a védőfelszerelésük fűzőit ellenőrizték, elrendezték az egyenruhájukat, amikor Nicky megtört
Csakhogy mikor végül megszólalt, az németül volt, és nem Neilnek címezte.
– Gondolod, valaha meg fog bocsátani nekünk? – kérdezte.
– Számít valamit? – felelt rá Aaron. – Ő nem a mi gondunk.
Neil megfeledkezett a gallérról, amelyet éppen szorosabbra fűzött a nyaka körül, és rájuk bámult. Andrew tudta, hogy beszél németül, ami azt jelentette, hogy nekik kettejüknek is tudniuk kéne, hogy érti őket. Megfordult a fejében, hogy azt várják-e, hogy ő is csatlakozzon. Hogy ez egy passzív invitáció volt, hogy megbocsásson vagy elmarasztalja őket anélkül, hogy a többiek hallgatózhatnának. De egyik srác sem nézett őrá.
– Hogy érted, hogy nem a mi gondunk? – kérdezte Nicky, de Aaron nem felelt. A félmexikói még várt, de hamar elvesztette a türelmét. – Most megint kezdjük? Egészen diplomáig akarsz csatározni velük?
– Csak szeretném, ha mindenki lógva hagyna.
– Ez egy csapatjáték!
A többiek egészen eddig ignorálták őket, nyilván hozzászoktak a random német párbeszédekhez, de Nicky metsző hangjára felfigyeltek. Seth ingerülten pillantott rájuk, Matt viszont kíváncsian járatta a szemét az unokatesók között. Kevin nem nézett fel, nyilván ő meg hozzászokott a random civakodáshoz köztük.
Nicky láthatóan nem vette észre a hirtelen jött rivaldafényt.
– Így nem lehet élni, Aaron. Én nem tudok így élni. Fárasztó és nyomasztó.
– Oké.
– Oké? Ennyi? Oké? Rohadtul nem oké. Jézusom! Néha annyira olyan vagy, mint Andrew, hogy az már rémisztő.
Aaron elszürkült.
– Baszódj meg!
– Hé! – szólt közbe Matt hangosan. – Hagyjátok abba, ti ketten! Mi a franc?!
Aaron ellökte magát a padtól, és kiviharzott egy baljós tekintetű Nickyt hagyva maga mögött. Matt az ajtóról Nickyre nézett rosszallóan.
– Nicky? – magyarázatot várt.
Amaz megbántott ábrázatot varázsolt magára, teljes testtel Matt felé hajolt, majd így szólt:
– Aaron megbántotta az érzéseimet! Adnál egy gyógypuszit, Matt?
– Buzeráns – vetette oda Seth és kivonult a színről.
Mattet nem kábította el.
– Minden rendben kettőtök között?
– Hát persze, miért? – kérdezett vissza Nicky tettetett zavarral.
Matt Kevinre nézett, majd Neilre, várva hogy valamelyik a segítségére siessen. Kevin meg sem próbált érdeklődőnek tűnni, Neil reagált csak egy apró vállrándítással. Így hát Matt is elengedte a dolgot, és folytatta a készülődést. Nicky felmarkolta felszerelése maradékát, és egy perc múlva már ott sem volt. Neil követte a tekintetével, ahogy távozott.
Ez nem színészkedés volt. Nem engedték volna ilyen személyessé válni a vitájukat, ha tudják, hogy Neil minden egyes szót ért. De ez azt jelentette, hogy Andrew nem mondta el nekik, Neil pedig nem értette, miért hallgatna el egy ilyen titkot a saját családja elől. Talán kiment a fejéből, miután szombat este begyógyszerezte magát, de ez túl nagy dolog volt ahhoz, hogy csak így elfelejtse.
Neil nem tudta, milyen játszmát játszik Andrew, vagy hogy mit várt cserébe a hallgatásáért. Szemmel tartotta a srácot, amikor az visszatért Betsy Dobson irodájából, de amikor alkalma lett volna rákérdezni, inkább mégsem tette. Andrew kába volt és boldog; Neil nem akarta, hogy rájöjjön a bolondóra, és meggondolja magát.
Azon az éjszakán ismét megjelent Kevin az ajtajában. Neil jó éjt kívánt morcos szobatársainak, és követte az exbajnokot a kocsihoz. Andrew a vezetőülésben dohányzott, de érkeztükre kipöccintette a cigarettáját az ajtón. Elvitte őket a stadionhoz, megvárta, hogy átöltözzenek, majd a lelátó felé vette az irányt, míg az edzőtársak a pályára léptek.
Amikor Kevin bezárta az ajtót maguk mögött, Neil rákérdezett:
– Milyen gyakran jártok ide?
– Minden este – hangzott a felelet.
Neil maga mögé nézett, a lelátókra, de nem láthatta Andrew-t.
– Nem unja még? Úgysem fog edzeni veled, miért teszi meg neked ezt a szívességet?
– Fog – így Kevin. – Csak még nem tudja.
– Sosem tartottalak optimistának.
Kevin szó nélkül hagyta, és elkezdte kihelyezni a kúpokat az intervallumtréninghez.
– Gyerünk!
Neil kiverte a fejéből az Andrew-val kapcsolatos gondolatokat, és Kevin feladataira összpontosított.
Két hétnyi gyakorlásra voltak az ESZB hivatalos kerületcsere-bejelentése előtt. A napi edzés véget ért, a csapat már a kollégiumban volt, amikor megjött Wymack riadóhívása. Matt benyomta a tévét, és az ESPN csatornára kapcsolt. A híreket elmulasztották, de pont időben voltak ahhoz, hogy a reakciókat lássák az utána lévő beszélgetésen. A műsorvezető vadul gesztikulált és lehadart egy lexikonnyi szöveget egy perc alatt. Egyik vendége a fejét csóválta egyet nem értése látványos jeléül; a másik rendületlenül próbált a beszélő szavába vágni, mindhiába.
– Na, témánál vagyunk – szólt Matt. – Ránk tapadnak, mint a piócák. Edzőbá telefonja hetekig megállás nélkül csörög majd.
– Én nem fizettem be arra, hogy cirkuszi majom legyek – morgott Seth, és felpattintott egy újabb doboz sört. – Csak küldjük vissza a gyereket északra és kész.
– Miért utálod őt? – kérdezte Neil.
Seth Mattre nézett. – Megmondtam, hogy félkegyelmű ez a kölyök.
– Miért utálod annyira – helyesbített Neil –, hogy ilyet kívánj neki?
– Mert a tököm tele van azzal, hogy ki van nyalva a segge csak azért, mert ő Kevin Day – felelt Seth. Amikor Matt mondani akart valamit, Seth figyelmeztetően felemelte az ujját és folytatta. – Tudod, mire jó a hírnév, faszikám? Bármire. Csak kérnie kell és valaki az ölébe pottyantja. Mindegy, mi az. Mindegy, kicsoda. Az egész világ él-hal azért, hogy megadjon neki bármit, amit csak szeretne.
– Amikor eltörte a karját a rajongói érte sírtak. Elárasztották az öltözőnket virágokkal és levelekkel. A fantasztikus Kevin Day nem játszhat többet – mondták. Az életüknek vége. Örökké gyászolni fognak. De mondd csak – hajolt közelebb Seth a kanapén, úgy bámult Neilre –, mikor volt utoljára, hogy érted sírt valaki? Soha, nem igaz? Követték Kevint minden lépésénél, de hol voltak akkor, amikor nekünk lett volna szükségünk rájuk?
– Szóval féltékeny vagy – foglalta össze Neil.
Seth keze elindult, mintha hozzá akarná vágni a pimaszkodóhoz a sörét. – Az ő élete nem értékesebb az enyémnél, csak mert tehetségesebb.
– El kell ismerned, a viselkedésed megnehezíti, hogy bárki is közeledjen hozzád – állapította meg Neil. – Mind a kettőtöknek borzasztó a modora, de ő jobban játszik. Hát persze, hogy őt választják.
– Ide figyelj, te gnóm... – kezdte Seth ingerülten.
– Mond valamit – vágott közbe Matt. – Ez az utolsó éved, Seth. Talán ideje tiszta lapot nyitni. Adj az embereknek valakit, aki mögé szívesen felsorakoznak, és megnyerted őket!
– Mi értelme volna? – Seth visszadőlt a kanapéra. – Mi vagyunk az NCAA bohócai és az Edgar Allan konkrétan lemészárol majd minket az ősszel. Tökmindegy, mit csinálok. Senki nem fog felvenni egy Rókát a profik közé.
– Ez igen, ez a hozzáállás, Seth! – ironizált Matt. – Így kell bátorítani minket, többieket.
– Bátorítalak titeket – felelt amaz. – Bátorítalak, hogy térjetek észhez. Semmire sem mentek, ha ennél a csapatnál maradtok.
– Túl nyuszi vagy, hogy megpróbáld – felelt Matt. – Neil és én majd bebizonyítjuk, hogy tévedsz. Ugye, Neil?
– Én csak játszani akarok – felelt az. – Nem izgat a jövő.
Matt rámeredt.
– Ezt te sem gondolod komolyan.
Neil megvonta a vállát.
– Pedig attól tartok.
Matt egyikről a másikra nézett. Seth néma köszöntőre emelte a sörét, egyszerre tűnt önelégültnek és dühösnek.
– Hihetetlenek vagytok – mondta Matt végül. Nem válaszoltak neki, hát a plafonon kereste a válaszokat. – Asszem a vacsoraterveink meghiúsultak. Nem megyek sehova, amíg a sajtó odakint lapul; akármennyi kampuszrendőrt állít ránk Chuck. Mi lenne, ha házhoz rendelnénk és néznénk egy filmet, vagy valami? Ti csak üljetek és dagonyázzatok az önsajnálatban, én megnézem Dant.
Seth pofát vágott Matt hátának, ahogy az kisétált a szobából, majd Neilre nézett.
– Talán nem is vagy olyan félkegyelmű, mint gondoltam.
– Talán mégis – felelt Neil, és magára hagyta Seth-et az italával.
Valószínűleg kiderül, ki a félkegyelmű, ha tovább olvasol.
