Mikor Neil ébresztője másnap reggel megszólalt, vagy egy percig laposan pislogott, mert nem értette, miért is kellene felkelnie. Az órát bosszúból száműzte a párnája alá, miközben Kevin és Wymack korai halálát kívánta, majd kikászálódott az ágy szélére. Matt ébresztője akkor szólalt meg, mikor Neil már félig lemászott az ágyából. Seth csúnyának hangzó motyogással díjazta, hogy Matt nem nyomta ki rögvest a zajforrást. Az átkozódás céltáblája szintén motyogós válasza elveszett a párnák mélyén, de az sem volt túl barátságos.
Neil a létra alján megállt, hogy kidörzsölje az álmot a szeméből. Matt végre elvergődött az órájáig, és kikapcsolta az ébresztést. Seth felsóhajtott, hangosan átfordult, majd azonnal újra horkolni kezdett. A langaléta hátvéd durcás pillantással nyugtázta az akciót, majd Neilre nézett.
Pontosan annyira nyomorultul nézett ki, mint ahogy Neil érezte magát. Wymack tegnap figyelmeztette őket, hogy ma korán fognak kezdeni, de ő sem gondolhatta komolyan, hogy a Rókák nyitóbuli nélkül kezdik majd az évadot. Andrew csapata nem meglepő módon kihagyta a bulit, de Neil és a szobatársai a lányok szobájában kötöttek ki. A felsőbb évesek Neil és Renee hathatós segítsége nélkül is könnyedén elfogyasztották a nagy részét egy üveg vodkának. Akkor még úgy érezték, ez remek ötlet. Most, kevesebb, mint egy óra alvással a háta mögött, Neil már nem volt olyan biztos benne.
Valaki vadul püfölni kezdte az ajtajukat. Neil odament, hogy megnézze, ki az. A folyosón égő fények erősebben világítottak, mint Neil számított rá. Újra megdörzsölte a szemét, hogy jobban lásson, és hogy ne kelljen Wymackre néznie. A logika alapján nem lett volna lehetséges, hogy Wymack ennyire ébernek tűnjön ilyen korán, azonban mégis itt volt, teljesen kipihenten.
– Ásítást befejez, mozgást elkezd! – adta ki az utasítást Wymack, amit Neil arca előtt való tapsolással nyomatékosított. – Feladatunk van. Öt perc múlva mindenkit a buszon akarok látni!
Neil szó nélkül becsukta az ajtót és elment felöltözni.
Egy perccel később, mikor elhagyta a szobáját, még mindig hullának érezte magát, de az agya már átváltott túlélő üzemmódra. Renee egy fáradt mosollyal és integetéssel köszöntötte. Dan odabotorkált Matthez, átkarolta a srác vállát, és azzal a lendülettel el is aludt rajta. Andrew csapata érkezett meg utolsónak. Mikor Neil meglátta a merevítőt Kevin csuklóján, azonnal felébredt.
Wymack Kevinre mutatott: - Mégis hogy ébresztettek fel?
– Nem hagyták, hogy elaludjak – ismerte be Kevin, és savanyú pillantást küldött Andrew felé, aki természetesen semmibe vette ezt.
– Okos – mondta Wymack, majd a lépcső felé terelte őket. – Gyerünk.
Abby kint várakozott a buszuknál. Neil most először látta a járgányt, mivel általában elzárva tárolták, hogy megelőzzék az esetleges vandalizmust. Úgy festették, hogy passzoljon a stadionhoz: fehér háttéren narancssárga csík felül, mancslenyomatokkal díszítve. Belül a szokványos két sor ülés helyett itt csak egy volt. Az ülések olyan szélesek voltak, hogy lehetővé tették, hogy két sportoló egymás mellé üljön, vagy egy elheveredjen, ha szundikálni akar. Neil mostani állapotában a valaha létező legklasszabb busznak találta.
Andrew leghátra vezette bandáját. Abby az első sorban ült le, Matt és Dan pedig mögötte foglalt helyet, utánuk jött Renee. Neil kihagyott egy üres sort maga és Renee között. Az ablaknak dőlt, és az előtte lévő biztonsági övet szuggerálta, miközben Wymack helyet foglalt a vezetőülésben, és elindította a buszt. Hallotta, ahogy felmorrant a motor, a szeme sarkából látta, hogy távolodik a koli, ő pedig fekvő pozícióba rendezte magát. Még azelőtt elaludt, hogy elérték volna az autópályát.
Csaknem hat óra volt, mire Raleigh városát elérték Észak-Karolinában. A következő gyorsétteremnél megálltak. Abby és Renee bementek a boltba, hogy reggelit és kávét vegyenek mindenkinek. Amint elindultak, Wymack szembefordult a csapatával a busz folyosóján.
– Jól van – kezdte, de tüstént el is felejtette, mit akar mondani, amint végignézett a busz hátulján. – A rosseb egye meg! Hemmick! Tizenöt kilométerrel ezelőtt fel kellett volna keltened őket!
– Nem akarok meghalni – felelte Nicky.
Dan megpróbálta köhögésnek álcázni a nevetését. Wymack bosszús pillantást küldött felé, ezzel jelezvén, a próbálkozás sikertelen volt, majd hátratrappolt. Dan nem zavartatta magát, és Mattre vigyorgott. Neil kíváncsian félig hátra fordult, hogy megnézze, mi okozta a galibát. Az edző egészen az utolsó sorig hátrament, kihúzta a zsebéből a pénztárcáját, majd Andrew-hoz vágta. A hangos puffanás hatására Andrew a szokásos erőteljes ébredéssel reagált.
Wymack kitartotta a kezét: – Add vissza!
A bőr nyikorgott, ahogy Andrew megmozdult. Pár perccel később a pénztárcával a kezében felült. Wymack a zsebébe dugta tulajdonát, majd visszasétált Kevinig. Elhelyezte a cipőjét Kevin legközelebbi testrészén, és egyre nagyobb nyomást fejtett ki rá.
– Ébresztő – ismételte újra meg újra, míg csaknem kiabálásig hangosodott már: – Mozogjál!
Kevin keze előbukkant a semmiből, ahogy megpróbálta Wymacket lelökni magáról. Ő azonban megragadta a könyökénél fogva, és a székéről a folyosóra rántotta a srácot. Mielőtt Kevin eleshetett volna, Wymack hátralökte, így a sportoló visszaesett az ülésre. Kevin azonnal lejjebb is csúszott, és úgy nézett ki, azonnal visszaalszik. Wymack hátulról fejen legyintette, hogy felébressze.
– Utállak – köszönte meg a kedves gesztust Kevin.
– Friss hír: nem érdekel. Ez a te fantasztikus ötleted volt!
Andrew átdőlt az egyik oldalra, és az ablaknak támaszkodott, miközben körülnézett a parkolóban. –Ott vagyunk már?
– Majdnem – válaszolta Wymack. – Tudod, mi a dolgod.
Andrew nem válaszolt, de az edző nem forszírozta a dolgot. Kevin elterelte a figyelmét, ugyanis az ex bajnok újra elbóbiskolt. Wymack megrázta a vállát, aminek semmi haszna nem volt, így álló helyzetbe rángatta, és kiadta feladatba neki, hogy a széksorok között fusson fel s alá. Neil szemei követték, ahogy elhaladt előtte. Kevin mozgásban volt ugyan, de a szemei alig voltak nyitva.
– Jó reggelt, napsugaram – köszöntötte Matt túljátszott jókedvvel.
– Baszódj meg! – morogta Kevin.
Dan hatalmasat ásított a keze mögött. – Jó látni, hogy könnyen ébredsz.
– Baszódj meg te is!
Kevin elérte a vezetőülést, így megfordult és újra a busz hátulja felé vette az irányt. Megpróbált leülni, de Wymack a vállára tett kezével megakadályozta. Kevin vette a lapot, és folytatta a kötelező egészségügyi sétáját. A kocogás ébren tartotta, de csak alig. Még mindig félig kómásnak tűnt, mikor elhaladt Neil mellett.
– Kevin – mondta Andrew, aki most először mozdult meg, mióta közeli barátságba került az ablakkal.
Kevin félúton volt, mikor meghallotta a nevét, de rögtön hátraarcot csinált. Wymack elállt az útból, hogy eljuthasson a szörny ülőhelyéig. Előbányászta Andrew gyógyszereit a saját zsebéből, és átadta az üvegcsét. Ő és Wymack nézte, ahogy Andrew előszedett egy tablettát, és folyadék nélkül lenyelte. Neil félig-meddig azt várta, hogy Andrew visszaadja az üveget Kevinnek, de Andrew végül a saját zsebébe ejtette a pirulákat.
Neil furának találta, hogy Kevinnél voltak Andrew gyógyszerei. A Sweetie'snél is ő őrizte őket. Érdekelte, miért van ez, de biztos volt abban, hogy egyikük sem válaszolna neki.
Abby és Renee megérkeztek, felszerelkezve rengeteg zacskónyi kajával és több tálcányi itallal. A Rókák örömmel majszolták a virslis sütit és a Dan által megígért fánkot. A kávénak köszönhetően sikerült felébredniük, de ez egyben emlékeztette is őket, hogy hamarosan a nemzet egyik legnevesebb talkshow-jának házigazdájával fognak találkozni. Dan, Matt és Renee szinte vibrált az izgalomtól, ahogy a busz újra útnak indult.
Tizenöt perc múlva megérkeztek a kétemeletes épülethez, ami Kathy Ferdinand műsorának adott otthont. Wymack megállt a biztonsági kapunál, és kiszállt, hogy beszéljen az őrökkel. Neil az ablakon keresztül szemlélte, ahogy az ismeretlen férfi ellenőrzi az igazolványaikat és a papírjaikat. Wymack pár perccel később visszatért a parkolócédulával és egy kupac belépőkártyával. Az ajtók nyikorogva feltárultak, és Wymack keresztülhajtott a dolgozói parkoló felé.
Ő maga szállt le először, majd félreállt az ajtóból, és ahogy a Rókák kiléptek a buszból, egyesével mindenkinek a kezébe nyomta a belépőkártyáját. Abby volt az utolsó, és le is zárta a buszt, miután kiszállt. Félúton voltak az épület felé, mikor Kathy eléjük jött, hogy köszöntse őket. Éberebbnek tűnt, mint Wymack valaha. Neil abban reménykedett, ez csak a sminkjének köszönhető, mert a természetes eredetet kizártnak tartotta.
– Kevin – nyúlt a fiúért Kathy. – Túl rég találkoztunk utoljára. Örülök, hogy ma el tudtál jönni.
– Örülök, hogy látlak – mosolygott a nőre Kevin, miközben kezet ráztak.
Kathy háta mögött Dan látványosan elalélt Matt karjaiba. Neil értette, miért cukkolódnak. Négy hosszú hónapja ismerte Kevint, és ez idő alatt mindössze egyszer vagy kétszer látta csak mosolyogni. Általában törékeny és keserű mosoly ült az ajkain. Neil mappáiban a képek között voltak olyan képek, ahol Kevin Riko mellett mosolygott, de ezek a képek többnyire a meccsek után készültek, és ezért a páros inkább győzedelmes és lekicsinylő fejet vágott. Ez a mostani mosoly teljesen más volt: Kevin nyilvánosság számára tartogatott arca. A riportereknek és a rajongóknak szólt, akik jobban jártak, ha nem ismerték az arrogáns és könyörtelen oldalát a világhírű sportoló személyiségének. Teljesen úgy nézett ki, mint egy bűbájos híresség. Neilt borzasztóan kellemetlennek találta az élményt.
Kathy mosolyogva a csapat felé fordult. A hajnali napfény megcsillant az annyira tökéletes mosolyán, hogy nyilvánvaló volt, ezt nem a természetnek köszönheti.
– Fantasztikusak voltatok tegnap este. Kevin, csodaerőd van. Ez a csapat annyival jobban teljesít, mióta hozzájuk szegődtél!
– Már előtte is felmenőben voltak – válaszolta Kevin. Neil úgy vélte, ez volt az első pozitív dolog, amit a Rókákról mondott. Általában a hiányosságaikért ostorozta őket. Megpróbálta kihallani a hazugságot Kevin szavaiban, de a másik túl jól színészkedett, így semmi nyoma nem volt annak, valóban hogy is vélekedik a csapattársairól. – Megérdemlik az első osztályú besorolásukat. Ez az év igazolni fogja!
– Ragyogó! – felelte Kathy, de már más kötötte le a figyelmét. Ugyanis kiszúrta Neilt. Éhes pillantásokkal méregette a srácot. – Neil Josten, jó reggelt! Gondolom, már hallottad a jó híreket. Múlt este 11 óta a te neved a harmadik legkeresettebb az NCAA exy csatárok között. Azaz rögtön Riko és Kevin után következel. Milyen érzés?
Neil gyomra hirtelen mintha a bokájához költözött volna. – Nem is tudtam.
– Nem beszéltél vele? – kérdezte Kathy Kevintől.
– Nem gondoltam, hogy beszélnünk kéne róla.
– Miről? – kérdezte Neil.
– Azt akarom, hogy szerepelj a mai adásomban – jött a válasz Kathytől.
Neil valószínűleg rosszul hallotta. Értetlenül bámult a nőre és a csattanót várta.
– Mindenki azt akarja tudni, ki is vagy te valójában – tárta szét látványosan a karjait a műsorvezető. – Te vagy a Rókák új rejtélyes csapattagja, a kis arizoniai kezdő. Hernandez edző azt mondja, egy év alatt tanultál meg exyzni úgy, hogy a szakkönyveket bújtad és bejártál az edzésekre. Kevin azt mondja, az amerikai válogatotthoz fogsz igazolni, miután végzel. Ez hatalmas nagyravágyás egy ilyen szerény kezdet után, nem gondolod? Ideje debütálnod.
– Nem – mondta Neil. Most Kathy bámult vissza rá. A fiú megrázta a fejét. – Nem. Nem akarom.
Kathy mosolya kissé megingott. Kinyúlt, azzal a szándékkal, hogy Neil vállára teszi a kezét, de ő elhátrált az érintés elől. Abby intett a háttérben, figyelmeztetve Neilt, hogy figyeljen a viselkedésére, de az semmibe vette.
– Ne félj! – próbálkozott Kathy. – Ha hatvanötezer ember előtt tudsz játszani élőben egy olyan játékot, amit az ESPN2 élőben közvetít, akkor igazán kibírsz nálam a színpadon tíz percet. Ez a könnyebbik része. Csak egy pár egyszerű kérdést teszek fel arról, hogy miért kezdtél játszani, milyen reményeid vannak a sporttal kapcsolatban, ilyesmik. Minden le van írva előre, szóval még a válaszaidat is átgondolhatod, mielőtt a színpadra lépnél. A rajongóid megérdemlik, hogy megismerjenek.
– Nincsenek rajongóim, és nem akarnak semmit tőlem.
– Légy eszednél, Neil! – mondta Kathy olyan hangsúllyal, hogy egyértelművé vált, hogy ő jobban ismeri a való világot, mint egy egyszerű tini. Neilben nagyon erős volt a késztetés, hogy megüsse. – Nem töltheted az egész évadot úgy, hogy a sajtó elől menekülsz, amikor Kevin Day-jel játszol.
– Azt mondtam, nem.
A türelmetlenség most először ült ki Kathy arcára. – Nem látod az összképet. Ez lehet az év, amikor tiéd a világ. Ha el akarsz érni valamit, szükséged lesz a segítségünkre. Minden tökéletesen összejött számodra. Ne hagyd, hogy ilyen hamar szétessen, különben életed végéig bánni fogod! Kevin, te megérted, ugye?
– Meg fogja csinálni – mondta Kevin.
– Nem a te döntésed – felelte epésen Neil franciául. Észre se vette, hogy elszúrta, míg ki nem szúrta Wymack éles tekintetét. Andrew és bandája tudta, hogy Neil beszél franciául. A felsőbb éveseknek később el fogja tudni majd magyarázni, ők tuti nem fognak ezen kiakadni. De Wymack akárcsak Andrew – hallotta már Neilt folyékonyan németül beszélni. Neil összeszorította a fogait, és nem nézett az edzőre. – Nem vagyok hajlandó színpadra lépni.
Kevin mosolya egy pillanatra sem ingott meg, de hidegen csengtek a francia szavak, amiket mondott:
– Hülyeséget csinálsz.
– Nem szerepelhetek a tévében.
– De már szerepeltél – mondta Kevin. – Vagy megteszed ezt ma, vagy mi ketten végeztünk. Mosom kezeimet, és te egyedül küzdhetsz meg a középszerűséggel. Visszaadhatod a pálya kulcsait Wymacknek, ha visszaértünk. Nem lesz rá többé szükséged.
Olyan érzés volt, mintha mellkason vágták volna. – Ez nem fair.
– Megígérted nekem, hogy megpróbálod, vagy sem?
– De ez nem.... Nem akarok...
– Megígérted vagy sem?
Neil azt hitte, a torkán akad az összes kimondatlan tiltakozás és ellenérv. Biztos volt benne, hogy pillanatokon belül viszontlátja majd a reggelijét. Émelygett a gondolattól, hogy fellépjen a színpadra, és hagyja, hogy lefilmezzék, de közel sem volt olyan rosszul ettől az opciótól, mint attól, hogy Kevin kizárja. Csak november közepéig van ideje, hogy a Rókákkal játsszon, és aztán búcsút kell intenie az exynek örökké. Ahányszor csak meglátott egy naptárat, úgy érezte, egy porcikája meghal. Nem adhatta fel még a Hollók elleni meccs előtt! Azt nem élné túl.
Kevin odabólintott Kathynek, és visszaváltott angolra: – Megoldottuk.
A műsorvezető mosolya azonnal visszatért: – Fenomenális!
Intett nekik, hogy kövessék, és megindult az épület felé. Kevin a vállánál ragadta meg Neilt, hogy a nő után lódítsa. Neil kifordult az érintésből, és elütötte a kezét. Az újra utánanyúlt, de Matt átnyúlt a srácon, és hátralökte Kevint. Abby suttogva figyelmeztette őket, hogy viselkedjenek rendesen, de a két érintettet túlzottan lekötötte, hogy egymást méregessék, így nem figyeltek rá.
Kevin hátralépett, és így Andrew is bekerült Neil látóterébe. Andrew oldalra döntött fejjel vette szemügyre Neilt, aki elkövette azt a hibát, hogy visszanézett rá.
Úgy tűnt, elkezdtek hatni Andrew gyógyszerei, mert vidám és gúnyos volt a mosolya: – Te olyan hülye vagy.
Andrew-nak igaza volt, és Neil nem is pazarolta arra az idejét, hogy megpróbálja megcáfolni. Megfordult inkább, és Kathy után indult.
Dan pár lépés múlva beérte: – Neil? Nem kell megtenned, ugye tudod?
Neil csak megrázta a fejét, mert túl mérges volt, hogy válaszoljon.
Kathy átadta a csapat vezetését pár munkatársának. Az egyikük gyorsan végigdarált pár szabályt arról, hogyan is kellene a stúdióban viselkedniük. A Rókák különváltak, hogy elfoglalják a helyeiket, míg Neilt és Kevint másfelé terelték. A folyosó végén, a sarkon befordulva megérkeztek az öltözőbe. Az őket kísérő asszisztens lemért gyorsan pár dolgot a fiúkon, majd eltűnt.
Neil hangulata csak tovább romlott, mikor felmérte, hogy az öltözőt egyszobásra tervezték, és sehol nem tud elbújni Kevin elől. Az egyik falat beborították a kivilágított tükrök. Az előttük lévő asztalkák előtt hat szék várakozott. A szoba közepén egy üres ruhaakasztó volt. Neil keresztbe fonta a karjait, és erősen szorította őket, hátha ezzel a bőre alá rejtheti a sebeit.
A kísérőjük visszatért egy csomó ruhával, és megígérte, hamarosan megérkezik a sminkes is, majd újra elszelelt. Kevin mosolya azonnal eltűnt, mihelyst az asszisztens becsukta az ajtót maga mögött. Végignézte a hozott ruhákat, majd egyet Neil felé dobott, aki hagyta, hogy a ruha a lábai előtt a földön landoljon. Kevin rábökött.
– Öltözz át! – adta ki a parancsot, de amikor Neil nem mozdult, így folytatta: – Jobban érdekel, hogy leblamálsz a felvételen, mint a sebeid. Nőj fel!
Neil dühösen méregette a másikat, amíg Kevin el nem kezdett öltözni, aztán felmarkolta a ruháit, és hátat fordított Kevinnek. Az új ingét ráhúzta arra, ami most rajta volt, aztán leküzdötte magáról az alsó réteget. Nem volt könnyű, de legalább a bőrének nagy részét rejtve tudta tartani így. A nadrágcsere egy fokkal könnyebb volt, mivel a legtöbb sérülés a felsőtestét díszítette. Kényszeresen simította le magán az inget, majd a polcokhoz vitte a ruháit. Olyan messze helyezkedett Kevintől, amennyire csak lehetett.
– Ne gyerekeskedj! – rótta meg Kevin.
– Nem kéne ezt csinálnom...
– De, kéne, és jól fogod csinálni, valahogy – Kevin megnézte magát a tükörben, majd gyengéden megigazgatta az inge ujjait. Némi vívódás után levette a nadrágtartóját, és félrerakta.
– Figyelj Kathyre, de ne hagyd, hogy elnyomjon! Ez a műsor rólunk szól, nem róla, nem ő a sztár.
– Mosolyogj és hazudj! – mondta Neil a saját tükörképének.
– Nem kell hazudni – nyugtatta Kevin. – Csak az exyről fog beszélni.
– Nem kell hazudni – ismételte Neil. – Mondod ezt te, aki épp most hazudtál a képébe arról, mennyit is érnek a Rókák, és azt mondtad az ESZB-ne... – akadt meg ezen a ponton Neil, mert képtelen volt arra, hogy kimondja a dolgot. Előredöntötte a fejét, homlokát a tükörnek támasztva. Számolta a lélegzetvételeit, hogy megakadályozza a rátörő pánikot, de olyannyira remegett még így is, hogy az szinte már fájt. Ökölbe szorította a kezét, és megpróbálta pusztán az akaraterejével megállítani a remegést.
– Ki mondta el az ESZB-nek a mit? – kérdezte Kevin.
Neil becsukta a szemét. – Miért mondtad, hogy bekerülhetek a válogatotthoz?
– Mert ha felhagysz ezzel a lehetetlen viselkedéssel, és azt csinálod, amit mondok, akkor van esélyed.
Andrew nem hazudott. A cikkek se hazudtak. Kevin a durva szavai és tapló türelmetlensége ellenére hitt a Neilben lévő lehetőségekben. Edzeni akarta őt. Játszani akart vele, és azzá a sztárrá akarta formálni, aki ő maga volt valaha. Kevin sosem bocsátaná meg Neilnek, ha figyelmeztetés nélkül lelépne, és Neil utálta ezt a gondolatot. Bármennyire is bonyolult volt Neil Kevinnel kapcsolatos rögeszméje, az igazság tagadhatatlan volt: nem akarta, hogy Kevin utálja őt.
– Szóval, mit mondasz majd Kathynek? – kérdezte Kevin.
– Hogy utállak – motyogta Neil.
– Nem utálsz.
– Honnan tudnád?
– Mert ha így lenne, Andrew nem engedne a közelembe.
Neil kinyitotta a szemét, és hátrafordult, hogy Kevinre nézzen. – Igaz. Csaknem megfeledkeztem a házőrződről. Őt hogy nyerted meg?
– Ha tudod, hogy a másik mit akar, könnyen befolyásolhatod. Íme a példa – intett Kevin Neil felől a szoba felé, amiben álltak.
– Azt hittem, Andrew semmit nem akar.
Kevin nem vette a fáradtságot, hogy elmagyarázza. Csöndben vártak, míg a sminkes meg nem érkezett. Kevin engedte be őket, mikor kopogtak. Csupa mosoly és udvarias báj volt, miközben dolgoztak. Mikor mind a ketten elkészültek, átterelték őket az előcsarnokba, hogy várakozzanak. Egy szélesvásznú tévé mutatta a színpadot, ami jelenleg üres volt. Neil a falon lévő órára pillantott, ami azt jelezte, még tíz percük van. Azzal töltötte a hátralévő időt, hogy átfutotta az előtte lévő kérdéseket. A többség elég alapvető volt, pontosan olyan kérdések, amiket a csapattársai kérdeztek tőle a nyár elején.
A műsor kezdete előtt kicsivel valaki jött Kevinért. Neil nézte, hogy elmennek, majd visszapillantott a tévére. Pontosan hétkor felhangzott a főcímdal, és Kathy tapstól kísérve besasszézott a színpadra. Középen megállt, meghajolt, majd integetéssel köszöntötte a reggeli nézősereget.
– Hölgyeim és uraim, jó reggelt! Tudom, sokak számára még korán van így, szombat reggel, de fantasztikus műsorral készültünk önöknek! Négy tehetséges fiatal lesz a vendégünk a Mennydörgő Kobold nevű nagyreményű együttestől. – Itt egy kis hatásszünet következett az ujjongásoknak helyet hagyandó.
– De a ma reggelt indítsuk a tegnap éjszakával, és az NCAA exy évadának kezdetével!
Ezt a bejelentést még hangosabb ujjongás követte. Kathy vigyorogva sétált fel s alá a közönség előtt.
– Hányan voltak a tegnapi meccsen? Ó, hűha!
– Hányan nézték a tegnapi meccset otthonról, ahogy én? – kérdezte, miközben felemelte a kezét, majd nevetett a közönség reakcióján.
– Valószínűleg néhányan már teszik a tétjeiket a szezon rangsorát illetően, és hogy kik a legígéretesebbek. Igaz? Úgy tűnik, van esély, hogy ez legyen minden idők legjobb főiskolai évadja. Gondoljanak csak a változásokra, a hihetetlen lehetőségekre! Erről is fogunk ma beszélni, de ehhez szükségem van pár különleges vendégre.
– Csaknem egy éve volt nálunk utoljára, és közel kilenc hónapja volt az utolsó nyilvános szereplése. Örömmel mutatom be a mai nap első vendégét, az amerikai válogatott, a Baltimore-i Vadmacskák és az Edgar Allan Hollóinak korábbi kezdő csatárát, és a Palmetto Állami Egyetem Rókáinak jelenlegi kezdő csatárát, Kevin Dayt!
Majdnem nem ért végig a bemutatáson: a kilenc hónapos megjegyzésnél a nagyobb exy rajongók észbe kaptak, és mire a pozíciók felsorolásáig ért, már szinte az egész közönség tombolt. A kamera Kevint követte, ahogy oldalról a színpadra lépett. A stúdió biztosította drága ruhák és az arcán lévő mosoly miatt Kevin pont annyira bálványnak nézett ki, mint ahogy Kathy beállította. Megfogta a nő kezét, amikor a színpad közepére ért, majd odahajolt és egy puszival köszöntötte, végül a közönség felé fordult. Kathy magasba tartotta a kezeit, miközben Kevin széles mosollyal integetett a nézőknek.
Csaknem örök időkig tartott, mire lecsillapodtak a kedélyek, de addigra Kathy már elfoglalta a helyét az asztal mögött. Két kanapé volt a színpadon, az asztal két oldalán. Kevin a jobb oldalira ült le, féloldalasan, hogy lássa Kathyt és a közönséget is. A műsorvezető áthajolt az asztalon, Kevinre mosolygott, és hihetetlenül elégedettnek tűnt magával. Neil gyanította, már a műsor statisztikáin jár az esze.
– Kevin, Kevin, Kevin – ismételgette a nő, és ezzel szinkronban rázta a fejét. – Még most sem hiszem el, hogy sikerült rábeszélnem téged erre. Remélem, nem haragszol meg rám, ha azt mondom, furcsa egyedül látnom téged. Mintha egy egész fele lennél.
– Legalább elnyújtózhatok – mondta Kevin, és ezzel elkerülte, hogy valós választ kelljen adnia. – Lehet, hamarosan meg is teszem. Nem is értem, hogy várhatod el, hogy éber és prezentálható állapotban legyek a tegnapi meccs után!
Kathy felnevetett, majd felemelte a kezét. – Lehet, igazad van. De elég jó formában vagy, mint mindig.
A közönségből valaki hangosan fejezte ki az egyetértését, és Kevin nevetve köszönte meg a bókot.
Kathy töltött egy kis vizet mind a kettejüknek, majd az asztal szélére tette a poharat, ahol Kevin is elérhette.
– Beszéljünk akkor a tegnap estéről. Először is, mit jelent, hogy elkezdődött az évad, és te narancssárgát viselsz? Nem sértésnek szánom sem neked, sem az új csapatodnak, de miért igazoltál át Palmettóba? Amennyire tudom, segédedzőként vettek fel, de amint megtudtad, hogy újra játszhatsz, a Rókákhoz szerződtél. Pedig biztos voltak más lehetőségeid is. Miért választottál egy ranglista alján lévő csapatot, mikor korábban a lista elején voltál?
– Wymack edző az édesanyám barátja volt. Ahogy biztos tudod, anyámtól tanult meg játszani. A halála után, és még azután is, hogy Moriyama edző befogadott, Wymack edző tartotta velem a kapcsolatot. – Kevin üres tekintettel vette szemügyre a bal kezét. – Múlt decemberben azt hittem, sosem játszhatok többé. Szét voltam esve. Wymack edző volt az egyetlen, akihez úgy éreztem, fordulhatok, és ő nem hagyott cserben. Ő és a csapata azonnal kérdés nélkül befogadtak. Élvezem a velük való munkát.
Kathy átnyúlt az asztalon, és megfogta Kevin bal kezét. Kevin végre felnézett a sebeiről a műsorvezető arcára, és elmosolyodott. Kathy visszamosolygott, és azt mondta: – Be kell valljam, azt hittem, ősztől újra az Edgar Allannél leszel. De teljesen mindegy, hol vagy, fantasztikus téged újra játszani látni! Ezért megérdemelsz egy nagy tapsot!
A közönség örömmel tett eleget a felszólításnak.
Kathy megszorította Kevin kezét, majd elengedte.
– Nem túl szerencsés, hogy pont a Breckenridge volt az első ellenfeletek, igaz? Te három pontot szereztél, az ötödéves Seth Gordon másik kettőt, és a legújabb csapattársatok szintén kettőt. Beszéljünk hát egy kicsit Neil Jostenről!
– Jól van.
– Te aztán tudod, hogy kell felkavarni az állóvizet, igaz? Mégis mit gondoltál, amikor egy olyan kezdőt választottál, mint ő?
– A Rókáknak pontosan Neilre van szüksége – válaszolta Kevin. – Az, hogy kezdő, lényegtelen. Több száz esélyest megnéztünk, hogy megtaláljuk a cserecsatárunkat, de csak Neilnek tettünk ajánlatot. Amint megláttuk tudtuk, hogy ő kell nekünk. Csak az a szerencsénk, hogy előbb értünk oda, mint bárki más.
– Ahogy hallottam, elég sok erőfeszítésbe került, hogy megszerezzétek. Például az ESZB-nek sem adtátok ki a nevét, így van?
– Az elsődleges célunk az volt, hogy Neilt biztonságban tudjuk. A tavasz elég megterhelő volt a Palmetto számára. Tudtuk, mihelyst nyilvánosságra kerül a neve, felkerül a célkereszt a hátára. Az ESZB kezdetben nem lelkesedett ezért a megoldásért, de végül támogattak a döntésünkben.
– Azt hittétek, az ESZB nem tudna titkot tartani?
Kevin nem válaszolt azonnal, valószínűleg azt próbálta kitalálni, hogyan tudná a legtapintatosabban kifejezni magát. – Hadd fogalmazzam meg másként! Három ember úgy tud titkot tartani, ha abból kettő halott. Nem sértésként mondom, de legyünk őszinték! Tizenhatan vannak az ESZB-nél, és az egyikük egy másik nagyon versenyorientált csapat edzője. Még a titokban továbbmondott pletyka is tönkreteheti valakinek az életét.
Ezt az igazságot Kevin kénytelen volt a saját kárán megtanulni. Az ESZB-ben folyó csacsogás vezetett ugyanis a közte és Riko közötti balhéhoz.
– Mennyi munka és erőfeszítés egyetlen emberért – reagált Kathy. – Alig várom, hogy kiderüljön, mihez kezdesz vele.
Kinyílt az ajtó, és valaki behajolt, hogy intsen Neilnek. – Egy perc. Ideje menni.
Neil felállt, és követte az asszisztenst a folyosó végéig. A nőnek, aki ott várt rájuk, volt egy rádiója, ami Kathy fülesével volt összekötve. Végignézte Neil kinézetét, hogy minden rendben van-e, majd leokézta Kathynek.
– Miért nem nézzük meg közelebbről? – kérdezte Kathy. – Lássuk ki is az, aki leváltotta Riko Moriyamát Kevin mellől! Bemutatom Neil Jostent, a legújabb palmettói Rókát!
Neil összeszorította a fogait, majd tudatosan ellazította az arcizmait. A közönség már előre tapsolt, és Dan Neil nevét kiabálta. Neil magában mélyre temette a fenntartásait, majd átsétált a színpadon, Kathy asztaláig. A nő felállt, hogy kezet rázzon vele, majd a Kevin melletti hely felé intett. Egyszerre ültek le. Kathy Neilnek is töltött egy kis vizet, és Kevin továbbadta a poharat az újoncnak.
– Hát nem érdekes? – kérdezte Kathy a közönséget. – Kevinnek újra van egy társa.
A kezébe támasztotta a fejét, majd áthajolt az asztalon, hogy Neilre mosolyogjon. – Nem túlzok, mikor azt mondom, az egész ország rólad beszél, Neil. Te vagy a zöldfülű, aki felkeltette a nemzeti bajnokunk figyelmét. Ez csak a mesékben lehetséges, nem igaz? Hogy érzed magad?
– Mint aki nem érdemli meg mindezt – kezdte Neil. – Millportban mindent beleadtam, mert tudtam, hogy az az egyetlen lehetőségem. Sosem gondoltam volna, hogy Arizonában Kevinbe botlok.
– Micsoda szerencse, hogy mégis így történt! Természetből fakadó tehetséged van a játékhoz, kár, hogy olyan későn kezdted. Csak képzeld el, hol lehetnél most, ha néhány évvel korábban nekiállsz! Talán az Edgar Allannél vagy a nemzetiben játszhatnál, ha Kevinnek igaza van a tehetségeddel kapcsolatban. Miért vártál ilyen sokáig?
Neil az ifi csapatára gondolt, és megpróbált hihetően hazudni. – Korábban sosem érdekeltek a csapatsportok. Millportban csak azért próbáltam ki, mert új voltam a városban, és azt hittem, majd ez megkönnyíti, hogy megismerjem a többieket. Nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.
– Ha zavar a dolog, én szívesen átveszem a helyed – kacsintott rá Kathy. – Nem bánom, ha közelebb kerülhetek Kevinhez.
– Tényleg elválasztanál egymástól két csatárt? – kérdezte Kevin.
– Lehetséges ez egyáltalán? – kérdezett vissza Kathy. – Nem titok, hogy tavaly volt némi ellenségeskedés közted és a Rókák csatárai között. Tegnap este láthattuk, hogy még mindig vannak problémák köztetek Seth-tel. Ez mintha nem lenne igaz ti kettőtökre.
Neil Kevinre pillantott, de Kevin nem javította ki az előző állítást. – Seth májusban végez, így kisebb az esély vagy a szükség arra, hogy összecsiszoljuk a stílusunkat. Neil viszont még csak most kezd. Vele rengeteg időnk van még.
Kathy azonnal ráugrott erre a megfogalmazásra. – Ez azt sugallja, hosszú távon tervezel a Rókáknál maradni. Nem akarsz visszatérni az Edgar Allanhez? A döntésed mennyiben függ attól, mennyire sikerül hozzászoknod a jobbkezes játékhoz az évadban? Vagy mindenképpen Palmettóban akarsz végezni?
Neil füle szinte csengett a hosszú szünettől, amit Kevin hagyott. – Szeretnék addig maradni, míg Wymack edző szívesen lát.
Neil újra Kevinre pillantott, mert nem értékelte a ködös feleletet.
– Ó, a Hollók biztos nem örülnek ennek a válasznak – mondta Kathy. – Nagyon hiányzol Rikónak.
– Ősszel újra találkozunk.
– Valóban. Most már ők is a ti kerületetekhez tartoznak – folytatta Kathy. – Mi a váltás fő oka?
– Nem tudhatom Moriyama edző indítékait.
– Azt akarod mondani, hogy nem mondták el neked? – Kathy meglepetése valódinak tűnt.
– Mind nagyon elfoglaltak vagyunk, így nehéz tartani a kapcsolatot.
– Jól van – mosolyodott el szélesen újra Kathy. – Van egy meglepetésem számodra.
A hangszórókból felhangzott a zene: valami sötét dallam domináns dobokkal. A tömeg azonnal talpra ugrott, és skandálni kezdték: – Király! Király! Király!
Neil rájuk nézett, mert ismerősnek tűnt a zene, de nem tudta honnan; remélte, a nézők tévednek. Könnyen kiszúrta a Rókákat, mivel ők voltak az egyedüliek, akik mozdulatlanul ültek, lemerevedve a sokktól. Visszafordult Kevin sápadt arca felé.
A szeme sarkából mozgást látott, így a színpad széle felé fordult. A belépő férfi ugyanúgy volt felöltöztetve, mint Kevin: tetőtől talpig feketében. Amikor Kathy kezéért nyúlt, a ruhájának ujjai hosszan követték, mint az iskolai meccseken a holló jelmez. A bal orcáját díszítő egyes mindenki számára egyértelműen jelezte, ki is érkezett meg.
Kilenc hónap telt el azóta, hogy Riko Moriyama és Kevin Day utoljára ugyanabban a szobában volt. Kilenc hónapja, hogy Riko szétzúzta Kevin kezét, és most újra szembenézhettek egymással – élő tévéadásban. A közönség tombolt, örömmel üdvözölte Kathy meglepetését, de nem voltak elég hangosak, hogy Neil számára is elnyomják a mellette megszólaló Kevin csöndes hangját.
Kétségbeesett imának érződtek a szavai.
Ha nem bírod a stresszt, itt a következő fejezet!
