Mire elérkezett Neil harmadik napja a pályán, már azt sem értette, hogy jutottak be egyáltalán a Rókák a bajnokságba múlt tavasszal. Első meglátása, miszerint a csapat négy részre szakadt, nagyjából helytálló volt, de a határok nem voltak kőbe vésve. Amikor Allison és Seth összekaptak, Allison a lányokkal lógott, Seth pedig Mattnél kötött ki. Úgy tűnt, Allison és Seth nem hisz az arany középútban: egyik pillanatban éktelen szidalmakat vágtak egymás fejéhez, a másikban az öltözőben smároltak mit sem törődve az arra járókkal. Neilnek fogalma sem volt, mi válthatja ki az érzelmeik ilyetén, folytonos változását. Remélte, hogy sosem fogja megérteni.
A nyár első hete teljes egészében a belső harcok martalékává vált, ahogy a hierarchia újra felállt közöttük. Amikor Dan kapitányként lépett fel, épp olyan vad keménységgel irányította őket, mint amit Neil az első napon látott tőle. Nem habozott őket helyreigazítani, és a Rókák mindig hagyták, hogy övé legyen az utolsó szó. Még Andrew is engedelmeskedett neki – Neil gyanította, hogy azért, mert a lány feltételezett rettenthetetlensége szórakoztatta őt.
Kevin többet tudott a sportról, mint amennyit ők valaha is fognak, és ugyan maradt még egy kis tekintélye segédedzősége idejéből, de rideg természete csak elutasítást szült. Hozzáállásának köszönhetően a többieknek nehezükre esett megfogadni a tanácsait feleselés nélkül. A viták zöme miatta alakult ki a héten, és a legtöbb ezek közül közte és Seth között zajlott. Kevin és Seth gyűlölték egymást. Utálatuk csak egy paraszthajszálnyival volt enyhébb, mint amit Seth és Nicky érzett egymás iránt. Egyetlen rossz szó elég volt, hogy veszekedésük tettlegességig fajuljon. A feszültség szerda délután hágott a tetőfokára, amikor is Andrew előbb hagyta ott az edzést a szokásos heti terápiás kezelése miatt. Amint felszívódott, Seth ökle már repült is Kevin felé.
Matt képviselte a nyers erőt a rend fenntartásában, amikor Dan szavai nem bizonyultak elegendőnek. Kevin sérülése és Andrew apátiája miatt ráadásul Matt volt a legjobb játékosuk. Neil titkon úgy vélte, Mattnek kéne a csapatkapitánynak lennie már csak a csapatösszetartó ereje miatt is. Bármi is történt közte és Andrew között múlt évben, úgy tűnt, megérteti magát az unokatesókkal, és ennek köszönhetően a Rókáknak volt egy szilárd védelmi vonaluk. A Kevinnel való kapcsolatát nehezebb volt kiismerni. Tehetsége és elkötelezettsége miatt Kevin hajlandó volt vele dolgozni és hallgatni rá, de kettejük kapcsolata folyamatosan változott a tökéletes megértés és nyílt ellenségeskedés között. Ez egy kicsit Allisonra és Seth-re emlékeztette Neilt, leszámítva persze az intenzív szexuális felhangot.
Aztán ott volt Renee, a vihar szeme. Ő nem fukarkodott barátságos tanácsaival, és díjazta társai erőfeszítéseit, olykor pedig mediátorként is működött. Nem vett részt a többiek veszekedésében, oldalt sem választott és nem is csitította őket, és soha senki nem vitatkozott egyetlen szavával sem. Úgy tűnt, még Andrew is el van ragadtatva tőle. Neil többször látta őket kettesben beszélgetni a hét során. Nyilvánvaló volt, hogy senkinek nem tetszik az ő különös barátságuk, de a két kapust nem érdekelte a többiek sanyarú képe, amivel illették őket. Neil nem tudta, mit gondoljon a dologról. Még kevésbé tudta, mit gondoljon Reneeről, szóval inkább elkerülte őt, ha lehetett.
A többi Róka folyton változó sorrendben követte őket a csapathierarchiában. Seth pozíciója volt a legképlékenyebb. Ő volt a csapat egyetlen ötödévese, mivel mindenki más, akivel együtt kezdett, már vagy kilépett vagy kibukott. Seth viszont túlságosan magának való volt ahhoz, hogy igazán lehessen rá számítani a pályán. Csapongó hangulata miatt Neilnek meggyőződése volt, hogy drogozik. Hogy Abby és Wymack miért nem vetett ennek véget, nem tudhatta. Allison több súlyt nyomott a latban, lévén végzős volt, és piszok agresszív a pályán. Azonban gyűlölte az unokatesókat, és képtelen volt együttműködni velük.
Aaron jobb játékos volt Nickynél, de mindig tisztes távolságban tartotta magát az egésztől. Nicky beleadott apait-anyait, de szeretett színészkedni, és még annál is jobban szerette piszkálni Allisont és Seth-et. Andrew helyzetét nehéz volt megítélni. Az, hogy tudott hatni Kevinre, hasznossá tette, de épp csak annyira erőltette meg magát, amivel még nem húzta ki a gyufát Wymacknél.
Neil még nem szerepelt ezen a ranglétrán. Csapattársai olyan kevésre tartották, hogy még arra a kétes megtiszteltetésre sem volt jó, hogy a legutolsó helyezést megkapja. Ez nem lepte meg, hiszen tapasztalatlan zöldfülűként érkezett ebbe a totális káoszba, de ettől még nem volt könnyebb megbirkózni a helyzettel. Dan volt az, aki a leginkább igyekezett bevonni őt. Minden alkalommal, amikor közel értek egymáshoz a pályán, érdeklődött a hogyléte felől, de elég baja volt a csapat többi tagjának kezelésével is. Allison nem is vette komolyan Neilt, Matt túl messze volt, Renee-vel pedig Neil nem akart közösködni. Az unokatesók megtartották a távolságot ezen a héten. Így maradt Seth és Kevin.
Kettejüknek kellett foglalkozniuk vele, végtére is az ő vonalukban játszott, de Neil jobban örült volna, ha inkább tudomást sem vesznek róla. Bármit csinált, semmi sem volt jó nekik. Akárhogy próbálkozott, szétszedték és félredobták, mint egy haszontalan kacatot. Utálta, ahogy bánnak vele, de minden igyekezetével azon volt, nehogy újra elveszítse a fejét a csapat előtt. Szerencsére a csatárok legalább annyira szerettek rajta veszekedni, mint vele, így kihasználhatta a nyugit, amíg azt nézte, ahogy Seth és Kevin ököllel-ütővel szereznek érvényt szavaiknak.
Wymack nagy ritkán avatkozott csak közbe. Hagyta, hogy kidühöngjék magukat, majd intenzív kardióval és gyötrelmes gyakorlatokkal büntette őket. Valószínűleg már rég rájött, hogy a csapat csak úgy képes működni, ha tesztelhetik magukat egymás ellen, és felállíthatják a saját rangsorukat. Neil először őrültségnek tartotta az egészet, de a hét előrehaladtával megfigyelhette, ahogy a csapattagok végre meghúzzák a határokat és megkötik szövetségeiket.
Aztán ott volt Renee, a vihar szeme. Ő nem fukarkodott barátságos tanácsaival, és díjazta társai erőfeszítéseit, olykor pedig mediátorként is működött. Nem vett részt a többiek veszekedésében, oldalt sem választott és nem is csitította őket, és soha senki nem vitatkozott egyetlen szavával sem. Úgy tűnt, még Andrew is el van ragadtatva tőle. Neil többször látta őket kettesben beszélgetni a hét során. Nyilvánvaló volt, hogy senkinek nem tetszik az ő különös barátságuk, de a két kapust nem érdekelte a többiek sanyarú képe, amivel illették őket. Neil nem tudta, mit gondoljon a dologról. Még kevésbé tudta, mit gondoljon Reneeről, szóval inkább elkerülte őt, ha lehetett.
A többi Róka folyton változó sorrendben követte őket a csapathierarchiában. Seth pozíciója volt a legképlékenyebb. Ő volt a csapat egyetlen ötödévese, mivel mindenki más, akivel együtt kezdett, már vagy kilépett vagy kibukott. Seth viszont túlságosan magának való volt ahhoz, hogy igazán lehessen rá számítani a pályán. Csapongó hangulata miatt Neilnek meggyőződése volt, hogy drogozik. Hogy Abby és Wymack miért nem vetett ennek véget, nem tudhatta. Allison több súlyt nyomott a latban, lévén végzős volt, és piszok agresszív a pályán. Azonban gyűlölte az unokatesókat, és képtelen volt együttműködni velük.
Aaron jobb játékos volt Nickynél, de mindig tisztes távolságban tartotta magát az egésztől. Nicky beleadott apait-anyait, de szeretett színészkedni, és még annál is jobban szerette piszkálni Allisont és Seth-et. Andrew helyzetét nehéz volt megítélni. Az, hogy tudott hatni Kevinre, hasznossá tette, de épp csak annyira erőltette meg magát, amivel még nem húzta ki a gyufát Wymacknél.
Neil még nem szerepelt ezen a ranglétrán. Csapattársai olyan kevésre tartották, hogy még arra a kétes megtiszteltetésre sem volt jó, hogy a legutolsó helyezést megkapja. Ez nem lepte meg, hiszen tapasztalatlan zöldfülűként érkezett ebbe a totális káoszba, de ettől még nem volt könnyebb megbirkózni a helyzettel. Dan volt az, aki a leginkább igyekezett bevonni őt. Minden alkalommal, amikor közel értek egymáshoz a pályán, érdeklődött a hogyléte felől, de elég baja volt a csapat többi tagjának kezelésével is. Allison nem is vette komolyan Neilt, Matt túl messze volt, Renee-vel pedig Neil nem akart közösködni. Az unokatesók megtartották a távolságot ezen a héten. Így maradt Seth és Kevin.
Kettejüknek kellett foglalkozniuk vele, végtére is az ő vonalukban játszott, de Neil jobban örült volna, ha inkább tudomást sem vesznek róla. Bármit csinált, semmi sem volt jó nekik. Akárhogy próbálkozott, szétszedték és félredobták, mint egy haszontalan kacatot. Utálta, ahogy bánnak vele, de minden igyekezetével azon volt, nehogy újra elveszítse a fejét a csapat előtt. Szerencsére a csatárok legalább annyira szerettek rajta veszekedni, mint vele, így kihasználhatta a nyugit, amíg azt nézte, ahogy Seth és Kevin ököllel-ütővel szereznek érvényt szavaiknak.
Wymack nagy ritkán avatkozott csak közbe. Hagyta, hogy kidühöngjék magukat, majd intenzív kardióval és gyötrelmes gyakorlatokkal büntette őket. Valószínűleg már rég rájött, hogy a csapat csak úgy képes működni, ha tesztelhetik magukat egymás ellen, és felállíthatják a saját rangsorukat. Neil először őrültségnek tartotta az egészet, de a hét előrehaladtával megfigyelhette, ahogy a csapattagok végre meghúzzák a határokat és megkötik szövetségeiket.
Mire eljött a péntek, Neil már kétségbeesetten várta a hétvégét. A Kevinen és Rikón való szorongás, a csapattársai pályán való viselkedése miatti harag és elkeseredés, valamint Seth és Kevin véget nem érő, dühös lekezelése teljesen kifárasztotta. Többet már nem bírt elviselni, de nem is menekülhetett meg tőle. Az egész napot a Rókákkal töltötte az edzésen, aztán visszament a kollégiumba, és ott is egész este össze volt zárva velük. Már a puszta jelenlétüket is fojtogatónak érezte. Egyetlen kívánsága az volt, hogy felszívódhasson a hétvégére. Muszáj volt egy kis levegőhöz jutnia, mielőtt kikészül.
Teljesen megfeledkezett Andrew vele kapcsolatos terveiről. Mikor kilépett a zuhanyzóból a pénteki edzés után, arra számított, hogy már mindenki rég lelépett. A csapattal együtt szokott a közös gyakorlásokra járni, a hátsó ülésen osztozva Matt furgonjában Allisonnal, Seth-tel és Renével, de utána mindig egymagában, futva tette meg az utat visszafelé a kollégiumba. A többiek néhány nap alatt felfogták, hogy Neil jobb szeret később hazaindulni, és senki sem faggatta őt a miértekről. Nem próbálták győzködni, és a második naptól kezdve nem vártak rá. Talán ez amolyan Róka-dolog volt: nem feszegetni a határokat és nem tenni fel olyan kérdéseket, amelyekre úgysem kapnak választ. Az okot nem tudta, de értékelte.
Ez a péntek azonban más volt. Miközben koszos egyenruháját vonszolta az öltözőbe, látta, hogy Nicky vár rá az egyik padon egy fekete ajándékzacskóval.
– Túlélted az első heted – szólalt meg. – Jól szórakoztál?
– Az egész nyár ilyen lesz?
– Nagyjából – felelte Nicky. – Legalább nem unalmas, mi?
Neil bedobta a cuccát az egyik szennyeskosárba, és ellenőrizte a szekrényét, hogy biztosan be van-e zárva. Mire megfordult, Nicky közvetlenül mögé állt. Neil felemelte a kezét, hogy arrébb lökje az útból. A másik számított erre, és az újonc nyitott tenyerébe nyomta a fekete táskát.
– A tiéd – szólt. – Andrew mondta, hogy nincs egy rendes göncöd oda, ahova megyünk. Megmondta, mi a méreted, én meg ezeket találtam neked. Királyak, higgy nekem!
Neil megütközve bámult rá.
– Hogy mi?
Teljesen megfeledkezett Andrew vele kapcsolatos terveiről. Mikor kilépett a zuhanyzóból a pénteki edzés után, arra számított, hogy már mindenki rég lelépett. A csapattal együtt szokott a közös gyakorlásokra járni, a hátsó ülésen osztozva Matt furgonjában Allisonnal, Seth-tel és Renével, de utána mindig egymagában, futva tette meg az utat visszafelé a kollégiumba. A többiek néhány nap alatt felfogták, hogy Neil jobb szeret később hazaindulni, és senki sem faggatta őt a miértekről. Nem próbálták győzködni, és a második naptól kezdve nem vártak rá. Talán ez amolyan Róka-dolog volt: nem feszegetni a határokat és nem tenni fel olyan kérdéseket, amelyekre úgysem kapnak választ. Az okot nem tudta, de értékelte.
Ez a péntek azonban más volt. Miközben koszos egyenruháját vonszolta az öltözőbe, látta, hogy Nicky vár rá az egyik padon egy fekete ajándékzacskóval.
– Túlélted az első heted – szólalt meg. – Jól szórakoztál?
– Az egész nyár ilyen lesz?
– Nagyjából – felelte Nicky. – Legalább nem unalmas, mi?
Neil bedobta a cuccát az egyik szennyeskosárba, és ellenőrizte a szekrényét, hogy biztosan be van-e zárva. Mire megfordult, Nicky közvetlenül mögé állt. Neil felemelte a kezét, hogy arrébb lökje az útból. A másik számított erre, és az újonc nyitott tenyerébe nyomta a fekete táskát.
– A tiéd – szólt. – Andrew mondta, hogy nincs egy rendes göncöd oda, ahova megyünk. Megmondta, mi a méreted, én meg ezeket találtam neked. Királyak, higgy nekem!
Neil megütközve bámult rá.
– Hogy mi?
– Ugye nem felejtetted el a partinkat? Tessék.
Azzal Nicky Neil ujjaira akasztotta a papírtáska fülét. Az csak nézte ténykedését, és próbált visszaemlékezni, mikor kapott utoljára ajándékot valakitől, de nem járt sikerrel. Hogy az első alkalommal éppen Andrew-tól kap, zavaró volt.
Feszengését Nicky gyanakvásként értelmezte, és felnevetett.
– Nincs itt semmi csapda. Őszintén szólva, ez inkább értünk van, mint érted. Nem mutatkozhatunk nyilvánosan veled, ha úgy nézel ki, mint egy szakadt csöves. Már nem bántásból.
Kellett a fél-mexikóinak egy kis idő, mire rájött, hogy valami nem stimmel.
– Neil?
– Köszönöm – nyögte ki végre a megszólított, de még ő is kihallotta a bizonytalanságot a szóban.
Nicky csöndben tanulmányozta, de Neil nem volt hajlandó egyebet hozzáfűzni. Végül az unokatesó elintézte azzal, hogy meghúzta Neil haját, és így szólt:
– Kilenckor indulunk, okés? Javaslom, addig dőlj le egy kicsit, mert egész éjjel fent leszünk. Megvan a megfelelő kontaktunk, hogy pörögjön a buli hajnalig!
Nicky elvigyorodott, és újra meghúzta a tincset.
– Apropó, mára hanyagold őket! A kontaktlencséid, mármint.
Neil gyomra szaltót vetett.
– Kuss!
Nicky színpadiasan körbenézett, mintha leskelődők után kutatna.
– Nem, mintha akkora titok lenne. Bárki, akinek van szeme, láthatja a gyűrűket az íriszed körül és kitalálhatja, hogy lencsét viselsz. Már első nap kiszúrtam, de nem hittem, hogy csak divatból hordod, amíg Andrew nem mondta. És komolyan? Barna? Lehetnél ennél unalmasabb?
– Szeretem a barnát.
– Andrew nem – felelte Nicky. – Vedd ki!
– Nem.
– Légyszi. Senki sem fogja látni, csak mi, és mi már úgyis tudjuk, hogy nem igaziak. Ne hordd őket!
– Különben mi lesz? – így Neil.
Nicky hallgatása felért egy válasszal. Neil nem akart tudomást venni a figyelmeztetésről, de végül győzött a józan ész. Biztos volt benne, hogy fel tudná venni a harcot Andrew-val, de itt nem csak Andrew-ról van szó. Az iker egész csapatával tervezett kiruccanni innen vagy egy fél országnyi távolságra. Nicky csak próbált segíteni neki, hogy el tudjon lavírozni az este. De azért nem élte nagyon bele magát: tudta, ki mellé fog állni Nicky, ha eldurvul a helyzet.
– Kilenckor – nyomatékosította Nicky, majd miután nem kapott választ, otthagyta.
Neil adott neki pár percet. Amikor biztos volt benne, hogy az unokatesók már messze járnak, átkocogott a kampuszon a könyvtárig. Néhány órát a számítógépteremben ütött el a híreket böngészve, majd visszaindult a kollégiumba. Út közben szerzett magának egy kis vacsorát az egyetem három éjjel-nappalijának egyikében.
A koliszobája üresen állt. Mintha emlékezett volna, hogy Matt mondott valamit arról, hogy moziba megy Dannel. Azt nem tudta, Seth hol van, de szerencsére akkor is távol volt még, amikor eljött az ideje a készülődésnek. Egyedül volt, de azért ellenőrizte, hogy zárva van-e a bejárati ajtó, mielőtt összeszedte volna a ruháit. A hálón nem volt zár, ami eléggé bosszantotta, de szerencsére a fürdőszoba büszkélkedhetett eggyel. Oda zárkózott be.
Befejezte az öltözködést, és egy hosszú percig szemlélte a tükörképét. Nem teljesen tudta, mit is gondoljon az eredményről. Akárhányszor váltottak az anyjával személyazonosságot és nyelvet, egy dolog mindig ugyanaz maradt: beazonosíthatatlan ruhák, amelyekkel könnyen elvegyülhettek a tömegben. Neil kopott pólót, sima farmert és viseltes sportcipőt hordott, általában fakó színekben, amelyek még inkább segítették a beolvadásban.
Ez a szerelés a totális ellentéte volt az eddigieknek, és minden egyes darabja fekete. A könnyű cargo nadrágot úgy szabták, hogy jól illjen a nehéz bakancshoz. A felső hosszú ujjú volt és szűk, úgy nézett ki, mintha helyenként átszakították volna. Egy szénfekete belső réteg sejlett át a réseken és eltakarta Neil bőrét, de ő azért tucatszor végigfuttatta a kezeit az anyagon, hogy megbizonyosodjon róla, nincs rajta egy lyuk sem. Meggyőződése volt, hogy érzi a hegeket a vékony ruhán keresztül.
Már csak egy dolog maradt. Kavargott a gyomra idegességében, ahogy kivette a kontaktlencséit. Pislogott néhányat, hogy hozzászokjon a hiányukhoz, majd lehúzta a barna lencséket a vécén. Ahogy a tükörbe pillantott, elakadt a lélegzete. Több, mint egy éve nem látta az igazi szemeit, mivel minden nap már akkor berakta a lencséket, mielőtt kimászott volna az ágyból. Hűvös kék tekintete még világosabbnak tűnt fekete haja és ruhája kontrasztjában. Nem tudta sokáig nézni: az apja szemei voltak.
Neil összeszedte a ruháit és kilépett a fürdőből. Ahogy a háló felé fordult, hogy letegye a cuccait, megpillantotta Andrew bandáját a nappaliban. Andrew megint megbütykölte a zárat. Neil mérlegelte, mennyi kárt okozna új bakancsa vastag talpa a magánszféra-sértegető arcában, és tetszett neki a becslés eredménye.
Betette a mosatlant szekrénye alsó fiókjába, amelyet szennyestartó helyett használt. Mire megfordult, Andrew már a hálószoba ajtajában állt. A srác karbatett kézzel dőlt az ajtókeretnek és Neilt fürkészte. Neil megragadta az alkalmat, hogy maga is áttanulmányozza Andrew-t, elsősorban kifejezéstelen arcát. Ma színjózannak tűnt. Megfordult Neil fejében, vajon Andrew nem tudja, hogy mik a szabadlábra helyezésének feltételei, vagy egyszerűen nem érdekli?
Nem tudott kimenni, amíg az iker az útjában volt, szóval olyan közel állt meg hozzá, amennyire csak mert, és várta, hogy az mozduljon. Andrew ezt meg is tette, de csak hogy egyik kezével Neil felé nyúljon. Neil megfeszült, ahogy megérezte Andrew ujjait a nyaka hátsó részén, de a szörny csak le akarta húzni Neil fejét. Neil Andrew arccsontjára fókuszált, nehogy farkasszemet kelljen néznie a másikkal, és hagyta, hogy megvizsgálják íriszét.
– Még egy csepp váratlan őszinteség – szólalt meg Andrew. – Van valami különösebb oka?
– Nicky szépen kérte. Egyszer te is kipróbálhatnád.
– Ezt már megbeszéltük. Én nem kérek.
Még egyszer végigmérte Neilt, aztán elengedte.
– Megyünk.
Nicky egyből felderült, amikor beléptek a nappaliba, de lehervadt az öröm az arcáról, amint rápillantott Neilre.
– Ó, öregem! Neil, rendesen kicsípted magad! Ezt mondhatom, vagy ellenkezik a szabályokkal? Egyszerűen... fú. Aaron, ne engedd, hogy szétcsapjam magam ma este.
Andrew megállt Nicky mellett, elég ideig ahhoz, hogy zsebéből kihalássza a cigis dobozát. Meggyújtott egyet fittyet hányva a kollégiumszobákba felszerelt füstjelzőre, és Nicky arcába nyomta az öngyújtóját.
– Ne akard, hogy kinyírjalak – mondta.
Nicky védekezőn feltette a kezeit.
– Tudom.
– Valóban?
– Esküszöm – lehelte Nicky.
Andrew erre eltette az öngyújtót, és elhagyta a szobát. Kevin és Aaron a nyomában. Nicky vetett még egy utolsó rajongó pillantást Neilre, és kiment a hallba. Megvárta, míg Neil bezárja az ajtót, majd együtt, némán követték a többieket le a kocsihoz.
Neil hamarosan ugyanott találta magát, mint legutóbb: Aaron és Andrew közé szorulva a hátsó ülésen. Balhét várt, de ki-ki nekidőlt a saját ablakának, és mire kiértek az egyetem területéről, a testvérek már húzták is a lóbőrt. Neil nem tudott ilyen társaságban aludni, úgyhogy azzal ütötte el az időt, hogy számba vette, hányféleképpen alakulhatnak rosszul a dolgok az este során. Terjedelmes volt a lista.
Amikor a kocsi fényszórói először vetültek a columbiai lejárók tábláira, Nicky hátraszólt a válla fölött Neilnek.
– Felkeltenéd Andrew-t? Lehetőleg anélkül, hogy hozzáérnél.
– Hogy? – mormolta Aaron álmosan, felébredve Nicky hangjára.
– Nem emlékszem melyik kijáratot beszéltük, hogy az a rövidebb. Te?
Aaron válaszképpen átnyúlt Neilen, és meglökte Andrew vállát. A reakció azonnali és heves volt. Aaron idejében elkapta a kezét, de Neilnek nem volt hova mozdulnia. Andrew úgy belemélyesztette a könyökét a rekeszizmába, hogy Neil kétrét görnyedt. Aaron minden részvét nélkül ikertestvérére csettintett Neil feje fölött.
– Kijárat – eresztette bő lére kérését.
Andrew Neil hátára támaszkodva hajolt előre a két első ülés között. Csak figyelt, míg el nem hagytak egy táblát, és azt mondta:
– Még nem. Az lesz az, amelyikben van palacsintázó.
– Dél-Karolinában vagyunk – felelt Nicky. – Minden kijárat palacsintázóhoz vezet. Élsz még, Neil?
– Igen – krákogta az. – Asszem.
Andrew elengedvén Neilt visszavetődött a helyére. Neil sikeresen, egyik kezét a pólójához nyomva felült. Olyan érzés volt, mintha Andrew könyöke átlyukasztotta volna a testét. Rásandított először Aaronre, aki csak megvonta a vállát a szavak nélküli vádaskodásra, majd Andrew-ra is. Utóbbi nem viszonozta a pillantást, túlságosan lefoglalták a kezei. Maga elé emelte őket, de Neil egészen addig nem értette, mit bámul rajtuk, míg egy kocsi el nem haladt mellettük. A fényszórók világában meglátta, hogy Andrew ujjai remegnek.
– Nicky – szólt a tulajdonosuk.
Nicky hátrapillantott. Ő nem láthatta a remegést a sötétben, de azt észrevette, mit néz Andrew. Több sávot átvágott a kijárat felé.
– Mindjárt ott vagyunk.
– Húzódj le!
– De ez már a lehajtó.
– Most.
Nicky nem vitatkozott tovább. Lehúzódott a szinte nemlétező leállósávba olyan erősen fékezve, hogy Neil azt várta, mindjárt kisordódnak. Egy mellettük elhúzó autó hosszú dudaszóval adta tudtukra nemtetszését. Andrew kilökte az ajtót, kihajolt a kocsiból amilyen messzire csak tudott, és öklendezni kezdett az utat szegélyező gazra. Neil elég közel ült, hogy érezze Andrew erőlködéstől remegő testét. Úgy hangzott, mintha az iker nyelőcsöve épp miszlikbe aprítódna.
– Hol a morzsád? – kérdezte Nicky, amikor Andrew levegőhöz jutott.
– Már bevette őket – válaszolt helyette Kevin.
– Mindet? – kérdezte Nicky holtraváltan. – Jézusom, Andrew!
– Pofa be! – érvelt Andrew, majd köpött néhányat. Vakon tapogatózott Kevin fejtámaszáért, harmadik próbálkozásra meg is találta, és visszahúzta magát a kocsiba. – Csak érjünk oda.
Nicky tövig nyomta a gázt, de amikor elérték Columbia külvárosát, az éjszakai forgalom lelasította őket. Első megállójuk egy Sweetie's nevű étterem volt. A vacsorához már későre járt, de a parkolót tömve találták. Nicky kidobta őket az ajtónál, és továbbgurult, hogy helyet találjon. Négy csoport állt előttük asztalra várva. Andrew tett egy kitérőt a salátabár végén álló tálalóig, és két maréknyi morzsás zacskóval tért vissza. Kevin végig bámulta, ahogy Andrew módszeresen pusztította őket sorban, ő pedig egy nem sok jót ígérő pillantással jutalmazta ezért.
Még azelőtt végzett, mielőtt Nicky befutott volna. Pár perccel később végre kaptak egy bokszot hátul. Mielőtt a host távozhatott volna, Andrew belegyömöszölte az üres morzsás tasakokat a fickó kötényébe. A hostnak szeme sem rebbent erre az égbekiáltó arcátlanságra, csak elsétált, magukra hagyva őket a menüvel. Felszolgálójuk rögvest érkezett, de Nicky olvasatlanul adta át neki az étlapokat.
– Mi csak a fagylaltspecialitásért jöttünk – szólt.
– Semmi probléma – felelte az. – Máris hozom.
Nicky mosolya abban a pillanatban eltűnt, ahogy a lány felszívódott, és aggódó pillantással fordult Andrew felé. Az az arcát egyik kezébe temetve ült. A másik keze az asztalon feküdt, így még feltűnőbb volt a remegése. Hirtelen borzongás futott végig az egész testén. Összeszorított fogain át egy hosszú, mély lélegzettel próbálta átvészelni a dolgot.
Kevin kihúzott egy üveg pirulát a zsebéből, és az asztalra állította, félúton önmaga és Andrew között.
– Csak vegyél egyet!
Andrew tökéletes mozdulatlanságba dermedt, ahogy az üvegre pillantott.
– Kapd be!
Neilnek végre leesett.
– Elvonási tüneteid vannak.
Andrew válaszra sem méltatta.
– Rakd azt el, mielőtt lenyomom a torkodon!
Kevin fintorogva ugyan, de azt tette, amit mondtak neki.
Rövidesen megérkezett a fagylaltjuk. A pincérnő kiosztotta a tálakat, és egy halom szalvétát is helyezett az asztal közepére. Amint elment, Andrew türelmetlen kézzel dúlta szét a szalvétákat. Alattuk egy kupac zacskó hevert tele halványsárga porral.
– Ne az emberek előtt – figyelmeztette Aaron.
Andrew válasz helyett egyszerre két zacskót tépett fel, és a szájába ürítette tartalmukat.
Nicky oldalba bökte Neilt. – Kóstold meg a fagyit! Imádni fogod!
Neil engedelmesen belemerítette a kanalát az előtte álló halomba, de nem engedte, hogy Nicky vagy a kaja elterelje a figyelmét Andrew-ról. Az éppen begyűjtötte a maradék zacskókat, és bedugta az egyik zsebébe. Arckifejezéséből ítélve ez a mozdulat hiba volt. Kezének élét a szájára tapasztotta, és olyan hangosat nyelt, hogy Neil az asztal túlvégéről is hallotta.
Még egy perc kellett Andrew-nak, hogy visszanyerje nyugalmát és ehessen. Akármit is vett be, eléggé tompíthatta az elvonási tüneteket, mert mire befejezte az étkezést, újra visszatért higgadt önmagához. Amikor megérkezett a számla, Andrew Aaron felé lökte, aki egy kis köteg húszdollárost csatolt hozzá. Neil kifelé menet még visszanézett, először az emberekre, akik morzsás zacskókat vesznek a salátabárból, majd a felszolgálónőre, aki begyűjtötte a pénzt, amit otthagytak neki.
Rövid volt az út az étteremből az éjszaka végső úticéljáig. Az Eden's Twilight egy kétemeletes klub volt a főúttól néhány háztömbnyire. Az emberek sorban álltak, várva a bejutásra. Az ő ruháikra pillantva Neil szerelése hétköznapinak tűnt. A legtöbb férfi bőrt, a nők fele pedig fűzőt viselt, és mindkét nemen szép számmal voltak megtalálhatók a csatok és láncok.
Az unokatesókat nem rettentette el sem a sor, sem az öltözködési szokások. Nicky lehúzódott a padkánál, hogy kitegye őket. A két kidobó a bejáratnál kiegyenesedett jöttükre. Aaron egy olyan összetett kézfogással üdvözölte őket, amit Neil meg sem próbált feldolgozni. Az egyik őr elővett egy narancssárga bilétát a farzsebéből, és átnyújtotta Aaronnek, aki Nickynek továbbította. Ő a visszapillantóhoz rögzítette a kártyát, és elfurikázott, hogy leparkolja a kocsit.
Andrew szalutált a kidobóknak az ajtó felé menet, és megelőzve a sort, besétált a klubba. Kevin követte őt, Aaron pedig előreengedte Neilt.
A következő ajtó egyenesen az őrültekházába nyílott. A négyes egy asztalokkal dugig tömött emelvényen állt, amely az emeleten futott végig körbe. Lépcsősor vezetett le a zsúfolt táncparkettre. Valahonnan lépcsők indultak a második emeletre is, ami leginkább erkélyre hasonlított. A DJ-nek saját emelvénye volt, amely elemelkedvén a földtől, valahol a két szint között helyezkedett el. A falon hangszórók sorakoztak, mindegyike nagyobb volt, mint Neil maga, aki a csontjaiban érezte a belőlük áradó basszust.
Befejezte a bámészkodást, nehogy lemaradjon, és követve Kevint megkerülték a termet. Beletelt egy kis időbe, mire találtak egy asztalt. Tele volt ugyan poharakkal, de a székek szabadok voltak, így lecsaptak rá. Andrew eltüntette a poharakat, míg Aaron szerzett két további széket. Amint elhelyezkedtek, Andrew ujját Neil gallérjába akasztotta, annál fogva húzta a srácot a pultig.
Három csapos dolgozott épp, de Andrew kivárta azt az egy bizonyosat, akire szemet vetett. A fickó végre odaért hozzájuk, és könnyed mosolyt villantott Andrew-ra.
– Nahát, újra itt, Andrew? Ki a friss áldozat?
– Egy senki – felelte a szörny. – Nekünk a szokásosat.
A férfi bólintott, majd Neilhez fordult. – És neked?
– Én nem iszom – felelte ő.
– Akkor egy kóla – értelmezte a csapos, és nekiállt összeszedni a rendelésüket. Egy tálcányi itallal tért vissza. Andrew olyan könnyedén egyensúlyozott a tálcával, hogy Neilnek szöget ütött a fejében, hogy talán itt dolgozhatott korábban. Végezetül a pultos az üdítőjét is odagurította Neilnek, úgyhogy visszaindultak. Andrew vágta az utat maguknak, szabad kezével félrelöködve az útjába kerülő részegeket. Nicky az asztalnál várta őket, félrehajolt, hogy unokatestvére lerakhassa mögé a tálcát.
– Egs – kiáltotta Nicky, és mind ittak.
Neil gyorsabban a végére ért az üdítőjének, mint szerette volna. A többiek egészségtelen mértékkel ittak, és Nicky ilyenkor őt is unszolta. A cukortól csak szomjasabbnak érezte magát, a koffein pedig gyorsabban a fejébe szállt, mint gondolta. Akkor hagyott fel a kólázással, amikor a Millport Dingókhoz jelentkezett tavaly, azóta elszokott tőle. Amikor felállt, hogy segítsen Andrew-nak a második kör itallal, arra gondolt, inkább vízre vált, de a pultos már azelőtt kitöltötte az üdítőt neki, hogy szólhatott volna.
Andrew csomagocskái a Sweetie's-ből rögtön előkerültek, amint visszatértek az asztalhoz. A szörny megrázott egyet Neil felé gúnyos invitálással. Mivel Neil válaszul csak bámult rá, egy kaján mosoly kíséretében osztotta ki a csomagokat a többiek között. Még Kevin is vett egyet, amit Neil valamiért nagyon kiábrándítónak talált.
– Császármorzsa – magyarázta Nicky, miközben feltépte a saját tasakját. – Hallottál már róla? Egyszerre van cukor és só íze, és felpörget egy rövid időre. Biztos nem kérsz?
– A drog ökörség.
– Au – szólt bele Andrew hideg mosollyal. – Milyen ítélkező.
– Nem fogok azért bocsánatot kérni, mert úgy gondolom, hülyeséget csináltok.
– Te vagy a becsületesség mintaszobra? – gondolkodott hangosan Andrew. – Most a gyötrőn válladra nehezedő álszentséged miatt próbálsz belém rúgni?
– A becsületesség azoknak való, akiknek nem jut eszébe jobb.
– Nyugi-nyugi – szólt közbe Nicky, és közben kiosztotta a shotokat az asztalon. A csapos erre a körre öntött egy kis üdítőt egy rövides pohárba, ezt Nicky Neil elé állította.
– A morzsa nem rossz. Csak izgisebbé teszi az éjszakát. Gondolod, Kevin kockáztatná a jövőjét egyetlen buli miatt?
– Milyen jövőt? – kérdezett vissza Neil.
Kevin sötét pillantást lövellt felé, de Nicky közbelépett, mielőtt válaszolhatott volna.
– Legalább igyál velünk, ha a morzsapartit kihagyod! – mondta, és nyitott zacskóját fogta az egyik, rövidjét a másik kezében. – Háromra!
Kár lett volna vitatkozni, mikor a többiek nyaralni küldték a józan eszüket, úgyhogy Neil némán felemelte poharát. Nicky beszámolt, és ő is felhajtotta italát. Ahogy legurult az ital a torkán, tudta, hogy súlyos hibát követett el.
A kólája eddig is tele volt cukorral, de ez a shot minden határon túlmenően az volt; az utóíze viszont nem édes volt. Neil próbált talpra állni, de Andrew a hajánál fogva penderítette vissza a helyére. A durva csavarástól furcsa szögben bukott hátra a feje, miközben Andrew a kezét az asztallapra nyomta. Neil a másik kezével próbálta támadója ujjait lefeszegetni a sajátjairól, de Nicky elkapta a csuklóját.
– Rájöttél, mi? – kérdezte Andrew. – Egy idióta vagy.
– T...te... – fröcsögte Neil.
– Azt gondoltad, biztonságban vagy, csak mert magadnak rendeled az italt? Roland tudja, mit jelent, ha külsőst hozunk ide.
Próbálta kicsavarni a kezét Andrew-é alól, de az figyelmeztetően hátrarántotta a fejét. A forróság villámcsapásként nyilallt Neil nyakába. Felszisszent a fájdalomtól, és nyugton maradt. Andrew lecsusszant a székéről, és Neilhez hajolt. Ránehezedett prédájára, míg ellenőrizte annak szemeit.
– Mindjárt – jelentette. – Adj neki egy percet, míg igazán beüt! Addig is, miért nem mész egy kicsit szórakozni? Fiatal az éjszaka!
Neil nem látta, mikor állt fel Aaron. Mindenesetre amikor Andrew elengedte, ő már ott várt Neil mögött. Neil gyilkos szándékkal nyúlt Andrew felé, de Aaron megragadta széke támláját, és olyan erősen rántotta hátra, hogy fel is buktatta. Forgott a világ Neil körül, mikor a padlóra esett. Amikor Aaron megpróbálta talpra állítani, Neil felé ütött, de elhibázta. Érezte, ahogy a drog kezdi átvenni az irányítást. A szíve erősebben dübörgött, mint a hangszórókból áramló basszus, szinte szétvetette a testét.
Nicky és Aaron együttes erővel tudta csak Neilt felállítani, majd elvonszolták az asztaltól. A srác többször megbotlott, mert képtelen volt érzékelni a talajt a lába alatt. Megpróbálta kirángatni magát Aaron szorításából, de ez egészen addig nem sikerült neki, amíg el nem értek a tánctérre vezető lépcsősorhoz. Akkor Aaron előzetes figyelmeztetés nélkül elengedte. Neil lebucskázott a lépcsőn, csak Nickynek köszönhette, hogy nem zuhant. Az unokatesó egyik karját a derekán tartva húzta egyre mélyebbre a vonagló tömegbe.
A pacává mosódó testek és fények émelyítő érzéssel töltötték el. Véres karmolásokat ejtett Nicky karján, ahogy próbált kiszabadulni. De az nem engedte, amíg el nem érték a táncparkett közepét. Ott magához húzta Neilt, és ujjait az állára helyezte, hogy hátradöntse a fejét.
A csókja keményebb volt, mint Neil várta, és nem csak nyelv volt benne. A vodkán túl, amit Nicky megosztott vele, a császármorzsa erős édes ízét is felfedezte. Neil nem akart nyelni, de az anyag túlságosan mart ahhoz, hogy a szájában tartsa.
– Mi így játszunk – magyarázta Nicky az ajkai között. – Ne állj ellen, ha túl akarod élni!
– Baszd meg! – morogta Neil.
– Sok szerencsét, Neil.
Nicky elengedte és felszívódott a zsúfolt tömegben túl gyorsan ahhoz, hogy Neil követni tudja. A támasz hirtelen eltűnt, így elesett. Nem érezte a lábait. Komoly erőfeszítéseket igényelt, hogy felguggoljon, onnan pedig még néhány idegent, hogy felsegítse. Neil kihasználta a lendületet, hogy elbotorkáljon valamerre, de nemigen tudta, merre is kéne igyekeznie. Nem látta a kijáratot az embereken át, főleg így, hogy a fények is folyamatosan villództak körülötte.
Egy kezet érzett a csípőjén, ami meglökte. A lökéstől kiszakadt ugyan a tömegből, de a hátsó falon csapódott. Andrew vállát a fekete falnak döntve támaszkodott, épp kartávolságon kívül. Neil szerette volna kitépni a szívét, de minden erejét be kellett vetnie, hogy egyáltalán állva tudjon maradni. Igyekezett inkább összes dühét a pillantásába sűríteni.
– Micsoda hálátlanság – így Andrew. – Drágák voltak azok az italok.
– Gyűlöllek.
– Húzz sorszámot, és állj a sor végére! Nem okoz álmatlan éjszakákat.
– Ne aludj, mert ki foglak nyírni!
– Valóban? – kérdezte Andrew. – És magad csinálod, vagy fizetsz valakinek, hogy elvégezze a piszkos munkát? Nyilvánvalóan van nálad elég pénz, hogy rábízhasd egy profi verőlegényre. Az ember eltűnődik, hogy egy magadfajta senki mit kezdhet ekkora vagyonnal.
– Az utcán találtam.
– Tééényleg – húzta el a szót Andrew. – Ezért nem költöd semmire, vagy csak szeretsz úgy kinézni, mint egy hajléktalan? Megosztod a csapatot, tudod-e? A legtöbben azt hiszik, nincstelen családból vagy, mint Dan. Renee jobban tudja. És én is. Szerintem inkább olyan vagy, mint mi.
Közelebb hajolt, úgy formált minden egyes szótagot.
– Szökevény.
Ha Neil józan lett volna, megacélozta volna magát a szó hallatán. Így, hogy a császármorzsa ott lüktetett az ereiben, és dühös zene püfölte a testét ízekre, nem tudta elrejteni szeme rebbenését.
– Törődj a magad dolgával!
– Ma Törődjünk Neil Dolgával Este van – felelt Andrew. – Nem tűnt fel? Mutass végre valami valódit, különben nem maradhatsz!
– Ez nem a te csapatod. Nincs beleszólásod.
– Ne kísérts, hogy bebizonyítsam! Mi lenne, ha felhívnám a rendőrséget, és megkérném, nézzenek utánad rendesen? Gondolod, találnának valami érdekeset?
– Ez csak üres fenyegetés – így Neil. – Pont neked tenne ilyen szívességeket a rendőrség?
– Ismerek egyet, aki igen – felelte Andrew. – Ha felhívnám, hogy találtam egy igazán problémás gyereket, minden mást félretenne. Mennyire hűlt ki a nyomod?
– Kussolj! Miért nem hagysz lógva?
– Mert nem tetszik, ahogy ránézel – felelte Andrew. – Az Edgar Allan a mi kerületünkben van, és te az én csapatomban. Te, egy tudatlan senki Arizónából, akin valahogy mégis megakadt Kevin szeme. Te, tetőtől talpig hazugság, egy táskányi pénzzel, aki Kevinre és Rikóra veri. Érted már?
Értette, de legalább olyan zavarodott volt, mint amilyen dühödt.
– Nem vagyok tégla. Szórakozol velem?
– Bizonyítsd be! – szólt Andrew. – Kapsz egy percet, hogy átgondold. Gondold át, mennyit akarsz játszani a türelmemmel! Majd jövök.
Andrew ellökte magát a faltól, és eltűnt a tömegben. Neil nézte, ahogy távolodik, és a falba kapaszkodva megindult. Nem tudta, melyik irányban lesz az ajtó, de úgy gondolta, ha találna egy lépcsősort, ami kivezet a tánctérről, kiötölne valamit. A túlélése azon múlt, kijut-e a klubból, amíg még tud magáról.
Végre kiszúrt egy lépcsőt egy a testek közötti hézagon át. Megindult arrafelé, de megállt, amikor meglátta, hogy Nicky sétál le rajta. Nicky a vállánál fogva tolta őt vissza a tömegbe, nem törődve Neil törekvésével, hogy kiszabaduljon. Ez a csók rosszabb volt, mint az előző, Neil a szájától lefelé elzsibbadt.
Az éjszaka további része színes fények kavalkádjába veszett.
Következő fejezet erre!
Azzal Nicky Neil ujjaira akasztotta a papírtáska fülét. Az csak nézte ténykedését, és próbált visszaemlékezni, mikor kapott utoljára ajándékot valakitől, de nem járt sikerrel. Hogy az első alkalommal éppen Andrew-tól kap, zavaró volt.
Feszengését Nicky gyanakvásként értelmezte, és felnevetett.
– Nincs itt semmi csapda. Őszintén szólva, ez inkább értünk van, mint érted. Nem mutatkozhatunk nyilvánosan veled, ha úgy nézel ki, mint egy szakadt csöves. Már nem bántásból.
Kellett a fél-mexikóinak egy kis idő, mire rájött, hogy valami nem stimmel.
– Neil?
– Köszönöm – nyögte ki végre a megszólított, de még ő is kihallotta a bizonytalanságot a szóban.
Nicky csöndben tanulmányozta, de Neil nem volt hajlandó egyebet hozzáfűzni. Végül az unokatesó elintézte azzal, hogy meghúzta Neil haját, és így szólt:
– Kilenckor indulunk, okés? Javaslom, addig dőlj le egy kicsit, mert egész éjjel fent leszünk. Megvan a megfelelő kontaktunk, hogy pörögjön a buli hajnalig!
Nicky elvigyorodott, és újra meghúzta a tincset.
– Apropó, mára hanyagold őket! A kontaktlencséid, mármint.
Neil gyomra szaltót vetett.
– Kuss!
Nicky színpadiasan körbenézett, mintha leskelődők után kutatna.
– Nem, mintha akkora titok lenne. Bárki, akinek van szeme, láthatja a gyűrűket az íriszed körül és kitalálhatja, hogy lencsét viselsz. Már első nap kiszúrtam, de nem hittem, hogy csak divatból hordod, amíg Andrew nem mondta. És komolyan? Barna? Lehetnél ennél unalmasabb?
– Szeretem a barnát.
– Andrew nem – felelte Nicky. – Vedd ki!
– Nem.
– Légyszi. Senki sem fogja látni, csak mi, és mi már úgyis tudjuk, hogy nem igaziak. Ne hordd őket!
– Különben mi lesz? – így Neil.
Nicky hallgatása felért egy válasszal. Neil nem akart tudomást venni a figyelmeztetésről, de végül győzött a józan ész. Biztos volt benne, hogy fel tudná venni a harcot Andrew-val, de itt nem csak Andrew-ról van szó. Az iker egész csapatával tervezett kiruccanni innen vagy egy fél országnyi távolságra. Nicky csak próbált segíteni neki, hogy el tudjon lavírozni az este. De azért nem élte nagyon bele magát: tudta, ki mellé fog állni Nicky, ha eldurvul a helyzet.
– Kilenckor – nyomatékosította Nicky, majd miután nem kapott választ, otthagyta.
Neil adott neki pár percet. Amikor biztos volt benne, hogy az unokatesók már messze járnak, átkocogott a kampuszon a könyvtárig. Néhány órát a számítógépteremben ütött el a híreket böngészve, majd visszaindult a kollégiumba. Út közben szerzett magának egy kis vacsorát az egyetem három éjjel-nappalijának egyikében.
A koliszobája üresen állt. Mintha emlékezett volna, hogy Matt mondott valamit arról, hogy moziba megy Dannel. Azt nem tudta, Seth hol van, de szerencsére akkor is távol volt még, amikor eljött az ideje a készülődésnek. Egyedül volt, de azért ellenőrizte, hogy zárva van-e a bejárati ajtó, mielőtt összeszedte volna a ruháit. A hálón nem volt zár, ami eléggé bosszantotta, de szerencsére a fürdőszoba büszkélkedhetett eggyel. Oda zárkózott be.
Befejezte az öltözködést, és egy hosszú percig szemlélte a tükörképét. Nem teljesen tudta, mit is gondoljon az eredményről. Akárhányszor váltottak az anyjával személyazonosságot és nyelvet, egy dolog mindig ugyanaz maradt: beazonosíthatatlan ruhák, amelyekkel könnyen elvegyülhettek a tömegben. Neil kopott pólót, sima farmert és viseltes sportcipőt hordott, általában fakó színekben, amelyek még inkább segítették a beolvadásban.
Ez a szerelés a totális ellentéte volt az eddigieknek, és minden egyes darabja fekete. A könnyű cargo nadrágot úgy szabták, hogy jól illjen a nehéz bakancshoz. A felső hosszú ujjú volt és szűk, úgy nézett ki, mintha helyenként átszakították volna. Egy szénfekete belső réteg sejlett át a réseken és eltakarta Neil bőrét, de ő azért tucatszor végigfuttatta a kezeit az anyagon, hogy megbizonyosodjon róla, nincs rajta egy lyuk sem. Meggyőződése volt, hogy érzi a hegeket a vékony ruhán keresztül.
Már csak egy dolog maradt. Kavargott a gyomra idegességében, ahogy kivette a kontaktlencséit. Pislogott néhányat, hogy hozzászokjon a hiányukhoz, majd lehúzta a barna lencséket a vécén. Ahogy a tükörbe pillantott, elakadt a lélegzete. Több, mint egy éve nem látta az igazi szemeit, mivel minden nap már akkor berakta a lencséket, mielőtt kimászott volna az ágyból. Hűvös kék tekintete még világosabbnak tűnt fekete haja és ruhája kontrasztjában. Nem tudta sokáig nézni: az apja szemei voltak.
Neil összeszedte a ruháit és kilépett a fürdőből. Ahogy a háló felé fordult, hogy letegye a cuccait, megpillantotta Andrew bandáját a nappaliban. Andrew megint megbütykölte a zárat. Neil mérlegelte, mennyi kárt okozna új bakancsa vastag talpa a magánszféra-sértegető arcában, és tetszett neki a becslés eredménye.
Betette a mosatlant szekrénye alsó fiókjába, amelyet szennyestartó helyett használt. Mire megfordult, Andrew már a hálószoba ajtajában állt. A srác karbatett kézzel dőlt az ajtókeretnek és Neilt fürkészte. Neil megragadta az alkalmat, hogy maga is áttanulmányozza Andrew-t, elsősorban kifejezéstelen arcát. Ma színjózannak tűnt. Megfordult Neil fejében, vajon Andrew nem tudja, hogy mik a szabadlábra helyezésének feltételei, vagy egyszerűen nem érdekli?
Nem tudott kimenni, amíg az iker az útjában volt, szóval olyan közel állt meg hozzá, amennyire csak mert, és várta, hogy az mozduljon. Andrew ezt meg is tette, de csak hogy egyik kezével Neil felé nyúljon. Neil megfeszült, ahogy megérezte Andrew ujjait a nyaka hátsó részén, de a szörny csak le akarta húzni Neil fejét. Neil Andrew arccsontjára fókuszált, nehogy farkasszemet kelljen néznie a másikkal, és hagyta, hogy megvizsgálják íriszét.
– Még egy csepp váratlan őszinteség – szólalt meg Andrew. – Van valami különösebb oka?
– Nicky szépen kérte. Egyszer te is kipróbálhatnád.
– Ezt már megbeszéltük. Én nem kérek.
Még egyszer végigmérte Neilt, aztán elengedte.
– Megyünk.
Nicky egyből felderült, amikor beléptek a nappaliba, de lehervadt az öröm az arcáról, amint rápillantott Neilre.
– Ó, öregem! Neil, rendesen kicsípted magad! Ezt mondhatom, vagy ellenkezik a szabályokkal? Egyszerűen... fú. Aaron, ne engedd, hogy szétcsapjam magam ma este.
Andrew megállt Nicky mellett, elég ideig ahhoz, hogy zsebéből kihalássza a cigis dobozát. Meggyújtott egyet fittyet hányva a kollégiumszobákba felszerelt füstjelzőre, és Nicky arcába nyomta az öngyújtóját.
– Ne akard, hogy kinyírjalak – mondta.
Nicky védekezőn feltette a kezeit.
– Tudom.
– Valóban?
– Esküszöm – lehelte Nicky.
Andrew erre eltette az öngyújtót, és elhagyta a szobát. Kevin és Aaron a nyomában. Nicky vetett még egy utolsó rajongó pillantást Neilre, és kiment a hallba. Megvárta, míg Neil bezárja az ajtót, majd együtt, némán követték a többieket le a kocsihoz.
Neil hamarosan ugyanott találta magát, mint legutóbb: Aaron és Andrew közé szorulva a hátsó ülésen. Balhét várt, de ki-ki nekidőlt a saját ablakának, és mire kiértek az egyetem területéről, a testvérek már húzták is a lóbőrt. Neil nem tudott ilyen társaságban aludni, úgyhogy azzal ütötte el az időt, hogy számba vette, hányféleképpen alakulhatnak rosszul a dolgok az este során. Terjedelmes volt a lista.
Amikor a kocsi fényszórói először vetültek a columbiai lejárók tábláira, Nicky hátraszólt a válla fölött Neilnek.
– Felkeltenéd Andrew-t? Lehetőleg anélkül, hogy hozzáérnél.
– Hogy? – mormolta Aaron álmosan, felébredve Nicky hangjára.
– Nem emlékszem melyik kijáratot beszéltük, hogy az a rövidebb. Te?
Aaron válaszképpen átnyúlt Neilen, és meglökte Andrew vállát. A reakció azonnali és heves volt. Aaron idejében elkapta a kezét, de Neilnek nem volt hova mozdulnia. Andrew úgy belemélyesztette a könyökét a rekeszizmába, hogy Neil kétrét görnyedt. Aaron minden részvét nélkül ikertestvérére csettintett Neil feje fölött.
– Kijárat – eresztette bő lére kérését.
Andrew Neil hátára támaszkodva hajolt előre a két első ülés között. Csak figyelt, míg el nem hagytak egy táblát, és azt mondta:
– Még nem. Az lesz az, amelyikben van palacsintázó.
– Dél-Karolinában vagyunk – felelt Nicky. – Minden kijárat palacsintázóhoz vezet. Élsz még, Neil?
– Igen – krákogta az. – Asszem.
Andrew elengedvén Neilt visszavetődött a helyére. Neil sikeresen, egyik kezét a pólójához nyomva felült. Olyan érzés volt, mintha Andrew könyöke átlyukasztotta volna a testét. Rásandított először Aaronre, aki csak megvonta a vállát a szavak nélküli vádaskodásra, majd Andrew-ra is. Utóbbi nem viszonozta a pillantást, túlságosan lefoglalták a kezei. Maga elé emelte őket, de Neil egészen addig nem értette, mit bámul rajtuk, míg egy kocsi el nem haladt mellettük. A fényszórók világában meglátta, hogy Andrew ujjai remegnek.
– Nicky – szólt a tulajdonosuk.
Nicky hátrapillantott. Ő nem láthatta a remegést a sötétben, de azt észrevette, mit néz Andrew. Több sávot átvágott a kijárat felé.
– Mindjárt ott vagyunk.
– Húzódj le!
– De ez már a lehajtó.
– Most.
Nicky nem vitatkozott tovább. Lehúzódott a szinte nemlétező leállósávba olyan erősen fékezve, hogy Neil azt várta, mindjárt kisordódnak. Egy mellettük elhúzó autó hosszú dudaszóval adta tudtukra nemtetszését. Andrew kilökte az ajtót, kihajolt a kocsiból amilyen messzire csak tudott, és öklendezni kezdett az utat szegélyező gazra. Neil elég közel ült, hogy érezze Andrew erőlködéstől remegő testét. Úgy hangzott, mintha az iker nyelőcsöve épp miszlikbe aprítódna.
– Hol a morzsád? – kérdezte Nicky, amikor Andrew levegőhöz jutott.
– Már bevette őket – válaszolt helyette Kevin.
– Mindet? – kérdezte Nicky holtraváltan. – Jézusom, Andrew!
– Pofa be! – érvelt Andrew, majd köpött néhányat. Vakon tapogatózott Kevin fejtámaszáért, harmadik próbálkozásra meg is találta, és visszahúzta magát a kocsiba. – Csak érjünk oda.
Nicky tövig nyomta a gázt, de amikor elérték Columbia külvárosát, az éjszakai forgalom lelasította őket. Első megállójuk egy Sweetie's nevű étterem volt. A vacsorához már későre járt, de a parkolót tömve találták. Nicky kidobta őket az ajtónál, és továbbgurult, hogy helyet találjon. Négy csoport állt előttük asztalra várva. Andrew tett egy kitérőt a salátabár végén álló tálalóig, és két maréknyi morzsás zacskóval tért vissza. Kevin végig bámulta, ahogy Andrew módszeresen pusztította őket sorban, ő pedig egy nem sok jót ígérő pillantással jutalmazta ezért.
Még azelőtt végzett, mielőtt Nicky befutott volna. Pár perccel később végre kaptak egy bokszot hátul. Mielőtt a host távozhatott volna, Andrew belegyömöszölte az üres morzsás tasakokat a fickó kötényébe. A hostnak szeme sem rebbent erre az égbekiáltó arcátlanságra, csak elsétált, magukra hagyva őket a menüvel. Felszolgálójuk rögvest érkezett, de Nicky olvasatlanul adta át neki az étlapokat.
– Mi csak a fagylaltspecialitásért jöttünk – szólt.
– Semmi probléma – felelte az. – Máris hozom.
Nicky mosolya abban a pillanatban eltűnt, ahogy a lány felszívódott, és aggódó pillantással fordult Andrew felé. Az az arcát egyik kezébe temetve ült. A másik keze az asztalon feküdt, így még feltűnőbb volt a remegése. Hirtelen borzongás futott végig az egész testén. Összeszorított fogain át egy hosszú, mély lélegzettel próbálta átvészelni a dolgot.
Kevin kihúzott egy üveg pirulát a zsebéből, és az asztalra állította, félúton önmaga és Andrew között.
– Csak vegyél egyet!
Andrew tökéletes mozdulatlanságba dermedt, ahogy az üvegre pillantott.
– Kapd be!
Neilnek végre leesett.
– Elvonási tüneteid vannak.
Andrew válaszra sem méltatta.
– Rakd azt el, mielőtt lenyomom a torkodon!
Kevin fintorogva ugyan, de azt tette, amit mondtak neki.
Rövidesen megérkezett a fagylaltjuk. A pincérnő kiosztotta a tálakat, és egy halom szalvétát is helyezett az asztal közepére. Amint elment, Andrew türelmetlen kézzel dúlta szét a szalvétákat. Alattuk egy kupac zacskó hevert tele halványsárga porral.
– Ne az emberek előtt – figyelmeztette Aaron.
Andrew válasz helyett egyszerre két zacskót tépett fel, és a szájába ürítette tartalmukat.
Nicky oldalba bökte Neilt. – Kóstold meg a fagyit! Imádni fogod!
Neil engedelmesen belemerítette a kanalát az előtte álló halomba, de nem engedte, hogy Nicky vagy a kaja elterelje a figyelmét Andrew-ról. Az éppen begyűjtötte a maradék zacskókat, és bedugta az egyik zsebébe. Arckifejezéséből ítélve ez a mozdulat hiba volt. Kezének élét a szájára tapasztotta, és olyan hangosat nyelt, hogy Neil az asztal túlvégéről is hallotta.
Még egy perc kellett Andrew-nak, hogy visszanyerje nyugalmát és ehessen. Akármit is vett be, eléggé tompíthatta az elvonási tüneteket, mert mire befejezte az étkezést, újra visszatért higgadt önmagához. Amikor megérkezett a számla, Andrew Aaron felé lökte, aki egy kis köteg húszdollárost csatolt hozzá. Neil kifelé menet még visszanézett, először az emberekre, akik morzsás zacskókat vesznek a salátabárból, majd a felszolgálónőre, aki begyűjtötte a pénzt, amit otthagytak neki.
Rövid volt az út az étteremből az éjszaka végső úticéljáig. Az Eden's Twilight egy kétemeletes klub volt a főúttól néhány háztömbnyire. Az emberek sorban álltak, várva a bejutásra. Az ő ruháikra pillantva Neil szerelése hétköznapinak tűnt. A legtöbb férfi bőrt, a nők fele pedig fűzőt viselt, és mindkét nemen szép számmal voltak megtalálhatók a csatok és láncok.
Az unokatesókat nem rettentette el sem a sor, sem az öltözködési szokások. Nicky lehúzódott a padkánál, hogy kitegye őket. A két kidobó a bejáratnál kiegyenesedett jöttükre. Aaron egy olyan összetett kézfogással üdvözölte őket, amit Neil meg sem próbált feldolgozni. Az egyik őr elővett egy narancssárga bilétát a farzsebéből, és átnyújtotta Aaronnek, aki Nickynek továbbította. Ő a visszapillantóhoz rögzítette a kártyát, és elfurikázott, hogy leparkolja a kocsit.
Andrew szalutált a kidobóknak az ajtó felé menet, és megelőzve a sort, besétált a klubba. Kevin követte őt, Aaron pedig előreengedte Neilt.
A következő ajtó egyenesen az őrültekházába nyílott. A négyes egy asztalokkal dugig tömött emelvényen állt, amely az emeleten futott végig körbe. Lépcsősor vezetett le a zsúfolt táncparkettre. Valahonnan lépcsők indultak a második emeletre is, ami leginkább erkélyre hasonlított. A DJ-nek saját emelvénye volt, amely elemelkedvén a földtől, valahol a két szint között helyezkedett el. A falon hangszórók sorakoztak, mindegyike nagyobb volt, mint Neil maga, aki a csontjaiban érezte a belőlük áradó basszust.
Befejezte a bámészkodást, nehogy lemaradjon, és követve Kevint megkerülték a termet. Beletelt egy kis időbe, mire találtak egy asztalt. Tele volt ugyan poharakkal, de a székek szabadok voltak, így lecsaptak rá. Andrew eltüntette a poharakat, míg Aaron szerzett két további széket. Amint elhelyezkedtek, Andrew ujját Neil gallérjába akasztotta, annál fogva húzta a srácot a pultig.
Három csapos dolgozott épp, de Andrew kivárta azt az egy bizonyosat, akire szemet vetett. A fickó végre odaért hozzájuk, és könnyed mosolyt villantott Andrew-ra.
– Nahát, újra itt, Andrew? Ki a friss áldozat?
– Egy senki – felelte a szörny. – Nekünk a szokásosat.
A férfi bólintott, majd Neilhez fordult. – És neked?
– Én nem iszom – felelte ő.
– Akkor egy kóla – értelmezte a csapos, és nekiállt összeszedni a rendelésüket. Egy tálcányi itallal tért vissza. Andrew olyan könnyedén egyensúlyozott a tálcával, hogy Neilnek szöget ütött a fejében, hogy talán itt dolgozhatott korábban. Végezetül a pultos az üdítőjét is odagurította Neilnek, úgyhogy visszaindultak. Andrew vágta az utat maguknak, szabad kezével félrelöködve az útjába kerülő részegeket. Nicky az asztalnál várta őket, félrehajolt, hogy unokatestvére lerakhassa mögé a tálcát.
– Egs – kiáltotta Nicky, és mind ittak.
Neil gyorsabban a végére ért az üdítőjének, mint szerette volna. A többiek egészségtelen mértékkel ittak, és Nicky ilyenkor őt is unszolta. A cukortól csak szomjasabbnak érezte magát, a koffein pedig gyorsabban a fejébe szállt, mint gondolta. Akkor hagyott fel a kólázással, amikor a Millport Dingókhoz jelentkezett tavaly, azóta elszokott tőle. Amikor felállt, hogy segítsen Andrew-nak a második kör itallal, arra gondolt, inkább vízre vált, de a pultos már azelőtt kitöltötte az üdítőt neki, hogy szólhatott volna.
Andrew csomagocskái a Sweetie's-ből rögtön előkerültek, amint visszatértek az asztalhoz. A szörny megrázott egyet Neil felé gúnyos invitálással. Mivel Neil válaszul csak bámult rá, egy kaján mosoly kíséretében osztotta ki a csomagokat a többiek között. Még Kevin is vett egyet, amit Neil valamiért nagyon kiábrándítónak talált.
– Császármorzsa – magyarázta Nicky, miközben feltépte a saját tasakját. – Hallottál már róla? Egyszerre van cukor és só íze, és felpörget egy rövid időre. Biztos nem kérsz?
– A drog ökörség.
– Au – szólt bele Andrew hideg mosollyal. – Milyen ítélkező.
– Nem fogok azért bocsánatot kérni, mert úgy gondolom, hülyeséget csináltok.
– Te vagy a becsületesség mintaszobra? – gondolkodott hangosan Andrew. – Most a gyötrőn válladra nehezedő álszentséged miatt próbálsz belém rúgni?
– A becsületesség azoknak való, akiknek nem jut eszébe jobb.
– Nyugi-nyugi – szólt közbe Nicky, és közben kiosztotta a shotokat az asztalon. A csapos erre a körre öntött egy kis üdítőt egy rövides pohárba, ezt Nicky Neil elé állította.
– A morzsa nem rossz. Csak izgisebbé teszi az éjszakát. Gondolod, Kevin kockáztatná a jövőjét egyetlen buli miatt?
– Milyen jövőt? – kérdezett vissza Neil.
Kevin sötét pillantást lövellt felé, de Nicky közbelépett, mielőtt válaszolhatott volna.
– Legalább igyál velünk, ha a morzsapartit kihagyod! – mondta, és nyitott zacskóját fogta az egyik, rövidjét a másik kezében. – Háromra!
Kár lett volna vitatkozni, mikor a többiek nyaralni küldték a józan eszüket, úgyhogy Neil némán felemelte poharát. Nicky beszámolt, és ő is felhajtotta italát. Ahogy legurult az ital a torkán, tudta, hogy súlyos hibát követett el.
A kólája eddig is tele volt cukorral, de ez a shot minden határon túlmenően az volt; az utóíze viszont nem édes volt. Neil próbált talpra állni, de Andrew a hajánál fogva penderítette vissza a helyére. A durva csavarástól furcsa szögben bukott hátra a feje, miközben Andrew a kezét az asztallapra nyomta. Neil a másik kezével próbálta támadója ujjait lefeszegetni a sajátjairól, de Nicky elkapta a csuklóját.
– Rájöttél, mi? – kérdezte Andrew. – Egy idióta vagy.
– T...te... – fröcsögte Neil.
– Azt gondoltad, biztonságban vagy, csak mert magadnak rendeled az italt? Roland tudja, mit jelent, ha külsőst hozunk ide.
Próbálta kicsavarni a kezét Andrew-é alól, de az figyelmeztetően hátrarántotta a fejét. A forróság villámcsapásként nyilallt Neil nyakába. Felszisszent a fájdalomtól, és nyugton maradt. Andrew lecsusszant a székéről, és Neilhez hajolt. Ránehezedett prédájára, míg ellenőrizte annak szemeit.
– Mindjárt – jelentette. – Adj neki egy percet, míg igazán beüt! Addig is, miért nem mész egy kicsit szórakozni? Fiatal az éjszaka!
Neil nem látta, mikor állt fel Aaron. Mindenesetre amikor Andrew elengedte, ő már ott várt Neil mögött. Neil gyilkos szándékkal nyúlt Andrew felé, de Aaron megragadta széke támláját, és olyan erősen rántotta hátra, hogy fel is buktatta. Forgott a világ Neil körül, mikor a padlóra esett. Amikor Aaron megpróbálta talpra állítani, Neil felé ütött, de elhibázta. Érezte, ahogy a drog kezdi átvenni az irányítást. A szíve erősebben dübörgött, mint a hangszórókból áramló basszus, szinte szétvetette a testét.
Nicky és Aaron együttes erővel tudta csak Neilt felállítani, majd elvonszolták az asztaltól. A srác többször megbotlott, mert képtelen volt érzékelni a talajt a lába alatt. Megpróbálta kirángatni magát Aaron szorításából, de ez egészen addig nem sikerült neki, amíg el nem értek a tánctérre vezető lépcsősorhoz. Akkor Aaron előzetes figyelmeztetés nélkül elengedte. Neil lebucskázott a lépcsőn, csak Nickynek köszönhette, hogy nem zuhant. Az unokatesó egyik karját a derekán tartva húzta egyre mélyebbre a vonagló tömegbe.
A pacává mosódó testek és fények émelyítő érzéssel töltötték el. Véres karmolásokat ejtett Nicky karján, ahogy próbált kiszabadulni. De az nem engedte, amíg el nem érték a táncparkett közepét. Ott magához húzta Neilt, és ujjait az állára helyezte, hogy hátradöntse a fejét.
A csókja keményebb volt, mint Neil várta, és nem csak nyelv volt benne. A vodkán túl, amit Nicky megosztott vele, a császármorzsa erős édes ízét is felfedezte. Neil nem akart nyelni, de az anyag túlságosan mart ahhoz, hogy a szájában tartsa.
– Mi így játszunk – magyarázta Nicky az ajkai között. – Ne állj ellen, ha túl akarod élni!
– Baszd meg! – morogta Neil.
– Sok szerencsét, Neil.
Nicky elengedte és felszívódott a zsúfolt tömegben túl gyorsan ahhoz, hogy Neil követni tudja. A támasz hirtelen eltűnt, így elesett. Nem érezte a lábait. Komoly erőfeszítéseket igényelt, hogy felguggoljon, onnan pedig még néhány idegent, hogy felsegítse. Neil kihasználta a lendületet, hogy elbotorkáljon valamerre, de nemigen tudta, merre is kéne igyekeznie. Nem látta a kijáratot az embereken át, főleg így, hogy a fények is folyamatosan villództak körülötte.
Egy kezet érzett a csípőjén, ami meglökte. A lökéstől kiszakadt ugyan a tömegből, de a hátsó falon csapódott. Andrew vállát a fekete falnak döntve támaszkodott, épp kartávolságon kívül. Neil szerette volna kitépni a szívét, de minden erejét be kellett vetnie, hogy egyáltalán állva tudjon maradni. Igyekezett inkább összes dühét a pillantásába sűríteni.
– Micsoda hálátlanság – így Andrew. – Drágák voltak azok az italok.
– Gyűlöllek.
– Húzz sorszámot, és állj a sor végére! Nem okoz álmatlan éjszakákat.
– Ne aludj, mert ki foglak nyírni!
– Valóban? – kérdezte Andrew. – És magad csinálod, vagy fizetsz valakinek, hogy elvégezze a piszkos munkát? Nyilvánvalóan van nálad elég pénz, hogy rábízhasd egy profi verőlegényre. Az ember eltűnődik, hogy egy magadfajta senki mit kezdhet ekkora vagyonnal.
– Az utcán találtam.
– Tééényleg – húzta el a szót Andrew. – Ezért nem költöd semmire, vagy csak szeretsz úgy kinézni, mint egy hajléktalan? Megosztod a csapatot, tudod-e? A legtöbben azt hiszik, nincstelen családból vagy, mint Dan. Renee jobban tudja. És én is. Szerintem inkább olyan vagy, mint mi.
Közelebb hajolt, úgy formált minden egyes szótagot.
– Szökevény.
Ha Neil józan lett volna, megacélozta volna magát a szó hallatán. Így, hogy a császármorzsa ott lüktetett az ereiben, és dühös zene püfölte a testét ízekre, nem tudta elrejteni szeme rebbenését.
– Törődj a magad dolgával!
– Ma Törődjünk Neil Dolgával Este van – felelt Andrew. – Nem tűnt fel? Mutass végre valami valódit, különben nem maradhatsz!
– Ez nem a te csapatod. Nincs beleszólásod.
– Ne kísérts, hogy bebizonyítsam! Mi lenne, ha felhívnám a rendőrséget, és megkérném, nézzenek utánad rendesen? Gondolod, találnának valami érdekeset?
– Ez csak üres fenyegetés – így Neil. – Pont neked tenne ilyen szívességeket a rendőrség?
– Ismerek egyet, aki igen – felelte Andrew. – Ha felhívnám, hogy találtam egy igazán problémás gyereket, minden mást félretenne. Mennyire hűlt ki a nyomod?
– Kussolj! Miért nem hagysz lógva?
– Mert nem tetszik, ahogy ránézel – felelte Andrew. – Az Edgar Allan a mi kerületünkben van, és te az én csapatomban. Te, egy tudatlan senki Arizónából, akin valahogy mégis megakadt Kevin szeme. Te, tetőtől talpig hazugság, egy táskányi pénzzel, aki Kevinre és Rikóra veri. Érted már?
Értette, de legalább olyan zavarodott volt, mint amilyen dühödt.
– Nem vagyok tégla. Szórakozol velem?
– Bizonyítsd be! – szólt Andrew. – Kapsz egy percet, hogy átgondold. Gondold át, mennyit akarsz játszani a türelmemmel! Majd jövök.
Andrew ellökte magát a faltól, és eltűnt a tömegben. Neil nézte, ahogy távolodik, és a falba kapaszkodva megindult. Nem tudta, melyik irányban lesz az ajtó, de úgy gondolta, ha találna egy lépcsősort, ami kivezet a tánctérről, kiötölne valamit. A túlélése azon múlt, kijut-e a klubból, amíg még tud magáról.
Végre kiszúrt egy lépcsőt egy a testek közötti hézagon át. Megindult arrafelé, de megállt, amikor meglátta, hogy Nicky sétál le rajta. Nicky a vállánál fogva tolta őt vissza a tömegbe, nem törődve Neil törekvésével, hogy kiszabaduljon. Ez a csók rosszabb volt, mint az előző, Neil a szájától lefelé elzsibbadt.
Az éjszaka további része színes fények kavalkádjába veszett.
Következő fejezet erre!
