Úgy tűnt, mintha halloween lenne, csak két hónappal korábban a szokásosnál. Múlt héten narancssárga és fehér lobogók borították be a Palmetto Állami Egyetemet az új tanév kezdetét megünneplendő. Ezen a hétvégén valaki kicserélte az összes fehér szalagot feketére. Így most valamelyest olyan hatást keltett, mintha gyászolnának. Neil Josten olcsó tisztelgésnek találta a gesztust, de lehet, csak a cinizmus beszélt belőle.
Nagylelkűen megbocsátotta magának ezt a megcsömörlött nézőpontot. Tizennyolc éves korára több ember halálának volt szemtanúja, mint amennyit össze tudott számolni. A halál kellemetlen volt, de ismerős és kezelhető fájdalomként ült a mellkasán. Seth Gordon szombat esti váratlan túladagolása többet kellett volna, hogy jelentsen Neilnek, hiszen csapattársak és szobatársak voltak immár három hónapja, mégsem érzett semmit. Az is elég nagy kihívás volt legtöbbször, hogy ő maga életben maradjon, így nem volt ideje, hogy más balszerencséjén fájjon a feje.
A kocsiban feldübörgött a rock, ami pár pillanatra megtörte a csöndet, de hamarosan el is hallgatott. Neil végre félrenézett a zászlókról, és előre fordult. Nicholas "Nicky" Hemmick csöndes káromkodással emelte el kezét a műszerfaltól. A hátsó ülés másik helyén Nicky unokatestvére, Aaron Minyard lökte meg a vezetőülést. Hogy ez a mozdulat azt a célt szolgálta, hogy leteremtse Nickyt, amiért megpróbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne, vagy csöndes támogatásként funkcionált, Neil nem tudta eldönteni. A kapcsolat az unokatestvérek között olyan kuszának tetszett, hogy Neilnek esélye sem volt megérteni.
Nicky újra a rádió felé nyúlt. Kevin Day az anyósülésről eltolta Nicky kezét. – Nyugi. Ne görcsölj!
– Nem akarom ezt – mondta Nicky halkan és szomorúan.
Senki nem válaszolt, de Neil úgy vélte, mind egyetértettek. Semelyikük nem lelkesedett a mai edzés miatt, de nem hiányozhattak túl sokat, lévén az évad már javában tartott. A jó hír, hogy David Wymack edző csak szerda délutánra rendelte őket vissza a pályára. Andrew Minyardnak, Aaron ikertestvérének ezen a napon volt a hetente esedékes terápiás találkozója.
Általában Andrew féktelen viselkedése nem volt probléma, de a gyógyszerek okozta vidámságtól nem lett barátságosabb. Tuti katasztrófával végződött volna a robbanékony Andrew szembenézvén legkevésbé kedvelt csapattársa halálával. Eredetileg a csapat vasárnap délelőtt gyűlt össze egy megemlékezésre, de az Andrew és Matt dulakodásába fulladt.
Wymack ezután szétválasztotta a csapatot. A felsőbb évesek Abby Winfieldhez, a sportorvoshoz költöztek, az unokatesókat és Kevint pedig a kollégiumba száműzte. Neil is maradhatott volna a hálótermében, de az edző nem akarta, hogy egyedül legyen a szobában, amin előtte Mattel és Sethtel osztozott. Így hát az ifjú néhány éjszakát Wymack kanapéján töltött. Úgy vélte, az edző feleslegesen aggodalmaskodik, de inkább nem vitatkozott.
Seth szombaton halt meg és hétfő délután hamvasztották. Neil úgy tudta, hogy az édesanyja mindenbe beleegyezett, de még csak el sem jött a krematóriumba, hogy elvigye a fia hamvait. Allison Reynolds, Seth vissza-visszatérő barátnője, egyben a Rókák védekező-osztója tartotta meg az urnát. Neil nem tudta, el akarja-e temetni vagy a hálószobájában tartaná inkább. Nem is szándékozott rákérdezni. Üldözte a gondolat, hogy esetlegesen szerepet játszott csapattársa halálában. Amíg erre fényt nem derített, jobbnak látta kerülni a lányt.
Allison nem volt hivatalos a mai edzésre, de a többiek igen. Neil vasárnap reggel óta most látta először a felsőbb éveseket. Az újraegyesülés nem sok jóval kecsegtetett. Azonban már csak két napjuk maradt a szezon második mérkőzéséig, úgyhogy össze kellett kapniuk magukat. A Rókáknak sosem volt sok esélyük, de ez az év egyenesen tragikusnak ígérkezett. Eddig is ők voltak az NCAA, a Nemzeti Egyetemi Atlétikai Szövetség I. osztályának legkisebb csapata. Nos, most már annyira kicsik lettek, hogy épp csak elérték a létszámhatárt, hogy játszhassanak. Elvesztették az egyetlen végzős diákjukat, a védősoruk maradéka pedig egy sérült nemzeti bajnokból és egy amatőrből állt.
Narancs szín villant a szeme sarkában. A Palmetto állambeli exy stadiont nehéz volt nem észrevenni 65.000 férőhelyével és narancs-fehér falaival, a legrikítóbb festékekkel, amit csak az iskola talált. Orbitális méretű rókamancs-nyom ékeskedett mind a négy külső falán. A fekete szalagok idáig is elértek: a parkoló minden lámpaoszlopát és mind a huszonnégy kaput beborították. A Rókák zárt bejárata kegyhellyé alakult. Közös képek Sethről és a barátairól, valamint tanárai üzenetei tarkították az ajtót.
Nicky lehúzódott az út szélére, de nem állította le a motort. Neil kikászálódott a hátsó ülésről, és a motorháztetőn túli autókat számolta. Kevin jelenléte a csapatban folyamatos őrséget igényelt, de a szám megduplázódott a nyár alatt, amikor is Kevin volt csapata a délkeleti körzetbe került. Neil már hozzászokott a kampuszrendőrség jelenlétéhez, bárhová is ment, ennek ellenére utálta a látványt.
Amint Kevin és Aaron is kiszállt, Nicky továbbhajtott. Nem volt értelme edzőcuccra váltania, mivel fél órán belül ott kellett lennie Andrew-ért a Reddin Gyógyászati Központban. Neil követte tekintetével a távolodó autót, majd a csoporttársaira nézett.
Nyílt titok volt, hogy Andrew négy fős bandája gyűlölte Sethet, de Aaronban és Nickyben még volt annyi emberség, hogy megrázta őket hirtelen halála. Kevin első reakciója meglehetősen szívtelenre sikerült; mondjuk teljesen szét volt csúszva, amikor kiderült a hír. Neil nem tudta, a sztársportolónak a kijózanodással együtt némi részvétet is sikerült-e összekaparnia azóta.
Kíváncsian várta, melyikük szedi össze magát először, de az ő türelme is véges volt. Mikor fél perc eltelt anélkül, hogy bármelyikük megmozdult volna, feladta és inkább elsétált a Rókák bejáratához. Elvileg pár havonta kellett volna belépési kódot cserélniük, de mióta a Hollók is a körzetükbe tartoztak, Wymack hetente változtatta. Ezen a héten éppen Abby telefonszámának az utolsó négy számjegyét kellett beütni. Neil kezdte beismerni, a csapattársainak igaza lehetett Wymack és Abby láthatatlan kapcsolatát illetően.
Elsétáltak az öltözőkig. Az ajtó nyitva volt és égett a lámpa odabent, de maga a folyosó üresen állt. Neil felfedező körútra indult, míg Aaron és Kevin elhelyezkedett. Folyosó kötötte össze a társalgót az előcsarnokkal, ahol a Rókák általában interjút adtak a meccsek előtt és után. Az előcsarnok hátsó falán lévő ajtó, ami a stadionba vezetett, zárva volt. Neil visszasétált az öltözők meg az irodák felé. Wymack irodája csukva volt, de némi várakozás után lehetett hallani az edző hangját az ajtó tompításában. Miután Neil megbizonyosodott arról, hogy nincs illetéktelen behatoló a környéken, visszament a többiekhez.
Aaron és Kevin éppen átrendezték a bútorokat. Egy ideig csöndben figyelte, hogyan alakítják a székeket és kanapékat V-alakba, majd megkérdezte tőlük, mit is csinálnak.
– Helyet, hogy rendesen elférjünk – felelte Aaron. – Felteszem, nem akarsz egy üres széket bámulni egész évben.
– De ugyanannyi ülőhely van.
– Négy ember alig fér el a kanapén. Öt már kizárt.
– Öt?
Kevin úgy mérte végig, mintha gyengeelméjű lenne. Ezt az arckifejezését Neil nagyon jól megismerte az elmúlt négy hónap során, de továbbra sem volt a kedvence.
– Tudod a helyed, nem? – kérdezte Kevin.
Szombat estig Neil eléggé naiv volt, hogy azt higgye, tudja a helyét. Andrew megígérte, hogy megváltoztathatja a dolgok állását, de a védelmének ára volt: megvédi Neilt a múltjától, ha Neil segít Kevint Palmettóban tartani. Elég könnyűnek hangzott a feladat, de Nicky figyelmeztette, hogy ennél többről lehet szó. Mindezt Andrew diszfunkcionális kis csoportján belülről kellett végrehajtania, nem maradhatott tovább a peremvidéken.
Ennek a tudatában máris több értelme lett a társalgó átrendezésének. Nyáron Andrew négyes csoportja összepasszírozva ült a kanapén. Most elterpeszkedhettek kicsit: hárman a kanapén és ketten a kanapé két oldalára elhelyezett széken. A felsőbb éveseknek is jutott egy kanapé és egy szék, szemben velük.
Neil megindult az egyik szélső szék felé, mivel eddig mindig a szélen foglalt helyet, de Aaron megelőzte. Egy pillanatig tétovázott, így Aaron végül nagy kegyesen felvilágosította:
– Te vagy a kanapén Kevinnel és Andrew-val. Ülj le.
– Nem szeretek összezsúfolódni másokkal, és nem akarok a tesód mellett ülni.
– Nicky is elviselte egy évig, te is el tudod.
– Te a családja vagy – válaszolta Neil annak ellenére, hogy ez nem sokat jelentett egyiküknek sem. Wymack csak elfuserált otthonokból válogatott be sportolókat. A Rókalyukban a "család" egy olyan fantazmagória volt, amit a könyvek és mozifilmek érdekesebbé tételére találtak ki. Neil már akkor tudta, hogy vesztett, amikor kimondta ezt a satnya érvet, így hát elfoglalta a kijelölt helyet.
Utána nyomban leült Kevin is, egy helyet kihagyva maguk között Andrew-nak. Neil újra körülpásztázta a helyiséget, kíváncsi volt, a felsőbb évesek mit szólnak az új felálláshoz. A tekintete megakadt a tévé fölött függő túlméretezett beosztáson; gyomra görcsbe rándult, ahogy olvasta a listát. Október 13-án, pénteken az utolsó helyezett Rókák játszik az első helyezett Edgar Allan Egyetemi Hollókkal. Borítékolható a katasztrófa.
A folyosó végén Wymack ajtaja kinyílt, de egy fél pillanattal később megcsörrent a telefon. Az edző nem fárasztotta magát az ajtó becsukásával, mielőtt felvette. Abból, amit Neil hallott, valaki a csapat szegényes létszámáért baszogatta Wymacket. Az ő nyilvánvaló idegessége kicsit elvett biztatónak szánt válasza meggyőző erejéből, de Neil hitte, hogy minden szavát komolyan gondolja. Edzőjét nem érdekelte, hogy kilenc vagy huszonöt rókája van. Támogatni fogja őket az utolsó lélegzetvételükig.
Wymack még mindig a vonalban volt, amikor a társalgó ajtaja kinyílt. Danielle Wilds kapitány lépett be először, de nem maradt messze mögötte pasija, Matt Boyd és legjobb barátnője, Renee Walker sem. Csak pár lépést tettek meg a helyiségben, amikor megtorpantak.
Dan Neilre mutatott, de Kevint bámulta közben.
– Ez meg mit jelentsen?
Aaron felelt a megszólított helyett.
– Már akkor tudtad, amikor elvittük magunkkal szombat este.
Wymack lecsapta a telefont. Neil azon tűnődött, ténylegesen véget ért-e a vita, vagy az edző a további Rókák érkezését használta ürügyként a beszélgetés felfüggesztésére. Néhány pillanat múlva megjelent ő is a társalgóban; szemével Dan ujjainak irányát követte Neilig. Onnan Kevinre, majd Aaronre nézett, aztán végig az ülések új elrendezésén és vissza Neilre.
– A legutolsó infóm, hogy Andrew ki nem állhat téged – állapította meg.
– Friss infók – erősítette meg Neil, de nem vesződött további magyarázattal.
– Érdekes. – Wymack még egy kicsit szuggerálta őt, aztán a felsősökhöz fordult. – Ha megtennétek, hogy helyet foglaltok... beszélnünk kell.
Az edző megindult a házimozi felé, és megvárta, míg mindenki elhelyezkedik. Mellkasa előtt összefonta karjait, közben egyesével megszemlélt magának minden Rókát.
– Abby írt nekem egy beszédet, hogy előadhassam ma nektek. Elég megható volt, tele olyasmikkel, mint a bátorság, a veszteség, meg hogy tartsunk össze ezekben a vészterhes időkben. Összetéptem és bevágtam az asztal melletti szemetesbe.
– Nem azért vagyok itt, hogy kedves szavakat susogjak és megveregessem a hátatokat. Nem azért, hogy legyen kinek sírni a vállán. Mindezért forduljatok Abbyhez vagy menjetek a Reddinbe és beszéljetek Betsyvel. Az én feladatom, hogy az edzőtök legyek minden körülmények között. Hogy mozgásban tartsalak titeket, és visszaküldjelek a pályára akár készen álltok rá, akár nem. Valószínűleg ettől én leszek a rossz zsaru, de ezzel meg kell tanulnunk együtt élni.
Az edző egy pillanatig elidőzött a vele szemben üresen álló székeken. A Palmetto State exy csapata idén ötödik éve működött. Wymack a semmiből építette fel és saját kezűleg választotta Seth-et az első csapat kezdősorába. A játékosok személyes problémáinak, az eredeti elszúrt szerződésnek, amely simán engedte a csapattagokat elsétálni, illetve annak lehetőségnek köszönhetően, hogy a játékosok négy év alatt lediplomázhatnak öt helyett, csak Seth játszotta végig mind az öt évet a csapattal. Szerencsétlen srácról nem sok jót lehetett elmondani, de az biztos, hogy harcos típus volt. És most nincs többé.
Wymack megköszörülte a torkát, fél kezével pedig végigsimított rövid haján.
– Nézzétek. Szopóágon vagyunk, és ez jó darabig így is fog maradni. Nem kell elmagyaráznom, hogy az élet igazságtalan. Azért vagytok itt, mert nagyon jól tudjátok. Az életet nem érdekli, mi mit szeretnénk; rajtunk múlik, hogy kiharcoljuk magunknak minden erőnkkel. Seth azt akarta, hogy nyerjünk. Azt akarta, hogy verekedjük át magunkat a negyedik meccsen. Tartozunk neki annyival, hogy megcsináljuk. Mutassuk meg a világnak, mit tudunk. Legyen ez a mi évünk!
– Már eleget vesztettünk, nem gondoljátok? – tette hozzá Dan a csapattársai felé fordulva. – Itt az ideje, hogy nyerjünk!
Matt az ujjait a lányéiba fűzte, és megszorította a kezét.
– Egészen a fináléig!
– A szavak fabatkát sem érnek – morogta Wymack. – Bizonyítsátok a pályán, hogy elegek vagytok a bajnoksághoz! Öt percen belül kint akarok látni mindenkit könnyű felszerelésben, különben beíratlak titeket a maratonra.
Wymack rendhagyó lelkesítő beszéde nélkülözte a szokásos erőltetett dühöt, de a szavai elég ismerősen csengtek ahhoz, hogy mozgásra bírják a bandát. A férfiöltözőre néma csend telepedett, ahogy átvedlettek. Neil az egyik vécéfülkébe cipelte a cuccait. Egy fésülködő asztal választotta el a toaletteket a zuhanykabinoktól. Visszafelé megállt, hogy vessen egy pillantást magára a tükörben.
Vegyes érzései voltak a tükörképét illetően. Kiköpött mása volt gyilkos apjának, aki elől nyolc éve menekült. Hajfestékkel és kontaktlencsével könnyedén elrejthette igazi arcát, de fárasztó volt az álca folyamatos fenntartása a Rókák mellett. Naponta kétszer ellenőrizte hajtöveit, és háttal a falnak aludt, hogy estére kivehesse a lencséket. A tartót a párnahuzatban rejtette el, és volt egy tartalék a pénztárcájában is. Necces volt, de ez tartotta életben és biztonságban. Most viszont érezte, ennyi már nem lesz elég a jövőben.
Észre sem vette, milyen sokáig maradt el, amíg Matt és Kevin a keresésére nem indultak. Látta tükörképüket, ahogy megjelentek az ajtóban, viszont nem fordult meg közeledtükre.
– Egészen a fináléig? – visszhangozta Neil.
– Vannak még csodák – így Matt.
– Ne alapozz olyan megfoghatatlan dolgokra, mint a csodák – korholta Kevin. – Nem fog a sült galamb a szádba repülni. Fejezd be a készülődést és irány a pálya!
– Egyszer kikereshetnéd az "érzéketlenség" szót a szótárból – vágott vissza Matt dühösen. – Jót fog tenni az egódnak, amikor meglátod alatta a képed.
– Nem – vágott közbe Neil, mielőtt Kevin válaszolhatott volna. – Igaza van. Annak az esélye, hogy az Edző talál nekünk egy új csatárt év közepén szinte nulla. Amíg nem ötöl ki valamit, csak Kevin és én maradtunk, és egyikünk sem elég ehhez.
– Hallottad ezt, Kevin? – kárörvendett Matt. – A cseréd inkompetensnek hívott.
– Nem érdekel a véleménye – morogta amaz.
Nem tagadta ugyan Neil szavait, és ha Matt ezt nem is vette észre, ő igen. Kevint balkezes csatárnak nevelték, de Riko eltörte az aktív kezét múlt decemberben egy féltékeny dührohamában. Kevin március óta próbálja újratanulni játékot jobbkezesként, de a közelében sincs annak, amire egykor képes volt. A közvélemény szerint igazi zseni már csak amiatt is, hogy egyáltalán képes játszani, de Kevin nagyot koppant korábbi piedesztáljáról. Bármilyen brutális is tud lenni az ex sztár a csapat többi tagjával, magával a legkeményebb. Ez az egyetlen, amiért Neil hajlandó volt elviselni leereszkedő megnyilvánulásait.
Ellökte magát a tükörtől, és befejezte a készülődést. Dan és Renee a folyosón várt a fiúkra, együtt indultak bemelegíteni. Negyven perc váltott fokozatú futás után visszamentek az öltözőbe vízért. Egy csapatként nyújtottak, amikor kinyílt a bejárati ajtó.
Neil a felsőbb évesekre pillantott, hogy megfigyelhesse a reakciójukat, miközben Nicky és Andrew csatlakozott hozzájuk a csarnokban. Dan vetett feléjük egy fél pillantást, majd folytatta a nyújtást. Matt ábrázata megkeményedett, ahogy felfedezte Andrew vigyorgó arcát. Csak Renee-nek sikerült mosolyognia; hangja ha csöndes is, de barátságos volt, ahogy köszönt nekik.
– Szia, Renee – felelt Andrew. – Visszaköltözöl a koleszba?
– Ma este – válaszolt Renee. – Már bepakoltunk Matt kocsijába reggel.
Andrew ezzel megelégedett, és eltűnt az öltöző felé vezető ajtón át. Nicky tétovázott egy kicsit, bizonytalanul ácsorgott társai közt, akikkel napok óta most találkozott először. Dan újra ránézett, de pókerarcában nem volt semmi bátorító.
– Helló – köszönt Nicky szelíden. – Megvagytok?
– Hellyel-közzel – felelt Dan. Nem kérdezte, Nicky hogy érzi magát. Valószínűleg nem érdekelte.
Egy ideig a fiú is hallgatott, aztán feltett még egy kérdést.
– És Allison hogy van?
– Mit érdekel? – vetette oda Matt.
– Matt – dorgálta finoman Renee. Aztán az unokatestvérhez fordult. – Nagyon nehéz neki, ahogy erre számítani lehetett, de egy percre sem hagyjuk magára. Nem akar Betsyvel beszélni, de szerintem hamarosan megnyílik.
– Aha... – bólogatott Nicky, hangja szinte suttogás.
Wymack megvárta, míg befejezik, aztán Nicky felé intett.
– Ti ketten indítsatok a pályára és kezdjetek futni. Nem azért fizetem a villanyszámlát, hogy itt pletyizzetek. A többiek fejezzék be és igyanak. Ha Andrew és Nicky végzett, nekiállunk a gyakorlatoknak. A mai... – Az edzőbe belé fojtotta a szót a csarnok végi telefoncsörgés.
– Ezek a piócák az őrületbe kergetnek! Fel kellett volna vegyek egy titkárnőt.
Nicky az öltöző felé vette az irányt, Wymack pedig a telefonjáért indult. Neil a csarnok végében állt, a legközelebb a folyosóhoz, így hallotta, mit mond az edző. Nyilvánvaló idegessége ellenére civilizált hangnemet sikerült megütnie.
– Wymack edző, Palmetto Állami Egyetem. Hogy mondja? Egy pillanat.
A hordozható készülékkel a kezében bukkant fel. Hüvelykujjával lenémította a mikrofont, és berúgta a férfi öltöző ajtaját.
– Andrew Joseph Minyard, mi a fészkes fenét csináltál már megint?
– Nem én voltam, hanem a félkarú rabló! – üvöltötte vissza Andrew valahonnan.
– Azonnal gyere ide! – dörrent az edző együtt a csapódó ajtóval. Andrew néhány másodperc múlva megjelent, már átöltözve. Wymack nekiszegezte a telefont.
– A rendőrség keres. Jobb, ha tisztázod magad, mielőtt végighallgatnám a teljes verziót tőlük.
– Nem én voltam. Kérdezd a hasonmásom?
Wymack dühös pillantást vetett rá, és visszanyomta a mikrofont, majd a füléhez emelte a kagylót.
– Pontosan mi volna a probléma... Higgins biztosúr, azt mondta?
– Ó – szólalt fel Andrew riadtan. – Ne, Edző.
Wymack csendre intette, de Andrew megragadta a férfi csuklóját, és kicsavarta a kezéből a telefont. Az edző elkapta a mezét, mielőtt elszaladhatott volna. Andrew nem próbálta kitekerni magát a szorításból, csak bámulta a telefont a kezében, mintha most találkozna először a technika ezen vívmányával.
– Ne várakoztasd meg – szólt rá Wymack.
Andrew megfordult. Nem annyira, hogy kiszabaduljon, csak hogy szembenézhessen az ikertestvérével. Aaron egy nyújtó mozdulat közepén fagyott le, onnan bámult fel rá. Andrew teátrális mozdulattal, kezét a levegőbe dobva megvonta a vállát, végül füléhez emelte a telefont.
– Higgins disznó, maga az? – kérdezte. – Ó, abszolút. Igen, meglepett. Hát elfelejtette, hogy utálom a meglepetéseket? Mi? Nem, na ne kéresse magát. Nem fáradozott volna ennyit a levadászásommal csak hogy csacsogjunk egy jót, szóval mit akar?
Andrew egy rövid időre elnémult, hallgatta, mit mond a másik, majd kurtán felelt.
– Nem. – Azzal kinyomta a telefont.
A telefon rögtön újra csengeni kezdett. A Rókák most már nyíltan figyelték az eseményeket, megfeledkezve a lenyújtásról. Wymack nem küldte őket a dolgukra, úgyhogy Matt leült az egyik padra, és a szeme előtt kibontakozó különös jelenetet nézte. Andrew addig tekergőzött a mezében, míg az edző el nem engedte, aztán amilyen gyorsan csak tudott, eltávolodott tőlük. A falnak dőlt, szabad kezével eltakarta fülét és beleszólt a telefonba.
– Mi? Én nem tettem le. Sosem tennék ilyet. Én... nem. Kuss már.
Megint kinyomta a telefont, de Higgins elég kitartó volt, hogy harmadszorra is tárcsázzon. Andrew öt csöngést várt, mielőtt hatalmas sóhajjal újra válaszolt volna.
– Na mondja.
Higgins jó két percig magyarázott a vonal túloldalán. Bármit is mondott, nem lehetett jó hír. Szavai láthatóan áthatoltak Andrew gyógyszer-kiváltotta feldobottságán. Mosolya rég lefagyott, Higgins a mondanivalója felénél tartott, amikor elkezdett dobolni a lábával. Mikor öröme utolsó sugara is elszivárgott, Aaronről elnézve a plafont kezdte fixírozni.
– Menjen vissza – szólalt meg végül. – Ki panaszkodott? Jaj, Disznó, nem kell a süket duma. Tudom, hol dolgozik. Tudom, kikkel dolgozik. Szóval kell legyen egy gyerek is abban a házban. Az a nő... mi van? Nem, ilyet tőlem ne kérjen. Megmondtam, nem fogok. Hagyjon lógva. Hé – folytatta most hangosabban, mintha el akarná nyomni a rendőr érveit. – Még egyszer hív, megölöm.
Letette. Ezúttal a telefon sem csörgött többet. A fiú még várt egy kicsit, hogy megbizonyosodjon afelől, Higgins vette a lapot, aztán fél kezével eltakarta a szemeit, és hahotába kezdett.
– Mi olyan vicces? – kérdezte az éppen visszatérő Nicky. – Miről maradtam le?
– Ó, semmi extra – így Andrew. – Ne aggódj.
Wymack Andrew-ról Aaronre nézett, majd vissza Andrew-ra. – Na most épp mit műveltél?
Andrew széttárt ujjain keresztül járatta a szemét köztük és az edző között.
– Miből gondolja, hogy én csináltam valamit?
– Remélem, költői a kérdés – felelte Wymack, akit egyáltalán nem tévesztett meg, ahogy Andrew játszotta az ártatlant. – Miért keresett az Oaklandi Rendőrség?
– Régi spanok vagyunk a disznóval – felelte Andrew rezignáltan. – Csak érdekelte, mi újság.
– Még egyszer a pofámba hazudsz, bajok lesznek.
– Nagyjából tényleg ez volt – Andrew leengedte kezét, másikkal pedig áthajította a telefont a termen. Az úgy csapódott a földnek, hogy a hátulja leesett. A készülék az egyik, az akkumulátor a másik irányba repült. Az oaklandi gyermekvédelmisekkel dolgozott. Azt gondolta, majd megment pár veszélyeztetett gyereket azzal, hogy sportol velük suli után. Kábé olyan, mint maga, nemde? Velejéig idealista.
– Te már három éve otthagytad Oaklandet.
– Jaja, teljesen odavagyok, hogy még emlékszik rám, meg minden – kezével intett, mintha azt kérdezné, "mit lehet mit tenni?", majd megindult az ajtó felé. – Holnap tali.
Wymack karjával elállta az útját.
– Hova mégy?
– El – Andrew az edzőn túl, a kijárat irányába mutatott. – Mondtam, hogy holnap találkozunk, nem? Lehet, csak motyogtam.
– Gyakorolnunk kell – szólt bele Dan. – Pénteken meccsünk lesz.
– Ott van Jeanne d'Exy. Menni fog nélkülem is.
– Fejezd be a baszakodást, Andrew – mordult fel Wymack. – Mi a franc folyik itt igazából?
Andrew drámaian a homlokához emelte a kezét.
– Azt hiszem, beteg vagyok. Köh-köh. Jobb lesz, ha máris elhúzok, mielőtt megfertőzném a csapatát. Hisz' olyan kevesen maradtak. Nem veszíthet több embert.
Kevin szája türelmetlen csíkká préselődött.
– Elég legyen. Nem mehetsz el!
Egy szívdobbanásnyi csend után Andrew megfordult, arcán széles, gonosz mosoly.
– Nem-e? Megmutassam, mit tehetek, Kevin? Próbálj meg felcitálni a pályára ma, és esküszöm neked, véglegesen el fogom távolíttatni magam onnan. Baszd meg az edzésedet, a felállást és az egész kibaszott gyökér játékodat!
– Elég legyen. Nincs időnk erre a hisztire.
Andrew megpördült, és beleöklözött a falba olyan erősen, hogy felrepedt a bütykein a bőr. Kevin tett egy gyors lépést előre, és kinyúlt, mintha meg tudná akadályozni, hogy Andrew egy másodikat is üssön, de Wymack közelebb volt. Elkapta Andrew karját, és elhúzta a faltól. Andrew, mintha észre sem venné a közbelépést, továbbra is Kevint nézte. Csak amikor az visszahátrált, próbálkozott meg kiszabadulni az edző szorításából.
– Köh-köh, Edző bá' – mondta. – Jobb, ha megyek.
– Engedje el, Edző – szólt közbe Aaron –, kérem.
Wymack frusztráltan nézett egyikről a másikra, de Aaron a lábait nézte, Andrew mosolyából pedig semmit nem lehetett kiolvasni. Végül leengedte a kezét és így szólt:
– Később hosszasan elbeszélgetünk erről, Andrew.
– Hogyne – ajándékozta meg Andrew a nyilvánvaló égbekiáltó hazugsággal. Egy szemvillanással később már ott sem volt.
– Most komolyan – kezdett bele újra Nicky, amikor Andrew mögött becsapódott az ajtó. – Miről maradtam le?
– Magyarázatot kérek, Aaron, azonnal – köpte Wymack.
– Nem tudok.
– A nagy lószart nem.
– Tényleg nem – erősködött Aaron ezúttal hangosabban. – Fogalmam sincs, miért hívta Higgins. Hívja vissza őt vagy kérdezze Andrew-t, ha magyarázatot akar. Az ő mentora volt, nem az enyém. Én csak egyszer láttam a fickót.
– Felettébb emlékezetes jelenség lehet, ha így is tudod, kiről van szó.
– Ó – Nicky ledermedt a felismeréstől. – Ő az, aki...?
Nem fejezte be, de Aaron így is értette a kérdést.
– Aha – felelte. – Ő mondta el, hogy van egy tesóm.
Kellemes ünnepeket kívánunk a második kötet első fejezetével, skacok! Ha érdekel titeket, Aaron hogyan tudta meg, hogy van egy testvére, itt olvashatjátok a folytatást!
