TRK 5. fejezet

Neil negyedmillió dollárt és még félmillióhoz útmutatásokat rejtett el a hálószobájában. Az anyja és ő jóval több pénzzel keltek útnak, de a menekülés évei alaposan lecsökkentették a készletet. Ami megmaradt, egyesek számára egy kisebb vagyonnal ért fel, Neilnek pedig egy vigasztalan jövőt jelentett. Bajos lett volna munkát keresnie, miközben a TAJ-számát sem tudta volna megadni a munkáltatóknak. Ráadásul minden költözés alkalmával új nevet, arcot kellett szereznie, valamint egy olyan helyet, ahol még sosem látták azelőtt. Ez bizony költséges volt. Az álca maga nem került sokba: egy új frizura, új szín, néhány kontaktlencse és egy másik akcentus általában elég volt ahhoz, hogy átrázza az embereket. Neil az anyja brit akcentusát használta a tengerentúlon, az Egyesült Államokban pedig az apja amerikai kiejtését. Szüksége volt egy címre, olykor egy új nyelvre, illetve néhány olyan időtöltésre, amellyel kerek lesz a személyazonossága, mégsem tűnik ki vele a tömegből. Millportban szerencséje volt, hogy elfoglalhatott egy üres házat, de a jövőben valószínűleg lakbért kell majd fizetnie.
Néhány változás azonban a drága fogalmát egy egészen új szintre emelte. Ha Neil túl akarta élni az évet, ahhoz hegyeket kellett megmozgatnia. Egy egyszerű név- és helyváltoztatás nem lesz elég most, hogy ellenszegült Riko Moriyamának és a hírekbe is bekerült az arca. Ezúttal minden hidat fel kellett égetnie maga mögött, ami egyben az Államok elhagyását is jelentette.
Egy új útlevél szerzése nem volt egyszerű feladat, de legalább tudta, hol kezdje. Az anyja egy brit bűnszervezett leszármazottja, Neil jó kis címlistát örökölt tőle tele mocskos alakokkal. Mivel a legtöbbjük európai volt, kívül estek apja hatáskörén. Neil nem lehetett biztos abban, hogy anyja nélkül is hajlandóak szóbaállni vele, de remélte, legalább neve említése megolajozza egy kicsit a gépezetet. A szükséges papírok elkészítése kemény pénzeket követelt, de cserébe a legjobb munkára számíthatott, ami csak elérhető volt a feketepiacon. Nem is érhette be kevesebbel, már csak a technológia őrült fejlődése miatt sem.
Neil tehát nem ringatta magát hiú ábrándokba a májusi költségeket illetően: addig is meg akarta húzni a nadrágszíjat. Idióta módon herdálta a pénzét az ominózus columbiai avatóbulin, úgyhogy spórolnia kellett a maradékkal. A csapattársainak azonban más tervei voltak, így Neil kedden egy bevásárlókörúton találta magát.
Senki nem említette neki, hogy az edzésről nem egyenesen haza mennek. Szó nélkül betuszkolták az autóba és meg sem álltak a plázáig. Azon a szombaton volt a délkeleti körzet őszi bankettje, és mindannyian tisztában voltak vele, hogy Neilnek nincs rendes gönce az alkalomra. Ez az est ugyan kevésbé formális volt, mint a téli lesz decemberben, de azért többet követelt, mint egy szakadt farmer és egy kinyúlt póló.
– Előbb-utóbb muszáj lesz valamit felpróbálnod – világított rá Nicky.
– Vagy egyszerűen nem megyek el – vetette fel Neil.
– Pofa be. Mész – dörrent rá Kevin, mintha ő maga nem félt volna az egésztől. Mind a tizennégy déli csapat az első osztályból ott lesz, köztük az Edgar Allan Hollói. Kevin még Neilnél is kevésbé akart volt társai szeme elé kerülni. – A többi csapat meg akar nézni magának.
– Köpök rá – feleselt Neil. – Engem csak a pályán érdekelnek.
– Mit fognak szólni, Neil? – Andrew is belekotyogott, miközben egyesével lehúzogatta a ruhákat az akasztójukról és ledobálta őket a földre. Majd az egyik vállfát Nicky felé hajította, aki egy visítás kíséretében még épp időben bukott le. Andrew a sikertelen lövés láttán megvonta a vállát, majd a megszólítotthoz fordult. – Kinevetted Rikót Kathy műsorában. Ha nem mégy el, azt fogják gondolni, félsz elé állni. Micsoda szégyen, Neil!
Bizony, Neil tényleg félt, és ezt Andrew is jól tudta.
– Tessék – jött oda Aaron, és Neilnek nyújtott egy cetlit –, mielőtt elfelejtem.
Pár név és telefonszám állt rajta telt, kerek betűkkel. Nicky közelebb hajolt, hogy szemrevételezze, majd megvetően felhorkant. – Ez most komoly?
– Dan kért meg, hogy szerezzek egy listát Katelyntől – védekezett Aaron.
– Ezek meg kik? – kérdezte Neil.
– A szingli Veszettek.
– De hát mind csaj – vetett ellent Nicky. – Mire megyünk velük?
– Nicky... – kezdte Neil.
Az illető kikapta a kezéből a listát és összegyűrte. – Bámulatos önnön vakságod, Neil. Tizenkilenc éves vagy és egyszer nem néztél rá Allison melleire. Kizárt, hogy heteró legyél! Muszáj lesz valamikor leülnünk, és megbeszélni a dolgot.
– Na jó, én itt végeztem – Andrew felemelt kezekkel elfordult. – A kajáldáknál leszek, ha befejeztétek.
– Ne légy rossz hatással rá – pirított Kevin Nickyre. – A Pályára szánom a gyereket. Könnyebb lesz úgy, ha heteroszexuális marad. Te tudod a legjobban, milyen előítéletesek tudnak lenni az emberek. Képzeld el, milyen hatása lenne a karrierjére!
– Nem hiszem el, hogy ez a téma – sóhajtott fel Neil.
Nicky tenyereit Neil fejére helyezte két oldalról, mintha ki akarná zárni a beszélgetésből. Nem igazán működött, mivel totálisan elhibázta a füleit.
– Te csak aggódj a karrierje miatt és hagyd, hogy én aggódjak a személyes jóléte és boldogsága miatt! Ugyan már, Kevin, még neked is el kell ismerned, hogy fura!
Andrew erre már visszafordult, és két kézzel jelentkezett: 
– Gyors híreink következnek, Nicky: Neil nem normális!
– De ez több, mint abnormalitás!
– Hé, én is itt vagyok – szólt bele Neil. – És jól hallok.
Nicky színpadiasan felsóhajtott és elengedte a srácot.
– Oké, oké. Vigyél egy pomponlányt, ha ezt akarod.
– Nem viszek senkit – hepciáskodott az. – Nem is akarok menni erre az egészre.
– Van róla fogalmad, mennyire ciki egyedül beállítani egy ilyen eseményre?
– Miért, te viszel valakit? – hökkent meg Neil. – Mi van Erikkel?
– Németországban van. És igen, viszek valakit, de nem úgy. Egyszerűen csak jól fogunk szórakozni. Ismeritek a szót: szórakozás? Ami néha csak úgy jár az embereknek? Ti ketten aztán lehetetlenek vagytok.
Neil Andrew-ra nézett, de Kevin válaszolt helyette. – Semmi közöd hozzá.
– Három – szúrta közbe Neil. – Allison.
Ez a két szó rögtön elvette Nicky humorát, Neilnek mégsem volt bűntudata miatta azok után, amit a fiú róla mondott. Mondjuk igazolva sem érezte magát. Nicky motyogott valamit és elvonult ingeket válogatni. Neil visszafordult az előtte sorakozó nadrágokhoz, de nem tudott koncentrálni. Arrébb tolt pár akasztót anélkül, hogy megvizsgálta volna a méretüket vagy egyáltalán a szabásukat, majd felnézett Kevinre.
– Te elhívnád?
Maga is annyira meglepődött a kérdésen, mint a két fickó, akik most rámeredtek. Neil a vállfákkal babrált, de nem szakította el a tekintetét Kevinről.
– Nagyon várták Seth-tel. Csak erről beszéltek ebédnél. És most egyedül kell mennie.
– Ez nagyon aljas – szólt közbe Andrew egy széles, gúnyos mosollyal. – Mással takaríttatod fel a saját mocskodat? Jaj, Neil! Legközelebb igyekezz jobban! Elég uncsi vagy így füled-farkad behúzva.
– Baszódj meg! – vetette oda Neil. – Az elméleted csupán egy elmélet. Ha bizonyítod...
– Akkor mi lesz? Csodával határos módon végre Allison szemébe bírsz majd nézni? – a szörny meglepetést színlelt. – Ha bizonyítom, azzal Seth hátára kerül a nagy piros iksz, és te állsz majd ott, kezedben az ecsettel. Kicsit gondolkodj, oksi?
Neil erre nem tudott mit mondani, de Andrew nem is várt rá sokat, nevetve elsétált. Neil utánanézett és erősen gondolkodott, melyiküket is utálja a leginkább.
– Nem hívom el – törte meg a csendet Kevin. – Lehet, hogy te hoztad Riko haragját a csatársorunkra, de miattam jött délre. Egyikünknek sincs joga megszólítani Allisont.
– Szerinted igaza van Andrew-nak.
– Igen.
– Az emberek nem ölnek meg másokat egy játék miatt.
– Ahonnan én jövök, ott ez nem csak egy játék – felelt Kevin. – Tudom, hogy Riko áll emögött. Ismerem a fajtáját. Örülj, hogy nem értheted az ő gondolkodásukat.
Bármikor máskor megkönnyebbült volna Kevin ilyetén szavai hallatán: Ez azt jelentette, hogy Andrew nem mesélt Kevinnek az ő múltjáról, és amaz sem ismerte fel. Egy pillanatig gondolkodott, hogy kijavítsa-e a fiút. El akarta neki mondani, hogy sok kegyetlenséget látott már életében, de ilyen értelmetlent még sohasem. Az apja emberei könyörtelenek és hűségesek voltak. Nem sokan merték megsérteni a Hentest, még kevesebben próbáltak ellenkezni vele. Akik mégis, azokból a Hentes példát statuált. – Belőlük, nem a szomszédaikból vagy munkatársaikból. Rikónak Neilen kellett volna megbosszulnia, amit az mondott, nem Seth-en.
– Hé! – kiáltott oda Nicky a sor végéről. Neil örömmel vette a figyelemelterelést, még ha Nicky oly kínosan lassan közeledett is csak.
– Panaszkodtok, mint a vénasszonyok, én ezt már nem bírom! Bármiről is folyik a csevej, rekesszétek be, mire odaérek, okés?
Kevin válaszként hangtalanul elfordult. Mikor Neil mellé ért, Nicky még mindig kicsit gyanakodva nézett. Egy masszív halom ruha volt nála, amelyiknek egyik darabja sem tűnt helyénvalónak a bankettre. Nem akart rákérdezni, de Nicky észrevette a pillantását, és büszkén kihúzta magát.
– Jó ízlésem van ruhák terén, mi? Felpróbálhatod őket, ha akarod, de fölösleges. Biztos vagyok benne, hogy jók lesznek.
– Miért próbálnám fel őket?
– Hát mert a tieid – felelte Nicky magától értetődően és folytatta útját, mielőtt Neil tiltakozhatott volna.
– Az edzőbá' már kábé június óta arra vár, hogy feljavítsuk a ruhatáradat, tudtad? Megfenyegetett, hogy beirat minket a maratonra, ha nem kezdünk vele valamit. A rohadt maratonra, Neil! Nem nekem való olyan messzire rohangálni! Tégy egy szívességet, és ne vitatkozz!
– Semmi baj a ruháimmal.
– Mi is volt azzal, hogy nem vitatkozol? Tisztán emlékszem, hogy említettem ilyet, tekintve, hogy alig öt másodperce történt! – Nicky elhúzta Neil elől a ruhákat, aki épp nyúlni akart értük. – Na-na! Ezek nálam maradnak, te pedig menj, és keress magadnak alsót!
Neil magában elszámolt tízig, de ettől nemigen nyerte vissza türelmét. – Soha többet nem jövök veletek vásárolni.
– Azt te csak hiszed! Ember! Már értem, miért hagyott itt Andrew – jegyezte meg az unokatesó. – Jó, hogy nem hallgatott rám, amikor mondtam neki, hogy vigyen téged is magával...
– Hova vigyen magával?
– Öhm... – Nicky elbizonytalanodott. – Első a munka, Neil! Minél előbb nekiállsz, annál előbb szabadulunk!
Így a megszólított félretette Andrew-val, Allisonnal és Rikóval kapcsolatos gondolatait, hogy a feladatára fókuszálhasson. A nadrág kiválasztása könnyen ment, de az első pár inget, amit fontolóra vett, Nicky rötön elvetette. Végül Neil feladta a dolgot, és hagyta, hogy Nicky válasszon valamit neki. Együtt mentek a kasszához, de Nicky ott sem engedte el Neil akaratlan ruháit. Rácsapott Neil kezére, és makacsul elfordult.
– Már hogy fizetnéd ki te, hiszen nem is akartad őket! Technikailag az egyetem fizeti, mivel az edzőbá' lekönyveli. Hé! – hátrált Nicky, ahogy Neil újra megpróbálta kitépni a halmot a kezéből. – Próbáld meg újra, és megharaplak! Ne hidd, hogy nem teszem! Megteszem! Harapós vagyok, csak kérdezd Eriket!
– Ne égessetek már – választotta szét őket Kevin. – Keress egy másik kasszát, Nicky.
– Meg tudom magamnak is venni a dolgaimat – dohogott Neil, ahogy Nicky elgaloppozott.

Kevin lassan végigmérte őt tetőtől talpig. A farmerja fehéres szürkére kopott, a pólója széle felrojtosodott és már vált le. Nem ez volt az első alkalom, hogy úgy nézett valaki Neilre, mint a szemétre, de a leereszkedő Kevintől ez ezerszer fájdalmasabbnak hatott. Neilt elöntötte a szégyen érzése, de nem hagyta magát. Jó oka volt, amiért hagyta így elkallódni a ruhatárát. Az olyanok, mint Kevin, aki a rivaldafényben nőtt fel és akit dúsgazdaggá tette a tehetsége, sosem értenénk meg.
– Rühellek – morogta Neil.
– Nem izgat – Kevin Neil feje fölött a várakozó pénztárosra mutatott. – Gyerünk.
Fizetés után csomagjaikkal jól megrakodva visszatértek a mozgólépcsőkhöz, leutaztak, és Nicky vezetésével a pláza közepét jelző kimagasló szökőkúthoz mentek. Andrew már ott várt rájuk, keresztbe tett lábbal ülve a vizet kordában tartó hamis márványpadkán. Nem nézett fel érkezésükre, ugyanis túl elfoglalt volt a telefonja nyomkodásával. Nicky ledobta Andrew előtt a csomagjait, és közelebb hajolt, hogy lásson.
– Mi ez az őskövület? – kérdezte csüggedten. – Senki sem tett kinyithatós telefonra, Andrew! Elrontottál egy nagyon jó lehetőséget!
Neil röviden eltűnődött, van-e bármi, amiről csapattársai ne kötnének fogadást.
– Milyen kár – az együttérzés legkisebb jele nélkül.
– Legalább egy qwertyt találtál volna neki...
– Aztán minek? – Andrew befejezte, amit csinált, és összecsattintotta a telefont, majd Neilnek dobta. A címzett ösztönösen elkapta azt, de az utána következő szavakra lefagyott. – Kinek írogatna?
– Nos, például nekem! – vágta ki Nicky, mintha az olyan magától értetődő lenne.
– He – Neilnek még kérdő hangsúlyra sem futotta.
Kinyitotta ujjait, és lebámult a tenyerén nyugvó szürke telefonra. Nem számított rá, hogy egy ilyen apró dolog ilyen fájdalmas lehet, de a gyász letaglózta. A zúgás a fülében mintha óceáné volna. Egy pillanatra visszarepült az időben, vissza a partra, ahol a tűz felemésztette az autót. Emlékezett a szagra: a sós vízre és az égő hús bűzére. Újra érezte a homokot az ujjai közt: Felül a meleget, ahol a nap érte, mélyen alul a hideget, ahová anyja csontjait temette.
A telefonokat a végére hagyta. Minden alkalommal, hogy új helyre költöztek, új telefont is szereztek maguknak. Eldobható készüléket, amitől a veszély első neszére könnyen megszabadulhattak. Szerette volna megtartani az anyjáét. Szeretett volna valamit az anyjából, ha már ő nincs többé. De már akkor is több esze volt ennél. Mielőtt maga mögött hagyta volna a partot, még bedobta a mobilokat a tengerbe. Azóta sem vett magának újat. Nem látta értelmét: nem volt senkije, akit hívhatott volna.

– Neil!

Nicky hangjának sürgető tónusa végre átvágott Neil fülének zúgásán. A megzavart felnézett az unokatesóra, de túl későn kapcsolt, hogy már jó ideje neki beszélnek. Nicky arcán feszült aggodalom látszódott.

Neil nyelt egy nagyot, és próbált visszaemlékezni, hogyan is működik a lélegzés. Összezárta ujjait a telefon körül, hogy ne is kelljen ránéznie, majd átnyújtotta azt Nickynek.

– Ne.

Amaz felemelt kezekkel válaszolt, mint aki egy sarokba szorított állatot próbál megnyugtatni, nem csak egy telefont utasít vissza.

– Neil – fogalmazta nagyon lassan és óvatosan. – Szeretnénk, ha megtartanád. Hogy el tudjunk érni, ha kell.
– Valahogy mindig rábírod az embereket, hogy ki akarjanak nyírni – tette hozzá Andrew.

Nicky fájdalmas arccal jutalmazta a szúrós magyarázatot, de nem vette le a szemeit Neilről.

– Mi van, ha az edzőbá' beszélni akar veled valamiről, vagy Riko elmebeteg rajongói majrézni kezdenek? A tavalyi év vége elég durva volt, és az idei már rosszul kezdődött... Csak a biztonság kedvéért... Jobban éreznénk magunkat, ha tudnánk, hogy érjünk el.

– Nem lehet... – krákogta Neil akaratlan őszinteséggel. – Nicky, én...

– Oké, oké – csitította Nicky, és kezei közé vette Neil reszkető kezét. – Megoldjuk valahogy.

Neil azt hitte, menten jobban lesz, amikor Nicky elveszi a telefont, de a veszteségérzet, amely az előbb letaglózta, még eztán is a mellkasát szorongatta. Elhúzta a kezét, és leakasztotta a Nicky karján függő, ruhákkal teli reklámtáskákat. Kérnie sem kellett, Andrew kicsente unokatesója zsebéből a slusszkulcsot, és feltartotta neki.

Neil megragadta, de Andrew nem engedte el rögtön. Ehelyett felé dőlt, és elmosolyodott.

– Hé, Neil! Szörnyen nézel ki, amikor őszinte vagy.

Neil elrántotta a kulcscsomót, és Andrew nevetésétől kísérve sétált el. Nem ment vissza az épületbe, a többiek jöttek a keresésére nem sokkal később. Senki nem hozta fel a mobilt, és bár Nicky aggodalmas pillantásokat lövellt felé a visszapillantóban, nem próbáltak beszélgetést kezdeményezni vele a hazaúton.

A némaság nem tarthatott örökké, pedig Neil reménykedett benne. Félig már rajta volt a felszerelése, ahogy kicammogott a mosdóból a szokásos esti gyakorlásra Kevinnel, de edzőjének hűlt helyét találta az öltözőben. A padon hányódó ruhákból kikövetkeztette, hogy ő is félkész állapotban kényszerülhetett elhagyni a helyiséget.

Andrew széles terpeszben ült Neilre várva, lábai között a padon az új telefonjával. Neil pillantása odatévedt, majd ösztönösen visszakapta a tekintetét a szörnyre. Az immár mosolytalanul nézett vissza rá. Kihagyta a kilencórás adagját, hogy lefekvés előtt kicsit lenyugodhasson, pedig ilyenkor éjfélig is elvoltak még Kevinnel és Neillel.

– Mindenkinek megvan a maga baja... – kezdte Andrew.

– Nekem nem kell telefon.

– Kinek kell jobban, mint neked idén?

Andrew a zsebébe nyúlt, elővette a saját mobilját, és Neilé mellé helyezte. Az övé fekete volt, de egyébiránt ugyanannak a modellnek tűnt. Mindegyiket nyitott állapotba pöccintette, és lenyomott rajtuk pár gombot. Néhány pillanattal később Andrew telefonja csörögni kezdett. Neil egy szokványos beépített csengőhangot várt, de ehelyett egy férfi énekhangját hallotta meg. Nehezen tudta elhinni, hogy a srác ilyen dalt csatolna hozzá, de azután elkezdett figyelni a szövegére. Szökevényekről szólt.

Neil átvágott a szobán, és leült a padra, szemben Andrew-val. Felmarkolta annak telefonját és vehemensen rányomott a piros gombra.

– Nem vagy vicces.

– Te sem. A saját nyakad köré hurkoltad a kötelet, és átnyújtottad a végét Rikónak – feddte amaz. – Tisztán emlékszem, hogy megígértem, hogy vigyázok a bőrödre. Adj egy jó indokot, amiért megnehezíted ezt nekem.

– Úgy éltem túl nyolc évet, hogy senki nem tudott rámtalálni – mutatott rá Neil.

– Nem ez az ok.

– Most megint őszintéskedünk?

– Hát ha ez kell – Andrew visszavette a telefonját Neiltől. – Te kezded.

Neil saját újdonsült mobilját piszkálta: köröket írt le vele a padon. Nem is tudta, nem is akarta a kezébe venni.

– Tudod, a legtöbb szülő azért ad telefont a gyerekének, hogy halljanak felőle napközben. Nekem az apám munkatársai miatt kellett. Hogyha bekövetkezne a legrosszabb, elérjenek. "Csak a biztonság kedvéért" – visszhangozta Nicky szavait.

– Amikor eljöttem, megtartottam a telefont. Láttam meghalni a szüleimet, de mégsem voltam biztos a dolgomban. Reméltem, hogy egy nap felhívnak, hogy megrendezett volt az egész. Hogy minden rendben, és hazajöhetek. De amikor tényleg csörgött, egy férfi szólt bele, és rajtam követelte a pénzét. Azóta nem volt mobilom, és most sem kell. Ugyan kit hívnék rajta?

– Nicky-t, az edzőbát, a lelkisegély-szolgálatot, nem izgat.

– Már emlékszem, miért nem kedvellek.

– Az is megdöbbent, hogy valaha elfelejtetted.

– Talán nem is – Andrew felé lökte a telefont. – Biztos van jobb módja...

– Esetleg növeszthetnél gerincet – javasolta a másik. – Tudom, ez különös gondolat lehet valakinek, aki a probléma első jelére ösztönösen nyúlcipőt húz, de csak próbáld meg. Még az is lehet, hogy tetszene.

– Az tetszene, ha ezzel a telefonnal kiverhetném a fogaidat.

– Na, látod? Ez már sokkal érdekesebb.

– Nem az a célom, hogy szórakoztassalak – morogta Neil.

– De te még erre is képes vagy, és meg sem kell erőltetned magad! Kérdés, Neil: Halottnak tűnök?

Andrew a saját arcára mutatott, és várta, hogy a másik válaszoljon. Nem tűnt meglepettnek, hogy ez nem történt meg. – Figyelj!

Andrew közelebb intette Neilt, mintha telefonja apró képernyőjén akarna megmutatni valamit. Fél kezében tartva a készüléket felnyitotta azt, és egyetlen gombot nyomott meg hosszan. Először nem történt semmi, aztán hallatszott Andrew telefonjának tárcsázáshangja a távolból. Két halk sípolás között Neil telefonja csörögni kezdett. A szavak mások voltak, mint Andrew csengőhangjában, de az énekes ugyanaz. Neil felismerte az előző nyomorúságos dalt. A dalszöveg ugyanolyan fájdalmas volt, mint amit korábban hallott. Neil lenézett a mobiljára, és hagyta, hadd csörögjön.

– Csörög a telefonod – állapította meg Andrew. – Fel kéne venned.

Neil érzéketlen ujjakkal ügyetlenkedte nyitott állapotba az eszközt. Csak egy szemvillanást vetett a kijelzőn Andrew nevére, majd a füléhez tette.

– A szüleid meghaltak, nem vagy jól, és semmi sem jön rendbe – szavalta Andrew kíméletlenül. – Ez nem újdonság számodra. De mostantól egészen májusig te Neil Josten maradsz, és én leszek az, aki életben tart téged.

– Nem érdekel, ha holnap egész nap ezt nyomkodod és az sem, ha soha többet nem használod. De magadnál fogod tartani, mert egy nap talán szükséged lesz rá.

Andrew egy ujját Neil álla alá illesztette, így kényszerítve őt, hogy felemelje a fejét, és a szemébe nézzen.

– Azon a napon nem fogsz elfutni. Eszedbe jut majd, mit ígértem, és felhívsz. Mondd, hogy megértetted.

Neilt elhagyták a szavak, de kipréselt magából egy bólintást.

Andrew elengedte, és zárt állásba csapta a telefonját. Neil a sajátját egy csöndes kattanással csukta be. Még egy végtelen percig bámult le a szerkezetre, majd a válltáskájához hajolt, hogy beledugja. Andrew lapos pillantással követte mozdulatait. Neil kiegyenesedett, de nem akart a másik szemébe nézni, amíg nem volt biztos benne, hogy rendezte arckifejezését. Valami idegen erő mégis kényszerítette erre. Andrew még egy percig mustrálta őt, aztán sóhajtott, és kiszállt Neil személyes teréből.

– Ha összeszedted magad, te jössz. Kevin valószínűleg majd megpukkad, hogy várnia kell rád.

Neil először Kevinről akart kérdezni, de a telefonról egy másik dolog jutott eszébe. Majd kifaggatja az exbajnokot a szörnnyel között egyezségükről. De erre csak Andrew-tól kaphatott választ:

– Miért keresett az az oaklandi nyomozó?

– Egyenesen torokra. Talán nem is vagy olyan gerinctelen – álmélkodott Andrew, majd folytatta. – A gyermekjóléti szolgálat vizsgálatot indít az egyik nevelőapám ellen. Higgins disznó tudja, hogy velük éltem; azért hívott, hogy tegyek vallomást.

– De te nem segítesz neki.

Andrew legyintett.

– Richard Spear egy unalmas, de relatíve ártalmatlan alak. Nem fognak semmit találni ellene.

– Biztos vagy benne? – firtatta Neil. – A reakciód kicsit extrém volt ahhoz képest, hogy az egész egy félreértés.

– Rühellem ezt a szót.

Neil értetlenkedett.

– Azt, hogy... "extrém"?

– Azt, hogy "félreértés".

– Különös, hogy épp erre haragszol...

– Te csak ne ítélkezz mások problémái felett – zárta le a témát Andrew, majd átlendítette egyik lábát a padon, és felállt. Neil vette a lapot, és a tornanadrágjáért nyúlt, amíg beszélgetőtársa kimasírozott. Alig csukódott be az ajtó mögötte, újra belökték azt. Andrew-nak igaza volt: Kevin meglehetősen zabosnak tűnt, amiért csúsztatnia kellett a gyakorlatozást. Neil kíméletlen korholásra számított, de edzője dühös mozdulatai magukért beszéltek.

Amilyen gyorsan csak tudtak, átöltöztek, és feszültségüket inkább a pályán vezették le. Andrew szinte állva aludt, mikor végeztek, de megvárta őket, és együtt tértek vissza a kollégiumba.

Neil a fürdőszobában vedlett át a pizsamájába. Lábával arrébb tolta levetett ruháit és leült a kád szélére. A feje fölötti lámpa fénye visszacsillant a lekerekített kijelzőről, ami pedig a telefonhoz tartozott, amit most a markában tartott.

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre rávette magát, hogy kinyissa. Lassan végiggörgetett a menüpontokon, és meglepetés nélkül konstatálta, hogy Andrew feltöltötte a névjegyzékét. Még néhány gyorstárcsázót is beállított. Andrew volt az első, aztán Kevin, majd Wymack. Azt viszont nem értette, miért került a csapat pszichológusa a vészhívóba. Eszében sem volt újra beszélni Betsy Dobsonnal. Inkább törölte a számát.

A névjegyzék frissítése után a híváslistához lapozott. Egyetlen név szerepelt benne, két időponttal. Nem az anyja neve volt, és nem is az apjáé. Előbb-utóbb majdcsak valahogy megszokja.

Másnap reggel meg is szólalt Neil telefonja, amitől szerencsétlen rögtön öt évet öregedett. Épp a cuccait pakolta el spanyolóra után, amikor meghallotta a rezgést. Azonnal eldobta a füzetét. Miközben kihalászta a telefont a táska legaljáról, agya őrülten zakatolt, mi minden baj történhetett.

Egy üzenet várta. Szíve kicsit megnyugodott, amikor meglátta Nicky nevét a kijelzőn, ugyanis ő volt az utolsó ember, aki rossz hír közlésére vállalkozna. Amikor megnyitotta az üzenetet, abban mindössze két karakter szerepelt: egy smiley. Neil még várt egy kicsit, hátha érkezik valamiféle folytatás, de úgy tűnt, ez minden.

A következő üzenet Dantől jött és így szólt: "nicky mondta h lett telod komi!"

"Igen" – pötyögte a választ Neil remélve, hogy ennyi elég.

Pár másodperc múlva újra Dan: "ideje volt azt hittem h sosem lesz"

Neil fontolgatta, hogy érdeklődik a lánynál, hogy mennek az irodalomórák, de inkább a bölcs hallgatást választotta.

Mire a sportolók ebédlőjébe ért, hogy bekapjon valamit, már húsz üzenete volt. A legtöbb Nickytől érkezett: céltalan kommentár kábé semmiről. Neil elolvasta őket, de csak akkor válaszolt, ha konkrét kérdés hangzott el. Kettő Matt-től jött: az elsőben érdeklődött, igaz-e a pletyka Neil telefonjáról, a másik panaszkodás volt a fogadásról, amit Andrew jól elszúrt azzal, hogy ilyen bóvli készüléket választott.

"Senki nem használ már ilyeneket. Hol találta, a zálogosnál?" – hangzott a langaléta üzenete.

Neil nem tudta hová tenni a dolgot. A csapattagok napi hét órát töltöttek együtt az edzéseken, és közös szobáik voltak a Róka Toronyban. Hogy hogyan találtak beszélgetnivalót még ezen felül is, azt nem érte fel ésszel. Szerette volna az üzenetküldési funkciót valahogy kikapcsolni, vagy elmondani nekik, hogy nem ezért kapta a mobilt. A telefon vészhelyzetekre van, nem arra, hogy az összes tanár összes unalmas óráját ecseteljük rajta. Persze tudta, hogy ebben most nincs igaza, de attól még a telefonja minden rezzenésére megugrott ijedtében.

A többieket nem zavarta hallgatása. Nicky továb szórta üzenetekkel egész nap és a csütörtök nagy részében is. Végül elszakadt a cérna. A lépcsőn ült a csarnokban, ahol a mentorprogramja volt, és kiszenvedett magából egy hosszú üzenetet.

"Mi lesz, ha az összes üzenetedet elhasználod, mire szükséged lenne rájuk?"

Nicky abban a minutumban válaszolt: "???"

Pár másodperccel később ki is bontotta értetlenkedését:

"korlátlan üzi jár a csomagunkba. nincs olyan hogy elhasználod. bár én igyexem :)"

Neil sóhajtva visszavonulót fújt.

Hetven üzenetnél járt, amikor pénteken előállt a buszuk. Az USC-Columbia ellen játszottak aznap. A Columbia volt az egyetlen másik csapat az első osztályban az ő államukban, így a két iskola komoly riválisa volt egymásnak. A Rókáknak pedig jó esélyei voltak még ilyen őrült felállással is, mint előző héten.

Nicky külön akart menni, hogy hazafelé Columbiából betérhessenek az Eden's Twilightba, de Wymack hallani sem akart róla. Tudta, miféle dolgok folynak a klubban, és nem akart kockáztatni ilyen közel a banketthez. Ha valamelyik intéző megneszeli, hogy Andrew lejött a kötelező gyógyszereiről, vérvizsgálatot rendelhet el. Az edzőjük nem akarta, hogy a császármorzsa is megjelenjen a leleteken. Andrew elfogadta ezt a döntést, de Nicky szépen szólva csalódott volt miatta.

A morcos unokatestvér hátrafordult az ülésében, és annak támlája fölött kezdett el beszélni Neilhez. Már félúton járt a sztoriban az egyik bedandójával kapcsolatban, amikor Neil telefonja megrezzent. Neil gondolkodás nélkül nyitotta meg az smst: egy smiley jött Nickytől. A címzett értetlenül nézett fel a feladóra.

– Látod? – mosolygott Nicky elégedetten. – Így már jobb. Így reagál egy normális ember, amikor megnézi a telefonját, Neil.

Neil kimeresztette a szemét.

– Most komolyan ezért üzengettél nekem folyamatosan?

– Mondhatni. Andrew szólt, hogy oldjam meg. Ez tűnt a legegyszerűbbnek.

– Hogy mit oldj meg?

– Téged, természetesen. Kérdés – váltott Nicky: – ha nem cseszegetlek, hozzányúltál volna ahhoz a telefonhoz a héten?

– Csak vészhelyzetekre van – érvelt rezignáltan Neil, – szóval nem.

Másik kérdés – Nicky tántoríthatatlan volt: – Komolyan azt gondolod, hogy használtad volna vész esetén? De tényleg. Te nem láttad az arcod, amikor Andrew először odaadta, Neil. Az nem érdektelenség volt vagy meglepetés. Inkább mint egy idegösszeroppanás, olyan, amit évek óta nem láttam. Nem tudom, mi az oka, de azt tudom, hogy ha valami baj történik, akkor sem hívtál volna minket vele.

Neil belátta, hogy Nickynek igaza van, de nem ismerte be.

– Ezt nem tudhatod.

– De nem kockáztathattam. Nem akartuk, hogy akkor derüljön ki, milyen hülyén vagy bedrótozva, amikor már késő.

– Felhívtam Mattet Columbiából, amikor segítségre volt szükségem.

– Ja – nézett rá lesajnálóan Nicky. – Hallottuk. Felhívtad Mattet, előadtad neki a "megvagyok" számot a hozzá tartozó koreográfiával, aztán vadidegeneket lestoppolva furikáztál vissza az egyetemre. Rémlik?

Nicky várt egy kicsit, de Neil nem tudott semmi jó érvvel előállni, hogy megvédje magát. – Amúgy szívesen. Legalább kétezer dollárnyi terápiát spóroltam meg neked.

Neil nem érezte, hogy meg kéne köszönnie, amiért Nicky elaltatta az éberségét, de engedelmesen annyit mondott: – Köszönöm.

– Lesz olyan, hogy ezt nem kérdezed, hanem mondod? – nézett rá Nicky fájdalmasan. – Na mindegy. Elteszem magamnak a dicsőséget. Először a csatát nyerd meg, aztán a háborút, nem igaz? Vagy nem tudom, pontosan hogy van az idézet, de érted, mit akarok. Szóval hol is tartottam...?

És már folytatta is a szónoklatot a közelgő prezentációjáról. Neil hagyta, hadd mondja, egyik fülén be, a másikon ki. Az agya a még mindig a kezében fekvő telefonon járt, nem Nicky harsány hangján. Amikor zaklatója végre elfordult, hogy Aaront piszkálja valamivel, Neil felnyitotta a készüléket. A tömött beérkezett üzenetek menüponton túl a híváslistáig görgetett. Az változatlan volt: csak Andrew neve szerepelt benne.

Az egész nem állt össze.

Kevin azt állította, hogy van valamije, ami kell Andew-nak. Neil nem tudta, mi lehet az, de valami igazán nagy dolog lehetett, ha Andrew hajlandó volt miatta szembeszállni a Hollókkal és Neil problémáival foglalkozni. El ne felejtse, hogy rákérdezzen erre Kevinnél a hétvégén. Csak előbb élje túl a bankettet!

A gondolat, hogy másnap találkozik Rikóval, nyomban levette az életről. Elsüllyesztette a telefont a táskájába, és hátrdőlve megpróbált minden gondolatot kiűzni a fejéből.

Ha kíváncsi vagy arra az arany pofa Rikóra, már nem kell várnod. Itt a hatodik fejezet!

TRK 4. fejezet

A Belmonte Egyetemre vezető út meglehetősen eseménytelenül telt. Neil magával vitte a leckéjét, hogy legyen mivel elütnie az időt, de még az sem volt elég, hogy kitartson a hat órás utazás végéig. Szerencsére Nicky őrületesen sokat tudott beszélni, ha belelendült, így volt, aki elterelje a figyelmét a hosszan tartó zötykölődés közben. Renee is csatlakozott a fiúkhoz egy ponton, hogy lehetséges taktikákat vitassanak meg, illetve, hogy tanácsot kérjen. Már előtte beszélt Mattel és Wymackkel, de kíváncsi volt a védelmi vonal többi részének a véleményére is.

Az úton főleg Abby vezetett, hogy Wymack tudjon aludni. A meccs után ugyanis rögtön haza akartak indulni ahelyett, hogy egy szállodában éjszakázzanak. Az edző nyerte az esti műszakot; remélhetőleg nem fognak az árokban kikötni! Szerződtethettek volna egy sofőrt a legtöbb iskolához hasonlóan, de Wymack pont annyira ódzkodott az idegenektől, mint a többi Róka. Inkább utaztak kényelmetlenül, ámde biztonságban, mint hogy megbízzanak egy idegenben. 

Egyszer megálltak tankolni és mosdószünetre, egyszer pedig egy gyors vacsora erejéig. Még egy időzónát is átléptek Nashville-be menet. Fél nyolcra írták az első szervát, de Neil órája háromnegyed nyolcat mutatott, amikor a stadionba értek. Semmi értelme nem volt egy órával visszaállítania egyetlen meccs miatt, szóval csak lecsatolta a karórát, majd a táskájába dugta. 

A buszt egy kerítéssel körbevett parkolóban hagyták, amiért egy pár apatikus biztonsági őr felelt. Rajtuk kívül két önkéntes várta a Rókákat, hogy kipakoljanak a járgányból és a vendégcsapat öltözőjébe kísérjék őket. Neil nem aggódott, hogy eltéved, így nyugodtan nézelődött. A Belmonte Egyetem stadionja struktúrájában és méretében szinte teljesen megegyezett a Rókalyukkal, bár nehezen tudott a részletekre figyelni a zöld ruhában hemzsegő embertömeg miatt. Narancssárgát alig talált, hiába keresett. 

A saját arénájukban töltött négy hónap után a Belmonte-i öltözők elrendezése kissé furcsának tűnt. Tágasabbak voltak a szobák, hogy megfeleljenek a nagyobb létszámú csapatoknak is, de valahogy mégis kisebbnek, átgondolatlannak tűntek. Az öltözők rögtön a bejárati ajtó mellett voltak, a vécé meg külön. Neil úgy tippelte, a kivitelezés költséghatékonysága indokolta, hogy koedukált fürdőt hozzanak létre ahelyett, hogy mindkét öltözőbe építettek volna külön toaletteket. Volt egy szoba Abby számára is, ha valamelyik játékosuk megsérülne. Az utolsó, és egyben legnagyobb helyiség azzal a céllal készült, hogy a játékosok össze tudjanak ülni a félidők között, megvitathassák stratégiájukat, valamint ez szolgált a sajtóval való találkozásra is meccsek végeztével. 

Miután körbenéztek, egyik kísérőjük a hátsó ajtón át a pályára ment, hogy szóljon a bíróknak és Harrison edzőnek az érkezésükről. A másik önkéntes addig egy ellenőrző lista pontjait vette át Wymackkel és Abbyvel az alapszabályokról. Míg Wymack a tisztviselőket várta, hogy leadhassa a papírjaikat és a jelenléti ívüket, a csapatot előreküldte átöltözni.

Neil az egyik vécéfülkébe vitte a táskáját, és magára zárta az ajtót. Szűkös volt a hely átöltözni, de elég sok gyakorlatot szerzett már ebben. Lehúzta a pólóját, majd átvetette az ajtón, hogy fel tudja venni a védőfelszerelését. Szorosra húzta a pántokat, aztán pár mozdulattal ellenőrizte a mellvért mobilitását. Mivel minden megfelelt, helyére pattintotta a csatokat. A mellkaspáncél fölé a vállvédők kerültek. Kicsit kutatnia kellett, mire megtalálta a mezt a táskájában. A Rókáknak kétfajta viseletük volt: a hazai és a vendégjátékos. Az előbbi narancssárga szövetből készült fehér betűkkel, a másodikon viszont fordítva voltak a színek. Neil a fehéret jobban kedvelte, mert az kevésbé bántotta a szemét.

Nem kellett tovább bujkálnia, a többi felszerelését már a csapattársai előtt is felvehette, szóval a pólóját begyűrte a sporttáskájába, és a férfi öltöző felé vette az irányt. Pár lépés múlva aggasztó problémára döbbent rá: Mindössze egy nyitott, keskeny ajtó választotta el a padokat és a szekrényeket a közös zuhanyzóktól. Ráadásul már Neil helyéről is látni lehetett, hogy még csak ajtók sem voltak a fülkéken. Számítania kellett volna erre, de a Rókalyuk kialakítása elkényelmesítette. Ott azért voltak privát zuhanyfülkék a fürdőkben, mert Wymack személyesen kijárta nekik. 

Neil próbálta elterelni a figyelmét, és az aktuális feladatára összpontosítani. Először is a meccset kell túlélnie. Majd aztán ráér aggódni a zuhanyzás miatt. Lazított a halálfogáson, amivel a táskájának a pántját markolta, és keresett magának egy helyet, ahol folytathatta az öltözést. A csapattársai csaknem teljesen készen voltak már, mivel nekik nem kellett takargatniuk magukat öltözés közben. Ők szép lassan kiszivárogtak az öltözőből. 

Neil ezalatt lerúgta a cipőjét, lehúzta a zokniját, majd a farmer rövidnadrágját sportnadrágra cserélte. Le kellett ülnie, hogy fel tudja venni a sípcsontvédőit, majd párszor kirúgott, hogy megbizonyosodjon, elég feszesre húzta-e őket. Térdig érő zoknik jöttek a sípcsontvédők fölé, majd a sportcipő következett. Ujjatlan kesztyűt viselt, amit a könyökénél kellett rögzíteni. A karvédőket felcsatolta az alkarjára, de a védőkesztyűt elég volt csak a pályára lépve felvennie, úgyhogy egyelőre a sisakjába rakta őket. A nyakvédő alig volt több egy narancssárga pántnál. Kényelmetlen viselet, de remélhetőleg arra elég, hogy megakadályozzon egy kósza labdát, nehogy összetörje a légcsövét. Narancssárga bandanát kötött még fel, ami eltávolította a haját az arcából. Végre indulásra kész volt ő is. 

Wymack a fő teremben várakozott a csapatra. Neil érkezett meg utoljára, de csatárként a harmadik helyet foglalta el a sorban. Posztok alapján álltak fel Dant kivéve: őt kapitányként az első hely illette meg. Renee Allisonnal állt, a helyettes osztói poszton. Ez is elég fura volt, de Neilt jobban nyugtalanította a saját helyzete. Kevin mögött állt, ami azt jelentette, hogy Allison az ő háta mögé került. A lány egy szót se szólt, mikor Neil megelőzte. 

– Mit gondolsz, meddig tudod ezt így folytatni? – kérdezte Andrew a sor végéről. 

Neil a fogát csikorgatta a gúnyos hangvétel hallatán:

– Nincs még itt az ideje az idegösszeroppanásodnak? 

– Mindennek eljön... – ígérte a másik. 

A Rókalyukban nyitott út vezetett a belső pályára, de a Belmonte-ot máshogy tervezték, és az öltözőkből az előcsarnokon át egy alagút vezetett odáig. Még nem látták a tömeget, de már hallani lehetett a morajlását. Az izgatott beszéd visszhangja elnyomta a csapat lépéseit, ahogy Dant és Kevint követték a stadionba.

Az ülőhelyek gyorsan teltek zöldbe öltözött rajongókkal. A belső pálya mentén és a lépcsőknél biztonsági őrök és egyenruhás személyzet helyezkedett el. Az első sor pár méterrel mögöttük kezdődött; egy korlát választota el a lelkes nézőket a játékosoktól. A korlát nem tudta kiszűrni a zajt, de Neil nem fordított különösebb figyelmet a csúfolódókra. 

Nem látta sem a Veszetteket – a Rókák csupa lányból álló szurkolócsapatát –, se a kabalájukat, Recip Rókát. A Belmonte Teknőcök kabalája azonban már látványosan pörgött. A belső pálya falai mentén ugrált fel s alá, hogy még jobban feltüzelje a rajongókat. A méretes maszktól, amit viselt, nem vette észre a Rókák csaptának bejövetelét, de a diákok kiáltásokkal és mutogatással hívták fel a figyelmét rá. Ekkor olyan gyorsan indult meg az érkezők felé, amennyire csak nagydarab jelmeze lehetővé tette. A teknőc biztos távolságra megállt a csapattól, majd pár primitív gesztust tett feléjük, amit Nicky örömmel utánzott le, amíg Wymack fejen nem legyintette. A kabala a tömeg diadalittas kiáltásai közepette távozott. 

A sereghajtó Andrew és Nicky vonszolta be az ütőállványukat. Dan sietett a segítségükre: megragadta az egyik végét, két pad közé állította, majd leguggolt, hogy rögzítse a kerekeket. Felállva gyorsan felcsapta a tetejét. Mire végzett, már Kevin is mellette volt. Kihúzta a saját ütőjét és ellenőrizte, a madzagok nem lazultak-e ki az utazás során. Az ex-bajnok a teszten átment ütővel a pálya széléhez sétált. Egyszer sem pillantott a tömeg felé: csak az érdekelte, ami előtte volt. 

Neil is felmarta a saját botját, majd Kevin mellé állt. A Teknőcök már a hazai padokon ültek a pálya túloldalán. Ez a csapat kisebb volt, mint a brickenridge-i, de létszámuk még így is a Rókákénak kétszeresére rúgott.

Neil olyan erősen szorította meg az ütőjét, hogy az megreccsent. 

– Bármi jó tanács? 

Nem igazán hitte, hogy kap választ, de Kevin rásandított: 

– Az egész első félidőben bent leszel, tartalékold az erődet! Ne szerezz pontot az első húsz percben, hacsak nincs ott a lehetőség az orrod előtt! Passzolj, ne lőj kapura! Tartsd mozgásban a labdát! Mihelyt jön Dan és levált engem, adj bele apait-anyait a félidőig! Aztán lesz egy szünetnyi időd magadhoz térni, plusz húsz perc a második félidőből. Szedd össze magadat, aztán tolj bele 110%-ot! Ha azt látom, azért nem teljesítesz rendesen, mert fáradt vagy, én magam foglak lerángatni a pályáról. Azt akarom, hogy hulla legyél a meccs végére!

– Oké – felelte Neil. Tudta, hogy érzékeny téma, de nem tudta nem megkérdezni: – Szerinted Andrew beveszi a gyógyszerét a második felére? 

– Nem – válaszolt fintorogva Kevin. – Harminc perccel eltolta az előző dózisát. Azt hiszi, ettől majd végig kitart. 

Neil hátranézett a válla fölött a szörnyre. Múlt héten Dan elmondása alapján Andrew az első szerva előtti fél órára időzítette a gyógyszerének kihagyását. Akkor a bemelegítés alatt már fáradni látszott, majd végleg megindult lefelé, amikor a pályára léptek. Maximum egy óra tizenöt percig tarthatott, mielőtt elérte őt a rosszullét. A meccs két negyvenöt perces félidőből állt, köztük egy tizenöt perces szünettel. A szervák és a büntetők extra perceket jelentettek. Tehát nem számított, hogy Andrew a meccs kezdetére időzíti a gyógyszer kihagyását, egyszerűen túl hosszú volt a mérkőzés, hogy kibírja a végéig. Ezt neki magának is tudnia kellett, mégsem tűnt úgy, mint aki aggódik. Még a gyógyszer hatása alatt állt, és lelkesen beszélgetett Renee-vel az egyik sarokban. 

– Gyerünk, Rókák! – kiáltott Wymack. 

Ahogy Neil Wymack felé fordult, a szeme sarkából látta, hogy egy emberként mozdult meg a narancssárga tömeg is. A Veszettek és Recip bevonultak a stadionba. A hivatalos szurkolók padja nagyjából hat méternyire volt a játékosok három padjától, de a zsivajban így se lehetett hallani, miről beszélnek. Pár diák buja megjegyzéseket kiabált be, és volt, aki a lányok után fütyült. A drukkerlányok persze teljesen figyelmen kívül hagyták az ilyen attrocitásokat, helyette ellenőrizték, mindenkinek jól áll-e a haja és a szoknyája. Mivel mind mozgásban voltak, Neil könnyen kiszúrta az egyetlen tagot, aki mozdulatlanul állt. A kezében lévő pomponokat forgatta, miközben a Rókákat nézte. 

– Szia, Katelyn! – kiabált oda neki Nicky lelkesen integetve. Aaron oldalba könyökölte a fiút, de a lány széles mosollyal integetett vissza. Nicky farkasvigyorral Neilre nézett, amikor az megállt mellette: – Katelyn Aaron barátnője. 

– Nem az. Ne szórakozz! – mordult rá a vádlott fiú.

– Az lenne, ha elhívnád randira – kontrázott Matt. – Mi tart vissza? 

– Ó! – Andrew az öklével a tenyerébe csapott, mintha pont ebben a pillanatban jutott volna eszébe a válasz erre a kérdésre. Gonosz mosolyt küldött Matt felé, majd németül válaszolt, hogy amaz ne értse: 

– Lehet, attól fél, ő is jól meghal, mint az utolsó nő, akit szeretett. 

Aaron mosolyában nem volt köszönet: – Baszódj meg! 

– Jézusom, Andrew! – tiltakozott Nicky. 

– Úgy tippelem, nem volt szalonképes a válasz – vonta le a tanulságot Matt, miközben az ikreket nézte. – Akarom tudni? 

– Szerinted el akarjuk neked mondani? – váltott vissza angolra Andrew. 

– Szájat becsuk! – szólt közbe Wymack. – Legfrissebb információim szerint ez egy csapatmegbeszélés, nem a kontyos híradó. Tíz perc múlva a pályán kell lennünk bemelegíteni. Dan egy pár kör futást írt elő nektek kezdésnek. Ha bármelyikőtök csak odanéz a Teknőcökre, mikor az ő padjuk előtt futtok el, az illető gyalog megy haza. Érthető? Akkor nyomás!

Dan diktálta az iramot a futáshoz, Mattel az oldalán. A többi Róka párosával követte őket. Neil azt hitte, ő lesz egyedül a sor végén, és nem is bánta a dolgot, de a kör negyedénél egyszercsak Andrew és Kevin formációt bontott. A szörny kilendült oldalra és lassított, hogy Neil lehagyhassa, a helyettes edző pedig kicsit felgyorsított, és behozta Neilt, aki hátrapillantott a válla fölött a kaupsra. 

– Ha pofára esel a saját lábadban, nem segítelek fel – jegyezte meg Kevin. 

Neil inkább előrefordult, és bölcsen úgy döntött, nem kérdezősködik. 

Jó érzés volt futni, miután fél napot a buszban töltöttek, de Dan két kör után megállította őket. A padok mellett nyújtottak, amíg a játékvezető nem jelezte, hogy a pályára léphetnek. Felvették a sisakokat és a kesztyűket, marokra fogták az ütőket, majd bevonultak a belső pályára 15 percre alapgyakorlatozni. A rövid edzés végeztével kizavartak mindenkit a teremből; csak a két kapitány maradt a pénzfeldobás végett. Dan nyerte a kezdés jogát, cserébe a Teknőcök választhattak oldalt: a hazai oldalon kezdtek. 

Amíg a kapitányok is lesétáltak a pályáról, a bemondó beolvasta a csapatok statisztikáit. A Teknőcök kezdőjátékosait óriási lelkesedéssel konferálta fel, míg a Rókákat udvarias elhatárolódással. Neil egészen meglepődött. A hirtelen hangszínváltozás hatékony emlékeztető volt a Rókáknak: közel sem otthon voltak – még csak nem is barátságos terepen. 

Őt másodikként szólították. El kellett vonulnia a Teknőcök mellett, hogy elfoglalhassa a helyét a félpályánál, így szemügyre tudta venni hátvédjét. Herrara vagy fél lábbal magasabb volt, mint ő, így messzebbre ért el a karja is: azaz Neilnek gyorsabbnak kellett lennie. 

Miután pozícióba állt, végignézte, ahogy a többiek is bevonulnak. Allison nem nézett senkire, ahogy az osztó helyére sétált. Matt hozzákoccintotta az ütőjét Neiléhez, mikor elment mellette, úton az utolsó negyedhez. Pont egy vonalban állt meg vele. Neil örült, hogy Matt az ő oldalán játszott, még ha tudta is, ez miért van: a fekete volt a Rókák legerősebb játékosa, ő maga pedig a támadók gyengébbik fele. Matt azért kellett oda, hogy takarítson Neil után. 

Andrew lépett utolsónak a pályára; a hatalmas ütőjét a vállára dobva sétált a kapu felé. Sisakjának vastag rácsozása miatt nem látszott az arckifejezése. A második félidőig nem kellett miatta aggódni, Neil mégis utánafordult. 

Azt hitte, Andrew egyenesen a kapuhoz megy majd, de a szörny Allison közelében állt meg. Túl messze voltak, hogy hallja, Andrew mondott-e valamit a lánynak, mindenesetre nem sokáig időzött ott. Allison nem nézett társa után, de áthelyezte a testsúlyát, és készenlétbe emelte az ütőjét. 

A játékvezető odaadta az osztó lánynak a labdát, s rövidesen megszólalt a figyelmeztető hangjelzés: már csak egy perc volt hátra a kezdésig. A hat partjelző lejött a pályáról, majd szétválltak. Elfoglalták a helyüket a terem körül, és kívülről bezárták az ajtót. A bent maradt játékosok a fejük feletti ventillátorok ellenére is hallották a tömeget, bár a plexifalak valamelyest tompították a zajt. Neil megfeszítette az izmait, hogy felkészüljön a futásra, és fejben próbálta visszaszámolni a másodperceket. Megszólalt a csengő, ő pedig úgy érezte, minden idegszála dalra fakad.

A Teknőcök és a Rókák egyszerre iramodtak neki. A zöld kapus vad csatakiáltással biztatta a csapattársait az előretörésre. Neil fülelt a szerva hangja után. Egy pillanatig megfordult a fejében, hogy Allison lefagyott. Félúton volt már Herrarához, mikor hallotta, hogy a labda jellegzetes hanggal csapódik Andrew méretes ütőjébe. Allison neki passzolta a labdát, így a szörny indította el azt a csatárok felé. 

A játék erősen indult, és a későbbiekben sem lett kevésbé durva. Neil próbálta betartani Kevin tanácsát, de kifejezetten idegtépő volt folyamatosan visszafognia magát. Hogy Dan és Allison hogy bírta, hogy osztóként csak közvetítő szerepet játszottak, az számára felfoghatatlan volt. Ő szerette, ha túljárhatott a védelem eszén; szerette, ha gyorsabb lehetett náluk. Élvezte a pontszerzés okozta adrenalinlöketet, és kívánta a nyomást és a győzelmet. Az élete minden más területe félelmetes és kaotikus volt; szüksége volt a kontrollra, amit ez a vad játék adott. 

A Kevinnel töltött külön edzések hatalmas hozadéka az egyértelmű fejlődés, amit magán tapasztalt. Június óta Neil hetente négy este az exbajnokkal csinálta unásig az alapgyakorlatokat. Nem az adogatás volt Neil kedvence az exyben, vizont a sok tréning érezhető hatással volt a játékára. Passzai sokkal keményebbé és pontosabbá váltak, valamint kevesebb idő alatt ki tudta találni, hova küldje a labdát. 

Herrara gyorsan levágta, hogy Neil nem fog kapura lőni, de ő Neil inkompetenciájának tudta be a dolgot. Folyamatosan sunyi megjegyzéseket tett a tapasztalatlanságára és gerictelenségére. Neil legszívesebben a földre lökte volna, hogy aztán gólt szerezhessen, csak hogy rácáfoljon a bántó szavakra. Meg kellett fontolnia viszont, hogy ha kihagyja a gólt, bosszantó ellenfele a játék végéig azt dörgölte volna az orra alá. Ellenben, ha sikerül a kapuralövés, akkor a szünetben hallgathatta volna Kevin letolását. 22-es csapdájába került, és a meccs többi része se kecsegtetett sok jóval. A Teknőcök vezettek 3:1-re, mikor Kevin pontot szerzett a 23. percben. 

Wymack kihasználta hogy átvették az irányítást, és cserét rendelt el. Ugyan Neil nem esett útba a lefelé igyekvő Kevinnek, ő mégis felé került. 

– Pusztítsd el a tagot – adta ki az ukázt. 

Neil úgy érezte, egész életében erre várt: – Jó. 

Kevin, Allison és Aaron levonultak, hogy bejöhessenek a többiek. Nicky és Dan rögtön a helyükre kocogtak. Renee megölelte Allisont, amikor az ajtóban találkoztak, majd elfoglalta a lány pozícióját. A színes hajú furcsán kicsinek tűnt a szokásos kapus védőfelszerelése nélkül. Neil remélte, tudja, mit csinál.

Harrison edző szintén kihasználta ezt a pár perc szünetet, és ő is megforgatta az embereit. A hátvédeket nem cserélte le, valószínűleg azért, mert eddig nem sok dolguk volt, de két új osztót állított pályára. 

Újra bezárták az ajtókat. Mikor mindenki megállapodott, hangjelzés adta a játékosok tudtára, hogy folytatódik a menet. Renee volt az osztó, de nem előre szervált. Ugyanúgy Andrewnak küldte a labdát, ahogy Allison tette, aki pedig keresztül repítette azt a pályán.

Neil és Dan eliramodtak. A labda a plafon közelében érte a falat, majd fel is pattant a mennyezetre, ahonnan meredek szögben indult meg a föld felé. A hátvédek, akik Dan és Neil után futottak, most megpróbáltak minél előbb visszajutni a saját helyükre. Herrara szerezte meg a labdát, és előreküldte. 

Neil meg sem próbálta elhappolni. Jobban érdekelte, hogy Herrarát a pálya e felén tartsa. A labda után fordult, de a testével Herrarának feszült. Mikor elllenfele mozdult, vele mozdult Neil is. Nem tudta sokáig visszatartani, de csak addig kellett, míg a csapata labdához nem jut. 

A védelem tudta, mi a dolga: Renee a buszon idefelé javasolta ezt a manővert. Nem tudhatták, ki szerzi majd meg a Teknőcöktől a golyót ez után a szerva után, de azt tudták, mit kell tenniük vele. Matt nyerte a csatát: Beakasztotta az ütőjét az ellenfél csatárjáéba, és erőteljesen oldalra rántotta azt, így a labda kipattant a hálóból. Matt felmarta a zsákmányt, és rögtön útjára is küldte. Nem lassított le, hogy megnézze, jó helyre dobta-e; bízott benne, hogy Andrew bármely szögből el tudja kapni. Így is lett. A kapus balra küldte a labdát, ami a Rókák padjainál pattant vissza, és onnan meg Neil és Herrara felé. Neil nem várta meg, hogy elérjen hozzájuk, azonnal felé mozdult, mikor látta, Andrew milyen szögben indította. 

Tudta, hogy Herrara a nyomában van, hogy felkenhesse őt a falra. Ha megadja az esélyt erre neki, tuti elveszi tőle a labdát. Neil, amikor elkapta a zsákmányt, nem próbálta megvédeni. Helyette adott egy erős lökést az ütője aljának, amitől a golyó kipattant a hálóból, majd ugyanazzal a lendülettel a fiú a térdeire hullott. 

Majdnem túl lassúnak bizonyult. Herrara teljes erővel nekicsapódott fél másodperccel később, csakhogy addigra Neil nem ott volt, ahol amaz várta. Átesett Neil testén, és mivel ő nem volt előtte, hogy tompítsa a lendületét, sisakkal előre vágódott a falnak. Ha nem lett volna rajta a védőfelszerelés, Herrara térde kificamította volna Neil a vállát. 

Valaki elkezdte verni a falat a közelben. Gondolhatnánk a támogatás jelének a többiektől, de esélyesebb volt, hogy Wymack és Kevin füstölgött a veszélyes csel miatt. Majd később fájjon a feje miattuk. Most csak az számított, hogy a labda csupán egy lépésnyire tőle pattant a padlón.

Neil ütőjével felkapta, és megindult az ellenfél kapuja felé. Nem állt meg körbenézni, hogy Herrara összekaparta-e magát, vagy hogy Dan árnyéka otthagyta-e a lányt, hogy feltartsa Neilt. Csak a kapusra figyelt és tudta: pontot fog szerezni. Minden első félidős frusztrációját belesűrítette ebbe a dobásba. A hálóőr megpróbálta, de nem tudta kivédeni. A lámpa pirosan villant fel, hogy megerősítse a gól tényét. 

Dan olyan hangosan ünnepelte a pontot, hogy visszhangzott a pályán. Neil lassított kicsit, és kocogás közben végre körbenézett. Csapatkapitánya odarohant hozzá, és gyorsan megölelte. A hirtelen megszólaló hangjelzés viszont megakadályozta, hogy bármit is mondjon. Egymás mellett állva nézték, ahogy Harrison edző lehívta Herrarát a pályáról. Mivel esélyes volt, hogy Herrara megsérült, edzője annak ellenére cserélhetett, hogy a Rókák szervája zajlott. Neil nézte, ahogy az új hátvéd a pályára sétál, amíg Dan el nem vonta a figyelmét. 

– Egyszerűen tökéletes volt! – csapott a vállára olyan erősen, hogy a fiú orcája megrándult. Aztán a lány Neil arcába tolta a mutatóujját: – De ne legyél ilyen vakmerő még egyszer! Nem tudunk leváltani, érted?!

– Igen, Dan. 

– Jó. Akkor mutassuk meg ezeknek a rohadékoknak, hogy kell ezt csinálni!

Könnyű volt mondani, de bizony kidolgozták a belüket félidőig. Mikor elhangzott a szünetet jelző kürt, 4:4 volt az állás. Wymack a felhevült tömeg okozta káoszon át levezette a pályáról a játékosait. Kevin szóra sem méltatta az érkezőket, Aaron viszont azonnal Matthez és Nickyhez sietett, hogy megnézze, hogy vannak. Allison mintha felszívódott volna, de mivel Abbynek sem volt nyoma, Neil úgy gondolta, együtt kereshettek valami csendesebb helyet. Őszintén remélte, hogy osztójuk ki fogja bírni még egy kicsit.

Wymack az öltözőbe küldte őket, míg ő maga hátramaradt, hogy jópofizzon a kameráknak, és hogy lezárja az ütőállványukat. Amint beértek az alagútba, Neil lekapta magáról a kesztyűjét és a sisakját. Utána a nyakvédőjét próbálta lerángatni, hogy kicsit több helye legyen lélegezni. Alig érezte a lábait, a lábfejeit pedig abszolút nem, de feltételezte, valahol ott lent vannak még azok is. Igénybevett válla erősen sajgott az új hátvéd jól irányzott ütéseinek köszönhetően. 

A Rókák laza körben helyezkedtek el az öltözőben – mindenki azzal volt elfoglalva, hogy leszedje az extra öltözetet, valamint hogy nyújtson. Társai fáradtnak néztek ki, de fel voltak spannolva. Óvatosan optimistának tűntek a második félidőt illetően, a visszatérésükről csacsogtak. Dan és Matt azon a beszóláson nevetett, amit egy ellenséges csatár ejtett el Mattnek. Neil körbevitte a tekintetét a többieken, élvezte a lelkesedésüket, de hamarosan Andrew terelte el a figyelmét. 

Nem először látta Andrew-t az elvonási tüneteivel küzdeni, de ehhez a mostanihoz semmi sem volt fogható. Eddig mindig vagy késő este történt, amikor már fáradtak voltak, vagy Columbiában, ahol az alkohol meg a drogok tompították a hatást. Ezért aztán nem találkozhatott azzal a halott fázissal a maga teljességében, amin a kapusnak át kellett mennie. 

Neil mindenkitől megkapta már, hogy Andrew-t igazából bazira nem érdekli az exy, de eddig nem hitte el. Egyszerűen nem illett bele a képbe, hiszen a szörny szándékosan lejött az eufóriát okozó gyógyszereiről a meccsek kedvéért. A ma reggeli összeszólalkozásuk Kevinnel is azt bizonyította, hogy valami más is van a háttérben. Most Andrew szoborként meredt a semmibe, mintha többszáz kilométerre lenne mindegyiküktől. Ő volt a fekete lyuk, ami elnyelte a többiek zajos ünneplését. 

– Hagyd abba! 

Nem akarta kimondani. Nem is tűnt fel neki, hogy kicsúszott a száján, míg a többiek el nem hallgattak körülötte. Dan és Matt kíváncsian méregették, Renee pedig felváltva nézett Neilre és Andrew-ra. Aaron fel se emelte a fejét. Kevin gyorsan összerakta a képet, hiszen ő is ugyanazt a hányingert keltő dühöt érezte Andrew apátiáját látva. Vádló tekintettel nézett Andrew-ra, aki unott pillantással bámult Neilre: 

– Nem csinálok semmit. 

Pontosan! – akart válaszolni az, de tudta: meddő vita lenne. Nem rendelkezett a megfelelő szavakkal, hogy kifejezze a gyomrát összeszorító érzést, és naivitása miatt csak magát okolhatta. Frusztráltan megrázta a fejét, nem forszírozta tovább a témát. 

Nicky szóra nyitotta a száját, de átgondolta a mondandóját, és végül inkább csak vállon veregette Neilt, ami lehetett nyugtatás vagy biztatás is részéről. Kezét a vállán hagyva, kissé erőltetett lelkesedéssel fordult a csapat többi részéhez: 

– Figyuzzatok, jobban állunk, mint legvadabb álmainkban!

Wymack pont ebben a pillanatban lépett be, és összevonta szemöldökét Nicky szavai hallatán. 

– Ez borzasztó! Ez a játékstílus nem ennek a csapatnak való, és holnaptól nem tolerálom az ilyesmit! Muszáj az első félidőben pontelőnyt szerezni, hogy be legyünk biztosítva, mikor mi hulla fáradtan kimegyünk a másik csapat friss játékosai ellen. 

– Igaza van – értett egyet Dan. – Legközelebb hamarabb kell megtolnunk. Oké, hogy megpróbáltunk tartalékolni a második félidőre, de az egyenlítésre játszani halálos. Kéne valami jobb megoldás, hogy egyensúlyban tartsuk a dolgokat. 

Wymack bólintott, és felszólította Andrew-t.

– Jelen – jött a felelet. 

Az edző zsebretette a semmitmondó választ, majd csettintett .

– Gyerünk nyújtani. – Pár lépést tett, és kiszólt a folyosóra. – Abby? 

– Megyek – hallatszott, majd a sportorvos felbukkant az ajtóban, kezében két kancsóval. Az egyikben víz volt, a másikban energiaital. Kiporciózta mindegyiket, majd körbement, hogy kiossza a poharakat. Neil volt az utolsó a sorban, ott meg is állt, hogy jobban szemügyre vegye a vállát. – Hogy bírod? 

Neil megitta mind a két pohár folyadékot, mielőtt válaszolt: – Megvagyok. 

Ennek hallatán Nicky a levegőbe bokszolt örömében.

– Kösz, hogy ennyire kiszámítható vagy, Neil! Tíz dolcsit szereztél nekem ezzel az egy szóval! 

Matt kérdően nézett rá.

– Komolyan mondod? Ki a fene fogadott ellened? 

Nicky Kevin felé intett.

– Mindig van, aki bepalizható. 

Kevin állati pipának tűnt, de a dühe Neil felé irányult.

– Iszonyat hülye vagy! Látod ezt? – mutatta a bal kezét Neilnek. A szoba másik feléből Neil nem láthatta a hegeket, de értette, mire utalt az exbajnok. 

– A sérülés nem tréfa. Nem olyasmi, amin csak úgy átlendül az ember. Ha megsebesülsz kint, tégy valamit! Ne told túl, szólj az edzőnek, hogy hívjon le a pályáról, vagy kérd meg Abbyt, hogy segítsen. Nem érdekel, melyiket választod. De ha még egyszer meghallom, hogy azt válaszolod, hogy "megvagyok", amikor az egészségedről van szó, elintézem, hogy azt a napot is megbánd, amikor megszülettél! Érthetően fogalmaztam?

Neil kinyitotta a száját, de még időben meggondolta magát: – Érthetően. 

– Figyelmeztettelek – közölte az együttérzés legcsekélyebb jele nélkül Dan. – De úgy érzem, Kevin fenyegetései hatásosabbak. 

Abby még mindig Neilre figyelt. – Újra kérdezem akkor: Jól vagy? 

– Megv.... – kezdte az automatikus választ Neil, de még időben elharapta, mikor látta, hogy Kevin fenyegető lépést tesz felé. Bosszúsan kifújta a levegőt, és megpróbált valami őszintébbel előállni. 

– Kissé sajog. Amíg az árnyékom elkerüli a jobb oldalamat, rendben leszek.

Matt befejezte a nyelvbotláson való nevetgélést.

– Nem hiszem, hogy ez a kísérlet jól fog végződni, Neil. 

– Vannak emberek, akik egyszerűen hülyének vannak bedrótozva – kommentálta Wymack. – Na de most pofa be, és figyeljetek! Sok mindent kell megbeszélnünk.

Az edző a hátvédekkel kezdte, onnan haladt előre. Kiemelte a kihagyott lehetőségeket, de megemlékezett a sikeres cseleikről is. Náluk volt a második félidő kezdő beosztása, úgyhogy az idő fennmaradó részében az ellenfeleiken mentek végig. 

A Rókák osztatlan figyelemet szenteltek az edzőnek, de folyamatos mozgásban voltak. Matt abbahagyta a nyújtást, és a fal mellett kezdett fel-alá sétálni. A többiek fészkelődtek, nyújtottak vagy helyben futottak, míg Wymack beszélt. Abby összegyűjtötte és kidobta az üres poharakat, és új italokat töltött. Neil olyan gyorsan itta meg a sajátját, hogy nem is érezte az ízét. Kezdett visszatérni az ereje, de örült, hogy a második félidő egy részében nem kell majd a pályán lennie. Tip-top akart lenni, mire újra csatlakozik Kevinhez a pályán. 

Megszólalt a kürt. Egy percen belül a belső pályán kellett lenniük, de Allisonnak nyoma sem volt. Wymack pillantására Abby bólintással reagált, majd elindult, hogy megkeresse a hiányzó osztót. 

– Ideje indulni – adta ki az ukázt az edző. 

Sorba vezényelte őket, majd felszedte a mappáját a földről. A folyosón végignézve Neil látta, hogy Abby a mosdó ajtaja előtt áll, onnan int Wymacknek, hogy menjenek tovább. Vezetőjük kinyitotta az ajtót, és visszairányította a Rókákat a stadionba. 

Neil a padra helyezte a sisakját és a kesztyűjét – egy darabig még nem lesz rájuk szüksége –, majd Nicky segítségére sietett, aki az ütőkkel hadakozott. Mire felegyenesedett az állványnál, Allison is a pálya felé tartott. Menetkésznek tűnt, és egyből a sportszeréért jött. Neil megpróbált feltűnésmentesen kitérni előle. Ha Allisonnak szemet is szúrt ez, nem tette szóvá. Az érzelemmentes arckifejezése azt sugallta, teljesen a feladatára koncentrál. 

Hamarosan a pályára szólították a kezdőjátékosokat. Neil a pad mellett maradt Mattel és Renee-vel, és közösen figyelték, ahogy a többiek a belső terembe lépnek. Egyikükkel sem akart Allisonról beszélni, szóval a másik aggasztó lelkiállapotú játékosukra koncentrált inkább. 

– Miért ment bele Andrew? – kérdezte, mikor nem bírt már tovább csendben maradni. – Ha nem érdekli az exy, miért éri meg ezt csinálnia péntekenként? 

– Te szeretnél az életed minden pillanatában belőve lenni? – kérdezett vissza Matt. 

– De ez az idő azzal telik, hogy rosszul van, ahogy lejön a szerről. Van ennek értelme így? 

– Lehet, hogy igen – válaszolt Renee mosolyogva. – Majd meglátod. 

A Teknőcök rögtön szerváltak, amint elindult a második félidő, és az egész pálya azonnal mozgásba lendült. Belmonte kezdő osztója aggresszíven indított, és rögtön a Rókák kapuját célozta meg a labdával. Allison megállíthatta volna, helyette azonban lazán félrelépett az útból, mintha sajnálná az idejét rápazarolni. Andrew ugyanezzel a nyugodt arroganciával reagált, és csak nézte, ahogy a labda mindössze két centivel elvétette a kaput. A nézők reakciója azonnali volt és hangos: csak nem hagyják, hogy a Rókákhoz hasonló csőcselék kigúnyolja őket?!

Andrew felszedte a labdát, és könnyedén visszaküldte, amerről jött. Allison ugyanúgy hagyta, hogy a lövedék elsuhanjon mellette, és a másik osztó megszerezze azt. Ezután nagy elánnal nekicsapódott az ellenfél osztójának. A Teknőc nem esett el, de a labdát elvesztette, mikor az egyensúlyát kereste. Allison könnyedén felkapta a golyót, előre küldte a pályán, majd utánairamodott. 

A Rókák olyannyira híresek voltak pocsék csapatmunkájukról, hogy a legtöbben el is felejtették, hogy ők is az első osztályba tartoztak. Wymack ugyanazokból az emberekből merített saját defektes csapatához, mint a többi edző: a legjobb középiskolai sportolókból, akik elérhetőek voltak az országban. Amikor a Rókák át tudtak lendülni a különbségeiken és alkalmanként hajlandóak voltak kompromisszumot kötni, félelmetes alakulatnak bizonyultak. Neil erre figyelmeztette Rikót Kathy Ferdinand show-jában, és Dan is úgy vélte, a csapatnak jobbak most az esélyei, hogy Seth nem volt többé velük. A hetek alatt Neil sasszemmel figyelte a csapattársait, hogy igaza van-e a lánynak.

Mivel ennyire figyelt, kiszúrta a fejlődést, ami sajnos nem mindenkinél volt ugyanolyan mértékben tettenérhető. Nicky volt a csapat leggyengébb hátvédje, de Aaron szépen kiegyensúlyozta. Allison és Dan sose játszott még együtt, de segített, hogy három éve szobatársak és barátok voltak. Dan csatárként most túl elöl volt ahhoz, hogy az egész pályát szemmel tartsa, mint ahogy azt általában tehette, de egy pillantás alatt fel tudta mérni a terepet, és a helyzethez tudta igazítani a játékát. 

Szerette volna, ha Matt is a pályán van, hogy lássa, változtat-e a jelenléte, ugyanis ő volt a legjobb játékosuk. Ha ott volt, egységbe kovácsolta a csapatot, és a megátalkodott agressziója segített irányítani a játékot. Neil maga is köztük akart most lenni, hogy felmérhesse, valóban megérdemli-e, hogy az első osztályban játsszon. Része akart lenni evolúciójuknak. Érezni akarta, ahogy a csapat teljes szinkronban mozdul, még ha az csak egy pillanatig tart is majd. 

Mire Wymack a pályára küldte, Neilben azonos mértékben buzgott a türelmetlenség és a vágyakozás. Dannel összeütötték az ütőiket, ahogy az ajtóban találkoztak, de csak a saját szívdobogását hallotta. 

Újabb kürtszó, és minden mozgásba lendült. A Teknőcök a tőlük telhető legkeményebben küzdöttek, de a Rókák olyan vadsággal reagáltak, amire az ellenfelük nem számított. Hullafáradtak voltak, de Matt maga köré gyűjtötte a védelmet, és Neil is megkapta az engedélyt, hogy teljesen lenullázza a saját erőforrásait. Ő volt a legkevésbé tapasztalt a csapatban, de ő volt a leggyorsabb és a legkétségbeesettebb is. Minden pályán töltött perc közelebb hozta az exytől való örökös búcsúhoz. Egyetlen percet sem akart megbánni ezek közül. 

Szándékosan nem nézte a pontjelző táblát, de a közönség reakciójából mégis tudta, mikor vették át a vezetést. Pár perccel később a Teknőcöknek majdnem sikerült pontot szerezniük, de Matt a falhoz kente a csatárjukat. Azonnal verekedni kezdtek. Renee volt legközelebb, úgyhogy ő indult meg először, hogy szétszedje a feleket. Amint Matt megérezte a jelenlétét, feltette a kezét és hátralépett, de a Teknőc csatár túlzottan fel volt tüzelve, és még jó pár ütést bevitt. Mattnek nagy nehezen, de sikerült lelöknie magáról. 

Renee kihasználta a lehetőséget: megragadta a csatár mezét, a lábát pedig a csatár térdhajlatába tette, így kényszerítette térdre. A lány teljes súlyával ránehezedett, hogy lent is maradjon. 

A játékvezetők túlzott gesztusokkal és mérges szavakkal választották szét őket. Mindhárman sárga lapot kaptak verekedésért. Neil dohogott emiatt, hisz Renee nem is verekedett, de a közönség hangosan fejezte ki egyetértését. Mivel a csatár kezdte a csetepatét, a Rókák kapták meg a labdát azon a ponton, ahol a Teknőcök elvesztették. Matt Renee ütőjének koccintotta a sajátját, ahogy mind a ketten az új kezdőpontjukra mentek.

Kevin elérte, hogy vezessenek, és már csak egyetlen perc volt vissza a meccsből. A maradék idő mindkét oldalról ádáz küzdelemmel telt. Ha a zöldek szereznek pontot, hosszabbítás lesz, és a Rókáknak nem volt már elég tartaléka, hogy még 15 percig kibírják a játékot. Az utolsó 8 másodpercben a Teknőc csatárhoz került a labda. Aaron utánafutott, de túl fáradt volt, hogy be is érje. A csatár tíz lépéssel elért a büntetővonalig. 

Csalódottság szorította össze Neil szívét. A kapu túl nagy volt – Andrew túl kicsi: semmi esély nem látszott arra, hogy kivédje ilyen közelről. Ellenfele olyan messzire célzott Andrew-tól, amennyire lehetett: megküldte a golyót a bal alsó sarokba. Még ha a kapus elég gyors is lenne, túl alacsonyan ment a lövedék, hogy hatalmas ütőjével bármit tehessen ellene. 

Csakhogy Andrew még azelőtt mozdult, hogy a csatár elindította volna a labdát. Mintha pontosan tudta volna, hova fog célozni. Furcsa mód azonban nem lendítette az ütőjét. Előrevágódott a földre, és olyan erővel csapta botját a földhöz a labda és a kapu között, hogy Neil a pálya másik végén hallotta, hogy megreccsent a fa. Pont elég sebesen: a labda az ütőbe ütközött, majd kipattant.

Andrew elengedte a nyelet, és maga ment a labda után. A csatár is elkezdett felé sprintelni, de értékes másodperceket veszített azzal, hogy azt várta, a labda majd a kapuba érkezik. Pont ez a kis késlekedés kellett, hogy Aaron beérje, és nekicsapódjon a Teknősnek, mielőtt az begyűjthette volna a zsákmányt. Csaknem összeütköztek Andrew-val, de ő fel sem nézett. Egyik kesztyűs kezével felemelte a labdát, majd jó messzire küldte a kaputól. 

A meccs végét jelző hang fülsiketítő volt, de Matt diadalmas üvöltése így is túlharsogta. Neil felnézett a táblára, hogy biztos lehessen a győzelemben. A megkönnyebbüléstől elállt a lélegzete, de a diadalérzet miatti sóhaj újra megtöltötte a tüdejét levegővel. Kevinhez fordult, aki viszont már a kapu felé tartott. Követte tekintetével, és a látvány némileg lelohasztotta lelkesedését.

Andrew a gólvonalnál térdelt, az ütője az ölében volt. Megszólalt Dan izgatott hangja, mivel a váltókat is visszaengedték a pályára, de Neil nem várta meg csapattársait. Kevin után lódult, és csaknem vele egyidőben ért Andrew-hoz. Kevin nem kérdezett semmit. Éveken keresztül hazudott a kameráknak; tudta, hogy nyerjen pár percet a csapattársának. Leguggolt Andrew-val szemben, és annak ütőjéért nyúlt, hogy fenntartsa a látszatot, hogy társa csak a károkat vizsgálja. 

Andrew elengedte az ütőt és gesztikulált. Kevin viszonozta a gesztust, mintha valóban beszélgetnének, bár egyedül a kapus kétségbeesett lélegzetvételeit lehetett hallani, ahogy próbált nem berókázni a nagyközönség előtt. Kevin megforgatta az ütőt, és kesztyűs kezével rászorított az ütő fejére. A nyomástól szétpattant a fa, és jól láthatóvá vált a boton végighúzódó hasadás. Neil összerándult ezt látva, majd körbenézett a vetődés helyén, vajon van-e bemélyedés a padlón. 

A csapat többi része köréjük gyűlt: hangos ünnepléssel érkeztek, és rögtönzött barikádot alkottak a földön térdelő kapusuk körül. Matt széles vigyorral, lelkesen csapkodta a vállakat és sisakokat.

– Így kell ezt csinálni! Így kell ezt csinálni, Rókák!

Andrew lemondott az ütőjéről, és feltápászkodott, de egyértelmű volt, hogy alig tud megállni a lábán. Neil azt hitte, mindjárt elesik, de Nicky átölelte a vállát, és közel rántotta magához a fiút. Így titkon átvette Andrew súlyának jelentős részét. A szörny mintha szóvá akarta volna tenni a kéretlen segítséget, de Nicky nem adta meg erre a lehetőséget, öklével a levegőbe bokszolva kurjongatott: 

– Annyira jó volt! A miénk lesz ez a szezon! 

– Gyenge volt – mondta Kevin, ahogy ő is felállt. – Épphogy megnyertük. 

– Ó, csukd be azt az ólajtó szádat! – felelt Nicky. – Tartalékold a morgást a hazaútra, ne rontsd el az örömünket! 

– Komolyan belehalnál, ha anélkül mosolyognál, hogy fizetnek érte? – kérdezte Matt, miközben meglökte Kevin sisakját kicsit. 

De nem várta meg a választ, hanem Allisonhoz fordult, aki most csatlakozott a csapathoz. Ő már lezuhanyzott és átöltözött a visszaútra, nedves haját copfba kötötte. Neil látta kisírt szemeit, így gyorsan elkapta tekintetét. Matt lendületből megölelte Allisont, akinek erre még a lábai is elhagyták a talajt. 

– Fantasztikus voltál! 

– Gyerünk! – vágott közbe Dan. – Nyilvánítsunk részvétet a másik csapatnak, aztán húzzunk innen!

Amilyen gyorsan csak tudtak, egyenes vonalba rendeződtek, és hasonlóan cselekedtek a Teknőcök is. A két sor elhaladt egymás mellett, a játékosok pedig találkozáskor összeütötték az ütőiket, és mindkét oldal elmormolta, hogy "Jó játék volt", bár egyikük sem hitt ebben igazán. A Rókák amint tehették, leléptek a pályáról, hogy az edzőjük köré gyűljenek. Andrew otthagyta a többieket, ő az öltöző felé indult. 

Neil még sose látta Wymack-et így mosolyogni. Apró mosoly volt, de erős; és csaknem annyira dühös, mint amennyire büszke. 

– Ezt már szeretem! Bunyózzátok le, ki segít nekem a sajtót kezelni. A többiek kotródjanak megmosni a büdös seggüket. Majd a buszon beszélünk. 

– Renee meg én megoldjuk a sajtót – jelentkezett Dan, miközben a csapat megindult az öltözők felé. – Neil, használhatod a lányok zuhanyzóját, míg nem vagyunk ott. 

Neil értetlenül bámult vissza.

– Mi? 

Dan összeráncolta a homlokát, és végül Matt válaszolt helyette:

– Nincsenek fülkék.

Neil már számolt ezzel, de nem gondolta, hogy a többiek is kiszúrták. Az, hogy nem csak észrevették, hanem megoldást is kerestek neki, elakasztotta a lélegzetét. Megpróbált válaszolni, de nem tudta, mit mondhatna. Végül azt kérdezte:

– Tényleg használhatom? 

– Kölyök, megőrjítesz – mondta Nicky. – Miért vagy mindig annyira meglepődve, mikor valaki valami kedveset tesz érted? 

– Igen, tényleg használhatod – nyugtatta meg Dan. A meghökkent fiú megpróbált köszönetet mondani, de a lány csak legyintett. – Ugyan már. Csak hagyj meleg vizet. 

Dan, Renee és Wymack lehuppant a padra, hogy bevárják a riportereket, míg a többiek elmentek zuhanyozni. Neil felkapta a saját táskáját, és átment a női mosdóba. Az övék kicsit zártabb volt: ennek se voltak ajtajai, de legalább válaszfalakat tettek közéjük. Hátát végig az ajtó felé fordítva gyorsan lezuhanyzott. Olyan hevesen törölközött, hogy kipirosodott a bőre, de nem akarta, hogy Dannek vagy Renee-nek várnia kelljen miatta. Felvette a ruháit, összeszedte a többi cuccát, majd gyorsan elhagyta a helyiséget. 

A folyosó végéről hallatszó zaj arra utalt, hogy az interjú még tart. Neil csöndesen végigsétált a folyosón, és kidugta a fejét. Na nem azért, mert olyan kíváncsi lett volna, hanem hogy jelezze a lányoknak, hogy felszabadult a zuhanyzó. Wymack már nem volt ott – ő valószínűleg már végzett a kérdésekkel. Renee viszont odapillantott, és mikor elkapta Neil tekintetét, rámosolygott. 

A fiú gyorsan visszabújt a fal mögé, mielőtt bárki más megláthatta volna. Itt nem sok helyen lehetett elrejtőzni a sajtó elől, de a nővérszoba ajtaja épp nyitva volt kissé. Neil óvatosan belökte az ajtót, és belesett. Edzőjük a patyolattiszta ágyon ült, kezében egy doboz cigarettával. Odabólintott a fiúnak, így az belépett a szobába. Mikor megfordult, hogy becsukja az ajtót, csak akkor vette észre Wymack néma táraságát. 

Andrew keresztbe tett lábbal ült a sarokban a padlón. Még nem öltözött át utcai ruhába, de levette a sisakját és a kesztyűjét. Abby utazótáskája ott volt előtte kicipzározva. A gyógyszeres üveg nyitva hevert a srác mellett, jó pár tabletta szétszórva körülötte a földön. Andrew kezében az est nyereménye: egy üveg Johnnie Walker Blue, amit vasmarokkal szorított. Az elmúlt kábé tíz percben – mióta lejött a pályáról – már el is tüntette a felét az igen borsos árú scotch-nak. Neilnek fogalma sem volt, hogy van erő a kezében hogy tartsa az üveget. 

– Abby és Allison előrement a buszhoz – szólította meg Wymack az ajtóban ácsorgót. – Csatlakozhatsz hozzájuk, vagy itt is bevárhatod a többieket. 

Neil résnyire nyitva hagyta az ajtót, hogy tudja, mikor lépnek le a riporterek, de leült a legközelebbi székre. Táskáját letette a lábához, aztán először Andrew-ra, majd Wymack-re nézett. 

– Miért csináltatott fülkéket a zuhanyzóba?

Wymack vállat vont.

– Lehet, tudtam, egy nap majd szükséged lesz rájuk. 

Andrew elmosolyodott az üveg szája körül.

– Neil egy két lábon járó tragédia. 

– Neked is elég szánalmas sztorid van – szúrta közbe Wymack. 

Andrew megeresztett egy gyenge nevetést, mintha a gyógyszerek még nem kezdtek volna el hatni. Neil azonban a hangzásából tudta, hogy a szörny már fel lesz pörögve, mielőtt elérik a parkolót. 

– Jah, igazad van, edzőbá'. Jut eszembe. Ezen a hétvégén nálad fogok csövezni. 

– Nem emlékszem, hogy meghívtalak volna – morogta Wymack, de nem úgy hangzott, mintha ellenkezne.

– Kevin rohadt idegesítő lesz a mai nap után – állapította meg Andrew, miközben visszazárta az üveget. Azt félrerakta, majd gyorsan és hatékonyan bepakolta Abby táskáját, végül azt is félretolva talpra kecmergett. – Vagy megkéselem, vagy nálad csövezek. Tiéd a döntés. 

Wymack elkezdte masszírozni az orrnyergét.

– Andrew, esküszöm...

– Pá, edzőbá'!

Az ittas fiú megindult az ajtó felé, de Neil kirakta a karját, hogy útját állja. Andrew engedelmesen megállt, és szórakozott mosollyal vette szemügyre Neilt. Az leeresztette a kezét.

– Hogy csináltad? Honnan tudtad, merre vetődj? 

– Edzőbá' azt mondta, Watts a büntetőket az alsó sarokba küldi. Mivel rajta múlt a meccs, nyilván visszatért a berögzült szokásokhoz. 

Neil megrökönyödve bámult rá. Wymack ezt a szünetben említette, mikor összefoglalta a csapatnak a második félidő beosztását. Egy tök mellékes megjegyzés volt csomó más infó között. Neil nem is gondolta volna, hogy Andrew figyelt. Hogy hogyan tartotta észben a figyelmeztetést a legkritikusabb pillanatban, Neil el sem ttudta képzelni. 

– De... – nem tudta befejezni a kérdést. Andrew egy széles vigyorral ajándékozta meg, majd kisétált a szobából. A hátrahagyott frusztrált pillantással fordult Wymack felé. 

– Azt hittem, nem érdekli. Azt mondták, szarik bele, én meg pont kezdtem elhinni. De nem tudta volna ezt megcsinálni értünk, ha nem érdekelné, igaz? 

– Ha rájössz, oszd meg velem is – így Wymack. 

Az újságírók pár perccel később elmentek, szóval Neil is kimerészkedett a központi helyiségbe, hogy bevárja a többieket. Szép lassan, kettesével kezdtek szivárogni, Dan és Renee volt az utolsó. A buszba való bepakolás gyorsan ment, de a parkoló elhagyása nehezebb feladatnak bizonyult, még úgy is, hogy rendőrök segítették a meccs utáni tömeg feloszlatását. A Rókák autóbuszát többen sörösdobozzal dobálták meg, ahogy átaraszolt a kampuszon. Nicky lehúzta az ablakot, hogy szavakkal vágjon vissza, de Wymack fenyegetésére elnémult. Innentől megelégedett azzal, hogy bemutasson a Belmonte diákjainak. 

A visszaút fele olyan hosszúnak tűnt a győzelem váratlan érzésének köszönhetően. Allison az ünneplés helyett elöl szunyókált Abby mellett. A felsőbbévesek a busz közepére ültek, hogy alaposan kibeszéljék Andrew bandájával a játékot. A szörnyet jobban érdekelte, hogy telebeszélje Wymack fejét, mint hogy lépésről lépésre végigelemezze a meccset, úgyhogy ő is előre ült inkább. Kevin tapintatlan kritikája elengedhetetlen, de kellemetlen ellenpontja volt a többiek lelkes fejtegetésének. 

Ahogy hallgatta társait, Neil rádöbbent, hogy boldog. Olyannyira váratlan és ismeretlen érzés volt ez, hogy el is veszítette a beszélgetés fonalát. Nem emlékezett az utolsó alkalomra, amikor ennyire biztonságban vagy befogadva érezte magát. Jó érzés volt, de veszélyes is. Az emberek, akiknek olyan múltjuk van, mint neki, akiknek a túlélése a titkokon és a hazugságokon múlt, nem lazíthattak. De amikor Nicky felnevetett és közel hajolt hozzá, hogy Neil egyik góljáról beszéljen, úgy ítélte, ma este talán kivételt tehet.

* vége a fejezetnek *

Köszönjük a türelmet, skacok!
Mielőtt tovább mennél az ötödik fejezetre, egy felhívással jöttünk:

Recip Róka, kedvenc exy csapatunk kabalája az eredeti nyelvben Rocky Foxy. Ha bárkinek van jobb ötlete, hogy nevezzük el a magyarban, ossza meg kommentben! Ha nektek megfelel a Recip Róka, azt is adjátok a tudtunkra, hogy megnyugodjunk. :D
Köszi az olvasást, a kommenteket! <3