TRK 3. fejezet

A csütörtöki edzés még kellemetlenebbre sikerült, mint a szerdai. Jó volna ezt a begyógyszerezett Andrew újbóli megjelenésére kenni, de ő nagyjából tudott viselkedni a kapuban. Egyszer sem emlegette fel Seth-et, meg eleve nem sokat szólt a felsőbb évesekhez.

A gond az volt, amit Dan és Matt is észrevett szerda éjjel: a csapat kilátásai sokkal jobbnak tűntek így, Seth nélkül. Andrew, Aaron és Nicky talán problémásak voltak a magánéletben, de a pályán jól dolgoztak együtt. És hajlandóak voltak Mattel is együttműködni, köszönhetően tehetségének és annak a titokzatos dolognak, amibe Andrew keverte tavaly. Dan védekező osztóként vezette és folyton mozgásban tartotta őket. Kevin könyörtelenül hajtotta Neilt a csatársorban, ő pedig foggal-körömmel harcolt, hogy tartsa a lépést. Aztán ott volt Renee, aki minden nézeteltérést elsimított, ami csak felütötte a fejét.

A Rókák történelmében először a csapat egységes erőként lépett fel. Dan és Matt látták ezt, Neil pedig felfigyelt a bűntudatra az arcukon, illetve elcsukló hangjukra a szünetekben. Nem akarták az előnyét látni Seth halálának, és nem merték kihasználni a lehetőséget, ami az ölükbe hullott. Neil szerette volna elmondani nekik, hogy a halál nem ok arra, hogy visszafogják magukat, de túl érdekesnek találta az emberség ilyetén megnyilvánulását. Csak azt remélte, hogy túllendülnek rajta még a pénteki első szerva előtt.

Az idény második meccse idegenben zajlott, és ezért hálás volt az egész csapat. Seth hiánya éppen elég szembetűnő volt az edzéseken; az első hazai meccs nélküle kínos és felkavaró volna. Neil nem hitte, hogy Allison kész lenne erre.

Wymack pénteken 12:30-ra rendelte őket a pályára, hogy időben elindulhassanak. Írt ugyan igazolást a délelőtti óráikra, de ez sem mentette meg Neilt a reggeli spanyoltól és angoltól. Matek után ledobta a táskáját a hálóban, és csatlakozott a csapathoz. Dan még a folyosón megszámolta, hogy mindenki megvan-e, majd két kocsira oszlottak, hogy megtegyék a rövid utat a stadionig.

A szombati columbiai út óta Neil az unokatestvérekkel utazott. Matt furgonjában ugyan több volt a hely, mint Andrew hátsó ülésén, de a szörny egyértelmű parancsba adta szombat este: mindig maradjon Kevin látómezejében és tartsa fenn érdeklődését a benne rejlő potenciállal. Vitatkozhatott volna, hogy Kevin mögött ülni a kocsiban nem sok hasznot hajt, de most, hogy Dan és Matt megbízta a csapat összehozásával, már volt értelme a dolognak. Igazuk volt abban, hogy a kulcs Andrew. Muszáj volt az ő kegyeiben maradnia, amíg rést nem talál a pajzson. Így hát nyelt egy nagyot és tette, amit kellett.

Ahogy lehúzódtak a kocsival a stadion parkolójában, újabb kellemetlen tényezőt írhatott a listára. Abby egész héten távol volt, hogy Allisonra vigyázzon, de most ismét megjelent az autója. Ez azt jelentette, hogy Allison az öltözőben vár rájuk.

Szombat reggel Neil a nemzeti televízióban beleállt Rikóba. Kevin figyelmeztette őket, hogy a japán még aznap visszafizeti az őt ért sérelmet. A Rókáknak együtt kellett volna maradniuk behúzott nyakkal, ehelyett Allison és Seth kocsmatúrára indult a barátaikkal a belvárosba. Neil akkor látta utoljára Sethet, amikor különvált a banda. Emlékezett, ahogy elköszön tőle, majd követi Andrew-t délre, Columbiába. Négy órával később Seth halott volt.

Lehetett tragikus véletlen, különös egybeesés. Esetleg Riko keze munkája. Az utóbbi abszurdnak hatott, az előbbi pedig lehetetlennek. Allison ismerte Seth rossz szokásait. Tudta, hogy szereti keverni a piát a gyógyszereivel. Neil látta, ahogy a lány átkutatja a srác zsebeit a pirulás üveg után. Nem talált semmit, a bosszús Seth-et pedig egy csókkal engesztelte ki. A csatár valahogy mégis túladagolta magát, és Andrew-nak meggyőződése volt, hogy Riko áll a dolog mögött.

Évek óta nem fordult elő, hogy Neil közvetlenül felelős legyen egy ember haláláért, de tudta, hogy sokak életét követelte anyja küldetése, hogy biztonságban tudja magukat. Neil nem akart olyan lenni, mint az apja, de olyan sem, mint az anyja. Más-más módon, de mindketten szívtelenek voltak; ő pedig - függetlenül a másokkal kapcsolatos problémájától - nem akart szörnyeteggé válni. Nos, ahogy ez az évad indult, a legjobb úton haladt afelé, hogy a szüleivé váljon.

Neil még nem döntötte el, melyik teóriában higgyen, de nem is számított, hogy vélekedik. Ha Allison összerakja a képet és Neilt hibáztatja Seth haláláért, képtelenség lesz vele együttdolgozni. Valahogy helyre kellett hoznia a kapcsolatukat a lánnyal, de fogalma sem volt róla, hogy álljon neki. Sosem volt erőssége a barátkozás, és nem Allison volt a legkönnyebb alany a sikerélmény-szerzésre.

Allison Reynolds különös választás volt a Palmetto State-ben. Úgy nézett ki, mintha egy magazin címlapjáról lépett volna le, de bárkivel szemben megállta a helyét a pályán, ha csetepatéra került sor. Nem volt hajlandó mások elvárásai szerint cselekedni, ráadásul kíméletlenül őszinte is volt. Lemondott milliárdokat érő örökségéről, mert nem volt hajlandó cserébe a szülei szabályai szerint élni. A maga ura akart lenni. A pályán akarta bizonyítani rátermettségét. Emellett valami okból Sethet is akarta - annak minden problémája és nyersesége ellenére.

Neil remélte, hogy a lány a háromból kettővel is megelégszik.

Andrew érezhette, hogy Neil megfeszül, hiszen a válluk összeért Andrew kocsijának hátsó ülésén. Követte Neil tekintetét Abby autójáig, miközben Nicky lehúzódott az egyik parkolóhelyre nem messze onnan.

– Megjött – állapította meg. – Ez érdekes lesz.

Nicky kivette a kulcsot az indítóból.

– Neked talán.

– Igen, nekem – nevetett Andrew, és kiszállt az autóból.

Aaron lassabb volt, ezért Neil Andrew után mászott ki. Egy kicsit hezitált még, fél kezét az ajtón tartva. A néhány hellyel odébb álló Róka buszt vizslatta. Andrew gúnyos mosollyal figyelte. Neil az időt húzta, és ezt mindketten tudták.

Végül idegesen bevágta az ajtót és megindult a kerítés felé. Beütötte Abby számait a panelon, és megvárta a zümmögő hangot, mielőtt a kilinccsel próbálkozott volna. Andrew a nyomában volt, ahogy sétált az előtérben, és nem volt kétség, hogy Kevin is ott van mögöttük, úgyhogy Neil sem lassított. Igyekezett felkészülni Allison várható reakciójára, és belépett az öltözőbe.

Látta már a lányt a legjobb formájában: hibátlan sminkkel és loknikkal. Látta már a pályáról lelépve, vörös arccal, izzadtan, emberien. De még sosem látta őt ilyennek.

Allison platinaszőke haja tökéletesen be volt lőve, minden, amit viselt trendi volt és drága. Első ránézésre mintha mi sem történt volna, de ha jobban megnézte az ember, észrevehette, hogy kihunyt benne a fény Az ujjait összekulcsolva ült, kezeit a térdei közé szorítva. A vállai beestek, arckifejezése élettelen volt. A szemei lesütve a padlót bámulta, és látszólag fel sem tűnt neki öt csapattársa érkezése.

Andrew egyenesen a helyére masírozott a kanapén, mintha észre sem vette volna a lányt, de Aaron és Kevin lefagytak, amikor meglátták. Neil úgy érezte, bocsánatot kellene kérnie vagy legalább megkérdeznie, jól van-e, de nem találta a hangját. Meglepő módon Nicky szánta rá magát, hogy a szobát keresztülszelve odaálljon a lány elé. Elé guggolt, óvatosan, mintha attól tartana, elijeszti, onnan nézett fel Allisonra.

– Hé – kezdte finoman, kedvesen, mintha nem kötekedéssel töltötték volna a múlt nyarat. – Tehetünk érted bármit?

Allison nem válaszolt, de hallotta. Ajkai elfehéredtek, úgy szorította össze őket. Nicky nem mozdult. Vagy csendes támogatást igyekezett nyújtani, vagy csak várt. Egy év telt el, mire Allison reagált, de nem Nickyhez fordult. Füstös pillantását csalhatatlanul Neil arcára szegezte.

Az említett némán és mozdulatlanul megállt az ajtóban és várta az ítéletet. De az nem jött el. A pillanatok kínosan lassan vonszolták magukat, de a lány pillantása jottányit sem változott. Nem tűnt mérgesnek, ahogy Neil szerint kellett volna, sem szomorúnak, amire pedig Neil biztosan számított. Egyszerűen csak ott volt. Lélegzett, de élettelennek tetszett, mint egy marionettfigura, akinek elvágták a zsinórjait.

Neilt az addig hiányzó csapattagok érkezése mentette meg. Arrébb kellett lépnie, nehogy fellökjék ajtóstul. Dan és Renee rögtön Allisonhoz siettek, és helyet foglaltak széke karfáin kétoldalról. Dan átkarolta Allison vállait, de valahogy mégis inkább harciasnak tűnt, mint megnyugtatónak. Valamit mormolt csapattársa fülébe. Allison odafordította a fejét, magába szívta Dan vigasztaló szavait, és végre Neilnek is eszébe jutott, hogyan kell mozogni. Nicky megállapítván, hogy a lányoknál jó kezekben lesz Allison, felállt. A csapat lassan elfoglalta a helyét a szobában.

Időben voltak, de Wymack és Abby tüntetően távolmaradtak. Neil fejében megfordult, hogy az edző talán direkt késett, hogy ezzel csillapítsa a nyomasztó tényt, miért is voltak itt. Talán időt akart adni a Rókáknak, hogy feldolgozzák Allison érkeztét és gyászát. Így volt lehetőségük találkozni vele, mielőtt Wymack újra az exyre tereli a figyelmüket.

És azzal is szembesültek, mivel állnak szemben ma este. Allison visszatért, de láthatóan alig bírta egyben tartani magát. Neil nem tudta, kibírja-e egyáltalán addig, hogy játszhasson. Ha nem, akkor nekik befellegzett. A Belmonte Egyetem a kerületük egyik legerősebbje volt. Nem voltak olyan rangosak, mint a Breckenridge, de kábé ugyanolyan kemény ellenfelek így, hogy a Rókáknak nélkülözniük kellett Sethet. Ha Allisont is elveszítik, a játéknak előbb vége lesz, mint hogy elkezdődött volna.

Végre kinyílt Wymack irodájának ajtaja. Belépett a csarnokba és intett Allisonnak.

– Menj előre, Allison, Nicky majd utánad viszi a cuccaid.

Az önkéntes hordár vágott egy pofát Wymacknek, de több esze volt annál, mint hogy nyíltan tiltakozzon a megrázott lány előtt. Allison kicsusszant Dan öleléséből, és hátrapillantás nélkül elhagyta a színteret. Nicky megvárta, hogy becsukódjon mögötte az ajtó, csak aztán szólalt meg.

– Most komolyan, kinek az ötlete volt ide hozni? – kérdezte. – Nem kéne itt lennie.

– Felajánlottuk neki, hogy tartson szünetet – felelt Wymack, – de jönni akart.

– Én nem kérdeztem volna – ellenkezett Nicky aggódó pillantást vetve az ajtó felé. – Egyszerűen kihagytam volna, aztán majd utólag bocsánatot kérek. Nem áll készen erre.

Andrew felnevetett.

– Milyen kishitű vagy, Nicky. Ne izgulj! Játszani fog.

Onnan jött a támogatás, ahonnan a legkevésbé várták volna. Anrew csak mosolygott társai hol meghökkent, hol gyanakvó tekintetén. Nem bocsátkozott magyarázkodásba, mitől olyan biztos a dolgában, csak a két oldalán ülő csatárok felé intett.

– Inkább ezek miatt a gyépések miatt kellene aggódnotok.

– Pontosan erről szeretnék beszélni veletek – kezdett bele Wymack a tévé elé állva. – A héten próbáltuk kitalálni Dannel, mit kezdjünk a csatársorunkkal. Ti is tudjátok, hogy most nem tudunk cserét állítani. Kevin játszott már teljes félidőket korábban, de tavaly ősz óta ő sem. Gondolom, te pedig még soha nem próbáltad.

Neil megrázta a fejét válaszképpen, az edző erre bólintott.

– A jelenlegi állapototokban egyikőtök sem volna képes végigjátszani egy teljes meccset. Hétről hétre fel kell tornásznunk titeket odáig.

– Addig is kicsit változtatunk a dolgokon, hogy mozgásban maradjunk.

Wymack Danre és Reneere pillantott, akik még mindig Allison helyén szobroztak, nem társultak Matthez a kanpén.

– A megoldás nem valami szép, de ez a legjobb, amit ki tudtunk ötölni ilyen rövid idő alatt. Figyeljetek!

Írótáblája a házimozin pihent. Most felkapta, lapozott néhányat, és olvasni kezdett.

– A ma esti felállás a következő: az első félidőben Andrew, Matt, Nicky, Allison, Kevin és Neil. A cserék Aaron Nicky helyett, Dan Kevin helyett, és Renee váltja Allisont.

– Várj! – Nicky megütközve bámult Renee-re. – Mi van?

Wymack feltartotta a kezét, hogy elhallgattassa a közbeszólót. – A második félidő kezdői Aaron, Nicky, Allison, Kevin, Dan. Matt váltja Nicky-t, Neil Dant, és Renee megintcsak Allisont.

Elengedte papírjait és felnézett.

– Mondjátok, hogy felfogtátok, mert nem fogom elismételni.

– Ez egy vicc, edzőbá'? – Nickynél beakadt a szalag. – Renee kapus.

– Dan az egyedüli, aki be tud állni csatárnak – vette át a szót Renee, – és Allisonra most egy ideig nem építhetünk. Már beszéltünk erről az edzővel kedden, úgyhogy volt időm átalakítanunk az extra felszerelést. Igaz, középiskola óta nem voltam védő, de megteszek mindent, ami tőlem telik.

– Kérlek, ne vedd zokon, de nem miattad aggódom – pontosított Nicky. – Ha te osztó leszel, ki lesz a kapuban a második félidőben?

Wymack Andrew-ra nézett. Andrew hátranézett a válla fölött, mintha egy harmadik kapust keresne. Nem talált, hát felvont szemöldökkel pillantott vissza az edzőre, majd elgondolkodva simított végig mosolyra görbült száján.

– Az edző tisztában van vele, hogy a gyógyszereim nem tartanak ki addig.

– Igen – erősítette meg az.

– Mit mondasz, mit tegyek?

– Én nem mondom meg, mit tegyél – felelt Wymack. – Megegyeztünk valamiben, és én tartom magam hozzá. Alkut ajánlok. Ugyanazokkal a feltételekkel, mint tavaly. Abby már beszerezte az üveget és betette az elsősegélydobozba. Ahogy lelépsz a pályáról, már a tiéd is. A feladatod, hogy játssz. Hogy hogyan játszol, az már rajtad áll.

– Egy hét alatt nem készülnek fel. Szerinted meddig tartható ez az állapot?

– Ameddig tartod – felelte Wymack. – Menni fog vagy sem?

Andrew felnevetett. – Hát, majd meglátjuk.

Wymack bólintással nyugtázta. – Bárki másnak kérdés?

Nicky nem tágított. – Edzőbá, ez a felosztás őrület!

– Bezony. Sok szerencsét! – Wymack összecsapta a tenyereit, ezzel elvágva minden további vitát. – Mozgás! Kapjátok fel a cuccotokat és tűnés az öltözőmből! Dan, Renee, ha össze tudnátok szedni Allison holmiját, Nicky kiviszi a buszhoz. Matt, te segíts nekem az ütőkkel. Tíz perc múlva indítom a buszt. Aki nincs rajta, itt hagyjuk. Gyerünk, gyerünk, gyerünk!

A csapat szétszéledt, ki-ki a maga felszerelése begyűjtésére indult. Utazásra való sporttáskáik a szekrényeik előtt vártak rájuk. Neil felvette a sajátját és megcsodálta az élénk narancs hímzést az oldalán. A neve és a száma volt az egyik oldalon, egy rókamancsnyom a másikon. Új illata volt.

Épp az utolsó számot ütötte be szekrénye zárján, amikor fém hangja harsant távolabb. Neil felkapta a fejét. Andrew minden különösebb ok nélkül nyitotta-csukta öltözőszekrénye ajtaját. Csak kétszer tudta megcsinálni, mielőtt Kevin elkapta az ajtót. Andrew nem tiltakozott, csak egy mozdulattal kirántotta felszerelését, le a földre.

– Mi a fene van veled? – mordult fel Kevin. – Nem bírsz ki egy egész meccset a gyógyszered nélkül.

Neil örült, hogy végre valaki feltette a kérdést, ami őt is foglalkoztatta. Az elvonási tünetek nem sokkal azután érkeztek, hogy Andrew kihagyott egy dózist. Három fázisa volt: fizikai és pszichikai összeomlás, heves rosszullét, elviselhetetlen sóvárgás. Neil csak futólag találkozott az első két fázissal. Nem tudta, mennyi idő, mire a harmadikhoz érnek, de Matt egyszer azt mondja, addig örüljön, amíg nem kerül rá sor.

Alapvetően az elvonási tünetekkel nem kéne gond legyen, ugyanis Andrew-t három évnyi folyamatos gyógyszerszedésre ítélték a feltételes szabadlábra helyezésért cserébe. Csakhogy Wymack hagyta neki, hogy a meccseket tiszta fejjel játssza. A pálya túl mozgalmas volt, Andrew védőfelszerelése pedig túl vastag ahhoz, hogy bárkinek feltűnhessen, hogy a mániás mosoly elhagyta az arcát. Ha Andrew kibírta az első félidőben, hogy a drog kiürül a szervezetéből, aztán bevehette a gyógyszert a szünetben, az oldalvonalon volt ideje magához térni a játék második felében.

És ő tökélyre fejlesztette a színjátékot. Neilnek fel sem tűnt az egész előző héten. De az csak egy félidő volt, és most egy egész játékot ki kéne húznia. A logikus megoldás az lett volna, ha Andrew begyógyszerezve játszik akár tetszik neki, akár nem, de a dolgok sosem voltak ilyen egyszerűek, ha róla volt szó.

– Nem, valószínűleg nem – Andrew válasza túl vidámnak tűnt egy olyan embertől, aki az este felét piszkosul kellemetlenül fogja tölteni. A fiú lekuporodott és nekikezdett a meze és védőfelszerelése alkotta káosz elrámolásának. – Majd kitalálunk valamit.

– Egyszer már megcsinálta – jegyezte meg Matt.

– Na ja, októberben! – Nicky nem nézett fel pakolás közben, csak vigyorogva mesélte a történetet. – Rájöttünk, hogy az ESZB ki akar vágni az első osztályból, ha továbbra is folyamatosan vesztünk. Az edzőbá csodát várt Andrew-tól, és Andrew megadta. Edzőbának mondania kellett egy számot egy és öt között. Andrew ennyi gólt engedett be, mielőtt lealázta volna az ellenfelet. Asszem az volt minden idők legkirályabb húzása!

Ha a szavaival Andrew ma esti kilátásait próbálta fényesebbnek feltüntetni Kevin szemében, pont az ellenkezőjét érte el. Az ex-bajnok arca elsötétült.

– Szóval megpróbálod – sziszegte összeszorított fogakkal. – Mert az edző megkért.

Andrew átölelte a térdeit, és hátrahajtott fejjel mosolygott fel Kevinre.

– Vigyázz, Kevin. Kilátszik a zöld szemű szörny.

– Nyolc hónapon át ellenkeztél velem. Most nyolc másodperc alatt igent mondasz neki. Miért?

– Jaj, egyszerű – Andrew beletuszkolta felszerelése utolsó darabját is a zsákjába, majd behúzta rajta a cipzárt. A hátára lendítette a csomagot, és felegyenesedett; olyan közel Kevinhez, hogy majdnem hátralökte. – Sokkal viccesebb neked nemet mondani. Ezt akartad nem? Hogy jól szórakozzak. Hát azt csinálom. Te nem?

Apró termete ellenére Andrew hatalmas zajt bírt csapni, ahogy a szekrényének vágódott. Hangos hahotával ütközött a narancsszín fémbe. Neil nem is tudta eldönteni, mi hökkentette meg jobban: Kevin hirtelen agresszív kitörése, vagy a vérfolt, ami egyszer csak megjelent a pólója elején. Neilnek fel sem tűnt, mikor rántott Andrew kést, de valahogy a kezébe került, és most ott lebegett kettejük között. Kevin egy durva szitokszó kíséretében visszavonulót fújt.

– Jézusom, Andrew! – kiáltott Matt. – Kevin, jól vagy?

– Megvagyok – felelte az, és kezével ellenőrizte mellkasán szavai igazságtartalmát. Neil a terem túlvégéből nem láthatott mindent, de a relatíve kevés vérmennyiségből azt tippelte, csak felszínes lehetett a seb. Hosszú volt, de nem komoly. Mindenesetre csípni fog, amikor a nehéz vállvédő hozzáér majd este.

Andrew ellépett az öltözőszekrénytől, és újra belemászott Kevin aurájába. Pengéje élét Kevin mellének nyomta, annak szíve fölött, közben felágaskodott, hogy Kevin arcába tolhassa a képét. Kevin inkább mérgesen bámult vissza, semmint megfélemlítve. Matt megindult feléjük, talán szét akarta választani a harcoló feleket még a második kör előtt. Kevin nem nézett el Andrew-ról, csak intett Mattnek, hogy ne avatkozzon bele. Matt csak akkor torpant meg, amikor már kartávolságba ért. Ott állt, mozdulatlanul, de ugrásra készen, várva hogy bármelyikőjük rossz mozdulatot tegyen.

Ekkor Andrew újra szólásra nyitott a száját.

– Kevin, Kevin... Annyira kiszámítható vagy. Olyan szánalmas. Adok egy tanácsot. Kemény munkádat megjutalmazandó, vagy mi. Mehet? Több sikerélményed lesz, ha olyan dolgok után ácsingózol, amik elérhetőek.

– Ez elérhető – felelt a feszültségről elfúló hangon Kevin. – Csak szemétkedsz.

– Hát, majd meglátjuk. De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek.

Andrew megkerülte csapattársát, a kését pedig a karjába törölte. Bármit is viselt Andrew, egy bizonyos darabot sosem vett le: egy pár, a csuklójától a könyökéig húzódó fekete karvédőt. Azon viccelődtek, hogy akik nem ismerik őket, ennek segítségével tudják megkülönböztetni az ikreket, de Andrew-nak egy ennél jobb oka is volt rá, hogy hordja őket. Júniusban derült rá fény Neil számára, hogy Andrew késhüvelyeket tart a vékony szövet alatt. Amint Andrew megbizonyosodott róla, hogy pengéje tiszta, a kés el is tűnt a szemök elől. Pár másodperc, és már ott sem volt.

– Ez most komoly? – csattant Nicky hangja, miközben felvette a táskáját. – Azt hittem, már hónapokkal ezelőtt berekesztettétek ezt a vitát. Esélyed sincs!

Kevin válasz nélkül elviharzott mellette, és dühödten nekiállt bepakolni a táskájába. Nicky fejcsóválva megindult az ajtó felé. Aaron nem állt meg bámészkodni a csetepaté alatt, úgyhogy Nicky nyomában ő is távozott. Neil várta Kevin újabb kitörését, de az némán fortyogott inkább. Úgy tömködte a zsákba a védőfelszerelést, mintha össze akarná zúzni.

Kevin számára csak az exy létezett. Erre a sportra nevelték, és az egyetlen célja az volt, hogy minden csatárt lekörözzön a pályán. Kíméletlenül hajtotta csapattársait, de magától kétszer annyit követelt. Nem tűrte a bénázást, és csakis a maximumot fogadta el a társaitól.

Amit Kevin a legjobban gyűlölt, az Andrew mélyről jövő közönye volt. Andrew-nak volt a legjobb statisztikája a kapusok között egész északkeleten, és mindez úgy, hogy meg sem erőltette magát. Az ex-bajnok az év nagy részét azzal töltötte, hogy utat találjon Andrew-hoz. Azt akarta, hogy jelentsen számára is valamit az exy; úgy vágyott rá, hogy az iker a lehető legjobbat hozza ki magából, mint az éhező egy falat kenyérre. Andrew tudta ezt, és csak azért sem volt hajlandó behódolni.

Neil átérezte Kevin dühét. Hasonlóan zavarodott volt a nyáron, amikor először látta Andrew-t játszani. Érthetetlen volt számára, hogy lehet, hogy valakit, aki ennyire tehetséges, ennyire nem érdekel az egész. Sajnos a gyógyszer megtorpedózta a tartós figyelemre való képességét, és úgy felcsigázta, hogy nemigen tudott foglalkozni a meccsállással. Talán az elvonási tünetekkel együtt játszani jobb eshetőségnek tűnt, de Neil a nyáron próbált már egy féljózan Andrew-val az exyről beszélgetni: a srác kijelentette, hogy a játék túl unalmas ahhoz, hogy komolyan vegye.

Az egy dolog, ha Andrew pszichés problémái és a gyógyszere teszik alkalmatlanná, hogy odategye magát; de komolyabb ellenkezés nélkül eladta a mai játékát Wymacknek. Neil nem tudta, mire vélje ezt, vagy hogy érezze magát a dolog miatt.

Matt megvárta, míg Kevin egy perccel később kisétált, csak aztán fordult Neilhez.

– Hát ez a mai este remek lesz!

– Mármint rémest akartál mondani – javjtotta ki Neil, berántva a táskáján a zipzárt.

Matt megeresztett egy komor vigyort felé, majd bezárta a szekrényét. Kifelé menet megszorította Neil vállát. – Csak ne agyald túl. Nem lesz jobb, ha az egész utat azzal töltöd, hogy azon rágódsz, amin úgysem változtathatsz.

Neil bólintott, és így szólt: – Matt, segítek én az edzőnek az ütőkkel. Kérdezni akarok tőle valamit.

– Biztos? – így a langaléta. – Akkor kiviszem a te táskád is. Könnyebb, ha nem kell mindkettővel szenvedni.

Neil átnyújtotta nehéz sporttáskáját, és tartotta az ajtót Mattnek. Az balra fordult, célbavette a kijáratot, Neil pedig jobbra indult a csarnokban. Wymack nyitvahagyta a szertárat, már a kocsi is kint állt az ütőkkel. A teteje fel volt hajtva, hogy az edző ellenőrizhesse a fejeket. Neil biztos volt benne, hogy a botok kitűnő állapotnak örvendtek, ugyanis a Rókák minden edzés után karbantartást végeztek rajtuk, de Wymack végignézte az összes fűzőt, megfelelő-e a feszességük.

Az edző felpillantott az érkezésére, de nem firtatta, miért ő jött Matt helyett. Neil sem szólt semmit először, csak belefűzte az ujjait saját ütője húrjai közé. Mindkettőt vinni tervezte ma este – a biztonság kedvéért. A botokat keményre tervezték, hogy erőt kölcsönözzenek a dobásaiknak és bírják az ütközéseket is. De még a legerősebb ütő is összetörne kellően nagy nyomás alatt. Neil nem akarta hét órára az otthonától azon kapni magát, hogy nincs mivel játszania.

– Vigyázz a mancsoddal – szólt rá az edző.

Neil elvette a kezét, hogy Wymack rácsukhassa a tartóra a tetejét. Műanyag fülek kattanásai jelezték sikerét. Wymack megrázta kicsit a tárolót, hogy megbizonyosodjon, egyik sem nyílik magától, majd intett Neilnek, hogy övé a kocsi eleje. Neil megfogta a mutatott fogantyút, de még nem mozdult. Tétovázott, kereste a szavakat a kérdéséhez. Azt hitte, Wymack sürgeti majd, hiszen időre kell menniük, de nem történt ilyen.

– Nem hittem, hogy Andrew beadja a derekát. – kezdte Neil. – Nem olyannak tűnik, mint akit meg lehetne vesztegetni.

– Nem olyan – felelt a másik. – Ha ingyen kértem volna tőle, akkor is megtette volna. Azért kap érte valamit, mert tudom, mibe fog neki kerülni, hogy játsszon értünk ma este.

– De miért? – értetlenkedett Neil. – Maga mitől olyan különleges?

Wymack felvonta a szemöldökét. – Nem vagyok az.

– Nem értem.

– Talán észrevetted, hogy mi mindent megengedek ennek a csapatnak – magyarázta az edző. – Tudom, kiket vettem be és azt is, hogy néhányuk eleve hendikeppel indul a lelki egyensúlya megőrzésében.

Amíg senkinek nem esik baja, senkit nem kapnak el és mindenkinek van annyi esze, hogy ne hozza a zűrjeit a pályámra, nem érdekel, mit csináltok a szabadidőtökben. Semmi közöm hozzá, mert nem akarom, hogy közöm legyen.

Wymack a császármorzsa partira gondolt, az Andrew-tól származó drogokra és alkoholra Columbiában. Neil még nem döntötte el, mi lepte meg jobban: hogy az edző tudta, hogy mit művelt a védelmi vonala, vagy hogy szemet hunyt felette. Wymack tétlensége nem jelentette, hogy helyesli a dolgot, de az ő pozíciójában még ilyen közvetett módon sem nézhette volna el nekik. Más még azt gondolná, ez az edző felelőtlenségének bizonyítéka. Talán így is volt, de Neil tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Egyesek állították, hogy Wymack a hírverés okán toborzott hátrányos helyzetű sportolókat. Mások szerint reménytelenül idealista volt. A tehetséges szerencsétlenek felfedezése, hogy új esélyt adjunk nekik és ezzel megváltoztassuk az életüket elméletben nagyon szép cél volt; a gyakorlatban viszont katasztrófa. Igazság szerint Wymack azért szedte össze őket, mert elsőkézből tapasztalta, mekkora szükségük van második esélyre. Azért nézett másfelé ilyenkor, mert tudta, milyen fontos nekik ez a túléléshez.

– Andrew tudja, hogy maga tudja? – kérdezte Neil.

– Hát persze.

Érdekes. Andrew tudatában volt, hogy Wymack rövidebbre is foghatná a pórázt rajta és mégsem teszi, így ha az edzőnek szüksége volt rá, ő összekapta magát. Neil ezen elgondolkodott, majd újabb kérdést tett fel.

– Szóval ez tisztelet vagy óvatosság?

– Maradjunk az utóbbinál – Wymack nem ringatta magukat hiú ábrándokba. – Andrew körülbelül annyira kedvel engem, mint te magad.

A hangján nem érződött vádaskodás, Neil arca mégis megrezzent.

– Sajnálom.

– Menet közben is tudsz sajnálkozni. Elkésünk.

Végigtolták az ütőtartót a folyosón a kijáratig. Neil még tett egy kitérőt a társalgóba, hogy összeszedje a hátizsákját, Wymack pedig lekapcsolta a villanyokat, ahogy mentek kifelé. Ott még megvárták, hogy a kapu zárja biztosan kattanjon. Elég nehézkes volt felszenvedni a buszra a tárolót, mivel oldalra döntve fért csak be. Szerencsére úgy volt kialakítva, hogy az ütők ne súrolják végig a csomagtartó fémpadlóját. Wymack egy erőteljes lendülettel bevágta a rakodótér ajtaját, majd felkapaszkodott Neil után a buszra, és ellenőrizte a létszámot.

Mindenki a helyén volt. Abby foglalta el az első sort, mögötte Dan és Matt párosa ült. Allison és Renee alkották a harmadik sort egymás társaságát választva, pedig bőven lett volna hely szétszóródni. Mivel a felsősök kettesével ültek, négy pár ülés is kimaradt köztük és Andrew bandája között.

A csapattársaikkal ellentétben Andrew-ék egyesével ültek a sorokban. Maga a szörny a legutolsóban, előtte közvetlenül Kevinel. Nicky legutóbb Kevin előtt foglalt helyett, de most ő és Aaron eggyel előrébb kerültek, kihagyva egy üres helyet. Neilnek nem kellett feltennie a kérdést, miért is. Ledobta a hátizsákját a harmadik sorba és becsusszant az ülésre. Bőr nyikordult, ahogy Nicky megfordult és háttámlája fölött Neilre vigyorgott.

– Már azt hittem, elvesztél.

– Nem – felelte tömören Neil. – Csak még ellenőriztem valamit.

Wymack befejezte a számlálást és bepattant a vezetőülésbe. A motor életrekelt, az ajtók becsapódtak. Pár perccel később már úton is voltak. Neil az ablakon át leste, ahogy a kampusz eltűnik a szemük elől.

Ha már tűkön ülsz, mi lett a meccs vége, lapozz!

TRK 2. fejezet

Meg kellett elégedniük Aaron rejtélyes megjegyzésével, mert nem jutott nekik több az edzésen sem. Bármikor, ha a dolgok túl személyessé váltak, Wymack nem erőltette tovább. Neil azt várta, a felsőbb évesek mondanak valamit, amikor már a pálya falait maguk és az edző között tudhatták, de láthatóan ők is a férfi taktikáját követték. Kíváncsi pillantásokat vetettek Nickyre és Aaronre olykor-olykor, de senki sem forszírozta a dolgot.

Most, hogy nem volt ott Seth, hogy Kevinnel és Nickyvel kötekedjen, Allison, hogy elégedetlenkedjen bárkivel hallótávolságon belül, vagy Andrew, akinek soha be nem állt a szája, gyakorlatozásuk vészjóslóan néma volt. Az egész edzés mehetett volna a levesbe, ha nincs ott Kevin és Dan. Előbbi olyannyira az exy szerelmese volt, hogy semmi sem terelhette el a figyelmét, ha egyszer a pályán állt; utóbbi pedig kapitányként tudta, mi a dolga. Mozgásban tartotta a csapatot, amikor lassulni kezdtek, és beszédével kitöltötte a kínos csöndeket. Neil ennek ellenére is megkönnyebbülten hagyta ott a pályát, amikor Wymack végre takarodót fújt.

Egyszerre indultak a stadionból, de Nicky és a közlekedési szabályok viharos kapcsolatának köszönhetően, ők értek vissza előbb a Rókatoronyba. Sofőrjük a sportolók parkolójának hátuljában talált helyet, onnan egy csapatként indultak a kollégium felé. Félúton jártak, amikor feltűnt nekik egy alak. Andrew várt ott rájuk törökülésben a járdapadkán, kezeit bokáin nyugtatva.

– Nem kéne ilyen állapotban idekint lenned – jegyzete meg Kevin hidegen.

– Milyen megható ez az aggodalom – vigyorgott rá Andrew. – Ne sírjon a szád, Kevin. Egy kis pihi és némi C-vitamin mindent megold.

Nicky lekuporodott Andrew elé.

– Hé, minden oké?

– Miféle furcsa kérdés ez, Nicky?

– Csak aggódom, ez minden.

– Az a te bajod. Ó, na végre!

Neil hátrafordult, és meglátta Mattéket, ahogy épp befordultak a parkolóba. Matt két kört tett meg, mire talált egy helyet, ahová befért a furgonja. Andrew Nicky arca felé legyintett néma parancsként, hogy húzzon az útból. A srác engedelmesen felegyenesedett, és arrébb lépett. A szörny megvárta, míg Dan, Matt és Renee olyan közel kerülnek, hogy ne kelljen felemelnie a hangját, majd kezével intett üdvözlésképpen, és így szólt:

– Ez az, Renee, visszaértél! Üdv újra itt. Kölcsönveszlek, nem bánod, ugye? Tudtam, hogy nem fogod.

Renee bólintott beleegyezésképpen.

– Vigyek valamit?

– Már mindent beszereztem – Andrew talpra pattant, és megindult, keresztül a parkolón.

Renee arca megváltozott, ahogy követni kezdte. Néhány hosszú lépéssel beérte a fiút, majd felvette a ritmusát annak oldalán. Neil Danre nézett. A lány szája keskeny vonallá préselődött, de nem tűnt meglepettnek, és nem is kiáltott utánuk. Matt szólásra nyitotta a száját, de Dan némaságától ő is meggondolta magát. Senki sem mozdult, amíg a páros el nem érte a parkoló végét. Ekkor Aaron hirtelen hátraarcot csinált, de nem befelé indult, hanem el azon az úton, amelyik megkerülte a Rókatornyot és visszavezetett a kampuszra.

– Szóval – törte meg a csendet Matt. – Fogunk beszélni róla?

Nicky a karját masszírozta, mintha libabőrös lenne –függetlenül attól, hogy vagy negyven fok volt – és arcával az ajtó felé bökött.

– Pia nélkül biztos nem.

Az iskola exy csapatának három lakrésze volt a harmadik emeleten. Andrew bandája birtokolta a lépcsőhöz legközelebbit, a lányoké volt középen, Matt és Neil osztoztak a legtávolabbin, ahol korábban Seth is velük lakott. Ahogy közeledtek hozzá, Dan Mattébe csúsztatta a kezét, és olyan erősen szorította, hogy a bütykei belefehéredtek. Matt ennek ellenére is elárvultnak látszott. A szabad kezében nyugvó kulcskarikát bámulta, mintha elfelejtette volna, melyik is nyitja az ajtót.

– Akkora baromarc volt – jelentette ki csendesen.

– Tudom – felelte Dan.

A langaléta játékos lassú, mély lélegzetet vett, és elfordította a megfelelő kulcsot. Belökte az ajtót, de meghátrált, még erősebben markolva Dan kezét. A lány arcára kiülő borzalom kíváncsivá tette Neilt, de lehetetlen volt Matt széles háta mögül kilesni. Nem sokáig kellett várakoznia, Dan összeszedte a bátorságát, és megelőzve őket belépett, maga után húzva Mattet is. Neil megállt az ajtóban, hogy felmérje a változásokat.

Vasárnap reggel óta nem volt a szobában, akkor is csak beugrott, hogy összepakoljon magának pár cuccot Wymackhez. Akkor a szoba pont úgy nézett ki, mint mindig. Az eltelt pár nap alatt azonban valaki elvitte Seth cuccait. A harmadik íróasztalnak nyoma sem volt, ahogy az éjjeliszekrénynek sem, amin Seth az iskolai cuccait tárolta. Feltűnő űr tátongott Neil és Matt holmijai között.

Neil magukra hagyta az ürességet feldolgozó felsőbb éveseket, és a hálóba ment. Az ő és Matt emeletes ágya érintetlen volt, de Sethét elvitte a gondnokság. A két fiókos szekrény, ami valaha az ő ágya alatt bújt, most előkerült, tetejükön finom porréteg hirdette kihasználatlanságukat. Mintha Seth soha nem járt volna itt, mintha soha nem is létezett volna.
Neilnek eszébe jutott, vajon ő is ilyen könnyedén eltűnik majd?
Sporttáskáját a szekrényére dobta, és visszament a nappaliba. Matt és Dan egymáshoz simulva ültek a kanapén. A fiú a falat nézte, ahol valaha Seth asztala állt. Dan Neil arcát tanulmányozta, de nem szólt semmit. Talán megérezte, hogy Neilnek nincs szüksége vigasztalásra, vagy csak nem volt helye szavaknak.
Nicky és Kevin nem sokáig maradtak távol. Előbbi egy méretes palack rumot és egy bontott üveg kólát cipelt, így utóbbi a konyhaszekrények felé indult, hogy beszerezze a poharakat. A fél-mexikói erővel szakította el a tekintetét a szoba feltűnő ürességéről. A dohányzóasztalra állította az üvegeket, és letérdelt szemben Dannel és Mattel. Kevin öt poharat tett melléjük, és elhelyezkedett szobatársa mellett.
Neil elvette a poharát, mielőtt Nicky önthetett volna neki is, és leült az asztal végébe, ahonnan mindenkit láthatott. Nicky kitöltötte az italokat, osztott mindenkinek, majd saját poharát néma tósztra emelte. Senki nem követte ebben, de nem zavartatta magát. A felét egy hajtásra megitta, majd némi rummal kipótolta a hiányzó adagot. Szemei ismét rátaláltak Seth asztalának üresen tátongó helyére.
– Hát – kezdte meglehetősen kelletlenül –, ez... öhm...
Matt nem hagyott neki időt, hogy megtalálja a szavakat. Ábrázatáról tisztán leolvasható volt, hogy nem akar Sethről beszélni, pláne nem Nickyvel. Inkább biztonságosabb vizekre evezett egy kérdéssel.
– Hogy kerülhette el Aaron figyelmét, hogy van egy testvére?
Nicky arca rándulásából nem lehetett tudni, a kérdés zavarja jobban, vagy az él Matt hangjában.
– Ikrek – felelte. Várt egy kicsit, míg megemésztik ezt, közben egyik arcról a másikra nézett rosszalló hitetlenkedéssel. – Gondoljatok bele egy kicsit. Képzeljétek magatokat Tilda néném helyébe. Mennyire igyekeztetek volna elmondani Aaronnek, hogy születésekor lemondott a testvéréről? Azt remélte, ez a titok sírba száll majd vele.
– De Aaron valahogy rájött – vetette közbe Neil.
Nicky összeszorított ajkakkal elmosolyodott.
– Ja, és emiatt hiszek én a sorsban. Ugye Aaron San Joséban született, ott is nőtt fel. Tilda néni egy nap megunta a randizgatást az ottaniakkal, és áttért az online társkeresőkre. Amikor Aaron 13 lett, Tilda néni összeszedett valami oaklandi pasit. A pasas úgy gondolta, jó ötlet lenne egy Raiders meccsen találkozni, mert az jó, nem lesznek egyedül meg minden, úgyhogy az anyja kocsiba dugta Aaront, és már mentek is.
– Aaron úgy mesélte, hogy épp a büfénél állt, amikor jött egy zsernyák, aki Andrew-nak szólította és úgy csinált, mintha ismerniük kéne egymást. Aaron azt hitte, a tag megőrült vagy összetévesztette valakivel, de a zsaru is hamar rájött, hogy valami bibi van.
– Higgins – tippelt Matt.
– Ja. Ahogy Higgins rájött, hogy rossz testvért szúrt ki, elvitette magát Aaronnal az anyjához. Azt hitte, Tilda néni egy másik nevelőszülő, és hogy Aaron és Andrew valahogy elkeveredtek a rendszerben. Higgins újra össze akarta hozni őket, úgyhogy Tilda néni megadta neki a telefonszámát, és hazamentek.
– Nem tudom, miért csinálta egyáltalán. Talán túl kínos volt neki, hogy nemet mondjon, és nem akart egy zsarunak magyarázkodni. Akárhogy is, Andrew nevelőanyja másnap hívta, hogy lebeszéljenek egy találkozót, de Tilda néni visszalépett. Azt mondta, nem akar semmit Andrew-tól, nem érdekli hogy van, mi lett vele, semmit. A lelkükre kötötte, hogy ne is keressék többé.
Nicky befejezte a második pohárral, és készítette magának a harmadikat.
– De Aaron tudta, ki telefonál és túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy megvárja, míg leteszi, hogy kifaggathassa. Amikor az anyja felvette a konyhában, ő felrohant a hálójába, és az ottani telefonban hallgatózott. Így tudta meg. – Nicky lenézett az italára. – Azt mondta, az volt élete legpocsékabb napja.
– Jesszus – hüledezett Matt. – Nem hibáztatom. Elmondta az anyjának, hogy hallotta?
– Ó, igen. Kérdőre vonta, de Tilda néni nem akart róla beszélni. Szóval Aaron titokban felhívta az oaklandi rendőrséget. Onnan eljutott a segítőjéhez, és megüzente az elérhetőségét Andrew-nak. Két hét múlva jött postán a válasz, ami kábé annyi volt, hogy "Baszódj meg, hagyj békén."
Matt a halántékát masszírozta.
– Hát igen, ez Andrew-ra vall.
– Kutyából nem lesz szalonna – bólogatott Nicky.
– Szóval hogy érte el Aaron, hogy Andrew meggondolja magát? – tette fel a nagy kérdést Dan.
– Sehogy.
– Mi? – értetlenkedett Dan. – Hogy érted, hogy sehogy?
– Úgy értem, hogy nem próbálkozott többet. Nem tudom, ki szólt Andrew nevelőszüleinek Aaronről, maga Andrew vagy az a Phil, de a nevelőanyja írt Aaronnek. Megkérte, hogy próbálja újra tavasszal, mert hogy az ünnepek nehezek, meg hogy most felfordulnak a dolgok náluk... Úgyhogy Aaron várt, csakhogy túl sokáig. Márciusban Andrew ment a javítóba, Aaron pedig átértékelte ezt a bátyó-dolgot. Két hónappal később Tilda néni eladta a San Joséi házat, és Columbiába költöztette Aaront.
Dan zavartnak tűnt.
– Akkor mikor találkoztak?
Apa 5 éve szerzett tudomást Andrew-ról, szóval... – Nicky az ujjain számolt. – Négy és fél éve, saccperkábé. Fogta magát, elment Californiába, hogy kikérdezze Andrew nevelőszüleit, és út közben megállt a javítónál is. Egy hónapra rá elreptette Aaront Andrew-hoz, hogy beszélhessenek, de azt a fél órás felügyelet melletti randit nem venném igazi találkozónak. Igaziból akkor ismerték meg egymást, amikor egy évre rá, a vártnál korábban Andrew-t feltételesen elengedték. Apa addig zaklatta Tilda nénit, amíg az haza nem vitte Andrew-t.
Nicky csak szopogatta az italát.
– Fura belegondolni, nem? Csak három éve ismerik egymást igazából.
– Elbaszott egy helyzet – véleményezte Matt.
– Ja, szépen szólva – helyeselt Nicky. – Amúgy innen ismerik Higginst is. Nem tudom, most miért hívta Andrew-t, de én aztán nem faggatom. Andrew élete neveltként tabutéma. Nem hozom fel, amíg ő sem.
– És ez így rendben van? – kérdezte Dan. – Az a telefon nem egy afféle "rég láttalak" beszélgetés volt. Mi van, ha valaki előtúrt valami rég elfeledett balhét, amivel kigolyózhatják a pályánkról? Talán Phil valami kivizsgálás miatt hívta.
– Andrew elintézi – Nicky határozott volt.
– Ez nem nyugtat meg – ellenkezett először Dan, aztán mégis ejtette a témát.
Hogy, hogy nem, Nicky és Kevin vacsorára is náluk maradtak. Ez volt az első eset a felsőbb évesek júniusi beköltözése óta, hogy Neil látott bárkit is Andrew bandájából a csapat többi tagjával lógni. Az ikrek távollétének lehetett köze a dologhoz. Korábban már hallotta Nickyt panaszkodni Aaronnek az ikrek klikkesedési hajlamáról, de azt nem hatotta meg a kesergés. Most, hogy sem Aaron nem zökkentette ki, sem Andrew nem zavarta el, Nicky azt tehetett, amit csak akart.

Kiszállítással rendeltek, úgyhogy nem kellett újra elhagyniuk a kollégiumot. Dan berakott egy filmet, hogy elkerüljék a további kellemetlen beszélgetéseket. A film véget ért, mielőtt bármelyik csapattársuk visszaért volna, de Nicky nem merte tovább kísérteni a sorsot.

Segített eltakarítani vacsorájuk romjait, majd jó éjt kívánt.

– Reggel találkoztunk – köszönt Dan, és becsukta az alsóbb évesek mögött az ajtót. Elengedte a kilincset ,és furcsálló tekintetet vetett Mattre.

– Hát ez fura volt.

– Ja – helyeselt az. – Mennyi az esélye, hogy újra megtörténik?

– Matt – kezdett bele Dan bizonytalanul. A szemközti falra meredt, ahol Seth asztala állt egykor, mintha erőt gyűjtene, hogy hangosan is kimondja a következőket.

– Mi lesz így az évaddal?

Mivel Wymack célzottan nehéz sorsúakat válogatott be, a Rókák az első naptól kezdve kemény dió voltak. A bandának fogalma sem volt a csapatmunka mibenlétéről, a hierarchiát pedig a nyers erő határozta meg. De mikor a nyári edzések megkezdődtek, a pályán kitörő balhék kilencven százaléka Seth-tel kezdődött. A srác bármikor örömmel bonyolódott csetepatéba Kevinnel és az unokatesókkal. Nem akart együttműködni velük a pályán, sem foglalkozni velük azon kívül. Ez volt az oka, hogy a Rókáknak folyton állást kellett foglalniuk.

Matt zárkózott arckifejezése arra engedett következtetni, hogy nem feltétlenül áll készen erre a beszélgetésre ilyen hamar Seth halála után, de végül válaszolt.

– Azért ne éld bele magad. Őket nem érdekelte Seth. Nem fognak összefogni az emlékéért.

– De...? – nógatta Dan, mert ahogy Neil is, ő is kihallotta Matt hanglejtéséből a folytatást.

– De... – bólintott Matt, és Neilre nézett. – Végre van egy beépített emberünk.

Neil egyikőjükről a másikra nézett.

– Nem értem.

– Mi egyszer már szemtanúja voltunk ennek, Kevinnel – magyarázta a magas. – Jelezték, hogy jogot formálnak rád. Hamarosan lerántanak magukkal a nyúl üregébe.

Dan Neil vállára tette a kezét, és határozottan a szemébe nézett.

– Ne menj olyan mélyre, hogy megfeledkezz rólunk, jó? Egyik lábaddal ott, a másikkal itt, oké? Te leszel a kirakós hiányzó darabja, ami végre összeilleszt minket. Nem nyerhetjük meg a bajnokságot nélkülük. Ígérd meg, hogy megpróbálod!

– Az összekovácsolás nem az erősségem – felelte Neil.

– Nyilvánvalóan van valamid, ami kell Andrew-nak – győzködte Matt. – Ahova Andrew megy, a többi követi. Csak annyi a dolgod, hogy erősebben húzod, mint ő téged.

Olyan egyszerűnek tüntették fel, pedig Neil tudta, hogy nem igaz.

– Megpróbálom.

– Szuper – örült meg Dan, és még megszorította a vállát, mielőtt elengedte volna. – Csak ennyit kérünk.

A lány leült a kanapéra, és lehúzta maga mellé Mattet. Neil a saját asztalához ült, és tett egy próbát a házi feladatával. Még csak második hete kezdődött a félév, de már most le volt maradva. Próbálta értelmezni a kémia jegyzeteit, de néhány bekezdés után kikapcsolt az agya. Még három oldalon át próbálkozott, mielőtt feladta, és félredobta a könyvét.

– Neil? – hallotta Dan hangját maga mögül.

– Miért ilyen pocsék a kémia? – tette fel a kérdést a fiú, miközben a következő anyagért nyúlt.

– Ha rájövök, te leszel az első, akinek elmondom – biztosította Dan. – Megkérhetnéd Aaront, hogy segítsen. Ő biológiaszakos.

Neil inkább megbukott volna, mint hogy még több időt töltsön Aaronnel. A spanyol házija könnyebbnek bizonyult, de a történelem elviselhetetlenül unalmasnak tetszett. Az a könyv is a kémia tetején landolt, Neil pedig ködös tekintettel rámeredt az irodalomra. Nem erőltette meg magát túlzottan, de megírta rá az esszéjét, majd elmerült a táskájában a matekkönyvét keresve. Míg ezzel foglalatoskodott, észrevette, hogy Matt és Dan őt nézik.

– Te hány tárgyat vettél fel? – kérdezte a lány döbbenten.

– Hatot - hangzott a felelet.

– Nem mondod komolyan. Miért?

Neil Danről Mattre nézett.

– Ezt javasolta a katalógus.

Dan csak elfintorodott, Matt válaszolt helyette.

– Az az ajánlás azoknak szól, akik négy év alatt akarnak végezni. Okkal van a szerződésedben öt év. Mindenki tisztában van vele, hogy nem tudod egyszerre teljesíteni az összes kurzust, és játszani a csapatban.

– Négy tárgy – Dan az ujjaival mutatta neki. – Ennyi a minimum, ami kell a jogviszonyhoz. Szeretném, ha maximum ennyit vennél fel a félévben, rendben? Gondold át, melyik kettő keseríti meg a leginkább az életed, és szabadulj meg tőlük. Sem nekünk, sem neked nem válik hasznodra, ha idő előtt kiégsz.

– Adhatok le tárgyakat? – kérdezte Neil meglepetten.

– Az első két hétben igen – világosította fel Matt. – Mutasd az órarended!

Neil kihalászta egy mappából, és átnyújtotta. Dan intett neki, hogy üljön a másik oldalára. Úgy tartotta az órarendet, hogy mindannyian lássák.

– Látod ezt? – rábökött Neil hétfő-szerda-pénteki óráira. – Ez így nem maradhat. Ha nem hagysz magadnak időt pihenni, megcsömörlesz. Középsulis koromban éjjelente dolgoztam, iskolába jártam, és én voltam a suli exy csapatának kapitánya. Meggyűlöltem az életem. Nem akarom, hogy az én hibámba ess. Matt mondta, hogy Kevinnel ráadásul éjszakai edzéseket is tartotok. Mondd csak: mikor alszol egyáltalán?

– Órák alatt – ismerte be Neil.

Dan homlokon pöccintette a srácot.

– Rossz válasz. Tartanod kell egy bizonyos átlagot.

– Hosszú éveken át tökéletesítette ezt a beszédet – jegyezte meg Matt Dan feje felett. – Ha a Nemzeti a célod, ott nem fogod ezeket a tárgyakat használni. Az iskola csak egy eszköz és ürügy, hogy exyt játszhass, úgyhogy ne strapáld magad miatta. Figyu, hozom a gépem, jelentkezz be a suliportálra.

Neil az órarendjét bámulta, míg Matt előásta a laptopját, és próbálta kitalálni, mitől váljon meg. Nem az volt a kérdés, melyik időigényesebb, ahogy Dan javasolta, hanem hogy melyekre nem lesz egyáltalán szüksége. Csak egy évig tervezett a Plamettón maradni, bár ezt nem kötötte csapattársai orrára. Bármitől is válik meg, annak végső búcsút int.

Így hát a történelemre és a kémiára esett a választása, a legutálatosabbakra. Nem rajongott az irodalomért és a retorikáért sem, de azok legalább jól jöhettek, ha esetleg fel kell szívódnia. A spanyolra biztosan szüksége volt, a matek meg legalább érdekelte.

Amint a rendszer felállt, Matt a kezébe nyomta a számítógépét, majd együtt nézték Dannel, ahogy Neil bejelentkezik a hallgatói fiókjába. Matt Danen átnyúlva mutatta neki, melyik linkekre kattintson.

– Máris jobb, nem? – kérdezte Dan, amikor betöltött a friss órarend. – Nézd. Töri és retorika között volt egy szüneted. Most két lyukasórád van ott. Rakhatsz be korrepetálást oda, ha akarsz. Egy órád van kedd és csütörtök reggelente, a fennmaradó időt edzésig kihasználhatod alvásra és házira. Így már élhető, nem gondolod?

Neilt jobban lázba hozta az alvás, mint a házi feladat gondolata.

– Igen, köszönöm.

– Ne hálálkodj; jussunk eszedbe! – helyesbített Dan. – A csapattársaid vagyunk. Azért vagyunk, hogy segítsünk, amiben csak tudunk, akár a játékkal, akár egyéb problémákkal kapcsolatban. Máshonnan jöttünk, de mindannyiunknak szüksége volt segítségre egy ponton. Csak nem szoktunk hozzá, hogy meg is kapjuk. Most már itt vagyunk neked.

Neil nem tudta, mit mondjon erre. Abban sem volt biztos, mi bosszantotta jobban: hogy elhitte a lánynak, hogy komolyan mondja, vagy hogy sajnos nem foghatja szaván. A Rókák kevesek voltak az ő problémáihoz. Az egyetlen ember, akit úgy-ahogy beavathatott, Andrew volt, de őt is csak végső elkeseredésében.

Szerencsére nem is kellett mit mondania, mert kopogtattak. Fel akart kelni, de a laptop még az ölében volt, úgyhogy Matt megelőzte. Neil azt hitte, Seth valamelyik régi sportoló haverja lesz a szintről, de Renee állt a folyosón. A fekerte srác félreállt, hogy beengedje a lányt. Dan csendesen átkozódott, bár mellette ült, Neil nem hallotta a szavait, csak a hanglejtését. Elterelte a figyelmét, hogy Renee bicegett.

– Nem örülök, hogy ezt csinálod – dorgálta Dan.

– Tudom – hangzott Renee felelete.

Óvatosan leereszkedett a helyre, amit Matt kínált neki, míg amaz a konyhában matatott. A srác végül egy hűtőpárnával tért vissza. Renee mosolyogva elvette, és rányomta jobb keze bütykeire. Szája sarka megrándult fájdalmában, de egyébként nyugodt arccal próbálgatta ujjait. Neil várakozásai ellenére Matt és Dan nem árasztották el aggódó megjegyzéseikkel, még csak arról sem érdeklődtek, jól van-e.

– Lesz ebből gondunk? – kérdezte ehelyett Dan.

Renee a fejét csóválta.

– Nekünk nem. Teljesen személyes ügy. Holnap újra a pályán lesz.

Neil azon tűnődött, milyen alternatív univerzumba csöppent éppen.

– Andrew megütött – jelentette ki.

– Egy-néhányszor – nyugtázta a sebesült. – Elfelejtettem, milyen gyors is tud lenni begyógyszerezve.

Neil számba vette a lány ragyogó mosolyát, a szivárványos csíkokat a hajában, majd a nyakában függő keresztet. Nem értette. Renee említette korábban, hogy ne becsülje fel a jóságát, de mindenki más arról regélt, hogy ő a csapat tüneménye. Mióta csak ismerte, folyton a békebíró szerepében látta. Egészen eddig az egyetlen gyanús benne az Andrew-val való megmagyarázhatatlan barátsága volt.

– Renee és Andrew ökölvívó partnerek – magyarázta Matt.

Láthatóan számukra nem hangzott az egész annyira röhejesen, mint Neilnek. Felmerült benne, ugyan miért harcolna egy édes keresztény lányka a csapat nemhivatalos szociopatájával, de ezt félretéve szóhoz sem jutott a döbbenettől. Segélykérően Mattre pillantott, de sporttársa csak vigyorgott zavarán. Így Danhez fordult magyarázatért, aki viszont annyira belemerült Renee kezének ápolásába, hogy nem vette észre. Végül a szivárványos hajú felpillantott és megsajnálta.

– Én megtért vagyok, Neil. Andrew-t nem érdekli a hitem, őt az az ember érdekli, aki egykoron voltam. Benne és bennem több közös van, mint gondolnád. Ezért érzed magad kényelmetlenül a közelemben, ugye?

Dan és Matt kíváncsi pillantást vetett Neilre ennek hallatán. Úgy látszik, nekik nem tűnt fel, milyen kitartóan igyekezett elkerülni, hogy kettesben kelljen maradnia a lánnyal. Neil nem zavartatta magát miattuk.

– Azért érzem kényelmetlenül magam, mert különös vagy. Nem értelek meg.

– Kérdezhettél volna.

– Ilyen egyszerű lenne?

– Nem vagyok büszke a múltamra, de nem gyógyulhatok, ha eltemetem. Ha úgy érzed, készen állsz, hogy megbízz bennem, szólj. Nem akarom, hogy ez közénk álljon. Beszélhetünk amiről csak akarsz egy kávé mellett. De jelenleg – Renee jó kezével a kanapé karfáján támaszkodva talpra kecmergett. – Csak egy forró fürdőre és az ágyamra vágyom. Teljesen kivagyok.

Dan belekarolt Renee-be, és odafordult a fiúkhoz.

– Nyugodtan aludjatok nálunk, ha akartok, srácok. Ha úgy érzitek... – Nem fejezte be, eleget mondott, ahogy körbehordozta a tekintetét a szobán. – Tudunk adni egy matracot, Neil.

– Nekem jó itt – hárította el az ajánlatot az újonc. – De éjjeli edzésem van Kevinnel, úgyhogy lehet Mattnek jobb volna, ha magatokkal vinnétek.

– Biztos? – kérdezte Matt.

– Persze – felelt Neil. – Megleszek.

Matt tétovázott, végül adott egy jó éjt csókot Dannek. – Megvárom vele Kevint, aztán megyek.

Kikísérte őket, és becsukta mögöttük az ajtót. Hiányukkal a szoba ezerszer nagyobbnak tűnt, a csend súlyos kőként nehezedett a fiúkra.

– Késik – tett egy satnya próbálkozást Matt a hallgatás megtörésével. – Lehet, hogy Andrew dühös és nem engedi.

– Lehet.

Neil az asztalánál várt. Kevin általában este tízkor jött érte, de Andrew órákra lelépett Renee-vel. Már tizenegy is elmúlt. Neil kezével elnyomott egy ásítást, miközben az órára pillantott. Azt latolgatta, átmenjen-e hozzájuk, és kérdezzen-e rá Kevinnél, lemondják-e az éjszakai edzéseket. Elhatározta, hogy fél tizenkettőkor megpróbálja. Végül hét perccel a kitűzött határidő előtt Kevin megjelent.

– Egyszer muszáj lesz végre aludni hagynod – jegyezte meg Matt, aki velük tartott az előtérbe, hogy átmehessen Danékhez.

– Majd alszik, ha megnyertük a döntőt – felelte Kevin.

Andrew szokás szerint a kocsiban várta őket. Az edzésen történt csúnya összezörrenésük ellenére most semmi feszültség nem volt észlelhető közöttük Kevinnel. Andrew egy szót sem szólt, amikor a két érkező bemászott a kocsiba; némán vitte őket a stadionhoz. Talán a Renee-vel való harc vette ki belőle az erőt, vagy csak annyira sem érdekelte az egész, hogy haragot tartson. Neil ezen tűnődött, miközben nézte, ahogy Andrew felcammog a lépcsőn a lelátóra, hogy ott várjon rájuk.

– Most, Neil! – szólt rá Kevin a pálya ajtajából.

A megszólított elhessegette az Andrew-val kapcsolatos gondolatait, és követte edzőjét a Rókalyuk pályájára.

A folytatásért spuri a következő fejezethez.