TRK 2. fejezet

Meg kellett elégedniük Aaron rejtélyes megjegyzésével, mert nem jutott nekik több az edzésen sem. Bármikor, ha a dolgok túl személyessé váltak, Wymack nem erőltette tovább. Neil azt várta, a felsőbb évesek mondanak valamit, amikor már a pálya falait maguk és az edző között tudhatták, de láthatóan ők is a férfi taktikáját követték. Kíváncsi pillantásokat vetettek Nickyre és Aaronre olykor-olykor, de senki sem forszírozta a dolgot.

Most, hogy nem volt ott Seth, hogy Kevinnel és Nickyvel kötekedjen, Allison, hogy elégedetlenkedjen bárkivel hallótávolságon belül, vagy Andrew, akinek soha be nem állt a szája, gyakorlatozásuk vészjóslóan néma volt. Az egész edzés mehetett volna a levesbe, ha nincs ott Kevin és Dan. Előbbi olyannyira az exy szerelmese volt, hogy semmi sem terelhette el a figyelmét, ha egyszer a pályán állt; utóbbi pedig kapitányként tudta, mi a dolga. Mozgásban tartotta a csapatot, amikor lassulni kezdtek, és beszédével kitöltötte a kínos csöndeket. Neil ennek ellenére is megkönnyebbülten hagyta ott a pályát, amikor Wymack végre takarodót fújt.

Egyszerre indultak a stadionból, de Nicky és a közlekedési szabályok viharos kapcsolatának köszönhetően, ők értek vissza előbb a Rókatoronyba. Sofőrjük a sportolók parkolójának hátuljában talált helyet, onnan egy csapatként indultak a kollégium felé. Félúton jártak, amikor feltűnt nekik egy alak. Andrew várt ott rájuk törökülésben a járdapadkán, kezeit bokáin nyugtatva.

– Nem kéne ilyen állapotban idekint lenned – jegyzete meg Kevin hidegen.

– Milyen megható ez az aggodalom – vigyorgott rá Andrew. – Ne sírjon a szád, Kevin. Egy kis pihi és némi C-vitamin mindent megold.

Nicky lekuporodott Andrew elé.

– Hé, minden oké?

– Miféle furcsa kérdés ez, Nicky?

– Csak aggódom, ez minden.

– Az a te bajod. Ó, na végre!

Neil hátrafordult, és meglátta Mattéket, ahogy épp befordultak a parkolóba. Matt két kört tett meg, mire talált egy helyet, ahová befért a furgonja. Andrew Nicky arca felé legyintett néma parancsként, hogy húzzon az útból. A srác engedelmesen felegyenesedett, és arrébb lépett. A szörny megvárta, míg Dan, Matt és Renee olyan közel kerülnek, hogy ne kelljen felemelnie a hangját, majd kezével intett üdvözlésképpen, és így szólt:

– Ez az, Renee, visszaértél! Üdv újra itt. Kölcsönveszlek, nem bánod, ugye? Tudtam, hogy nem fogod.

Renee bólintott beleegyezésképpen.

– Vigyek valamit?

– Már mindent beszereztem – Andrew talpra pattant, és megindult, keresztül a parkolón.

Renee arca megváltozott, ahogy követni kezdte. Néhány hosszú lépéssel beérte a fiút, majd felvette a ritmusát annak oldalán. Neil Danre nézett. A lány szája keskeny vonallá préselődött, de nem tűnt meglepettnek, és nem is kiáltott utánuk. Matt szólásra nyitotta a száját, de Dan némaságától ő is meggondolta magát. Senki sem mozdult, amíg a páros el nem érte a parkoló végét. Ekkor Aaron hirtelen hátraarcot csinált, de nem befelé indult, hanem el azon az úton, amelyik megkerülte a Rókatornyot és visszavezetett a kampuszra.

– Szóval – törte meg a csendet Matt. – Fogunk beszélni róla?

Nicky a karját masszírozta, mintha libabőrös lenne –függetlenül attól, hogy vagy negyven fok volt – és arcával az ajtó felé bökött.

– Pia nélkül biztos nem.

Az iskola exy csapatának három lakrésze volt a harmadik emeleten. Andrew bandája birtokolta a lépcsőhöz legközelebbit, a lányoké volt középen, Matt és Neil osztoztak a legtávolabbin, ahol korábban Seth is velük lakott. Ahogy közeledtek hozzá, Dan Mattébe csúsztatta a kezét, és olyan erősen szorította, hogy a bütykei belefehéredtek. Matt ennek ellenére is elárvultnak látszott. A szabad kezében nyugvó kulcskarikát bámulta, mintha elfelejtette volna, melyik is nyitja az ajtót.

– Akkora baromarc volt – jelentette ki csendesen.

– Tudom – felelte Dan.

A langaléta játékos lassú, mély lélegzetet vett, és elfordította a megfelelő kulcsot. Belökte az ajtót, de meghátrált, még erősebben markolva Dan kezét. A lány arcára kiülő borzalom kíváncsivá tette Neilt, de lehetetlen volt Matt széles háta mögül kilesni. Nem sokáig kellett várakoznia, Dan összeszedte a bátorságát, és megelőzve őket belépett, maga után húzva Mattet is. Neil megállt az ajtóban, hogy felmérje a változásokat.

Vasárnap reggel óta nem volt a szobában, akkor is csak beugrott, hogy összepakoljon magának pár cuccot Wymackhez. Akkor a szoba pont úgy nézett ki, mint mindig. Az eltelt pár nap alatt azonban valaki elvitte Seth cuccait. A harmadik íróasztalnak nyoma sem volt, ahogy az éjjeliszekrénynek sem, amin Seth az iskolai cuccait tárolta. Feltűnő űr tátongott Neil és Matt holmijai között.

Neil magukra hagyta az ürességet feldolgozó felsőbb éveseket, és a hálóba ment. Az ő és Matt emeletes ágya érintetlen volt, de Sethét elvitte a gondnokság. A két fiókos szekrény, ami valaha az ő ágya alatt bújt, most előkerült, tetejükön finom porréteg hirdette kihasználatlanságukat. Mintha Seth soha nem járt volna itt, mintha soha nem is létezett volna.
Neilnek eszébe jutott, vajon ő is ilyen könnyedén eltűnik majd?
Sporttáskáját a szekrényére dobta, és visszament a nappaliba. Matt és Dan egymáshoz simulva ültek a kanapén. A fiú a falat nézte, ahol valaha Seth asztala állt. Dan Neil arcát tanulmányozta, de nem szólt semmit. Talán megérezte, hogy Neilnek nincs szüksége vigasztalásra, vagy csak nem volt helye szavaknak.
Nicky és Kevin nem sokáig maradtak távol. Előbbi egy méretes palack rumot és egy bontott üveg kólát cipelt, így utóbbi a konyhaszekrények felé indult, hogy beszerezze a poharakat. A fél-mexikói erővel szakította el a tekintetét a szoba feltűnő ürességéről. A dohányzóasztalra állította az üvegeket, és letérdelt szemben Dannel és Mattel. Kevin öt poharat tett melléjük, és elhelyezkedett szobatársa mellett.
Neil elvette a poharát, mielőtt Nicky önthetett volna neki is, és leült az asztal végébe, ahonnan mindenkit láthatott. Nicky kitöltötte az italokat, osztott mindenkinek, majd saját poharát néma tósztra emelte. Senki nem követte ebben, de nem zavartatta magát. A felét egy hajtásra megitta, majd némi rummal kipótolta a hiányzó adagot. Szemei ismét rátaláltak Seth asztalának üresen tátongó helyére.
– Hát – kezdte meglehetősen kelletlenül –, ez... öhm...
Matt nem hagyott neki időt, hogy megtalálja a szavakat. Ábrázatáról tisztán leolvasható volt, hogy nem akar Sethről beszélni, pláne nem Nickyvel. Inkább biztonságosabb vizekre evezett egy kérdéssel.
– Hogy kerülhette el Aaron figyelmét, hogy van egy testvére?
Nicky arca rándulásából nem lehetett tudni, a kérdés zavarja jobban, vagy az él Matt hangjában.
– Ikrek – felelte. Várt egy kicsit, míg megemésztik ezt, közben egyik arcról a másikra nézett rosszalló hitetlenkedéssel. – Gondoljatok bele egy kicsit. Képzeljétek magatokat Tilda néném helyébe. Mennyire igyekeztetek volna elmondani Aaronnek, hogy születésekor lemondott a testvéréről? Azt remélte, ez a titok sírba száll majd vele.
– De Aaron valahogy rájött – vetette közbe Neil.
Nicky összeszorított ajkakkal elmosolyodott.
– Ja, és emiatt hiszek én a sorsban. Ugye Aaron San Joséban született, ott is nőtt fel. Tilda néni egy nap megunta a randizgatást az ottaniakkal, és áttért az online társkeresőkre. Amikor Aaron 13 lett, Tilda néni összeszedett valami oaklandi pasit. A pasas úgy gondolta, jó ötlet lenne egy Raiders meccsen találkozni, mert az jó, nem lesznek egyedül meg minden, úgyhogy az anyja kocsiba dugta Aaront, és már mentek is.
– Aaron úgy mesélte, hogy épp a büfénél állt, amikor jött egy zsernyák, aki Andrew-nak szólította és úgy csinált, mintha ismerniük kéne egymást. Aaron azt hitte, a tag megőrült vagy összetévesztette valakivel, de a zsaru is hamar rájött, hogy valami bibi van.
– Higgins – tippelt Matt.
– Ja. Ahogy Higgins rájött, hogy rossz testvért szúrt ki, elvitette magát Aaronnal az anyjához. Azt hitte, Tilda néni egy másik nevelőszülő, és hogy Aaron és Andrew valahogy elkeveredtek a rendszerben. Higgins újra össze akarta hozni őket, úgyhogy Tilda néni megadta neki a telefonszámát, és hazamentek.
– Nem tudom, miért csinálta egyáltalán. Talán túl kínos volt neki, hogy nemet mondjon, és nem akart egy zsarunak magyarázkodni. Akárhogy is, Andrew nevelőanyja másnap hívta, hogy lebeszéljenek egy találkozót, de Tilda néni visszalépett. Azt mondta, nem akar semmit Andrew-tól, nem érdekli hogy van, mi lett vele, semmit. A lelkükre kötötte, hogy ne is keressék többé.
Nicky befejezte a második pohárral, és készítette magának a harmadikat.
– De Aaron tudta, ki telefonál és túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy megvárja, míg leteszi, hogy kifaggathassa. Amikor az anyja felvette a konyhában, ő felrohant a hálójába, és az ottani telefonban hallgatózott. Így tudta meg. – Nicky lenézett az italára. – Azt mondta, az volt élete legpocsékabb napja.
– Jesszus – hüledezett Matt. – Nem hibáztatom. Elmondta az anyjának, hogy hallotta?
– Ó, igen. Kérdőre vonta, de Tilda néni nem akart róla beszélni. Szóval Aaron titokban felhívta az oaklandi rendőrséget. Onnan eljutott a segítőjéhez, és megüzente az elérhetőségét Andrew-nak. Két hét múlva jött postán a válasz, ami kábé annyi volt, hogy "Baszódj meg, hagyj békén."
Matt a halántékát masszírozta.
– Hát igen, ez Andrew-ra vall.
– Kutyából nem lesz szalonna – bólogatott Nicky.
– Szóval hogy érte el Aaron, hogy Andrew meggondolja magát? – tette fel a nagy kérdést Dan.
– Sehogy.
– Mi? – értetlenkedett Dan. – Hogy érted, hogy sehogy?
– Úgy értem, hogy nem próbálkozott többet. Nem tudom, ki szólt Andrew nevelőszüleinek Aaronről, maga Andrew vagy az a Phil, de a nevelőanyja írt Aaronnek. Megkérte, hogy próbálja újra tavasszal, mert hogy az ünnepek nehezek, meg hogy most felfordulnak a dolgok náluk... Úgyhogy Aaron várt, csakhogy túl sokáig. Márciusban Andrew ment a javítóba, Aaron pedig átértékelte ezt a bátyó-dolgot. Két hónappal később Tilda néni eladta a San Joséi házat, és Columbiába költöztette Aaront.
Dan zavartnak tűnt.
– Akkor mikor találkoztak?
Apa 5 éve szerzett tudomást Andrew-ról, szóval... – Nicky az ujjain számolt. – Négy és fél éve, saccperkábé. Fogta magát, elment Californiába, hogy kikérdezze Andrew nevelőszüleit, és út közben megállt a javítónál is. Egy hónapra rá elreptette Aaront Andrew-hoz, hogy beszélhessenek, de azt a fél órás felügyelet melletti randit nem venném igazi találkozónak. Igaziból akkor ismerték meg egymást, amikor egy évre rá, a vártnál korábban Andrew-t feltételesen elengedték. Apa addig zaklatta Tilda nénit, amíg az haza nem vitte Andrew-t.
Nicky csak szopogatta az italát.
– Fura belegondolni, nem? Csak három éve ismerik egymást igazából.
– Elbaszott egy helyzet – véleményezte Matt.
– Ja, szépen szólva – helyeselt Nicky. – Amúgy innen ismerik Higginst is. Nem tudom, most miért hívta Andrew-t, de én aztán nem faggatom. Andrew élete neveltként tabutéma. Nem hozom fel, amíg ő sem.
– És ez így rendben van? – kérdezte Dan. – Az a telefon nem egy afféle "rég láttalak" beszélgetés volt. Mi van, ha valaki előtúrt valami rég elfeledett balhét, amivel kigolyózhatják a pályánkról? Talán Phil valami kivizsgálás miatt hívta.
– Andrew elintézi – Nicky határozott volt.
– Ez nem nyugtat meg – ellenkezett először Dan, aztán mégis ejtette a témát.
Hogy, hogy nem, Nicky és Kevin vacsorára is náluk maradtak. Ez volt az első eset a felsőbb évesek júniusi beköltözése óta, hogy Neil látott bárkit is Andrew bandájából a csapat többi tagjával lógni. Az ikrek távollétének lehetett köze a dologhoz. Korábban már hallotta Nickyt panaszkodni Aaronnek az ikrek klikkesedési hajlamáról, de azt nem hatotta meg a kesergés. Most, hogy sem Aaron nem zökkentette ki, sem Andrew nem zavarta el, Nicky azt tehetett, amit csak akart.

Kiszállítással rendeltek, úgyhogy nem kellett újra elhagyniuk a kollégiumot. Dan berakott egy filmet, hogy elkerüljék a további kellemetlen beszélgetéseket. A film véget ért, mielőtt bármelyik csapattársuk visszaért volna, de Nicky nem merte tovább kísérteni a sorsot.

Segített eltakarítani vacsorájuk romjait, majd jó éjt kívánt.

– Reggel találkoztunk – köszönt Dan, és becsukta az alsóbb évesek mögött az ajtót. Elengedte a kilincset ,és furcsálló tekintetet vetett Mattre.

– Hát ez fura volt.

– Ja – helyeselt az. – Mennyi az esélye, hogy újra megtörténik?

– Matt – kezdett bele Dan bizonytalanul. A szemközti falra meredt, ahol Seth asztala állt egykor, mintha erőt gyűjtene, hogy hangosan is kimondja a következőket.

– Mi lesz így az évaddal?

Mivel Wymack célzottan nehéz sorsúakat válogatott be, a Rókák az első naptól kezdve kemény dió voltak. A bandának fogalma sem volt a csapatmunka mibenlétéről, a hierarchiát pedig a nyers erő határozta meg. De mikor a nyári edzések megkezdődtek, a pályán kitörő balhék kilencven százaléka Seth-tel kezdődött. A srác bármikor örömmel bonyolódott csetepatéba Kevinnel és az unokatesókkal. Nem akart együttműködni velük a pályán, sem foglalkozni velük azon kívül. Ez volt az oka, hogy a Rókáknak folyton állást kellett foglalniuk.

Matt zárkózott arckifejezése arra engedett következtetni, hogy nem feltétlenül áll készen erre a beszélgetésre ilyen hamar Seth halála után, de végül válaszolt.

– Azért ne éld bele magad. Őket nem érdekelte Seth. Nem fognak összefogni az emlékéért.

– De...? – nógatta Dan, mert ahogy Neil is, ő is kihallotta Matt hanglejtéséből a folytatást.

– De... – bólintott Matt, és Neilre nézett. – Végre van egy beépített emberünk.

Neil egyikőjükről a másikra nézett.

– Nem értem.

– Mi egyszer már szemtanúja voltunk ennek, Kevinnel – magyarázta a magas. – Jelezték, hogy jogot formálnak rád. Hamarosan lerántanak magukkal a nyúl üregébe.

Dan Neil vállára tette a kezét, és határozottan a szemébe nézett.

– Ne menj olyan mélyre, hogy megfeledkezz rólunk, jó? Egyik lábaddal ott, a másikkal itt, oké? Te leszel a kirakós hiányzó darabja, ami végre összeilleszt minket. Nem nyerhetjük meg a bajnokságot nélkülük. Ígérd meg, hogy megpróbálod!

– Az összekovácsolás nem az erősségem – felelte Neil.

– Nyilvánvalóan van valamid, ami kell Andrew-nak – győzködte Matt. – Ahova Andrew megy, a többi követi. Csak annyi a dolgod, hogy erősebben húzod, mint ő téged.

Olyan egyszerűnek tüntették fel, pedig Neil tudta, hogy nem igaz.

– Megpróbálom.

– Szuper – örült meg Dan, és még megszorította a vállát, mielőtt elengedte volna. – Csak ennyit kérünk.

A lány leült a kanapéra, és lehúzta maga mellé Mattet. Neil a saját asztalához ült, és tett egy próbát a házi feladatával. Még csak második hete kezdődött a félév, de már most le volt maradva. Próbálta értelmezni a kémia jegyzeteit, de néhány bekezdés után kikapcsolt az agya. Még három oldalon át próbálkozott, mielőtt feladta, és félredobta a könyvét.

– Neil? – hallotta Dan hangját maga mögül.

– Miért ilyen pocsék a kémia? – tette fel a kérdést a fiú, miközben a következő anyagért nyúlt.

– Ha rájövök, te leszel az első, akinek elmondom – biztosította Dan. – Megkérhetnéd Aaront, hogy segítsen. Ő biológiaszakos.

Neil inkább megbukott volna, mint hogy még több időt töltsön Aaronnel. A spanyol házija könnyebbnek bizonyult, de a történelem elviselhetetlenül unalmasnak tetszett. Az a könyv is a kémia tetején landolt, Neil pedig ködös tekintettel rámeredt az irodalomra. Nem erőltette meg magát túlzottan, de megírta rá az esszéjét, majd elmerült a táskájában a matekkönyvét keresve. Míg ezzel foglalatoskodott, észrevette, hogy Matt és Dan őt nézik.

– Te hány tárgyat vettél fel? – kérdezte a lány döbbenten.

– Hatot - hangzott a felelet.

– Nem mondod komolyan. Miért?

Neil Danről Mattre nézett.

– Ezt javasolta a katalógus.

Dan csak elfintorodott, Matt válaszolt helyette.

– Az az ajánlás azoknak szól, akik négy év alatt akarnak végezni. Okkal van a szerződésedben öt év. Mindenki tisztában van vele, hogy nem tudod egyszerre teljesíteni az összes kurzust, és játszani a csapatban.

– Négy tárgy – Dan az ujjaival mutatta neki. – Ennyi a minimum, ami kell a jogviszonyhoz. Szeretném, ha maximum ennyit vennél fel a félévben, rendben? Gondold át, melyik kettő keseríti meg a leginkább az életed, és szabadulj meg tőlük. Sem nekünk, sem neked nem válik hasznodra, ha idő előtt kiégsz.

– Adhatok le tárgyakat? – kérdezte Neil meglepetten.

– Az első két hétben igen – világosította fel Matt. – Mutasd az órarended!

Neil kihalászta egy mappából, és átnyújtotta. Dan intett neki, hogy üljön a másik oldalára. Úgy tartotta az órarendet, hogy mindannyian lássák.

– Látod ezt? – rábökött Neil hétfő-szerda-pénteki óráira. – Ez így nem maradhat. Ha nem hagysz magadnak időt pihenni, megcsömörlesz. Középsulis koromban éjjelente dolgoztam, iskolába jártam, és én voltam a suli exy csapatának kapitánya. Meggyűlöltem az életem. Nem akarom, hogy az én hibámba ess. Matt mondta, hogy Kevinnel ráadásul éjszakai edzéseket is tartotok. Mondd csak: mikor alszol egyáltalán?

– Órák alatt – ismerte be Neil.

Dan homlokon pöccintette a srácot.

– Rossz válasz. Tartanod kell egy bizonyos átlagot.

– Hosszú éveken át tökéletesítette ezt a beszédet – jegyezte meg Matt Dan feje felett. – Ha a Nemzeti a célod, ott nem fogod ezeket a tárgyakat használni. Az iskola csak egy eszköz és ürügy, hogy exyt játszhass, úgyhogy ne strapáld magad miatta. Figyu, hozom a gépem, jelentkezz be a suliportálra.

Neil az órarendjét bámulta, míg Matt előásta a laptopját, és próbálta kitalálni, mitől váljon meg. Nem az volt a kérdés, melyik időigényesebb, ahogy Dan javasolta, hanem hogy melyekre nem lesz egyáltalán szüksége. Csak egy évig tervezett a Plamettón maradni, bár ezt nem kötötte csapattársai orrára. Bármitől is válik meg, annak végső búcsút int.

Így hát a történelemre és a kémiára esett a választása, a legutálatosabbakra. Nem rajongott az irodalomért és a retorikáért sem, de azok legalább jól jöhettek, ha esetleg fel kell szívódnia. A spanyolra biztosan szüksége volt, a matek meg legalább érdekelte.

Amint a rendszer felállt, Matt a kezébe nyomta a számítógépét, majd együtt nézték Dannel, ahogy Neil bejelentkezik a hallgatói fiókjába. Matt Danen átnyúlva mutatta neki, melyik linkekre kattintson.

– Máris jobb, nem? – kérdezte Dan, amikor betöltött a friss órarend. – Nézd. Töri és retorika között volt egy szüneted. Most két lyukasórád van ott. Rakhatsz be korrepetálást oda, ha akarsz. Egy órád van kedd és csütörtök reggelente, a fennmaradó időt edzésig kihasználhatod alvásra és házira. Így már élhető, nem gondolod?

Neilt jobban lázba hozta az alvás, mint a házi feladat gondolata.

– Igen, köszönöm.

– Ne hálálkodj; jussunk eszedbe! – helyesbített Dan. – A csapattársaid vagyunk. Azért vagyunk, hogy segítsünk, amiben csak tudunk, akár a játékkal, akár egyéb problémákkal kapcsolatban. Máshonnan jöttünk, de mindannyiunknak szüksége volt segítségre egy ponton. Csak nem szoktunk hozzá, hogy meg is kapjuk. Most már itt vagyunk neked.

Neil nem tudta, mit mondjon erre. Abban sem volt biztos, mi bosszantotta jobban: hogy elhitte a lánynak, hogy komolyan mondja, vagy hogy sajnos nem foghatja szaván. A Rókák kevesek voltak az ő problémáihoz. Az egyetlen ember, akit úgy-ahogy beavathatott, Andrew volt, de őt is csak végső elkeseredésében.

Szerencsére nem is kellett mit mondania, mert kopogtattak. Fel akart kelni, de a laptop még az ölében volt, úgyhogy Matt megelőzte. Neil azt hitte, Seth valamelyik régi sportoló haverja lesz a szintről, de Renee állt a folyosón. A fekerte srác félreállt, hogy beengedje a lányt. Dan csendesen átkozódott, bár mellette ült, Neil nem hallotta a szavait, csak a hanglejtését. Elterelte a figyelmét, hogy Renee bicegett.

– Nem örülök, hogy ezt csinálod – dorgálta Dan.

– Tudom – hangzott Renee felelete.

Óvatosan leereszkedett a helyre, amit Matt kínált neki, míg amaz a konyhában matatott. A srác végül egy hűtőpárnával tért vissza. Renee mosolyogva elvette, és rányomta jobb keze bütykeire. Szája sarka megrándult fájdalmában, de egyébként nyugodt arccal próbálgatta ujjait. Neil várakozásai ellenére Matt és Dan nem árasztották el aggódó megjegyzéseikkel, még csak arról sem érdeklődtek, jól van-e.

– Lesz ebből gondunk? – kérdezte ehelyett Dan.

Renee a fejét csóválta.

– Nekünk nem. Teljesen személyes ügy. Holnap újra a pályán lesz.

Neil azon tűnődött, milyen alternatív univerzumba csöppent éppen.

– Andrew megütött – jelentette ki.

– Egy-néhányszor – nyugtázta a sebesült. – Elfelejtettem, milyen gyors is tud lenni begyógyszerezve.

Neil számba vette a lány ragyogó mosolyát, a szivárványos csíkokat a hajában, majd a nyakában függő keresztet. Nem értette. Renee említette korábban, hogy ne becsülje fel a jóságát, de mindenki más arról regélt, hogy ő a csapat tüneménye. Mióta csak ismerte, folyton a békebíró szerepében látta. Egészen eddig az egyetlen gyanús benne az Andrew-val való megmagyarázhatatlan barátsága volt.

– Renee és Andrew ökölvívó partnerek – magyarázta Matt.

Láthatóan számukra nem hangzott az egész annyira röhejesen, mint Neilnek. Felmerült benne, ugyan miért harcolna egy édes keresztény lányka a csapat nemhivatalos szociopatájával, de ezt félretéve szóhoz sem jutott a döbbenettől. Segélykérően Mattre pillantott, de sporttársa csak vigyorgott zavarán. Így Danhez fordult magyarázatért, aki viszont annyira belemerült Renee kezének ápolásába, hogy nem vette észre. Végül a szivárványos hajú felpillantott és megsajnálta.

– Én megtért vagyok, Neil. Andrew-t nem érdekli a hitem, őt az az ember érdekli, aki egykoron voltam. Benne és bennem több közös van, mint gondolnád. Ezért érzed magad kényelmetlenül a közelemben, ugye?

Dan és Matt kíváncsi pillantást vetett Neilre ennek hallatán. Úgy látszik, nekik nem tűnt fel, milyen kitartóan igyekezett elkerülni, hogy kettesben kelljen maradnia a lánnyal. Neil nem zavartatta magát miattuk.

– Azért érzem kényelmetlenül magam, mert különös vagy. Nem értelek meg.

– Kérdezhettél volna.

– Ilyen egyszerű lenne?

– Nem vagyok büszke a múltamra, de nem gyógyulhatok, ha eltemetem. Ha úgy érzed, készen állsz, hogy megbízz bennem, szólj. Nem akarom, hogy ez közénk álljon. Beszélhetünk amiről csak akarsz egy kávé mellett. De jelenleg – Renee jó kezével a kanapé karfáján támaszkodva talpra kecmergett. – Csak egy forró fürdőre és az ágyamra vágyom. Teljesen kivagyok.

Dan belekarolt Renee-be, és odafordult a fiúkhoz.

– Nyugodtan aludjatok nálunk, ha akartok, srácok. Ha úgy érzitek... – Nem fejezte be, eleget mondott, ahogy körbehordozta a tekintetét a szobán. – Tudunk adni egy matracot, Neil.

– Nekem jó itt – hárította el az ajánlatot az újonc. – De éjjeli edzésem van Kevinnel, úgyhogy lehet Mattnek jobb volna, ha magatokkal vinnétek.

– Biztos? – kérdezte Matt.

– Persze – felelt Neil. – Megleszek.

Matt tétovázott, végül adott egy jó éjt csókot Dannek. – Megvárom vele Kevint, aztán megyek.

Kikísérte őket, és becsukta mögöttük az ajtót. Hiányukkal a szoba ezerszer nagyobbnak tűnt, a csend súlyos kőként nehezedett a fiúkra.

– Késik – tett egy satnya próbálkozást Matt a hallgatás megtörésével. – Lehet, hogy Andrew dühös és nem engedi.

– Lehet.

Neil az asztalánál várt. Kevin általában este tízkor jött érte, de Andrew órákra lelépett Renee-vel. Már tizenegy is elmúlt. Neil kezével elnyomott egy ásítást, miközben az órára pillantott. Azt latolgatta, átmenjen-e hozzájuk, és kérdezzen-e rá Kevinnél, lemondják-e az éjszakai edzéseket. Elhatározta, hogy fél tizenkettőkor megpróbálja. Végül hét perccel a kitűzött határidő előtt Kevin megjelent.

– Egyszer muszáj lesz végre aludni hagynod – jegyezte meg Matt, aki velük tartott az előtérbe, hogy átmehessen Danékhez.

– Majd alszik, ha megnyertük a döntőt – felelte Kevin.

Andrew szokás szerint a kocsiban várta őket. Az edzésen történt csúnya összezörrenésük ellenére most semmi feszültség nem volt észlelhető közöttük Kevinnel. Andrew egy szót sem szólt, amikor a két érkező bemászott a kocsiba; némán vitte őket a stadionhoz. Talán a Renee-vel való harc vette ki belőle az erőt, vagy csak annyira sem érdekelte az egész, hogy haragot tartson. Neil ezen tűnődött, miközben nézte, ahogy Andrew felcammog a lépcsőn a lelátóra, hogy ott várjon rájuk.

– Most, Neil! – szólt rá Kevin a pálya ajtajából.

A megszólított elhessegette az Andrew-val kapcsolatos gondolatait, és követte edzőjét a Rókalyuk pályájára.

A folytatásért spuri a következő fejezethez.