Neil már jóval azelőtt kiszúrta a Rókalyuk pályát, hogy beértek volna a stadion parkolójába. A hatvanötezer rajongó befogadására alkalmas épületet a kampusz szélén húzták fel, hogy az alacsonyabb épületek fölé magasodhasson. És a színe csak még jobban kiemelte: a falak vakító fehérre voltak mázolva – a szélén visszataszítóan élénk narancssárga sávval. Mind a négy külső falon egy hatalmas rókatappancs díszelgett. Neil azon tűnődött, vajon az egyetemnek mennyibe került a megépítése, és vajon mennyire veszettül bánták ezt a befektetést a Rókák szánalmas visszatérését tekintve.
Négy parkoló sort elhagytak, mire befordultak az ötödikbe. Egy pár kocsi már volt ott, valószínűleg a karbantartóké és a nyári iskolába járó diákoké, de semelyik nem állt a stadionhoz legközelebbi járdánál. Az építményt szögesdrót kerítés vette körül. Egyenlő távolságokra kapukat helyeztek el a kerítés mentén, hogy a meccsekre érkező tömeget kezelni lehessen, de most mindegyik le volt láncolva.
Neil odasétált a szögesdróthoz, és átnézett a külső területre. Most elhagyatott volt: a szuveníres standokat és élelmiszerbódékat bedeszkázták a szezon kezdetéig, de el tudta képzelni, hogy fog majd kinézni egy pár hónap múlva. Teljesen libabőrös lett tőle, és olyan hangosan dobogott a szíve a fülében, mint amikor az exylabda visszapattan a pálya faláról.
Nicky vállon veregette Neilt.
– Hozzád nő ez a sok narancssárga – ígérte.
Neil belekapaszkodott a fémkerítés láncszemeibe, és azt kívánta, bár lebonthatná.
– Engedj be!
– Gyere! – mondta Nicky, és a kerítés mentén tovább vezette.
Elérték az utolsó bejáratot – a huszonnégyesnél parkoltak, és az egyes volt a következő. A két kapu között volt egy keskeny ajtó, amit elektromos számzár védett. Ez egy folyosóban folytatódott, ami a külső területet két részre osztotta: bárki is jutott el a huszonnégyes kapuig, be kellett mennie a stadionba és át a lelátókon, hogy eljusson az egyesig. A többiek a kapu előtt vártak Neilre és Nickyre. Aaron magával hozta a whiskey-t is.
– Ez a mi bejáratunk – mondta Nicky. – A kód pár havonta megváltozik, de az edzőbá mindig szól olyankor. Most éppen 0508. Május és augusztus, vágod? edzőbá és Abby szüli-hónapja. Mondtam én, hogy dugnak! Mikor van a szülinapod?
– Márciusban volt – hazudta Neil.
– Ó, lemaradtunk róla. De áprilisban kerültél be a csapatba, szóval vehetjük ezt a világ legjobb ajándékának. Mit kaptál a barátnődtől?
Neil ránézett. – Mi?
– Ugyan már! Egy olyan cuki fejnek, mint te, tuti van barátnője. Hacsak nem te is a másik csapatban játszol, természetesen, de ez esetben kímélj meg attól, hogy ezt később magamnak kelljen kiderítenem.
Neil értetlenül bámult rá, és azon tűnődött, hogy tud Nicky ilyen jelentéktelen kérdésekkel foglalkozni, amikor ott volt mellettük a stadion. Tudták a kódot, amivel bejuthattak, de ehelyett csak álldogáltak, és úgy tettek, mintha az ő válasza lett volna a titkos jelszó. Neil Nickyről a számzárra nézett, majd vissza.
– Ez miért fontos? – kérdezte.
– Kíváncsi vagyok – felelte Nicky.
– Indiszkrétre gondol – tette hozzá Aaron.
– Nem játszom egyik csapatban sem – mondta Neil. – Menjünk be!
– Ökörség! – mondta Nicky.
– Tényleg nem – mondta Neil némi türelmetlen éllel a hangjában. Nem ez volt a teljes igazság, de elég közel járt ahhoz. – Most megyünk, vagy nem?
Válaszul Kevin begépelte a kódot, és kinyitotta az ajtót. – Gyerünk! – mondta.
Neilnek nem kellett kétszer mondani. Végigment a folyosón, és máris a kezében lévő kulccsal babrált. A folyosó egy ajtónál ért véget, amin csupa nagybetűkkel a RÓKÁK felirat szerepelt. Felmutatta a kulcsokat Kevinnek néma kérdésként, mire ő válaszként rábökött a megfelelőre.
Furcsa volt belecsúsztatni a kulcsot a zárba és hallgatni, hogy kattan, ahogy kinyílik. Hernandez edző alkalmanként megengedte, hogy Neil a millporti iskola öltözőjében aludjon, de soha nem merült fel benne, hogy kulcsot adjon neki. Inkább sosem "vette észre", ha Neil betört. A kulcsok viszont azt jelentették, kifejezett engedélye volt itt lenni és azt csinálni, amit szeret. A kulcsok azt jelentették, tartozik valahová.
Az első szoba egy társalgó volt. A hely nagy részét három szék és két kanapé foglalta el, amik félkörben voltak elrendezve a házimozirendszer körül. A tévé szemérmetlenül nagy volt, és Neil alig várta, hogy meccset nézhessen rajta. Fölé a sport- és hírcsatornák listája volt kifüggesztve.
A falak többi részét fényképek borították. Volt köztük hivatalos: csoportképek, pillanatképek a Rókák által lőtt gólokról, és voltak olyan képek, amiket láthatóan újságokból vágtak ki. A fotók többségét valószínűleg az egyik Róka készítette. A celluxszal felrakott képek igyekeztek minden látható felületet eltakarni. Egy egész sarkot beborította az a halom kép, ami a Rókák három női tagját ábrázolta.
Az exy koedukált sport volt, de csak kevés főiskola örült a női csapattagoknak. A Róka-mondák szerint az első évében a Wymack által javasolt nők közül a Palmetto State nem volt hajlandó egyetlen egyet sem felvenni. Aztán a Rókák első évadban nyújtott katasztrofális teljesítménye után már készségesebben figyeltek Wymackre, aki rögtön le is igazolt három nőt. Ezen felül megtette Dan Wildsot az első női kapitánynak a NCAA első osztályú exy történelmében.
Ha az exy rajongók nem voltak túl kedvesek a Rókákhoz, akkor egyenesen kegyetlenül bántak Danielle-lel. Még a csapattársai is cafatokra tépték a nyilvánosság előtt az első évben. A legszókimondóbb nőgyűlölők őt hibáztatták a Rókák bukásaiért. A viták és annak ellenére, hogy kizárólag Wymacket tudhatta maga mögött, a lány megtartotta magának a kapitányi rangot. Három évvel később már nyilvánvaló volt, hogy Wymack jól döntött. A Rókák csapata még mindig tele volt problémákkal, de felsorakoztak Danielle mögé, és szép lassan elkezdtek győzelmeket felmutatni.
Neil agresszívnek és hajthatatlannak képzelte el őt, de a képek, amiket látott, elkezdték aláásni ezt a benyomást. Danielle minden képen mosolygott, széles vigyora ugyanannyira volt fenyegető, mint vidám.
Nicky észrevette, hogy Neil figyelme elkalandozott, és a hozzá legközelebbi képen lévő arcokra bökött.
– Dan, Renee és Allison. Dan jó ember, de szét fog dolgoztatni. Allison egy ravasz ribanc, akit bármi áron is, de jobb elkerülnöd. Renee pedig egy tündér. Légy kedves vele!
– Vagy...? – kérdezte Neil, ugyanis hallotta a fenyegetést Nicky hangjában.
Nicky csak mosolygott és megvonta a vállát.
– Menjünk! – szólt közbe Kevin.
Neil követte őt, ki a társalgóból. A folyosón, ami továbbvitte őket, elhaladtak két iroda mellett, amelyek DAVID WYMACK és ABIGAIL WINFIELD névvel voltak ellátva. A következőn egy egyszerű vörös kereszt volt. Kicsit lejjebb két egymással szemben álló ajtón a NŐK és FÉRFIAK szavak szerepeltek. Kevin kicsit belökte a férfiak ajtaját, hogy megmutassa Neilnek az élénk narancssárga öltözőszekrényeket, padokat és padlócsempét. Neil szerette volna felfedezni a szobát, de idegenvezetője már tovább is ment a folyosón.
Az út egy hatalmas szobában végződött, amire mintha Neil homályosan emlékezett volna a hírekből. Ez volt az a szoba, ahonnan be lehetett jutni a stadionba, és az egyetlen hely, ahol a sajtó találkozhatott a Rókákkal a meccsek után, hogy interjúkat és fényképeket készítsenek. Egy-két narancssárga pad volt a szobában, a padlót fehér csempe borította, amit narancssárga rókamancsok díszítettek. Ugyancsak narancs színű kúpok voltak feltornyozva a sarokban, három széltében és hat hosszában. Neil jobb oldalán egy fehér ajtó volt, és vele szemben megint csak egy narancssárga.
– Üdv az előcsarnokban – mondta Nicky. – Vagyis, mi így hívjuk. A "mi" alatt pedig arra az okostojásra gondolok, aki előttünk volt itt, bárki legyen is az.
Andrew lovaglóülésben ült az egyik padon, és egy doboz gyógyszert ásott elő a zsebéből. Aaron átnyújtotta Kevinnek a lopott whiskey-t. Kevin odavitte Andrewnak, majd megvárta, míg az kibányászik egy szemet, és maga elé rakja a padra. Eztán Kevin elvette a gyógyszereket a whiskey-ért cserébe. A pirulás dobozt eltüntette valamelyik zsebében, Andrew pedig lenyelte a bogyót egy lenyűgöző méretű korty alkohollal.
Kevin Neilre nézett, és a fehér ajtóra mutatott a szoba másik oldalában:
– Ott tartjuk a felszerelést.
– Lehet...? – kezdte Neil.
Kevin meg sem várta, hogy befejezze. – Hozd a kulcsaidat!
A narancssárga ajtónál találkoztak, és Neil hagyta, hogy Kevin megmutassa neki a megfelelő kulcsot. Az ajtó másik oldalán teljes sötétség uralkodott. Nem volt plafon, de Neil látta, hogy a túloldalon a falak a magasba kúsznak. Tíz lépéssel később rájött, hogy a stadion belsejében vannak.
– Íme a Rókalyuk a legjobb formájában – mondta Nicky, valahonnan Neil mögül. – Kevin jelenléte elég pénzt hozott, hogy felújítsuk a padlót és a falakat. Újkora óta nem nézett ki ilyen jól ez a hely!
Az öltözőből jövő fény beszivárgott a stadionba, de az út a belső pályáig túl hosszú volt, hogy érdemben segítsen. A belső pálya főleg fekete árnyékokból állt homályos körvonalakkal. Neil becsukta a szemét, és megpróbálta elképzelni. Ez a hely a bíróknak, a pomponlányoknak és a csapatoknak volt fenntartva. Valamerre erre lehettek a Rókák csapatának hazai padjai. A plexiüveg falak, amik a pályát vették körül, a sötétben láthatatlanok voltak, mint ahogy a pálya maga is, de az a tudat, hogy ott volt, már galoppozni küldte Neil szívét.
– Fényt! – kiáltotta valahonnan mögülük Aaron.
Neil hallotta, ahogy felzúgnak az elektromos berendezések, mielőtt a fény elérte volna őket. Először a vészvilágítás villant fel a lábuknál, majd felfelé szép sorban felkapcsolódott a többi is. A szemei előtt éledt fel a stadion, ahogy a váltakozó narancssárga és fehér széksorok felfelé eltűntek az égig érő tetőgerendák között, és felviláglott előtte a pálya is. Neil már azelőtt mozdult, hogy a mennyezeti lámpák bekapcsoltak volna: átvágott a belső pályán, egyenesen a pálya falaiig. A vastag, hideg műanyaghoz érintette a kezét, és felnézett oda, ahol az eredményjelző és a visszajátszást mutató tévé lógott a pálya mennyezetéről, majd le, a fényes padlóra. Narancssárga vonalak jelezték az első-, a fél- és a vendégpályát. Tökéletes volt, teljesen tökéletes, és Neil egyszerre érezte magát lelkesnek és rémültnek a látványától. Hogyan lenne lehetséges, hogy ő itt játsszon a Millport szánalmas pályája után?
Becsukta a szemét, és mélyet lélegzett, be-ki, elképzelte, milyen hangot hallatnak a játékosok, ahogy egymásnak csapódnak a pályán; ahogy a bemondó hangja csak fojtott, szétszórt darabokban hallható; ahogy hatvanötezer ember üvöltve reagál egy gólra. Tudta, hogy nem érdemli meg mindezt, minden kétséget kizáróan tudta, hogy nem elég jó, hogy ezen a pályán játsszon, de nagyon akarta és olyannyira szüksége volt rá, hogy az egész teste belesajdult.
Három és fél hétig csak öten lesznek, de júniusban a többi Róka is beköltözik majd a nyári edzések miatt, és augusztusban elkezdődik a szezon. Neil kinyitotta a szemét, ránézett a pályára és tudta, jól döntött. Nem számított a kockázat, a végeredmény miatt meg fogja érni. Itt kellett lennie. Legalább egyszer játszania kellett ezen a pályán. Meg kellett tudnia, hogy a tömeg elég hangosan tud-e üvölteni, hogy lerepítse a tetőt is. Éreznie kellett az izzadság és a túlárazott stadionkaja szagát. Hallania kellett a csengő hangját, ahogy a labda becsapódik a fehér gólvonal mögött, és a fal vörösen villan fel.
– Ó – mondta Nicky, miközben Neiltől nem messze a falnak dőlt. – Nem csodálom, hogy téged választott.
Neil ránézett, de nem igazán értette, nem igazán figyelt oda, mert a fejében még mindig a játékos óra utolsó perceket jelző tiktakját hallotta. Nicky mögött ott állt Kevin, aki végignézte, ahogy Neil apja darabokra szedett valakit, majd beállt a nemzeti válogatottba. Kevin rajta tartotta a szemét, de mihelyst összeakadt a tekintetük, arrafelé mutatott, ahonnan bejöttek.
– Adjátok oda neki a cuccát!
Aaron és Nicky visszavitte Neilt az öltözőbe. Andrew nem követte őket a stadionba, és nem volt az előcsarnokban sem. Nem érdekelte Neilt eléggé, hogy megkérdezze, hol van, csak követte az unokatestvéreket az öltözőbe. Az első szobában sorban álltak a szekrények, mindegyik meg volt jelölve egy játékos nevével és számával. A hátsó ajtón keresztül Neil csapokat látott, és feltételezte, hogy ott vannak a zuhanyzók is. De sokkal jobban érdekelte az a szekrény, amire az ő neve volt írva.
Hernandez és Wymack edző Neil végzős évének utolsó heteiben tárgyalták meg a részleteket arról, milyen felszerelésre is lesz szüksége. Az a tudat, hogy minden itt fogja várni, fele annyira sem volt jó, mint valóban látni a dolgokat. Öt szerelés volt az edzésekre, és egy-egy otthoni és vendég egyenruha. Egy halom védőfelszerelés és védőruha foglalta el a méretes szekrény legnagyobb részét, a sisakja a felső polcon várakozott. Alatta valami neon-narancssárga feküdt becsomagolva. Neil óvatosan kihúzta, hogy megnézhesse. Kibontva egy viharkabátot talált benne, ami valahogy még a stadion színénél is élénkebb volt. A hátára fényvisszaverő anyaggal a következőket nyomtatták: "Rókák" és "Josten".
– Ezt még a műholdak is látják – jegyezte meg.
Nicky nevetett rajta.
– Dan rendelte meg, mikor idekerült. Azt mondta, elege van abból, hogy mindenki megpróbál keresztülnézni rajtunk. Az emberek szeretnek úgy tenni, mintha a mi fajtánk nem létezne, nem gondolod? Mindenki azt reméli, majd valaki más foglalkozik velünk, másnak a problémái leszünk.
Odanyúlt, és megérintette az anyagot.
– Nem értik, ezért nem tudják, mit tegyenek. Túl nagynak tűnik a feladat, és már az előtt feladják, hogy megtették volna az első lépést.
Nicky kissé megrázta magát és elmosolyodott, az előző búskomorságot azonnal jó kedély váltotta fel.
– Tudtad, hogy a jegyárak egy részét jótékonyságra fordítjuk? Ezért kicsit drágábbak a jegyeink, mint a többieké. Renee ötlete volt. Mondtam, az a lány megéri a súlyát aranyban! No, gyerünk, változtassunk téged is rozsdássá!
Nicky elfordult, hogy összeszedje a saját felszerelését, így Neil is összegyűjtötte, amire szüksége volt, és magával vitte a fürdőszobába. Egy fülkében öltözni elég béna és kényelmetlen dolog, de Neil már annyiszor megtette, hogy szinte művészi szintre vitte a folyamatot. A pólóját váll- és mellvédőkre cserélte. Pár törzsfordítással ellenőrizte, hogy elég erősen be vannak-e becsatolva, de mégse legyenek túl szorosak, majd a mezét is rájuk vette. Mivel a rövidnadrágját a többiek között is fel tudta venni, visszatért az első szobába, hogy befejezze az öltözést.
Először a farmerjét cserélte rövidnadrágra, aztán az egyik padra ült, hogy a sípcsontvédőit is fel tudja csatolni. Ezeket hosszú zoknival fedte el, majd felvette a makulátlanul tiszta edzőcipőket. Felhúzta a vékony pamutkesztyűket is, amiket a könyöke fölött rögzített, és rájuk húzta a karvédőket. A külső kesztyűket a sisakja mellett hagyta, hogy együtt vigye be őket a pályára. A haját egy narancssárga fejkendő mögé rejtette. Az utolsó dolog, amit felvett, a nyakvédője volt: egy vékony pánt trükkös kapoccsal. Elég szívás volt felvenni, és alkalmanként azt érezte miatta, hogy fuldoklik, de megérte használni, mert megvédte a torkát egy kósza labda okozta balesettől.
Visszamentek az előcsarnokba, és Nicky hagyta, hogy Neil nyissa ki a szertárat, amit korábban Kevin megmutatott. Aaron felmarkolt egy vödör labdát, míg Nicky kigurította az ütőket tartó rácsot. Az ütők szám szerint voltak sorrendbe téve, minden játékos számára két darab; az övé volt az utolsó. Neil kihúzta az egyiket ezek közül, és egy lassú lendítéssel ellenőrizte a súlyát. Sötét narancssárga volt a fejénél egyetlen fehér vonallal, végén fehér kötélhálóval. Beszívta vadiúj illatát. Az egész olyan volt, mint egy álom, és nagyon erősen kellett küzdenie, hogy ne verje bele a feszes hálóba a fejét. Millportban a csapat egyik régi ütőjét használta. Ezt itt külön neki rendelték, és már ez a gondolat is elég volt, hogy megdobogtassa a szívét.
Kevin ugyanott volt, ahol hagyták, a belső pályánál várt rájuk. Némán nézte, ahogy magukra húzták a sisakokat és kesztyűket, nem szólt akkor sem, amikor Aaron a hazai játékoskijáróhoz vezette őket. Neil az utolsó kulcsával kinyitotta az ajtót, aztán a kesztyűjébe rejtette a kulcsokat, hogy biztonságban legyenek.
Miután bezárult mögöttük az ajtó, Neil Nickyre nézett, és azt kérdezte: – Kevin nem játszik ma?
Nickyt láthatóan meglepte a kérdés.
– Kevin csak két helyzetben tolerálja a pályánkat: egyedül vagy Andrew jelenlétében. Ősszel túl kell majd tennie magát ezen, amikor Renee áll kapuba a meccseken, de még egy darabig játszhatja a sznobot.
– Hol van Andrew?
– Most adagolta be magát, szóval kiütve fekszik valamerre. Össze fog omlani és őrült módban fog felállni utána.
– Most nem gondolod, hogy őrült?
– Őrült? Nem – mondta Nicky. – Lelketlen? Talán.
Neil Aaronra nézett, azt várván, hogy védelmébe veszi az ikertestvérét, de Aaron egyszerűen csak a félpályához vezette őket. Neil lépést tartott Nickyvel, miközben szórakozottan az ütője hálójával babrált. Kevinre nézett, aki még mindig őket figyelte a pálya falain kívülről, és feltette a kérdést.
– Kevin nem igazán tud játszani, nem? Azt mondták, csoda lenne, ha újra ütőhöz nyúlhatna.
– A bal keze gyakorlatilag totál kiesett – felelte Nicky. – Innentől jobbkezesként játszik.
Neil rábámult.
– Mi?
Nicky elvigyorodott, szemmel láthatóan elégedett volt magával, amiért ő mondhatta el ezt a hírt.
– Nem véletlenül hívják rögeszmés zseninek, tudod.
– Nem zseni – cáfolt rá Aaron. – Azért csinálja, hogy felbosszantsa őket.
– Az is igaz – értett egyet Nicky. – Remélem, láthatom Riko fejét a végső játékunknál. Szemét patkány!
Kevin rávágott a falra, hogy mozgásra bírja őket. Nicky csak legyintett egyet felé.
– A saját szabadidőnkben vagyunk itt, ugye tudod? – kiabálta. Na nem mintha Kevin hallhatta volna a pálya falán keresztül.
– Kösz – kapott észbe Neil.
– Hm? Ó, nem. Ne aggódj miatta! Kárpótolhatsz máskor, ha nincsenek velünk a többiek.
– Megpróbálnál nem rámászni, mikor a közelben állok? – kérdezte Aaron.
– Vagy elmehetsz, és hagyhatsz engem meg Neilt kicsit jobban összeismerkedni.
– Megmondalak Eriknek.
– Oltári nagy hazugság. Mikor is váltottál vele utoljára kulturáltan egy szót is?
Neilnek egy jelenlegi vagy volt Róka sem jutott az eszébe, akit így hívtak volna.
– Ki az az Erik?
– Ó, a férjem – válaszolta boldogan Nicky. – Vagyis az lesz, előbb-utóbb. A berlini vendéglátó családomnál volt a tesóm egy évig, és a középiskola befejezése után összeköltöztünk.
Neil szíve kihagyott egy ütemet.
– Te éltél Németországban?
Megpróbálta megtippelni Nicky korát, összevetve azzal, vajon milyen régen lehetett középiskolás. Nagy volt az esélye annak, hogy Neil már régen Svájcba költözött, mire Nicky Németföldre lépett, de mégis olyan közeli egybeesésnek tűnt, hogy Neil alig kapott levegőt.
– Ja – mondta Nicky. – Hallottad korábban a halandzsát, nem? Na, az német volt. A kis punkok ezt választották a középiskolában, mert tudták, hogy tudok nekik segíteni, hogy átmenjenek. Ha a német lesz a választott tárgyad, csak szólj, segítek neked! Jó a nyelvérzékem.
– Elég. Játsszunk! – mondta Aaron, miközben lerakta a labdákkal teli vödröt.
Nicky látványosan sóhajtott egyet.
– Mindenesetre szólj majd később, hogy mutassam meg neked a képét. Gyönyörű gyerekeink lesznek!
– Nem itt él? – kérdezte Neil homlokráncolva.
– Nem. Stuttgartban van. Szereti a munkáját, és remek előrelépési lehetőségei vannak, szóval nem tudott utánam jönni. Eredetileg csak addig akartam maradni, míg ezek a kölykök el nem végzik a középiskolát, de amikor az edzőbá ösztöndíjat ajánlott nekem, Erik arra biztatott, hogy fogadjam el. Szívás ilyen sokáig messze lenni egymástól, de múlt karácsonykor ő jött ide, most majd én megyek. Ha lenyugszanak itt a kedélyek, jövőre akár az egész nyarat Németországban tölthetem – mondta Nicky, és küldött egy jelentőségteljes pillantást a fal felé, ahonnan Kevin nézte őket.
A következő másfél órát azzal töltötték, hogy gyakorlatokat tanítottak Neilnek, aki sokat ismert már közülük, de volt egy pár ismeretlen is, és felpörgette, hogy valami újat tanulhatott. Egy rövid összecsapással zártak: egy csatár két hátvéd ellen, a kapu üresen. Messze nem Nicky és Aaron voltak az NCAA legjobb védői, de még így is sokkal jobbak voltak, mint azok a középiskolások, akik ellen Neil eddig játszott.
Aaron végül lefújta az edzést, és Neil elkapta a visszapattanó labdát. Mikor bedobta a vödörbe, a többiek elkezdték lecsatolni a sisakjaikat. Neil megpróbálta elnyomni a csalódottság érzését, hogy ilyen hamar befejezték, de nem akarta rájuk erőltetni a folytatást, hiszen Nicky az előbb mondta, azért áldozták fel a szünetüket, hogy vele játsszanak.
Az említett épp beletörölte az arcát a pólójába, hogy az izzadtságot a mezére integrálja, majd rámosolygott Neilre.
– Na, milyen volt?
– Jó volt – felelte Neil. – Ti ketten igazán jók vagytok.
Ennek hallatán Nicky elvigyorodott, de Aaron csak horkantott egyet. – Kevin meg is ölné magát, ha ezt hallaná.
– Kevin szerint kár ránk pazarolni az oxigént – vont vállat Nicky.
– Legalább nem fogsz teljesen lejáratni minket – mondta Aaron. – Az évad nagy része rá fog menni, hogy eljuttassunk oda, ahol lenned kéne, de már értem, Kevin miért téged választott.
– Apropó... – bökött Nicky a fejével a fal felé. – Valaki alig várja, hogy rád tehesse a mancsait.
Neil követte a gesztust, és átnézett a falon a Rókák padjai felé. Andrew újra materializálódott, és most háton feküdt a hazai padok egyikén, miközben egy labdával dobálózott. Kevin meg valamikor szerzett egy ütőt, és azt pörgette, miközben őket nézte. Neil még úgy is magán érezte Kevin tekintetét, hogy egy fél pálya és egy vastag plexifal volt közöttük.
– Rettegj az életedért! – tanácsolta Nicky. – Nem túl engedékeny tanár, és lövése sincs róla, hogy legyen kedves. Kevin bárkit fel tud húzni az exy pályán, beleértve a totál begyógyszerezett Andrew-t is. Vagyis bárkit, kivéve Renee-t, de mivel ő nem ember, ő nem számít.
Neil újra Andrew-ra nézett.
– Azt hittem, ezt a gyógyszerei lehetetlenné teszik.
– Hát a tavasz eléggé… tanulságos volt. – Nicky a vállára csapta az ütőjét, és megindult az ajtó felé. – Bárcsak láthattad volna! Andrew leszedte volna Kevin fejét, ha Kevin korábban nem dobta volna át a pálya másik felére Andrew ütőjét. Alig várom, hogy lássam, hogy te hogy bírod majd!
– Remek – kommentálta Neil, majd felmarkolta a labdás vödröt, és követte őket le a pályáról.
Mihelyst becsapódott mögöttük az ajtó, Andrew felült, és Nickynek dobta a labdáját. A whiskey, amit magával hozott, a lábánál várakozott. Most felemelte, és lecsavarta a tetejét.
– Na végre! – mondta. – Nicky, annyira unalmas rád várni!
– Most végeztünk – felelte Nicky, aki a sisakját az ütője végére akasztotta, majd a whiskey-ért nyúlt.
– Itt az ideje, hogy leállj, nem gondolod? Abby agyonver, ha rájön, hogy ittál.
– Nem hiszem, hogy ez az én problémám lenne – válaszolta Andrew ragyogó mosollyal.
Nicky segítségkérően Aaronra nézett, de ő már megindult az öltözők felé. Nicky eljátszotta, hogy fejbe lövi magát, majd Aaron után indult. Neilnek szándékában állt velük menni, de elkövette azt a hibát, hogy Kevinre nézett. Márpedig ha egyszer Kevinre nézett, nagyon nehéz volt újra elnéznie.
Kevin arckifejezése olvashatatlan volt. De bármi is volt rajta pontosan, nem nézett ki túl boldognak.
– Nagyon hosszú évad lesz.
– Mondtam, hogy nem vagyok kész.
– Azt is mondtad, hogy nem játszol velem, de mégis itt vagy.
Neil nem felelt a vádaskodásra. Kevin belemászott az arcába, és ujjait Neil ütőjébe akasztotta, de mikor erősebben kezdte maga felé húzni, Neil is jobban szorította, némán megtagadva a behódolást. Kevin valószínűleg ki tudta volna csavarni a kezéből az ütőt, ha erősebben húzza, de úgy tűnt, elégedett volt a jelenlegi helyzettel.
– Ha velem akarsz játszani, nekem fogsz játszani – mondta Kevin. – Egyedül sosem fog sikerülni, szóval add nekem a játékodat!
– Mi nem fog sikerülni? – kérdezte Neil.
– Ha erre egyedül nem tudsz rájönni, menthetetlen vagy – válaszolta Kevin.
Neil némán nézett vissza rá, ugyanis meglehetősen biztos volt abban, hogy az ő fajtájára nem vonatkozhatott a "siker" szó. Kevin láthatta az arcán, mennyire nem volt lenyűgözve, mert odanyúlt, hogy a szabad kezével befogja Neil szemét.
– Felejtsd el a stadiont! – mondta Kevin. – Felejtsd el a Rókákat, a pocsék középiskolás csapatodat és a családodat! Lásd, hogy az exy az egyetlen dolog, ami számít, az egyetlen út, amin előre lehet haladni! Mit látsz?
A gondolat, hogy ennyire leegyszerűsítse az életét, olyan képtelen volt, hogy Neil majdnem felnevetett. Ajkai bűnös rándulását puszta akaraterővel szorította vissza. De valami mégis megmutatkozhatott, ugyanis Kevin rántott egyet az ütőjén.
– Koncentrálj!
Neil megpróbálta elképzelni a világot úgy, mintha Neil Josten lenne az egyetlen, aki valaha létezett és létezni fog. Ez a könnyed kép majdnem elég volt, hogy megutáltassa vele Neil Joestent, de lenyelte ezt a reakciót, és az exy felé fordította a gondolatait.
Vajon valaha az övé volt-e a játéka, vagy mindig is efelé a pont felé tartott? Az exy volt összetört gyermekkorának egyetlen fénypontja. Emlékezett, hogy az anyja azért, hogy elvihesse az ifi csapat edzéseire, egy órát utazott Baltimore-ból, mert ott senki nem ismerte Neil apját, és az ottani edző hagyta, hogy játsszon. Emlékezett, hogy az anyja úgy szurkolt neki, mintha nem követnék minden mozdulatukat felfegyverzett testőrök. Álomszerűek és töredékesek voltak ezek az emlékek, és eltorzultak az apja munkája miatti véres valóságban, de Neil így is kapaszkodott beléjük. Ezek voltak az egyedüli pillanatok, amikor mosolyogni látta az anyját.
Neil nem emlékezett, meddig játszott az ifi csapatban, de a kezei emlékeztek az ütő súlyára – csak úgy, mint a pisztolyéra.
Kijózanító volt ez a gondolat, és rögtön visszaröpítette ahhoz a tényhez, hogy Neil Josten létezése mulandó volt. Kegyetlenség volt arról álmodoznia, hogy itt maradhat, de Kevin is megszökött, nem? Valahogy maga mögött hagyta azt a véres szobát az Edgar Allenben, és megváltozott. Neil is ezt akarta, olyannyira, hogy belesajdult a szíve.
– Téged – mondta végül. Kevin újra rántott egyet az ütőn, és ezúttal Neil elengedte azt.
– Mondd, hogy az enyém lehet a játékod!
Semmit nem segített rajtuk, de Neil nem akart erre fókuszálni. – A tied.
– Neil érti – mondta Kevin, miközben levette a kezét Neil szeméről, és szúrósan Andrew-ra nézett.
– Itt a gratulációk ideje, azt hiszem. Mivel azzal nem rendelkezem, szólok a többieknek, hogy megfelelően reagáljanak. – Andrew talpra kecmergett, miközben lenyelt még pár korty whiskey-t.
– Neil! Helló. Újra találkozunk.
– Korábban találkoztunk már – mondta Neil. – Ha ez egy újabb trükk, hagyd abba!
Andrew rávigyorgott az üveg szája mögül. – Ne légy olyan gyanakvó! Láttad, hogy bevettem a gyógyszerem. Ha nem tettem volna, most éppen szétrókáznám magam valahol az elvonási tünetek miatt. Jelenleg csak a fanatizmusotoktól akarok okádni.
– Be van gyógyszerezve – magyarázta Kevin Neilnek. – Szól nekem, mikor józan, így mindig tudom. Te hogy jöttél rá?
– Ikrek, de nem ugyanolyanok. – Neil megvonta az egyik vállát. – Az egyikük utálja az exyvel kapcsolatos rögeszmédet, a másikat hidegen hagyja.
Kevin Andrew-ra nézett, de ő csak Neilt fixírozta. Kellett neki egy pár pillanat, mire feldolgozta a szavak jelentését, és nevetni kezdett.
– Még humorista is? Sportoló, humorista és diák. Micsoda sokoldalúság! Micsoda pompás kiegészítése ez a Rókák csapatának! Alig várom, hogy kiderüljön, mit tud még! Talán rendeznünk kéne egy tehetségkutatót, hogy kiderüljön. Később. Kevin, indulunk. Kajára van szükségem.
Kevin visszaadta Neilnek az ütőjét, és mind a hárman az öltöző felé vették az irányt. Aaron és Nicky már zuhanyzott, mire befutottak. Neil hallotta a zubogó vizet és leült egy padra az öltözőben, hogy várjon.
– Így nem viszünk el Abbyhez – figyelmeztette Kevin. – Fürödj le!
– Nem zuhanyzom a csapattal – mondta Neil. – Megvárom, míg befejezik, és ha nem akartok megvárni, csak induljatok el. Majd odatalálok.
– Nicky problémát jelent számodra? – kérdezte Andrew.
Neil nem szívesen látta a mániás mosolyt Andrew arcán, de a leplezett figyelmeztetés még kevésbé volt ínyére. – Nem Nicky a lényeg. Ez az én magánszférámról szól.
Kevin csettintett egyet Neil felé.
– Lépj túl rajta! Nem lehetsz szégyenlős, ha sztár akarsz lenni.
Andrew Kevin felé hajolt, és a kezével eltakarta a száját, de nem vette a fáradságot, hogy a hangját is lehalkítsa.
– A bibijeit kell takargatnia, Kevin. Feltörtem az edzőbá' szekrényét, és elolvastam az aktáját. Mit gondolsz, zúzódások vagy hegek? Hegek, szerintem is. Nem lehetnek zúzódásai, ha a szülei nincsenek jelen, hogy megverjék, igaz?
Neilen végigfutott a hideg.
– Hogy mit mondtál?
– Nem érdekel – mondta Kevin Andrew-nak, Neilt semmibe véve.
Cserébe Andrew Kevint vette semmibe, és Neil felé mutatott.
– Itt nem közösek a zuhanyzók. Edzőbá külön zuhanykabinokat tetetett be, mikor a stadion épült. A bizottság nem volt hajlandó fizetni értük, mivel nem látták értelmüket, szóval az edzőbá maga finanszírozta őket. Nézd meg magad, ha nem hiszed! Nem hiszel nekem, igaz? Tudom, hogy nem. Valószínűleg jobb is így.
Neil alig hallotta, mit mondott.
– Nem volt jogod hozzá, hogy elolvasd az aktámat!
Már bánta, hogy nem nézte meg, mi van az aktában, mikor Wymack lerakta mellé a stadionban. El sem tudta képzelni, hogy írhatott ilyen dolgokról Hernandez Wymacknek. Tudta, hogy Hernandeznek el kellett magyaráznia a helyzetet, vagy legalábbis azt, amit ő megértett a helyzetből, hogy bizonyítsa, Neil beleillik a Rókák nyújtotta menedékbe. Neil mégis elárulva érezte magát, és dühösnek, hogy Andrew előásta azokat a papírokat róla.
Andrew nevetett, mintha örült volna annak, hogy egy ennyire személyes pontra sikerült tapintania.
– Nyugi, nyugi, nyugi! Csak kamuztam. Arizona edző irodájában néztük végig a játékodat a helyi adón, és ő mondta, hogy a titkos találkozót könnyű lesz megszervezni, mert mindig utoljára zuhanyzol, egyedül. Azt is ő mondta, hogy nem tudta utolérni a szüleidet. Edzőbá megkérdezte, gondot fognak-e okozni, mert egyszer se találkozott velük. Azt a választ kapta, hogy sokat ingáznak a phoenixi munkájuk miatt és nincs idejük rád nézni. De igazam van, nem?
Neil kinyitotta a száját, majd azelőtt bezárta, hogy nekiállt volna kioktatni Andrew-t. Andrew azt akarta, hogy reagáljon, szóval Neilnek vissza kellett fognia magát. Összezárt fogain keresztül mély levegőt vett, és tízig számolt. Mindössze ötig jutott, mikor túl nehéz lett elviselni a srác mosolyát.
Neil nem hitte, hogy Andrew igazat mond a zuhanyzókról, de jobb ötlet volt azt felderíteni, mint itt maradni, és orrba vágni a gyereket. A padról felállva a fürdők felé vette az irányt. A vécék és a zuhanyzók közötti részt a mosdók kötötték össze plafonig futó tükreikkel. A zuhanyzók épp a sarkon voltak, de Neil pont nem látta őket. Óvatosan közelebb ment, és vetett egy gyors pillantást arra. Andrew kivételesen igazat mondott. A falak mentén zuhanykabinok sorakoztak, amik elég magasak voltak, hogy tökéletes védettséget biztosítsanak, ráadásul mindegyik saját zárral volt felszerelve.
– Fura, mi? – jegyezte meg Andrew Neil füle mellett. Neil nem is hallotta a közeledését, mert az unokatesók zuhanyzása elnyomta a zajokat. A támadás ösztönszerű volt, de Andrew elkapta a könyököt, amit Neil a bordái közé akart vágni. Andrew nevetett, és hátralépett egy párat.
– Edzőbá sosem indokolta meg. Talán azt gondolta, egyedül kell meggyászolnunk a katasztrofális teljesítményünket. Csak a legjobb jár az ő felfelé törekvő csillagjainak, nem?
– Nem gondoltam, hogy Wymack felfelé törekvő csillagokat toborozna – felelte Neil, miközben Andrew-t otthagyva az öltözőbe indult.
– Nem, valóban – értett egyet Andrew. – A Rókák soha nem érnek el semmit. De próbáld ezt elmondani Dannek, és agyonvág.
Andrew összeszedte a whiskey-t, és az ajtó felé indult.
– Kevin, kocsi.
Neil nézte, ahogy becsukódott az ajtó mögöttük, aztán összeszedte a ruháit, és bevonult a fürdőbe. Olyan gyorsan zuhanyzott, ahogy csak tudott, majd fintorogva felöltözött. A ventilátorok mozgásban tartották a levegőt, és kiszívták a nedvességet, hogy megakadályozzák a penész képződését, de még így is meleg és nedves volt minden. Neil azt érezte, ragadnak rá a ruhái. Épp az ujjaival fésülte át a haját, amikor az unokatesókkal találkozott a fő szobában. Megmutatták neki, hova tegye a védőfelszerelését, hogy a levegőn megszáradhasson, és hova az edzőcuccait, hogy kimossák. Kifelé Aaron lekapcsolta a lámpákat, Neil bezárta az ajtókat, majd megkeresték a másik két srácot a kocsinál.
Nicky elvette Andrew-tól a kulcsokat, és Neil előtt megrázta őket.
– Mivel ez az első napod, még ülhetsz elöl. Élvezd ki, amíg lehet. Kevin utál hátul ülni.
– Nem fontos elöl ülnöm – mondta Neil, de Kevin és az ikrek már javában másztak befelé hátra. Kevin ült középen. Emiatt Andrew került Neil mögé, ezért utóbbi bőszen reménykedett benne, hogy rövid ideig fognak csak utazni.
Abigail Winfield egy egyemeletes házban lakott, öt percre az egyetemtől. Nicky a járda mellett állt meg, mivel mire odaértek, már két másik kocsi elfoglalta a garázsbeállót. A kapu nem volt kulcsra zárva, ezért kopogás nélkül beléptek. Elsőnek az erős fokhagyma és meleg paradicsomszósz illata köszöntötte őket.
Wymack edző és Abigail már a konyhában voltak. Wymack magában morgott, miközben az evőeszközös fiókban matatott, Abigail pedig szemmel láthatóan semmibe vette ezt, hogy minden figyelmét a tűzhelyen lévő dolog kavarásának szentelhesse. Először az edző vette észre őket, és Nicky felé bökött.
– Hemmick, gyere ide, és a vacak kis életedben először légy hasznos! Meg kell teríteni az asztalt.
– Ó, edzőbá – siránkozott Nicky, miközben Abigail is feléjük fordult. – Miért kell mindig engem piszkálnia? Már úgy is elkezdte! Nem tudná be is fejezni?
– Szájat becsukni és láss munkához!
– Ti ketten nem tudnátok viselkedni legalább akkor, amikor vendégünk van? – kérdezte Abigail, és lerakta a kanalát, hogy üdvözölni tudja a fiúkat.
Wymack tekintete végigsepert rajtuk. – Én nem látok vendégeket. Neil Róka. Nem lesz különleges bánásmódban része csak azért, mert ez az első napja. Nem akarom, hogy olyan tévképzetei legyenek, miszerint ez a csapat nem működésképtelen, különben elég vacak lesz neki szembenézni a valósággal júniusban.
– David? Fogd be, és nézz rá a zöldségekre, nehogy túlfőzzük őket! Kevin, nézz rá a kenyérre! A sütőben van. Nicky, asztal. Aaron, segíts neki! Andrew Joseph Minyard, őszintén remélem, hogy rosszul láttam, amit láttam! – nyúlt a whiskey után, de Andrew nevetve eltáncolt előle. Nagyon úgy nézett ki, Abigail szíve szerint követné őt ki a szobából, de Neil útban volt. Szépen oldalra lépett, hogy átengedje, de a nő végül megelégedett azzal, hogy egy gyilkos pillantást küldjön Nicky irányába.
– Mégis mit kellett volna tennem? – kérdezte Nicky, miközben bőszen kerülte a tekintetét. Mindhárom fiú munkához látott. – Elvenni tőle? Kizárt dolog.
Abigail Neil kedvéért semmibe vette Nicky válaszát. – Ezek szerint te vagy Neil. Abby vagyok. Én vagyok a csapat ápolója, és ideiglenesen ennek a bandának a főbérlője. Remélem nem piszkálnak sokat.
– Ne aggódj! – kiáltotta be a szobába Andrew. – Időbe fog telni, mire betörjük. Talán augusztusig is eltart majd.
– Ha meg mered ismételni a tavalyi dolgot...
– Akkor Bee itt lesz, hogy összerakjon minket – vágott közbe Andrew, aki újra megjelent az ajtóban, Neil mellett. Valamerre eltüntette a whiskey-t, és békítő gesztussal mutatta a kezeit Abbynek.
– Olyan jól dolgozott Mattel, nem? Neil még csak a radarjára sem fog kerülni. Meghívtad őt is, ugye?
– Meghívtam, de nem fogadta el a meghívást. Azt gondolta, kínos lenne.
– Mindig kínosak a dolgok, ha Andrew és Nicky a közelben van – szúrta közbe Wymack.
Andrew meg sem próbálta megvédeni a becsületét, helyette Neilhez fordult.
– Bee pszichológus. Régen a javítóban dolgozott, de most itt van. Ő kezeli az olyan nagyon súlyos eseteket az egyetemről, mint az öngyilkosságra hajlamosak, a bimbózó pszichopaták és társaik. Szóval mi is az ő felügyelete alá tartozunk. Majd augusztusban találkozol vele.
– Muszáj? – kérdezte Neil.
– A sportolóknak félévente egyszer kötelező – erősítette meg Abby. – Az első alkalom egy kötetlen találkozó, hogy megismerkedjetek és megtudd, merre van az irodája. A második alkalom tavasszal esedékes. Persze magadtól is bármikor meglátogathatod, de ezt majd biztos elmondja, ha személyesen találkoztok. A tanácsadás díja benne van a tandíjadban, szóval akár élhetsz is vele.
– Betsy elképesztő! – vágott közbe Nicky. – Imádni fogod!
Neil erősen kételkedett ebben, de nem tette szóvá.
– Ehetünk? – kérdezte Abby, miközben intett Andrew-nak és Neilnek, hogy kerüljenek beljebb.
Neil gyakorlatilag elvesztette az étvágyát, de leült az asztalhoz, igyekezve minél messzebb kerülni Andrew és Kevin székétől. A beszélgetés szünetelt, amíg mindenki elhelyezkedett és szedett magának, de szép lassan újra felvették a fonalat, ahogy elkezdték pusztítani a gőzölgő lasagnát. Neil megpróbált kimaradni belőle, mert jobban érdekelte, hogy a többiek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Alkalmanként az asztal kétfelé szakadt, mivel Kevin és Wymack a tavaszi edzésekről és a másik iskolák újoncairól beszélgetett, míg Nicky az asztal másik felét olyan filmekről és hírességekről való pletykákkal szórakoztatta, akiket Neil nem ismert. Andrew Kevint és Wymacket nézte, de nem szólt hozzá a beszélgetésükhöz. Csak magában hümmögött, és a tányérján lévő étellel játszott.
Wymack tíz után döntött úgy, hogy ideje indulniuk, Neil vele tartott. Egy kocsiba szállni a férfival volt a legnehezebb dolog, amit Neil aznap csinált. Andrew őrült volt, de Neilbe már jó ideje beleivódott a bizalmatlanság az apja korabeli férfiakkal szemben. Az egész kocsiutat az anyósülésen töltötte dermedten és csöndben. Talán Wymack észrevette, mennyire mereven tartotta magát, ugyanis egy szót sem szólt, míg meg nem érkeztek a lakásába.
Mikor Wymack kulcsra zárta a bejárati ajtót, azt kérdezte:
– Gondot fognak okozni?
Neil megrázta a fejét és diszkréten hátrébb lépett.
– Majd megoldom.
– Nem értik a határokat – mondta Wymack. – Ha átlépnek egyet, és egyedül nem boldogulsz velük, keress meg! Értve? Nem tudom tökéletesen irányítani Andrew-t, de Kevin nekünk köszönheti az életét, és általa eljuthatunk Andrew-hoz.
Neil bólintott, és végigment az előszobán, hogy visszaszerezze a táskáját Wymack asztalából. Egész nap el volt zárva, de mégis kipakolta a kanapén, hogy ellenőrizze, minden megvan-e. Amint ujjai rákulcsolódtak a táska alján rejtőző mappára, vadul dobogni kezdett a szíve. Át akarta nézni, hogy biztos lehessen benne, minden a helyén van, de Wymack az ajtóból nézte őt.
– Ugyanazt a hat váltás ruhát tervezed hordani egész évben? – kérdezte Wymack.
– Nyolcat, és igen – válaszolta Neil.
Wymack felhúzta a szemöldökét, de nem kommentálta a dolgot.
– A mosókonyha a pincében van. A mosószer a fürdőszobai szekrényben, a mosdó alatt. Használd, ami kell, és vidd el a konyhából is, ha kell valami! Jobban felhúz, ha ijedős kóbor macskaként viselkedsz, mintha megeszed az utolsó tál gabonapelyhet.
– Értem, uram.
– Van még némi papírmunkám. Te megvagy?
– Lehet, hogy elmegyek futni – mondta Neil.
Wymack bólintott, majd otthagyta. Neil oldalra készítette a futónadrágját és a hálónadrágját, egy pólót pedig benyomott a kanapé alá későbbre. A fürdőszobában öltözött át, majd megkerülte Wymacket, hogy újra el tudja zárni a táskáját. A férfi fel sem nézett a papírjaiból, amiket bogarászott, csak morgott valamit, ami akár elköszönés is lehetett. Neil bezárta maga mögött az ajtót, a zsebébe csúsztatta a kulcsokat, és gyalog megindult a földszintre.
Nem tudta, hol van vagy hová tart, de ez rendben volt így. Ha irányt adott a lábainak, azok elvitték, messze a gondolataitól, és ő boldogan hagyta nekik.
Gyorsan, ide nekem a negyedik fejezetet!
