TFC 13. fejezet

Az exy önjelölt királya puszival köszöntötte Kathyt. Bármit is mondott a műsorvezető és Riko egymásnak, az elveszett a közönség okozta zsivajban, de Kathy vigyorgott, amikor elváltak. A japán srác egyedül tette meg a pár lépést Kevin kanapéjáig, és fölé magasodott. Ugyan mosolygott, de sem Kevin, sem Neil nem volt olyan ostoba, hogy azt higgye, örül. Csak úgy sugárzott a gyilkos vágy a szeméből.

Az az ellenérzés, amit Neil Kevinnel szemben érzett, amiért rákényszerítette, hogy eljöjjön a műsorba, most semmivé foszlott. Nem tudott haragudni, mikor itt volt Riko, aki Kevin számára olyan, mint Neilnek az apja. A kicsinyes düh nem érhetett fel a teljes terrorral.

Csak miután a közönség elcsendesedett, akkor szólalt meg a bajnok:

– Kevin. Olyan rég találkoztunk.

Dulakodás hangjai szűrődtek fel a közönségből. Neil nem akarta levenni a tekintetét Rikóról, de ösztönösen odanézett, ahonnan a csattanást hallotta. Renee oldalról Andrew ölében ült, s egyik lábát a padlón tartotta, hogy Andrew ne tudja lelökni. A lány befogta Andrew száját, miközben mind a ketten felfelé néztek a színpadra. Matt két kézzel kapaszkodott Andrew egyik csuklójába, Wymack pedig a másikba. A Rókák arcán a horror és a düh különböző változatai voltak megfigyelhetőek.

Riko megmozdult, és Neil elfeledkezett a csapatról, helyette dühösen méregette a másikat. Riko persze teljesen semmibe vette, Kevin felé nyújtotta a kezét. Áldozata pár pillanatig mozdulatlanul nézte, majd belecsúsztatta a saját kezét Rikóéba, és hagyta, hogy volt csapattársa talpra segítse. A közönség tapsolt, ahogy Riko megölelte Kevint – nyilván azt nem vették észre, a Róka milyen lassan viszonozta az ölelést.

A japán elengedte őt, és kartávolságra tolta magától.
– Azt hiszem összementél, mióta utoljára találkoztunk. Hát éheztetnek odalent? Pedig úgy hallottam, a déli ételek nagyon laktatóak.

– Biztos lemozgom a pályán.

– Minő meglepetés!

Volt némi éle a hangjának, de Kathy mosolyogva intett feléjük.
– Igazi csoda. Nézzék meg jól őket, emberek! Az aranypáros visszatért, de életükben most először ellenfelekként. Riko, Kevin, a szívünk mélyéről köszönjük, hogy toleráljátok a szakadatlan fanatizmusunkat.

A nő a kezével intett nekik, hogy foglaljanak helyet. Riko elhátrált Kevintől, és a másik kanapén foglalt helyet. A csatár visszazuhant a kanapéra, de mivel minden figyelmét Riko kötötte le, nem figyelt, hova ül. Olyan közel került Neilhez, hogy a combjaik összeértek, így Neil érezte, mennyire remeg.

Kathy Rikóra nézett: – Azok alapján, amiket Kevin mondott, jó ideje nem beszéltetek. Így van?

– Igen – válaszolta amaz. – Meglepettnek tűnsz.

– Hát, igen – hangzott a felelet. – Nem gondoltam volna, hogy ti ketten eltávolodhattok.

– Egy évvel ezelőtt lehetetlen lett volna – mondta Riko. – De meg kell értened, hogy érzelmileg milyen megterhelő volt számunkra a december. Kevin szenvedte el a sérülést, de mi mind vele szenvedtünk. Közülünk néhányan, engem is beleértve, nem tudtuk elviselni a valóságot, amit ez a baleset jelentett. Kevinnel az Evermore-ban nőttünk fel. A csapat és a csapatmunka köré építettük fel az életünket. Nem tudtam elhinni, hogy elveszítettük. Nem tudtam elfogadni, hogy minden összeomlott. Ahogy ő sem, és ezért eltávolodtunk.

– De kilenc hónapra?

Kathy Kevinre nézett, ezért ő válaszolt, de a szavai elvesztették a könnyedségüket: – Talán elkerülhetetlen volt. Az exy volt az életünk középpontja, Kathy. Megmutattuk nektek, milyenek vagyunk a legjobb formánkban, de azt nem, hogy ezért mit áldoztunk fel. A három csapattal, az egyetemi órákkal és a nyilvánosság okozta nyomással való zsonglőrködés felőrölt minket, de nem voltunk hajlandóak beletörődni. Nem akartuk elfogadni, hogy nekünk is vannak határaink.

Kathy bólintott.

– El sem tudom képzelni azt a nyomást és stresszt. Azt hiszem, hogy érthető, hogy ez nyomot hagyott a barátságotokon.

– Néha mi is emberek vagyunk – mondta Riko –, és ezért előfordulhat, hogy nem értünk egyet. Nem igaz, Kevin?

– Egy család sem tökéletes – értett egyet Kevin csöndesen.

Kathy együttérzően bólogatott. – Azért azt el kell mondanom, mennyire ijesztő volt, amikor ti ketten eltűntetek. Az volt az utolsó dolog, amit hallottunk, hogy elmentetek síelni, hogy megünnepeljétek a félév végét, aztán senki nem látott titeket egy hónapig. A legrosszabbtól tartottam, de nem is igazán tudtam, mi a legrosszabb, míg Wymack edző be nem jelentette a híreket.

– A legrosszabb az volt, hogy mindenünk megvolt, aztán mindent elvesztettünk – mondta Riko. – Tavaly aláírtunk a profikkal, úgyhogy már csak egy célunk volt: a legjobbakkal játszani a nyári olimpián. Tudtuk, hogy meg fog történni, hogy csak idő kérdése; ilyen közel voltunk ahhoz, hogy az életünk erőfeszítései és áldozatai megtérüljenek. Aztán Kevin eltörte a kezét.

– Minden megváltozott – mondta Kevin olyan halkan, hogy ha nem lett volna rajta mikrofon, senki nem hallotta volna. – Nem voltunk készek szembenézni vele. Egyszerűbb volt hátat fordítani neki és elsétálni. Nem túl bölcs dolog – pillantott Rikóra –, de egyszerűbb.

– Szívet tépő – mondta szomorúan Kathy. Kevin a poharára nézett, és csendben maradt. Kathy végre észbe kapott, hogy ez a beszélgetés nem arra halad, amerre ő szeretné. Hogy Kevinnek időt adjon összeszedni magát, Rikóhoz fordult: – De nézz csak rá most! Hát nem fantasztikus, milyen messzire jutott idén?

– Nem tudom, hogy az-e – kezdte Riko –, de ezt úgy mondom, mint a testvére és a legjobb barátja. Te is láttad tegnap, Kathy. Attól félek, hogy a vágyálmai és a fanatizmusa miatt újra meg fog sérülni. Vajon másodszor is talpra tud állni, mentálisan és fizikailag?

Riko aggódó hangja ellenére Neil nagyon is tisztában volt azzal, hogy ezzel a megjegyzéssel a kést forgatja Kevinben. Minden, amit Riko mondott arra lett kiélezve, hogy Kevint bántsa, és nagyon jól működött a dolog. Nem Neilnél volt a szó, de úgy döntött, eleget hallott. A vérmérséklete nem bírta tovább elviselni ennek a szörnyetegnek a kegyetlenségét.

– Azt hittem, a barátoknak az a fő feladata, hogy bátorítsák egymást – mondta, mielőtt Kathy válaszolhatott volna Rikónak. – Az, hogy most támogatod, a legkevesebb, amit megtehetsz azok után, hogy múlt télen magára hagytad.

A nézők közül páran megpróbálták Neilt kifütyülni, de Matt és Dan hangosan ujjongott, hogy kiegyenlítse az erőviszonyokat.

– Ó, bocsánat a modortalanságomért – címezte Kathy Neil számára. – Nem feledkeztem el rólad, csak elterelték a figyelmemet. Hadd mutassalak be titeket egymásnak, bár nem hiszem, hogy bármelyikőtöknek is szüksége lenne rá. Riko, Neil. Neil, Riko. Kevin múltja és jelene, vagy mondjam inkább azt, hogy múltja és jövője?

Riko végre Neilre nézett.
– Hogy válaszoljak a vádaskodásra: Kevin és az én kapcsolatom egyedi, és nem várom el, hogy ezt megértsd. Ne próbáld ránk erőltetni a barátságról alkotott jelentéktelen ötleteidet!

– Egyedi volt – hangsúlyozta Neil. – Volt. Szinte biztos vagyok abban, hogy a kapcsolatotok kimúlt, mikor már nem tudott lépést tartani a csapatoddal.

– Kevin választotta, hogy elhagyja az Edgar Allant – ellenkezett Riko. – Meggyászoltuk a távollétét, de örültünk, mikor hallottuk, hogy edzői állást kapott.

– De annak már nem örültök, hogy újra játszik. Vagy nem ezért jöttetek át a mi kerületünkbe? Nem hiszitek, hogy a pályán kéne lennie, ezért minden ponton megpróbáljátok aláásni. Elrontjátok a visszajövetelének az esélyeit, és arra kényszerítitek, hogy szemtanúja legyen a volt csapata legújabb győzelmének. Beletörlitek a képébe mindazt, amit elveszített, és innen úgy tűnik, nagyon is élvezitek a dolgot.

– Csak egyszer kérlek meg, hogy vegyél vissza az ellenségeskedésből.

– Nem tudok – felelte Neil. – Van egy kis hozzáállás-problémám.

Riko mosolyával jeget lehetett volna vágni: – Kicsi?

Kathy közbevágott, mielőtt eldurvulhattak volna a dolgok.
– Neil fölvetett egy problémát, amit én is szeretnék megvitatni. A kerületcsere előzmény nélküli lépés. Az Edgar Allan részéről még meglepőbb. Sem az edző, sem az Exy Szabályok Bizottsága nem adott elfogadható magyarázatot rá, és szerintem Neil közel jár a valósághoz, amikor azt mondja, Kevin volt az oka.

– Kevin csak kis szerepet játszott a döntésünkben, és nem olyan okból, mint amit a fiú állít – válaszolta Riko. – Nem könnyen hoztuk meg ezt a döntést, és elég sok kritikát is kaptunk érte. Az északiak azt mondták, azért váltunk, hogy bebiztosítsuk az első helyünket, mintha legalábbis lett volna esélyük legyőzni minket. A déliek meg nem tartják fairnek, hogy velünk kell szembenézniük. Mi vagyunk a nemzet legjobb csapata, és a délkeleti kerület... kritikán aluli, szépen mondva is. Az igazat megvallva az ottani csapatok katasztrofálisak. Azt reméljük, a csere hatására megváltozik a helyzet. Azért vagyunk itt, hogy inspiráljuk a délieket.

– Azt akarjátok csinálni a déliek számára, amit Kevin tesz a Rókákért – vonta le a következtetést Kathy.

– Igen, de jelentősen könnyebb dolgunk lesz, ha Kevin együttműködik – mondta Riko.

– Hogyhogy?

– Kevin nem tud és nem fog velünk többé játszani. Ezt tudja ő is, ezért nem jött vissza hozzánk tavasszal. Bármennyire is kedveljük, nem tekinthetünk el a pályán mutatott alkalmatlanságától, és ő túlzottan tiszteli a Hollókat ahhoz, hogy lerontsa az esélyeinket. De ez nem azt jelenti, hogy az Evermore nem az otthona többé. A Rókákkal való munkája igazolta, hogy jól boldogulna a személyzetünkben. Azt szeretnénk, ha ő lenne az egyik edzőnk.

– Elég nehéz döntésnek tűnik, Kevin – jegyezte meg Kathy. – Be kell valljam, mindkét ötlet tetszik. De bármennyire is szeretem nézni a Rókák fejlődését, egyszerűen összeszorul a szívem, ha csak arra gondolok, hogy nem az Edgar Allanben vagy.

– Nem akarjátok igazán, hogy visszamenjen, ugye? Nem hiszem el – hüledezett Neil.

– Semmi közöd hozzá – válaszolta Riko.

– Ne légy ennyire önző! – válaszolta Neil, aminek hallatán Kathy hangja teljesen elakadt. Kevin megcsípte Neil karját, hogy figyelmeztesse, de Neil lerázta a kezét.

– Ha Kevin álma az volt, hogy a legjobb legyen a pályán, milyen jogon akarod ezt elvenni tőle? Miért várnád el, hogy kevesebbel is beérje? A Rókáknál van esélye játszani, míg ti a pálya szélére utasítanátok. Semmi oka nincs arra, hogy visszasomfordáljon.

– A Palmettóban semmire sem megy a tehetségével.

– Mégis jobb, mint az Edgar Allan volt – mondta Neil. Valaki a közönség soraiban felnevetett, nyilván szórakoztatta Kathy nagyszájú vendége. – Első lett a csapatotok? Nagyszerű, gratulálok. Jó eredményt sokkal nehezebb elérni, ha lentről kell indulnod érte. Kevin pont ezt csinálja most. Teljesen új iskolák ellen játszik, ráadásul a gyengébbik kezével. És amikor már profin használja – és hidd el, így lesz –, jobb lesz, mint amilyenné nálatok valaha válhatott volna.

– Tudod, miért? – folytatta Neil Rikónak címezve, de nem adta meg neki a lehetőséget, hogy válaszoljon is. – Nem csak a tehetsége miatt. Hanem azért, mert velünk van. Csak tíz Rókánk van idén. Azaz csak egy cserénk van minden pozícióra. Gondold végig! Tegnap este Breckenridge-dzsel játszottunk. Nekik huszonhét emberük van. Mindenki beleadhat mindent, hiszen egy rakat cseréjük van. Nekünk nem. Nekünk ki kell tartani.

– De nem tartottatok ki – mondta Riko a Rókák tapsát túlharsogva. – Veszítettetek. Nevetség tárgya vagytok az NCAA-ben. Egy csürhe vagytok a csapatmunka koncepciója nélkül.

– Szerencsédre. Ha egységesek lennénk, esélyetek sem lenne ellenünk.

– Nem hiszem, és a megalapozatlan arroganciád sértő mindenki számára, aki bejutott a profik közé. Mindenki tudja, hogy az egyetlen oka, hogy Palmetto bekerült ebbe az osztályba, az az edzőtök.

– Vicces, mert szerintem az Edgar Allan is pont így jutott be.

– Ezerszeresen megdolgoztunk ezért a kiváltságért. Ti csak sajnálatra és megvetésre vagytok érdemesek, ami közül egyiket sem kéne eltűrni a sportban. Egy ilyen tapasztalatlan senkinek, mint te nem lenne szabad véleményt nyilvánítani.

– Nem érdekel. Mondok még valamit – folytatta Neil. – Nem hiszem, hogy az egészsége miatt akarod, hogy Kevin kihagyja a meccseket. Azt hiszem, tudod, hogy katasztrofális lesz ez az évad a hírneved számára. Te és Kevin mindig egymás árnyékában játszottatok. Mindig ott voltatok egymásnak. És most először ellenfelekként kell szembenéznetek a pályán, és végre mindenki megtudja, ki is a jobb. Meg fogják tudni, mennyire éretlen lépés is volt ez – mondta Neil, majd kezével az arca felé intett, hogy jelezze, Kevin és Neil tetoválásaira gondol. – Azt hiszem, félsz.

Riko mosolya a poklot is be tudta volna fagyasztani, olyan hideg volt.

– Nem félek Kevintől. Ismerem.

– Csalódni fogsz. És ez erősen megfekszi majd a gyomrod – jósolta Neil.

– Ez szinte kihívásnak hangzik – vágott közbe Kathy, miközben egy gyors pillantást vetett kettejükre. – Hét hét van hátra a meccsetekig, és én személy szerint már a perceket számolom vissza. Olyan sok mindent érdemes várni idén, de van egy kérdés, amit nem odázhatunk el: narancssárga vagy fekete, Kevin? Melyik színben látod a jövődet?

Kevin olyan erősen szorította Neil karját, hogy teljesen elvágta a keringést benne.

– Már mondtam – válaszolta Kevin anélkül, hogy Rikóra nézett volna. – Szeretnék a Palmettónál maradni, amíg szívesen látnak.

A Rókák üdvrivalgással reagáltak erre a bejelentésre, és a közönség többi része is hamar csatlakozott hozzájuk. A csatárok közötti feszültség rabul ejtette a tömeget is, ami most hirtelen egy kezelhetetlen hullámként szabadult fel. Kathy meg sem próbálta irányítani a helyzetet, csak a kamerákra mutatott. Neil alig hallotta, hogy Kathy bejelentette az exyvel foglalkozó rész végét, majd áttértek a reklámokra. A színpad szélén égő lámpa elaludt, ezzel jelezte, hogy már nincsenek adásban. Kathy letakarta a blúzára tűzött mikrofont és a vendégeire nézett:

– Fiúk, feldobtátok a napomat – vigyorgott rájuk. Mindhárman talpra álltak, és egyenként kezet fogtak Kathyvel. – Megtarthatjátok a ruhákat. Vannak frissítők hátul, és van hely az első sorokban, hogy megnézhessétek a műsor többi részét.

– Köszönjük – mondta Kevin.

Neilnek esze ágában sem volt tovább maradni. Oldalra pillantott a tömegre. Wymack egyértelmű jelzésként húzta el a kezét a nyaka előtt, majd a hüvelykujjával a válla mögé mutatott. Neil remélte, hogy jól értelmezi a "húzzunk innen a vérbe" üzenetet. Áthajolt Kevin előtt, és az asztalra tette a vizét. Kevin nem úgy nézett ki, mint aki hamarosan magától meg fog tudni mozdulni, így Neil fizikailag beékelődött közé és Riko közé, és a kijárat felé lökte a csapattársát. Riko követte őket le a színpadról, és egészen addig kulturáltan viselkedett, míg el nem értek a folyosóra. A munkatársak, akik eddig elrejtve várakoztak, most kiözönlöttek, és körülvették Kathyt. Neil reménykedett benne, hogy legalább egyikük ott marad a közelükben, hogy elterelje Riko figyelmét, de úgy tűnt, a reklámszünet rövidsége miatti időnyomás erősebb volt, mint az autogramszerzés vágya.

Neil rühellte, hogy Riko a háta mögött jött. Nem ok nélkül: amint szembefordult vele, Riko a vállainál fogva a falhoz kente. Teljesen lemerevedett, ahogy egymás szemébe meredtek – ennek főleg Riko halálos pillantása volt az oka, és nem az ujjai, amik úgy szorították Neil vállát, hogy biztos volt benne, nyomot fognak hagyni. Riko pillantása pont olyan volt, mint az apjáé: mikor Neilre nézett, csak a húst látta, és már azon agyalt, hogyan véreztethetné ki.

– Nem vagyok lenyűgözve, Kevin. Mielőbb meg kéne szabadulnod tőle.

– Láttad a tegnapi meccsünket – felelte a megszólított. – Van benne lehetőség.

– Lehetőség – ismételte Riko, majd újra a falhoz lökte Neilt, és Kevin felé fordult. Az sápadtan és megfeszülve bámult vissza rá.

– Azt mondtad, a kapusban is van lehetőség, aztán használhatatlannak nyilvánítottad, amint felajánlottam neked. Ezt is pont olyan hamar meg fogod unni. Hidd el!

Kevin összepréselte az ajkait, és elkapta a pillantását, amire Riko undorodó morgással reagált. Valamit mondott is, de olyan nyelven, amit Neil nem értett, bár japánnak tippelt. Bármi is volt, dühösnek hangzott. Kevin megrándult, és tétova választ adott. Riko Kevin felé bökött az ujjával, és vádaskodva darálta tovább a mondanivalóját, közben mind jobban belelovallva magát. Neil tehetetlenül nézte, ahogy Kevin egyre jobban összehúzza magát a testvére – nem, a tulajdonosa – dühének súlyától, és szépen búcsút intett a túlélési ösztöneinek. Megragadta Riko ingét, és hátralökte a fiút.

– Hagyd már békén! – üvöltötte.

Riko olyan sötét tekintetet vetett rá, ami szinte felismerhetetlenné változtatta az arcát. Neil felé nyúlt, de Kevin megragadta a karját, hogy megállítsa. Riko azzal a lendülettel Kevin arcába vágta a könyökét. Neil azonnal elhátrált, de csak korlátos mennyiségű hely állt a rendelkezésére, hacsak nem akart újra a színpadon kikötni. Megbotlott a kábelekben, de ebben a percben megjelent előtte Andrew.

– Riko – tárta szét a karjait, mintha meg akarná ölelni a másikat. – Rég találkoztunk.

Riko hátrált egy keveset meglepetésében, majd egy fokkal visszafogottabb arckifejezést próbált magára erőltetni. Ebbéli igyekezetét gyorsan feladta, mihelyt tudatosult benne, ki a jövevény.

– Épp rólad beszéltünk – jegyezte meg Riko.

– Az ökleitekkel a szátok helyett, ahogy látom – felelt Andrew. – Ne nyúlj a dolgaimhoz, Riko! Nem osztozom.

Hátrapillantás nélkül nyúlt oda, és lökött egyet Neil vállán. Az vette a lapot, és óvatosan megkerülte Andrew és Riko párosát. Attól tartott, Riko megállítja majd, de a másik minden idegszálával Andrew-ra koncentrált. Neil megragadta Kevin karját, és magával rángatta, kijáratot keresve. Majdnem el is jutottak odáig, amikor a csapat többi része beérte őket. Abby futólépésben tette meg a maradék utat Kevinig, hogy aztán egy hatalmas öleléssel csapódjon a fiúba. Kevin erősen kapaszkodott a nőbe, miközben a többi játékos tanácstalanul álldogálva vette körbe őket.

– Te tényleg elmeroggyant vagy, vagy mi? – szegezte a kérdést Wymack Neilnek. – Lehet, Palmettóban mégis nagyobb biztonságban lettél volna.

– Hagyd békén, David! – motyogta Abby Kevin vállába.

– Amikor azt mondtam, Abby és én gondoskodunk róla, az nem azt jelentette, hogy nemzetközi tévéadásban kéne belekötnöd Rikóba. Ezt előre le kellett volna betűznöm neked?

– Valószínűleg – felelte Neil.

– Nincs gáz, edzőbá – mondta Andrew, ahogy odaért a bandához. Ujjai végigsiklottak Neil hátán olyan finoman, hogy az újonc libabőrös lett, de Andrew nem lassított le, míg Kevinhez nem ért. Abby karjára tette a kezét, így jelezte neki, hogy örülne, ha leválna a tulajdonáról. – Kevin, indulunk. Azonnal, oké?

Kevin elengedte Abbyt, Andrew pedig a parkolóig vezette a fiút.

– Edzőbá hülyeségnek titulálta, de szerintem van vér a pucádban. Nem hittem, hogy ennyire bevállalós vagy – mondta Matt, miközben úgy méricskélte Neilt, mint aki azon tűnődik, hogyhogy nem vette ezt észre a nyáron. – Azt hittem, a csöndes típusba tartozol.

– Ha Neil csöndes lenne, Andrew nem vitte volna Columbiába – mutatott rá Renee.

– Igaz – látta be Matt.

Neil egyikről a másikra nézett, de nem tudta értelmezni az elhangzottakat, így Renee elmagyarázta: – Andrew arra használja az üdvözlőbulijait, hogy felmérje és megszüntesse a fenyegetéseket. Nem mindenkit visz el.

– Téged elvitt – értette meg Neil hirtelen.

– Mindhármunkat – jelezte Renee magára, Danre és Mattre mutatva. – Senki mást nem, míg meg nem jöttél.

– Indulás – adta ki az ukázt Wymack. – A kolinál kiraklak titeket, aztán a nap további részét ivással tervezem tölteni. Majd holnap végzünk kárfelmérést.

A busznál beérték Andrew-ékat. Wymack kinyitotta az ajtókat, és miután beözönlöttek a buszba, az edző azonnal rátaposott a gázra.

Neil a visszaúton végig az ablakon bámult ki, és próbálta kitalálni, milyen következményei lesznek a tettének. Tudta, hogy a csapattársaival folytatott értelmetlen beszélgetés jobb lenne, mint a saját sötét gondolatai, de nem volt hangulata a jópofizáshoz. Túl feszült volt hozzá. Szerencsére Renee hamar kapcsolt, és az első pár sikertelen kísérlete után békénhagyta Neilt.

Csaknem félúton voltak már hazafelé, mikor Andrew-nak újra be kellett vennie a gyógyszerét. Abby hátrament hozzájuk, hogy megbizonoyosodjon róla, tényleg lenyelte-e. Neil félig-meddig azt várta, Andrew ellen fog állni azok után, ami Kathynél történt, de a szőke meglepően kezesen viselkedett.

Csak tankolni álltak meg, így elég jó időben hazaértek. Neil olyannyira megkönnyebbült Palmetto látványától, hogy az szinte már fájt. Wymack üresben járatta a motort a Rókavár mögött, miközben nézte, ahogy a csapata lekászálódik a buszról. Szótlanul várt Andrew közeledtéig, akit a kezével állított meg.

– Légy eszednél!

Andrew csak legyintett: – Tudom, tudom.

Neilnek lövése sem volt arról, hogy Wymack tényleg bízott-e Andrew-ban, de az edző csak bólintott és az útjára engedte a játékost. Andrew kettesével szedte a lépcsőket lefelé, és ugyanezzel a sebességgel vette célba a kolit. Wymack megvárta, míg mindannyian beértek az épületbe, csak azután hagyta ott őket. A fiatalok felmásztak a harmadik emeletre, de Dan Andrew-ék szobaajtaja előtt állt meg.

– Figyu – kezdte, miközben Andrew kinyitotta az ajtaját – ebédeljünk együtt, mint egy rendes csapat. Nem kell a ma reggelről beszélgetnünk, ha nem akarsz.

Andrew úgy csinált, mint aki gondolkodik a dolgon: – Nem.

Kinyitotta az ajtót, majd félreállt, és jelentőségteljesen Kevinre nézett, aki engedelmesen megindult befelé.

– Ne aggódj, Kevin! Majd együtt megoldjuk – próbálta megnyugtatni Dan.

Kevin visszanézett a lányra, de nem volt ideje válaszolni. Andrew a hátára tette ugyanis a kezét, és egy erőteljes mozdulattal besegítette a szobába. Dan mérgesen szuggerálta Andrew-t, miközben Aaron és Nicky is bevonultak a lakrészbe. A szörny a lányra vigyorgott, majd becsapta az ajtót az orra előtt.

– Seggfej – morogta Matt.

– Zaklatottak – magyarázta Renee. – Nem tudtak segíteni neki.

– Nem is kellett – kontrázott Matt. – Neil intézkedett helyettük.

Bementek a fiúk szobájába, ahol a kanapén összegabalyodott Seth és Allison látványa fogadta őket. Valami film ment a háttérben, és még volt rajtuk ruha, igaz, alig. Egyiküket sem izgatta különösebben, hogy a többiek rájuk törtek. A csapatot sem hatotta meg nagyon a dolog, mintha ez mindennapos jelenség lett volna, Neil azonban zavartan félrenézett. Allison mindössze annyit tett, hogy az egyik díszpárnát az ölébe vette, ezzel takarta el a rajta lévő rózsaszín tangát.

– Nagyon kicsípte magát – bökött Neilre.

– Kathy meglepetésvendége volt – magyarázta Dan. – Kathynek a friss hír kellett, Kevin pedig a hírverésért csinálta. Felvettétek?

– Nem néztem meg. Volt jobb dolgunk is.

– Tévedsz – felelte Matt.

Dan oldalba könyökölte a srácot. – Azt most lőjétek ki egy kicsit! Beszélnünk kell. Valami elbaszódott ma reggel.

– Rókák vagyunk. Valami mindig elbaszódik – mondta Seth, de azért kibányászta a távirányítót a kanapé párnái közül, és kikapcsolta a tévét.

Dan rögtön a lényegre tért. – Riko is ott volt.

Seth egy pillanatig tátott szájjal bámult rá, majd nevetésben tört ki. – A felvételen, vagy mi?

– Kathy pár méterre ültette le őket Kevinnel egymástól, és arról faggatta őket, miért váltak el – folytatta Matt.

Seth arrébb lökött egy párnát: – El kellett volna mennem. Nagyon kiakadt? Tuti totál kivolt.

– Seth, pofa be! – rótta meg Dan. – Ez nem vicces.

– Egész jól bírta, miután Neil kiosztotta Rikót – folytatta a sztorit Matt. – Elég nagy szája van. Sikerült úgy beállítani a dolgokat, hogy Riko az önző barom, aki azonnal átlép a barátain, amint erre alkalom adódik. Szerintem meg kéne néznetek a felvételt később.

Seth kétkedő pillantásokat vetett Matt felé, míg Allison felhúzott szemöldökkel Neilt faggatta. – Mit mondott a szörny?

– Kábé a szemöldökéig be volt drogozva – válaszolta Dan. – Abby ellenőrizte, hogy hazafelé is bevegye az adagját, de javaslom, kerüljétek el a hétvége további részében.

– Szóval csak a szokásos – kommentálta Seth.

Renee kivárta az egy perces csendet, majd mikor úgy tűnt, lezárták a nehezebb témákat, felvetette. – Más is akar ebédelni? Mindjárt éhen halok.

Rendeltek pár pizzát. Míg vártak, Allison és Seth felöltözött, Neil pedig a hálószobájának rejtekében szabadult meg a fellépéskor viselt ruháitól. A fiókja mélyére süllyesztette őket, a mindennapokban hasznosabb ruhái alá. Helyettük egy agyonhasznált farmert és egy túl nagy pólót húzott magára. A csapat pár óráig elszórakoztatta magát a kajával és a filmezéssel. Utána a közelgő évad felé terelődött a beszélgetés. A felsőbbévesek legalább olyan lelkesen beszéltek a Hollókról, mint Neil. Allison nem sokáig bírta a temetői hangulatot, a bankettre terelte a szót.

– Holnap elmehetnénk vásárolni – vetette fel Allison – Biztos csomó ideig tart majd, míg megtalálom a tökéletes ruhát. Ti pedig – folytatta Mattre és Seth-re bökve – azt a feladatot kapjátok, hogy valami normális cuccot találjatok Neilnek. Láttam már a teljes ruhatárát, és nem bízom benne, hogy képes értelmesen felöltözni egyedül.

– Vagy egyszerűen csak nem megyek – dobta be az ötletet Neil.

– Muszáj jönnöd. Csapatesemény – válaszolta Dan.

Kopogtak, és mivel Dan volt a legközelebb az ajtóhoz, ő nyitotta ki azt. Nicky várakozott a folyosón mosolyogva, de szemmel láthatóan feszülten.

– Mennyire gázos a helyzet? – kérdezte Dan.

Nicky összerezzenve válaszolt. – A szépfiúd tudja, hogy kell ablakot cserélni?

Matt hátrafordult a válla fölött, hogy szemrevételezze a szobájukban lévő példányt. – Megpróbálhatom, de tuti nem megyek a közelébe ma este.

– A holnap is oké – mondta Nicky. – Csak mondjuk lehetőleg még azelőtt, hogy edzőbá újra ránézne Kevinre. Háromszáz dolcsit kapsz, ha még dél előtt megoldod.

– Ha eltüntetitek Andrew-t a szobából, megnézem, mit tehetek.

– Király – felelte Nicky, majd Neilre nézett. – Andrew látni akar.

Neil az órára pillantott, majd gyorsan számolni kezdett. A napközepi adagját időben bevette, azaz mostanában lenne aktuális neki az esti. Eltűnődött, vajon be fogja-e venni. Ha az elvonás nem hülyítette volna meg eléggé Andrew-t, a drogok nélküli reakciója a reggeli eseményekre biztosan brutális lesz. Neil örült, hogy nem volt Kevin helyében ma este.

Felállt, és követte Nickyt Andrew-ék szobájáig. Azóta nem volt itt, hogy átjött lecseszni őket, amiért a cuccai között matattak, és mivel a banda eléggé figyelt arra, hogy mindig zárva tartsák az ajtót, fura érzés volt belépnie. Elsőnek Kevint látta meg, aki egy méretes babzsákfotelben kucorgott az ajtónak háttal. Aaron a konyhában mosogatott, de nem nézett fel, ahogy elhaladtak előtte. Nicky a folyosó felé irányította Neilt, majd csatlakozott Kevinhez. Neil belépett a sötét szobába, és becsukta az ajtót maga mögött.

Az unokatesók a szekrényeket egymás mellé tolták és az ablak alá helyezték. Ezeken ült most Andrew előrehajolva, karjait átkulcsolva a lába körül. Neil vérszagot érzett, úgyhogy szemügyre vette az ablakot Andrew mögött. A nappaliban Andrew leszedte a szúnyoghálót, hogy zavartalanul cigizhessen, de itt még a helyén volt. Valószínűleg ez mentette meg a kezét, mikor lyukat ütött az ablaküvegbe.

Andrew nem nézett fel Neilre, hanem a térdei között lógó véres végtagot bámulta. Újra meg újra megmozgatta az ujjait, mintha azt ellenőrizné, mennyi kárt okozott.

– Tönkrevághattad volna a kezed ezzel – mondta Neil.

Andrew felnevetett: – Ó, és mi lenne akkor velem?

– Kikerülnél a csapatból. És mi lenne akkor Kevinnel?

Andrew nem válaszolt. Neil átvágott a szobán, hogy megálljon Andrew előtt, aki nem nézett fel, de elég szélesen vigyorgott, hogy látszódjanak a fogai.

– Neil, olyan kiszámíthatatlan vagy, hogy az szinte már fáj – jegyezte meg Andrew. – Mikor utoljára beszéltünk, még attól féltél, Riko felismer. Azaz vagy hazudtál nekem, vagy meggondoltad magad. Remélem, az utóbbi, mert utálom, ha hazudnak nekem.

– Nem gondoltam meg magam – jegyzete meg Neil. – De nem volt más választásom.

– Mindig van választás.

– Valamit mondanom kellett.

– És pont ezt? Élő adásban kötöttél bele Rikóba. Ugye tudod, hogy ezt nem fogja tűrni? Milyen érzés a célkereszt a hátad közepére festve?

– Ismerős – vallotta be Neil.

Andrew kiegyenesedett, és az ablaktáblának dőlt. Neil lepillantott a most ölbe ejtett sebesült végtagra, de az alvadt vértől nem tudta megállapítani, mennyire súlyos a sebesülés.

– Pár nap múlva mindent tudni fog rólad.

Mikor Neil újra a szemébe nézett, az rámosolygott. – A pénz jobb motiválóerő, mint a vér, és Riko mind a kettőnek a birtokában van. Ki fogja deríteni, hogy álljon bosszút, és nem fog sokáig tartani, míg rátalál a kihűlt nyomaidra. Szerinted az ő összeköttetéseivel mennyi ideig tart majd, hogy rájöjjön az igazságra?

Neil egészen megszédült a rátörő rosszulléttől. – Fogd be!

– Mit teszel majd, ha rájön? Elmenekülsz?

– Tudod, hogy igen.

– Tudom – mondta Andrew. – Látom rajtad. A tekintetedből látszik, hogy a koli összes kijáratáról tudsz.

Neil elfordult, de Andrew gyorsabb volt nála. Előrenyúlt, és megragadta Neilt a gallérjánál fogva, így meggátolta, hogy lelécelhessen. Az ujjai ragadós vérnyomot hagytak Neil nyakán. A csapdábaesett hátranyúlt, hogy lefejtse magáról Andrew kezeit, de nem járt sikerrel.

– Hé, Neil! Neil, figyelj! A menekülés nem fog most már megmenteni.

– Engedj el!

– Hát nem érted? A futás csak addig volt opció, míg senki nem figyelt rád. Ezt te is tudtad júniusban. Ezért akartál lelépni október előtt. Elmehettél volna, mielőtt Riko megtudta, ki vagy. Azelőtt kellett volna elhúznod, hogy a hű rajongói előtt belekötöttél volna. Most már nem mehetsz el. Riko tudni akarja, ki állt ellen neki, és ki fogja deríteni. Többé nem menekülhetsz a múltad elől.

– Meg kell próbálnom.

Andrew hümmögve jelezte egyet nem értését. – Semmit nem kell. Megint rosszul gondolkodsz: nem csak egy választási lehetőség létezik. Azt hittem, nem akarsz elmenni.

– Nem akarok – ismerte be Neil.

– Mi bírna rá a maradásra?

A kérdés annyira váratlan volt, hogy Neil hátrafordult. – Mi?

Andrew csendesen nevetett Neil sokkján, majd előrehajolt. – Nevezd meg és a tiéd! Mindegy, mi az, amíg itt vagy, és velünk állod a sarat.

– Nem lehet.

– De. Mindened megvan a túléléshez. Csak túlzottan berosáltál, és ezért nem látod.

– Nem értem.

Andrew nagyot sóhajtott, mintha Neil szándékosan játszaná a hülyét.

– Riko ki fogja deríteni az igazságot, de nem mondhatja el a bátyjának. Elsősorban azért, mert Riko és Ichirou nem érintkezhet egymással, mert a család más ágához tartoznak. Másodsorban, és főleg azért, mert Moriyama edző nem engedné meg neki. Ez az év Kevinről és Rikóról szól, vágod? Nem akar hírverést veled kapcsolatban, ami elterelhetné a figyelmet az ő összecsapásukról. Szabadon pokollá tehetik az életedet, és megpróbálják majd ellened használni az igazságot, de még nem árulhatják el a titkod.

– Használd fel ezt az időt, hogy minimalizáld a támadási felületed! Kevin sztárt akar belőled faragni, hát hagyd neki! Fogadd el tőle, amit adni akar, és kovácsolj belőle védvonalat! Nehéz megölni valakit, ha mindenki rászegezi a tekintetét. Érd el, hogy szeressenek, vagy utáljanak, nekem aztán tök mindegy, de érd el, hogy a figyelmük középpontjában legyél! Egy éved van, hogy kitaláld, mit akarsz.
Andrew Neil arcára tette az ujját.
– Egy évig megvédelek a Moriyamáktól, ha Kevin mellett maradsz. Jövőre a te életed a te problémád, világos?

– Miért? – kérdezte Neil. – Miért segítenél?

– Kérdezd meg később! – Andrew a véres ujjait a szájához érintette, és mögülük Neilre vigyorgott. – Jobb, ha ez nincs már közöttünk, nem gondolod? Majd Columbiában megkapod a válaszaid. Ó, még senki se' szólt, mi? Ma este velünk jössz.

– Soha többet.

– Sssh, Neil, ssh – csitította Andrew. – Ha maradni akarsz, velünk jössz kilenckor. Ha elég hülye vagy, hogy lelépj, csomagolj össze, és még előtte tűnj el! Majdnem három órád van, hogy kitaláld, mit akarsz. Hát nem vagyok nagylelkű?

– Ennyi idő nem elég.

– Kétlem, hogy korábban sosem kellett gyorsan döntést hoznod, ha a saját szűröd volt a tét. Kevinnek adtad a játékodat, hát bízd rám a bőrödet!

Andrew előkotorta a zsebéből a gyógyszereit, és egy pirulát a szekrényre rázott a dobozból. Visszapattintotta a tetőt, és a sarokba dobta a dobozt, majd a véres ujjaival felszedte a tablettát. Úgy emelte fel és vette szemügyre, mintha sosem látta volna korábban, végül a szájába vette. Miután lenyelte, a kezeit az ölébe ejtette, majd Neilre vicsorgott.

– Tikk-takk, jár az óra. Na, tűnés a szobámból!

Neil villámgyorsan lelépett, de csak a folyosóig jutott. Amint becsukódott mögötte az ajtó, lemerevedtek a lábai; kétségbeesetten próbált megkapaszkodni a falban. A pánik a gyomrából felszaladt a torkáig. Olyan erősen harapott rá a kezére, hogy vérrel telt meg a szája.

Tényleg el kellene hinnie, hogy a veszett kapus meg tudja védeni? A gondolatai azonnal a Kathy stúdiójában történtekhez kanyarodtak. Andrew pont időben érkezett, hogy megvédje Neilt. Azonnal Kevinhez kellett volna mennie, mert furcsa kis világának ő volt a közepe, de mégis Neil és Riko közé pozícionálta magát. Andrew pontosan tudta, kik a Moriyamák, és erős sejtése volt arról, hogy Neil milyen dolgokban lehet érintett, de mégis azt képzelte, közéjük állhat.

Ellökte magát a faltól, és a lépcsők felé vette az irányt. Már azelőtt futásra váltott, hogy elérte a földszintet, és olyan erővel lökte ki az ajtót, hogy az a falról csapódott vissza. A csattanásnál csak a saját szívverése volt hangosabb.

Mi lenne, ha maradna? Vajon egy őrült tinédzser tényleg elég lenne? Mi van, ha Andrew-nak igaza van, és a Rókák hírhedtsége tényleg megmentheti Neil személyazonosságát?

Nem kellene ilyen veszélyes ígéretekben hinnie, Andrew szavai mégis kísértették minden lépésénél.

No, de még van majd' három órája dűlőre jutni, hamarosan kiderül, mire jutott!