TFC 12. fejezet

Mikor Neil ébresztője másnap reggel megszólalt, vagy egy percig laposan pislogott, mert nem értette, miért is kellene felkelnie. Az órát bosszúból száműzte a párnája alá, miközben Kevin és Wymack korai halálát kívánta, majd kikászálódott az ágy szélére. Matt ébresztője akkor szólalt meg, mikor Neil már félig lemászott az ágyából. Seth csúnyának hangzó motyogással díjazta, hogy Matt nem nyomta ki rögvest a zajforrást. Az átkozódás céltáblája szintén motyogós válasza elveszett a párnák mélyén, de az sem volt túl barátságos.

Neil a létra alján megállt, hogy kidörzsölje az álmot a szeméből. Matt végre elvergődött az órájáig, és kikapcsolta az ébresztést. Seth felsóhajtott, hangosan átfordult, majd azonnal újra horkolni kezdett. A langaléta hátvéd durcás pillantással nyugtázta az akciót, majd Neilre nézett.

Pontosan annyira nyomorultul nézett ki, mint ahogy Neil érezte magát. Wymack tegnap figyelmeztette őket, hogy ma korán fognak kezdeni, de ő sem gondolhatta komolyan, hogy a Rókák nyitóbuli nélkül kezdik majd az évadot. Andrew csapata nem meglepő módon kihagyta a bulit, de Neil és a szobatársai a lányok szobájában kötöttek ki. A felsőbb évesek Neil és Renee hathatós segítsége nélkül is könnyedén elfogyasztották a nagy részét egy üveg vodkának. Akkor még úgy érezték, ez remek ötlet. Most, kevesebb, mint egy óra alvással a háta mögött, Neil már nem volt olyan biztos benne.

Valaki vadul püfölni kezdte az ajtajukat. Neil odament, hogy megnézze, ki az. A folyosón égő fények erősebben világítottak, mint Neil számított rá. Újra megdörzsölte a szemét, hogy jobban lásson, és hogy ne kelljen Wymackre néznie. A logika alapján nem lett volna lehetséges, hogy Wymack ennyire ébernek tűnjön ilyen korán, azonban mégis itt volt, teljesen kipihenten.

– Ásítást befejez, mozgást elkezd! – adta ki az utasítást Wymack, amit Neil arca előtt való tapsolással nyomatékosított. – Feladatunk van. Öt perc múlva mindenkit a buszon akarok látni!

Neil szó nélkül becsukta az ajtót és elment felöltözni.

Egy perccel később, mikor elhagyta a szobáját, még mindig hullának érezte magát, de az agya már átváltott túlélő üzemmódra. Renee egy fáradt mosollyal és integetéssel köszöntötte. Dan odabotorkált Matthez, átkarolta a srác vállát, és azzal a lendülettel el is aludt rajta. Andrew csapata érkezett meg utolsónak. Mikor Neil meglátta a merevítőt Kevin csuklóján, azonnal felébredt.

Wymack Kevinre mutatott: - Mégis hogy ébresztettek fel?

– Nem hagyták, hogy elaludjak – ismerte be Kevin, és savanyú pillantást küldött Andrew felé, aki természetesen semmibe vette ezt.

– Okos – mondta Wymack, majd a lépcső felé terelte őket. – Gyerünk.

Abby kint várakozott a buszuknál. Neil most először látta a járgányt, mivel általában elzárva tárolták, hogy megelőzzék az esetleges vandalizmust. Úgy festették, hogy passzoljon a stadionhoz: fehér háttéren narancssárga csík felül, mancslenyomatokkal díszítve. Belül a szokványos két sor ülés helyett itt csak egy volt. Az ülések olyan szélesek voltak, hogy lehetővé tették, hogy két sportoló egymás mellé üljön, vagy egy elheveredjen, ha szundikálni akar. Neil mostani állapotában a valaha létező legklasszabb busznak találta.

Andrew leghátra vezette bandáját. Abby az első sorban ült le, Matt és Dan pedig mögötte foglalt helyet, utánuk jött Renee. Neil kihagyott egy üres sort maga és Renee között. Az ablaknak dőlt, és az előtte lévő biztonsági övet szuggerálta, miközben Wymack helyet foglalt a vezetőülésben, és elindította a buszt. Hallotta, ahogy felmorrant a motor, a szeme sarkából látta, hogy távolodik a koli, ő pedig fekvő pozícióba rendezte magát. Még azelőtt elaludt, hogy elérték volna az autópályát.

Csaknem hat óra volt, mire Raleigh városát elérték Észak-Karolinában. A következő gyorsétteremnél megálltak. Abby és Renee bementek a boltba, hogy reggelit és kávét vegyenek mindenkinek. Amint elindultak, Wymack szembefordult a csapatával a busz folyosóján.

– Jól van – kezdte, de tüstént el is felejtette, mit akar mondani, amint végignézett a busz hátulján. – A  rosseb egye meg! Hemmick! Tizenöt kilométerrel ezelőtt fel kellett volna keltened őket!

– Nem akarok meghalni – felelte Nicky.

Dan megpróbálta köhögésnek álcázni a nevetését. Wymack bosszús pillantást küldött felé, ezzel jelezvén, a próbálkozás sikertelen volt, majd hátratrappolt. Dan nem zavartatta magát, és Mattre vigyorgott. Neil kíváncsian félig hátra fordult, hogy megnézze, mi okozta a galibát. Az edző egészen az utolsó sorig hátrament, kihúzta a zsebéből a pénztárcáját, majd Andrew-hoz vágta. A hangos puffanás hatására Andrew a szokásos erőteljes ébredéssel reagált.

Wymack kitartotta a kezét: – Add vissza!

A bőr nyikorgott, ahogy Andrew megmozdult. Pár perccel később a pénztárcával a kezében felült. Wymack a zsebébe dugta tulajdonát, majd visszasétált Kevinig. Elhelyezte a cipőjét Kevin legközelebbi testrészén, és egyre nagyobb nyomást fejtett ki rá.

– Ébresztő – ismételte újra meg újra, míg csaknem kiabálásig hangosodott már: – Mozogjál!

Kevin keze előbukkant a semmiből, ahogy megpróbálta Wymacket lelökni magáról. Ő azonban megragadta a könyökénél fogva, és a székéről a folyosóra rántotta a srácot. Mielőtt Kevin eleshetett volna, Wymack hátralökte, így a sportoló visszaesett az ülésre. Kevin azonnal lejjebb is csúszott, és úgy nézett ki, azonnal visszaalszik. Wymack hátulról fejen legyintette, hogy felébressze.

– Utállak – köszönte meg a kedves gesztust Kevin.

– Friss hír: nem érdekel. Ez a te fantasztikus ötleted volt!

Andrew átdőlt az egyik oldalra, és az ablaknak támaszkodott, miközben körülnézett a parkolóban. –Ott vagyunk már?

– Majdnem – válaszolta Wymack. – Tudod, mi a dolgod.

Andrew nem válaszolt, de az edző nem forszírozta a dolgot. Kevin elterelte a figyelmét, ugyanis az ex bajnok újra elbóbiskolt. Wymack megrázta a vállát, aminek semmi haszna nem volt, így álló helyzetbe rángatta, és kiadta feladatba neki, hogy a széksorok között fusson fel s alá. Neil szemei követték, ahogy elhaladt előtte. Kevin mozgásban volt ugyan, de a szemei alig voltak nyitva.

– Jó reggelt, napsugaram – köszöntötte Matt túljátszott jókedvvel.

– Baszódj meg! – morogta Kevin.

Dan hatalmasat ásított a keze mögött. – Jó látni, hogy könnyen ébredsz.

– Baszódj meg te is!

Kevin elérte a vezetőülést, így megfordult és újra a busz hátulja felé vette az irányt. Megpróbált leülni, de Wymack a vállára tett kezével megakadályozta. Kevin vette a lapot, és folytatta a kötelező egészségügyi sétáját. A kocogás ébren tartotta, de csak alig. Még mindig félig kómásnak tűnt, mikor elhaladt Neil mellett.

– Kevin – mondta Andrew, aki most először mozdult meg, mióta közeli barátságba került az ablakkal.

Kevin félúton volt, mikor meghallotta a nevét, de rögtön hátraarcot csinált. Wymack elállt az útból, hogy eljuthasson a szörny ülőhelyéig. Előbányászta Andrew gyógyszereit a saját zsebéből, és átadta az üvegcsét. Ő és Wymack nézte, ahogy Andrew előszedett egy tablettát, és folyadék nélkül lenyelte. Neil félig-meddig azt várta, hogy Andrew visszaadja az üveget Kevinnek, de Andrew végül a saját zsebébe ejtette a pirulákat.

Neil furának találta, hogy Kevinnél voltak Andrew gyógyszerei. A Sweetie'snél is ő őrizte őket. Érdekelte, miért van ez, de biztos volt abban, hogy egyikük sem válaszolna neki.

Abby és Renee megérkeztek, felszerelkezve rengeteg zacskónyi kajával és több tálcányi itallal. A Rókák örömmel majszolták a virslis sütit és a Dan által megígért fánkot. A kávénak köszönhetően sikerült felébredniük, de ez egyben emlékeztette is őket, hogy hamarosan a nemzet egyik legnevesebb talkshow-jának házigazdájával fognak találkozni. Dan, Matt és Renee szinte vibrált az izgalomtól, ahogy a busz újra útnak indult.

Tizenöt perc múlva megérkeztek a kétemeletes épülethez, ami Kathy Ferdinand műsorának adott otthont. Wymack megállt a biztonsági kapunál, és kiszállt, hogy beszéljen az őrökkel. Neil az ablakon keresztül szemlélte, ahogy az ismeretlen férfi ellenőrzi az igazolványaikat és a papírjaikat. Wymack pár perccel később visszatért a parkolócédulával és egy kupac belépőkártyával. Az ajtók nyikorogva feltárultak, és Wymack keresztülhajtott a dolgozói parkoló felé.

Ő maga szállt le először, majd félreállt az ajtóból, és ahogy a Rókák kiléptek a buszból, egyesével mindenkinek a kezébe nyomta a belépőkártyáját. Abby volt az utolsó, és le is zárta a buszt, miután kiszállt. Félúton voltak az épület felé, mikor Kathy eléjük jött, hogy köszöntse őket. Éberebbnek tűnt, mint Wymack valaha. Neil abban reménykedett, ez csak a sminkjének köszönhető, mert a természetes eredetet kizártnak tartotta.

– Kevin – nyúlt a fiúért Kathy. – Túl rég találkoztunk utoljára. Örülök, hogy ma el tudtál jönni.

– Örülök, hogy látlak – mosolygott a nőre Kevin, miközben kezet ráztak.

Kathy háta mögött Dan látványosan elalélt Matt karjaiba. Neil értette, miért cukkolódnak. Négy hosszú hónapja ismerte Kevint, és ez idő alatt mindössze egyszer vagy kétszer látta csak mosolyogni. Általában törékeny és keserű mosoly ült az ajkain. Neil mappáiban a képek között voltak olyan képek, ahol Kevin Riko mellett mosolygott, de ezek a képek többnyire a meccsek után készültek, és ezért a páros inkább győzedelmes és lekicsinylő fejet vágott. Ez a mostani mosoly teljesen más volt: Kevin nyilvánosság számára tartogatott arca. A riportereknek és a rajongóknak szólt, akik jobban jártak, ha nem ismerték az arrogáns és könyörtelen oldalát a világhírű sportoló személyiségének. Teljesen úgy nézett ki, mint egy bűbájos híresség. Neilt borzasztóan kellemetlennek találta az élményt.

Kathy mosolyogva a csapat felé fordult. A hajnali napfény megcsillant az annyira tökéletes mosolyán, hogy nyilvánvaló volt, ezt nem a természetnek köszönheti.

– Fantasztikusak voltatok tegnap este. Kevin, csodaerőd van. Ez a csapat annyival jobban teljesít, mióta hozzájuk szegődtél!

– Már előtte is felmenőben voltak – válaszolta Kevin. Neil úgy vélte, ez volt az első pozitív dolog, amit a Rókákról mondott. Általában a hiányosságaikért ostorozta őket. Megpróbálta kihallani a hazugságot Kevin szavaiban, de a másik túl jól színészkedett, így semmi nyoma nem volt annak, valóban hogy is vélekedik a csapattársairól. – Megérdemlik az első osztályú besorolásukat. Ez az év igazolni fogja!

– Ragyogó! – felelte Kathy, de már más kötötte le a figyelmét. Ugyanis kiszúrta Neilt. Éhes pillantásokkal méregette a srácot. – Neil Josten, jó reggelt! Gondolom, már hallottad a jó híreket. Múlt este 11 óta a te neved a harmadik legkeresettebb az NCAA exy csatárok között. Azaz rögtön Riko és Kevin után következel. Milyen érzés?

Neil gyomra hirtelen mintha a bokájához költözött volna. – Nem is tudtam.

– Nem beszéltél vele? – kérdezte Kathy Kevintől.

– Nem gondoltam, hogy beszélnünk kéne róla.

– Miről? – kérdezte Neil.

– Azt akarom, hogy szerepelj a mai adásomban – jött a válasz Kathytől.

Neil valószínűleg rosszul hallotta. Értetlenül bámult a nőre és a csattanót várta.

– Mindenki azt akarja tudni, ki is vagy te valójában – tárta szét látványosan a karjait a műsorvezető. – Te vagy a Rókák új rejtélyes csapattagja, a kis arizoniai kezdő. Hernandez edző azt mondja, egy év alatt tanultál meg exyzni úgy, hogy a szakkönyveket bújtad és bejártál az edzésekre. Kevin azt mondja, az amerikai válogatotthoz fogsz igazolni, miután végzel. Ez hatalmas nagyravágyás egy ilyen szerény kezdet után, nem gondolod? Ideje debütálnod.

– Nem – mondta Neil. Most Kathy bámult vissza rá. A fiú megrázta a fejét. – Nem. Nem akarom.

Kathy mosolya kissé megingott. Kinyúlt, azzal a szándékkal, hogy Neil vállára teszi a kezét, de ő elhátrált az érintés elől. Abby intett a háttérben, figyelmeztetve Neilt, hogy figyeljen a viselkedésére, de az semmibe vette.

– Ne félj! – próbálkozott Kathy. – Ha hatvanötezer ember előtt tudsz játszani élőben egy olyan játékot, amit az ESPN2 élőben közvetít, akkor igazán kibírsz nálam a színpadon tíz percet. Ez a könnyebbik része. Csak egy pár egyszerű kérdést teszek fel arról, hogy miért kezdtél játszani, milyen reményeid vannak a sporttal kapcsolatban, ilyesmik. Minden le van írva előre, szóval még a válaszaidat is átgondolhatod, mielőtt a színpadra lépnél. A rajongóid megérdemlik, hogy megismerjenek.

– Nincsenek rajongóim, és nem akarnak semmit tőlem.

– Légy eszednél, Neil! – mondta Kathy olyan hangsúllyal, hogy egyértelművé vált, hogy ő jobban ismeri a való világot, mint egy egyszerű tini. Neilben nagyon erős volt a késztetés, hogy megüsse. – Nem töltheted az egész évadot úgy, hogy a sajtó elől menekülsz, amikor Kevin Day-jel játszol.

– Azt mondtam, nem.

A türelmetlenség most először ült ki Kathy arcára. – Nem látod az összképet. Ez lehet az év, amikor tiéd a világ. Ha el akarsz érni valamit, szükséged lesz a segítségünkre. Minden tökéletesen összejött számodra. Ne hagyd, hogy ilyen hamar szétessen, különben életed végéig bánni fogod! Kevin, te megérted, ugye?

– Meg fogja csinálni – mondta Kevin.

– Nem a te döntésed – felelte epésen Neil franciául. Észre se vette, hogy elszúrta, míg ki nem szúrta Wymack éles tekintetét. Andrew és bandája tudta, hogy Neil beszél franciául. A felsőbb éveseknek később el fogja tudni majd magyarázni, ők tuti nem fognak ezen kiakadni. De Wymack akárcsak Andrew – hallotta már Neilt folyékonyan németül beszélni. Neil összeszorította a fogait, és nem nézett az edzőre. – Nem vagyok hajlandó színpadra lépni.

Kevin mosolya egy pillanatra sem ingott meg, de hidegen csengtek a francia szavak, amiket mondott:

– Hülyeséget csinálsz.

– Nem szerepelhetek a tévében.

– De már szerepeltél – mondta Kevin. – Vagy megteszed ezt ma, vagy mi ketten végeztünk. Mosom kezeimet, és te egyedül küzdhetsz meg a középszerűséggel. Visszaadhatod a pálya kulcsait Wymacknek, ha visszaértünk. Nem lesz rá többé szükséged.

Olyan érzés volt, mintha mellkason vágták volna. – Ez nem fair.

– Megígérted nekem, hogy megpróbálod, vagy sem?

– De ez nem.... Nem akarok...

– Megígérted vagy sem?

Neil azt hitte, a torkán akad az összes kimondatlan tiltakozás és ellenérv. Biztos volt benne, hogy pillanatokon belül viszontlátja majd a reggelijét. Émelygett a gondolattól, hogy fellépjen a színpadra, és hagyja, hogy lefilmezzék, de közel sem volt olyan rosszul ettől az opciótól, mint attól, hogy Kevin kizárja. Csak november közepéig van ideje, hogy a Rókákkal játsszon, és aztán búcsút kell intenie az exynek örökké. Ahányszor csak meglátott egy naptárat, úgy érezte, egy porcikája meghal. Nem adhatta fel még a Hollók elleni meccs előtt! Azt nem élné túl.

Kevin odabólintott Kathynek, és visszaváltott angolra: – Megoldottuk.

A műsorvezető mosolya azonnal visszatért: – Fenomenális!

Intett nekik, hogy kövessék, és megindult az épület felé. Kevin a vállánál ragadta meg Neilt, hogy a nő után lódítsa. Neil kifordult az érintésből, és elütötte a kezét. Az újra utánanyúlt, de Matt átnyúlt a srácon, és hátralökte Kevint. Abby suttogva figyelmeztette őket, hogy viselkedjenek rendesen, de a két érintettet túlzottan lekötötte, hogy egymást méregessék, így nem figyeltek rá.

Kevin hátralépett, és így Andrew is bekerült Neil látóterébe. Andrew oldalra döntött fejjel vette szemügyre Neilt, aki elkövette azt a hibát, hogy visszanézett rá.

Úgy tűnt, elkezdtek hatni Andrew gyógyszerei, mert vidám és gúnyos volt a mosolya: – Te olyan hülye vagy.

Andrew-nak igaza volt, és Neil nem is pazarolta arra az idejét, hogy megpróbálja megcáfolni. Megfordult inkább, és Kathy után indult.

Dan pár lépés múlva beérte: – Neil? Nem kell megtenned, ugye tudod?

Neil csak megrázta a fejét, mert túl mérges volt, hogy válaszoljon.

Kathy átadta a csapat vezetését pár munkatársának. Az egyikük gyorsan végigdarált pár szabályt arról, hogyan is kellene a stúdióban viselkedniük. A Rókák különváltak, hogy elfoglalják a helyeiket, míg Neilt és Kevint másfelé terelték. A folyosó végén, a sarkon befordulva megérkeztek az öltözőbe. Az őket kísérő asszisztens lemért gyorsan pár dolgot a fiúkon, majd eltűnt.

Neil hangulata csak tovább romlott, mikor felmérte, hogy az öltözőt egyszobásra tervezték, és sehol nem tud elbújni Kevin elől. Az egyik falat beborították a kivilágított tükrök. Az előttük lévő asztalkák előtt hat szék várakozott. A szoba közepén egy üres ruhaakasztó volt. Neil keresztbe fonta a karjait, és erősen szorította őket, hátha ezzel a bőre alá rejtheti a sebeit.

A kísérőjük visszatért egy csomó ruhával, és megígérte, hamarosan megérkezik a sminkes is, majd újra elszelelt. Kevin mosolya azonnal eltűnt, mihelyst az asszisztens becsukta az ajtót maga mögött. Végignézte a hozott ruhákat, majd egyet Neil felé dobott, aki hagyta, hogy a ruha a lábai előtt a földön landoljon. Kevin rábökött.

– Öltözz át! – adta ki a parancsot, de amikor Neil nem mozdult, így folytatta: – Jobban érdekel, hogy leblamálsz a felvételen, mint a sebeid. Nőj fel!

Neil dühösen méregette a másikat, amíg Kevin el nem kezdett öltözni, aztán felmarkolta a ruháit, és hátat fordított Kevinnek. Az új ingét ráhúzta arra, ami most rajta volt, aztán leküzdötte magáról az alsó réteget. Nem volt könnyű, de legalább a bőrének nagy részét rejtve tudta tartani így. A nadrágcsere egy fokkal könnyebb volt, mivel a legtöbb sérülés a felsőtestét díszítette. Kényszeresen simította le magán az inget, majd a polcokhoz vitte a ruháit. Olyan messze helyezkedett Kevintől, amennyire csak lehetett.

– Ne gyerekeskedj! – rótta meg Kevin.

– Nem kéne ezt csinálnom...

– De, kéne, és jól fogod csinálni, valahogy – Kevin megnézte magát a tükörben, majd gyengéden megigazgatta az inge ujjait. Némi vívódás után levette a nadrágtartóját, és félrerakta.

– Figyelj Kathyre, de ne hagyd, hogy elnyomjon! Ez a műsor rólunk szól, nem róla, nem ő a sztár.

– Mosolyogj és hazudj! – mondta Neil a saját tükörképének.

– Nem kell hazudni – nyugtatta Kevin. – Csak az exyről fog beszélni.

– Nem kell hazudni – ismételte Neil. – Mondod ezt te, aki épp most hazudtál a képébe arról, mennyit is érnek a Rókák, és azt mondtad az ESZB-ne... – akadt meg ezen a ponton Neil, mert képtelen volt arra, hogy kimondja a dolgot. Előredöntötte a fejét, homlokát a tükörnek támasztva. Számolta a lélegzetvételeit, hogy megakadályozza a rátörő pánikot, de olyannyira remegett még így is, hogy az szinte már fájt. Ökölbe szorította a kezét, és megpróbálta pusztán az akaraterejével megállítani a remegést.

– Ki mondta el az ESZB-nek a mit? – kérdezte Kevin.

Neil becsukta a szemét. – Miért mondtad, hogy bekerülhetek a válogatotthoz?

– Mert ha felhagysz ezzel a lehetetlen viselkedéssel, és azt csinálod, amit mondok, akkor van esélyed.

Andrew nem hazudott. A cikkek se hazudtak. Kevin a durva szavai és tapló türelmetlensége ellenére hitt a Neilben lévő lehetőségekben. Edzeni akarta őt. Játszani akart vele, és azzá a sztárrá akarta formálni, aki ő maga volt valaha. Kevin sosem bocsátaná meg Neilnek, ha figyelmeztetés nélkül lelépne, és Neil utálta ezt a gondolatot. Bármennyire is bonyolult volt Neil Kevinnel kapcsolatos rögeszméje, az igazság tagadhatatlan volt: nem akarta, hogy Kevin utálja őt.

– Szóval, mit mondasz majd Kathynek? – kérdezte Kevin.

– Hogy utállak – motyogta Neil.

– Nem utálsz.

– Honnan tudnád?

– Mert ha így lenne, Andrew nem engedne a közelembe.

Neil kinyitotta a szemét, és hátrafordult, hogy Kevinre nézzen. – Igaz. Csaknem megfeledkeztem a házőrződről. Őt hogy nyerted meg?

– Ha tudod, hogy a másik mit akar, könnyen befolyásolhatod. Íme a példa – intett Kevin Neil felől a szoba felé, amiben álltak.

– Azt hittem, Andrew semmit nem akar.

Kevin nem vette a fáradtságot, hogy elmagyarázza. Csöndben vártak, míg a sminkes meg nem érkezett. Kevin engedte be őket, mikor kopogtak. Csupa mosoly és udvarias báj volt, miközben dolgoztak. Mikor mind a ketten elkészültek, átterelték őket az előcsarnokba, hogy várakozzanak. Egy szélesvásznú tévé mutatta a színpadot, ami jelenleg üres volt. Neil a falon lévő órára pillantott, ami azt jelezte, még tíz percük van. Azzal töltötte a hátralévő időt, hogy átfutotta az előtte lévő kérdéseket. A többség elég alapvető volt, pontosan olyan kérdések, amiket a csapattársai kérdeztek tőle a nyár elején.

A műsor kezdete előtt kicsivel valaki jött Kevinért. Neil nézte, hogy elmennek, majd visszapillantott a tévére. Pontosan hétkor felhangzott a főcímdal, és Kathy tapstól kísérve besasszézott a színpadra. Középen megállt, meghajolt, majd integetéssel köszöntötte a reggeli nézősereget.

– Hölgyeim és uraim, jó reggelt! Tudom, sokak számára még korán van így, szombat reggel, de fantasztikus műsorral készültünk önöknek! Négy tehetséges fiatal lesz a vendégünk a Mennydörgő Kobold nevű nagyreményű együttestől. – Itt egy kis hatásszünet következett az ujjongásoknak helyet hagyandó.

– De a ma reggelt indítsuk a tegnap éjszakával, és az NCAA exy évadának kezdetével!

Ezt a bejelentést még hangosabb ujjongás követte. Kathy vigyorogva sétált fel s alá a közönség előtt.

– Hányan voltak a tegnapi meccsen? Ó, hűha!

– Hányan nézték a tegnapi meccset otthonról, ahogy én? – kérdezte, miközben felemelte a kezét, majd nevetett a közönség reakcióján.

– Valószínűleg néhányan már teszik a tétjeiket a szezon rangsorát illetően, és hogy kik a legígéretesebbek. Igaz? Úgy tűnik, van esély, hogy ez legyen minden idők legjobb főiskolai évadja. Gondoljanak csak a változásokra, a hihetetlen lehetőségekre! Erről is fogunk ma beszélni, de ehhez szükségem van pár különleges vendégre.

– Csaknem egy éve volt nálunk utoljára, és közel kilenc hónapja volt az utolsó nyilvános szereplése. Örömmel mutatom be a mai nap első vendégét, az amerikai válogatott, a Baltimore-i Vadmacskák és az Edgar Allan Hollóinak korábbi kezdő csatárát, és a Palmetto Állami Egyetem Rókáinak jelenlegi kezdő csatárát, Kevin Dayt!

Majdnem nem ért végig a bemutatáson: a kilenc hónapos megjegyzésnél a nagyobb exy rajongók észbe kaptak, és mire a pozíciók felsorolásáig ért, már szinte az egész közönség tombolt. A kamera Kevint követte, ahogy oldalról a színpadra lépett. A stúdió biztosította drága ruhák és az arcán lévő mosoly miatt Kevin pont annyira bálványnak nézett ki, mint ahogy Kathy beállította. Megfogta a nő kezét, amikor a színpad közepére ért, majd odahajolt és egy puszival köszöntötte, végül a közönség felé fordult. Kathy magasba tartotta a kezeit, miközben Kevin széles mosollyal integetett a nézőknek.

Csaknem örök időkig tartott, mire lecsillapodtak a kedélyek, de addigra Kathy már elfoglalta a helyét az asztal mögött. Két kanapé volt a színpadon, az asztal két oldalán. Kevin a jobb oldalira ült le, féloldalasan, hogy lássa Kathyt és a közönséget is. A műsorvezető áthajolt az asztalon, Kevinre mosolygott, és hihetetlenül elégedettnek tűnt magával. Neil gyanította, már a műsor statisztikáin jár az esze.

– Kevin, Kevin, Kevin – ismételgette a nő, és ezzel szinkronban rázta a fejét. – Még most sem hiszem el, hogy sikerült rábeszélnem téged erre. Remélem, nem haragszol meg rám, ha azt mondom, furcsa egyedül látnom téged. Mintha egy egész fele lennél.

– Legalább elnyújtózhatok – mondta Kevin, és ezzel elkerülte, hogy valós választ kelljen adnia. – Lehet, hamarosan meg is teszem. Nem is értem, hogy várhatod el, hogy éber és prezentálható állapotban legyek a tegnapi meccs után!

Kathy felnevetett, majd felemelte a kezét. – Lehet, igazad van. De elég jó formában vagy, mint mindig.

A közönségből valaki hangosan fejezte ki az egyetértését, és Kevin nevetve köszönte meg a bókot.

Kathy töltött egy kis vizet mind a kettejüknek, majd az asztal szélére tette a poharat, ahol Kevin is elérhette.

– Beszéljünk akkor a tegnap estéről. Először is, mit jelent, hogy elkezdődött az évad, és te narancssárgát viselsz? Nem sértésnek szánom sem neked, sem az új csapatodnak, de miért igazoltál át Palmettóba? Amennyire tudom, segédedzőként vettek fel, de amint megtudtad, hogy újra játszhatsz, a Rókákhoz szerződtél. Pedig biztos voltak más lehetőségeid is. Miért választottál egy ranglista alján lévő csapatot, mikor korábban a lista elején voltál?

– Wymack edző az édesanyám barátja volt. Ahogy biztos tudod, anyámtól tanult meg játszani. A halála után, és még azután is, hogy Moriyama edző befogadott, Wymack edző tartotta velem a kapcsolatot. – Kevin üres tekintettel vette szemügyre a bal kezét. – Múlt decemberben azt hittem, sosem játszhatok többé. Szét voltam esve. Wymack edző volt az egyetlen, akihez úgy éreztem, fordulhatok, és ő nem hagyott cserben. Ő és a csapata azonnal kérdés nélkül befogadtak. Élvezem a velük való munkát.

Kathy átnyúlt az asztalon, és megfogta Kevin bal kezét. Kevin végre felnézett a sebeiről a műsorvezető arcára, és elmosolyodott. Kathy visszamosolygott, és azt mondta: – Be kell valljam, azt hittem, ősztől újra az Edgar Allannél leszel. De teljesen mindegy, hol vagy, fantasztikus téged újra játszani látni! Ezért megérdemelsz egy nagy tapsot!

A közönség örömmel tett eleget a felszólításnak.

Kathy megszorította Kevin kezét, majd elengedte.

– Nem túl szerencsés, hogy pont a Breckenridge volt az első ellenfeletek, igaz? Te három pontot szereztél, az ötödéves Seth Gordon másik kettőt, és a legújabb csapattársatok szintén kettőt. Beszéljünk hát egy kicsit Neil Jostenről!

– Jól van.

– Te aztán tudod, hogy kell felkavarni az állóvizet, igaz? Mégis mit gondoltál, amikor egy olyan kezdőt választottál, mint ő?

– A Rókáknak pontosan Neilre van szüksége – válaszolta Kevin. – Az, hogy kezdő, lényegtelen. Több száz esélyest megnéztünk, hogy megtaláljuk a cserecsatárunkat, de csak Neilnek tettünk ajánlatot. Amint megláttuk tudtuk, hogy ő kell nekünk. Csak az a szerencsénk, hogy előbb értünk oda, mint bárki más.

– Ahogy hallottam, elég sok erőfeszítésbe került, hogy megszerezzétek. Például az ESZB-nek sem adtátok ki a nevét, így van?

– Az elsődleges célunk az volt, hogy Neilt biztonságban tudjuk. A tavasz elég megterhelő volt a Palmetto számára. Tudtuk, mihelyst nyilvánosságra kerül a neve, felkerül a célkereszt a hátára. Az ESZB kezdetben nem lelkesedett ezért a megoldásért, de végül támogattak a döntésünkben.

– Azt hittétek, az ESZB nem tudna titkot tartani?

Kevin nem válaszolt azonnal, valószínűleg azt próbálta kitalálni, hogyan tudná a legtapintatosabban kifejezni magát. – Hadd fogalmazzam meg másként! Három ember úgy tud titkot tartani, ha abból kettő halott. Nem sértésként mondom, de legyünk őszinték! Tizenhatan vannak az ESZB-nél, és az egyikük egy másik nagyon versenyorientált csapat edzője. Még a titokban továbbmondott pletyka is tönkreteheti valakinek az életét.

Ezt az igazságot Kevin kénytelen volt a saját kárán megtanulni. Az ESZB-ben folyó csacsogás vezetett ugyanis a közte és Riko közötti balhéhoz.

– Mennyi munka és erőfeszítés egyetlen emberért – reagált Kathy. – Alig várom, hogy kiderüljön, mihez kezdesz vele.

Kinyílt az ajtó, és valaki behajolt, hogy intsen Neilnek. – Egy perc. Ideje menni.

Neil felállt, és követte az asszisztenst a folyosó végéig. A nőnek, aki ott várt rájuk, volt egy rádiója, ami Kathy fülesével volt összekötve. Végignézte Neil kinézetét, hogy minden rendben van-e, majd leokézta Kathynek.

– Miért nem nézzük meg közelebbről? – kérdezte Kathy. – Lássuk ki is az, aki leváltotta Riko Moriyamát Kevin mellől! Bemutatom Neil Jostent, a legújabb palmettói Rókát!

Neil összeszorította a fogait, majd tudatosan ellazította az arcizmait. A közönség már előre tapsolt, és Dan Neil nevét kiabálta. Neil magában mélyre temette a fenntartásait, majd átsétált a színpadon, Kathy asztaláig. A nő felállt, hogy kezet rázzon vele, majd a Kevin melletti hely felé intett. Egyszerre ültek le. Kathy Neilnek is töltött egy kis vizet, és Kevin továbbadta a poharat az újoncnak.

– Hát nem érdekes? – kérdezte Kathy a közönséget. – Kevinnek újra van egy társa.

A kezébe támasztotta a fejét, majd áthajolt az asztalon, hogy Neilre mosolyogjon. – Nem túlzok, mikor azt mondom, az egész ország rólad beszél, Neil. Te vagy a zöldfülű, aki felkeltette a nemzeti bajnokunk figyelmét. Ez csak a mesékben lehetséges, nem igaz? Hogy érzed magad?

– Mint aki nem érdemli meg mindezt – kezdte Neil. – Millportban mindent beleadtam, mert tudtam, hogy az az egyetlen lehetőségem. Sosem gondoltam volna, hogy Arizonában Kevinbe botlok.

– Micsoda szerencse, hogy mégis így történt! Természetből fakadó tehetséged van a játékhoz, kár, hogy olyan későn kezdted. Csak képzeld el, hol lehetnél most, ha néhány évvel korábban nekiállsz! Talán az Edgar Allannél vagy a nemzetiben játszhatnál, ha Kevinnek igaza van a tehetségeddel kapcsolatban. Miért vártál ilyen sokáig?

Neil az ifi csapatára gondolt, és megpróbált hihetően hazudni. – Korábban sosem érdekeltek a csapatsportok. Millportban csak azért próbáltam ki, mert új voltam a városban, és azt hittem, majd ez megkönnyíti, hogy megismerjem a többieket. Nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.

– Ha zavar a dolog, én szívesen átveszem a helyed – kacsintott rá Kathy. – Nem bánom, ha közelebb kerülhetek Kevinhez.

– Tényleg elválasztanál egymástól két csatárt? – kérdezte Kevin.

– Lehetséges ez egyáltalán? – kérdezett vissza Kathy. – Nem titok, hogy tavaly volt némi ellenségeskedés közted és a Rókák csatárai között. Tegnap este láthattuk, hogy még mindig vannak problémák köztetek Seth-tel. Ez mintha nem lenne igaz ti kettőtökre.

Neil Kevinre pillantott, de Kevin nem javította ki az előző állítást. – Seth májusban végez, így kisebb az esély vagy a szükség arra, hogy összecsiszoljuk a stílusunkat. Neil viszont még csak most kezd. Vele rengeteg időnk van még.

Kathy azonnal ráugrott erre a megfogalmazásra. – Ez azt sugallja, hosszú távon tervezel a Rókáknál maradni. Nem akarsz visszatérni az Edgar Allanhez? A döntésed mennyiben függ attól, mennyire sikerül hozzászoknod a jobbkezes játékhoz az évadban? Vagy mindenképpen Palmettóban akarsz végezni?

Neil füle szinte csengett a hosszú szünettől, amit Kevin hagyott. – Szeretnék addig maradni, míg Wymack edző szívesen lát.

Neil újra Kevinre pillantott, mert nem értékelte a ködös feleletet.

– Ó, a Hollók biztos nem örülnek ennek a válasznak – mondta Kathy. – Nagyon hiányzol Rikónak.

– Ősszel újra találkozunk.

– Valóban. Most már ők is a ti kerületetekhez tartoznak – folytatta Kathy. – Mi a váltás fő oka?

– Nem tudhatom Moriyama edző indítékait.

– Azt akarod mondani, hogy nem mondták el neked? – Kathy meglepetése valódinak tűnt.

– Mind nagyon elfoglaltak vagyunk, így nehéz tartani a kapcsolatot.

– Jól van – mosolyodott el szélesen újra Kathy. – Van egy meglepetésem számodra.

A hangszórókból felhangzott a zene: valami sötét dallam domináns dobokkal. A tömeg azonnal talpra ugrott, és skandálni kezdték: – Király! Király! Király!

Neil rájuk nézett, mert ismerősnek tűnt a zene, de nem tudta honnan; remélte, a nézők tévednek. Könnyen kiszúrta a Rókákat, mivel ők voltak az egyedüliek, akik mozdulatlanul ültek, lemerevedve a sokktól. Visszafordult Kevin sápadt arca felé.

A szeme sarkából mozgást látott, így a színpad széle felé fordult. A belépő férfi ugyanúgy volt felöltöztetve, mint Kevin: tetőtől talpig feketében. Amikor Kathy kezéért nyúlt, a ruhájának ujjai hosszan követték, mint az iskolai meccseken a holló jelmez. A bal orcáját díszítő egyes mindenki számára egyértelműen jelezte, ki is érkezett meg.

Kilenc hónap telt el azóta, hogy Riko Moriyama és Kevin Day utoljára ugyanabban a szobában volt. Kilenc hónapja, hogy Riko szétzúzta Kevin kezét, és most újra szembenézhettek egymással – élő tévéadásban. A közönség tombolt, örömmel üdvözölte Kathy meglepetését, de nem voltak elég hangosak, hogy Neil számára is elnyomják a mellette megszólaló Kevin csöndes hangját.

Kétségbeesett imának érződtek a szavai.

Ha nem bírod a stresszt, itt a következő fejezet!

TFC 11. fejezet

A csütörtöki izgalmak a nyomába sem értek a péntekieknek. Az éjszaka folyamán az egész iskola vibráló narancs-fehérbe öltözött. Szalagok és lobogók csüngtek minden villanypóznáról. Diákbandák vették birtokba az amfiteátrumot, ahol rövid koncerteket adtak, a reggeli iskolaújság pedig részleteket közölt a délután várható parádéról. A szurkolólányok kis csapatokba verődve járták a kampuszt, és libbenő szoknyával, széles mosollyal hangolták fel az egyetemistákat, ahol csak tudták.

A kampusz körüli forgalom iszonytató volt, ahogy a nézők besereglettek és kényelembe helyezkedtek az egymást érő idénynyitó mérkőzésekre. Egy Róka sem számított győzelemre ma este, lévén ősellenségük, a Breckenridge ellen játszottak. Amíg az Edgar Allan bele nem szólt, a Breckenridge volt a legnagyobb és legsikeresebb csapat a kerületben. Szerencsére a futballcsapat kilátásai sokkal jobbak voltak a szombat délutáni mérkőzésre. Több, mint lehangoló volna, ha a Palmetto mindkét nyitómeccsét elvesztené.

A kampuszrendőrség teljes erejével képviseltette magát aznap; irányították a forgalmat, és megakadályozták, hogy a vendégek megzavarják a tanórákat. Neil ki nem állhatta kék egyenruhájuknak még a látványát sem, de még mindig jobb, hogy ők voltak ott, és nem a sajtó. Elég baja volt a csoporttársaival, mióta exy mezét viselte. Amerre csak járt, fennforgás támadt. Szerette volna ellógni az óráit és meghúzni magát a Rókavárban, amíg el nem érkezik az idő, de a sportolók csak komoly orvosi okból léphettek le. A sportbizottság egy-egy tagja egész nap járkált az épületekben, és a termek ablakain keresztül tartotta számon a sportolókat; Wymack lenne az első, aki tudomást szerezne Neil eltűnéséről.
Szerencsére Neil csapattársai felkészültek a galibára. A spanyolteremnél Matt várt rá, hogy átkísérje a következő órájára. Mindegy, hogy a suli támogatta-e az exycsapatát vagy sem, Neil volt a nyuszi a kalapban, aki végre előkerült. Bárki, aki követte az iskola híreit tudta, hogy az ESZB a szabályokat felrúgva védte az ő anonimitását. A fiú a nyáron időről időre ellenőrizte az interneten, hogy tényleg működik-e a dolog. Ma reggelre viszont tele volt a nevével minden.
Hasonlóan zavaró volt ráébredni, hogy Andrew nem hazudott neki májusban. Majd' minden cikk, amely tapasztalatának szánalmas hiányát taglalta, idézte Kevin szavait a hozzá fűződő nagy reményeiről. Kevin valóban mondott neki olyat, hogy egy nap még a Pályán végzi. Merész kijelentés volt egy korábbi bajnoktól, és csak fokozta a Rókák tizedik játékosa körüli felhajtást. A rá szegeződő pillantásoktól viszketett a bőre, de Matt gond és megállás nélkül vezette át a tömegen.
Matek után Renee kalauzolta el történelemre ügyesen kikerülve egy csapat szurkolólányt, mielőtt kiszúrták volna a mezeket. Allison találta meg a töri után. Neilnek lyukas órája volt, úgyhogy a lány elcipelte ebédelni vele és Seth-tel. Az újoncnak az idegesség elvette az étvágyát, de szófogadóan pakolta az ételt a tálcájára, és leült hozzájuk.
Az aznapi volt az első alkalom, hogy hármasban volt velük a többiek nélkül, és ez jobban sült el, mint gondolta volna. Segített, hogy párkapcsolatuk éppen működőfélben volt. Főleg egymással beszélgettek, csak néhány szót vesztegettek Neilre, de ő megelégedett a néző szerepével. Látni, hogy Seth másképpen is tud viselkedni, nem csak ellenségesen, lenyűgözte. Azt azonban még mindig nem tudta ésszel felérni, mit eszik rajta Allison. Egy lány ennyi pénzzel és ilyen kapcsolatokkal bárkit és bármit megszerezhetett volna, de ő mégis a Rókákat és Seth-et választotta. Neil nem hitegette magát azzal, hogy valaha is megérti ezt a döntést.
– Nos? – rángatta ki a gondolataiból a lány. – Mi lesz a partnereddel?
Az ebéd nagy részében az exy nyitó bankettjéről beszélgettek. A délkeleti régió minden iskolája megjelenik majd rajta, a Hollókat is beleértve. Neil nem tervezett elmenni rá, de még nem találta ki, hogyan úszhatná meg a dolgot.
– Nem lesz – felelte végül.
– Baromság – torkolta le Allison. – Még a szörnynek is van partnere.
Ez meglepte Neilt, de azért volt tippje: – Renee?
– Még nem hívta el Andrew-t, de egyértelmű a dolog.
Allison kis darabkákra csipkedte a pitáját, azzal itatta fel a maradék salátaöntetet. – Már áll a fogadás, hogy igent mond vagy nemet. Nagy a tét, úgyhogy hamar dönts, ha be akarsz szállni.
Az egyetlen dolog, ami közös volt a Rókákban – az exyn és a nehézségeken kívül – a különös megszállottság, amivel a leghülyébb dolgokra fogadtak. Két hete tartottak az edzések, mikor Neil felfedezte furcsa hobbijukat. Nem telt el hét anélkül, hogy ne állt volna pénzük valamin.
Neil Seth és Allison között járatta a szemét.
– Andrew és Renee...?
Seth úgy nézett ki, mint aki mindjárt kidobja a taccsot.
– Az kéne még!
Allison pedánsan megvonta a vállát.
– Renee azt ígérte, hogy nem lesz ilyen, és én hiszek neki – mondta, és kihívóan nézett Seth-re, hátha az ellenkezni mer. Párja inkább a csirkéjének szentelte a figyelmét, és csöndben maradt. Allison Neilre szegezett egy méretes kenyérdarabot.
– Kifutsz az időből. Kérd meg Aaront, hogy hozzon össze egy Veszettel! Katelyn biztos ismer egy-két csinos arcot.
Az utolsó volt Neil bakancslistáján összejönni egy pomponlánnyal. Nem voltak szép emlékei a millporti csapatról. – Ki az a Katelyn?
– Aaron nemhivatalos barátnője. Keresd meg a mai meccsen! Szánalmas, ahogy messziről ácsingóznak egymás után – Allison ránézett az órájára, és hátratolta a székét. – Rohannom kell. A tanácsadómmal talizom.
Áthajolt az asztalon, és gyors csókot nyomott Seth szájára, majd tálcástul elvonult.
Seth és Neil pár perccel később végeztek. A végzős elkísérte Neilt a beszédgyakorlatra, az óra után pedig Dan jött érte, hogy átkísérje a kampuszon a Rókavárba. A kereszteződésnél elváltak, mert a lánynak még volt egy órája hátra.
– Pihenj – adta ki az ukázt. – Hosszú lesz az este.
Neil túl feszült volt a reggeli események miatt ahhoz, hogy megfogadja a tanácsot, de azért megcélozta az ágyát.
Sok Millporthoz hasonló városban élt az évek során, és nem egyszer volt már dolga kisvárosi kíváncsiskodással és bizalmatlansággal. De valahogy a Palmetto State jobban az idegeire ment. Talán mert a mez és a csapatban betöltött szerepe figyelmet követelt. Nem tudott meghúzódni a háttérben ezekben a színekben, az esti meccs miatt meg pláne nem. Huszonegyezer ember járt a Palmetto State Egyetemre. Neil már nem csak maga miatt játszott, őket képviselte.
A péntek délutáni edzés a meccs miatt elmaradt. A csapatot háromnegyed órával a kezdés előtt, negyed hétre várták a stadionban. Matt szedte össze Neilt a hálóból 17:30 körül egy könnyű vacsira a felsőbb évesekkel. Dan végzett először és ment, hogy ránézzen Andrew pereputtyára. Nem volt felhőtlen az arca, amikor visszatért, de Matt bátorítóan megszorongatta a kezét.
– Jól lesz – tette hozzá. – Tavaly is rendben volt.
– Azt hittem, Kevin nem játszott tavaly – jegyezte meg Neil.
A felsősök egymásra néztek. Neil kettejük között járatta a tekintetét, próbálva megérteni a néma párbeszédet. Seth-ről és Allisonról sugárzott a türelmetlenség és a helytelenítés, de Renee halványan mosolygott. Matt egy grimasszal megvonta a vállát, és Danre hagyta a döntés jogát. A lány sóhajtott, majd Neilhez fordult.
– Van valami, amit még nem mondtunk el neked – kezdte. – Már egy ideje tervezgettük, de olyan nehézkesen indultak a dolgok Andrew és közted, hogy úgy gondoltuk, várunk. Nem tudtuk, hogy fogadod majd...
– Nem bíztunk benne, hogy tartod a szád – fordított Allison.
Dan ráfintorgott, de nem tagadta.
– Szóval elvileg Andrew-nak törvényileg elő van írva, hogy szedje a gyógyszerét, ugye?
Neilnek volt egy sanda gyanúja, merre tart ez a beszélgetés, de nem tudta elhinni.
– Igen, a feltételes szabadlábra helyezés feltétele volt.
– Nos, ő kötött egy saját egyezséget is az edzővel – folytatta Dan. – Csak azért szerződött le velünk, mert edzőbá beleegyezett, hogy a meccseket tisztán töltheti. Először velünk beszélte meg, elvégre mi vagyunk ott vele a pályán, de senki más nem szerezhet tudomást erről. Még Betsy sem tudja. Ő az orvosa, tuti megtiltaná.
– És mégis hogy fogja védeni a kapunkat, ha rosszul van? – kérdezte. Columbiában alkohollal és császármorzsával tompította az elvonási tüneteket, de a pályán ezt nem teheti. Neil még emlékezett az út szélén vadul remegő, s közben rókázó Andrew-ra.
– Még nincs rosszul – felelte Matt, és szemmagasságba emelte a kezét. – Andrew elvonási tünetei három fázisban jönnek elő. Képzeld el, hogy egész nap a fellegekben jársz! Aztán hirtelen elhagyod a szert. Először zuhanni kezdesz.
Kezével imitálta a zuhanást derékmagasságig. – Ez az első fázis. A másodikig nem lesz baj.
– Andrew a pénteki időbeosztását a játékunkhoz igazítja – folytatta Dan. – Fél órával kezdés előtt kihagyja a gyógyszert, és mindig az első félidőben játszik. Általában elvan az első fázissal egy félidőn át. Aztán beveszi az adagját, és az est további részében boldogan ücsörög a kispadon.
Valószínűleg emiatt aludta át a Columbiába vezető utat Andrew. Majdnem a Sweetie'sig eljutottak, mielőtt beütött volna nála a krach – gondolta Neil.
– Mi a harmadik fázis?
– Odaadod neki a gyógyszerét, különben puszta kézzel kicsontoz – mondta Matt szárazon. – Nem jó móka. Szerencsére csak egyszer láttuk ilyennek.
– Ma nem megy olyan messzire – jelentette ki Dan. – Ráadásul majd' fél pályányira leszel tőle. Csak szerettük volna, ha képben vagy – még ha két hónapos késéssel is. Mit szólsz hozzá?
– Veszélyezteti ez a meccset? – kérdezett vissza Neil.
– Nem jobban, mint bármi más – válaszolt Matt.
– Akkor nem izgat – vágta rá Neil. – Felőlem azt csinál, amit akar.
Nem ez volt a teljes igazság, de nem tudta megfogalmazni, mi aggasztja pontosan. Andrew állítása szerint utálta ezt a játékot. Akkor miért tenné ki magát a drogmegvonás agóniájának a csapattársai kedvéért? Begyógyszerezve több esélye lenne, hogy legalább szórakoztatónak találja a játékot. Jobb válasza nem volt, mint hogy Andrew talán jobban utálja a gyógyszert, mint az exyt. Érdekes ötlet volt, de Neil ma este nem ért rá ezen törni a fejét.
Pikk-pakk eltüntette a vacsorájának maradványait, és ment az előcsarnokba, ahol Andrew sleppjével találkozott. Andrew fel volt dobva, ahogy szokott, de Kevin arcáról feszültség árulkodott. Ez volt az első meccse a sérülése óta, valamint a debütálása a Rókáknál mint jobbkezes csatár. Ma tökéleteset kellett nyújtania, ha a nagy visszatérésre készült. Hogy hogyan képzelte ezt véghez vinni a gyengébbik kezével és egy ilyen csapattal a háta mögött, Neil nem tudta.
Korán elhagyták a kollégiumot, de a forgalom akkora volt, hogy így is majdnem elkéstek. A stadion a reggeli edzés óta őrültekházává változott. A parkolók tömve voltak, és biztonsági emberek grasszáltak mindenütt, elirányítva a rajongókat, vagy részeg duhajkodást keresve. Egy sornyi rendőrautó és két mentő tartotta tisztán a terepet a sportolók autóinak. A kapuk mind nyitva voltak, és az őrök fémdetektorokkal felszerelkezve várták a belépőket. Két őr tessék-lássék ellenőrizte az ajtónál, nem cipelnek-e be bármi illegálisat, majd beengedték őket a szekrényeikhez.
A társalgóban Wymack várt rájuk, aki rögvest be is terelte őket az öltözőikbe. Neil félúton járt a férfiöltöző felé, amikor Kevin megragadta a gallérját. Végigvonszolta a folyosón a hátsó ajtóhoz, kinyitotta, és belökte rajta Neilt. Az megbotlott az első lépcsőn, de aztán visszanyerte egyensúlyát és a pályán találta magát.
A Rókalyuk volt a második egyetemi pálya, amire a lábát tette. Az első az Edgar Allan Hollófészke, de az sem meccs alatt. Lehet, hogy szédítő volt a székek toronymagas sora, de semmi ugyanezen székek roskadásig tömött látványához képest. Még nem foglalták el mind a 65.000 helyet, de a háromnegyedüket biztosan. A stadion lábak tízezreinek hangjától dübörgött. A tömeg kiabálása és nevetése fülsiketítőnek hatott, pedig még nem is volt igazi okuk a zajongásra. Neil elképzelte, hogy fognak hangzani, ha a Rókák pontot szereznek. Lehet, hogy olyan hangos lesz, hogy a csontjai is belerepednek.
Nem telt bele sok időbe, hogy észrevegyék Neilt és Kevint a pályán. A legközelebbi szektor őrjöngése felébresztette az egyre távolabbiakat is. A Narancs Dallam, az egyetemi zenekar még éppen felsorakozás közben volt, de rögvest reagált a feltörő izgatottságra. A dobosok vad ütembe fogtak, és néhány trombita elkezdte az iskola indulóját. Néhány pillanattal később a diákok becsatlakoztak, torkuk szakadtából fújva a szavakat egymásnak és az üres pályának.
– Ne okozz csalódást nekik ma este! – hajolt közel a füléhez Kevin. – Azért jöttek, hogy lássák, ahogy játszol; adj nekik valami biztatót!
– Nem miattam jöttek – válaszolt Neil. – A híres Kevin Dayért vannak itt.
Kevin Neil lapockájára tette a kezét, és finoman meglökte. – Na, menj átöltözni!
Az újonc még egy utolsó pillantást áldozott a lelátókra, mielőtt visszatért volna az öltözőbe. Amikor már mindenkin rajta volt a felszerelése, Wymack az előcsarnokba hívta őket, és körbeadta a Breckenridge-i Sakálok játékoslistáját. Matt vetett egy pillantást a kezdővonalra, és elfintorodott.
– Nocsak, Seth. Úgy tűnik, a Gorilla visszatért.
– Baszki – a megszólított a kezét nyújtotta a papírt követelve.
– Legalább már az elejétől fogva komolyan vesznek minket – jegyezte meg Aaron.
– Egy hátvéd könnyen beszél – Allison elvette a listát Mattől, és Seth-nek adta.
– Gorilla? – szúrta közbe Neil.
– A 16-os, Hawking – felelte Nicky –, más néven Gorilla. 198 centi magas és 140 kilónyi tömény szarrágás. Felismered, ha meglátod, megígérem. Úgy néz ki, mint egy eltévedt rögbijátékos.
– Emellett olyan buta, mint a föld: a tavalyi kupát ki kellett hagynia az átlaga miatt – folytatta Matt. – Ez amolyan évenkénti rituálé nála.
– Hátvédet játszik – Dan vette át a szót Neilre nézve –, és imádja a bodicseket. Ne szorulj közé és a fal közé, Neil! Összetöri a legapróbb porcikádat is, ha esélyt adsz rá.
– De azért ne aggódd túl! – váltott Matt. – Valószínűleg Kevin és Seth megölésével lesz elfoglalva, és téged észre sem vesz majd.
– Ez a megnyugodott ábrázatom – mutatott Neil önnön üres arckifejezésére.
– Befejeztétek az oxigénpazarlást? – vágott közbe Wymack. – Mozogjunk! A hazai pálya a miénk a bemelegítéshez. Sima váltólövésekkel kezdünk, kétszer Andrew-nak és Renee-nek is. Andrew, maradj a mi oldalunkon! Ha egyetlen gyakorlásnak szánt lövést is megeresztesz a Sakálok térfelére bemelegítés alatt, a második félidőig szotyizhatsz.
Erre a hírre Neil is a szörnyre emelte tekintetét. Az egyelőre jól nézett ki, de talán még túl messze voltak az első szervától ahhoz, hogy megkezdődjenek az elvonási tünetek.
Wymack folytatta.
– A kezdők Seth, Kevin, Matt, Aaron és Andrew. Három cserém van minden félidőre, úgyhogy mindenki kap pihit, a kapusokat kivéve. Kevin, ha csak viszketni kezd a karod, lefelé. Légy eszednél ma este.
– Már 8 hónap eltelt – így amaz.
– Ne kockáztass rögtön az első meccseden! – beszélt a lelkére Abby is.
Kevin grimaszolt egyet, de annyiban hagyta a dolgot. A felnőttek megelégedtek ennyivel, és a sisakjaikért, ütőikért küldték a feltápászkodó Rókákat. Pozíciók szerint felsorakoztak, elöl Dannel, a csapatkapitánnyal. Wymack a fülében lévő készülékre figyelt, ami összekötötte a közvetítő fülkéjével. Amikor megkapta az engedélyt, kivezette csapatát a kispadokhoz. Neil sisakja valamelyest tompította a tömeg ricsaját, de a füle így is csengett, amint követte a Rókákat a pályára.
Tudvalevő volt, hogy a Rókák az NCAA legkisebb csapata, míg a Breckenridge az egyik legnagyobb, Neilt mégis mellbe vágta a hatalmas különbség. A drapp-fekete Sakálok felgyülekeztek a saját térfelükön, amitől a Rókák csapata szánalmasan aprónak tűnt a sajátjukon. Neil próbált ellenállni a megfélemlítettség érzésének. Mivel ez nem sikerült, inkább a bemelegítő gyakorlatokra koncentrált minden energiájával. Az erre kapott húsz perc túl gyorsan repült el, a bírók hamar leterelték őket a pályáról: a Sakálokat az északi, a Rókákat a déli kapun át.
A közvetítő hangja épp csak áthatolt a tömeg lármáján, de szerencsére a meccs kezdetének közeledtével valakinek eszébe jutott feltekerni a hangerőt. Mikor a csapatnévsor felolvasásához ért, szavai visszaverődtek az aréna falairól. Ahogy a Rókák neve elhangzott, egyesével felemelték ütőiket néma tiszteletadásként. A tömeg mindegyikre hangos hörgéssel reagált, segítségül a Narancs Dallam dobosai ütemesen püföltek bármit, ami ütőik ügyébe akadt.
– A Breckenridge-i Sakálok színeiben – folytatta a konferanszié, majd végigment a ma esti meccsen játszó ellenfelek névsorán. A Sakálok neveit fújolás és udvarias tapsolás fogadta a Rókák térfeléről, de szép számmal akadtak Sakál-rajongók is a stadion északi részén. Fúvószenekaruk rákezdett az indulójukra, amint az utolsó név is elhangzott, de a Narancs Dallam azonnal túlharsogta őket a Palmetto dalával.
A hat játékvezető kinyitotta a kapukat mindkét oldalon, majd bemasíroztak a pályára. Jelzésükre Dan és a másik csapat kapitánya felzárkózott hozzájuk félpályánál a kötelező kézfogásra és az érmedobásra. A főbíró a kezdést a Sakáloknak, a hazai pályát a Rókáknak ítélte. Három-három játékvezető lekísérte a kapitányokat, majd felsorakoztak a falhoz.
Wymack hessegető mozdulatokkal küldte a csapatot a kezdővonalhoz.
– Na, tipli kifelé, és intézkedjetek felőle, hogy azt is megbánják, hogy a pályánkra léptek! Elvárom, hogy a cseréim szurkoljanak, de ha bárki beleköt egy bíróba, azt kigolyózom. Gyerünk!
Dan az ajtóhoz vezette a játékosait, és a fal megdöngetésével jelezte, hogy készen állnak. A konferanszié bejelentette a Rókák kezdősorát támadóktól a védekezőkig. Kevin lépett pályára először, és az egész stadion őrjöngeni kezdett a láttán. Mindegy, melyik iskola színeiben, a rajongók rajongók; Kevin nyolc hónapos távollét után újra mezben állt előttük. Azt jósolták, sosem játszhat többé, de most ütővel a kezében úgy masírozott a félpályához, mintha mindig tudta volna, hogy egyszer visszatér.
Őt Seth követte a felezőnél. Dan volt a Rókák támadó osztója és félúton állt a középvonal és az első negyed között. Matt és Aaron a negyedvonalnál állapodtak meg, utolsóként pedig Andrew foglalta el a helyét a kapuban.
Eztán a Breckenridge sorakozott fel. Nicky rámutatott a Gorillára, amint az belépett, de Neil magától is észrevette.
– Ne felejtsd el megköszönni Seth-nek és Kevinnek, hogy lezúzatják magukat helyetted!
Valószínűleg viccelt, de Neil azért rábólintott. Nem szívesen találkozott volna össze a pályán egy olyannal, aki mellett Matt törékeny virágszálnak hatott.
– Hé – kezdte Nicky fürkésző pillantással, tőle szokatlan módon hezitálva. – Nem igazán beszéltünk azóta... izé... Bocsánatot akartam kérni, de aztán mindig beijedtem... Rendben vagyunk?
– Még nem tudom – felelt Neil.
Az unokatesó agyalt rajta egy ideig, majd sóhajtott.
– Hát jó.
A bírák úgy csapták be az ajtókat, hogy a hangjuk visszaverődött a falakról, majd be is reteszelték őket. A plafonon végighúzódó szellőzők és ventilátorok biztosították a levegő mozgását az arénában. A szellőzőrések átengedték a szervák és ütközések hangjait, de a játékosoknak ki kellett volna ordítaniuk a tüdejüket, ha azt akarják, hogy a pályán kívül is hallatszódjanak. Neil nem tudta, miről beszélgetnek, míg várják a kezdést, de gyanította, hogy semmi kellemesről, már csak annak láttán is, ahogy Seth éppen bemutatott a Sakálok egyik csatárjának. Aztán néhány pillanat múlva ugyanez a Seth már Kevint ajándékozta meg a gesztussal.
– Ó, Szűz Máriám – szólalt meg Abby Neil mögött. – Legalább csinálhatnának úgy, mintha jól kijönnének, míg meccset játszanak.
– Az kizárt – vágta rá Nicky. – Tíz dollárba, hogy tizenöt percen belül ölre mennek.
– Kihagyom – hárított Allison.
– Lehetnél kicsit optimistább az idény első meccsén – szólt bele Renee.
– Nem tudom, láttad-e, ki ellen játszunk – mutatott Nicky az ellenfélre. – Gondolod az optimizmus segíteni fog?
– Ártani nem árthat – felelte Renee egy kis mosollyal.
Allison mondani akart valamit, de a sziréna belé fojtotta a szót. Ha Neil felnézett volna, láthatta volna a pálya kellős közepén, fent függő eredményjelzőt. Az óra, az aktuális állás és a gólstatisztikák mind a négy oldalról láthatóak voltak, ahogy a visszajátszásokért és a közelítésért felelős kijelzők is. Jelenleg a tábla az utolsó másodperceket számolta a játék megkezdéséig, de Neil nem erőltette meg magát, hogy rápillantson. Nem akarta levenni a szemét a pályáról. Kesztyűs kezével a falnak támaszkodva előrehajolt: szerette volna az egészet egyszerre belátni. Szíve hevesen vert a mellkasában, izgatott forrósággal öntve el teste minden porcikáját. Visszatartotta a lélegzetét az első szerváig.
A jelzőhang újra felcsendült, és a játék megkezdődött. A Breckenridge osztója a levegőbe pöccintette a labdát, és rásózott egyet az ütőjével. A jellegzetes hangra a Sakálok és a Rókák is bontották formációjukat, és megindultak. Neil korábbi idegességét elfújták, átvette a helyét a tömegből rázúduló vad lelkesedés. Sikolyaik bekúsztak a bőre alá, a szíve százezernyi láb ütemes dobbanásával vert egy ütemben. Két test csapódott egymásnak a pályán; a játék már a kezdetektől durva volt, és ezt a nép elégedett üvöltéssel üdvözölte.
A labda épp a cserék előtt csapódott a falnak, és már száguldott is tova. Nem jutott messzire, mert Dan elkapta és továbbította Seth-nek. A lány a lendülettől a falnak esett, és egy másodperccel később a Sakál osztó is nekivágódott. A fal megremegett súlyuk alatt. Dan jószerével arrébb hajította a másikat, hogy újra játékba kerüljön, a cserék a fal túloldalát verték biztatásul.
Neil végigpásztázta a pályát. Egy Sakál csatár Aaronnel küzdött. Aaron és Matt egészen feltolta az ellenség csatárjait távol a Rókák kapujától, de nem akartak túl messzire kerülni Andrew-tól. Andrew ott mozizott magányosan a kapus territóriumát jelölő fehér vonalon: feladat híján nézhette az elé terülő látványt. Ütőjét forgatva köröket írt a levegőbe a Sakálok erőfeszítéseit kigúnyolandó.
A labda földet ért némileg lejjebb a pályán, visszavonva magára Neil figyelmét. Ismét Dan érte el előbb, és megküldte jóval Seth feje fölött. Seth és a Gorilla versenyt futottak a visszapattanóért. Seth kapta el, de nem sokáig tarthatta meg. Fél lépést haladt vele, amikor a Gorilla megsuhintotta az ütőjét. Nem tűnt olyan nagy ütésnek, de ahhoz elég volt, hogy kiverje Seth kezéből az ütőt. A Gorilla felkapta a földről visszapattanó golyót, és egy lendületes fordulással megküldte a pálya hosszában. Az pár centire a hazai kapu jobb oldalától csattant a falon. Andrew nézte, ahogy elpattog.
Az egyik Sakál csatár megkerülte Mattet és megindult érte. Andrew megállította az ütő forgását, és elhelyezkedett, épp időben. A csatár gyors lövést adott le, Andrew pedig erőteljesen arrébb ütötte, egészen a pálya közepéig. A Sakálok osztója megpróbálta elkapni, de a labda gyorsabban jött, mint számította, és kipottyant ütője hálójából. Dan készen állt, hogy elcsaklizza előle. Cserébe a fickó fellökte őt, így a labda elgurult. Dan dühösen a földhöz verte az ütőjét, miközben próbált feltápászkodni, hogy a Sakál nyomába eredjen. Az osztó már labdástul rohant a hazai kapu felé.
– Gyerünk, csajszi! – mormolta Abby. – Megcsinálod!
Dan nem tudta megállítani a srácot a passzolásban, de nem lassított. Olyan erővel csapódott neki, hogy mindkettejüket ledöntötte a lábáról. A Sakál rajongók felháborodottan hördültek fel követelve a lapot, de a bírák nem mozdultak. A bodicsek csak akkor számított, ha labdás játékos csinálta, vagy ellene csinálták. Engedékenyek voltak azonban, ha az esemény abban a pár másodpercben történt, ahogy elhagyta a labda a játékos hálóját. A szakértők tudták, hogy a sportolók néha egyszerűen túl gyorsan mennek ahhoz, hogy időben meg tudjanak állni. Persze ez egyúttal kiskapu is volt az ilyen alattomos támadásokra, mint amit Dan is csinált, de ettől csak még izgalmasabbá vált a játék a nézők számára.
Aaron elég kicsi volt ahhoz, hogy átbújjon a csatár karja alatt. Felugrott, egy hihetetlen mozdulattal sikerült ellopnia a labdát, és perdült tovább a hazai oldal felé. Lassítás nélkül passzolt Andrew-nak, és újra talpon volt egy szívdobbanásnyi idővel később. A címzett alsó kézből suhintotta meg a labdát, hogy megszabadítsa térfelét tőle. A lövedék a plafonon pattant meg, és már hullott is vissza a csatatérre.
– Mozgás, Rókák! - mennydörögte Wymack.
– Gyerünk, Rókák, gyerünk! – hangzott a Veszettek kiabálása a távolból.

A tömeg felkapta a rigmust, és felerősítve visszhangozta a szurkolólányok szavait. A többi cserejátékos is csatlakozott kivéve Neilt, akit letaglózott a gyors és technikás játék látványa.
Végignézte, a csapattársai hogy hullanak szét a belső harcokban a nyáron, de most végre egy egészként láthatta őket. Amennyire rühellték egymást a Rókák olykor, az ellenfelüket még annál is jobban utálták. Még mindig túl megosztottak voltak ahhoz, hogy igazán naggyá válhassanak, de azért elég jól működtek ahhoz, hogy Neilt kirázza a hideg. Most megértette, hogy kapaszkodhattak fel a harmadik helyig az előző ősszel, hogyan vívtak ki maguknak egy helyet a bajnokságban.
Sajnálatos módon a Breckenridge viszont jobb volt náluk. A tizenkettedik percben végül megtörték a Rókák védelmi vonalát. Az egyik csatárjuk megkaparintotta a labdát, és Aaronnek ment vele. A félretaszított Róka tiszta utat adott a támadónak a célig, a többi Sakál pedig előretört egészen az első negyedvonalig. A csatár veszélyesen közel merészkedett a kapuhoz, mielőtt lövésre lendítette volna a karját. Andrew visszacsapta neki a labdát, de úgy, hogy az az ellenfél sisakján koppant. Az osztójuk kapta fel a labdát most, és Dan egy másodperccel lecsúszott róla, hogy megakadályozza a dobásban. Andrew ezt a lövést is hatástalanította, de a Sakálok túl közel kerültek hozzá, hogy megtisztíthassa a terepet. Magasra célzott, de a Gorilla elég közel volt, és elég magas is volt ahhoz, hogy elhalássza a levegőből a labdát.
– El onnan! – üvöltötte Wymack a falon át.
A Gorilla oly könnyedén taszított félre két Rókát, mintha ott se lettek volna, és rohant a kapu felé. Matt úgy rongyolt bele a fickóba, mintha az élete múlna rajta, mindkettejüket padlóra küldve ezzel. Matt így őrizetlenül hagyott csatárja felkanalazta a labdát és lőtt. A kaput jelző led vörösen villant Andrew mögött. A Breckenridge-i rajongók őrjöngése elvegyült az első pontot jelző sziréna berregésével. Wymack ízeset káromkodott, és tajtékozva megindult, körbe-körbe pásztázva, hátha talál valamit, amin kitöltheti a dühét.
– Azért szép volt, Rókák! – csapta össze a tenyerét Renee.
A Sakálok egymás hátát veregették gratulációképpen, ahogy szaladtak vissza a helyükre. A Gorilla ment utolsóként, mert még kellett egy kis idő, hogy összekaparják magukat Mattel. Vonultában megállt a kapunál, hogy mondjon valamit Andrew-nak. Bármi is volt az, nem nyűgözte le a kapust. Csak állt, maga elé támasztva ütőjét, átfonva karjait a hálón, arcát alkarján nyugtatva. A Gorilla lemondóan intett felé, és visszakocogott a saját térfelére. Dan Matt felé kanyarodott, hogy gyorsan ellenőrizze, minden rendben van-e vele.
Majdnem sikerült mindenféle incidens nélkül elfoglalniuk a kezdőpozícióikat, csakhogy Kevint meglökte a védője elhaladtában. Kevin nem hagyta magát, úgy adta vissza, hogy majdnem fel is buktatta a gyereket. A Sakál hátvéd visszafordult, hogy mondjon valamit, mire Seth széles mozdulatot tett. Kevin nem foglalkozott a Sakállal, Seth-nek viszont mondott valamit, aki erre egy öklössel válaszolt.
– Nyertem! – szólalt meg Nicky. – 13 perc elég volt!
– Senki nem fogadott ellened – lombozta le Abby. Hangja fáradtnak tűnt, miközben Kevin és Seth civakodását figyelte.
– Ne merészeljetek fogadni ezekre a nyomorultakra! – morogta Wymack.
Dan felzárkózott kettejükhöz a pályán, és egy erélyes lökéssel szétszedte őket. Az arcába tolt ujjával osztotta ki Seth-et, de Kevint sem hagyta ki a fejmosásból. Végül a két jómadár félpályánál elvált és elfoglalták helyeiket. Az ajtóknál lévő játékvezetők addig türelmesen várakoztak, készen arra, hogy beavatkozzanak, ha szükséges. Végül úgy ítélték, Dan sikeresen megoldotta a problémát.
A játék újabb Breckenridge szervával folytatódott. A Rókák az első pont elvesztésétől dühösen, feltüzelve indítottak. Kevinen úgy látszott, személyes sértésnek veszi a dolgot, hihetetlen bosszúvággyal játszott. Ahogy Dan megszerezte neki a labdát, megfektette az őt fogó ellenfelet, és már sprintelt is üresen a tökéletes lövőállásba. A kapu vörösen felizzott, a nézőközönség egy emberként lendült fel a Rókák visszatérésére. Neil a saját győzedelmes üvöltését sem hallotta az izgatott diákok zajában. A Narancs Dallam az iskolaindulót trombitálta, a hallgatók harci üvöltésként zengték a szövegét.
A dal a feléig sem jutott, Kevin és az őt fogó illető már dulakodtak. Matt, Dan és három Sakál kellett a szétválasztásukhoz. Mire sikerült biztonságos távolságban tudniuk egymástól az acsargókat, a bírók odaértek. A Sakál srác sárga lapot kapott, mivel ő ütött először; a tömeg éljenzett. A fejük fölött, a kijelzőn egy sakál-mesefigurát fejbe csapott egy hatalmas kalapács. A vendég szurkolók hurrogtak, de elégedetlen hangjukat elnyomta a Rókák közönsége.
A csapatok felálltak a kezdéshez, a játékvezetők pedig felszívódtak. Dané volt a következő szerva.
Húsz perce folyt a játék, amikor a Gorilla a falhoz kente Seth-et. A szurkolók haraggal vegyes izgalommal hördültek fel, midőn a nagydarab fickó a magányos labdáért iszkolt. Neil azt várta, Seth üldözőbe veszi támadóját, de csapattársa csak állt a falnál, majd a következő pillanatban összeroskadt.
– David – kezdte Abby, de Wymack már rohant is a fal túloldalán Seth felé. Az egyik játékvezető leguggolt mellette, és a falon át Seth-re mutatott. Wymack rácsapott a plexire, hogy felhívja játékosa figyelmét. Seth fájdalmasan feltolta magát négykézlábra. Neil tehetetlen dühvel nézett hol rá, hol a meccsre. Amíg Seth nem jelezte egy bírónak, hogy kiállna, a játék tovább folytatódott, ami azt jelenti, hogy Kevinnek hirtelenjében két védővel is meg kell birkóznia. Dannek nem tartott sokáig, hogy felismerje Kevin szorult helyzetét. Körbefordult, ezzel értékes időt és a labda nyomát is elvesztve, hogy megtalálja hiányzó csatárját. Fél pályányira tőle Kevin szendvicshúst játszott két Sakál hátvéd között. Elvesztette a labdát és az ütőjét is, de valahogy mégis talpon maradt.
– Jelezz, Seth! – Nicky üvöltött a falat rugdosva.
Seth végre felemelte az ütőjét, ezzel üzenve a bírónak, hogy képtelen folytatni ebben a félidőben. Jelzőhang állította meg a játékot. Matt épp megszerezte a labdát, úgyhogy le is passzolta Andrew-nak a biztonság kedvéért. A tömeg némán figyelte, ahogy Seth talpra kecmereg. Testsúlyának jelentős részével a falra támaszkodva felállt, megvárta, míg visszanyeri egyensúlyát, csak azután próbálkozott meg a járással. Dan szaladt hozzá, hogy segítsen neki, Allison pedig a pályán kívülről tartott lépést vele. Abby őt megelőzve sietett az ajtóhoz.
Wymack Neil vállára csapott: – Mozgás!
A gyomra görcsbe rándult. Most, hogy látta a csapatokat akcióban, megerősödött hitében: nem áll készen arra, hogy ezekkel játsszon. Na nem, mintha sok választása lett volna, szóval felkapta a botját, és Allison után futott a kapuhoz.
– Kapd el őket! – kiáltott utána Nicky.
Allison a bejáratnál átvette Seth-et Dantől és tartotta, amíg Abby leszedte a fejéről a sisakot. Ezután odasegítette az egyik padhoz, Dan pedig intett Neilnek, hogy lépjen be a küzdőtérre. Közben a közvetítő bejelentette a cserét: Seth Gordon helyett az újonc Neil Josten érkezik 10-es számmal az arizonabeli Millportból.
Neil eltűnődött, vajon a koporsófedél is úgy hangzik-e, mint az aréna ajtajainak csapódása.
– Készen állsz? – kérdezte tőle Dan.
– Legalábbis arra, hogy megpróbáljam – felelt Neil.
– Akkor gyerünk! – szólt a lány, és összekoccintották ütőiket.
Együtt kocogtak át a pályán. Mire Seth végre kiállt, mindkét csapat az első negyedvonalnál tobzódott megint. Dan beállt a helyére. Mivel Neil a meccs közepén kapcsolódott be, a kezdő pozíciója egészen fent, a hazai oldal falánál volt.
– Szóval igaz a hír? – A Sakál osztó odakiáltott neki. – Az edzőnk szerint egy kis elsős újhús vagy.
– Most komolyan?! – csattant fel egy női hang, és Neil meglepetten rábámult. A hátvéd, akivel Kevin mind ez idáig harcolt, egy lány volt. – Egy nemzeti bajnok és egy amatőr? Dél-Karolina még a szokásosnál is őrültebb.
– Mármint egy amatőr és egy nyomi – javította ki az osztó.
Andrew a kaput képező plexifalhoz verte az ütőjét, amitől több játékos is megugrott, és zavart pillantásokat küldött felé. Neil nem látta Andrew arckifejezést innen, de remélte, hogy magára erőltetett egy mosolyt. Ha ellenfeleik felfedeznék, hogy Andrew tiszta, abban a minutumban jeleznék, hogy ezzel kipöccinthessék őt a Rókák kapujából. Neil várt, a legrosszabbra számítva, de Andrew egyszerűen csak tett két lépést hátra a területén, és megállt. Amikor mindenki elhelyezkedett, megszólalt felettük a jelzőhang. Andrew kesztyűs kezével felemelte a labdát.
– Hé, Pinokkió! – szólt anélkül, hogy Neilre nézett volna. A hangjából érződő vidámság túl erőltetett volt, de Neil nem hitte, hogy a Rókákon kívül bárkinek feltűnt volna. – Ideje futni. Ezt neked küldöm.
Andrew lepattintotta a földre a labdát, és mindent beleadva megsuhintotta. Neil nem állt meg azt bámulni, hogyan üti el csapattársa a labdát. Ellökte magát a faltól és már repült is végig a pályán amilyen gyorsan csak tudott. Egy villanással maga mögött hagyta a hátvédeket és csatárokat, akik épp akkor kezdtek csak mozdulni. Kevin embere keresztbe rohant a pályán, hogy megállítsa, de Neil gyorsabb volt nála, így csak végigvezette a lányt az arénán.
A labda a túlsó falon pattant, és megindult visszafelé. Neil felugrott, hogy még azelőtt elkapja, hogy elsuhant volna a feje fölött. Az őt fogó játékos is ott termett földet érésekor, úgyhogy el kellett ugrania előle, ösztönösen számolva a lépéseket, miközben elkapta az ütőt a lány elől. Az ellenfél botja épp csak elvétette Neil ujjait, ahogy megpróbálta megütni őt. Csak tíz lépésen át cipelhette a labdát, és ebből már elhasznált hatot. Tudta, hogy nem fogja megkerülni a lányt négy lépésből, úgyhogy megfordult és passzolt Dannek. A következő pillanatban a fogója beleütközött. Neil nyújtott karral, földre támasztott ütővel próbálta megőrizni az egyensúlyát.
Közben Dan Kevinnek passzolt. A Gorilla megtermett volt ugyan, de méretei lelassították. Kevin megkerülte és elkapta a csomagot, aztán megpördülvén felküldte a pályán, hogy egy kis lélegzetvételhez juttassa a csatárokat. A Gorilla bosszúból kiverte Kevin kezéből az ütőjét. Kevin átkozódva rázta meg karjait. A Sakálok kapusa elhagyta helyét, hogy visszaverhesse a labdát nekik. Matt elfogta reptében, és jó magasra célzott vele, egészen a plafonig, hogy onnan visszaverődve újra a csatárokhoz kerüljön. Kevin kapta el, de csak két lépésnyi ideje volt hogy célozzon és lőjön, mielőtt a Gorilla belérongyolt. Az ex-bajnok olyan erősen csapódott a talajnak, hogy meg is perdült néhányszor.
A kapus a Gorillához irányította a labdát. Amaz a hazai falhoz lőtte, a Sakál hátvédek megindultak érte, így szorítva Neilt és Kevint vissza. Egészen az első negyedig űzték őket. Neil úgy döntött, gyűlöli a "mindenki tobzódjon a kapus körül" stratégiájukat. Frusztráló volt nézni, ahogy Andrew-t ostromolták, főleg ilyen távolságból. Nem keveredhetett csetepatéba, ha a Rókák emiatt elveszíthették a labdát. Nem tehetett mást, mint nézték, ahogy a Sakálok földbe döngölik a Rókákat. Három lövéssel később pontot szereztek.
– Nem nyerhettek ellenünk – hergelte Neilt a hátvéd lány. – Szarok vagytok.
– Inkább Róka vagyok, mint egy Sakál, aki úgy nyer, hogy sérülést okoz az ellenfelének. – felelt Neil. – Nem vagytok más, csak egy csapat erőszakos szánalomgyár!
A lány nekilökte a mellkasát az övének.
– Ismételd meg!
Neilt nem hatotta meg a viselkedése. Unott pillantást vetett rá, és ujját erősen a lány vállába nyomta.
– Tűnj az arcomból! Már van egy sárga lapod. Kötözködj még, és malmozhatsz a kispadon a játék végéig!
– Leverett! – harsant az osztójuk figyelmeztetése. – Vissza!
A hátvéd lekicsinylő fintorra húzta a száját, két látványos lépést tett hátra, majd megfordult, és nekiiramodott a kezdőpozíciójába. A Sakálok szerváltak, amint mindenki helyre került. Neil nem jutott messzire, és megint összeakadt Leverettel. A lány a vállával taszította hátra a félpályához. A pálya túlvégén Kevin megszerezte a labdát, de egy pillanattal később Gorilla kiütötte a kezéből. Neil nem tudta eldönteni, a Gorilla ver-e mindig túl nagyokat az ütőjére, vagy Kevin tartja túl lazán a botot, nehogy a rezgés egészen a könyökéig felfusson egy ilyen alkalommal. Nem is volt biztos benne, melyik lehetőség a kecsegtetőbb. Nem akarta, hogy Kevin megsérüljön, de a Rókák nem engedhették meg maguknak, hogy Kevin a lelki nyavalyáit is magával cipelje a pályára.
Matt ellopta a labdát a csatártól, akit fogott, és Aaronnak küldte. Üresen csak Andrew állt. Az iker nyert pár percet, hogy lerázza a saját csatárját, majd Andrew visszaküldte neki a csomagot, hogy éppen Aaron előtt pattanjon le a falról. Az elkapta, és mindent beleadott a következő lövésébe.
– Neil!
A megszólított már mozgásban volt; követte Aaron ütőjének ívét, és megértette, a passz neki szól. Leverett a botja felé suhintott, próbálta elrontani a kapást. Neil összeszorította a fogait, amikor megérezte a szúró fájdalmat a csuklóiban. Körbe hozta az ütőjét, hogy elüsse az útból a lányét. Ezzel értékes másodpercet vesztett, és majdnem túl messzire nyújtotta karját. Leverett belerongyolt, hátha ezzel fellökheti, de Neil erősen kapaszkodott az ütőjébe, mellkasa és a háló között védve a labdát. Leverett megint odavert, hátha kiesik a golyó. Neil hátrált egy lépést, ezzel lehetőséget adva a lánynak, hogy megszerezze a labdát, majd vállával úgy meglökte ellenfelét, hogy az seggre esett. Elkapta a zuhanó labdát, és nekirugaszkodott.
– Rohadt kurva! – üvöltötte a hátrahagyott.
Neil tíz lépésen át vitte a zsákmányt, majd passzolt Kevinnek. Az elkapta, de csak hogy újra kiverhessék a kezéből. A Gorilla elsuhant mellette, egyenesen a labdáért. Kevin bal kezét a hasához szorítva forgolódott Mattet keresve.
– Szedd le rólam!
Matt nem válaszolt, de hallotta. Legközelebb, amikor mindkét csapat a hazai negyednél volt, Matt elengedte a csatárját, és a Gorilla után iramodott. Félredobta az ütőjét, hogy szabaddá tegye a kezeit, és egy nagy lendülettel bevert egyet a Sakál mellkasvédője alá. Az kissé előregörnyedt az ütés erejétől, a jelző pedig szabálytalanságot fújt. A Gorillának csak egy másodpercre volt szüksége, hogy visszanyerje lélekjelenlétét, és megindult Matt felé. Az nem várta meg az óriás kezek bosszúját, menekült, igyekezett annyi embert maguk között tudni, amennyit csak lehetett. Az izomagy saját társait félrelökve üldözte Mattet keresztül a pályán.
Amint Matt elhagyta a kaput, Andrew lépett a Gorilla útjába. Nevetségesen aprónak tűnt az óriás árnyékában, de csak állt lecövekelve, ütőjével maga mellett. A Gorilla húsos kezének rándulásával jelezte, hogy takarodjon az útból, de Andrew meg sem rezdült. Neil visszatartotta a lélegzetét, azt várva, hogy a Gorilla erőszakkal teszi arrébb Andrew-t. Ugyan az iker egy elmebeteg, de emellett feleakkora termetre, mint Sakál ellenfele. Egy tökéletesen kivitelezett ütés a Gorillától ripityára törné a koponyáját.
Szerencsére a bírók előbb odaértek, mint elfajulhatott volna a dolog. Matt zokszó nélkül elfogadta a sárga lapját, és felmutatta hüvelykujját Kevinnek. A nyitott ajtókon át Neil hallotta a tömeg hurrogását és éljenzését a rövid balhé láttán. Matt legaloppozott a pályáról, átadva a helyét Nickynek. A közönség úgy üdvözölte, mint egy visszatérő bajnokot. Pár perccel később a Gorilla is elhagyta a pályát a túloldalon. Neil nézte sántikáló alakját a falon át.
– Matt tud ütni – jegyezte meg.
Dan mosolygott.
– Az anyja profi bokszoló. Megtanított neki egyet s mást. Most meg...?
A még mindig a pálya ajtajában álló Wymack terelte el a figyelmét. Már majdnem itt volt az idő, hogy Allison lecserélje Dant, de az edző nemcsak a lányt, Seth-et is hozta magával. Kettejük közé mutogatott, de a döntést a csapatkapitányra hagyta. A lány hamar kapcsolt, és gyorsan körbefordult Kevint keresve.
Kevin Andrew-val állt a gólvonalon belül, bal karját kinyújtotta, hogy Andrew lehúzhassa külső kesztyűjét. A szörny kicsatolta a tépőzárakat és lehámozta róla, majd a hóna alá csapta, hogy levehesse a karvédőt is. Az alsó kesztyűt fent hagyta, de kibújtatta a hurkot Kevint középső ujjánál, hogy becsúsztathassa a fekete anyagot a csuklójához. Kevin lassan behajlította ujjait a hegeit figyelve, majd megfordította a kezét, és így is megtornáztatta őket.
– Kevin! – hívta fel a figyelmét Dan.
Kevin és Andrew odafordult, majd követték ujjának irányát az ajtóhoz. Neil nem hallotta, mit mondott Andrew, de Kevin a fejét rázta. Andrew gazdája mellkasához lökte a levetett védőfelszerelést, és egyet hátralépett, Kevin pedig az ajtó felé fordult. Dan megszorította a vállát, ahogy elhaladt mellette. Amint társa hallótávolságon kívül került, a lány elmormolt néhány keresetlen szót, és dühösen a Gorilla felé nézett a falon át.
A közönség ugyanolyan lelkesedéssel fogadta Kevin visszatérését, mint korábban Mattét. Csak fél órát játszott ugyan, de a lényeg, hogy újra a pályán tudhatták.
– Felállás szabad lövéshez – szólt Dan, mikor Seth elfoglalta Kevin helyét.
A játékvezetők elhagyták a terepet, és rájuk zárták az ajtót. A Rókák és a Sakálok elálltak az útból, hogy Gorilla cseréjének teret adjanak a lövéshez. A sziréna engedélyt fújt a hátvédnek. A játékos még hagyott magának néhány pillanatot, hogy mérlegelje a lehetőségeit, majd Andrew kapujának egyik sarkába célzott. Andrew egészen a pálya túlvégéig ütötte a labdát.
Neil olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott, mindennél jobban vágyva, hogy a Rókák nyerjék ezt a meccset. Tudta, hogy ez lehetetlen, de a Sakálok játékstílusa egyszerűen vérlázító volt. A Gorilla hihetetlen kegyetlenségről adott számot, ahogy szándékosan próbálta megsebesíteni Kevint a visszatérésének első napján. Neil őszintén remélte, hogy Matt helyben hagyta néhány bordáját azzal az ütéssel.
A levegőből csippentette el a felé érkező labdát. Futott a kapu felé, öt lépést téve meg, mielőtt Leverett a nyomába szegődött volna. Célzott és lőtt, a védő épp csak hárította. Seth kicselezte új hátvédjét és megszerezte a labdát, de nem volt szabad útja egy lövéshez, úgyhogy visszapasszolta a labdát Neilnek.
Leverett mozdult, hogy elhappolja, de Neil nem hagyta. Olyan erősen verte az ütőjét a lányéhoz, hogy majdnem mindketten elejtették őket. Ellenfele átkozódva keresett újra fogást a sajátján, mindeközben Neilt semmi sem állította meg, hogy újra próbálkozhasson. Összeszedte a labdát és mind a tíz lépést kihasználta, futás közben számolgatta a szögeket és igyekezett olvasni a kapus testbeszédéből. Utolsó lépése csak egy fél volt, ez segítette az előredőlésben, a dobásba minden energiáját beletette.
A kapu vörösen villant, ahogy Neil lövése célba talált. A sziréna felharsant, és Neil hátraarcot csinált,  ahogy csapattársai éljeneztek.
– Szerencséd volt – szólt Leverett megállva előtte.
– Kezdesz lassulni – felelt Neil.
A lány úgy mozdult, mintha meg akarná ütni, de megállt a mozdulat közben, talán a sárga lapjára gondolt. Neil durván arrébb lökte, és folytatta az útját. A Sakál még köpött felé néhány trágár szót, de leperegtek róla. Jobban érdekelte Seth, aki a pályán keresztülvágva megajándékozta egy durva vállonveréssel. Neil összeütötte vele a botját, miközben szétváltak, hogy felvegyék helyzetüket a felezővonalnál. Neil hallhatta Dan ujjongását maga mögött.
– Akkor ezt még egyszer, Rókák!
Neil nem lőtt több gólt, míg vissza nem jött a második félidőben. Két pont nem volt elég, hogy kiérdemelje a helyét, de így már jobban érezte magát a pályájukat koptatva. Majdnem elég jól ahhoz, hogy elviselje, hogy végül 9-7-re kikaptak a Breckenridge-től. Az évad végül is még csak most kezdődött, és Neilnek októberig volt ideje gyakorolni.


Köszönjük az olvasást, erre tovább a következő fejezethez. :)

TFC 10. fejezet

Az órák augusztus 24-én, csütörtökön kezdődtek, így a szerdai edzés tökéletes káosz volt. Neil teljesen elfelejtette, hogy a félév kezdete előtt a Rókáknak még meg kell látogatnia Betsy Dobsont, a csapat pszichológusát. Wymack úgy osztotta be a párokat a reggeli edzés idejére, hogy a hiányzó játékosok ellenére is tudjanak gyakorolni. Először Matt és Dan ment, aztán Aaron és Kevin, Seth és Allison, majd Nicky és Andrew. Neil és Renee volt az utolsó páros.

Mikor Andrew és Nicky visszatért, Wymack lehívta Neiléket a pályáról. Andrew csak addig várt rájuk a belső körnél, míg oda nem adta a kulcsát Reneenek.

– Köszönöm – mondta mosolyogva Renee. – Vigyázok majd rá.

– Kevin nem vezetheti a kocsidat, de Renee igen? – kérdezte Neil.

– Élvezem, ha nemet mondhatok Kevinnek – felelte Andrew gonosz mosollyal az arcán.

– Andrew csak nekem és Reneenek engedi meg, hogy vezessük a kocsiját – mondta Nicky. Ahogy Reneet nézte, aki a kulcsokat forgatta a kezében, Nicky mosolya nem volt őszinte. Nicky csak jó dolgokat mondott Reneeről, de Neil hamar észrevette, hogy senki, még Nicky sem helyeselte Andrew és Renee barátságát. Nicky valószínűleg a felsőbb évesekkel értett egyet, miszerint Andrew túlzott befolyással lehet egy annyira szelíd emberre, mint Renee.

– Még Aaronnek sem? – kérdezte Neil.

– Ne várassátok meg Bee-t! – keverte le a témát Andrew, és megindult a pályára.

Nicky csak vállat vont, és követte Andrew-t. Neil Renee-ről Wymackra pillantott, de senki nem felelt. Renee csak melegen mosolyogva annyit kérdezett, hogy indulhatnak-e.

A páros csak addig vált el az öltözőben, amíg átöltöztek és kicsit felfrissítették magukat. Semmi értelme nem lett volna annak, hogy lezuhanyozzanak, hiszen ebédszünetre már vissza is érnek, és folytatódik az edzés, de semelyikük nem akart izzadtan megjelenni Betsynél. Neil levette a védőfelszerelését, szárazra törölte magát, majd felvette azt a könnyebb egyenruhát, amit a délutáni kardiónál szokott használni. Előbb ért a társalgóba, mint Renee, de együtt hagyták el a stadiont.

Neil egész nyáron tudatosan és sikeresen kerülte a lányt, nem értékelte, hogy most a Reddin Gyógyászati Központig össze voltak zárva. Meg akarta kérdezni, hogy miért jön ki olyan jól Andrew-val, de nem akart beszélgetésbe bonyolódni, így inkább csak bámult kifelé az ablakon, és remélte, Renee ért a célzásból. Az megértette a kimondatlan kérést, és bekapcsolta a rádiót, hogy legyen, ami kitölti a köztük lévő csöndet.

Több autó volt a Reddinben, mint Neil várta, bár nem kellett volna ezen ennyire meglepődnie: Mindjárt kezdődik a tanév, tele volt a Rókavár is, és Neil korábban már szembesült azzal, hogy mennyire megnövekedett a forgalom, miután a teljes diáksereg beköltözött. A hosszú edzések és a szobájában töltött esték segítségével eddig megúszta, hogy bárkivel találkoznia kelljen, de egyre több ember bukkant fel a szobájában Mattet vagy Seth-et keresve. Neil mindent megtett, hogy elbújjon szem elől, ha valaki kopogott, mivel Wymack még nem hozta nyilvánosságra a nevét az ESZB-nél. Mindaddig meg akarta őrizni anonimitását, ameddig lehetett.

A Reddin kétfelé tagolódott: a pszichiátria a folyosó végén volt, eldugva szem elől a különböző orvosi irodák által. Renee bejelentkezett mindkettejük nevében a recepción, majd – lévén ő volt az első – elsétált Betsy irodájáig. Neil addig helyet foglalt az egyik halványkék kanapén, és megpróbálta nem az órát szuggerálni. Percről percre egyre feszültebb lett, mígnem azt érezte, mindjárt felrobban –sehogy sem tudott ellazulni. Kiakasztotta a gondolat, hogy fél órán keresztül össze lesz zárva egy pszichiáterrel.

Egy örökkévalósággal később Renee egy magassarkút viselő nő társaságában tért vissza. Dr. Betsy Dobsonnak az álláig ért világosbarna haja, és pár kiló felesleg volt rajta. Az arcán az elmúlt évek természetes mosolyainak a nyoma volt megfigyelhető a ráncokban. Barátságosnak tűnt, de nem volt veszélytelen. A keskeny keretes szemüveg mögött megbúvó barna szemek intelligensen csillogtak, miközben a nő Neilt vette szemügyre – aki persze rögtön ellenszenvesnek találta a doktornőt. Ennek elsősorban önnön feszült idegállapota volt az oka, és az, hogy erős fenntartásokkal rendelkezett Betsy hivatását illetően.

– Te biztosan Neil vagy. Jó reggelt!

A megszólított feltápászkodott, és közelebb ment a doktorhoz. Betsy kinyújtott kézzel fogadta, amit Neil meg is rázott. Renee bátorítónak szánt mosollyal figyelte a fejleményeket, majd keresett magának egy helyet, hogy leülhessen. Neil nagyon nehezen állt ellen a késztetésnek, hogy meg ne törölje a kezét a nadrágjában, de végül egyszerűen követte Betsyt a folyosón.

Csak egyetlen ajtó volt nyitva, a mellette lévő táblán Betsy neve volt olvasható. A szobába belépve Neil körbenézett. A szék és a kanapé egymás felé volt fordítva, köztük pedig egy rövid dohányzóasztal foglalt helyet. Az asztal kellős közepén egy kis cserepes növény díszelgett, és mind a széken, mind a kanapén rigorózusan elhelyezett párnák díszelegtek. A sarokban lévő íróasztalról minden el volt pakolva egy főzőlapon és egy vízforralón kívül. A fal mentén egy alacsony könyvespolc állt, de csak az alsó három polcán voltak könyvek. A legfelső polcot üvegtárgyak lepték el, de még zűrzavarukban is olyan hatást keltettek, mintha szándékosan egyenlő távolságra lennének egymástól.

– Kényszerbeteg vagy – állapította meg Neil, ahogy a nő belépett mögötte az irodába.

– Ráhibáztál – felelte Betsy vidáman. – Betsy Dobson vagyok. Úgy hívhatsz, ahogy csak szeretnél, kb. mindenre hallgatok a Betsytől a dokin át a "Hé, te!"-ig. Hívhatlak Neilnek, vagy a Mr. Josten megszólítást kedveled inkább?

– Bármelyikre hallgatok.

– Akkor egyelőre a Neilnél maradok. Ha bármikor megsértenélek, vagy úgy éreznéd, hogy ez túl személyessé teszi a kettőnk közötti viszonyt, csak szólj, és lecserélem majd valamire, ami jobban megfelel az igényeinknek. Ez így tud működni? – Egy pillanatig várt Neil válaszára, majd folytatta:

– Helyezd kényelembe magad, én addig csinálok egy forró csokit!

– De hát augusztus van – jegyezte meg Neil, miközben leült a kanapé szélére.

– A csokoládé az év minden szakában jól esik, nem gondolod?

– Nem szeretem az édességeket.

Betsy egy bögrét és egy doboz kakaóport vett elő az egyik fiókjából.

– Mint tudod, a mai egy kötetlen alkalom, hogy jobban megismerjük egymást. Ez az alkalom nem arra van, hogy minden szavadat kielemezzem, szóval nem kell ezen izgulnod. Voltál már pszichológusnál korábban?

– Nem. És nem értem, ma miért kell itt lennem.

– A Palmetto évekkel ezelőtt a házirendjébe vette – magyarázta Betsy. – Az igazgatóság nagyon sokat vár el a diákoktól, és még többet a sportolóktól. Ezzel a módszerrel biztosítják, hogy legyen valaki, akinek kiadhattok egy kicsit abból a feszültségből, ami bennetek van.

– Azaz szemmel tartják a befektetésüket.

– Így is lehet nézni a dolgot. – Betsy befejezte az italának az elkészítését, és Neillel szemben foglalt helyet. – Mesélj magadról egy kicsit!

– Mit kéne mondanom?

– Honnan származol?

– Millport, Arizona.

– Sosem hallottam róla.

– Kis hely. Az ott lakó emberek többsége vagy túl öreg, hogy elköltözzön, vagy túl fiatal, hogy elmenekülhessen. A sportoláson és a bingózáson kívül semmit nem lehet ott csinálni. Mi is csak azért költöztünk oda, mert félúton volt Tucson és Phoenix között. Az anyám az egyik városban dolgozott, az apám a másikban.

– Mivel foglalkoznak?

Neil nem sokat beszélt a családjáról Millportban, de már úgy érkezett Arizonába, hogy mindent tudott Jostenékről, a problémáikat is beleértve. A középiskolás osztálytársainak és edzőjének kieszelt válaszok – amiket amúgy sosem osztott meg velük – remélhetőleg kielégítik Betsy kíváncsiságát is.

– Anyám mérnök. Apám a kereskedelmi vezetői engedélyének a megszerzésén dolgozik.

– Eljönnek majd megnézni az első meccsed?

Neil meglepetést színlelve reagált: – Nem. Miért jönnének? Nem igazán sport rajongók.

– De az exy igazán fontos számodra, és a gyermekük vagy. Amit ilyen rövid idő alatt elértél, egészen lenyűgöző. Ezért gondoltam, hogy talán eljönnek megnézni.

– Nem. Ők... – Neil látványosan kereste a szavakat. – Nem állunk egymáshoz annyira közel. Mindig figyeltek arra, hogy iskolába járjak, az orvos lásson rendszeresen, ilyesmik, de sosem tudták a tanáraim nevét vagy nézték meg a meccseimet. Ez nyilván nem most fog megváltozni. Ők is élik az ő életüket, én is az enyémet. Egész jól működik ez a felállás számunkra.

– Tényleg?

– Most mondtam, hogy igen. De nem akarok a szüleimről beszélni veled.

Betsy könnyedén elfogadta ezt a választ és továbblépett: – Hogy jössz ki a csapattársaiddal?

– Teljesen biztos vagyok benne, hogy a többségük hivatalosan is őrült.

– Mikor azt mondod, őrültek, fenyegetve érzed magad?

– Úgy értem, vannak gondjaik – felelte Neil. – Te jobban is tudod, mint én. A pénteki játék valószínűleg katasztrofális lesz, de kétlem, hogy ez bárkit meglep majd.

– Felkészültél a meccsre?

– Igen is meg nem is – hangzott a felelet. – Tudom, hogy nem vagyok elég jó, hogy itt játsszak, de meg akarom próbálni. Sok meccset nézek a tévében, de sosem voltam még igazi stadionban meccs-napon. Arizonában akkora focipályánk volt, hogy kétezer ember alig fért be. Az edző azt mondta, minden jegy elkelt az első meccsre. Kíváncsi vagyok, milyen a Rókalyuk, ha dugig van. Tuti fantasztikus.

– És pénteken lesz az első szereplésed is – jegyezte meg Betsy. – Az ESZB elég nagylelkű volt, hogy megengedte Davidnek, hogy eddig eltussolja a hírt. El se merem képzelni, mik lesznek a következményei, mikor kiderül.

Neilnek kellett egy pillanat, hogy összerakja a dolgot, mert csak Abby használta Wymack keresztnevét. Az, hogy Betsy is így hivatkozott az edzőre, azt sugallta, szorosabb kapcsolatban állnak, mint ami egy edzőtől és pszichológustól megszokott volt. Lehet, csak azért volt, mert annyira sok időt töltött Wymack csapatával, de Neilnek voltak kétségei. Homályosan rémlett neki, hogy az első South Carolina-ban töltött estéjén Abby azt mondta, meghívta Betsyt is vacsorára. Ezek hárman barátok voltak, és ez nem sok jóval kecsegtette Neilt. Vajon mennyit beszélgethettek a Rókákról?

– Jóban vagy vele - jegyezte meg.

– Abbyvel együtt jártam iskolába Charlestonban, és a diplomaosztó után is tartottuk a kapcsolatot. Rajta keresztül ismertem meg Davidet – kezdte Betsy a magyarázatot. – A barátjuk vagyok, de a doktor és páciens közötti kapcsolat szentségét mindig tiszteletben tartom. Ami itt elhangzik, az csak ránk tartozik. Ők sosem kérdeznének erről, én pedig sosem mondanám el. Hiszel nekem?

– Hogy hihetnék? – kérdezte Neil. – Még csak most ismertelek meg.

– Megértem. Remélem, idővel megszerzem a bizalmad.

Ugyan Neil nem tervezett az agyturkásszal újra találkozni, bármilyen jövőre vonatkozó ígéretek hangzanak is el, de azért mormogott valami beleegyezőt a bajsza alatt.

Az órára pillantott, és gyorsan kiszámolta, mennyi idő van hátra, majd megpróbálta elnyomni a sóhajtást, amit az így kapott eredmény kiváltott belőle. Ha Betsy észre is vette, hogy elkalandozott a figyelme, nem tette szóvá. Helyette arról csevegett, hogy mi várható a következő félévben. Neil pedig úgy válaszolt, hogy az semmiképpen ne keltsen feltűnést, miközben visszaszámolta a szabadságig hátralévő perceket a fejében. Mikor végre lejárt az ideje, Betsyt megelőzve hagyta el a szobát.

A nő kikísérte a folyosóra, de az ajtóban megállt és összekulcsolta a kezét.

– Örülök, hogy találkoztunk.

– Én is – hazudta Neil.

Renee felállt, elköszönt Betsytől, majd Neillel együtt kisétált a kocsihoz. Ahogy kinyitotta a kocsit, átnézett Neilre:

– Nem is volt olyan vészes, igaz? Andrew azt hitte, katasztrófa lesz. Arra fogadott, hogy ki nem állhatod majd Betsyt.

– Ellene fogadtál.

– Igen - felelte Renee. – Magánfogadás volt, csak ketten fogadtunk.

Neil az egész nyarat azzal töltötte, hogy elmismásolja az igazságot a csapattársai előtt, de fél óra Betsyvel túlzottan kifacsarta, hogy ez most érdekelje. Az is a döntés mellett szólt, hogy Renee hátrányba került tőle. Lehet, hogy Andrew-val csak a baj volt, de még mindig könnyebb volt őt megérteni, mint Renee udvarias mosolyait.

– Remélem, nem sokat vesztettél – mondta. – Andrew hogy visel el téged? A logika szerint utálnotok kéne egymást.

– Vagy túl sokat gondolsz rólam, vagy nem eleget Andrew-ról – mondta Renee, miközben beszállt az autóba. Neil is becsusszant az anyósülésre. Renee megvárta, míg mind a ketten bekötötték magukat, csak utána indult el.

– A hitem nem teszi lehetővé, hogy Andrew és én egyetértsünk, de megértjük egymást.

Nyilván több rejtőzött Renee-ben, mint a keresztes ékszerei meg a bájos mosolya, ha bekerülhetett Wymack defektes csapatába, ezzel Neil is tisztában volt, de nem gondolta, hogy ennyire félreismerte volna a lányt. Végigpörgette magában, mi lehet Renee baja, a tudathasadástól kezdve a teljes őrületig. Semelyik magyarázat nem tűnt reálisnak, de legalább lekötötte Neilt, míg visszaértek a stadionba.

Megjelenésük örömére megtartották az ebédszünetet. Ki-ki a saját ennivalóját külön csoportokban költötte el a lépcsőkön. Még csaknem egy órájuk volt, hogy megemésszék az ebédet, majd egy kétórás kimerítő kardiótréninggel zárták a napot. A rendes edzés vacsoráig tartott volna, de mivel a következő napon kezdődtek az órák, Wymack hajlandó volt kivételesen engedményeket tenni.

Neil végzett utolsóként a tusolással. A társalgóba lépve konstatálta, hogy mindenki rá várt. Wymack egy gyors gesztussal jelezte, hogy üljön le. Neil a szokásos helyéhez lépett, és végignézett a többieken. Azon agyalt, vajon mi történhetett. Úgy tűnt, senkit nem zavart a hirtelen gyűlés. Andrew bandáját Andrew maga kötötte le, ugyanis a fiú máris mélyen aludt. Pár perccel korábban még teljesen éber volt ugyan, de a héten próbálták a gyógyszereit beállítani, hogy felkészüljenek a tanévre. A teste még nem állt át, úgyhogy most váratlan pillanatokban bealudt. Wymack igyekezett ezt figyelembe venni, amikor csak lehetett.

– Figyelem, kopaszok – kezdte Wymack, miután pár csettintéssel meggyőződött arról, hogy mindenki rá figyel.

– Holnaptól beindul az iskola, ami azt jelenti, hogy megváltoznak az edzési idők. Reggelente hattól a konditeremben kezdtek. A délutáni tréningek itt vannak háromtól. Láttam az órarendeteket, tudom, hogy időben ide tudtok érni, szóval ne merjetek késni, világos?

– Igenis, ezőbá! – jött a felelet.

– Ez már nem csak a mi egyetemünk. Megérkeztek a többiek is, azaz rengeteg az ember, akivel lehet kakaskodni. Az egyetemi rendőrség nyáron megduplázta a létszámát, de nem tudnak így se mindent és mindenkit fedezni. Legyen eszetek, legyetek óvatosak! Ha valaki macerál, kérjetek segítséget. Ha a sajtó megtalál titeket, mondjátok meg, hogy nem nyilatkoztok Kathy szombati showjáig.

– Kathy? – kérdezett vissza Dan.

– Kathy Ferdinand. – Mikor Wymack látta a válaszra adott értetlen arcokat, homlokráncolva Kevin felé fordult:

– Nem mondtad el nekik?

– Nem volt fontos.

– Úgy, mint Kathy Ferdinand, aki reggeli műsort vezet? – érdeklődött Matt.

– Pontosan. Muszáj érintkezni a sajtóval és a nagyközönséggel. Ez is része volt a Chuckkal és az ESZB-vel kötött megegyezésnek. Kevin Kathyt választotta, mert ő hajlandó volt az első meccs végéig várni. Szombat reggel elmegyünk Raleigh-be egy exkluzív interjúra.

– Tuti elájult, mikor beleegyeztél – mondta Matt. – Mikor szerepeltél utoljára nyilvánosan?

– December negyedikén – hangzott Kevin válasza.

– Miért nem szóltál előbb? – kérdezte Dan. – Majd korán kelek, hogy megnézhessem!

– Vagy eljöhettek a stúdióba velünk – vetette fel Wymack, semmibe véve Kevin felé lövellt pillantását.

– Kathy meghívta az egész csapatot a felvételre. Ha elmegyünk, az első sorban ülhetünk. Úgyis kell a busz ennek a sok bugrisnak, úgyhogy bőven lesz hely.

– Azt akartad, hogy kihagyjuk? – kérdezte Renee Kevint.

– Igazából nem nagy szám – hangzott a felelet.

Nicky elvigyorodott, és Andrew-n átnyúlva vállon veregette Kevint: – Csak az fáj neki, hogy jó fiút kell játszania. Nem akarja, hogy lássátok a rendes oldalát. El tudjátok képzelni, hogy reagálnának a rajongók, ha megismernék az igazi Kevin Dayt?

– Emlékszel egyáltalán arra, hogy kell mosolyogni? – kérdezte Matt. Kevin dühös pillantásaira a cukkoló csak nevetéssel reagált. – Na, ezért megéri elmenni. Én benne vagyok!

– Majd veszek fánkot az útra – ajánlotta Dan. – Renee? Neil?

– Nem, köszi – felelte Neil.

– Meg kell vétóznom a választásodat ez ügyben – mondta Wymack. – Az ESZB péntek reggel hozza nyilvánosságra a neved. Nem akarlak szem elől téveszteni, amíg a kezdeti felhajtás le nem csillapszik.

– Tudok vigyázni magamra – válaszolta Neil.

– Rettentően büszke vagyok rád. De már nem a te feladatod, hogy vigyázz magadra. A te feladatod, hogy játssz, Abby és az én feladatom meg az, hogy vigyázzunk rád. Szedd rendbe a prioritásaid. – Wymack egy fél percig várt, hátha Neil vitázik majd az előző megállapításokkal, de mikor ez elmaradt, elégedetten bólintott, majd körbenézett.

– Kérdések, reakciók, parák? Semmi? Akkor húzzatok haza aludni! Kevin, úgy keltsd fel ezt az idiótát, hogy ne vágjon pofán! Nem szeretném, ha monoklival kezdenéd az új évet.

– Majd én csinálom – fintorogta Nicky, azzal erősen megrázta Andrew-t.

Az eddigi beszélgetés nem volt elég hangos, hogy felkeltse Csipkerózsikát, de Nicky érintésére azonnal magához tért, és ököllel vágott "támadója" mellkasába. Az ütés olyan erős volt, hogy Neil is összerezzent tőle. Nicky fulladozva próbált lélegezni, miközben Andrew visszahanyatlott a kanapéra. Andrew unokatestvérére bámult. Neil nem számított rá, hogy majd bocsánatot kér, de azt a bamba meglepettséget sem várta, amit a szörny produkált.

– Nicky, élsz még? – kérdezte Andrew.

– Jól vagyok – hörögte Nicky.

– Végeztünk – közölte Kevin. – Indulás.

Andrew végigmustrált mindent és mindenkit: – Lemaradtam az egészről.

– Majd Kevin összefoglalja neked később – mondta Wymack. – Tűnés, még mielőtt arra jutok, inkább futnotok kéne még egy pár kört.

Az öltöző pillanatok alatt kiürült.

A másnap reggeli edzésnek nyolcra már vége is lett, így a Rókák időben odaérhettek az első órájukra. Mivel sürgette az idő, Neil végre elfogadta Matt ajánlatát, hogy visszaviszi kocsival a koliba. Edzőcuccát valami megfelelőbbre cserélte, felmarta a táskáját, és az ajtón kilépve belesimult a többi sportoló áradatába, akik mind órára indultak. A legtöbben mezt viseltek az első nap tiszteletére, úgyhogy a járda szemet bántóan narancssárga és fehér volt. Neil szándéka pont az elvegyülés volt, így inkább kihagyta ezt a lehetőséget. Holnap már úgysem lesz választása, mert az egész csapatnak az iskola színeiben kellett feszítenie a meccs napján.

Elég korán érkezett az angolórájára, így jutott neki hely a leghátsó sarokban. A tanár csak a csengő után érkezett, de akkor frissen-fitten galoppozott be, csak úgy ugráltak göndör fürtjei. Kiderült, egy lelkes tanársegédről van szó, aki úgy csinált, mintha az elsős fogalmazásóra lenne a legklasszabb dolog ezen az egész egyetemen. Neil némán követte, ahogy a tanár végigvette a tanmenetet, és levonta a következtetést: ez a nő őrült. Félévi vizsgák helyett különböző hosszúságú esszéket kell majd írniuk. Neil hálát adott az órarendjébe beiktatott korrepetálásoknak. Brutál nehéz volt őket bezsúfolnia az életébe, de legalább valaki majd segít neki ezzel kapcsolatban. Legjobb szándékkal is középszerűen tudott fogalmazni, és ez a nő nyilvánvalóvá tette, hogy ez a teljesítmény itt nem elég.

Mindösszesen csak a tanmenetet akarta ma átnézni, és a rövid bemutatkozásokat megejteni. Amint ez a két dolog megtörtént, a következő kedden való viszontlátásig vidáman búcsút intett. Utána kémia következett, ami elég népszerű óra volt, így egy nagy előadóban tartották. Neil legfelül foglalt helyet; a táblát ugyan nem látta, de legalább a falnak vethette a hátát.

Az angollal ellentétben a kémiatanár csak pár percet töltött a tanmenet megbeszélésével, majd rögtön belevágott tárgya alapjainak magyarázásába. Megingathatatlanul monoton hangon beszélt, amivel bármely élőlényt el lehetett volna altatni. Neil is csak úgy állt ellen a csábításnak, hogy amikor érezte, lecsukódik a szeme, megbökte magát egy tollal. Lehet, ki kellett volna hagynia a tegnap éjszakai Kevinnel való gyakorlatozást, hogy jobban felkészüljön a mai napra, de nem gondolta, hogy edzőtársa engedné. Elkönyvelte magában, hogy zombiként fogja tölteni ezt az iskolai évet.

Hetvenöt agyzsibbasztó tudományos perc után Neil végre kiléphetett a napfényre. Az eltelt időben életre kelt a kampusz. Megjöttek mind a korán-, mind a későnkelők, tehát a járdák zsúfolásig tele voltak. Több, mint a diákok fele az iskola színeiben volt, és Neil jó pár rókafülekkel ellátott hajpántot is látott.

A kampusz közepén lévő amfiteátrum dugig volt standokkal, amik különböző diákszövetekhez tartoztak. Az önkéntesek ugrásra készen álltak, akár cuccokat kellett osztogatni, akár eltévedt elsőéveseket útbaigazítani. Az asztalok körüli tömeg olyan erővel zümmögött, hogy egy kisebb város energiaellátását megoldhatták volna vele: természetesen a fő beszédtéma a pénteki exy-, és a szombati focimeccs volt. Valaki Neil kezébe is nyomott egy adag mágnest, ahogy elhaladt mellettük. Miközben továbbsétált, átválogatta őket. Minden sporthoz tartozott egy, amire rányomtatták az időbeosztást. Neil az exyset megtartotta, és a zsebébe dugta, hogy ne kelljen szembenéznie a dátumokkal, míg a többit kidobta a kukába. Wymack pár hete megkapta a véglegesített őszi menetrendet. A Palmetto State október 13-án fog szembenézni az Edgar Allennel. Olyan közelinek tűnt a dátum, hogy Neil azt érezte, belefullad a nyomásba.

A Palmetto egyik étkezője felé vette az irányt. Az egyetem három menzával bírt: kettő nyitott volt a teljes diákállomány számára, de a harmadikat a sportolóknak tartották fent azzal az indokkal, hogy az edzési időpontok és a táplálkozási szükségletek miatt szükség van rá. Mind a három menza büfészerűen volt felépítve, de a sportolóknál mindössze egyetlen egészségtelen dolog volt kapható naponta. A rendes menzákon rengeteg volt a pizza, és a tanulók a desszertek széles választékából válogathattak. Neil a szerződése szerint bármelyik helyen korlátlanul fogyaszthatott, de Wymack erősen javasolta, hogy a sportolóknál étkezzen.

Az étkező tömve volt, mikor Neil megérkezett, de lehet csak azért tűnt úgy, mert mindössze 100 fő fért be. Lehúzta a menzakártyáját a bejáratnál, szerzett egy tálcát, és annyi ételt zsúfolt rá, ami az este nyolcas edzés végéig kitart majd. Utána visszament a koliba, mivel az órái nagy része hétfőre, szerdára és péntekre esett.

A szoba üres volt, mikor visszatért, így Neil leült az asztalához a tanmeneteivel. Még csak az egyetem első napja volt, de máris három különböző feladatot kapott: egy rövid fogalmazás, egy ötven oldalas fejezet, amit el kellett olvasnia, és egy egész oldalnyi kérdés az előző fejezethez kapcsolódóan. Megpróbálta eldönteni, melyik a legkevésbé fájdalmas. Mivel öt perccel később sem jött meg az ihlet, az asztalra hajtotta fejét.

Nem tudta, hogy elaludt, egészen addig, míg egy pisztolylövés fel nem riasztotta. Olyan hirtelen ült fel, hogy a lendülettel egy rakás könyvet a padlóra söpört. Később jött rá, hogy nem pisztolylövést hallott, csak a lakosztály ajtajának kinyílását. Egy összezavarodott Matt állt az ajtóban:

– Látom, keményen dolgozol – jegyezte meg Matt szárazon.

– Valahogy úgy.

– Szívesen mondanám, hogy idővel könnyebb lesz, de... – Matt vállat vont. – Asszem kevesebb éjszakai edzést kéne bevállalnod, most, hogy beindultak az órák.

– Megvagyok – felelte Neil. Tudta, hogy semmi pénzért nem adná fel azokat az edzéseket. Ha az órák és az exy között kell választania, nyilvánvaló, melyiket fogja választani. Csak pár hónapig lehet itt. Nem fogja elvesztegetni a pályán tölthető idejét, nem számított, ezért mi mást kell feladnia.

– Gyanúsan sokat ismételgeted – mondta Matt. – Kezdem azt hinni, nem tudod, mit jelent.

Mivel erre nem lehetett jó választ adni, Neil nem is próbálkozott. Szerencsére a másik sem erőltette a dolgot, helyette átvágott a szobán a laptopjához. Neil az utolsó fél órában az októberen és a Hollókon merengett.


Ha még érdekel, mi lesz, erre gyere.