A csütörtöki izgalmak a nyomába sem értek a péntekieknek. Az éjszaka folyamán az egész iskola vibráló narancs-fehérbe öltözött. Szalagok és lobogók csüngtek minden villanypóznáról. Diákbandák vették birtokba az amfiteátrumot, ahol rövid koncerteket adtak, a reggeli iskolaújság pedig részleteket közölt a délután várható parádéról. A szurkolólányok kis csapatokba verődve járták a kampuszt, és libbenő szoknyával, széles mosollyal hangolták fel az egyetemistákat, ahol csak tudták.
A kampusz körüli forgalom iszonytató volt, ahogy a nézők besereglettek és kényelembe helyezkedtek az egymást érő idénynyitó mérkőzésekre. Egy Róka sem számított győzelemre ma este, lévén ősellenségük, a Breckenridge ellen játszottak. Amíg az Edgar Allan bele nem szólt, a Breckenridge volt a legnagyobb és legsikeresebb csapat a kerületben. Szerencsére a futballcsapat kilátásai sokkal jobbak voltak a szombat délutáni mérkőzésre. Több, mint lehangoló volna, ha a Palmetto mindkét nyitómeccsét elvesztené.
A kampuszrendőrség teljes erejével képviseltette magát aznap; irányították a forgalmat, és megakadályozták, hogy a vendégek megzavarják a tanórákat. Neil ki nem állhatta kék egyenruhájuknak még a látványát sem, de még mindig jobb, hogy ők voltak ott, és nem a sajtó. Elég baja volt a csoporttársaival, mióta exy mezét viselte. Amerre csak járt, fennforgás támadt. Szerette volna ellógni az óráit és meghúzni magát a Rókavárban, amíg el nem érkezik az idő, de a sportolók csak komoly orvosi okból léphettek le. A sportbizottság egy-egy tagja egész nap járkált az épületekben, és a termek ablakain keresztül tartotta számon a sportolókat; Wymack lenne az első, aki tudomást szerezne Neil eltűnéséről.
Szerencsére Neil csapattársai felkészültek a galibára. A spanyolteremnél Matt várt rá, hogy átkísérje a következő órájára. Mindegy, hogy a suli támogatta-e az exycsapatát vagy sem, Neil volt a nyuszi a kalapban, aki végre előkerült. Bárki, aki követte az iskola híreit tudta, hogy az ESZB a szabályokat felrúgva védte az ő anonimitását. A fiú a nyáron időről időre ellenőrizte az interneten, hogy tényleg működik-e a dolog. Ma reggelre viszont tele volt a nevével minden.
Hasonlóan zavaró volt ráébredni, hogy Andrew nem hazudott neki májusban. Majd' minden cikk, amely tapasztalatának szánalmas hiányát taglalta, idézte Kevin szavait a hozzá fűződő nagy reményeiről. Kevin valóban mondott neki olyat, hogy egy nap még a Pályán végzi. Merész kijelentés volt egy korábbi bajnoktól, és csak fokozta a Rókák tizedik játékosa körüli felhajtást. A rá szegeződő pillantásoktól viszketett a bőre, de Matt gond és megállás nélkül vezette át a tömegen.
Matek után Renee kalauzolta el történelemre ügyesen kikerülve egy csapat szurkolólányt, mielőtt kiszúrták volna a mezeket. Allison találta meg a töri után. Neilnek lyukas órája volt, úgyhogy a lány elcipelte ebédelni vele és Seth-tel. Az újoncnak az idegesség elvette az étvágyát, de szófogadóan pakolta az ételt a tálcájára, és leült hozzájuk.
Az aznapi volt az első alkalom, hogy hármasban volt velük a többiek nélkül, és ez jobban sült el, mint gondolta volna. Segített, hogy párkapcsolatuk éppen működőfélben volt. Főleg egymással beszélgettek, csak néhány szót vesztegettek Neilre, de ő megelégedett a néző szerepével. Látni, hogy Seth másképpen is tud viselkedni, nem csak ellenségesen, lenyűgözte. Azt azonban még mindig nem tudta ésszel felérni, mit eszik rajta Allison. Egy lány ennyi pénzzel és ilyen kapcsolatokkal bárkit és bármit megszerezhetett volna, de ő mégis a Rókákat és Seth-et választotta. Neil nem hitegette magát azzal, hogy valaha is megérti ezt a döntést.
– Nos? – rángatta ki a gondolataiból a lány. – Mi lesz a partnereddel?
Az ebéd nagy részében az exy nyitó bankettjéről beszélgettek. A délkeleti régió minden iskolája megjelenik majd rajta, a Hollókat is beleértve. Neil nem tervezett elmenni rá, de még nem találta ki, hogyan úszhatná meg a dolgot.
– Nem lesz – felelte végül.
– Baromság – torkolta le Allison. – Még a szörnynek is van partnere.
Ez meglepte Neilt, de azért volt tippje: – Renee?
– Még nem hívta el Andrew-t, de egyértelmű a dolog.
Allison kis darabkákra csipkedte a pitáját, azzal itatta fel a maradék salátaöntetet. – Már áll a fogadás, hogy igent mond vagy nemet. Nagy a tét, úgyhogy hamar dönts, ha be akarsz szállni.
Az egyetlen dolog, ami közös volt a Rókákban – az exyn és a nehézségeken kívül – a különös megszállottság, amivel a leghülyébb dolgokra fogadtak. Két hete tartottak az edzések, mikor Neil felfedezte furcsa hobbijukat. Nem telt el hét anélkül, hogy ne állt volna pénzük valamin.
Neil Seth és Allison között járatta a szemét.
– Andrew és Renee...?
Seth úgy nézett ki, mint aki mindjárt kidobja a taccsot.
– Az kéne még!
Allison pedánsan megvonta a vállát.
– Renee azt ígérte, hogy nem lesz ilyen, és én hiszek neki – mondta, és kihívóan nézett Seth-re, hátha az ellenkezni mer. Párja inkább a csirkéjének szentelte a figyelmét, és csöndben maradt. Allison Neilre szegezett egy méretes kenyérdarabot.
– Kifutsz az időből. Kérd meg Aaront, hogy hozzon össze egy Veszettel! Katelyn biztos ismer egy-két csinos arcot.
Az utolsó volt Neil bakancslistáján összejönni egy pomponlánnyal. Nem voltak szép emlékei a millporti csapatról. – Ki az a Katelyn?
– Aaron nemhivatalos barátnője. Keresd meg a mai meccsen! Szánalmas, ahogy messziről ácsingóznak egymás után – Allison ránézett az órájára, és hátratolta a székét. – Rohannom kell. A tanácsadómmal talizom.
Áthajolt az asztalon, és gyors csókot nyomott Seth szájára, majd tálcástul elvonult.
Seth és Neil pár perccel később végeztek. A végzős elkísérte Neilt a beszédgyakorlatra, az óra után pedig Dan jött érte, hogy átkísérje a kampuszon a Rókavárba. A kereszteződésnél elváltak, mert a lánynak még volt egy órája hátra.
– Pihenj – adta ki az ukázt. – Hosszú lesz az este.
Neil túl feszült volt a reggeli események miatt ahhoz, hogy megfogadja a tanácsot, de azért megcélozta az ágyát.
Sok Millporthoz hasonló városban élt az évek során, és nem egyszer volt már dolga kisvárosi kíváncsiskodással és bizalmatlansággal. De valahogy a Palmetto State jobban az idegeire ment. Talán mert a mez és a csapatban betöltött szerepe figyelmet követelt. Nem tudott meghúzódni a háttérben ezekben a színekben, az esti meccs miatt meg pláne nem. Huszonegyezer ember járt a Palmetto State Egyetemre. Neil már nem csak maga miatt játszott, őket képviselte.
A péntek délutáni edzés a meccs miatt elmaradt. A csapatot háromnegyed órával a kezdés előtt, negyed hétre várták a stadionban. Matt szedte össze Neilt a hálóból 17:30 körül egy könnyű vacsira a felsőbb évesekkel. Dan végzett először és ment, hogy ránézzen Andrew pereputtyára. Nem volt felhőtlen az arca, amikor visszatért, de Matt bátorítóan megszorongatta a kezét.
– Jól lesz – tette hozzá. – Tavaly is rendben volt.
– Azt hittem, Kevin nem játszott tavaly – jegyezte meg Neil.
A felsősök egymásra néztek. Neil kettejük között járatta a tekintetét, próbálva megérteni a néma párbeszédet. Seth-ről és Allisonról sugárzott a türelmetlenség és a helytelenítés, de Renee halványan mosolygott. Matt egy grimasszal megvonta a vállát, és Danre hagyta a döntés jogát. A lány sóhajtott, majd Neilhez fordult.
– Van valami, amit még nem mondtunk el neked – kezdte. – Már egy ideje tervezgettük, de olyan nehézkesen indultak a dolgok Andrew és közted, hogy úgy gondoltuk, várunk. Nem tudtuk, hogy fogadod majd...
– Nem bíztunk benne, hogy tartod a szád – fordított Allison.
Dan ráfintorgott, de nem tagadta.
– Szóval elvileg Andrew-nak törvényileg elő van írva, hogy szedje a gyógyszerét, ugye?
Neilnek volt egy sanda gyanúja, merre tart ez a beszélgetés, de nem tudta elhinni.
– Igen, a feltételes szabadlábra helyezés feltétele volt.
– Nos, ő kötött egy saját egyezséget is az edzővel – folytatta Dan. – Csak azért szerződött le velünk, mert edzőbá beleegyezett, hogy a meccseket tisztán töltheti. Először velünk beszélte meg, elvégre mi vagyunk ott vele a pályán, de senki más nem szerezhet tudomást erről. Még Betsy sem tudja. Ő az orvosa, tuti megtiltaná.
– És mégis hogy fogja védeni a kapunkat, ha rosszul van? – kérdezte. Columbiában alkohollal és császármorzsával tompította az elvonási tüneteket, de a pályán ezt nem teheti. Neil még emlékezett az út szélén vadul remegő, s közben rókázó Andrew-ra.
– Még nincs rosszul – felelte Matt, és szemmagasságba emelte a kezét. – Andrew elvonási tünetei három fázisban jönnek elő. Képzeld el, hogy egész nap a fellegekben jársz! Aztán hirtelen elhagyod a szert. Először zuhanni kezdesz.
Kezével imitálta a zuhanást derékmagasságig. – Ez az első fázis. A másodikig nem lesz baj.
– Andrew a pénteki időbeosztását a játékunkhoz igazítja – folytatta Dan. – Fél órával kezdés előtt kihagyja a gyógyszert, és mindig az első félidőben játszik. Általában elvan az első fázissal egy félidőn át. Aztán beveszi az adagját, és az est további részében boldogan ücsörög a kispadon.
Valószínűleg emiatt aludta át a Columbiába vezető utat Andrew. Majdnem a Sweetie'sig eljutottak, mielőtt beütött volna nála a krach – gondolta Neil.
– Mi a harmadik fázis?
– Odaadod neki a gyógyszerét, különben puszta kézzel kicsontoz – mondta Matt szárazon. – Nem jó móka. Szerencsére csak egyszer láttuk ilyennek.
– Ma nem megy olyan messzire – jelentette ki Dan. – Ráadásul majd' fél pályányira leszel tőle. Csak szerettük volna, ha képben vagy – még ha két hónapos késéssel is. Mit szólsz hozzá?
– Veszélyezteti ez a meccset? – kérdezett vissza Neil.
– Nem jobban, mint bármi más – válaszolt Matt.
– Akkor nem izgat – vágta rá Neil. – Felőlem azt csinál, amit akar.
Nem ez volt a teljes igazság, de nem tudta megfogalmazni, mi aggasztja pontosan. Andrew állítása szerint utálta ezt a játékot. Akkor miért tenné ki magát a drogmegvonás agóniájának a csapattársai kedvéért? Begyógyszerezve több esélye lenne, hogy legalább szórakoztatónak találja a játékot. Jobb válasza nem volt, mint hogy Andrew talán jobban utálja a gyógyszert, mint az exyt. Érdekes ötlet volt, de Neil ma este nem ért rá ezen törni a fejét.
Pikk-pakk eltüntette a vacsorájának maradványait, és ment az előcsarnokba, ahol Andrew sleppjével találkozott. Andrew fel volt dobva, ahogy szokott, de Kevin arcáról feszültség árulkodott. Ez volt az első meccse a sérülése óta, valamint a debütálása a Rókáknál mint jobbkezes csatár. Ma tökéleteset kellett nyújtania, ha a nagy visszatérésre készült. Hogy hogyan képzelte ezt véghez vinni a gyengébbik kezével és egy ilyen csapattal a háta mögött, Neil nem tudta.
Korán elhagyták a kollégiumot, de a forgalom akkora volt, hogy így is majdnem elkéstek. A stadion a reggeli edzés óta őrültekházává változott. A parkolók tömve voltak, és biztonsági emberek grasszáltak mindenütt, elirányítva a rajongókat, vagy részeg duhajkodást keresve. Egy sornyi rendőrautó és két mentő tartotta tisztán a terepet a sportolók autóinak. A kapuk mind nyitva voltak, és az őrök fémdetektorokkal felszerelkezve várták a belépőket. Két őr tessék-lássék ellenőrizte az ajtónál, nem cipelnek-e be bármi illegálisat, majd beengedték őket a szekrényeikhez.
A társalgóban Wymack várt rájuk, aki rögvest be is terelte őket az öltözőikbe. Neil félúton járt a férfiöltöző felé, amikor Kevin megragadta a gallérját. Végigvonszolta a folyosón a hátsó ajtóhoz, kinyitotta, és belökte rajta Neilt. Az megbotlott az első lépcsőn, de aztán visszanyerte egyensúlyát és a pályán találta magát.
A Rókalyuk volt a második egyetemi pálya, amire a lábát tette. Az első az Edgar Allan Hollófészke, de az sem meccs alatt. Lehet, hogy szédítő volt a székek toronymagas sora, de semmi ugyanezen székek roskadásig tömött látványához képest. Még nem foglalták el mind a 65.000 helyet, de a háromnegyedüket biztosan. A stadion lábak tízezreinek hangjától dübörgött. A tömeg kiabálása és nevetése fülsiketítőnek hatott, pedig még nem is volt igazi okuk a zajongásra. Neil elképzelte, hogy fognak hangzani, ha a Rókák pontot szereznek. Lehet, hogy olyan hangos lesz, hogy a csontjai is belerepednek.
Nem telt bele sok időbe, hogy észrevegyék Neilt és Kevint a pályán. A legközelebbi szektor őrjöngése felébresztette az egyre távolabbiakat is. A Narancs Dallam, az egyetemi zenekar még éppen felsorakozás közben volt, de rögvest reagált a feltörő izgatottságra. A dobosok vad ütembe fogtak, és néhány trombita elkezdte az iskola indulóját. Néhány pillanattal később a diákok becsatlakoztak, torkuk szakadtából fújva a szavakat egymásnak és az üres pályának.
– Ne okozz csalódást nekik ma este! – hajolt közel a füléhez Kevin. – Azért jöttek, hogy lássák, ahogy játszol; adj nekik valami biztatót!
– Nem miattam jöttek – válaszolt Neil. – A híres Kevin Dayért vannak itt.
Kevin Neil lapockájára tette a kezét, és finoman meglökte. – Na, menj átöltözni!
Az újonc még egy utolsó pillantást áldozott a lelátókra, mielőtt visszatért volna az öltözőbe. Amikor már mindenkin rajta volt a felszerelése, Wymack az előcsarnokba hívta őket, és körbeadta a Breckenridge-i Sakálok játékoslistáját. Matt vetett egy pillantást a kezdővonalra, és elfintorodott.
– Nocsak, Seth. Úgy tűnik, a Gorilla visszatért.
– Baszki – a megszólított a kezét nyújtotta a papírt követelve.
– Legalább már az elejétől fogva komolyan vesznek minket – jegyezte meg Aaron.
– Egy hátvéd könnyen beszél – Allison elvette a listát Mattől, és Seth-nek adta.
– Gorilla? – szúrta közbe Neil.
– A 16-os, Hawking – felelte Nicky –, más néven Gorilla. 198 centi magas és 140 kilónyi tömény szarrágás. Felismered, ha meglátod, megígérem. Úgy néz ki, mint egy eltévedt rögbijátékos.
– Emellett olyan buta, mint a föld: a tavalyi kupát ki kellett hagynia az átlaga miatt – folytatta Matt. – Ez amolyan évenkénti rituálé nála.
– Hátvédet játszik – Dan vette át a szót Neilre nézve –, és imádja a bodicseket. Ne szorulj közé és a fal közé, Neil! Összetöri a legapróbb porcikádat is, ha esélyt adsz rá.
– De azért ne aggódd túl! – váltott Matt. – Valószínűleg Kevin és Seth megölésével lesz elfoglalva, és téged észre sem vesz majd.
– Ez a megnyugodott ábrázatom – mutatott Neil önnön üres arckifejezésére.
– Befejeztétek az oxigénpazarlást? – vágott közbe Wymack. – Mozogjunk! A hazai pálya a miénk a bemelegítéshez. Sima váltólövésekkel kezdünk, kétszer Andrew-nak és Renee-nek is. Andrew, maradj a mi oldalunkon! Ha egyetlen gyakorlásnak szánt lövést is megeresztesz a Sakálok térfelére bemelegítés alatt, a második félidőig szotyizhatsz.
Erre a hírre Neil is a szörnyre emelte tekintetét. Az egyelőre jól nézett ki, de talán még túl messze voltak az első szervától ahhoz, hogy megkezdődjenek az elvonási tünetek.
Wymack folytatta.
– A kezdők Seth, Kevin, Matt, Aaron és Andrew. Három cserém van minden félidőre, úgyhogy mindenki kap pihit, a kapusokat kivéve. Kevin, ha csak viszketni kezd a karod, lefelé. Légy eszednél ma este.
– Már 8 hónap eltelt – így amaz.
– Ne kockáztass rögtön az első meccseden! – beszélt a lelkére Abby is.
Kevin grimaszolt egyet, de annyiban hagyta a dolgot. A felnőttek megelégedtek ennyivel, és a sisakjaikért, ütőikért küldték a feltápászkodó Rókákat. Pozíciók szerint felsorakoztak, elöl Dannel, a csapatkapitánnyal. Wymack a fülében lévő készülékre figyelt, ami összekötötte a közvetítő fülkéjével. Amikor megkapta az engedélyt, kivezette csapatát a kispadokhoz. Neil sisakja valamelyest tompította a tömeg ricsaját, de a füle így is csengett, amint követte a Rókákat a pályára.
Tudvalevő volt, hogy a Rókák az NCAA legkisebb csapata, míg a Breckenridge az egyik legnagyobb, Neilt mégis mellbe vágta a hatalmas különbség. A drapp-fekete Sakálok felgyülekeztek a saját térfelükön, amitől a Rókák csapata szánalmasan aprónak tűnt a sajátjukon. Neil próbált ellenállni a megfélemlítettség érzésének. Mivel ez nem sikerült, inkább a bemelegítő gyakorlatokra koncentrált minden energiájával. Az erre kapott húsz perc túl gyorsan repült el, a bírók hamar leterelték őket a pályáról: a Sakálokat az északi, a Rókákat a déli kapun át.
A közvetítő hangja épp csak áthatolt a tömeg lármáján, de szerencsére a meccs kezdetének közeledtével valakinek eszébe jutott feltekerni a hangerőt. Mikor a csapatnévsor felolvasásához ért, szavai visszaverődtek az aréna falairól. Ahogy a Rókák neve elhangzott, egyesével felemelték ütőiket néma tiszteletadásként. A tömeg mindegyikre hangos hörgéssel reagált, segítségül a Narancs Dallam dobosai ütemesen püföltek bármit, ami ütőik ügyébe akadt.
– A Breckenridge-i Sakálok színeiben – folytatta a konferanszié, majd végigment a ma esti meccsen játszó ellenfelek névsorán. A Sakálok neveit fújolás és udvarias tapsolás fogadta a Rókák térfeléről, de szép számmal akadtak Sakál-rajongók is a stadion északi részén. Fúvószenekaruk rákezdett az indulójukra, amint az utolsó név is elhangzott, de a Narancs Dallam azonnal túlharsogta őket a Palmetto dalával.
A hat játékvezető kinyitotta a kapukat mindkét oldalon, majd bemasíroztak a pályára. Jelzésükre Dan és a másik csapat kapitánya felzárkózott hozzájuk félpályánál a kötelező kézfogásra és az érmedobásra. A főbíró a kezdést a Sakáloknak, a hazai pályát a Rókáknak ítélte. Három-három játékvezető lekísérte a kapitányokat, majd felsorakoztak a falhoz.
Wymack hessegető mozdulatokkal küldte a csapatot a kezdővonalhoz.
– Na, tipli kifelé, és intézkedjetek felőle, hogy azt is megbánják, hogy a pályánkra léptek! Elvárom, hogy a cseréim szurkoljanak, de ha bárki beleköt egy bíróba, azt kigolyózom. Gyerünk!
Dan az ajtóhoz vezette a játékosait, és a fal megdöngetésével jelezte, hogy készen állnak. A konferanszié bejelentette a Rókák kezdősorát támadóktól a védekezőkig. Kevin lépett pályára először, és az egész stadion őrjöngeni kezdett a láttán. Mindegy, melyik iskola színeiben, a rajongók rajongók; Kevin nyolc hónapos távollét után újra mezben állt előttük. Azt jósolták, sosem játszhat többé, de most ütővel a kezében úgy masírozott a félpályához, mintha mindig tudta volna, hogy egyszer visszatér.
Őt Seth követte a felezőnél. Dan volt a Rókák támadó osztója és félúton állt a középvonal és az első negyed között. Matt és Aaron a negyedvonalnál állapodtak meg, utolsóként pedig Andrew foglalta el a helyét a kapuban.
Eztán a Breckenridge sorakozott fel. Nicky rámutatott a Gorillára, amint az belépett, de Neil magától is észrevette.
– Ne felejtsd el megköszönni Seth-nek és Kevinnek, hogy lezúzatják magukat helyetted!
Valószínűleg viccelt, de Neil azért rábólintott. Nem szívesen találkozott volna össze a pályán egy olyannal, aki mellett Matt törékeny virágszálnak hatott.
– Hé – kezdte Nicky fürkésző pillantással, tőle szokatlan módon hezitálva. – Nem igazán beszéltünk azóta... izé... Bocsánatot akartam kérni, de aztán mindig beijedtem... Rendben vagyunk?
– Még nem tudom – felelt Neil.
Az unokatesó agyalt rajta egy ideig, majd sóhajtott.
– Hát jó.
A bírák úgy csapták be az ajtókat, hogy a hangjuk visszaverődött a falakról, majd be is reteszelték őket. A plafonon végighúzódó szellőzők és ventilátorok biztosították a levegő mozgását az arénában. A szellőzőrések átengedték a szervák és ütközések hangjait, de a játékosoknak ki kellett volna ordítaniuk a tüdejüket, ha azt akarják, hogy a pályán kívül is hallatszódjanak. Neil nem tudta, miről beszélgetnek, míg várják a kezdést, de gyanította, hogy semmi kellemesről, már csak annak láttán is, ahogy Seth éppen bemutatott a Sakálok egyik csatárjának. Aztán néhány pillanat múlva ugyanez a Seth már Kevint ajándékozta meg a gesztussal.
– Ó, Szűz Máriám – szólalt meg Abby Neil mögött. – Legalább csinálhatnának úgy, mintha jól kijönnének, míg meccset játszanak.
– Az kizárt – vágta rá Nicky. – Tíz dollárba, hogy tizenöt percen belül ölre mennek.
– Kihagyom – hárított Allison.
– Lehetnél kicsit optimistább az idény első meccsén – szólt bele Renee.
– Nem tudom, láttad-e, ki ellen játszunk – mutatott Nicky az ellenfélre. – Gondolod az optimizmus segíteni fog?
– Ártani nem árthat – felelte Renee egy kis mosollyal.
Allison mondani akart valamit, de a sziréna belé fojtotta a szót. Ha Neil felnézett volna, láthatta volna a pálya kellős közepén, fent függő eredményjelzőt. Az óra, az aktuális állás és a gólstatisztikák mind a négy oldalról láthatóak voltak, ahogy a visszajátszásokért és a közelítésért felelős kijelzők is. Jelenleg a tábla az utolsó másodperceket számolta a játék megkezdéséig, de Neil nem erőltette meg magát, hogy rápillantson. Nem akarta levenni a szemét a pályáról. Kesztyűs kezével a falnak támaszkodva előrehajolt: szerette volna az egészet egyszerre belátni. Szíve hevesen vert a mellkasában, izgatott forrósággal öntve el teste minden porcikáját. Visszatartotta a lélegzetét az első szerváig.
A jelzőhang újra felcsendült, és a játék megkezdődött. A Breckenridge osztója a levegőbe pöccintette a labdát, és rásózott egyet az ütőjével. A jellegzetes hangra a Sakálok és a Rókák is bontották formációjukat, és megindultak. Neil korábbi idegességét elfújták, átvette a helyét a tömegből rázúduló vad lelkesedés. Sikolyaik bekúsztak a bőre alá, a szíve százezernyi láb ütemes dobbanásával vert egy ütemben. Két test csapódott egymásnak a pályán; a játék már a kezdetektől durva volt, és ezt a nép elégedett üvöltéssel üdvözölte.
A labda épp a cserék előtt csapódott a falnak, és már száguldott is tova. Nem jutott messzire, mert Dan elkapta és továbbította Seth-nek. A lány a lendülettől a falnak esett, és egy másodperccel később a Sakál osztó is nekivágódott. A fal megremegett súlyuk alatt. Dan jószerével arrébb hajította a másikat, hogy újra játékba kerüljön, a cserék a fal túloldalát verték biztatásul.
Neil végigpásztázta a pályát. Egy Sakál csatár Aaronnel küzdött. Aaron és Matt egészen feltolta az ellenség csatárjait távol a Rókák kapujától, de nem akartak túl messzire kerülni Andrew-tól. Andrew ott mozizott magányosan a kapus territóriumát jelölő fehér vonalon: feladat híján nézhette az elé terülő látványt. Ütőjét forgatva köröket írt a levegőbe a Sakálok erőfeszítéseit kigúnyolandó.
A labda földet ért némileg lejjebb a pályán, visszavonva magára Neil figyelmét. Ismét Dan érte el előbb, és megküldte jóval Seth feje fölött. Seth és a Gorilla versenyt futottak a visszapattanóért. Seth kapta el, de nem sokáig tarthatta meg. Fél lépést haladt vele, amikor a Gorilla megsuhintotta az ütőjét. Nem tűnt olyan nagy ütésnek, de ahhoz elég volt, hogy kiverje Seth kezéből az ütőt. A Gorilla felkapta a földről visszapattanó golyót, és egy lendületes fordulással megküldte a pálya hosszában. Az pár centire a hazai kapu jobb oldalától csattant a falon. Andrew nézte, ahogy elpattog.
Az egyik Sakál csatár megkerülte Mattet és megindult érte. Andrew megállította az ütő forgását, és elhelyezkedett, épp időben. A csatár gyors lövést adott le, Andrew pedig erőteljesen arrébb ütötte, egészen a pálya közepéig. A Sakálok osztója megpróbálta elkapni, de a labda gyorsabban jött, mint számította, és kipottyant ütője hálójából. Dan készen állt, hogy elcsaklizza előle. Cserébe a fickó fellökte őt, így a labda elgurult. Dan dühösen a földhöz verte az ütőjét, miközben próbált feltápászkodni, hogy a Sakál nyomába eredjen. Az osztó már labdástul rohant a hazai kapu felé.
– Gyerünk, csajszi! – mormolta Abby. – Megcsinálod!
Dan nem tudta megállítani a srácot a passzolásban, de nem lassított. Olyan erővel csapódott neki, hogy mindkettejüket ledöntötte a lábáról. A Sakál rajongók felháborodottan hördültek fel követelve a lapot, de a bírák nem mozdultak. A bodicsek csak akkor számított, ha labdás játékos csinálta, vagy ellene csinálták. Engedékenyek voltak azonban, ha az esemény abban a pár másodpercben történt, ahogy elhagyta a labda a játékos hálóját. A szakértők tudták, hogy a sportolók néha egyszerűen túl gyorsan mennek ahhoz, hogy időben meg tudjanak állni. Persze ez egyúttal kiskapu is volt az ilyen alattomos támadásokra, mint amit Dan is csinált, de ettől csak még izgalmasabbá vált a játék a nézők számára.
Aaron elég kicsi volt ahhoz, hogy átbújjon a csatár karja alatt. Felugrott, egy hihetetlen mozdulattal sikerült ellopnia a labdát, és perdült tovább a hazai oldal felé. Lassítás nélkül passzolt Andrew-nak, és újra talpon volt egy szívdobbanásnyi idővel később. A címzett alsó kézből suhintotta meg a labdát, hogy megszabadítsa térfelét tőle. A lövedék a plafonon pattant meg, és már hullott is vissza a csatatérre.
– Mozgás, Rókák! - mennydörögte Wymack.
– Gyerünk, Rókák, gyerünk! – hangzott a Veszettek kiabálása a távolból.
Szerencsére Neil csapattársai felkészültek a galibára. A spanyolteremnél Matt várt rá, hogy átkísérje a következő órájára. Mindegy, hogy a suli támogatta-e az exycsapatát vagy sem, Neil volt a nyuszi a kalapban, aki végre előkerült. Bárki, aki követte az iskola híreit tudta, hogy az ESZB a szabályokat felrúgva védte az ő anonimitását. A fiú a nyáron időről időre ellenőrizte az interneten, hogy tényleg működik-e a dolog. Ma reggelre viszont tele volt a nevével minden.
Hasonlóan zavaró volt ráébredni, hogy Andrew nem hazudott neki májusban. Majd' minden cikk, amely tapasztalatának szánalmas hiányát taglalta, idézte Kevin szavait a hozzá fűződő nagy reményeiről. Kevin valóban mondott neki olyat, hogy egy nap még a Pályán végzi. Merész kijelentés volt egy korábbi bajnoktól, és csak fokozta a Rókák tizedik játékosa körüli felhajtást. A rá szegeződő pillantásoktól viszketett a bőre, de Matt gond és megállás nélkül vezette át a tömegen.
Matek után Renee kalauzolta el történelemre ügyesen kikerülve egy csapat szurkolólányt, mielőtt kiszúrták volna a mezeket. Allison találta meg a töri után. Neilnek lyukas órája volt, úgyhogy a lány elcipelte ebédelni vele és Seth-tel. Az újoncnak az idegesség elvette az étvágyát, de szófogadóan pakolta az ételt a tálcájára, és leült hozzájuk.
Az aznapi volt az első alkalom, hogy hármasban volt velük a többiek nélkül, és ez jobban sült el, mint gondolta volna. Segített, hogy párkapcsolatuk éppen működőfélben volt. Főleg egymással beszélgettek, csak néhány szót vesztegettek Neilre, de ő megelégedett a néző szerepével. Látni, hogy Seth másképpen is tud viselkedni, nem csak ellenségesen, lenyűgözte. Azt azonban még mindig nem tudta ésszel felérni, mit eszik rajta Allison. Egy lány ennyi pénzzel és ilyen kapcsolatokkal bárkit és bármit megszerezhetett volna, de ő mégis a Rókákat és Seth-et választotta. Neil nem hitegette magát azzal, hogy valaha is megérti ezt a döntést.
– Nos? – rángatta ki a gondolataiból a lány. – Mi lesz a partnereddel?
Az ebéd nagy részében az exy nyitó bankettjéről beszélgettek. A délkeleti régió minden iskolája megjelenik majd rajta, a Hollókat is beleértve. Neil nem tervezett elmenni rá, de még nem találta ki, hogyan úszhatná meg a dolgot.
– Nem lesz – felelte végül.
– Baromság – torkolta le Allison. – Még a szörnynek is van partnere.
Ez meglepte Neilt, de azért volt tippje: – Renee?
– Még nem hívta el Andrew-t, de egyértelmű a dolog.
Allison kis darabkákra csipkedte a pitáját, azzal itatta fel a maradék salátaöntetet. – Már áll a fogadás, hogy igent mond vagy nemet. Nagy a tét, úgyhogy hamar dönts, ha be akarsz szállni.
Az egyetlen dolog, ami közös volt a Rókákban – az exyn és a nehézségeken kívül – a különös megszállottság, amivel a leghülyébb dolgokra fogadtak. Két hete tartottak az edzések, mikor Neil felfedezte furcsa hobbijukat. Nem telt el hét anélkül, hogy ne állt volna pénzük valamin.
Neil Seth és Allison között járatta a szemét.
– Andrew és Renee...?
Seth úgy nézett ki, mint aki mindjárt kidobja a taccsot.
– Az kéne még!
Allison pedánsan megvonta a vállát.
– Renee azt ígérte, hogy nem lesz ilyen, és én hiszek neki – mondta, és kihívóan nézett Seth-re, hátha az ellenkezni mer. Párja inkább a csirkéjének szentelte a figyelmét, és csöndben maradt. Allison Neilre szegezett egy méretes kenyérdarabot.
– Kifutsz az időből. Kérd meg Aaront, hogy hozzon össze egy Veszettel! Katelyn biztos ismer egy-két csinos arcot.
Az utolsó volt Neil bakancslistáján összejönni egy pomponlánnyal. Nem voltak szép emlékei a millporti csapatról. – Ki az a Katelyn?
– Aaron nemhivatalos barátnője. Keresd meg a mai meccsen! Szánalmas, ahogy messziről ácsingóznak egymás után – Allison ránézett az órájára, és hátratolta a székét. – Rohannom kell. A tanácsadómmal talizom.
Áthajolt az asztalon, és gyors csókot nyomott Seth szájára, majd tálcástul elvonult.
Seth és Neil pár perccel később végeztek. A végzős elkísérte Neilt a beszédgyakorlatra, az óra után pedig Dan jött érte, hogy átkísérje a kampuszon a Rókavárba. A kereszteződésnél elváltak, mert a lánynak még volt egy órája hátra.
– Pihenj – adta ki az ukázt. – Hosszú lesz az este.
Neil túl feszült volt a reggeli események miatt ahhoz, hogy megfogadja a tanácsot, de azért megcélozta az ágyát.
Sok Millporthoz hasonló városban élt az évek során, és nem egyszer volt már dolga kisvárosi kíváncsiskodással és bizalmatlansággal. De valahogy a Palmetto State jobban az idegeire ment. Talán mert a mez és a csapatban betöltött szerepe figyelmet követelt. Nem tudott meghúzódni a háttérben ezekben a színekben, az esti meccs miatt meg pláne nem. Huszonegyezer ember járt a Palmetto State Egyetemre. Neil már nem csak maga miatt játszott, őket képviselte.
A péntek délutáni edzés a meccs miatt elmaradt. A csapatot háromnegyed órával a kezdés előtt, negyed hétre várták a stadionban. Matt szedte össze Neilt a hálóból 17:30 körül egy könnyű vacsira a felsőbb évesekkel. Dan végzett először és ment, hogy ránézzen Andrew pereputtyára. Nem volt felhőtlen az arca, amikor visszatért, de Matt bátorítóan megszorongatta a kezét.
– Jól lesz – tette hozzá. – Tavaly is rendben volt.
– Azt hittem, Kevin nem játszott tavaly – jegyezte meg Neil.
A felsősök egymásra néztek. Neil kettejük között járatta a tekintetét, próbálva megérteni a néma párbeszédet. Seth-ről és Allisonról sugárzott a türelmetlenség és a helytelenítés, de Renee halványan mosolygott. Matt egy grimasszal megvonta a vállát, és Danre hagyta a döntés jogát. A lány sóhajtott, majd Neilhez fordult.
– Van valami, amit még nem mondtunk el neked – kezdte. – Már egy ideje tervezgettük, de olyan nehézkesen indultak a dolgok Andrew és közted, hogy úgy gondoltuk, várunk. Nem tudtuk, hogy fogadod majd...
– Nem bíztunk benne, hogy tartod a szád – fordított Allison.
Dan ráfintorgott, de nem tagadta.
– Szóval elvileg Andrew-nak törvényileg elő van írva, hogy szedje a gyógyszerét, ugye?
Neilnek volt egy sanda gyanúja, merre tart ez a beszélgetés, de nem tudta elhinni.
– Igen, a feltételes szabadlábra helyezés feltétele volt.
– Nos, ő kötött egy saját egyezséget is az edzővel – folytatta Dan. – Csak azért szerződött le velünk, mert edzőbá beleegyezett, hogy a meccseket tisztán töltheti. Először velünk beszélte meg, elvégre mi vagyunk ott vele a pályán, de senki más nem szerezhet tudomást erről. Még Betsy sem tudja. Ő az orvosa, tuti megtiltaná.
– És mégis hogy fogja védeni a kapunkat, ha rosszul van? – kérdezte. Columbiában alkohollal és császármorzsával tompította az elvonási tüneteket, de a pályán ezt nem teheti. Neil még emlékezett az út szélén vadul remegő, s közben rókázó Andrew-ra.
– Még nincs rosszul – felelte Matt, és szemmagasságba emelte a kezét. – Andrew elvonási tünetei három fázisban jönnek elő. Képzeld el, hogy egész nap a fellegekben jársz! Aztán hirtelen elhagyod a szert. Először zuhanni kezdesz.
Kezével imitálta a zuhanást derékmagasságig. – Ez az első fázis. A másodikig nem lesz baj.
– Andrew a pénteki időbeosztását a játékunkhoz igazítja – folytatta Dan. – Fél órával kezdés előtt kihagyja a gyógyszert, és mindig az első félidőben játszik. Általában elvan az első fázissal egy félidőn át. Aztán beveszi az adagját, és az est további részében boldogan ücsörög a kispadon.
Valószínűleg emiatt aludta át a Columbiába vezető utat Andrew. Majdnem a Sweetie'sig eljutottak, mielőtt beütött volna nála a krach – gondolta Neil.
– Mi a harmadik fázis?
– Odaadod neki a gyógyszerét, különben puszta kézzel kicsontoz – mondta Matt szárazon. – Nem jó móka. Szerencsére csak egyszer láttuk ilyennek.
– Ma nem megy olyan messzire – jelentette ki Dan. – Ráadásul majd' fél pályányira leszel tőle. Csak szerettük volna, ha képben vagy – még ha két hónapos késéssel is. Mit szólsz hozzá?
– Veszélyezteti ez a meccset? – kérdezett vissza Neil.
– Nem jobban, mint bármi más – válaszolt Matt.
– Akkor nem izgat – vágta rá Neil. – Felőlem azt csinál, amit akar.
Nem ez volt a teljes igazság, de nem tudta megfogalmazni, mi aggasztja pontosan. Andrew állítása szerint utálta ezt a játékot. Akkor miért tenné ki magát a drogmegvonás agóniájának a csapattársai kedvéért? Begyógyszerezve több esélye lenne, hogy legalább szórakoztatónak találja a játékot. Jobb válasza nem volt, mint hogy Andrew talán jobban utálja a gyógyszert, mint az exyt. Érdekes ötlet volt, de Neil ma este nem ért rá ezen törni a fejét.
Pikk-pakk eltüntette a vacsorájának maradványait, és ment az előcsarnokba, ahol Andrew sleppjével találkozott. Andrew fel volt dobva, ahogy szokott, de Kevin arcáról feszültség árulkodott. Ez volt az első meccse a sérülése óta, valamint a debütálása a Rókáknál mint jobbkezes csatár. Ma tökéleteset kellett nyújtania, ha a nagy visszatérésre készült. Hogy hogyan képzelte ezt véghez vinni a gyengébbik kezével és egy ilyen csapattal a háta mögött, Neil nem tudta.
Korán elhagyták a kollégiumot, de a forgalom akkora volt, hogy így is majdnem elkéstek. A stadion a reggeli edzés óta őrültekházává változott. A parkolók tömve voltak, és biztonsági emberek grasszáltak mindenütt, elirányítva a rajongókat, vagy részeg duhajkodást keresve. Egy sornyi rendőrautó és két mentő tartotta tisztán a terepet a sportolók autóinak. A kapuk mind nyitva voltak, és az őrök fémdetektorokkal felszerelkezve várták a belépőket. Két őr tessék-lássék ellenőrizte az ajtónál, nem cipelnek-e be bármi illegálisat, majd beengedték őket a szekrényeikhez.
A társalgóban Wymack várt rájuk, aki rögvest be is terelte őket az öltözőikbe. Neil félúton járt a férfiöltöző felé, amikor Kevin megragadta a gallérját. Végigvonszolta a folyosón a hátsó ajtóhoz, kinyitotta, és belökte rajta Neilt. Az megbotlott az első lépcsőn, de aztán visszanyerte egyensúlyát és a pályán találta magát.
A Rókalyuk volt a második egyetemi pálya, amire a lábát tette. Az első az Edgar Allan Hollófészke, de az sem meccs alatt. Lehet, hogy szédítő volt a székek toronymagas sora, de semmi ugyanezen székek roskadásig tömött látványához képest. Még nem foglalták el mind a 65.000 helyet, de a háromnegyedüket biztosan. A stadion lábak tízezreinek hangjától dübörgött. A tömeg kiabálása és nevetése fülsiketítőnek hatott, pedig még nem is volt igazi okuk a zajongásra. Neil elképzelte, hogy fognak hangzani, ha a Rókák pontot szereznek. Lehet, hogy olyan hangos lesz, hogy a csontjai is belerepednek.
Nem telt bele sok időbe, hogy észrevegyék Neilt és Kevint a pályán. A legközelebbi szektor őrjöngése felébresztette az egyre távolabbiakat is. A Narancs Dallam, az egyetemi zenekar még éppen felsorakozás közben volt, de rögvest reagált a feltörő izgatottságra. A dobosok vad ütembe fogtak, és néhány trombita elkezdte az iskola indulóját. Néhány pillanattal később a diákok becsatlakoztak, torkuk szakadtából fújva a szavakat egymásnak és az üres pályának.
– Ne okozz csalódást nekik ma este! – hajolt közel a füléhez Kevin. – Azért jöttek, hogy lássák, ahogy játszol; adj nekik valami biztatót!
– Nem miattam jöttek – válaszolt Neil. – A híres Kevin Dayért vannak itt.
Kevin Neil lapockájára tette a kezét, és finoman meglökte. – Na, menj átöltözni!
Az újonc még egy utolsó pillantást áldozott a lelátókra, mielőtt visszatért volna az öltözőbe. Amikor már mindenkin rajta volt a felszerelése, Wymack az előcsarnokba hívta őket, és körbeadta a Breckenridge-i Sakálok játékoslistáját. Matt vetett egy pillantást a kezdővonalra, és elfintorodott.
– Nocsak, Seth. Úgy tűnik, a Gorilla visszatért.
– Baszki – a megszólított a kezét nyújtotta a papírt követelve.
– Legalább már az elejétől fogva komolyan vesznek minket – jegyezte meg Aaron.
– Egy hátvéd könnyen beszél – Allison elvette a listát Mattől, és Seth-nek adta.
– Gorilla? – szúrta közbe Neil.
– A 16-os, Hawking – felelte Nicky –, más néven Gorilla. 198 centi magas és 140 kilónyi tömény szarrágás. Felismered, ha meglátod, megígérem. Úgy néz ki, mint egy eltévedt rögbijátékos.
– Emellett olyan buta, mint a föld: a tavalyi kupát ki kellett hagynia az átlaga miatt – folytatta Matt. – Ez amolyan évenkénti rituálé nála.
– Hátvédet játszik – Dan vette át a szót Neilre nézve –, és imádja a bodicseket. Ne szorulj közé és a fal közé, Neil! Összetöri a legapróbb porcikádat is, ha esélyt adsz rá.
– De azért ne aggódd túl! – váltott Matt. – Valószínűleg Kevin és Seth megölésével lesz elfoglalva, és téged észre sem vesz majd.
– Ez a megnyugodott ábrázatom – mutatott Neil önnön üres arckifejezésére.
– Befejeztétek az oxigénpazarlást? – vágott közbe Wymack. – Mozogjunk! A hazai pálya a miénk a bemelegítéshez. Sima váltólövésekkel kezdünk, kétszer Andrew-nak és Renee-nek is. Andrew, maradj a mi oldalunkon! Ha egyetlen gyakorlásnak szánt lövést is megeresztesz a Sakálok térfelére bemelegítés alatt, a második félidőig szotyizhatsz.
Erre a hírre Neil is a szörnyre emelte tekintetét. Az egyelőre jól nézett ki, de talán még túl messze voltak az első szervától ahhoz, hogy megkezdődjenek az elvonási tünetek.
Wymack folytatta.
– A kezdők Seth, Kevin, Matt, Aaron és Andrew. Három cserém van minden félidőre, úgyhogy mindenki kap pihit, a kapusokat kivéve. Kevin, ha csak viszketni kezd a karod, lefelé. Légy eszednél ma este.
– Már 8 hónap eltelt – így amaz.
– Ne kockáztass rögtön az első meccseden! – beszélt a lelkére Abby is.
Kevin grimaszolt egyet, de annyiban hagyta a dolgot. A felnőttek megelégedtek ennyivel, és a sisakjaikért, ütőikért küldték a feltápászkodó Rókákat. Pozíciók szerint felsorakoztak, elöl Dannel, a csapatkapitánnyal. Wymack a fülében lévő készülékre figyelt, ami összekötötte a közvetítő fülkéjével. Amikor megkapta az engedélyt, kivezette csapatát a kispadokhoz. Neil sisakja valamelyest tompította a tömeg ricsaját, de a füle így is csengett, amint követte a Rókákat a pályára.
Tudvalevő volt, hogy a Rókák az NCAA legkisebb csapata, míg a Breckenridge az egyik legnagyobb, Neilt mégis mellbe vágta a hatalmas különbség. A drapp-fekete Sakálok felgyülekeztek a saját térfelükön, amitől a Rókák csapata szánalmasan aprónak tűnt a sajátjukon. Neil próbált ellenállni a megfélemlítettség érzésének. Mivel ez nem sikerült, inkább a bemelegítő gyakorlatokra koncentrált minden energiájával. Az erre kapott húsz perc túl gyorsan repült el, a bírók hamar leterelték őket a pályáról: a Sakálokat az északi, a Rókákat a déli kapun át.
A közvetítő hangja épp csak áthatolt a tömeg lármáján, de szerencsére a meccs kezdetének közeledtével valakinek eszébe jutott feltekerni a hangerőt. Mikor a csapatnévsor felolvasásához ért, szavai visszaverődtek az aréna falairól. Ahogy a Rókák neve elhangzott, egyesével felemelték ütőiket néma tiszteletadásként. A tömeg mindegyikre hangos hörgéssel reagált, segítségül a Narancs Dallam dobosai ütemesen püföltek bármit, ami ütőik ügyébe akadt.
– A Breckenridge-i Sakálok színeiben – folytatta a konferanszié, majd végigment a ma esti meccsen játszó ellenfelek névsorán. A Sakálok neveit fújolás és udvarias tapsolás fogadta a Rókák térfeléről, de szép számmal akadtak Sakál-rajongók is a stadion északi részén. Fúvószenekaruk rákezdett az indulójukra, amint az utolsó név is elhangzott, de a Narancs Dallam azonnal túlharsogta őket a Palmetto dalával.
A hat játékvezető kinyitotta a kapukat mindkét oldalon, majd bemasíroztak a pályára. Jelzésükre Dan és a másik csapat kapitánya felzárkózott hozzájuk félpályánál a kötelező kézfogásra és az érmedobásra. A főbíró a kezdést a Sakáloknak, a hazai pályát a Rókáknak ítélte. Három-három játékvezető lekísérte a kapitányokat, majd felsorakoztak a falhoz.
Wymack hessegető mozdulatokkal küldte a csapatot a kezdővonalhoz.
– Na, tipli kifelé, és intézkedjetek felőle, hogy azt is megbánják, hogy a pályánkra léptek! Elvárom, hogy a cseréim szurkoljanak, de ha bárki beleköt egy bíróba, azt kigolyózom. Gyerünk!
Dan az ajtóhoz vezette a játékosait, és a fal megdöngetésével jelezte, hogy készen állnak. A konferanszié bejelentette a Rókák kezdősorát támadóktól a védekezőkig. Kevin lépett pályára először, és az egész stadion őrjöngeni kezdett a láttán. Mindegy, melyik iskola színeiben, a rajongók rajongók; Kevin nyolc hónapos távollét után újra mezben állt előttük. Azt jósolták, sosem játszhat többé, de most ütővel a kezében úgy masírozott a félpályához, mintha mindig tudta volna, hogy egyszer visszatér.
Őt Seth követte a felezőnél. Dan volt a Rókák támadó osztója és félúton állt a középvonal és az első negyed között. Matt és Aaron a negyedvonalnál állapodtak meg, utolsóként pedig Andrew foglalta el a helyét a kapuban.
Eztán a Breckenridge sorakozott fel. Nicky rámutatott a Gorillára, amint az belépett, de Neil magától is észrevette.
– Ne felejtsd el megköszönni Seth-nek és Kevinnek, hogy lezúzatják magukat helyetted!
Valószínűleg viccelt, de Neil azért rábólintott. Nem szívesen találkozott volna össze a pályán egy olyannal, aki mellett Matt törékeny virágszálnak hatott.
– Hé – kezdte Nicky fürkésző pillantással, tőle szokatlan módon hezitálva. – Nem igazán beszéltünk azóta... izé... Bocsánatot akartam kérni, de aztán mindig beijedtem... Rendben vagyunk?
– Még nem tudom – felelt Neil.
Az unokatesó agyalt rajta egy ideig, majd sóhajtott.
– Hát jó.
A bírák úgy csapták be az ajtókat, hogy a hangjuk visszaverődött a falakról, majd be is reteszelték őket. A plafonon végighúzódó szellőzők és ventilátorok biztosították a levegő mozgását az arénában. A szellőzőrések átengedték a szervák és ütközések hangjait, de a játékosoknak ki kellett volna ordítaniuk a tüdejüket, ha azt akarják, hogy a pályán kívül is hallatszódjanak. Neil nem tudta, miről beszélgetnek, míg várják a kezdést, de gyanította, hogy semmi kellemesről, már csak annak láttán is, ahogy Seth éppen bemutatott a Sakálok egyik csatárjának. Aztán néhány pillanat múlva ugyanez a Seth már Kevint ajándékozta meg a gesztussal.
– Ó, Szűz Máriám – szólalt meg Abby Neil mögött. – Legalább csinálhatnának úgy, mintha jól kijönnének, míg meccset játszanak.
– Az kizárt – vágta rá Nicky. – Tíz dollárba, hogy tizenöt percen belül ölre mennek.
– Kihagyom – hárított Allison.
– Lehetnél kicsit optimistább az idény első meccsén – szólt bele Renee.
– Nem tudom, láttad-e, ki ellen játszunk – mutatott Nicky az ellenfélre. – Gondolod az optimizmus segíteni fog?
– Ártani nem árthat – felelte Renee egy kis mosollyal.
Allison mondani akart valamit, de a sziréna belé fojtotta a szót. Ha Neil felnézett volna, láthatta volna a pálya kellős közepén, fent függő eredményjelzőt. Az óra, az aktuális állás és a gólstatisztikák mind a négy oldalról láthatóak voltak, ahogy a visszajátszásokért és a közelítésért felelős kijelzők is. Jelenleg a tábla az utolsó másodperceket számolta a játék megkezdéséig, de Neil nem erőltette meg magát, hogy rápillantson. Nem akarta levenni a szemét a pályáról. Kesztyűs kezével a falnak támaszkodva előrehajolt: szerette volna az egészet egyszerre belátni. Szíve hevesen vert a mellkasában, izgatott forrósággal öntve el teste minden porcikáját. Visszatartotta a lélegzetét az első szerváig.
A jelzőhang újra felcsendült, és a játék megkezdődött. A Breckenridge osztója a levegőbe pöccintette a labdát, és rásózott egyet az ütőjével. A jellegzetes hangra a Sakálok és a Rókák is bontották formációjukat, és megindultak. Neil korábbi idegességét elfújták, átvette a helyét a tömegből rázúduló vad lelkesedés. Sikolyaik bekúsztak a bőre alá, a szíve százezernyi láb ütemes dobbanásával vert egy ütemben. Két test csapódott egymásnak a pályán; a játék már a kezdetektől durva volt, és ezt a nép elégedett üvöltéssel üdvözölte.
A labda épp a cserék előtt csapódott a falnak, és már száguldott is tova. Nem jutott messzire, mert Dan elkapta és továbbította Seth-nek. A lány a lendülettől a falnak esett, és egy másodperccel később a Sakál osztó is nekivágódott. A fal megremegett súlyuk alatt. Dan jószerével arrébb hajította a másikat, hogy újra játékba kerüljön, a cserék a fal túloldalát verték biztatásul.
Neil végigpásztázta a pályát. Egy Sakál csatár Aaronnel küzdött. Aaron és Matt egészen feltolta az ellenség csatárjait távol a Rókák kapujától, de nem akartak túl messzire kerülni Andrew-tól. Andrew ott mozizott magányosan a kapus territóriumát jelölő fehér vonalon: feladat híján nézhette az elé terülő látványt. Ütőjét forgatva köröket írt a levegőbe a Sakálok erőfeszítéseit kigúnyolandó.
A labda földet ért némileg lejjebb a pályán, visszavonva magára Neil figyelmét. Ismét Dan érte el előbb, és megküldte jóval Seth feje fölött. Seth és a Gorilla versenyt futottak a visszapattanóért. Seth kapta el, de nem sokáig tarthatta meg. Fél lépést haladt vele, amikor a Gorilla megsuhintotta az ütőjét. Nem tűnt olyan nagy ütésnek, de ahhoz elég volt, hogy kiverje Seth kezéből az ütőt. A Gorilla felkapta a földről visszapattanó golyót, és egy lendületes fordulással megküldte a pálya hosszában. Az pár centire a hazai kapu jobb oldalától csattant a falon. Andrew nézte, ahogy elpattog.
Az egyik Sakál csatár megkerülte Mattet és megindult érte. Andrew megállította az ütő forgását, és elhelyezkedett, épp időben. A csatár gyors lövést adott le, Andrew pedig erőteljesen arrébb ütötte, egészen a pálya közepéig. A Sakálok osztója megpróbálta elkapni, de a labda gyorsabban jött, mint számította, és kipottyant ütője hálójából. Dan készen állt, hogy elcsaklizza előle. Cserébe a fickó fellökte őt, így a labda elgurult. Dan dühösen a földhöz verte az ütőjét, miközben próbált feltápászkodni, hogy a Sakál nyomába eredjen. Az osztó már labdástul rohant a hazai kapu felé.
– Gyerünk, csajszi! – mormolta Abby. – Megcsinálod!
Dan nem tudta megállítani a srácot a passzolásban, de nem lassított. Olyan erővel csapódott neki, hogy mindkettejüket ledöntötte a lábáról. A Sakál rajongók felháborodottan hördültek fel követelve a lapot, de a bírák nem mozdultak. A bodicsek csak akkor számított, ha labdás játékos csinálta, vagy ellene csinálták. Engedékenyek voltak azonban, ha az esemény abban a pár másodpercben történt, ahogy elhagyta a labda a játékos hálóját. A szakértők tudták, hogy a sportolók néha egyszerűen túl gyorsan mennek ahhoz, hogy időben meg tudjanak állni. Persze ez egyúttal kiskapu is volt az ilyen alattomos támadásokra, mint amit Dan is csinált, de ettől csak még izgalmasabbá vált a játék a nézők számára.
Aaron elég kicsi volt ahhoz, hogy átbújjon a csatár karja alatt. Felugrott, egy hihetetlen mozdulattal sikerült ellopnia a labdát, és perdült tovább a hazai oldal felé. Lassítás nélkül passzolt Andrew-nak, és újra talpon volt egy szívdobbanásnyi idővel később. A címzett alsó kézből suhintotta meg a labdát, hogy megszabadítsa térfelét tőle. A lövedék a plafonon pattant meg, és már hullott is vissza a csatatérre.
– Mozgás, Rókák! - mennydörögte Wymack.
– Gyerünk, Rókák, gyerünk! – hangzott a Veszettek kiabálása a távolból.
A tömeg felkapta a rigmust, és felerősítve visszhangozta a szurkolólányok szavait. A többi cserejátékos is csatlakozott kivéve Neilt, akit letaglózott a gyors és technikás játék látványa.
Végignézte, a csapattársai hogy hullanak szét a belső harcokban a nyáron, de most végre egy egészként láthatta őket. Amennyire rühellték egymást a Rókák olykor, az ellenfelüket még annál is jobban utálták. Még mindig túl megosztottak voltak ahhoz, hogy igazán naggyá válhassanak, de azért elég jól működtek ahhoz, hogy Neilt kirázza a hideg. Most megértette, hogy kapaszkodhattak fel a harmadik helyig az előző ősszel, hogyan vívtak ki maguknak egy helyet a bajnokságban.
Sajnálatos módon a Breckenridge viszont jobb volt náluk. A tizenkettedik percben végül megtörték a Rókák védelmi vonalát. Az egyik csatárjuk megkaparintotta a labdát, és Aaronnek ment vele. A félretaszított Róka tiszta utat adott a támadónak a célig, a többi Sakál pedig előretört egészen az első negyedvonalig. A csatár veszélyesen közel merészkedett a kapuhoz, mielőtt lövésre lendítette volna a karját. Andrew visszacsapta neki a labdát, de úgy, hogy az az ellenfél sisakján koppant. Az osztójuk kapta fel a labdát most, és Dan egy másodperccel lecsúszott róla, hogy megakadályozza a dobásban. Andrew ezt a lövést is hatástalanította, de a Sakálok túl közel kerültek hozzá, hogy megtisztíthassa a terepet. Magasra célzott, de a Gorilla elég közel volt, és elég magas is volt ahhoz, hogy elhalássza a levegőből a labdát.
– El onnan! – üvöltötte Wymack a falon át.
A Gorilla oly könnyedén taszított félre két Rókát, mintha ott se lettek volna, és rohant a kapu felé. Matt úgy rongyolt bele a fickóba, mintha az élete múlna rajta, mindkettejüket padlóra küldve ezzel. Matt így őrizetlenül hagyott csatárja felkanalazta a labdát és lőtt. A kaput jelző led vörösen villant Andrew mögött. A Breckenridge-i rajongók őrjöngése elvegyült az első pontot jelző sziréna berregésével. Wymack ízeset káromkodott, és tajtékozva megindult, körbe-körbe pásztázva, hátha talál valamit, amin kitöltheti a dühét.
– Azért szép volt, Rókák! – csapta össze a tenyerét Renee.
A Sakálok egymás hátát veregették gratulációképpen, ahogy szaladtak vissza a helyükre. A Gorilla ment utolsóként, mert még kellett egy kis idő, hogy összekaparják magukat Mattel. Vonultában megállt a kapunál, hogy mondjon valamit Andrew-nak. Bármi is volt az, nem nyűgözte le a kapust. Csak állt, maga elé támasztva ütőjét, átfonva karjait a hálón, arcát alkarján nyugtatva. A Gorilla lemondóan intett felé, és visszakocogott a saját térfelére. Dan Matt felé kanyarodott, hogy gyorsan ellenőrizze, minden rendben van-e vele.
Majdnem sikerült mindenféle incidens nélkül elfoglalniuk a kezdőpozícióikat, csakhogy Kevint meglökte a védője elhaladtában. Kevin nem hagyta magát, úgy adta vissza, hogy majdnem fel is buktatta a gyereket. A Sakál hátvéd visszafordult, hogy mondjon valamit, mire Seth széles mozdulatot tett. Kevin nem foglalkozott a Sakállal, Seth-nek viszont mondott valamit, aki erre egy öklössel válaszolt.
– Nyertem! – szólalt meg Nicky. – 13 perc elég volt!
– Senki nem fogadott ellened – lombozta le Abby. Hangja fáradtnak tűnt, miközben Kevin és Seth civakodását figyelte.
– Ne merészeljetek fogadni ezekre a nyomorultakra! – morogta Wymack.
Dan felzárkózott kettejükhöz a pályán, és egy erélyes lökéssel szétszedte őket. Az arcába tolt ujjával osztotta ki Seth-et, de Kevint sem hagyta ki a fejmosásból. Végül a két jómadár félpályánál elvált és elfoglalták helyeiket. Az ajtóknál lévő játékvezetők addig türelmesen várakoztak, készen arra, hogy beavatkozzanak, ha szükséges. Végül úgy ítélték, Dan sikeresen megoldotta a problémát.
A játék újabb Breckenridge szervával folytatódott. A Rókák az első pont elvesztésétől dühösen, feltüzelve indítottak. Kevinen úgy látszott, személyes sértésnek veszi a dolgot, hihetetlen bosszúvággyal játszott. Ahogy Dan megszerezte neki a labdát, megfektette az őt fogó ellenfelet, és már sprintelt is üresen a tökéletes lövőállásba. A kapu vörösen felizzott, a nézőközönség egy emberként lendült fel a Rókák visszatérésére. Neil a saját győzedelmes üvöltését sem hallotta az izgatott diákok zajában. A Narancs Dallam az iskolaindulót trombitálta, a hallgatók harci üvöltésként zengték a szövegét.
A dal a feléig sem jutott, Kevin és az őt fogó illető már dulakodtak. Matt, Dan és három Sakál kellett a szétválasztásukhoz. Mire sikerült biztonságos távolságban tudniuk egymástól az acsargókat, a bírók odaértek. A Sakál srác sárga lapot kapott, mivel ő ütött először; a tömeg éljenzett. A fejük fölött, a kijelzőn egy sakál-mesefigurát fejbe csapott egy hatalmas kalapács. A vendég szurkolók hurrogtak, de elégedetlen hangjukat elnyomta a Rókák közönsége.
A csapatok felálltak a kezdéshez, a játékvezetők pedig felszívódtak. Dané volt a következő szerva.
Húsz perce folyt a játék, amikor a Gorilla a falhoz kente Seth-et. A szurkolók haraggal vegyes izgalommal hördültek fel, midőn a nagydarab fickó a magányos labdáért iszkolt. Neil azt várta, Seth üldözőbe veszi támadóját, de csapattársa csak állt a falnál, majd a következő pillanatban összeroskadt.
– David – kezdte Abby, de Wymack már rohant is a fal túloldalán Seth felé. Az egyik játékvezető leguggolt mellette, és a falon át Seth-re mutatott. Wymack rácsapott a plexire, hogy felhívja játékosa figyelmét. Seth fájdalmasan feltolta magát négykézlábra. Neil tehetetlen dühvel nézett hol rá, hol a meccsre. Amíg Seth nem jelezte egy bírónak, hogy kiállna, a játék tovább folytatódott, ami azt jelenti, hogy Kevinnek hirtelenjében két védővel is meg kell birkóznia. Dannek nem tartott sokáig, hogy felismerje Kevin szorult helyzetét. Körbefordult, ezzel értékes időt és a labda nyomát is elvesztve, hogy megtalálja hiányzó csatárját. Fél pályányira tőle Kevin szendvicshúst játszott két Sakál hátvéd között. Elvesztette a labdát és az ütőjét is, de valahogy mégis talpon maradt.
– Jelezz, Seth! – Nicky üvöltött a falat rugdosva.
Seth végre felemelte az ütőjét, ezzel üzenve a bírónak, hogy képtelen folytatni ebben a félidőben. Jelzőhang állította meg a játékot. Matt épp megszerezte a labdát, úgyhogy le is passzolta Andrew-nak a biztonság kedvéért. A tömeg némán figyelte, ahogy Seth talpra kecmereg. Testsúlyának jelentős részével a falra támaszkodva felállt, megvárta, míg visszanyeri egyensúlyát, csak azután próbálkozott meg a járással. Dan szaladt hozzá, hogy segítsen neki, Allison pedig a pályán kívülről tartott lépést vele. Abby őt megelőzve sietett az ajtóhoz.
Wymack Neil vállára csapott: – Mozgás!
A gyomra görcsbe rándult. Most, hogy látta a csapatokat akcióban, megerősödött hitében: nem áll készen arra, hogy ezekkel játsszon. Na nem, mintha sok választása lett volna, szóval felkapta a botját, és Allison után futott a kapuhoz.
– Kapd el őket! – kiáltott utána Nicky.
Allison a bejáratnál átvette Seth-et Dantől és tartotta, amíg Abby leszedte a fejéről a sisakot. Ezután odasegítette az egyik padhoz, Dan pedig intett Neilnek, hogy lépjen be a küzdőtérre. Közben a közvetítő bejelentette a cserét: Seth Gordon helyett az újonc Neil Josten érkezik 10-es számmal az arizonabeli Millportból.
Neil eltűnődött, vajon a koporsófedél is úgy hangzik-e, mint az aréna ajtajainak csapódása.
– Készen állsz? – kérdezte tőle Dan.
– Legalábbis arra, hogy megpróbáljam – felelt Neil.
– Akkor gyerünk! – szólt a lány, és összekoccintották ütőiket.
Együtt kocogtak át a pályán. Mire Seth végre kiállt, mindkét csapat az első negyedvonalnál tobzódott megint. Dan beállt a helyére. Mivel Neil a meccs közepén kapcsolódott be, a kezdő pozíciója egészen fent, a hazai oldal falánál volt.
– Szóval igaz a hír? – A Sakál osztó odakiáltott neki. – Az edzőnk szerint egy kis elsős újhús vagy.
– Most komolyan?! – csattant fel egy női hang, és Neil meglepetten rábámult. A hátvéd, akivel Kevin mind ez idáig harcolt, egy lány volt. – Egy nemzeti bajnok és egy amatőr? Dél-Karolina még a szokásosnál is őrültebb.
– Mármint egy amatőr és egy nyomi – javította ki az osztó.
Andrew a kaput képező plexifalhoz verte az ütőjét, amitől több játékos is megugrott, és zavart pillantásokat küldött felé. Neil nem látta Andrew arckifejezést innen, de remélte, hogy magára erőltetett egy mosolyt. Ha ellenfeleik felfedeznék, hogy Andrew tiszta, abban a minutumban jeleznék, hogy ezzel kipöccinthessék őt a Rókák kapujából. Neil várt, a legrosszabbra számítva, de Andrew egyszerűen csak tett két lépést hátra a területén, és megállt. Amikor mindenki elhelyezkedett, megszólalt felettük a jelzőhang. Andrew kesztyűs kezével felemelte a labdát.
– Hé, Pinokkió! – szólt anélkül, hogy Neilre nézett volna. A hangjából érződő vidámság túl erőltetett volt, de Neil nem hitte, hogy a Rókákon kívül bárkinek feltűnt volna. – Ideje futni. Ezt neked küldöm.
Andrew lepattintotta a földre a labdát, és mindent beleadva megsuhintotta. Neil nem állt meg azt bámulni, hogyan üti el csapattársa a labdát. Ellökte magát a faltól és már repült is végig a pályán amilyen gyorsan csak tudott. Egy villanással maga mögött hagyta a hátvédeket és csatárokat, akik épp akkor kezdtek csak mozdulni. Kevin embere keresztbe rohant a pályán, hogy megállítsa, de Neil gyorsabb volt nála, így csak végigvezette a lányt az arénán.
A labda a túlsó falon pattant, és megindult visszafelé. Neil felugrott, hogy még azelőtt elkapja, hogy elsuhant volna a feje fölött. Az őt fogó játékos is ott termett földet érésekor, úgyhogy el kellett ugrania előle, ösztönösen számolva a lépéseket, miközben elkapta az ütőt a lány elől. Az ellenfél botja épp csak elvétette Neil ujjait, ahogy megpróbálta megütni őt. Csak tíz lépésen át cipelhette a labdát, és ebből már elhasznált hatot. Tudta, hogy nem fogja megkerülni a lányt négy lépésből, úgyhogy megfordult és passzolt Dannek. A következő pillanatban a fogója beleütközött. Neil nyújtott karral, földre támasztott ütővel próbálta megőrizni az egyensúlyát.
Közben Dan Kevinnek passzolt. A Gorilla megtermett volt ugyan, de méretei lelassították. Kevin megkerülte és elkapta a csomagot, aztán megpördülvén felküldte a pályán, hogy egy kis lélegzetvételhez juttassa a csatárokat. A Gorilla bosszúból kiverte Kevin kezéből az ütőjét. Kevin átkozódva rázta meg karjait. A Sakálok kapusa elhagyta helyét, hogy visszaverhesse a labdát nekik. Matt elfogta reptében, és jó magasra célzott vele, egészen a plafonig, hogy onnan visszaverődve újra a csatárokhoz kerüljön. Kevin kapta el, de csak két lépésnyi ideje volt hogy célozzon és lőjön, mielőtt a Gorilla belérongyolt. Az ex-bajnok olyan erősen csapódott a talajnak, hogy meg is perdült néhányszor.
A kapus a Gorillához irányította a labdát. Amaz a hazai falhoz lőtte, a Sakál hátvédek megindultak érte, így szorítva Neilt és Kevint vissza. Egészen az első negyedig űzték őket. Neil úgy döntött, gyűlöli a "mindenki tobzódjon a kapus körül" stratégiájukat. Frusztráló volt nézni, ahogy Andrew-t ostromolták, főleg ilyen távolságból. Nem keveredhetett csetepatéba, ha a Rókák emiatt elveszíthették a labdát. Nem tehetett mást, mint nézték, ahogy a Sakálok földbe döngölik a Rókákat. Három lövéssel később pontot szereztek.
– Nem nyerhettek ellenünk – hergelte Neilt a hátvéd lány. – Szarok vagytok.
– Inkább Róka vagyok, mint egy Sakál, aki úgy nyer, hogy sérülést okoz az ellenfelének. – felelt Neil. – Nem vagytok más, csak egy csapat erőszakos szánalomgyár!
A lány nekilökte a mellkasát az övének.
– Ismételd meg!
Neilt nem hatotta meg a viselkedése. Unott pillantást vetett rá, és ujját erősen a lány vállába nyomta.
– Tűnj az arcomból! Már van egy sárga lapod. Kötözködj még, és malmozhatsz a kispadon a játék végéig!
– Leverett! – harsant az osztójuk figyelmeztetése. – Vissza!
A hátvéd lekicsinylő fintorra húzta a száját, két látványos lépést tett hátra, majd megfordult, és nekiiramodott a kezdőpozíciójába. A Sakálok szerváltak, amint mindenki helyre került. Neil nem jutott messzire, és megint összeakadt Leverettel. A lány a vállával taszította hátra a félpályához. A pálya túlvégén Kevin megszerezte a labdát, de egy pillanattal később Gorilla kiütötte a kezéből. Neil nem tudta eldönteni, a Gorilla ver-e mindig túl nagyokat az ütőjére, vagy Kevin tartja túl lazán a botot, nehogy a rezgés egészen a könyökéig felfusson egy ilyen alkalommal. Nem is volt biztos benne, melyik lehetőség a kecsegtetőbb. Nem akarta, hogy Kevin megsérüljön, de a Rókák nem engedhették meg maguknak, hogy Kevin a lelki nyavalyáit is magával cipelje a pályára.
Matt ellopta a labdát a csatártól, akit fogott, és Aaronnak küldte. Üresen csak Andrew állt. Az iker nyert pár percet, hogy lerázza a saját csatárját, majd Andrew visszaküldte neki a csomagot, hogy éppen Aaron előtt pattanjon le a falról. Az elkapta, és mindent beleadott a következő lövésébe.
– Neil!
A megszólított már mozgásban volt; követte Aaron ütőjének ívét, és megértette, a passz neki szól. Leverett a botja felé suhintott, próbálta elrontani a kapást. Neil összeszorította a fogait, amikor megérezte a szúró fájdalmat a csuklóiban. Körbe hozta az ütőjét, hogy elüsse az útból a lányét. Ezzel értékes másodpercet vesztett, és majdnem túl messzire nyújtotta karját. Leverett belerongyolt, hátha ezzel fellökheti, de Neil erősen kapaszkodott az ütőjébe, mellkasa és a háló között védve a labdát. Leverett megint odavert, hátha kiesik a golyó. Neil hátrált egy lépést, ezzel lehetőséget adva a lánynak, hogy megszerezze a labdát, majd vállával úgy meglökte ellenfelét, hogy az seggre esett. Elkapta a zuhanó labdát, és nekirugaszkodott.
– Rohadt kurva! – üvöltötte a hátrahagyott.
Neil tíz lépésen át vitte a zsákmányt, majd passzolt Kevinnek. Az elkapta, de csak hogy újra kiverhessék a kezéből. A Gorilla elsuhant mellette, egyenesen a labdáért. Kevin bal kezét a hasához szorítva forgolódott Mattet keresve.
– Szedd le rólam!
Matt nem válaszolt, de hallotta. Legközelebb, amikor mindkét csapat a hazai negyednél volt, Matt elengedte a csatárját, és a Gorilla után iramodott. Félredobta az ütőjét, hogy szabaddá tegye a kezeit, és egy nagy lendülettel bevert egyet a Sakál mellkasvédője alá. Az kissé előregörnyedt az ütés erejétől, a jelző pedig szabálytalanságot fújt. A Gorillának csak egy másodpercre volt szüksége, hogy visszanyerje lélekjelenlétét, és megindult Matt felé. Az nem várta meg az óriás kezek bosszúját, menekült, igyekezett annyi embert maguk között tudni, amennyit csak lehetett. Az izomagy saját társait félrelökve üldözte Mattet keresztül a pályán.
Amint Matt elhagyta a kaput, Andrew lépett a Gorilla útjába. Nevetségesen aprónak tűnt az óriás árnyékában, de csak állt lecövekelve, ütőjével maga mellett. A Gorilla húsos kezének rándulásával jelezte, hogy takarodjon az útból, de Andrew meg sem rezdült. Neil visszatartotta a lélegzetét, azt várva, hogy a Gorilla erőszakkal teszi arrébb Andrew-t. Ugyan az iker egy elmebeteg, de emellett feleakkora termetre, mint Sakál ellenfele. Egy tökéletesen kivitelezett ütés a Gorillától ripityára törné a koponyáját.
Szerencsére a bírók előbb odaértek, mint elfajulhatott volna a dolog. Matt zokszó nélkül elfogadta a sárga lapját, és felmutatta hüvelykujját Kevinnek. A nyitott ajtókon át Neil hallotta a tömeg hurrogását és éljenzését a rövid balhé láttán. Matt legaloppozott a pályáról, átadva a helyét Nickynek. A közönség úgy üdvözölte, mint egy visszatérő bajnokot. Pár perccel később a Gorilla is elhagyta a pályát a túloldalon. Neil nézte sántikáló alakját a falon át.
– Matt tud ütni – jegyezte meg.
Dan mosolygott.
– Az anyja profi bokszoló. Megtanított neki egyet s mást. Most meg...?
A még mindig a pálya ajtajában álló Wymack terelte el a figyelmét. Már majdnem itt volt az idő, hogy Allison lecserélje Dant, de az edző nemcsak a lányt, Seth-et is hozta magával. Kettejük közé mutogatott, de a döntést a csapatkapitányra hagyta. A lány hamar kapcsolt, és gyorsan körbefordult Kevint keresve.
Kevin Andrew-val állt a gólvonalon belül, bal karját kinyújtotta, hogy Andrew lehúzhassa külső kesztyűjét. A szörny kicsatolta a tépőzárakat és lehámozta róla, majd a hóna alá csapta, hogy levehesse a karvédőt is. Az alsó kesztyűt fent hagyta, de kibújtatta a hurkot Kevint középső ujjánál, hogy becsúsztathassa a fekete anyagot a csuklójához. Kevin lassan behajlította ujjait a hegeit figyelve, majd megfordította a kezét, és így is megtornáztatta őket.
– Kevin! – hívta fel a figyelmét Dan.
Kevin és Andrew odafordult, majd követték ujjának irányát az ajtóhoz. Neil nem hallotta, mit mondott Andrew, de Kevin a fejét rázta. Andrew gazdája mellkasához lökte a levetett védőfelszerelést, és egyet hátralépett, Kevin pedig az ajtó felé fordult. Dan megszorította a vállát, ahogy elhaladt mellette. Amint társa hallótávolságon kívül került, a lány elmormolt néhány keresetlen szót, és dühösen a Gorilla felé nézett a falon át.
A közönség ugyanolyan lelkesedéssel fogadta Kevin visszatérését, mint korábban Mattét. Csak fél órát játszott ugyan, de a lényeg, hogy újra a pályán tudhatták.
– Felállás szabad lövéshez – szólt Dan, mikor Seth elfoglalta Kevin helyét.
A játékvezetők elhagyták a terepet, és rájuk zárták az ajtót. A Rókák és a Sakálok elálltak az útból, hogy Gorilla cseréjének teret adjanak a lövéshez. A sziréna engedélyt fújt a hátvédnek. A játékos még hagyott magának néhány pillanatot, hogy mérlegelje a lehetőségeit, majd Andrew kapujának egyik sarkába célzott. Andrew egészen a pálya túlvégéig ütötte a labdát.
Neil olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott, mindennél jobban vágyva, hogy a Rókák nyerjék ezt a meccset. Tudta, hogy ez lehetetlen, de a Sakálok játékstílusa egyszerűen vérlázító volt. A Gorilla hihetetlen kegyetlenségről adott számot, ahogy szándékosan próbálta megsebesíteni Kevint a visszatérésének első napján. Neil őszintén remélte, hogy Matt helyben hagyta néhány bordáját azzal az ütéssel.
A levegőből csippentette el a felé érkező labdát. Futott a kapu felé, öt lépést téve meg, mielőtt Leverett a nyomába szegődött volna. Célzott és lőtt, a védő épp csak hárította. Seth kicselezte új hátvédjét és megszerezte a labdát, de nem volt szabad útja egy lövéshez, úgyhogy visszapasszolta a labdát Neilnek.
Leverett mozdult, hogy elhappolja, de Neil nem hagyta. Olyan erősen verte az ütőjét a lányéhoz, hogy majdnem mindketten elejtették őket. Ellenfele átkozódva keresett újra fogást a sajátján, mindeközben Neilt semmi sem állította meg, hogy újra próbálkozhasson. Összeszedte a labdát és mind a tíz lépést kihasználta, futás közben számolgatta a szögeket és igyekezett olvasni a kapus testbeszédéből. Utolsó lépése csak egy fél volt, ez segítette az előredőlésben, a dobásba minden energiáját beletette.
A kapu vörösen villant, ahogy Neil lövése célba talált. A sziréna felharsant, és Neil hátraarcot csinált, ahogy csapattársai éljeneztek.
– Szerencséd volt – szólt Leverett megállva előtte.
– Kezdesz lassulni – felelt Neil.
A lány úgy mozdult, mintha meg akarná ütni, de megállt a mozdulat közben, talán a sárga lapjára gondolt. Neil durván arrébb lökte, és folytatta az útját. A Sakál még köpött felé néhány trágár szót, de leperegtek róla. Jobban érdekelte Seth, aki a pályán keresztülvágva megajándékozta egy durva vállonveréssel. Neil összeütötte vele a botját, miközben szétváltak, hogy felvegyék helyzetüket a felezővonalnál. Neil hallhatta Dan ujjongását maga mögött.
– Akkor ezt még egyszer, Rókák!
Neil nem lőtt több gólt, míg vissza nem jött a második félidőben. Két pont nem volt elég, hogy kiérdemelje a helyét, de így már jobban érezte magát a pályájukat koptatva. Majdnem elég jól ahhoz, hogy elviselje, hogy végül 9-7-re kikaptak a Breckenridge-től. Az évad végül is még csak most kezdődött, és Neilnek októberig volt ideje gyakorolni.
Köszönjük az olvasást, erre tovább a következő fejezethez. :)
Végignézte, a csapattársai hogy hullanak szét a belső harcokban a nyáron, de most végre egy egészként láthatta őket. Amennyire rühellték egymást a Rókák olykor, az ellenfelüket még annál is jobban utálták. Még mindig túl megosztottak voltak ahhoz, hogy igazán naggyá válhassanak, de azért elég jól működtek ahhoz, hogy Neilt kirázza a hideg. Most megértette, hogy kapaszkodhattak fel a harmadik helyig az előző ősszel, hogyan vívtak ki maguknak egy helyet a bajnokságban.
Sajnálatos módon a Breckenridge viszont jobb volt náluk. A tizenkettedik percben végül megtörték a Rókák védelmi vonalát. Az egyik csatárjuk megkaparintotta a labdát, és Aaronnek ment vele. A félretaszított Róka tiszta utat adott a támadónak a célig, a többi Sakál pedig előretört egészen az első negyedvonalig. A csatár veszélyesen közel merészkedett a kapuhoz, mielőtt lövésre lendítette volna a karját. Andrew visszacsapta neki a labdát, de úgy, hogy az az ellenfél sisakján koppant. Az osztójuk kapta fel a labdát most, és Dan egy másodperccel lecsúszott róla, hogy megakadályozza a dobásban. Andrew ezt a lövést is hatástalanította, de a Sakálok túl közel kerültek hozzá, hogy megtisztíthassa a terepet. Magasra célzott, de a Gorilla elég közel volt, és elég magas is volt ahhoz, hogy elhalássza a levegőből a labdát.
– El onnan! – üvöltötte Wymack a falon át.
A Gorilla oly könnyedén taszított félre két Rókát, mintha ott se lettek volna, és rohant a kapu felé. Matt úgy rongyolt bele a fickóba, mintha az élete múlna rajta, mindkettejüket padlóra küldve ezzel. Matt így őrizetlenül hagyott csatárja felkanalazta a labdát és lőtt. A kaput jelző led vörösen villant Andrew mögött. A Breckenridge-i rajongók őrjöngése elvegyült az első pontot jelző sziréna berregésével. Wymack ízeset káromkodott, és tajtékozva megindult, körbe-körbe pásztázva, hátha talál valamit, amin kitöltheti a dühét.
– Azért szép volt, Rókák! – csapta össze a tenyerét Renee.
A Sakálok egymás hátát veregették gratulációképpen, ahogy szaladtak vissza a helyükre. A Gorilla ment utolsóként, mert még kellett egy kis idő, hogy összekaparják magukat Mattel. Vonultában megállt a kapunál, hogy mondjon valamit Andrew-nak. Bármi is volt az, nem nyűgözte le a kapust. Csak állt, maga elé támasztva ütőjét, átfonva karjait a hálón, arcát alkarján nyugtatva. A Gorilla lemondóan intett felé, és visszakocogott a saját térfelére. Dan Matt felé kanyarodott, hogy gyorsan ellenőrizze, minden rendben van-e vele.
Majdnem sikerült mindenféle incidens nélkül elfoglalniuk a kezdőpozícióikat, csakhogy Kevint meglökte a védője elhaladtában. Kevin nem hagyta magát, úgy adta vissza, hogy majdnem fel is buktatta a gyereket. A Sakál hátvéd visszafordult, hogy mondjon valamit, mire Seth széles mozdulatot tett. Kevin nem foglalkozott a Sakállal, Seth-nek viszont mondott valamit, aki erre egy öklössel válaszolt.
– Nyertem! – szólalt meg Nicky. – 13 perc elég volt!
– Senki nem fogadott ellened – lombozta le Abby. Hangja fáradtnak tűnt, miközben Kevin és Seth civakodását figyelte.
– Ne merészeljetek fogadni ezekre a nyomorultakra! – morogta Wymack.
Dan felzárkózott kettejükhöz a pályán, és egy erélyes lökéssel szétszedte őket. Az arcába tolt ujjával osztotta ki Seth-et, de Kevint sem hagyta ki a fejmosásból. Végül a két jómadár félpályánál elvált és elfoglalták helyeiket. Az ajtóknál lévő játékvezetők addig türelmesen várakoztak, készen arra, hogy beavatkozzanak, ha szükséges. Végül úgy ítélték, Dan sikeresen megoldotta a problémát.
A játék újabb Breckenridge szervával folytatódott. A Rókák az első pont elvesztésétől dühösen, feltüzelve indítottak. Kevinen úgy látszott, személyes sértésnek veszi a dolgot, hihetetlen bosszúvággyal játszott. Ahogy Dan megszerezte neki a labdát, megfektette az őt fogó ellenfelet, és már sprintelt is üresen a tökéletes lövőállásba. A kapu vörösen felizzott, a nézőközönség egy emberként lendült fel a Rókák visszatérésére. Neil a saját győzedelmes üvöltését sem hallotta az izgatott diákok zajában. A Narancs Dallam az iskolaindulót trombitálta, a hallgatók harci üvöltésként zengték a szövegét.
A dal a feléig sem jutott, Kevin és az őt fogó illető már dulakodtak. Matt, Dan és három Sakál kellett a szétválasztásukhoz. Mire sikerült biztonságos távolságban tudniuk egymástól az acsargókat, a bírók odaértek. A Sakál srác sárga lapot kapott, mivel ő ütött először; a tömeg éljenzett. A fejük fölött, a kijelzőn egy sakál-mesefigurát fejbe csapott egy hatalmas kalapács. A vendég szurkolók hurrogtak, de elégedetlen hangjukat elnyomta a Rókák közönsége.
A csapatok felálltak a kezdéshez, a játékvezetők pedig felszívódtak. Dané volt a következő szerva.
Húsz perce folyt a játék, amikor a Gorilla a falhoz kente Seth-et. A szurkolók haraggal vegyes izgalommal hördültek fel, midőn a nagydarab fickó a magányos labdáért iszkolt. Neil azt várta, Seth üldözőbe veszi támadóját, de csapattársa csak állt a falnál, majd a következő pillanatban összeroskadt.
– David – kezdte Abby, de Wymack már rohant is a fal túloldalán Seth felé. Az egyik játékvezető leguggolt mellette, és a falon át Seth-re mutatott. Wymack rácsapott a plexire, hogy felhívja játékosa figyelmét. Seth fájdalmasan feltolta magát négykézlábra. Neil tehetetlen dühvel nézett hol rá, hol a meccsre. Amíg Seth nem jelezte egy bírónak, hogy kiállna, a játék tovább folytatódott, ami azt jelenti, hogy Kevinnek hirtelenjében két védővel is meg kell birkóznia. Dannek nem tartott sokáig, hogy felismerje Kevin szorult helyzetét. Körbefordult, ezzel értékes időt és a labda nyomát is elvesztve, hogy megtalálja hiányzó csatárját. Fél pályányira tőle Kevin szendvicshúst játszott két Sakál hátvéd között. Elvesztette a labdát és az ütőjét is, de valahogy mégis talpon maradt.
– Jelezz, Seth! – Nicky üvöltött a falat rugdosva.
Seth végre felemelte az ütőjét, ezzel üzenve a bírónak, hogy képtelen folytatni ebben a félidőben. Jelzőhang állította meg a játékot. Matt épp megszerezte a labdát, úgyhogy le is passzolta Andrew-nak a biztonság kedvéért. A tömeg némán figyelte, ahogy Seth talpra kecmereg. Testsúlyának jelentős részével a falra támaszkodva felállt, megvárta, míg visszanyeri egyensúlyát, csak azután próbálkozott meg a járással. Dan szaladt hozzá, hogy segítsen neki, Allison pedig a pályán kívülről tartott lépést vele. Abby őt megelőzve sietett az ajtóhoz.
Wymack Neil vállára csapott: – Mozgás!
A gyomra görcsbe rándult. Most, hogy látta a csapatokat akcióban, megerősödött hitében: nem áll készen arra, hogy ezekkel játsszon. Na nem, mintha sok választása lett volna, szóval felkapta a botját, és Allison után futott a kapuhoz.
– Kapd el őket! – kiáltott utána Nicky.
Allison a bejáratnál átvette Seth-et Dantől és tartotta, amíg Abby leszedte a fejéről a sisakot. Ezután odasegítette az egyik padhoz, Dan pedig intett Neilnek, hogy lépjen be a küzdőtérre. Közben a közvetítő bejelentette a cserét: Seth Gordon helyett az újonc Neil Josten érkezik 10-es számmal az arizonabeli Millportból.
Neil eltűnődött, vajon a koporsófedél is úgy hangzik-e, mint az aréna ajtajainak csapódása.
– Készen állsz? – kérdezte tőle Dan.
– Legalábbis arra, hogy megpróbáljam – felelt Neil.
– Akkor gyerünk! – szólt a lány, és összekoccintották ütőiket.
Együtt kocogtak át a pályán. Mire Seth végre kiállt, mindkét csapat az első negyedvonalnál tobzódott megint. Dan beállt a helyére. Mivel Neil a meccs közepén kapcsolódott be, a kezdő pozíciója egészen fent, a hazai oldal falánál volt.
– Szóval igaz a hír? – A Sakál osztó odakiáltott neki. – Az edzőnk szerint egy kis elsős újhús vagy.
– Most komolyan?! – csattant fel egy női hang, és Neil meglepetten rábámult. A hátvéd, akivel Kevin mind ez idáig harcolt, egy lány volt. – Egy nemzeti bajnok és egy amatőr? Dél-Karolina még a szokásosnál is őrültebb.
– Mármint egy amatőr és egy nyomi – javította ki az osztó.
Andrew a kaput képező plexifalhoz verte az ütőjét, amitől több játékos is megugrott, és zavart pillantásokat küldött felé. Neil nem látta Andrew arckifejezést innen, de remélte, hogy magára erőltetett egy mosolyt. Ha ellenfeleik felfedeznék, hogy Andrew tiszta, abban a minutumban jeleznék, hogy ezzel kipöccinthessék őt a Rókák kapujából. Neil várt, a legrosszabbra számítva, de Andrew egyszerűen csak tett két lépést hátra a területén, és megállt. Amikor mindenki elhelyezkedett, megszólalt felettük a jelzőhang. Andrew kesztyűs kezével felemelte a labdát.
– Hé, Pinokkió! – szólt anélkül, hogy Neilre nézett volna. A hangjából érződő vidámság túl erőltetett volt, de Neil nem hitte, hogy a Rókákon kívül bárkinek feltűnt volna. – Ideje futni. Ezt neked küldöm.
Andrew lepattintotta a földre a labdát, és mindent beleadva megsuhintotta. Neil nem állt meg azt bámulni, hogyan üti el csapattársa a labdát. Ellökte magát a faltól és már repült is végig a pályán amilyen gyorsan csak tudott. Egy villanással maga mögött hagyta a hátvédeket és csatárokat, akik épp akkor kezdtek csak mozdulni. Kevin embere keresztbe rohant a pályán, hogy megállítsa, de Neil gyorsabb volt nála, így csak végigvezette a lányt az arénán.
A labda a túlsó falon pattant, és megindult visszafelé. Neil felugrott, hogy még azelőtt elkapja, hogy elsuhant volna a feje fölött. Az őt fogó játékos is ott termett földet érésekor, úgyhogy el kellett ugrania előle, ösztönösen számolva a lépéseket, miközben elkapta az ütőt a lány elől. Az ellenfél botja épp csak elvétette Neil ujjait, ahogy megpróbálta megütni őt. Csak tíz lépésen át cipelhette a labdát, és ebből már elhasznált hatot. Tudta, hogy nem fogja megkerülni a lányt négy lépésből, úgyhogy megfordult és passzolt Dannek. A következő pillanatban a fogója beleütközött. Neil nyújtott karral, földre támasztott ütővel próbálta megőrizni az egyensúlyát.
Közben Dan Kevinnek passzolt. A Gorilla megtermett volt ugyan, de méretei lelassították. Kevin megkerülte és elkapta a csomagot, aztán megpördülvén felküldte a pályán, hogy egy kis lélegzetvételhez juttassa a csatárokat. A Gorilla bosszúból kiverte Kevin kezéből az ütőjét. Kevin átkozódva rázta meg karjait. A Sakálok kapusa elhagyta helyét, hogy visszaverhesse a labdát nekik. Matt elfogta reptében, és jó magasra célzott vele, egészen a plafonig, hogy onnan visszaverődve újra a csatárokhoz kerüljön. Kevin kapta el, de csak két lépésnyi ideje volt hogy célozzon és lőjön, mielőtt a Gorilla belérongyolt. Az ex-bajnok olyan erősen csapódott a talajnak, hogy meg is perdült néhányszor.
A kapus a Gorillához irányította a labdát. Amaz a hazai falhoz lőtte, a Sakál hátvédek megindultak érte, így szorítva Neilt és Kevint vissza. Egészen az első negyedig űzték őket. Neil úgy döntött, gyűlöli a "mindenki tobzódjon a kapus körül" stratégiájukat. Frusztráló volt nézni, ahogy Andrew-t ostromolták, főleg ilyen távolságból. Nem keveredhetett csetepatéba, ha a Rókák emiatt elveszíthették a labdát. Nem tehetett mást, mint nézték, ahogy a Sakálok földbe döngölik a Rókákat. Három lövéssel később pontot szereztek.
– Nem nyerhettek ellenünk – hergelte Neilt a hátvéd lány. – Szarok vagytok.
– Inkább Róka vagyok, mint egy Sakál, aki úgy nyer, hogy sérülést okoz az ellenfelének. – felelt Neil. – Nem vagytok más, csak egy csapat erőszakos szánalomgyár!
A lány nekilökte a mellkasát az övének.
– Ismételd meg!
Neilt nem hatotta meg a viselkedése. Unott pillantást vetett rá, és ujját erősen a lány vállába nyomta.
– Tűnj az arcomból! Már van egy sárga lapod. Kötözködj még, és malmozhatsz a kispadon a játék végéig!
– Leverett! – harsant az osztójuk figyelmeztetése. – Vissza!
A hátvéd lekicsinylő fintorra húzta a száját, két látványos lépést tett hátra, majd megfordult, és nekiiramodott a kezdőpozíciójába. A Sakálok szerváltak, amint mindenki helyre került. Neil nem jutott messzire, és megint összeakadt Leverettel. A lány a vállával taszította hátra a félpályához. A pálya túlvégén Kevin megszerezte a labdát, de egy pillanattal később Gorilla kiütötte a kezéből. Neil nem tudta eldönteni, a Gorilla ver-e mindig túl nagyokat az ütőjére, vagy Kevin tartja túl lazán a botot, nehogy a rezgés egészen a könyökéig felfusson egy ilyen alkalommal. Nem is volt biztos benne, melyik lehetőség a kecsegtetőbb. Nem akarta, hogy Kevin megsérüljön, de a Rókák nem engedhették meg maguknak, hogy Kevin a lelki nyavalyáit is magával cipelje a pályára.
Matt ellopta a labdát a csatártól, akit fogott, és Aaronnak küldte. Üresen csak Andrew állt. Az iker nyert pár percet, hogy lerázza a saját csatárját, majd Andrew visszaküldte neki a csomagot, hogy éppen Aaron előtt pattanjon le a falról. Az elkapta, és mindent beleadott a következő lövésébe.
– Neil!
A megszólított már mozgásban volt; követte Aaron ütőjének ívét, és megértette, a passz neki szól. Leverett a botja felé suhintott, próbálta elrontani a kapást. Neil összeszorította a fogait, amikor megérezte a szúró fájdalmat a csuklóiban. Körbe hozta az ütőjét, hogy elüsse az útból a lányét. Ezzel értékes másodpercet vesztett, és majdnem túl messzire nyújtotta karját. Leverett belerongyolt, hátha ezzel fellökheti, de Neil erősen kapaszkodott az ütőjébe, mellkasa és a háló között védve a labdát. Leverett megint odavert, hátha kiesik a golyó. Neil hátrált egy lépést, ezzel lehetőséget adva a lánynak, hogy megszerezze a labdát, majd vállával úgy meglökte ellenfelét, hogy az seggre esett. Elkapta a zuhanó labdát, és nekirugaszkodott.
– Rohadt kurva! – üvöltötte a hátrahagyott.
Neil tíz lépésen át vitte a zsákmányt, majd passzolt Kevinnek. Az elkapta, de csak hogy újra kiverhessék a kezéből. A Gorilla elsuhant mellette, egyenesen a labdáért. Kevin bal kezét a hasához szorítva forgolódott Mattet keresve.
– Szedd le rólam!
Matt nem válaszolt, de hallotta. Legközelebb, amikor mindkét csapat a hazai negyednél volt, Matt elengedte a csatárját, és a Gorilla után iramodott. Félredobta az ütőjét, hogy szabaddá tegye a kezeit, és egy nagy lendülettel bevert egyet a Sakál mellkasvédője alá. Az kissé előregörnyedt az ütés erejétől, a jelző pedig szabálytalanságot fújt. A Gorillának csak egy másodpercre volt szüksége, hogy visszanyerje lélekjelenlétét, és megindult Matt felé. Az nem várta meg az óriás kezek bosszúját, menekült, igyekezett annyi embert maguk között tudni, amennyit csak lehetett. Az izomagy saját társait félrelökve üldözte Mattet keresztül a pályán.
Amint Matt elhagyta a kaput, Andrew lépett a Gorilla útjába. Nevetségesen aprónak tűnt az óriás árnyékában, de csak állt lecövekelve, ütőjével maga mellett. A Gorilla húsos kezének rándulásával jelezte, hogy takarodjon az útból, de Andrew meg sem rezdült. Neil visszatartotta a lélegzetét, azt várva, hogy a Gorilla erőszakkal teszi arrébb Andrew-t. Ugyan az iker egy elmebeteg, de emellett feleakkora termetre, mint Sakál ellenfele. Egy tökéletesen kivitelezett ütés a Gorillától ripityára törné a koponyáját.
Szerencsére a bírók előbb odaértek, mint elfajulhatott volna a dolog. Matt zokszó nélkül elfogadta a sárga lapját, és felmutatta hüvelykujját Kevinnek. A nyitott ajtókon át Neil hallotta a tömeg hurrogását és éljenzését a rövid balhé láttán. Matt legaloppozott a pályáról, átadva a helyét Nickynek. A közönség úgy üdvözölte, mint egy visszatérő bajnokot. Pár perccel később a Gorilla is elhagyta a pályát a túloldalon. Neil nézte sántikáló alakját a falon át.
– Matt tud ütni – jegyezte meg.
Dan mosolygott.
– Az anyja profi bokszoló. Megtanított neki egyet s mást. Most meg...?
A még mindig a pálya ajtajában álló Wymack terelte el a figyelmét. Már majdnem itt volt az idő, hogy Allison lecserélje Dant, de az edző nemcsak a lányt, Seth-et is hozta magával. Kettejük közé mutogatott, de a döntést a csapatkapitányra hagyta. A lány hamar kapcsolt, és gyorsan körbefordult Kevint keresve.
Kevin Andrew-val állt a gólvonalon belül, bal karját kinyújtotta, hogy Andrew lehúzhassa külső kesztyűjét. A szörny kicsatolta a tépőzárakat és lehámozta róla, majd a hóna alá csapta, hogy levehesse a karvédőt is. Az alsó kesztyűt fent hagyta, de kibújtatta a hurkot Kevint középső ujjánál, hogy becsúsztathassa a fekete anyagot a csuklójához. Kevin lassan behajlította ujjait a hegeit figyelve, majd megfordította a kezét, és így is megtornáztatta őket.
– Kevin! – hívta fel a figyelmét Dan.
Kevin és Andrew odafordult, majd követték ujjának irányát az ajtóhoz. Neil nem hallotta, mit mondott Andrew, de Kevin a fejét rázta. Andrew gazdája mellkasához lökte a levetett védőfelszerelést, és egyet hátralépett, Kevin pedig az ajtó felé fordult. Dan megszorította a vállát, ahogy elhaladt mellette. Amint társa hallótávolságon kívül került, a lány elmormolt néhány keresetlen szót, és dühösen a Gorilla felé nézett a falon át.
A közönség ugyanolyan lelkesedéssel fogadta Kevin visszatérését, mint korábban Mattét. Csak fél órát játszott ugyan, de a lényeg, hogy újra a pályán tudhatták.
– Felállás szabad lövéshez – szólt Dan, mikor Seth elfoglalta Kevin helyét.
A játékvezetők elhagyták a terepet, és rájuk zárták az ajtót. A Rókák és a Sakálok elálltak az útból, hogy Gorilla cseréjének teret adjanak a lövéshez. A sziréna engedélyt fújt a hátvédnek. A játékos még hagyott magának néhány pillanatot, hogy mérlegelje a lehetőségeit, majd Andrew kapujának egyik sarkába célzott. Andrew egészen a pálya túlvégéig ütötte a labdát.
Neil olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott, mindennél jobban vágyva, hogy a Rókák nyerjék ezt a meccset. Tudta, hogy ez lehetetlen, de a Sakálok játékstílusa egyszerűen vérlázító volt. A Gorilla hihetetlen kegyetlenségről adott számot, ahogy szándékosan próbálta megsebesíteni Kevint a visszatérésének első napján. Neil őszintén remélte, hogy Matt helyben hagyta néhány bordáját azzal az ütéssel.
A levegőből csippentette el a felé érkező labdát. Futott a kapu felé, öt lépést téve meg, mielőtt Leverett a nyomába szegődött volna. Célzott és lőtt, a védő épp csak hárította. Seth kicselezte új hátvédjét és megszerezte a labdát, de nem volt szabad útja egy lövéshez, úgyhogy visszapasszolta a labdát Neilnek.
Leverett mozdult, hogy elhappolja, de Neil nem hagyta. Olyan erősen verte az ütőjét a lányéhoz, hogy majdnem mindketten elejtették őket. Ellenfele átkozódva keresett újra fogást a sajátján, mindeközben Neilt semmi sem állította meg, hogy újra próbálkozhasson. Összeszedte a labdát és mind a tíz lépést kihasználta, futás közben számolgatta a szögeket és igyekezett olvasni a kapus testbeszédéből. Utolsó lépése csak egy fél volt, ez segítette az előredőlésben, a dobásba minden energiáját beletette.
A kapu vörösen villant, ahogy Neil lövése célba talált. A sziréna felharsant, és Neil hátraarcot csinált, ahogy csapattársai éljeneztek.
– Szerencséd volt – szólt Leverett megállva előtte.
– Kezdesz lassulni – felelt Neil.
A lány úgy mozdult, mintha meg akarná ütni, de megállt a mozdulat közben, talán a sárga lapjára gondolt. Neil durván arrébb lökte, és folytatta az útját. A Sakál még köpött felé néhány trágár szót, de leperegtek róla. Jobban érdekelte Seth, aki a pályán keresztülvágva megajándékozta egy durva vállonveréssel. Neil összeütötte vele a botját, miközben szétváltak, hogy felvegyék helyzetüket a felezővonalnál. Neil hallhatta Dan ujjongását maga mögött.
– Akkor ezt még egyszer, Rókák!
Neil nem lőtt több gólt, míg vissza nem jött a második félidőben. Két pont nem volt elég, hogy kiérdemelje a helyét, de így már jobban érezte magát a pályájukat koptatva. Majdnem elég jól ahhoz, hogy elviselje, hogy végül 9-7-re kikaptak a Breckenridge-től. Az évad végül is még csak most kezdődött, és Neilnek októberig volt ideje gyakorolni.
Köszönjük az olvasást, erre tovább a következő fejezethez. :)
