TFC 14. fejezet

Mikor Neil visszaért kilenc körül, a kollégiumban szokatlan nyüzsgés fogadta. A focimeccs nagyjából akkor ért véget, amikor elrohant, most pedig az afterpartyzó bandák szállingóztak haza. Oda-vissza üvöltöztek egymásnak a diákok a folyosókon, itt-ott hangos zene dübörgött ki a nyitott ajtókon át. Neil utat tört magának a káoszon a Rókák szobái felé. Csak ez a három ajtó volt csukva a lépcsőháznak ezen a felén.

Megállt Andrew ajtaja előtt, de nem bírta rávenni magát a kopogásra. Ránézett remegő kezére, ökölbe szorította. Már majdnem összegyűjtötte a bátorságát, amikor az ajtó hirtelen kinyílt.

– Nahát, eljött – szólt Andrew. – Érdekes.

Két ujját Neil torkának nyomta, ellenőrizve pulzusát. Neil próbált kiszabadulni, de Andrew elkapta a csuklóját szabad kezével. Kis, de ádáz mosolyra húzódott a szája, miközben Neil aurájába hajolt.

– Emlékezz erre az érzésre! Ez az a pillanat, amikor megszűntél nyusziként viselkedni.
Neil túlságosan riadt volt, hogy válaszoljon, de Andrew nem is várta. Elslisszant mellette, és Neil csuklóját szorítva saját testsúlyával húzta el őt az ajtóból. Félúton a folyosón engedte el, és kezeit zsebre süllyesztve várakozó állásba helyezkedett.
Nicky érkezett másodikként. Amikor meglátta Neilt, felragyogott az arca, mosolya fültől fülig szaladt. Aaron szkepticizmussal reagált jelenlétére, de csak egy fürkésző pillantást lövellt Andrew felé, és nem szólt. Kevin arckifejezéséből volt a legnehezebb kiolvasni bármit is. Ő volt az utolsó, aki kilépett az ajtón, be is zárta maga után. Neil Kevinről Andrew-ra nézett, aki még mindig úgy bámult rá, mintha várna valamire.
A mozgolódás, ami két ajtóval lejjebb történt, jó indokot szolgáltatott, hogy elszakíthassa tekintetét Andrew-ról. Öt idegen kopogtatott lakosztálya ajtaján. Seth kilépett, hogy üdvözölje őket, aztán hátveregetések és pacsik közepette megindult velük.
Allison nem maradt messze mögötte. Seth hátához simult, majd lecsúsztatta a karjait az oldalán, egészen a zsebeiig. Neil nézte, ahogy a lány módszeresen végigtapogatja az összes potenciális rejtekhelyet. Kutatómunkáját egy öngyújtó és egy megviselt rágógumi koronázta.
Seth morcos pillantást vetett rá.

– Nem vagyok hülye.
A lány megcsókolta, hogy elhallgattassa, és visszatette az öngyújtót oda, ahol találta. A rágót maga mögé hajította. Majdnem eltalálta vele Mattet, aki Dannel az oldalán épp akkor jelent meg az ajtóban. Ahogy Matt elhajolt a rágó elől, kiszúrta Neilt. Az arcára kiülő megkönnyebbülés váratlan volt.
– Csakhogy megvagy – szólt elég hangosan ahhoz, hogy Allison és Seth figyelmét is felhívja magára. Neil egyikükről másikukra nézett, és nem értette, miről maradt le.
– Seth és Allison lemennek a városba kocsmázni, mi többiek filmmaratonozni készültünk. Van valami igényed ezzel kapcsolatban?
– Kimentek a kampuszról? – fordult Nicky Allisonhoz. – Meg vagytok huzatva?
Allison szúrós szemmel nézett rá, és szorosabbra fonta a karját Seth körül.
– Közöd, mint eszed.
Matt is a lányra pillantott, dühösnek tűnt, de továbbra is Neilhez címezte szavait.
– Renee bármelyik percben itt lehet az italokkal. Azt mondta, valami alkoholmentest is kerít kettőtöknek.
– Micsoda pazarlás – vetette közbe Andrew. – Ma este én itatom Neilt.
Néhány másodpercbe beletelt, mire felfogták, amit hallottak. Abban a pillanatban Dan hirtelen feléjük mozdult.
– Na ne röhögtess! – szólt keményen.
– Csak szeretnéd.
– Mikor legutóbb veletek ment, stoppal jött haza – mutatott rá a lány. Seth barátai látványos figyelemmel kísérték a párbeszédet, de Dan rájuk sem hederített. Ujjával Andrew felé bökve kijelentette:
– Az volt az utolsó, hogy veletek ment. Az sem lepne meg, ha ezúttal holtan kerülne elő.
– Jézus, Dan! – szólt bele Nicky. – Amikor ilyeneket mondasz, tökre úgy jön le, mintha nem bíznál bennünk.
– Senki sem bízik bennetek – így Matt. – Mire játszotok?
– Semmi közötök hozzá – feleselt Aaron.
– Azt mondtam, nem megy – határozott a kapitány. – Neil, ne hagyd magad!
Andrew könyökével megbökte Neilt, és németül szólt neki.
– Figyu, Neil! Hát nem csodás? Nem megindító? Nézd, hogy picsognak miattad! Ezek aztán jól mellélőttek az aggodalmaskodással! Mondd meg nekik, hogy tudsz magadra vigyázni!
Andrew arra bujtogatta, hogy lépjen át egy határt, és újabb szeletét adja fel a Neil Josten nevű hazugságnak. Önmaga felfedése teljesen szembement azzal, amiben eddig hitt, de ő választotta ezt az utat. Ő választotta Andrew-t. Félelmét oly mélyre temette, amennyire csak tudta, és németül felelt.
– Nem olyan hülyék, hogy bevegyék a "csak egy ital" dumát.
– Baszki – szitkozódott Nicky egy szempillantás alatt nyelvet váltva. – Mégis mióta beszélsz németül? Andrew, te tudtad ezt? Miért nem mondtad el?
– Dögunalom – felelt Andrew. – Egyszer az életben oldj meg magad egy rejtélyt!
Most, hogy leesett a tantusz, Nicky elkezdett sürgetően legyezni Aaron felé.
– Gyorsan! Mondtuk bármi indiszkrétet az elmúlt hónapokban?
– A véget nem érő kommentjeiden kívül, amikben azt ecsetelted, mit szeretnél vele csinálni, nem hiszem. Asszem, sikerült teljesen leégetned magad mindkét nyelven – Aaron itt Neilre nézett. – Mikor akartad elmondani nekünk?
– Nem terveztem – felelte Neil. – Azok után, amit el kellett viselnem tőletek idén, úgy gondoltam, nem érdemlitek meg.
Aaron egy vállvonással elengedte a dolgot. Unokatestvére az arcát masszírozva mormogott. A folyosó végén a felsőbb évesek hitetlenkedve meredtek rájuk. Matt szerezte vissza először a lélekjelenlétét, de nem sokra ment vele.
– Azt hittem, franciául beszélsz. Ma reggel, az francia volt, nem? Kathynél.
– Holnap találkozunk – tért ki a válasz elől Neil visszaváltva németről.
– Indulunk – adta ki a parancsot Andrew, és Kevinnel a nyomában elindult a folyosón.
– Neil, ez nem valami jó ötlet – tett még egy utolsó próbát Dan.
– Tudom – sóhajtotta amaz, és a többiek után indult. Aaron és Nicky némileg lemaradva követték. A lépcsőn levonuló is különítményük fekete vonalában Neil volt a középen megbúvó kakukktojás.
Ugyanott kötött ki, mint legutóbb, a két testvér közé szorulva a hátsó ülésen. Épp csak becsatolta magát, amikor Nicky hátranyúlt, és egy táskát pottyantott az ölébe. Neil belekukkantott: sötét ruhákat rejtett.
Az elmúlt alkalommal csöndes útjuk volt Columbiába. Ezúttal máshogy alakultak a dolgok – lévén Andrew-ban még egy órányi energia csörgedezett a gyógyszereinek köszönhetően. Nickyvel ketten végigdumálták az utat, a fél-mexikói egyik témát dobta fel a másik után a filmektől a zenéig, Andrew pedig vidáman szállt vitába vele bármiben. Már majdnem beértek a városba, amikor Andrew elkezdett lassulni. Nicky egyre inkább uralta a beszélgetést, Andrew csöndjei pedig egyre hosszabbodtak.
A Sweetie's ugyanolyan zsúfolt volt, mint első látogatásukkor, de szerencséjükre épp akkor érkeztek, amikor egy másik autó kitolatott. Nicky lecsapott a helyre; büszke ököllendítéssel ünnepelte győzelmét. Az ötösfogat bemasírozott. Még két másik csoport várakozott előttük asztalra, amikor Kevin bemondta a nevüket a hosztesznél. Andrew Neilre bámult.
– Kell a szám a morzsához. Benne vagy vagy sem?
– Ezúttal van választásom? – vonta fel a szemöldökét Neil.
– Mostantól van.
Nem hitt neki, de azért nemet intett a fejével. Andrew Neil táskájára bökött, majd elbattyogott a salátabárig, hogy beszerezze a császármorzsás tasakokat. Neil a mosdójelzést kereste; Nicky segítette ki: meglapogatta a vállát, és megindult. Neil követte. Amikor a mosdóhoz értek, ledobta a táskát a pultra.
– Ezek újak – állapította meg.
– Cikis lenne ugyanazt a cuccot hordani kétszer, nemde? – hangzott a felelet.
– Ne vásárolgass nekem!
– Persze, sima liba. Legközelebb, ha Andrew megkér, hogy öltöztesselek fel, egyszerűen nemet mondok neki. Biztos vagyok benne, hogy mámoros lesz az örömtől – gúnyolódott Nicky a szemeit forgatva.
– Akkor legalább hadd fizessem ki!
– Hogy is mondjam ezt neked... – a mexikói gondolkodóba esett, de végül hagyta a cukormázat. – Nyilvánvalóan neked nagyobb szükséged van a pénzre, mint neki. Engedd Andrew-nak, hogy cuccokat vegyen neked, ha akar! Ő nem az az adakozós típus, úgyhogy ez még külön szórakoztató is.
– Van saját pénzem – ellenkezett Neil. – Nincs szükségem alamizsnára.
– Tényleg? – kérdezte Nicky jelentőségteljesen végignézve Neil ruházatán.
Az visszabámult. Tudta, hogy Andrew elhallgatta folyékony némettudását a többiek elől, de csak most jött rá, hogy a pénzét illetően is tartotta a száját. Ez azt jelentette, hogy Andrew Neil minden titkát megőrizte, egyet kivéve: a szeme színével kapcsolatosat. Ha Nicky igazat szólt, az amúgy sem volt valami nagy titok. De Andrew még a Wymacknél történt fegyverletétel előtt szerzett tudomást a pénzes dologról. Akkor semmi oka nem volt, hogy Neilt védje, hát miért hallgatott?
– Tényleg – felelte végül. – Félretettem valamennyit, mielőtt ideköltöztem.
– Remek – nyugtázta a másik. – Akkor holnap irány a bolt, hogy vegyünk neked néhány új ruhát. Az edzőbá sem repes a boldogságtól, hogy idáig húztuk a dolgot. Legalább annyira elege van belőle, hogy minden nap ugyanabban a göncben vagy, mint nekünk.
– Semmi baj a ruháimmal.
– Azt te csak hiszed. Most, hogy a miénk vagy, gondoskodnunk kell rólad. Első napirendi pont: a szánalmas ruhatárad felújítása.
Nicky széles vigyora kicsit megrendült, amikor észrevette Neil ábrázatát.
– Oké, ez nem jó. Most mi ez a fej? Tudod, miért vagy itt, ugye? Csak elhintett némi magyarázatot Andrew a szokásos őrült hadovájában, nem?
– Mondjuk... – ingatta a fejét Neil. – Azt mondta, később kitérünk rá.
– Te viccelsz velem – Nicky fájdalmas képet vágott. – Arról van szó, hogy megtart téged, ahogy Kevint is. Ez azt jelenti, hogy most már te is a családhoz tartozol!
– Nem hiszek a családban.
– Manapság ki hisz?
Furcsa volt ezt épp Nickytől hallani, akinek az unokatestvérei is a csapatban voltak. Lemondó sóhajából ítélve helyesen olvasott Neil arckifejezéséből. Idézőjeleket formázott két keze ujjaival, hogy tovább magyarázza a dolgot. Amint szóra nyitotta a száját, Neil tudta, kinek a szavait fogja elismételni, bár abban kételkedett, hogy Andrew is ilyen fáradtan hangzott volna, mikor először mondta: – "Attól, hogy rokonok vagyunk, még nem leszünk család."
Nicky zsebre dugta a kezeit, és töprengve bámulta önnön tükörképét.
– Tudom, miért gondolja ezt Andrew, és megértem, miért nem állhatják egymást Aaronnel, de még nem adom fel. Rendbe hozom a dolgokat, bebizonyítom, hogy tévednek.
– Utálják egymást? – kérdezett rá Neil meghökkenve.
Megpróbált visszaemlékezni akár egy jelenetre is, amikor az ikrek ennek a jelét mutatták, de nem jutott eszébe egy sem. Pont ez a hiány volt feltűnő. Andrew és Aaron nem vitáztak, de nem is igen beszéltek egymással. Csak párszor volt fültanúja annak, hogy egymáshoz szóltak volna. Sohasem látta őket egymás mellé ülni, mindig ült valaki közöttük. Aaron még csak nem is vezethette Andrew kocsiját.
– Nem mondanám, hogy utálják egymást, de elég nagy zavar van az erőben köztük. Csodálkozol ezen? – tette fel a költői kérdést Nicky. – A család szükségképpen mást jelent nálunk. Nem a vérségről szól. Még csak nem is arról, hogy kit kedvelünk. Az számít, kit akar Andrew megvédeni.
Neil gyomra szaltót vetett az újabb hátborzongató lehetőségre.
– És ebbe most már én is beletartozom a ma reggeliek miatt?
– Részben – válaszolt Nicky. – Másrészt azért, mert miattad marad Kevin a csapatban. Andrew fedezi Kevint, de te keltetted fel Kevin érdeklődését. Olyan bizarr megszállottja vagy az exynek, mint ő. Ettől felbecsülhetetlen értéked lesz Andrew szemében.
Neil némán meghányta-vetette magában a dolgokat, majd felmarkolta a ruháit, és választott magának egy fülkét. Nicky a vállára tette a kezét, mielőtt elléphetett volna a csaptól.
– Nézd, tudom, hogy elbasztuk legutóbb! Kérlek, higgy nekem, ha azt mondom, Andrew csak minket védett! Nem kockáztathatott. De most már más a helyzet. Egy vagy közülünk, úgyhogy semmire nem kényszerítünk, ha te nem akarod. Oké?
– Nos, majd meglátjuk – Neil bezárkózott a fülkébe, és átöltözött.
Amikor előkerült, Nicky elismerő pillantással nyugtázta új külsejét, de most az egyszer befogta a száját. A csodás változáson átment exyjátékos megindult az ajtó felé, de hirtelen eszébe jutott valami. Visszatérve a csaphoz kivette a szeméből kontaktlencséit, és a kukába pöccintette őket. Ahogy felnézett a tükörre, átható kék szemek bámultak vissza rá. Talán nem lehet önmaga, de lehet az a Neil, akit Andrew-nak adott Wymack nappalijában.
Mire kiértek a mosdóból, a többiek már sikeresen asztalhoz kerültek. A pincérnő épp befejezte a rendelések felírását, és helyet adott a párosnak, hogy ők is leülhessenek. Nicky ment előre, kegyesen meghagyva a szélső helyet Neilnek.
Aaron felvont szemöldökkel fordult unokatestvéréhez.
– Belefulladtatok a vécébe?
– Még a gyors numerák is időbe telnek, tudod.
– Mindjárt elhányom magam.
– Hallod, ha végre jól megraknád Katelynt, nem lennél ekkora segg – szólt vissza Nicky, és behúzta a fejét az összegyűrt szalvéta elől, amit Aaron hajított felé.
– De igazam van. Hozod a bankettre, nem?
– Még nem kérdeztem.
– Szerintem Andrew kéne, hogy elhívja, hogy lássuk, észreveszi-e a különbséget.
Andrew bágyadtan elmosolyodott. – Oké.
– Nem vagy vicces – Aaron ezt Nickynek címezte. – Pofa be!
Csöndben ették a megérkező jégkrémeket. A pénz, amit Aaron az asztalon hagyott bőven meghaladta a desszertek árát, Neil ebből feltételezte, hogy a drogot is begyűjtötték.
Az Eden's Twilightnál várakozó sor fele olyan hosszú volt, mint utóbb. Nicky a dél-karolinai kék törvényt okolta érte. Betiltották a vasárnapi alkoholvásárlást, úgyhogy a bároknak szombat éjfélkor be kellett szüntetniük a kiszolgálását. A bagázsnak csak másfél órája volt inni, de Nicky megnyugtatásul közölte, hogy van egy kicsi dugiban "a háznál".
– Mégis kinek a háza az? – kérdezte Neil.
– Technikailag az enyém, de vedd úgy, hogy közös – Nicky az egész csapatot összefogta intésével. – Eljöttem Németből, hogy gardedámkodhassak Andrew és Aaron felett, nem tudtad? Vagy én, vagy a bigott szüleim. Arra jutottam, hogy nekem jobbak a túlélési esélyeim Andrew mellett. Szóval vettem egy házat, hogy legyen hol meghúzni magunkat. Apával írtuk alá, de Erik adta az alaptőkét. Az ösztöndíjamból fizetem a hitelt.
– De ha van egy házad, miért laktál Abbynél a nyáron?
– Mert Andrew-nak nem volt kedve Kevint mindennap fel-alá furikáztatni keresztül a fél államon az edzésekre.
Lehúzódott az út szélére az Eden's Twilight előtt, hogy begyűjtse VIP parkolójegyüket. A többiek bementek, míg ő elhajtott a garázs irányába. Könnyebben jutottak asztalhoz ezen a napon, köszönhetően a megrövidült nyitvatartásnak, de még így is tömöttebb volt a hely, mint az Neilnek ínyére lett volna. Andrew Kevinre és Aaronre hagyta a helyük őrzését, és Neillel elindult az italaikért. Megint Roland volt a pultnál. Az arcából ítélve emlékezett Neilre, és nem hitte, hogy még viszontlátja.
– Azt mondta, nem kér – szólt Andrew. – Ne keverj bele semmit!
Neil gyanította, hogy csak színészkednek, de Roland elővett neki egy üres poharat, és egy bontatlan doboz kólát. Amint a csapos elfordult, hogy a többiek italát is elkészítse, megvizsgálta a poharat, hogy ellenőrizze, nincs-e az alján valami.
– Paranoid – morogta Andrew.
– Ha olyan irányításmániás vagy, neked sem kéne innod.
– Tudom a határaimat – felelte amaz. – Nem fogom feszegetni őket.
– És a morzsa?
– Egy ilyen őrült szervezetben egy kis morzsa már nem oszt, nem szoroz. Aaron kedvéért kezdtük el. Kellett neki valami biztonságos szer, amikor lejött mindarról, amivel az anyja tömte addig.
Andrew kettejük arca között gesztikulált.
– Emlékszel a mi kis játékunkra? Már megint őszintéskedünk, legalább is míg meg nem unom. Itt az idő, hogy tökéletes őszinteségről téve tanúbizonyságot, eláruld nekem, mit tegyek, hogy itt tartsalak!
– Tessék, egy kis őszinteség – felelt Neil. – Nem kedvellek és nem bízom benned.
– Ez kölcsönös – konstatálta Andrew. – És semmin nem változtat.
– Nicky azt mondja, csak Kevinért tartasz magadnál – mutatott rá Neil. – Mi történik, ha Kevin un rám?
– Tartsd fenn az érdeklődését! – mondta amaz, de nem javaslatnak szánta.
Neil némán fixírozta, azt latolgatva, milyen mértékű ostobaság és elkeseredettség indokolja, hogy megbízzon egy afféle emberben, mint Andrew.
– Meg tudsz védeni a múltamtól?
– Az apád főnökétől – tippelt a szörny.
Az igazság égette Neil nyelvét, áthatóan, keserűen, mint a friss vér. Visszanyelte, és így felelt: – Igen. Azt mondják, a Moriyamák elvesztették a bizalmukat az apám embereivel szemben, és hogy még mindig nem kerültek vissza teljesen a régi pozíciójukba. Azóta is a nyomomban van. Letartóztatták egy-két apróság miatt, de nem marad börtönben örökre. Azt mondtad, a Moriyamáktól Kevin miatt megvédesz idén, de ő nem fog leállni. Ha megtalál, megöl.
– Jó nagy trutyi – mondta Andrew szenvtelenül. – De nem akkora, hogy ne lehetne simán megoldani.
Egy csapat tört magának utat a bárpulthoz, hátulról Andrew-nak lökve Neilt. Az izomköteg meg sem rezdült a súlya alatt. Szikla volt, akinek támaszkodni lehetett, ádáz, erőszakos és hajlíthatatlan. Neil nem emlékezett, milyen érzés, ha támogatja valaki. Rémisztő és felszabadító volt egyszerre. Az élete kicsúszott az irányítása alól; épp Andrew kezébe tervezte helyezni, csak remélve, hogy az vigyáz rá.
Roland visszatért egy tálcányi itallal. Andrew elvette, intett Neinek, hogy törje az utat, és feje fölé emelte a zsákmányt. Épp lepakolta az asztalukra a piát, amikor Nicky előkerült.
Neil azt hitte, gyorsan ittak a múltkor. Pedig az semmi volt ahhoz képest, amit ma produkáltak, versenyezve az idővel éjfélig. Ő csak kortyolgatta az italát, és nézte, ahogy a többiek hullára isszák magukat. Ezúttal korábban szakították fel a császármorzsás zacskókat, majd Aaron és Nicky rövidesen eltűntek a táncparketten. Andrew összeszedte az üres poharakat, és visszavitte a tálcát a pulthoz.
Neil és Kevin most először maradt kettesben az interjú óta. Annyi minden történt aznap, mégsem volt mit mondaniuk egymásnak. Ketten kétfelé nézelődtek, kínos csend ült közéjük. Neil már azt hitte, Andrew elveszett, mire fél óra múlva végre feltűnt egy újabb kör itallal a kezében. Megjegyzést is akart rá tenni, de inkább csak nézte tovább a vedelést.
Az utolsó kör tíz perccel éjfél előtt jött. Erre Aaron és Nicky is visszatáncoltak. Kevin Andrew-n felkapaszkodva tudott csak lábra állni, minekutána tizenhárom italt gurított le röpke másfél óra leforgása alatt. Csodával határosnak tűnt, hogy egyáltalán talpon bír maradni. Andrew Kevint támogatta, úgyhogy Neilnek kellett megakadályoznia, hogy Nicky a járdáról az úttestre guruljon. Neil felajánlotta, hogy vezet, de Andrew szóra sem méltatva huppant a vezetőülésbe.
Neil nem emlékezett rá, amikor legutóbb elhagyták a klubbot, úgyhogy most alaposan megfigyelte az útvonalat. A ház hét percre volt, nem messze az országúttól egy kellemes kis környéken. Andrew épp beállt a kocsibehajtóra, amikor Aaron telefonja megcsörrent. A tulajdonos ügyetlenül kotorászott a zsebeiben, de négy csörgésbe került, mire végre előkerítette a készüléket. Felnyitotta, vaksin pislogott a kijelzőre, majd elfintorodott.
– Az edzőbá... – jelentette be és felvette a telefont.
– Tudja maga mennyi az idő? Mi? Vá... mi? Hazudik. Ez nem lehet!
Elvette a telefont a fülétől és odalökte Andrew-nak. Testvére nyugiban meggyújtott egy cigarettát, mielőtt elvette volna. A válla és a füle között egyensúlyozva a mobilt eltette a cigis dobozt.
– Mit akar? – kérdezte udvariasan, és végighallgatta, míg Wymack elmondja ugyanazt. – Mármint hogyan túladagolva?
– Megint? – szólt közbe Nicky hitetlenkedve. – A hülye nyomorult.
– De utoljára – vetette oda a válla fölött Andrew. – Meghalt.
Egy pillanatra megfagyott a levegő, aztán Nicky megmozdult. Megragadta Andrew vállát, és alaposan megrázta.
– Nem! Mi van?!
Andrew lerázta magáról, és a telefonnak felelt.
– Nem, nem jó ötlet. Hívlak, ha visszaértünk.
Nicky visszaroskadt az ülésébe, és keserves hangok törtek fel a torkából.
– Baszd meg! Baszd meg! Ez nem lehet igaz!
– Ki adagolta túl magát? – kérdezett közbe Neil.
– Seth.
Andrew kinyomta a mobilt, majd a combjához ütögetve azt mesélni kezdett.
– Valaki arccal előre találta a Bacchus mosdójában a saját hányásában. Én megmondtam neki, hogy így végzi majd, de sosem hallgatott rám.
Neil nem hitt a fülének.
– Seth túladagolta magát?
– Próbáld felvenni a fonalat! – szúrt oda Andrew.
– Sejtettem, hogy használ valamit, de sosem láttam ténylegesen – motyogta Neil.
– Egy éve majdnem mindennel felhagyott – magyarázta szokatlan türelemmel Andrew. – Már csak az antidepresszánsok maradtak. Elvileg.
– Mindjárt hányok – nyöszörögte Nicky.
Neil lenézett rá, meglepve, milyen rosszul fogadta a hírt ő és Aaron. Eltűnődött, neki is kéne-e egyebet éreznie a sokkon kívül, de nem érzett semmit. Gyerekkora óta kísérte a halál az útján. Már nem jelentett számára mást, csak jegességet és emlékeztetőt, hogy maradjon mozgásban. Kivételt tehetett volna Seth-tel, hiszen már hónapok óta együtt éltek, de sosem kedvelte a felsőbb évest.
– Visszamegyünk? – kérdezte Neil.
– Így, hogy ők tök részegek és be vannak tépve, én meg kihagytam a gyógyszeremet? – Gyorsabban kerülök vissza a dutyiba, mint hogy kimondanád: "közveszélyes". Reggelig várunk.
Andrew kiszállt a kocsiból, de a többiek nem mozdultak.
– Most akkor mi lesz a kezdősorral? – merült fel Kevinben.
Nicky arcizma megrándult. – Kevin, a tag meghalt. Mármint végleg.
– Azért nem akkora veszteség – felelt a megnevezett.
Nicky kipattant a kocsiból, és a nyakát szorongatva gyalogolt végig a kocsibeállón. Neil Aaronről Kevinre nézett, majd kicsusszant Nicky nyitva hagyott ajtaján. Andrew a kulcscsomójával babrált a verandán, mikor mellé ért. Bármit is csinált, kész volt vele, úgyhogy áttette a másik kezébe a kulcsokat, és cigarettájával Neil arca felé bökött.
– Érdekes – jelentette ki. – Ez a közöny aggasztó jel; lehet kezdesz megőrülni.
– Nem értem az öngyilkosokat – felelt Neil. – A túlélés annyira kulcsfontosságú volt mindig számomra, hogy nem tudom elképzelni, hogy valaki önként akarjon véget vetni az életének.
– Ő sem akart – jelentette ki Andrew, mintha Neil valami idióta lenne. Kinyitotta az ajtót, de nem vacakolt a villannyal, csak bement. Neil követte a sötét előszobába, maga mögött nyitva hagyva az ajtót a többieknek.
– Csak egy kis kimenőt akart, néhány órát, amikor nem kell gondolkodnia, sem éreznie. A probléma, hogy olyan kimenőt választott, amibe könnyű belehalni. Csak magát okolhatja.
– Te azért iszol? – kérdezett rá Neil. – Hogy ne kelljen érezned?
Andrew szembefordult vele. A másik nem volt rá felkészülve, úgyhogy majdnem összeütköztek. A szörny hüvelykujját figyelmeztetően a Neil nyakán lévő mélyedésbe dugta. Ilyen távolságból érezni lehetett az alkohol és a cigaretta szagát. Erről Neilnek az anyja jutott eszébe, ahogy szép lassan elég a tengerparton. Gondolkodás nélkül kinyúlt, és elvette Andrew cigarettáját. Valamilyen különös okból kifolyólag a szörny hagyta neki.
– Én nem érzek semmit senki és semmi iránt – jelentette ki Andrew. – Ezt ne feledd!
– Szóval Kevin csak egy hobbi?
– Seth nem ölte meg magát. Nem tudta volna.
– Hogy érted ezt?
– Seth csak akkor veszi be a bogyóit, ha nincsenek együtt Allisonnal – fejtegette Andrew. – Amikor együtt vannak, a csaj elég támasz neki. Ma is vele volt, és biztosan meggyőződött róla, hogy a cucc otthon marad. Tudja, hogy hajlamos inni rá.
Neil visszaemlékezett, hogyan kutatja át Allison Seth zsebeit.
– Ellenőrizte, láttam.
– És én is – felelte Andrew.
– Ha nem voltak nála a drogok, hogyan adagolta túl magát?
– Nem önszántából – jelentette ki Andrew meggyőződéssel. – Feltételezem, ezt a kört Riko nyerte.
Neil szeme kerekre tágult.
– Te sem gondolod komolyan, hogy ez Riko műve.
– Én azt gondolom, hogy nem lehet véletlen ez az időzítés. – magyarázta a szörny. – Riko eltörte Kevin karját, hogy megelőzhesse. Kerületet váltott, amikor Kevin ütőt fogott és újra pályára állt. Mit gondolsz, mit tervez most, hogy semmirekellőnek nevezted országos tévéadásban?
– Említetted, hogy a legnagyobb erőnk a kis méretünkben rejlik – folytatta könyörtelenül. – Milyen erősnek érzed magad most, hogy megegyelted a kezdősorunkat? Gondolod, készen álltok Kevinnel, hogy a bajnokságig vezessetek minket?
– És még te nevezel paranoidnak – mondta Neil csendesen.
– A kampuszon kellett volna maradniuk ma este. Renee benézett, miután te elmentél, és kérdezte, mit gondolunk, mikorra várhatjuk Riko válaszlépését. Kevin azt mondta, még ma este. Látnod kellett volna a kis minden lében kanalak pánikolását, amikor rájöttek, hogy nem vagy a hálóban. Mondtam nekik, hogy kilencre visszaérsz, úgyhogy rád alapoztak.
Neil visszaemlékezett, hogy megkönnyebbült Matt, amikor meglátta a folyosón. Na és ott volt Nicky megrökönyödése azon, hogy Allison és Seth elmennek. A meleg srác amúgy nem nagyon foglalkozott kettejükkel, és alapjáraton nem kellett volna érdekelje, hogy szocializálódnak. Azért reagált, mert azok ketten eltértek a tervtől.
– Nem hiszek neked – szögezte le Neil.
– Nem tudom bizonyítani, de igazam van.
– Na és ha így van? – tette fel a kérdést Neil. – A saját életemet kockára teszem. De az övékét nem vagyok hajlandó. Nem érdemlik meg.
– Nem is kell kockára tenned – hangzott a felelet. – Én teszem, és azt kell mondanom, jó esélyeink vannak. A Rókák híresek a pocsék szezonjaikról, de a balszerencse sem kísérthet minket örökké. Egy halál még hihető tragédia. Kettővel már a versenyzéshez szükséges minimumlétszám alatt lennénk. Moriyama edző azt akarja, hogy Kevin és Riko megküzdjön a pályán, Riko nem kockáztatná, hogy diszkvalifikáljon minket.
Neil csöndben maradt. Andrew beakasztotta az ujját a pólója nyakába, és épp csak annyira húzta közel magához, hogy Neil érezze.
– Tudom, mit csinálok. Tudtam, mibe egyezek bele, amikor Kevin mellé álltam. Tudtam, mibe kerülhet nekünk és hogy milyen messzire mehetek. Felfogtad? Nem mész sehova. Itt maradsz.
Andrew nem engedte el, amíg a másik nem bólintott, aztán Neil kezéért nyúlt. Visszavette a cigijét, betette a szájába, és egy testmeleg kulcsot nyomott Neil üres tenyerébe. Az felemelte a kezét, hogy megnézze. A vaskereskedés logója hirdette, hogy másolatról van szó. Hogy mihez, Neil nem tudta, de csak egy perc kellett hozzá, hogy kitalálja. Andrew ezzel a kulccsal nyitotta ki a bejárati ajtót, majd ezt vette le a gyűrűről a verandán. És most Neilnek adta.
– Aludj egy keveset! – javasolta Andrew. – Holnap hazamegyünk, ott majd mindent megtervezünk.
Andrew Neilt megkerülve ment a bejárathoz. Sem részvétet nem érzett, sem megvigasztalni nem tudta a Seth váratlan halálát gyászoló családtagjait. De az ajtóból vigyázhatott rájuk, amíg azok összeszedték magukat. Meglepően nehéz volt Neilnek elszakítania a tekintetét a fiúról, de végül megindult a folyosón. Elment a nappali mellett, majd mégis visszakanyarodott, és összegömbölyödött az egyik fotelban.
Andrew ígéretei és magabiztossága ellenére Neilnek jó esélye volt arra, hogy még a tavasz beállta előtt koporsóban hagyja el az egyetemet. Kezdett megbékélni a gondolattal. Élete utolsó hónapjait Neil Jostenként, a Palmetto State Rókáinak kezdő csatárjaként tölthetné. Kevin pártfogoltja lenne, fényes jövő előtt álló tinédzser, kinek halála szörnyű tragédia. Sokkal jobban hangzott, mint egyedül, rettegve meghalni valahol az Isten háta mögött.
Neil a kezében lévő kulcsra nézett. – Otthon – suttogta, ízlelgetve a szót. Idegen fogalom volt számára, egy lehetetlennek tűnő álom. Rémisztő volt és egyszerre csodálatos, a szíve hevesen vert, ahogy elkezdte befogadni a gondolatot. – Üdv itthon, Neil.


És ezzel lezárult a Mindenki egyért! sorozat első kötete. A folytatás A Hollókirály címmel érkezik, itt található az első fejezete. :)