TFC 2. fejezet

Neil már számát se tudta, hány repülőtéren fordult meg életében. Akárhányon is, képtelen volt megszokni őket. Túl sok embert kellett szemmel tartania, ráadásul hamis útlevéllel mindig kockázatos az utazás. Anyja halála után örökölte annak kapcsolatait, úgyhogy tudta, hogy emberei jó munkát végeztek, mégis kétszer hevesebben vert a szíve valahányszor valaki elkérte az iratait.

Még sosem volt a Millporthoz közeli Sky Harbourban, sem a dél-karolinai északi reptéren, de volt valami ismerős a hömpölygő tömegben. Landolás után majd egy percig állt a kapu oldalában félrehúzódva, miután már mindenki továbbsietett az érkezési vagy az az átszállási oldalra. A forgatag körülötte a szokásos volt: nyaralók, üzletemberek és a tanév végeztével hazafelé igyekvő diákok egyvelege. Nem számított rá, hogy bárki felismeri, hiszen sosem volt még Dél-Karolinában, de jobb félni, mint megijedni.

Végül a jeleket követve végigment egy folyosón, fel egy lépcsősoron, és az érkezési oldalon lyukadt ki. Péntek délután lévén a csarnok kellemesen zsúfolt volt. Ennek ellenére könnyebben kiszúrta a Wymack edző által küldött fuvart, mint várta.

Csapattársa tekintetének súlya volt az, ami Neil pillantását szinte rögtön rávonzotta. Az egyik iker volt az. Nyugodt arckifejezéséből ítélve Neil fogadni mert, hogy nem Andrew az. Aaron Minyardra gyakran "a normálisabbikként" hivatkoztak kettejük közül, bár folytak viták arról, hogy lehet-e valaki épelméjű, akinek azonos génjei vannak Andrew-val.

Neil átvágott hozzá a termen. A Millport Dingo soraiban ő volt a legalacsonyabb játékos, de még így is rávert vagy tizenhárom centit Aaronre. Az sem segített Aaronnek magasabbnak tűnni, hogy teljesen feketébe öltözött, és Neilt gondolkodóba ejtette, hogyan tudja elviselni bárki is a hosszú ujjút májusban. Neki már attól melege volt, hogy a másikra nézett.

– Neil – szólt Aaron köszönésképp, majd ujjával a futószalagokra mutatott. – Ott a csomagkiadó.

– Csak ezt hoztam – Neil megpaskolta válláról lógó utazótáskája pántját. A táska elég kicsi volt, hogy el lehessen bírni, és elég nagy ahhoz, hogy beleférjen mindene, amije csak volt.

Aaron ezt kommentár nélkül hagyta, és elindult kifelé. Neil követte őt a fotocellás ajtókon át a fülledt nyári melegbe. Egy kisebb csoport állt a zebránál a zöldre várva, de Aaron átvágott közöttük, le az úttestre. Csikorogtak a fékek, ahogy egy taxisofőr megállásra kényszerítette járgányát centikre Aaron törpenövésű alakjától. Ő mintha ezt észre sem vette volna, az ajkai közt fityegő cigaretta meggyújtására koncentrált. Még kevésbé érdekelték a taxis durva szavai, amikkel üvöltve méltatta őt. Neil bocsánatkérően intett a sofőrnek, és Aaron után kocogott.

Egy fényes fekete kocsi parkolt az átmeneti parkoló hatodik sorában. Neil nem sokat tudott az autókról, de ha valami drágát látott, azt felismerte. Egy pillanatra azt gondolta, egy másik, kisebb autó lehet ennek a takarásában, de Aaron ezt nyitotta ki a kulcscsomóján lógó távirányítóval.

– Cuccot a csomagtartóba – utasította, majd kinyitotta a vezetőülést, és oldalvást beült, hogy tovább dohányozhasson.

Neil engedelmesen hátrarakta a táskáját, mielőtt bemászott volna az anyósülésre. Aaron nem indult, míg a cigarettája félig le nem égett. Akkor a lábai elé pattintotta a csikket, és berántotta az ajtót. A kulcs egy pöccintésével gyújtást adott, a motor halk duruzsolásba kezdett, és Aaron újra Neilre pillantott. Szája sarkában egy mosoly árnyéka jelent meg, de ez egyértelműen nem a jóindulat kifejezése volt.

– Neil Josten – ismételte, mintha ízlelgetné a nevet. – Jöttél nyaralni, mi?

– Igen.

Aaron maximumra tekerte a légkondicionálót, és rükvercbe tette a váltót.

– Akkor öten leszünk, bár azt csiripelték a madarak, hogy te az edzőbánál szállsz meg.

Wymack edző figyelmeztette Neilt, hogy Andrew, Aaron és Nicholas is a városban lesz, de ez akkor se jött ki. Neil tudta, ki lehet az ötödik ember. Mégsem akarta elhinni, hiába vallotta be magának, hogy ez várható volt. Kevin iskolaváltása óta ő és Andrew össze voltak nőve. Mégis, Neilnek biztosra kellett mennie.

– Kevin az egyetemen marad? – kérdezte.

– Ahol a pálya, ott van Kevin is. Nem élhet nélküle – mondta Aaron gúnyosan.

– Nem hiszem, hogy Kevin a pálya miatt maradt volna – felelt Neil.

Aaron nem válaszolt. Rövid út vezetett a parkoló kijáratáig, Aaron már kikészítette a pénzt a bódéban ülő hölgynek. Amint a sorompó felemelkedett, rálépett a gázra. Ideges dudaszó hallatszott, ahogy a forgalomba rontottak, Neil diszkréten szorosabbra vette a biztonsági övét, amit Aaron vagy nem vett észre, vagy nem érdekelte. Amikor célirányba álltak, oldalra sandított, Neilre.

– Hallom, nem jöttél ki valami jól Kevinnel múlt hónapban.

– Senki nem szólt, hogy ő is ott lesz – válaszolt Neil az ablakon át figyelve az elsuhanó tájat. – Tán megbocsátasz, hogy nem repestem az örömtől.

– Tán nem. Nem hiszek a megbocsátásban, no meg nem is engem bántottál meg. Ez volt a második alkalom, hogy egy jelöltje elküldte a fenébe. Ha létezne olyan, ami letöri az egóját, a büszkesége most darabokban lenne. Ehelyett arra gyanakszik, hogy a középiskolás sportolók hülyültek meg.

– Biztos vagyok benne, hogy Andrew-nak is megvolt rá az oka, hogy visszautasítsa, ahogy nekem is.

– Azt mondtad, nem vagy elég jó, most mégis itt vagy. Azt hiszed, egy edzésekkel teli nyár változtat majd valamin?

– Nem – mondta Neil. – Egyszerűen túl jó ajánlat volt, hogy elszalasszam.

– Az edzőbá mindig tudja, mit kell mondani, mi? Mindenesetre megnehezíti az életünket. Még Millportnak sem kellett volna veled kockáztatnia.

Neil megvonta a vállát.

– Millport túl kicsi ahhoz, hogy a tapasztalattal foglalkozzon. Nekem nem volt vesztenivalóm azzal, ha kipróbálom, ők nem nyertek volna semmit azzal, ha elutasítanak. Azt hiszem, egyszerűen jókor voltam jó helyen.

– Hiszel a sorsban?

Neil enyhe megvetést hallott ki a másik hangjából.

– Nem, és te?

– Akkor a szerencsében – mondta Aaron, figyelmen kívül hagyva a visszakérdezést.

– Csak a balszerencsében.

– Le vagyunk nyűgözve, milyen nagyra tartasz minket.

Aaron megrántotta a kormányt, ezzel az egyik sávból a másikba irányítva az autót, nem vesztegetve időt arra, hogy ellenőrizze, kit zavar meg ezzel. Dudák sikoltottak mögöttük. Neil a visszapillantó tükörből nézte, ahogy a kocsik kitértek, hogy elkerüljék az ütközést.

– Túl szép kocsi ez ahhoz, hogy összetörjük – mutatott rá.

– Ne félj annyira a haláltól – mondta Aaron, miközben tovább siklott keresztbe a négysávos úton a lejáróig. – Ha félsz, semmi keresnivalód a pályánkon.

– Egy sportról beszélünk, nem egy élet-halál harcról.

– Ez hülyeség – mondta Aaron. – Egy elsőosztályú csapatban játszol Kevinnel az oldaladon. Az emberek a vérüket áldoznák érte. Gondolom láttad a híreket.

– Láttam – mondta Neil.

Aaron csettintett az ujjaival, mintha ez bizonyítaná állítását. Nehéz lett volna azt állítani, hogy nincs igaza, úgyhogy Neil elengedte a dolgot.

Kevin Day és a fogadott testvére, Riko Moriyama az exy gyermekeiként voltak számon tartva. Körülbelül harminc évvel ezelőtt Kevin anyja, Kayleigh Day és Riko nagybátyja, Tetsuji Moriyama találta ki ezt a sportot, mikor Kayleigh Japánban tanult, Fukuiban. A sport, ami kísérletként indult, gyorsan elterjedt az egyetemükről a helyi utcákra, aztán az óceánon keresztül a világ többi tájára. Kayleigh hazahozta a sportot magával Írországba, miután befejezte a tanulmányait, és hamarosan Amerika is átvette.

Kevin és Riko az exyn nőttek fel. Amikor az Edgar Allan impozáns stadionja, az Evermore kastély – az Egyesült Államok első NCAA exy sportpályája – még alig volt több, mint egy halom tervrajz, Kevinnek és Rikonak már külön bejáratú ütőik voltak. Kayleigh végzetes autóbalesete után Tetsuji befogadta Kevint, de mint a Hollók új edzőjének, nemigen volt ideje a gyereknevelésre. A fiúk ehelyett korai éveiket az Evermore-ban töltötték a Hollókkal, mint a csapat nem hivatalos kabalái. Amikor nem Tetsuji edzette őket, akkor a csapat, és a tanítók is házhoz jöttek, így az iskola miatt sem kellett elhagyniuk a stadiont.

Kevin és Riko a kamerák előtt nőttek fel, de mindig az exyvel a háttérben, és mindig együtt. Egészen addig, amíg Kevin át nem ment a Palmetto State-be, sosem látták őket külön. Rendhagyó gyermekkoruk miatt sokan aggódtak pszichológiai állapotuk miatt, ugyanakkor ez szította a tüzet a páros fanatikus rajongóiban is. Riko és Kevin voltak a Hollók arcai, sokan az exy jövőjének is tartották őket.

Múlt decemberben azonban hetekre eltűntek a közönség szemei elől. Amikor januárban megkezdődött a tavaszi bajnokság, egyikőjük sem szerepelt a Hollók kezdőcsapatában. Csak január végén jött elő a téma egy sajtótájékoztatón. Tetsuji Moriyama bejelentése hatalmas megrázkódtatásként érte az exy rajongókat: Kevin Day eltörte a domináns kezét egy síbalesetben. Tetsuji állítása szerint Kevin és Riko egyelőre túl zaklatottak voltak ahhoz, hogy szembenézzenek akár a Hollókkal, akár felkavart rajongóikkal.

A következő napon Wymack edző azt nyilatkozta, hogy Kevin Dél-Karolinában lábadozik. Rossz volt hallani, hogy Kevin soha többé nem fog játszani; de hogy elhagyta a csapatot, az még rosszabbul esett a megszállott rajongóknak. Ha már egy segédedző szintjére süllyedt, inkább a Hollókat kellene támogatnia hírnevével, tudásával. A szurkolók kedvenc csapatuk nevében is személyes sértésnek vették a dolgot, de a legtöbben arra számítottak, hogy a gyógyulását követően rögtön visszatér majd hozzájuk. Csakhogy Kevin Day márciusban leszerződött a Rókákkal – edző helyett csatárként.

Az összetört szívű fanok most már elárulva érezték magukat, Palmetto State pedig azóta is állta elképesztő dühüket. Az egyetem és a stadion egy tucatnál is többször meg lett rongálva, és számtalan verekedés tört ki a kampuszon. És ez csak rosszabbodni fog, ha az emberek meglátják Kevint a Rókák színeiben. Neil nem repesett a gondolattól, hogy ennek a káosznak a közepébe fog csöppenni.

A Wymack lakásának otthont adó épületkomplexum kocsival húsz percre volt a repülőtértől. A parkoló így munkanap kora délutánján nagyrészt üres volt, de azért akadt ott három ember, akik épp a járdán várakoztak. Aaron szállt ki először, és a kocsi hátuljára szegezte a kulcsot. Neil hallotta a csomagtartó zárjának kattanását, miközben kikászálódott. Aaron a többiek felé indult, míg ő kiszedte utazótáskáját a kocsi hátuljából. A vállára dobta, és kicsit megnyugodva annak ismerős súlyától becsukta a csomagtartót. Amikor felnézett, a figyelem középpontjában találta magát.

Az ikrek, akik most két oldalról közrefogták Kevint, ugyanolyan ruhában voltak, de könnyen meg lehetett őket különböztetni arckifejezésükről. Aaron úgy tűnt, unatkozik most, hogy teljesítette kötelességét, és leszállította Neilt. Andrew mosolygott, de Neil tudta, vidámsága nem jelent egyet azzal, hogy rendes lesz. Akkor is mosolygott, amikor gyomron vágta az ütővel.

Nicholas Hemmick volt az egyetlen, aki tényleg őszintén örülni látszott annak, hogy megismerheti Neilt, oda is lépett hozzá. Neil örült a figyelemelterelésnek, mert így nem kellett Kevinre néznie. Készségesen megfogta Nicholas felé nyújtott kezét.

– Helló – mondta a másik, és összekulcsolódó kezüket arra használta, hogy felhúzza Neilt a járdára. – Üdv Dél-Karolinában. Milyen volt a repülés?

– Rendben volt – mondta ő.

– Nicky vagyok – még egyszer megszorította Neil kezét, mielőtt elengedte volna. – Andrew és Aaron unokatestvére, a hátvédek gyöngye!

Neil az ikrekre nézett, majd vissza rá. Ahol az ikrek világosak voltak, ott Nicky sötét a szénfekete hajával, sötétbarna szemeivel és bőrével, amely két árnyalattal sötétebb volt, mint hogy elmenjen napbarnítottnak. Ráadásul vagy harminc centivel magasabb is volt náluk.

– Vér szerinti?

Nicky nevetett.

– Nem úgy néz ki, mi? Anyámra ütöttem. Apu "mentette" ki őt Mexikóból valami puccos minisztériumi útja alkalmával. – Színpadiasan forgatta szemeit, majd hüvelykjével társaira bökött.

– A többieket már ismered, ugye? Andrew-t, Aaront és Kevint? Úgy volt, hogy edzőbá is itt lesz és beenged majd, de sürgős jelenése volt a stadionnál. Az ESZB hívta, valószínűleg tovább nyomatja a szarságait azzal kapcsolatban, miért nem jelentettük még be a cseréinket. Addig is itt ragadtál velünk, de nálunk van edzőbá lakáskulcsa. A csomagjaid a kocsi hátuljában?

– Csak ez van.

Nicky felvonta a szemöldökét, majd a többiekre nézett.

– Jó kevés a motyója. Bárcsak én is tudnék így utazni, de hát mit csináljak? Materialista vagyok.

– Az még hagyján – szúrta közbe Aaron.

Nicky rávigyorgott, majd megfogta Neil vállát, és elvezette őt a bejárati ajtóig.

– Itt él az edzőnk – mondta ki a nyilvánvalót. – Övé az összes pénz, hát egy ilyen helyen lakik, míg mi szerencsétlenek kénytelenek vagyunk kanapékon csövezni.

– Elég szép kocsitok van ahhoz képest, hogy szegénynek tartjátok magatokat – mutatott rá Neil.

– Ezért vagyunk csórók – mondta Nicky szárazon.

– Aaron anyja vette nekünk az életbiztosításából – magyarázta Andrew. – Minő meglepetés! Meg kellett halnia ahhoz, hogy végre tegyen valami jót is.

– Nyugi – csitította Nicky, de közben Aaront fixírozta.

– Nyugi, nyugi – Andrew hányavetin megvonta a vállát. – Kit érdekel? Kegyetlen világban élünk, nem igaz, Neil? Nem lennél itt, ha nem így lenne.

– Nem a világ kegyetlen – mondta Neil –, hanem az emberek.

– Jaj, nagyon igaz.

Némán mentek fel a lifttel a hetedikre. Neil a számok váltakozását figyelte az ajtó fölötti kijelzőn, így nem kellett Kevin tükörképére néznie. A nyugtalanító gondolat, hogy ilyen messzire elhagyták a talajt, majdnem elég volt ahhoz, hogy elterelje a figyelmét. Jobban örült, ha alacsonyabb szinteken maradhatott, így könnyebb volt menekülni, ha a helyzet úgy hozta. Az ablakon való kiugrásról itt egyértelműen lemondhatott. Magában elhatározta, hogy később felderíti a tűzlétrákat.

Wymack lakása a 724-es volt. Az ajtó köré gyűltek, míg Aaron előásta a kulcsokat a zsebéből. Második próbálkozásra sikerült eltalálnia a megfelelőt. Neil lemaradt róla, mikor sikerült kiválasztania a jó kulcsot és kinyitnia a zárat. Túlságosan el volt foglalva azzal, hogy Aaron nadrágzsebeit tanulmányozza. Túl laposnak tűntek ahhoz, hogy egy doboz cigaretta legyen bármelyikben is. Pedig Neil látta, ahogy Aaron eltette a dobozt, mielőtt átsétált volna az úton a repülőtéren.

– Itt is vagyunk, Neil – szólt hozzá Nicky, és ő kényszerítette magát, hogy a nyitott bejáratra fordítsa tekintetét. Nicky keze intésével előzékenyen betessékelte. – Otthon, édes otthon... már ha nevezhetünk bármit is édesnek, aminek köze van edzőbához.

Neil április óta tisztában volt vele, hogy néhány hétig az edzőjüknél fog éjszakázni. Azt is átgondolta a Wymack látogatása utáni napokban, hogy ez bizony kellemetlen lesz. Mégsem készült fel a gyomorforgató érzésre. Az anyja halálával egyedül maradt, és a legutolsó férfi, akivel együtt élt, az apja volt. Hogyan fogja kibírni, hogy Wymack minden éjjel bezárja majd az ajtót, s ők ott maradnak kettesben, egy fedél alatt? Valószínűleg egy szemhunyásnyit sem tud majd itt aludni; Wymack minden lélegzetvételére felébred majd, és az kering a fejében, ki van épp a nyomában. Még most kéne visszakoznia, és inkább keresni egy hotelszobát, de mit mondjon akkor Wymacknek? Tartozik-e egyáltalán magyarázattal? Wymack tudomása szerint Neil szülei bántalmazták őt, szóval talán megérti majd szűkszavúságát.

Nem számított rá, hogy így sarokba szorul majd, és ezért túl sokáig hezitált. Észrevette a pillantást, amivel Nicky Aaronre nézett: kíváncsi volt és zavart. Neil rájött, hibát követett el. Mégsem mozdult, amíg Andrew nem lépett mellé, hogy megnézze, mi okozza a fennakadást. Andrew mosolygott, de fénytelen tekintete engesztelhetetlen volt. Csak egy pillanatra találkozott a pillantásuk, de Neilnek ez elég volt ahhoz, hogy ráébredjen, itt maradni leendő csapattársaival rosszabb, mint átlépni azt a küszöböt. Majd kitalálja, mi legyen, de nem itt, Andrew és Kevin árgus tekintete előtt.

Neil átlépte az említett küszöböt, és elindult a folyosón. Az első ajtó a nappaliba vezetett, Neil leendő alvóhelyére. Wymack a már beharangozott kanapét szabaddá tette, és még egy post-itet is ragasztott rá, amelyről Neil értesülhetett: a pokrócokat a kávézóasztal fiókjában találja. Ez volt az egyetlen tiszta pontja a szobának. Minden mást egyenletesen beborítottak a papírhalmok és az üres kávés bögrék, valamint az egészségtelen mennyiségű csordultig telt hamutartók.

Már félúton járt a szobában, hogy kinézzen az ablakon, amikor meghallotta Nicky hangját maga mögül.

– Ez meg mi volt?

Neil ereiben megfagyott a vér. Nem a szavakkal volt gond, hanem a nyelvvel, amit Nicky használt. A német Neil második nyelve volt, köszönhetően annak a három évnek, amelyet Ausztriában, Németországban és Svájcban töltött. Többre emlékezett Európából, mint feltétlenül szerette volna; az ott töltött idő nagy része borzalom volt. Tudta, a vér fémes íze a szájában csak a fantáziája szüleménye, mégis elég erős volt ahhoz, hogy köhögésre késztesse. Érezte a szívverését minden porcikájában, olyan gyors volt, hogy tetőtől talpig belerázkódott.

Honnan tudták, hogy tud németül?

Már majdnem ott tartott, hogy menekülőre fogja, de Aaron válaszolt, s Neilt lerohanta a felismerés, hogy Nicky nem is hozzá szólt. Nem, ők róla beszéltek, és azt akarták, hogy ő ne értse. Neil rábírta a lábait, hogy mozduljanak tovább, és befejezte az ablakig tartó utat. Elhúzta a függönyt, és tenyerét az ablaküvegre tapasztotta. Kellett a támasz, míg heves szívverése elcsitult.

– Talán kiélvezte a pillanatot – tippelt Aaron.

– Nem, ez színtiszta üss-vagy-fuss volt. Mi a francot mondtál neki, Andrew?

Neil hátrafordult. Nicky nem nézett Andrew-ra; talán sejtette, hogy úgysem kap tőle választ. Helyette a szoba túlfelén álló Neilt figyelte. Amikor Neil megfordult, Nicky könnyedén elmosolyodott, és visszaváltott angolra. – Mit szólsz egy kis kiránduláshoz?

Neil mondani akart valamit, de már így is túl elővigyázatlan volt.

– Simán – inkább elintézte ennyivel.

Nem volt sok látnivaló. A fürdőszoba és a konyha egymással szemben voltak, a hálószobák pedig a folyosó végén. Wymack a második kisszobát dolgozószobává alakította. Ennek díszítése kárpótolt a nappali csupasz falaiért: újságcikkek, csapatfotók, régi naptárak és különféle oklevelek borították. Két könyvespolc futott végig a fal mentén. Az egyik tele volt tömve exy könyvekkel, a másikon mindenféle egyéb témájú hevert az útikönyvektől a szépirodalomig. Wymack asztalát papírok borították, az asztallapból egy centi sem maradt fedetlenül. Neil aktája volt legfelül, egyik sarkát egy nagyobbacska gyógyszeres üveg fogta le. Nicky győzedelmes hümmögéssel marta el, és csavarta le a tetejét.

– Az nem a tiéd – jegyezte meg Neil.

– Fájdalomcsillapító – mondta Nicky, ignorálva a burkolt feddést. – Az edző eltörte a csípőjét néhány éve, tudtad? Így találkozott Abbyvel. Ő kezelte, és Wymack állást ajánlott neki itt. A csapat még mindig nem tudott megegyezni, vajon dugnak-e. Eddig fele-fele az állás. Andrew nem hajlandó szavazni, ami azt jelenti, hogy a te szavad a döntő. Amint kitaláltad, szólj! Nem kis pénzem forog kockán.

Néhány pirulát a kezébe öntött, majd rácsavarta a kupakot, és visszatette az üveget oda, ahol találta. Neil a többiekre nézett, hogy kiderítse, vajon mit gondolnak erről, de Andrew és Kevin felszívódott. Csak Aaron maradt, és őt láthatóan nem hatotta meg a dolog.

– Ma este megismered Abbyt a vacsoránál – mondta Nicky, miközben a zsebébe pottyantotta a pirulákat. – Még van néhány elütni való óránk addig, úgyhogy ha gondolod, elvihetünk a pályára hogy csorgathasd a nyálad. Most pont elegen vagyunk az edzéshez. Kevin össze fogja pisilni magát az izgalomtól.

– Azt kétlem – szólt Neil visszaemlékezve Kevin odalenti szenvtelen arckifejezésére.

– Kevinnek nem kenyere az izgatottság – értett egyet Aaron is –, de mivel az exy az egyetlen dolog, ami érdekli, senki sem akar nála jobban a pályán tudni téged.

Neilnek torkán akadt a válasz, ahogy eljutott a tudatáig, amit hallott. Aaron ugyanezt mondta a kocsiban is, illetve csak majdnem: míg most egykedvű volt a hangja, akkor megvetőnek hangzott. A hirtelen hangulatváltás, a hiányzó cigarettás doboz és az összeillő öltözék alapján Neilben feltámadt a gyanú. Ezek ugyan csak kis semmiségek voltak, de Neilnek az élete múlott az apró részleteken.

– Nem nehéz vele játszani? – kérdezte végül ahelyett, amit eredetileg tervezett. – Mármint vele, mint bajnokkal.

– Technikailag még nem játszottunk vele – mondta Nicky. – Még csak előző hónapban kezdett gyakorlatozgatni velünk. Ha csak egy kicsit is olyan játékosként, mint amilyen segédedzőként, életed legpocsékabb évére számíts! – Baljós hangzása ellenére Nicky lelkesnek tűnt. – De tökre megéri.

– A verekedésekkel együtt? – kérdezte Neil. – Mint az a két héttel ezelőtti, amiről Aaron azt mondta, teljesen eldurvult. Hány ember is sérült meg, mit mondtál?

Röpke csend támadt, amíg Aaron gondolkodott, és Neil egy pillanatra azt hitte, csak képzeli a dolgokat. Aztán Aaron kibökte a választ. – Tizenegy.

Valóban; Neil egy újságban olvasott a csetepatéról. De ő és Aaron nem beszéltek erről a kocsiban, és Aaronnak ezt tudnia kéne. Utólag értelmet nyert Nicky vádaskodása is a nappaliban: "Mi a francot mondtál neki, Andrew?" Neil úgy értette, Nicky az első találkozásukra gondolt Millportban, de Nicky az autóútra gondolt. Nem is Aaron szedte fel őt a repülőtéren.

Neilt idegesítette az átverés, és megkönnyebbült, hogy átlátott a szitán, de ez még nagyobb óvatosságra intette. Andrew alapjáraton nem volt vidám; mániája a bíróság által előírt gyógyszernek volt köszönhető. Két évvel ezelőtt néhány férfi megtámadta Nickyt egy éjszakai szórakozóhely előtt. Andrewnak minden joga megvolt arra, hogy megvédje Nickyt, de majdnem megölte mind a négyüket. A bíróság szerint erőszakosságával durván túllőtt a célon, és el akarták ítélni, de ügyvédeinek sikerült alkut kötniük: Andrew egy időt intenzív terápián tölt, hetente jár tanácsadásra, és gyógyszeres kezelésnek veti magát alá.

Három év után lejöhet a gyógyszereiről, hogy eldönthessék, hogyan tovább. Az előtt nem maradhatott tisztán, mert az a feltételes szabadlábra helyezés szabályainak megszegése lett volna. Ha a sportorvos, Andrew pszichológusa vagy az Andrew szabadlábra helyezésében érintett bírósági pszichológus gyanítaná, hogy Andrew nem tartja magát a szabályokhoz, kérvényezhetnek vizeletmintát. Ha a fiú elhasal rajta, letartóztatják.

Már csak tavaszig kellene kibírnia, de úgy tűnik, nem tudott addig várni. Neil nem tudta felfogni, hogy képes Andrew megkockáztatni a gyógyszer kihagyását, amikor ilyen nagy a tét. Azon tűnődött, vajon az ő érkezése okozta-e ezt. Talán Andrew tiszta fejjel akarta megismerni új csapattársát. Vagy csak nem akarta az egész nyári szünetét szobanövénnyé tompult aggyal tölteni.

Emlegetett szamár: Andrew bukkant fel az ajtóban, egyik kezében egy üveg whiskeyvel, mögötte Kevinnel.

– Siker!

– Készen állsz, Neil? – fordult hozzá Nicky. – Le kéne kopnunk, mielőtt az edzőbá felbukkan.

– Miért? – Neil az üvegre mutatott. – Egy rablás kellős közepén vagyunk?

– Lehetséges. Beköpsz neki? – kérdezte Andrew, és úgy tűnt, nagyon jól szórakozik az ötleten. – Ennyit a csapatszellemről. Asszem, te tényleg igazi Róka vagy.

– Nem – mondta Neil. – Csak megkérdezem majd, vajon miért nem vagy begyógyszerezve?

Egy szívverésnyi ijedt csend támadt. Csak Andrew nem ütközött meg rajta; még Kevin is meglepettnek tűnt.

Nicky volt az első, aki megtalálta a hangját, de átváltott németre, így kérdezte Aarontől:

– Elment az eszem, vagy mi? Ez komolyan megtörtént?

– Ne rám nézz! – hárított Aaron.

– Jobban örülnék egy angol válasznak – mondta Neil.

Andrew egyik hüvelykujjával végigsimított a száján, hogy elrejtse mosolyát.

– Úgy hangzik, mintha vádaskodnál, de én nem hazudtam neked.

– Az elhallgatás a legkönnyebb módja a hazugságnak – így Neil. – Kijavíthattál volna.

– Megtehettem volna, mégsem tettem – felelt Andrew. – Találd ki magad!

– Kitaláltam – mondta Neil. Két ujját a halántékához érintette, így imitálva a szalutálást, amit Andrew-tól kapott első találkozásukkor. – Sok sikert legközelebb!

– Ó – lepődött meg a másik. – Ó, talán mégiscsak kezdesz érdekessé válni. Legalábbis egyelőre... Nem hiszem, hogy sokáig tart a mulatság. Sosem szokott.

– Ne szórakozz velem!

– Különben mi lesz?

Zörgés hallatszott, mintha valaki az ajtókilincset próbálgatná. Andrew mosolya egy szempillantás alatt visszatért; szélesen, kifejezéstelenül. Kevinhez fordult, aki ugyanabban a minutumban szintén megmoccant. A whiskey gyakorlott mozdulattal tűnt el kettejük között.

- Üdv, edzőbá! – szólt hátra a válla fölött Andrew.

– Van róla fogalmatok, mennyire utálok arra hazajönni, hogy itt tobzódtok? – tolta le őket Wymack már látatlanban is.

Andrew felemelte üres kezeit az ártatlanság jeleként, amit ugyan senki nem hitt el neki, majd kilépett az előszobába. Aaron és Kevin követte, feltételezhetően a testük közé rejtett alkohollal, Nickyt és Neilt pedig az irodában hagyták.

– Ezúttal nem törtem össze semmit – jelentette ki Andrew.

– Majd akkor hiszem el, ha a saját szememmel láttam.

A folyosó végi ajtó becsapódott, majd rövidesen az edző is megjelent irodája ajtajában. Farmer rövidnadrágba és megfakult pólóba burkolva Wymack inkább egy garázsrockerre hasonlított, semmint egy egyetemi oktatóra. Neil értette, hogy hazai pályára felesleges kikennie magát, mégis furcsa volt a látvány.

Wymack egy futó pillantással ellenőrizte Neilt, és bólintott.

– Úgy látom, épségben megérkeztél. Szinte biztos voltam benne, hogy Nicky vezetési stílusa a halálodat okozza.

Neil, érezve magán az említett tekintetét, így válaszolt:

– Rosszabbat is túléltem már.

– Nincs rosszabb annál, ahogy az az idióta vezet – mondta Wymack. – Vagy nyitott, vagy csukott koporsófedéllel fekszel a ravatalozóban. 

– Hé! – szólt közbe Nicky. – Ez tökre nem igazság!

– Az élet nem igazságos, kiscsillag, engedd el! Mit keresel még mindig itt?

– Épp indult – mondta Andrew. – Viszlát. Neil is jöhet?

– Hova is? – kérdezte Wymack gyanakodva.

– Jesszus, edzőbá, miféle embernek gondol maga minket? – kérdezte Nicky.

– Biztos vagy benne, hogy hallani akarod a választ?

– A pályára vinnénk – szólt bele Aaron is. – Utána elvihetjük Abbyhez. Vagy van vele még valami dolga?

– Csak odaadni ezt – kezdte Wymack, és Neil felé dobott egy kulcscsomót, amit az sikeresen elkapott. Két karika volt egymásba fűzve, egyiken kettő, a másikon három kulccsal. Neil szemrevételezte őket, amíg Wymack sorra vette a kulcsokat az ujjait hívva segítségül. – A hosszú való az elülső kapuhoz, ha zárva lenne este. A kicsi a lakásé. A többi a stadionhoz kell: külső ajtó, szertár, pálya. Kevinnek is van egy ugyanilyen, majd kérd meg, hogy mutassa meg, melyik melyik. Elvárom, hogy legalább annyit használd a kulcsaid, mint ő.

– Köszönöm – mondta Neil, és olyan szorosra zárta az ujjait a kulcscsomó körül, hogy a fémfogak belevájódtak a tenyerébe. Erősebbnek érezte magát tőlük. Nem számított, hol alszik vagy mire készül Andrew. Akadt itt egy pálya, és neki engedélye volt, hogy játsszon rajta. – Használni fogom.

– Ez égbekiáltó kivételezés, edzőbá – kifogásolta Andrew.

– Ha csak egyszer is lemennél a pályára önszántadból, talán neked is adnék egyet – válaszolt Wymack. – De mivel nem tartom valószínűnek, hogy ez megtörténik még ebben az életben, vagy akár a következőben, befoghatod és osztozhatsz Kevinén.

– Ó, öröm és boldogság – mondta erre Andrew. – Nézze, ez itt a lelkes arcom! Mehetünk?

– Kotródjatok! – mondta Wymack. Andrew felszívódott, Kevin és Aaron utána. Amikor Nicky elérte az ajtót, Wymack kitartotta a kezét, hogy megállítsa. – Ne merjétek kiakasztani már az első napján!

Nicky Wymackról Neilre nézett.

– Nem akadtál ki, ugye?

– Még nem – felelt Neil.

Egy percnyi tanakodás után leejtette válláról sporttáskáját. A gondolattól, hogy megváljon tőle, a hátán is felállt a szőr, tudván mit rejtett, de nem bízott Andrew szándékaiban. Nem tudta, miért józan Andrew vagy miért ő hozta el Neilt a repülőtérről, amikor úgy látszik, Wymack Nickyt bízta meg ezzel a feladattal, de nem áltatta magát azzal, hogy ezzel befejeződött a srác kisded játéka. Jelenleg jobban bízott Wymackben mint Andrew-ban, és remélte, ezzel nem követ el baklövést.

– Volna egy biztonságos hely, ahová ezt elrejthetem? – kérdezte.

– A nappaliban van – mondta Wymack.

Neil Nickyre pillantott, tűnődve hogyan oldhatná meg a dolgot anélkül, hogy felkeltené a kíváncsiságukat és szaglászni kezdenének. Sosem hagyta még ott a táskáját sehol, hacsak nem lezárva valahol, általában a millportbeli öltözőszekrényében.

– Miért vagy még mindig itt? Tűnés! – szólt rá Wymack Nickyre türelmetlenül, mielőtt Neil bármit mondhatott volna.

– Faragatlan – morogta Nicky, de átcsusszant Wymack mellett, és eltűnt a folyosó végén. Wymack ismét Neilre emelte tekintetét.

– Mennyire biztonságos az a biztonságos?

Neil sosem volt nyitott könyv, ugyanakkor soha nem is hagyta, hogy ennyire kicsússzanak az irányítása alól a dolgok. A menekülés alatt az anyjával mindig kezükben tartották a gyeplőt, tökéletes történeteket kreáltak és mindig megtalálták a megfelelő palimadarat, akiből hasznot húzhattak.

Neil ellébecolt Millportban, de az csak átmeneti volt, bármikor ott hagyhatott csapot-papot és lelécelhetett, ha úgy érezte, rosszra fordulnak a dolgok. Ezt most annyira akarta, hogy tudta, addig fog kapaszkodni belé, ameddig csak lehetséges.

– Ez mindenem – mondta végül.

Wymack intett Neilnek, hogy menjen arrébb. A fiú nézte, ahogy az edző kinyitotta asztala alsó fiókját. Tele volt iratrendezőkkel, de azoktól Wymack könnyedén megszabadult: a padlóra halmozta őket maga mellett. A kupac azon nyomban eldőlt, ahogy a férfi elengedte, papírok és akták csúsztak szerteszét. Wymack mintha észre sem vette volna, azzal volt elfoglalva, hogy lehámozzon egy apró kulcsot a tartójáról.

– Ez csak ideiglenes megoldás – mondta. – Amikor átköltözöl a kollégiumba, ki kell találnod valami mást.

Neil felé nyújtotta a kulcsot. A fiú az asztalra nézett, majd az iratkupacra, majd ismét a férfira. Kinyitotta a száját, aztán becsukta, majd újra próbálkozott. Egy "miért"-re futotta neki, mielőtt Wymack megunta a dolgot, és a tenyerébe nyomta a kulcsot.

– Jobb lesz, ha sietsz, mielőtt Andrew a keresésedre indít valakit – szólt.

Neil lenyelte a kérdés végét, helyette igyekezett betuszkolni zsákját a fiókba. Szerencsére a táska nagyobbik részét ruhák töltötték ki, úgyhogy néhány jól irányzott ütéssel be lehetett gyömöszölni a szűk helyre is. Neil belökte a fiókot és bezárta. Vissza akarta adni a kulcsot Wymacknek, mire az lesajnáló pillantást vetett rá.

– Mi a francot kezdenék azzal? – kérdezte az edző. – Majd visszaadod, ha kiköltöztél.

Neil lenézett a kulcsra a tenyerében, a biztonságra, amelyet Wymack olyan könnyedén, feltétel nélkül adott neki. Talán nem sokat alszik ma, és talán a következő néhány hétben Wymack minden kicsit is hangosabb horkantására felriad majd, de lehet, hogy itt és most egyelőre jó helyen tudhatta magát.

– Köszönöm – mondta ő.

– Söprés – mondta Wymack.

Neil elhagyta az irodát. A többiek nyitva hagyták a bejárati ajtót, és a lépcsőházban vártak rá. Miközben feléjük sétált, Neil ráfűzte a kulcsot a karikájára. Andrew az unokatestvéreket és Kevint a lifthez vezette, míg Neil becsukta és bezárta maga mögött az ajtót. A lift épp pár másodperccel Neil csatlakozása után érkezett meg, libasorban megtöltötték.

Neil röpke biztonságérzete abban a pillanatban eltűnt, hogy becsukódott mögöttük az ajtó. Az sem segített, hogy a többiek gyűrűbe rendeződtek a lift falai mentén: Nicky és Aaron tőle oldalra, Andrew és Kevin szemben vele. Minden szem Neilre szegeződött.

Andrew mosolya eltűnt, ahogy a lift megkezdte lassú ereszkedését. Neil viszonozta a bámész pillantást, minden izma harcra készen megfeszült. Az ötödik emeleten Andrew ellökte magát a korláttól, és megindult Neil felé. A fiú kulcsaiért nyúlt, de Neil kartávolságon kívülre mozdította tőle a karikát. Andrew újra próbálkozott, és Neilnek hátra kellett lépnie, hogy kitérjen a marka elől. Háta a fémajtóknak ütközött, és egy pillanat múlva, épp megkésve ráeszmélt, hogy Andrew-t nem is érdekli a kulcs. A zsebébe gyömöszölte a csomót. Sarokba szorítva érezte magát. Milyen hülyeség már, hogy egy ilyen apró valakinek ekkora jelenléte legyen?!

– Micsoda öröm, hogy megismerhettelek, Neil – mondta Andrew vontatottan. – Még sokáig nem látjuk egymást.

– Valahogy úgy érzem, nincs akkora szerencsém.

– Mármint így – pontosított Andrew, kezét kettejük arca között járatva. – Júniusig várnunk kell. Abby megfenyegetett, hogy nyárra kitilt a stadionból, ha előbb kicsinálunk. Az nem lenne valami jó, nem igaz? Kevin sírva fakadna. De ne aggódj! Várunk, amíg mindenki megérkezik, és túl sok Róka lesz itt, akiért aggódnia kell. Olyan avatóbulit csapunk neked, sosem felejted el.

– Dolgoznod kéne még a meggyőzési technikáidon. Elég szarok.

– Nem kell meggyőzőnek lennem – felelt Andrew, egyik kezét Neil mellkasára téve, míg a lift lelassult, majd megállt. – Majd megtanulod, hogy azt tedd, amit mondok.

Az ajtók kinyíltak Neil mögött. Amint eléggé eltávolodtak egymástól, Andrew lökött egy kicsit Neilen, aki ezáltal hátrabotladozott az előcsarnokba. Andrew átnyomakodott rajta, teljes testtel lökött rajta egyet, és a kijárat felé indult. Kevin fél lépéssel mögötte szaporázott, Aaron még csak rá sem nézett Neilre, ahogy elment mellette. Csak Nicky maradt annyi ideig, hogy rámosolyogjon.

– Készen állsz erre? – kérdezte, és ő is továbbállt.

Neil néhány pillanatra hátramaradt, nézte távolodó alakjukat. Kezdte azt hinni, nem Kevin az egyetlen problémája itt Palmetto State-ben. Majdhogynem megkönnyebbült a gondolattól. Kevinnel kapcsolatban nem jósolhatott semmit; nem kérdezhette meg, mennyire emlékszik a múltjából, és már csak későn fog eszmélni, ha Kevinnek beugrik valami róla. De Andrew csak egy elmebeteg törpe volt, és Neilt kiskora óta erőszak vette körül. Őt könnyű lesz kezelni, csak óvatosnak kell lennie.

– Készen – mondta Neil, és megindult csapattársai felé.

Te is készen állsz? Irány a harmadik fejezet!