A júliusi sorsolás eredményeként a Blackwell Egyetem nyerte a jogot, hogy megszervezze az őszi bált. Ez relatív szerencsés fejlemény volt a Rókák számára, mivel csak négy órányira voltak. Ennek ellenére semelyikük sem volt túl lelkes, mikor buszra szálltak. Tizenhárman voltak összesen: a Rókák teljes csapata, a kétszemélyes személyzet, és az Aaron és Nicky által meghívottak.
Nicky Jimet hívta el az improvizációs órájáról, és Aaron végre összeszedte a bátorságot, hogy elhívja Kathelynt. Neilnek nem tűnt nagy számnak a dolog, de aztán meglátta, mennyi pénz cserélt gazdát a csapattársai között. Mint kiderült, két Kathelynt érintő fogadás is függőben volt: az első, hogy Aaron el meri-e hívni, a második, hogy vajon hogy reagál erre majd Andrew. A második kérdés jobban érdekelte. Andrew totál be volt szívva, de egyetlen pillantást vagy mosolyt se vetett Kathelyn felé. Keresztül nézett rajta, mintha ott sem lenne. A bál kétnapos eseményként volt meghirdetve, különben nem lett volna indokolt a ráfordított költségvetés, vagy esélyes a távolabbról jövő csapatok részvétele. A Rókák azonban úgy döntöttek, ők szombat este mégis hazajönnek majd. Úgy ítélték, az, hogy hat órát kell tölteniük olyan csapatok társaságában, akik folyamatosan hangosan becsmérelték őket a hírekben, több, mint elég. Dan szerint nem volt sok sportoló, aki az ESZB rendezvényén akarna ölre menni egy másik csapat tagjával, de ez Neil számára nem volt elég megnyugtató. Őt nem a tizenhárom lármás csapat aggasztotta, csak egyetlen borzasztó ember. Míg Neil megpróbálta megőrizni a hidegvérét, Kevin elkezdett szétesni, mikor meglátta a Blackwell felé mutató első táblát. Hallani lehetett a rövid, szaggatott légzéseit, ahogy próbálta megakadályozni a rátörő pánikrohamot. Ez a háttérzene nem nagyon segített Neilnek nyugodtnak maradni. Kevin nem csak Rikótól tartott. Húsz perc múlva a teljes korábbi csapatával kell majd szembenéznie. Tetsuji Moriyama, a Hollók edzője fogadta be Kevint az anyja halála után. Sztárnak nevelte a fiút, de egyetlen percre se hagyta, hogy elfelejtse, ő csak Riko értékes tulajdona. Neil semmi egyebet nem tudott róla. Kevin egyszer említette csak, akkor Mesternek nevezte. Neil úgy érezte, nincs szüksége ennél több információra.
Lassan értek Blackwellbe, de utána nem volt nehéz megtalálniuk a két stadiont. A foci és az exy stadion az egyetem területének két oldalán helyezkedett el, mint két méretes könytámasz.
– Hé, hé – mondta Andrew, ezzel magára terelve Neil figyelmét. – Kevin, még a végén valami bajod lesz, ha továbbra is így lélegzel.
Neil hátrasandított. Andrew állva hajolt át Kevin székének a támláján, karjait keresztbe rakta, úgy nézett le Kevinre. Kevin kicsivé zsugorodott össze: lábait felhúzta maga elé, és karjaival ölelte át őket, az arcát is eltakarva. A kezei fehérek voltak, annyira szorította őket és Neil élt a gyanúperrel, hogy nem a busz miatt rázkódott ennyire.
– Nézz rám! – utasította Andrew. – Minden rendben lesz. Hiszel nekem, ugye?
– Hiszek neked – felete Kevin alig hallható, feszült hangon.
– Kamugép – nevetett Andrew, majd lehajolt, és kinézett Kevin ablakán. Nem ők voltak az első érkező csapat, és a buszok gyors összeszámolása azt mutatta, nem is az utolsók. Neil tekintete azonnal a három fekete buszra vándorolt, amik a parkoló közepén álltak. Az egyetlen szín egy kis piros volt rajta: egy holló körvonalai. Wymack olyan messze parkolt az Edgar Allan buszaitól, amennyire csak lehetett.
Levette a gyújtást a kocsiról, majd Abby táskáját megfogva megindult a hátsó ülések irányába.
– Nyomás lefelé – mondta, és a felsőbbévesek engedelmesen lesorjáztak a buszról, ahogy az edző elhaladt mellettük. Aaron és Nicky megvárta, hogy elmenjen mellettük, majd a meghívottjaikkal együtt ők is leugrottak. Neil a helyén maradt.
Wymack előhúzott egy üveg vodkát, és lerakta Kevin mellé.
– Tíz másodperced van, hogy annyit lehúzz belőle, amennyit csak tudsz. Mérem az időt!
Egészen megdöbbentő volt, hogy egyesek mennyit tudnak inni, mikor lelkisegélyre szorulnak. Wymacknek konkrétan ki kellett szednie Kevin kezéből az üveget. Kevin a kezével megtörölte a száját, majd kinézett az ablakon. Ebből a szögből nem láthatta a Hollók buszait, de a beteges arckifejezése arra utalt, nincs is szüksége emlékeztetőre. Az edző jelentőségteljes pillantást küldött Neil felé, aki értve a célzást, szintén leszállt a buszról, a rendhagyó gyógykezelés alatt álló Kevint magára hagyva.
Abby már kinyitotta a busz hasát, hogy hozzáférjenek váltóruháikhoz. Nicky kiszedte Neilét is, így mire az odaért, csak vigyázva át kellett vennie, nehogy összegyűrje az anyagot.
Andrew vezetésével végre Kevin és Wymack is leszállt a buszról. Az edző visszaadta Abbynek a táskáját, és megvárta, míg az utolsó két fiú is kivette a cuccait, aztán lezárta a buszt. A kapunál lévő biztonsági őrök érdeklődve figyelték a közeledésüket, majd lehúzták a neveiket a listáról. Az egyikük ott maradt a kapunál, míg a másik bekísérte őket az öltözőbe. A Madison használta a hazai öltözőt, így a Rókáknak el kellett menniük a vendégöltözőkig.
Mire átöltöztek, Kevinnek beütött az alkohol. Sokkal biztosabban állt a lábán, amikor Andrew nyomában felbukkant. Nicky aggódó pillantásaiból ítélve nem Neil volt az egyedüli, aki azt számolgatta, meddig tart majd ez a nyugodt állapot. Neil kételkedett abban, hogy Kevin gerince erősebbnek bizonyul majd, de bíznia kellett abban, hogy Andrew jelenléte is elég lesz, hogy összetartsa a fiút.
Az egyik, felszerelések számára fenntartott szekrény ajtaján a nagybetűs "Palmetto State" felirat díszelgett. Oda zárták el a személyes dolgaikat, és Wymack tette zsebre a kulcsot. Az edző gyorsan ellenőrizte a létszámot, a végén Kevint alaposabban végigmérve. Nem szólt egy szót sem, csak Andrew-ra pillantott, aki visszavigyorgott rá. Wymack bólintott, majd Neilhez fordult.
– Próbálj meg viselkedni ma. Ne egzecíroztasd őket!
– Igen, edző.
Wymack szemmel láthatóan kételkedett, de nem vitatkozott. – Nyomás akkor.
A Blackwell stadionban kísérteties csönd uralkodott. A korábban érkezettek már mind a pályán voltak. Vastag matracok takarták a fapadlót, nehogy az asztalok vagy a székek maradandó sérülést okozzanak. A fények égtek, de az eredményjelző tábla fekete volt. Mintha zenét is hallani lehetett volna, de biztosak csak akkor lehettek benne, mikor beértek a belső pályára.
Az, hogy tizennégy csapat volt jelen, azt jelentette, hogy 250 sportoló volt itt, ezen felül még körülbelül 90 ember: a meghívottak és a személyzet. Neil még sose látott ennyi embert egyszerre exypályán. Így is volt még hely az asztalok között, hogy közlekedni lehessen, de Neilt zavarta a teremnek ez a nem rendeltetésszerű használata.
Wymack kinyitotta a pályára vezető ajtót, és beküldte a Rókákat. Az edzők kis csoportja az ajtótól jobbra várakozott. Egyikük felemelte az asztalon lévő megafont, és bejelentette a Rókák érkezését. Az elhalkult beszélgetésbe széklábak recsegése vegyült, ahogy a sporttársak az érkezők felé fordultak. Wymack intett Dannek a fejével, hogy haladjanak tovább, majd csatlakozott a kollégáihoz. Abby ugyanígy tett, miután egy aggódó pillantást vetett Kevin felé.
Fix ülésrend volt a pályán. A székeken az iskolák színeivel és kabalájával díszített szalagok jelezték, melyik csapatnak hol a helye. Így nem tartott sokáig a pár narancssárga szék felfedezése. A Hollók megtalálása még ennél is könnyebb volt. A számukra kiutalt asztal túloldalán ültek.
– A picsába – kommentálta Dan halkan, de elég indulatosan, hogy Neil is hallja. Ugyankkor, Neil őszinte meglepetésére, Dan még csak nem is lassított az asztal felé menet.
– Ó, milyen klisés – kommentálta Andrew is a dolgot. Ő viszont úgy hangzott, mint akit feldobott ez a fordulat. – Talán mégis szórakoztató lesz ez az este. Gyerünk, Kevin! Ne várassuk meg őket!
Kevin teljesen elsápadt, mégis szorosan követte Andrew-t.
Neil gyors fejszámolása alapján a Hollók nem hoztak vendégeket magukkal. Színt se nagyon: mind a huszonkét ember tetőtől talpig feketében volt. Mind a húsz férfi ugyanolyan inget és nadrágot viselt, a két nő pedig ugyanolyan fekete ruhát. Ráadásul hasonlóan is ültek: mindenkinek a jobb könyöke volt az asztalon, az arcuk a tenyerükbe támasztva. Talán egy másik csapatnál ez hülyén nézne ki, de a Hollók igazán fenyegetőnek tűntek tőle.
– Riko – szólította meg az ellenfelét Dan, majd kihúzta a vele szembenlévő széket. – Dan Wilds.
Riko a kezét nyújtotta, de a lehető leglekezelőbb módon, amit Neil valaha is látott. A karját egyenesen tartotta, de a csuklóját lazán, mintha csak egy földesúr lenne, aki kézcsókot vár az alattvalójától. Neil remélte, Dan nem fogadja el a kezét, de a lány a kezét Rikóéba csúsztatta, és megszorította. Riko elmosolyodott, mikor elengedték egymás kezét.
– Tudom, ki vagy. Ki nem? Te vagy az a nő, aki egy első osztályú csapatban kapitány. Meglepően jól teljesítettél, a nehézségeid ellenére.
– Milyen nehézségek?
– Tényleg soroljam fel az összeset? – kérdezte Riko. – Hiszen csak két napunk van, Hennessey.
Neil nem tudta, miről van szó, de Matt szemmel láthatóan igen, mert erőteljesen reagált: – Csak óvatosan, Riko!
Dan nyugtatólag megérintette Matt karját, aztán leült. A felsőbbévesek letelepedtek az asztal egyik felére úgy, hogy Allison Renee és Matt közé került. Andrew csapata Dan jobb oldalán foglalt helyet, ugyanabban a sorrendben, ahogy a buszon is ültek. Neil közelebb volt Rikóhoz, mint akarta, de az, hogy pár ember mégis volt közöttük, kissé megnyugtatta.
Sajnos nem csak Riko volt a probléma. Az a férfi, aki Riko jobb oldalán ült, felállt, ahogy a Rókák leültek, majd a Hollók mögött arrébbsétált, míg el nem ért Neilig. Két ujjal megérintette a vele szemben ülő nő vállát, aki némán felállt, és átköltözött az üres helyre, míg az ismeretlen helyet foglalt Neillel szemben. Ahogy ez megtörtént, mintha a Hollók is feléledtek volna – igaz, csak annyi időre, míg egy emberként dőltek hátra a székeikben. Az egyetlen, aki egyenesen ült, Riko volt, illetve Neil új asztaltársa is előre hajolt, ahogy a Rókát méregette.
Neil nem ismerte fel a férfit, de nem kellett rákérdeznie. A fekete hármas szám, ami a bal arcára volt tetoválva azt jelentette, csakis Jean Moreau lehetett. Ő volt a Hollók kezdő hátvédje, és elvileg Kevin régi barátja. De jelenleg semmi barátságos nem volt az arcán.
– Ismerősnek tűnsz – törte meg erős akcentusával a csendet Jean.
– Ha nézted Kathy show-ját múltkor, ott láthattál – felelt Neil.
– Áh, igazad van. Ez lesz az. Mi is a neved? Alex? Stefan? Chris?
Egy pillanatra Neil azt hitte, kirántották a talpa alól a talajt és elvágódott. Egy pillanat, egy perc vagy egy örökkévalósággal később azonban rájött, hogy egy cseppet sem mozdult. Még levegőt sem vett.
A nyolc meneküléssel tölött év során Neil tizenhat országban volt huszonkét név alatt. Ha egyet hall Jean szájából, az semmit nem jelent. Három név viszont nem lehetett véletlen egybeesés. Ez fenyegetés volt. Andrew figyelmeztette Neilt, hogy Riko ki fogja bogozni az általa hagyott nyomokat, bármennyire is mélyre temette az anyjával őket. Neil tartott ettől az eshetőségtől, de nem hitt benne. Az apjának néha évek kellettek, hogy beérje őket. Kizárt dolog volt, hogy Riko két hét alatt sikerrel járjon.
A levegővétel volt az egyik legnehezebb dolog, amit Neil valaha tett. Kész csoda, hogy normálisnak hangzott a légzése, miközben azt érezte, elszorul a torka.
– Csak Neil.
– Hmm? – Jean oldalra döntötte a fejét, mintha attól jobban szemügyre tudná venni a Rókát. – Nem tűnsz Neilnek.
– Hibáztasd az anyámat, ő nevezett el.
– Apropó, anyukád hogy van? – szólt közbe Riko.
Neil Riko sötét szemébe nézett, és azt érezte, haldoklik. Lehet, válaszolt volna, de Dan bosszús hangon megelőzte: – Ne piszkáld a csapatom, Riko. Nem ez a megfelelő hely hozzá.
– Én csak udvarias akartam lenni – felelte Riko. – Még nem láttad, milyen, amikor piszkálok valakit.
Jean Kevinre nézett: – Helló, Kevin.
– Jean – köszönt vissza Kevin halkan.
A francia lusta mosolya ellenére a szeme szürke jégre emlékeztetett. Semelyiküknek nem volt ennél több mondandója a másiknak, így pislogás nélkül meredtek a másikra. Andrew azonban hamarosan elvesztette a türelmét, és előrehajolt.
– Jean! Hé, Jean! Jean Valjean. Hé! Hé! Helló!
Jean bosszúsan fújta ki a levegőt, de Andrew-ra nézett, aki a kezét nyújtotta felé – és Jean elég oktondi volt, hogy elfogadja. Andrew keze kifehéredett, ahogy összeszorította a másik kezét. Jean nem tudta teljesen leplezni a meghökkenését, és a korábbi kisimult arkifejezését ingerültség váltotta fel, amitől Andrew csak még szélesebben mosolygott.
– Andrew vagyok, még nem találkoztunk.
– Amiért hálás is vagyok – reagált Jean. – A Rókák szégyent hoznak az első osztályú exyre, de a te létezésed megbocsáthatatlan. Egy hálóőrnek, akit nem érdekel, beengedi-e a labdát, nem lenne szabad ütőt fognia. Jobb lett volna, ha a pálya szélén maradsz reklámfogásként.
– Nem gondolod, hogy ez kissé durva? – kérdezte Renee.
A Riko jobb oldalán ülő nő hangosan felhorkantott.
– Ha ez a cseréd a kapuban, tuti borzalmas vagy. Alig várom, hogy lássam valamelyik meccsed! Szerintem szórakoztató lesz. Lehet, ivós játékot kellene gyártanunk rá, de nem akarunk alkoholmérgezésben kihunyni.
– Valóban hatalmas kár lenne értetek – felelte Dan erősen szarkasztikus hangsúllyal.
– Most találkoztak először a csapataink – mondta Renee, akit szemmel láthatólag cseppet sem befolyásoltak az erős megjegyzések. – Muszáj ennyire rosszul kezdenünk?
– Miért ne? Minden másban is ennyire rosszul teljesítetek – válaszolt a nő. – Ennyire jó dolog brutál szarnak lenni?
– Gondolom, szórakoztatóbb, mint az, amit ti csináltok, igen – felelte Renee.
Neil hallotta a mosolyt a csapattársa hangjában, de nem értette, hogy tudott továbbra is ennyire kedves hangon válaszolni. Az ő gyomrában jeges szorítássá erősödött a félelem, de a Hollók lesajnáló véleménye mintha kezdte volna felszámolni. Az, hogy csöndben maradjon, sokkal több erőfeszítést igényelt, mint gondolta. Minél tovább maradt néma, annál nehezebb volt csukva tartania a száját. Azt kívánta, bárcsak az anyja türelmét örökölte volna az apja forrófejűsége helyett.
– A szórakozás a gyerekeknek való – mondta Jean, miközben elnézett Andrew-ról.
Bármit is tervezett mondani, elfelejtette Renee-re nézve. Andrew kihasználta, hogy Jean másfelé figyelt, és kibontakozott a hosszúra nyúló kézfogásból, de Jean csak sokára húzta vissza a sajátját. Riko apró mozdulátát Neil csak azért vette észre, mert minden idegszálával rákoncentrált. Ugyanígy tehetett Jean is, aki rögtön kontrázott:
– Ezen a szinten a képességekről kellene szóljon ez a sport, ami sajnos a ti csapatotoknál sajnos hiánycikk. Nincs jogotok velünk egy pályán játszani.
– Akkor nem kellett volna kerületet váltanotok – jegyezte meg Matt. – Senki nem akarja, hogy itt legyetek.
– Elvettetek valamit, ami nem a tiétek – vágott közbe az egyik Holló. – Csak magatoknak köszönhetitek a megaláztatást!
– Semmit nem vettünk el! – tiltakozott Dan. – Kevin itt akar lenni!
A Renee-vel szemben ülő Holló felnevetett.
– Ugye ezt te sem hiszed el? Kevin azért ment hozzátok, hogy valaki megtanítsa nektek, hogy kellene az exynek kinéznie. Ha segédedző maradt volna, lehet, könnyebben lenyeli a vereségeket. De így, hogy játszik, kizárt, hogy végigbírja a szezont. Jobban ismerjük Kevint, mint ti valaha is fogjátok: tudjuk, hogy ez a szintű inkompetencia mennyire megviseli őt.
– Ezzel mi is tisztában vagyunk – mondta Aaron. – Nem mintha véka alá rejtené a véleményét.
Közben Kevin is megtalálta a hangját.
– Ők is tudják, hogy érzek, de a szavak nem változtatnak semmin. Az a csapat, ahol ennyi feladat van, nagyobb elkötelezettséget igényel.
– Nem mondod! – ámuldozott Jean. – Újra át kellene gondolnod az ajánlatunkat, Kevin, mielőtt örökre visszavonjuk. Nézz szembe a tényekkel! A kisállatod most is holtsúly, és mindig is az lesz. Ideje, hogy...
– Micsoda? – fordult Andrew nagy szemekkel Kevin felé. – Van egy kisállatod, és sose mondtad? Hol tartod, Kevin?
Jean bosszús pillantást küldött Andrew felé.
– Ne vágj közbe, Gipsz!
Neil mellett Nicky éles és sértődött hanggal jutalmazta a megjegyzést, de Andrew mosolyogva nyugtázta Jean furcsa sértését.
– Ó, jár a pont a próbálkozásért, de ne erőlködj! Adok egy tippet, jó? Nem éri meg belerúgni abba, aki alapból is a földön van. Nem csak a saját időd vesztegeted vele, de az enyémet is.
– Elég! – vágott közbe Dan, és csettintett is a nyomaték kedvéért. – Hagyjátok abba! Ez egy kerületi esemény, és vagy húsz tisztviselő van a közelben. Azért vagyunk itt, hogy megismerkedjünk, nem azért, hogy összevesszünk. Ha nem tudsz jót mondani, ne mondj semmit! Ez mind a két csapatra vonatkozik.
– Ezért olyan csöndes az új gyereketek? – gesztikulált Riko Neil felé. – Nem tud semmi jót mondani?
– Hagyd békén! – szólalt meg Matt is.
– Olyan lelkes volt, amikor utoljára találkoztunk – mélázott Riko. – Vagy az csak a közönségnek szólt? Hahó, hozzád beszélek! Az a terved, hogy semmibe veszel?
Nicky belevájta az ujjait Neil combjába az asztal alatt, csöndes és kétségbeesett emlékeztetőként, hogy jobban teszi, ha csöndben marad. Neil körömlenyomata kis félholdakat hagyot Nicky kézfején, miközben tulajdonosuk számolni kezdett tízig. Csak négyig jutott, mikor Riko újra megszólalt.
– Milyen gyáva, akárcsak az anyja – jegyezte meg a Hollók vezetője eltúlzott csalódottsággal a hangjában.
Neil nem jutott el ötig.
– Tudod, én megértem – kezdte. – Az, hogy egy szupersztár nevelt fel, biztos nagyon, de nagyon nehéz volt számodra. Mindig árucikként kezeltek, sosem emberként. Egyetlen családtagod se gondolta, hogy bármit is érnél a pályán kívül – hát ez elég durván hangzik. Kevinnel elég sokat beszélünk a bonyolult és végtelen apakomplexusodról.
– Neil – mondta halkan, de eszeveszett hangon Kevin, de Neil rá sem bagózott.
– Tudom, hogy nem kizárólag a te hibád, hogy mentálisan nem vagy kiegyensúlyozott, mert megfertőzött a nagyság téveszméje, és tudom, hogy fizikailag képtelen vagy egy tisztességes beszélgetést lefolytatni. De nem hiszem, hogy ettől nekünk el kellene tűrnünk ezt a rengeteg baromságot tőled. A szánalom csak egy adott pontig juttat el, és te ezt a pontot hat sértéssel ezelőtt elhagytad. Szóval kérlek – igazán kérlek! – fogd be a pofád, és hagyjál minket békén.
Mindenki eltátotta a száját: a Hollók szimmetriája megszakadt, ahogy hitetlenkedve meredtek Neilre. Riko arckifejezése a poklot is befagyasztotta volna, de Neil túl feldúlt volt, hogy féljen. Később ráér majd idegösszeroppanást kapni. Most előrehajolt, és Danre nézett, aki a kezébe temette az arcát.
– Dan, azt mondtam "kérlek". Megpróbáltam jól viselkedni.
– Matt – nyöszörgött Dan. – Matt, edző! Hívd az edzőt! Atyaég!
Matt azonnal távozott.
– Nem mondhatsz ilyeneket – mondta Jean. Neil nem is nézett volna rá, ha nem hallotta volna ki a félelmet a hangjából.
– Akkor nem kellett volna beleerőltetnie a beszélgetésbe. Nagyon jól elvoltam csöndben is.
Jean Kevin felé fordult, és gyors, dühös francia mondatokkal érdeklődött arról, mi is történt.
– Az antagonizmusa személyiséghiba, amivel megpróbálunk megtanulni együttélni – jött a válasz Kevintől.
– Együttélni – ismételte Jean, mintha csak az ötlet is felháborította volna. – Nem! Ezt a problémát két hete kellett volna kezelned, amikor először vétett. Bíztunk benned, hogy megneveled! Miért nem tudja még, hol a helye?
– Neilnek nincs helye Riko játszmáiban. Ő Róka.
– Nem Róka!
– Vicces – szólt közbe Neil franciául. Jean teljesen megrökönyödve nézett rá, mivel nem számított rá, hogy bárki is érti őket. – Nekem úgy rémlik, a Palmetto Állami Egyetemmel szerződtem le.
– A szerződés nem változtat semmin – válaszolt Jean. – Vagy elfelejtetted, ki vásárolt meg?
– Megvásárolni... – ismételte Neil. – Senki nem vásárolt meg.
Kevin a homlokát ráncolta, szemmel láthatóan nem értette a dolgokat.
– Jean, miről beszélsz?
Jean úgy nézett ki, mintha lenyelt volna egy követ.
– Hát nem tudod.
Eredetileg vádnak szánta, de a hanglejtés a szándék közelében se volt. Jean feldúltan pillantott körbe.
– Hogy létezik, hogy nem tudsz róla? Mi másért vetted be a csapatba pont őt, Kevin?
– Van benne potenciál – felelte Kevin.
Jean nevetése kissé hisztérikusnak hangzott.
– Ég óvjon mindkettőtöket, ti hasznavehetetlen bolondok! Senki más nem segíthet, az biztos. Hogy eddig hogy maradtatok életben, amikor ennyire szánalmasan ostobák vagytok, fel nem tudom fogni!
Neil csaknem kiugrott a bőréből, annyira meglepte Wymack hangja.
– Mi a frász folyik itt?
Az edző pont Neil mögött állt. Matt visszament a saját helyére, de még nem ült le. Jean abszolút nem reagált Wymack megjelenésére, hanem hirtelen japánul kezdett el valamit darálni. Bármit is mondott, az letörölte a hideg tekintetet Riko arcáról, aki először Neilre és Kevinre pillantott, mielőtt válaszolt volna. Jean kétségbeesetten gesztikulált. Kevin ide-oda kapta a tekintetét kettejük között, mielőtt óvatosan megszólalt ő is japánul.
Wymack közbevágott, mielőtt Kevin befejezhette volna, és a Rókák felé intett.
– Talpra! Abby most beszél az esemény szervezőivel, hogy új helyet kapjunk.
Nem kellett kétszer mondani: Neil azonnal felpattant, de nem jutott messzire. Mire felállt a székből, Jean visszafordult felé, és intett neki, hogy figyeljen. Annyira hadart franciául, hogy Neil alig bírta követni, de sajnos így is többet értett belőle, mint szeretett volna.
– Riko később beszélni akar veled. Javaslom, áldozd rá azt a pár percet, ha nem akarod, hogy kitudódjon, te vagy a Hentes fia.
Az apja nevének hallatán úgy érezte, mintha valaki mellkason rúgta volna, de a mellette álló Kevinből feltörő hang rosszabb volt. Neil gondolkodás nélkül reagált: olyan messzire tolta Kevint az asztaltól, amennyire csak bírta, miközben befogta a száját. Kevin majdnem elvesztette az egyensúlyát. Neil nem nézett rá, de így is hallotta Kevin rekedt tiltakozását:
– Nem igaz!
– Fogd be! – mondta Neil, bár maga sem tudta, melyiküknek. – Meg ne szólalj!
– Tűnj innen! – mondta Jean. – Úgyis abban vagy a legjobb.
Wymack ott maradt, hogy lerendezze az Edgar Allant, míg a Rókák olyan iramban iszkoltak el, mintha az életük függne tőle. Sok kíváncsi tekintet követte őket, ahogy Abby felé tartottak, de a Rókákat túlzottan lekötötte, ami Neil és Kevin között történt, hogy viszonozzák a pillantásokat. Abby és a Blackwell edzője egy új asztalhoz kísérte a csapatot. Végül az edzőkkel cseréltek helyet, így a Rókák a rendezvény peremére kerültek, amit semelyikük sem bánt.
Ugyanolyan sorrendben ültek le, mint az előző alkalommal, de Kevin most oldalt ült, és meredten bámult Neilre. Megragadta Neil állát, majd maga felé fordította az arcát. Neil ellenkezni akart, de ezen a ponton már nem lett volna értelme. Nézte Kevint, és várta, hogy leülepedjen benne az új információ. Amint ez megvolt, az ex bajnokon eluralkodott a beteges félelem. Neil az asztal alatt, ahol senki nem láthatta, összekulcsolta a kezeit, és szorította, hogy elmulassza a remegésüket.
Kevin szóra nyitotta a száját, de Neil nem akarta hallani. Nem tudta, mit akar mondani a másik, és főleg azt nem tudta, milyen nyelven lenne. Így megelőzte a dolgot a maga csöndes, feszült franciájával:
– Nem, Kevin. Nem itt. Majd holnap megbeszéljük.
Kevin hezitált.
– Andrew tudja?
– Csak bizonyos részeit. Nem tudja a nevem.
– Tudja, ki vagy?
– Azt mondtam, nem! – rántotta ki Neil az arcát a másik kezei közül. – Ezt nem itt fogjuk megbeszélni!
Kevin pár további pillanatig bámult rá, majd olyan hirtelen pattant fel, hogy majdnem felborította az egész asztalt. Abby rögtön mellette termett aggódó arccal. Kevin szemmel láthatóan nem tudott beszélni, de intett a nőnek, hogy menjen vele, és elindult kifelé a teremből. Abby egyet lépett utána, de elbizonytalanodott.
– Menj, Abby, menj – intett Andrew a kezeivel. – Majd hozd vissza, ha ivott egy keveset. Addig vigyázunk Neilre. Nem igaz, Neil?
Neil a Kevinnel való konfrontációja során minden szavát elhasználta már, így most csak bólintással jelezte az egyetértését. Abby Kevin után sietett, de fél szemmel a Hollók asztalát tartotta szemmel. Neil látta, hogy intett valakinek, így vette észre Wymacket, aki a Rókák felé tartott. Arca olyan volt, mint egy viharfelhő. Neil még jobban szorította a kezét, hátha abbamarad a remegés.
– Neil – szólította meg Dan, aki leült Kevin helyére, Neil és Andrew közé. – Jól vagy?
– Úgy néz ki, mint aki jól van? – kérdezte Andrew.
Dan dühös pillantást küldött Andrew felé, de a fiút mosolya alapján nem hatotta meg a dolog. A szörny megkapaszkodott az asztalban, majd addig tolta magát hátra, mígnem a széke a hátsó két lábán egyensúlyozott. Ezzel a mozdulattal lehetővé vált számára, hogy akadálymentesen nézzen Neilre Dan mögött. Neil viszonozta a pillantását, de főleg azért, mert nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy a többiekre nézzen. Andrew eltakarta a száját, de normál hangerőn beszélt:
– Én megmondtam...
– Ülj rendesen, Minyard – vakkantotta Wymack, aki Dan széke mögött állt meg. Andrew látványosan sóhajtott egyet, és engedte, hogy a széke visszaessen a normális állapotába. Aztán az edző Neilhez fordult.
– Megígérted vagy sem, hogy nem egzecíroztatod őket?
Neil másik oldalán Nicky szólalt fel:
– De Neil védelmében szólva...
– Nem téged kérdeztelek – vágott közbe Wymack. – Neil, válaszolj.
Fejben Neil már a szabadságig vezető lépéseket számolta. A mostani asztaluk volt a legközelebb a terem ajtajához. Onnan csak a belső pályán és az öltözőn kellene átjutnia. A stadion körüli kerítés szögesdróttal van körülvéve, hogy megelőzzék a vandalizmust és a lopást, de valószínűleg kijutna abban az irányban, amerről bejöttek. Az kérdéses volt, az őrök megállítanák-e. Egy öltönybe öltözött fiatal, aki egy nyilvános eseményről sprintel elfelé, valószínűleg gyanús lenne.
Ha lenne valami kifogása, hogy távozzon – például, ha követné Kevint a buszhoz a vodkáért –, spórolhatna egy kis energiát, míg túl nem jut az őrökön. Onnan már csak egy taxit kellene találni, mert a stoppolás most nem lenne elég gyors megoldás. Vissza kellett mennie Palmettóba megszerezni a papírjait a széfből. Kellett a pénze, meg a telefonszámai. Lehet, most jött el az ideje, hogy felhívja...
A menekülési terv pörgése hirtelen megállt a fejében. Szétnyitotta az ujjait, és a zsebe felé csúsztatta őket, ahol a telefon kirajzolódott a pamut alatt.
– Neil, ha ki kell jutnod innen, csak egy szót szólj – találta ki a gondolatait Wymack. – Abby el tud vinni máshova, amíg haza nem tudunk indulni. Menj ki egy kicsit levegőzni!
Ez volt a tökéletes lehetőség, de Neil nem élhetett vele. Ha megtenné, és tényleg elmenne, sose jönne vissza. Elmenekülni nem volt könnyű, de könnyebb volt, mint megbízni Andrew-ban. De Neil azt is tudta, mekkora súlya van a kezébe adott kulcsoknak, amik még a másik érintésétől voltak melegek. És emlékezett Andrew igéretére is, hogy együtt vészelik túl ezt az évet.
– Nem kell – találta meg végül a hangját. – Tudtam, hogy ez lesz. Csak nem voltam felkészülve rá. Megvagyok.
– Mit segítsek? – kérdezte az edző.
Neil felnézett, de Wymack fáradt arckifejezése alapján a Neil arcán tükröződő döbbenet talán kissé túl egyértelmű volt. Egy fél pillanatig bűntudatot érzett, bár nem tudta pontosan, miért. Igyekezett olyan hamar elnyomni, amennyire csak lehet. Túl sok minden egyéb miatt kellett aggódnia és túl sok minden kavargott benne ahhoz, hogy a lelkifurdalás furcsa érzése kösse le.
– Nem tudom.
– Ha rájöttél, szólj!
– Igen, edző bá'.
Egy másik csapat érkezése elterelte a figyelmüket. Valamivel később Kevin is visszatért, jobban is nézett ki határtalan mennyiségű vodkával a szervezetében. Mikor mind a tizennégy csapat megérkezett, a Blackwell edzője mondott egy rövid beszédet az évadról. Aztán a személyzet kigurította az ételeket, és a csapatok enni kezdtek elszórt nevetés hangjai mellett. Így, hogy a meccsek messze voltak, könnyebben viselkedett jól mindenki. Csak arra kellett figyelniük, hogy elkerüljék a feszültséget és a versengést.
Tizenhárom edző elfoglalta a narancssárga helyeket a Hollók asztalánál. A maradék megosztotta asztalát a Rókákkal. A csevegés könnyebben ment, mint Neil gondolta. Az edzők profik lévén sokkal viszafogottabban ecsetelték véleményüket. A beszélgetést Dan és Kevin vitte: Dan a saját fertőző lelkesedésével, Kevin az ittas jókedvével. Neil örült ennek, mivel nem akart senkivel beszélni, de néha egy-egy edző őt is megpróbálta bevonni a diskurzusba.
Vacsora után a személyzet letakarította a pályát: az összecsukható asztalokat a pálya szélére halmozták, és olyan magasra pakolták a székeket, hogy úgy nézett ki, mindjárt ledőlnek. A kiürült pálya közepén pár olyan tevékenységnek adtak teret, ami a sportolókat volt hivatott összerázni. Neil szeme kissé tikkelt az ideiglenesen felhúzott röplabdaháló láttán – ezen a helyen csak és kizárólag exy folyhatna!
Szemmel láthatóan egyedül volt a véleményével. A csapatok szétszóródtak, ahogy újabb és újabb tevékenységeket fedeztek fel. Kicsit arrébb a sztereóból valami népszerűnek nevezett zene szólt, így a pálya fele rögtönzött tánctérré alakult.
– Menjetek, szórakozzatok! – adta ki az ukázt Wymack. – Vagy ne. Nem érdekel. Csak ne akasszátok össze a bajszotokat senkivel, érthető?!
A legtöbb Rókának nem kellett kétszer mondani. Dan és Matt a röpisek felé indult, míg Aaron és Nicky a táncparkett felé vezette a meghívottjait.
Allison kissé instabilan állt a lábán, úgyhogy Renee levezette a pályáról, hogy pihenhessen egy kicsit. Így a végén Neil, Andrew és Kevin maradt csak. Wymack végignézett rajtuk.
– Mondjam el még egyszer?
– Ó, edző bá'! – Andrew látványosan megvonta a vállát. – El se tudod képzelni, mennyire jól mulatunk éppen! Ellenálhatatlanul jó ez a buli. Adj egy percet, hogy levegőhöz jussunk, mielőtt a szívünk kiugrik a helyéről!
– Fél percetek van.
Kevin húsz másodperc után elindult Andrew-val, Neil pedig követte őket. Lassan körbejárták a pályát, minden csapatot végiglátogatva a Hollók kivételével. Függetlenül attól, a sporttársak mit gondoltak a Rókákról, Kevin megjelenése minden beszélgetést megakasztott. Nem erőlködött túlzottan, hogy udvasiasnak tűnjön, de visszafogta a szokásos leereszkedő stílusát. Neil több emberrel fogott kezet, mint akart. Csak páran próbáltak Andrew-val kezet fogni, de ő egy lenéző mosollyal bámult rájuk, míg vissza nem húzták a kezeiket.
Az est ha nem is volt szórakoztató, de legalább egy kicsit érdekes volt, és Kevin jelenléte kissé felborzolta a kedélyeket. Neil felett elrepült az idő, ahogy a korábbi játékokról beszéltek, míg meg nem látta Allisont a szeme sarkából. Az órájára vetett pillantás alapján már két órája szocializálódtak a srácokkal. Az esemény elvileg egy óra múlva véget ér, hogy felkészülhessenek a holnapi napra.
Allison mereven állt a tánctér szélén, félig a pálya közepe felé fordulva. Nem volt teljesen szoborszerű, mivel szemmel láthatóan valaminek a mozgását figyelte. Megfordult, hogy megkeresse, mi kötötte le Allison fgyelmét.
Kellett egy pár pillanat, míg rájött, a Hollók közeledtek. A teljes csapat V formációban sétált Kevin felé.
– Andrew – hangzott Neil figyelmeztetése.
– Na végre – felelte Andrew, és Neil mellé lépett. – Kevin, nézd, társaságunk van!
– Elnézést – mondta Kevin a breckenridge-i Sakálnak, akivel eddig beszélgetett.
Neil hallotta, mennyire fojtott a hangja, és remélte, a Sakál nem vette észre ugyanezt. Kevin Andrew másik oldalára lépett. Neil a zsebébe rejtette az ökleit, hogy ne látszódjon, mennyire fehérek. Riko messzebb állt meg tőlük, mint Neil gondolta, hogy fog, de egy perccel később megértette, miért. A többi Holló továbbhaladt, míg körül nem vették a három Rókát. Neil körbenézett, és várta, hogy valaki valamit tegyen.
Egészen meglepő fordulat következett. Kevin másik oldalán egyszer csak Renee bukkant fel. Kevinbe karolt, és a másik kezét kinyújtotta Jean felé.
– Jean, ugye? Engem Renee Walkernek hívnak. Korábban nem volt lehetőségünk beszélgetni.
Jean sztoikus arcán látszott, hogy kellemetlenül érzi magát, de elfogadta Renee kezét.
– Jean Moreau.
– Neil Josten – szólította meg Neilt valaki, így Neil afelé fordult, Kevint Renee-re bízva. Baljára két férfi és egy nő állt szorosan egymás mellett. Az egyik férfi arcán lenéző arckifejezés volt.
– Mi vagyunk a Hollók kezdő csatársora. Gondoltuk, bemutatkozunk, hogy lásd, hogy néz ki, mikor profik a támadók.
– Támadók vagy sértők? – lépett Matt Neil mellé. Míg Renee érkezését a véletlenre lehetett fogni, Mattét már nem. Úgy tűnik, Allison értesítette a felsőbbéveseket a Hollók feltűnéséről.
– Matt Boyd, kezdő hátvéd a Rókáknál. Én fogom megakadályozni a gólszerzéseteket októberben. Örülök a találkozásnak – Matt kezet nyújtott, de nem lepte meg túlzottan, hogy nem fogadták a gesztust. – Nos, úgy tűnik, csak én örülök a találkozásnak.
– Szemmel láthatóan minden öröm a tiéd – mondta az egyik csatár. – Főleg, hogy egy utcalánnyal jársz.
– Sztriptíztáncos – javította ki Dan, ahogy Matt mellé lépett, és a fiú dereka köré fonta a karját. A tűsarkújai a pátnjuknál fogva a kezéből lógtak, és összekoccantak, amikor beszélt. – Remélem, elég okos vagy, hogy tudd a különbséget a két foglalkozás között. Ha nem, akkor nagyon aggódom a tanulmányaid miatt.
Neil próbált nem Danre bámulni. Ő légbőlkapottnak hitte volna a Holló sértését, ha nem lett volna a lány válasza. Lassan eszébe jutott, hogy kapitányuk korábban mesélte, hogy középiskola alatt volt egy éjszakai melója, hogy meg tudjon élni. Ő azt hitte, éjjeli árufeltöltő volt egy boltban, vagy egy motelben recepciós. Dan nem tűnt olyan embernek, aki értékeli, amikor tárgyiasítják.
Neil igyekezett nem beleütni az orrát mások dolgába, de ez izgalmas történetnek tűnt.
– Hennessey, igaz? – kérdezte az egyik csatár. – Micsoda megnyerő név egy ilyen tüzes léleknek!
– Kicsit szomorúak voltunk, hogy nem jelentkeztél előadást tartani ma este – kontrázott a másik. – Annyira szerettünk volna egy jó kis műsort!
A megjegyzés után hihetetlenül lassan végigmérte Dant. Matt látványosan összerándult, ahogy próbálta visszafogni magát hogy kitekerje az ürge nyakát. Neil le volt nyűgözve az önuralmától, amíg meg nem látta, hogy Dan ujjai Matt csípőjébe kapaszkodtak figyelmeztetésként. Dan nem akarta, hogy más vívja meg a csatáit helyette. A lány kicsúzott Matt öleléséből, hogy a Holló személyes terébe kerüljön. A csatár Dan feje fölött Mattre vigyorgott, majd előre hajolt, és vett egy mély levegőt Dan nyakánál.
Dan a kezében lévő tűsarkúkkal brutálisan tökön vágta a tagot, aki artikulálatlan üvöltéssel a földre omlott. A csapattársai grimaszoltak és elhúzódtak tőle, még csak rá se néztek.
– Igen, Hennessey – felelte Dan nyugodtabb hangon, mint ami Neil szerint ebben az esetben indokolt lett volna. – Jól bánik veled, ha hajlandó vagy megfizetni az árát, de padlóra küld, ha nem vagy elég kedves vele. Bocs, de ez a lány már foglalt. Remélem, egy darabig emlékezni fogsz rám, te szánalmas seggarc.
Meg sem várva a választ megfordult, és újra Matthez simult. Neil nem tudta megmondani, Dan kezének a szorítása bocsánatkérés volt-e, amiért Mattet magára hagyta, vagy köszönet, amiért az hagyta, hogy maga intézze el a tagot. Bárhogyan is, Matt merev tarttartása cseppet se enyhült Dan közelségére.
Neil nem bírta tovább.
– Mi történt az udvariassággal, Dan?
A lány felnevetett.
– Tégy úgy, ahogy mondom, ne úgy, ahogy én cselekszem, újonc!
– Kevin Day – köszönt egy harsogó hang mindegyikük tekintetét magára vonva. A háromszög csúcsánál megállt egy férfi. Láttáűn Neilt hirtelen kirázta a hideg.
Tetsuji Moriyama edző vitathatatlanul a legerőteljesebb ember volt az exyben. Ő és Kevin anyja, Kayleigh Day volt az, aki feltalálta ezt a sportot harminc évvel ezelőtt. Ő maga választotta ki az Edgar Allant az NCAA első exy stadionjának, és azóta is ő volt a Hollók edzője. Ő volt az Exy Szabályzati Bizottság alapítója, a nemzetközi bizottság tanácsadója és két profi csapat tulajdonosa. Röviden szólva: legenda.
Ugyanakkor démon is: Riko bántalamzó nagybátyja, és a Moriyama yakuza főnök öccse.
– Mester – szólította meg Kevin, de hangján érződött a félelem. – Rég találkoztunk.
Moriyama intett a Hollóknak, akik végre feloszlatták az alakzatot, amit eddig tartottak. Felsorakoztak a Rókák közé, fekete öltönyök és érdektelen arcok kerültek a korábbi üres helyekre. Neil szem elől tévesztette Mattet és Dant, ahogy a csatárok arrébblökték. Ezt ő alig vette észre, mivel Kevinre és Moriyamára koncentrált. Moriyama kezet nyújtott, és Kevin engedelmesen belehelyezte a balját, így a férfi szemügyre tudta venni Kevin fehér hegeit.
– Hentes – szólt egy csöndes hang franciául.
Neil hátrapillantott a válla fölött, és kissé hátrább Jeant pillantotta meg. A fejével jelezte az instrukciókat, és Neil látta, hogy Riko most hagyja el a pályát. Neil követte őt, és nem nézett vissza, vajon a csapattársainak feltűnt-e távozása, csak nyugodt tempóban haladt a kijárat felé. Kilépve látta, hogy Riko az öltözők irányába indult, így vett egy mély levegőt, és követte.
Mikor Neil belépett az öltözőbe, Riko épp azt ellenőrizte, hogy egyedül vannak-e. Neil az ajtó mellett megállt, karjait keresztbefonta maga előtt, így várta, hogy Riko befejezze a kutakodást. Nem kellett sokáig vesztegelnie, míg Riko intett felé, hogy kövesse az előtérbe. A szoba olyan nagy volt, hogy a Rókák teljes öltözője befért volna, és tele volt színben harmonizáló kanapékkal. A földön a Blackwell nyúl kabalája töltötte ki az üres tereket, a falakat képek borították. Riko szemrevételezett párat, majd lenézően fújtatott egyet. Aztán szembefordult Neillel, és a szoba két sarkából szemügyre vették egymást. Riko elmosolyodott. Borzasztó látvány volt, de messze nem annyira, mint a következő szavai:
– Nathaniel, rég találkoztunk.
Neilt leverte a víz, alig kapott levegőt. Reménykedett benne, hogy az arcán nem látszottak az érzelmei.
– Neil a nevem.
– Többször ne hazudj nekem. Nem fogod kedvelni a következményeket – fenyegette Riko, majd rövid szünetet tartott. – Képzeld csak el, hogy meglepődtem, mikor visszajött az eredmény... az ujjlenyomatodról – mondta gúnyos mosollyal.
– Kathy nekem adta a poharadat, szuvenír gyanánt. Mindössze egy mosoly és egy puszi volt az ára. Úgy tűnik, igazi kis vadmacska lett.
Neil gyomra összerándult. Kathy Ferdinand műsorának az elején elfogadott egy pohár vizet, és a poharat ott hagyta, mikor távozott. Nem tulajdonított jelentőséget neki. Azt gondolta, majd Kathy csapata megszabadul tőle. A saját anyja biztos laposra verné, ha még élne! Hisz annyi pénzt és időt költöttek a nyomaik eltüntetésére – és mindezt egy kis izgalom semmissé tette!
– Magyarázz el valamit nekem – mondta Riko, miközben lassan megindult Neil felé. – Jean szerint Kevin nem tudja, ki vagy. Kevin reakcióját látva hajlandó vagyok elhinni, hogy ez így van. Talán még meg is értem, ismerve Kevin vakságát mindennel, ami az exyn kívül esik. Még talán meg is bocsátanék neki, amiért menedéket nyújtott neked. De te tudod, hogy ki vagy, úgyhogy nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, mégis miért csinálod, amit csinálsz.
– Csak próbálok túlélni – felelte Neil, miközben a karjait annyira feszítette a mellkasára, hogy azt hitte, már a tüdejébe ékelődnek lassan. – Ha tudtam volna, hogy a családjaink üzleti kapcsolatban voltak, nem írtam volna alá a szerződést.
Riko olyan közel állt meg hozzá, hogy csaknem Neilhez ért, aki minden idegszálával arra koncentrált, hogy ne hajoljon el a másik elől. Neilnek korábban sosem tűnt fel, hogy csaknem egy magasak voltak: Riko a japán öröksége miatt, míg Neil a saját pöttöm anyja miatt. De míg Riko alacsony volt, mégis sugárzott belőle az erő és a halálos rosszindulat. A közöttük lévő ötcentis különbség a tízszeresének tűnt.
– Hazudsz.
– Nem – cáfolta Neil, és érződött a hangjában a kétségbeesés. – Nem akarok kárt okozni a családodnak, és nem akarom, hogy te okozz kárt az enyémnek. Mindössze egy évig vagyok itt, aztán eltűnök, megígérem!
– Nem akarsz kárt okozni a családomnak – ismételte Riko, mintha attól, hogy másodjára hallja a dolgot, könnyebb lett volna megértenie. – Már így is jelentős veszteséget okoztál a családomnak, és nyolc évnyi fejtörést.
– Hogyan? Csak az apámtól vittem el pénzt.
– Ha azt hiszed, segít rajtad, hogy a hülyét játszod, hát tévedsz!
– Nem tettetek – felete Neil, és végül megadta magát, és hátrált egy lépést. – Az anyám azt mondta, az apámé volt a pénz. Soha nem is beszélt rólatok. Ha tudtam volna, hogy tiétek a pénz...
– Semmi, ami az apádé volt, nem volt az övé! – kiáltotta Riko.
Neilnek hirtelen egy hang se jött ki a torkán. Riko mereven nézte, és a hazugság nyomait kereste Neil arcán, de bármit talált is, az csak jobban feldühítette. Megragadta Neilt a vállainál, majd a falhoz vágta. Neil feje akkorát koppant a falon, hogy a fogai is beleremegtek.
– Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy sosem mondta neked! Ennyi meneküléssel tölött idő közben sosem kérdezted meg tőle, miért?!
Neil kétkedő pillantást vetett Rikóra.
– Találkoztál már az apámmal? Nála jobb indok nem kellett.
A folyosón valamivel arrébb kicsapódott egy ajtó, és Matt Neil nevét kiáltotta. Csak pillanatok voltak hátra Matt érkezéséig, így Riko közelebb hajolt Neilhez. Csöndesen beszélt, de a hangja tele volt méreggel.
– Nem az apád elől menekültél, Nathaniel, hanem a mestere elől.
Már az a gondolat, hogy valaki irányította a Hentest is elképzelhetetlen volt!
– De hát nem volt neki!
Riko kissé hátrahúzodott, pont mielőtt Matt megérkezett volna. Matt mérges pillantást lövelt Riko felé, majd Neil mellé állt.
– Mi folyik itt?
Neil nem reagált neki, hanem az előző állítását próbálta megesősíteni.
– Nem volt neki.
Riko az ujjával a saját arcára mutatott, és várt. Neil értetlenül bámult rá, ahogy megpróbálta feldolgozni az információt. Hihetetlen volt még a felvetés is! A Hentes az egyik legrettegettebb név volt a keleti parton: Baltimore volt a bázisa, de D.C-től Newarkig kitolta határait. Volt mögötte egy hűséges szervezet, és élvezte a groteszk kivégzéseket. Senki nem parancsolt neki. De Riko heves reakciója nem tűnt tettetettnek, és semmit nem nyert volna azzal, ha hazudik Neilnek, pláne, hogy Kevin le tudta volna buktatni.
De Kevin igazolta volna a dolgokat. Ezt Neil is tudta, csak nem volt felkészülve, hogy hallja. Ha a Hentes valóban a Moriyamák szolgálatában volt, akkor Neil olyan nagy szarban volt, hogy akár el is kezdhette ásni a saját sírját.
– Nem hiszek neked – tiltakozott Neil, de még ő is hallotta a félelmet a saját hangjában.
– A tagadás dühítőbb, mint a tudtlanság. Kérd majd meg Kevint, hogy használjon egyszerű szavakat, és magyarázza el neked a dolgot, hogy a te miniatűr agyad is felfogja. Tudd, hol a helyed! Soha többé nem viselem el tőled az ilyen szintű tiszteletlenséget! Érted?!
Már a koporsóban volt úgyis, akár magára is húzhatta a tetejét.
– Ja, értem, hogy egy seggarc vagy.
Riko egyet lépett előre, a tekintetével ölni lehetett volna, de Matt kettejük közé rakta a karját.
– Hagyd békén a csapatomat, Riko! Ha még valakibe belekötsz ma este, elintézzük, hogy az ESZB felfüggesszen! Aztán majd magyarázhatod a sajtónak, miért is nem tudsz játszani.
Riko nem vette le a szemét Neilről, de így is vagy fél perc volt, mire lehiggadt. A hangja nyugodt volt, mikor újra megszólalt, de a szeme gyilkosan csillogott.
– Később majd térden csúszva mászol elém a megbocsátásomért könyörögve. Alig várom, hogy visszautasíthassalak.
Riko sarkon fordult és elment. Matt egészen addig nem ejtette le a karját, míg az ajtó be nem csapódott, aztán Neil felé fordult. Arcán ugyanannyira volt látható a düh és az aggodalom.
– Neil?
Neil szinte remegett, és a hideg is mintha rázta volna, de a hangja nyugodt maradt. A zsebébe csúsztatta a kezét, hogy ne látszódjon a remegés, és megmarolta a telefonját. – Nem hiszem, hogy Riko különösebben kedvel. Csalódottnak kellene lennem emiatt?
Matt az ég felé emelte a tekintetét, mintha türelemért fohászkodna. – Az edző meg fog ölni.
– Amiről nem tud, nem fáj nekem.
– Neil, ez nem vicc. Riko ki van akadva rád.
– Nem csak rám. Dant is piszkálta ma.
Matt arcán egyértelműen látszott, hogy ezt a tényt nem fogja egyhamar elfelejteni.
– Próbálkozhat, amennyire csak akar, de csak engem fog felbaszni. Dan nem szégyelli ezeket a dolgokat. De ez nem az – mondta Neilre mutatva. – Nem tudom, Jean mit mondott neked, de Kevinnek seggrészegre kellett innia magát, hogy megbirkózzon vele.
– Nem az dúlta fel Kevint, amit Jean mondott – kamuzott Neil. – Hanem, amit én mondtam. Azt mondtam Rikónak, hogy Kevinnel folyamatosan cikizzük, és nem adtam lehetőséget arra, hogy Kevin korrigáljon Jeannak. A nevében beszéltem, és nem engedtem, hogy visszakozzon. Kábé ezerszer nehezebb lett miattam a dolga. De nem sajnálom.
– Nem vagy semmi, tudod, ugye? – nevetett fel a felsőbbéves. – De húzzunk vissza, mielőtt az edző bának feltűnik, hogy eltűntünk.
Visszatértek a rendezvényre, hogy megkeressék a csapatukat. A Hollók feloszlottak, valószínűleg megkönnyebbültek, hogy Riko visszatérésekor már nem kellett beavatkozniuk semmibe. Dan és Renee Kevinnel ás Andrew-val állt az egyik fal mellett. Allison is csatlakozott hozzájuk, de Aaron és Nicky még mindig a táncparketten ropta. Neil Wymacket kereste a tekintetével. Meg is találta; éppen Moriyama edzővel beszélgetett a pálya közepén.
– Nahát, Neil visszatért! – közölte Andrew. – Nem hittem, hogy még viszontlátunk.
Neil kiszedte az öklét a zsebéből, és kinyitotta a tenyerét. Andrew rápillantott először a telefonra Neil tenyerében, majd felfelé Neil arcára. Neil nem viszonozta a pillantást, de azt mondta németül:
– Most máshogy döntöttem.
Andrew felnevetett, majd előre-hátra hintázott a lábán. Olyan szélesen vigyorgott, hogy Neil a szeme sarkából is látta. Neil nem számított rá, hogy Andrew nyelvet vált, hiszen valószínűleg ez a beszélgetés szórakoztatóbb volt számára, ha közönség előtt folytathatta le, de a szörny mégis megtette a szívességet, hogy németül válaszol.
– Milyen érdekes! Milyen váratlan! Fájt azért egy kicsit?
– Közel sem annyira, mint a következő beszélgetésem fog Kevinnel.
– De nem ma este – intett Andrew. – Majd holnap beszélhetsz vele.
Neil zsebre vágta a telefonját, majd felnézett, és látta, hogy a felsőévesek őket nézik. Tudta, hogy Matt később beavatja őket abba a homályos magyarázatba, amit pár perce rögtönzött, így nem lepte meg, hogy sem Dan, sem Renee nem faggatta a történtekről.
Helyette Matt más kérdést tett fel.
– Hány nyelven beszélsz pontosan?
– Páron – ködösített Neil, majd ő fordult Andrew-hoz.
– Ki az a Gipsz?
– Az én lennék. Vezetéknév nélkül kerültem a nevelőszülői hálózatba, így Gipsznek neveztek el. Mint Gipsz Jakab, vágod? Azt hiszik, okosak. Megváltoztattam a nevem, amikor örökbefogadtak. Nicky azt mondta, elmondta neked az egészet.
Nicky biztosan csak azért vallott színt a fecsegéséről Andrew-nak, mert lelkiismeretfurdalása volt, hogy esetleg túl sokat mondott. Neil ebből azt szűrte le, hogy a téma nehezebb volt, mint amivel egy bedrogozott Andrew meg tudott volna birkózni, szóval egy ködös "címszavakat mondott"-tal finomított rajta.
Andrew elvigyorodott, majd vállat vont. Neil nem bánta, hogy befejezték a témát, és még jobban örült, hogy a csapattársai nem hozták fel újra Rikót sem. Aztán végre megindulhattak haza. Wymack összeterelte a csapatot, megvárta, míg kényelmesebb ruhába öltöztek, majd útnak indultak. A többiek pillanatok alatt elaludtak a buszon, de Neil egész hazaúton az apján és Rikón gondolkodott.
A Rókák tehát hamarosan újra otthon. Tarts velük a 7. fejezetben!
