A csütörtöki edzés még kellemetlenebbre sikerült, mint a szerdai. Jó volna ezt a begyógyszerezett Andrew újbóli megjelenésére kenni, de ő nagyjából tudott viselkedni a kapuban. Egyszer sem emlegette fel Seth-et, meg eleve nem sokat szólt a felsőbb évesekhez.
A gond az volt, amit Dan és Matt is észrevett szerda éjjel: a csapat kilátásai sokkal jobbnak tűntek így, Seth nélkül. Andrew, Aaron és Nicky talán problémásak voltak a magánéletben, de a pályán jól dolgoztak együtt. És hajlandóak voltak Mattel is együttműködni, köszönhetően tehetségének és annak a titokzatos dolognak, amibe Andrew keverte tavaly. Dan védekező osztóként vezette és folyton mozgásban tartotta őket. Kevin könyörtelenül hajtotta Neilt a csatársorban, ő pedig foggal-körömmel harcolt, hogy tartsa a lépést. Aztán ott volt Renee, aki minden nézeteltérést elsimított, ami csak felütötte a fejét.
A Rókák történelmében először a csapat egységes erőként lépett fel. Dan és Matt látták ezt, Neil pedig felfigyelt a bűntudatra az arcukon, illetve elcsukló hangjukra a szünetekben. Nem akarták az előnyét látni Seth halálának, és nem merték kihasználni a lehetőséget, ami az ölükbe hullott. Neil szerette volna elmondani nekik, hogy a halál nem ok arra, hogy visszafogják magukat, de túl érdekesnek találta az emberség ilyetén megnyilvánulását. Csak azt remélte, hogy túllendülnek rajta még a pénteki első szerva előtt.
Az idény második meccse idegenben zajlott, és ezért hálás volt az egész csapat. Seth hiánya éppen elég szembetűnő volt az edzéseken; az első hazai meccs nélküle kínos és felkavaró volna. Neil nem hitte, hogy Allison kész lenne erre.
Wymack pénteken 12:30-ra rendelte őket a pályára, hogy időben elindulhassanak. Írt ugyan igazolást a délelőtti óráikra, de ez sem mentette meg Neilt a reggeli spanyoltól és angoltól. Matek után ledobta a táskáját a hálóban, és csatlakozott a csapathoz. Dan még a folyosón megszámolta, hogy mindenki megvan-e, majd két kocsira oszlottak, hogy megtegyék a rövid utat a stadionig.
A szombati columbiai út óta Neil az unokatestvérekkel utazott. Matt furgonjában ugyan több volt a hely, mint Andrew hátsó ülésén, de a szörny egyértelmű parancsba adta szombat este: mindig maradjon Kevin látómezejében és tartsa fenn érdeklődését a benne rejlő potenciállal. Vitatkozhatott volna, hogy Kevin mögött ülni a kocsiban nem sok hasznot hajt, de most, hogy Dan és Matt megbízta a csapat összehozásával, már volt értelme a dolognak. Igazuk volt abban, hogy a kulcs Andrew. Muszáj volt az ő kegyeiben maradnia, amíg rést nem talál a pajzson. Így hát nyelt egy nagyot és tette, amit kellett.
Ahogy lehúzódtak a kocsival a stadion parkolójában, újabb kellemetlen tényezőt írhatott a listára. Abby egész héten távol volt, hogy Allisonra vigyázzon, de most ismét megjelent az autója. Ez azt jelentette, hogy Allison az öltözőben vár rájuk.
Szombat reggel Neil a nemzeti televízióban beleállt Rikóba. Kevin figyelmeztette őket, hogy a japán még aznap visszafizeti az őt ért sérelmet. A Rókáknak együtt kellett volna maradniuk behúzott nyakkal, ehelyett Allison és Seth kocsmatúrára indult a barátaikkal a belvárosba. Neil akkor látta utoljára Sethet, amikor különvált a banda. Emlékezett, ahogy elköszön tőle, majd követi Andrew-t délre, Columbiába. Négy órával később Seth halott volt.
Lehetett tragikus véletlen, különös egybeesés. Esetleg Riko keze munkája. Az utóbbi abszurdnak hatott, az előbbi pedig lehetetlennek. Allison ismerte Seth rossz szokásait. Tudta, hogy szereti keverni a piát a gyógyszereivel. Neil látta, ahogy a lány átkutatja a srác zsebeit a pirulás üveg után. Nem talált semmit, a bosszús Seth-et pedig egy csókkal engesztelte ki. A csatár valahogy mégis túladagolta magát, és Andrew-nak meggyőződése volt, hogy Riko áll a dolog mögött.
Évek óta nem fordult elő, hogy Neil közvetlenül felelős legyen egy ember haláláért, de tudta, hogy sokak életét követelte anyja küldetése, hogy biztonságban tudja magukat. Neil nem akart olyan lenni, mint az apja, de olyan sem, mint az anyja. Más-más módon, de mindketten szívtelenek voltak; ő pedig - függetlenül a másokkal kapcsolatos problémájától - nem akart szörnyeteggé válni. Nos, ahogy ez az évad indult, a legjobb úton haladt afelé, hogy a szüleivé váljon.
Neil még nem döntötte el, melyik teóriában higgyen, de nem is számított, hogy vélekedik. Ha Allison összerakja a képet és Neilt hibáztatja Seth haláláért, képtelenség lesz vele együttdolgozni. Valahogy helyre kellett hoznia a kapcsolatukat a lánnyal, de fogalma sem volt róla, hogy álljon neki. Sosem volt erőssége a barátkozás, és nem Allison volt a legkönnyebb alany a sikerélmény-szerzésre.
Allison Reynolds különös választás volt a Palmetto State-ben. Úgy nézett ki, mintha egy magazin címlapjáról lépett volna le, de bárkivel szemben megállta a helyét a pályán, ha csetepatéra került sor. Nem volt hajlandó mások elvárásai szerint cselekedni, ráadásul kíméletlenül őszinte is volt. Lemondott milliárdokat érő örökségéről, mert nem volt hajlandó cserébe a szülei szabályai szerint élni. A maga ura akart lenni. A pályán akarta bizonyítani rátermettségét. Emellett valami okból Sethet is akarta - annak minden problémája és nyersesége ellenére.
Neil remélte, hogy a lány a háromból kettővel is megelégszik.
Andrew érezhette, hogy Neil megfeszül, hiszen a válluk összeért Andrew kocsijának hátsó ülésén. Követte Neil tekintetét Abby autójáig, miközben Nicky lehúzódott az egyik parkolóhelyre nem messze onnan.
– Megjött – állapította meg. – Ez érdekes lesz.
Nicky kivette a kulcsot az indítóból.
– Neked talán.
– Igen, nekem – nevetett Andrew, és kiszállt az autóból.
Aaron lassabb volt, ezért Neil Andrew után mászott ki. Egy kicsit hezitált még, fél kezét az ajtón tartva. A néhány hellyel odébb álló Róka buszt vizslatta. Andrew gúnyos mosollyal figyelte. Neil az időt húzta, és ezt mindketten tudták.
Végül idegesen bevágta az ajtót és megindult a kerítés felé. Beütötte Abby számait a panelon, és megvárta a zümmögő hangot, mielőtt a kilinccsel próbálkozott volna. Andrew a nyomában volt, ahogy sétált az előtérben, és nem volt kétség, hogy Kevin is ott van mögöttük, úgyhogy Neil sem lassított. Igyekezett felkészülni Allison várható reakciójára, és belépett az öltözőbe.
Látta már a lányt a legjobb formájában: hibátlan sminkkel és loknikkal. Látta már a pályáról lelépve, vörös arccal, izzadtan, emberien. De még sosem látta őt ilyennek.
Allison platinaszőke haja tökéletesen be volt lőve, minden, amit viselt trendi volt és drága. Első ránézésre mintha mi sem történt volna, de ha jobban megnézte az ember, észrevehette, hogy kihunyt benne a fény Az ujjait összekulcsolva ült, kezeit a térdei közé szorítva. A vállai beestek, arckifejezése élettelen volt. A szemei lesütve a padlót bámulta, és látszólag fel sem tűnt neki öt csapattársa érkezése.
Andrew egyenesen a helyére masírozott a kanapén, mintha észre sem vette volna a lányt, de Aaron és Kevin lefagytak, amikor meglátták. Neil úgy érezte, bocsánatot kellene kérnie vagy legalább megkérdeznie, jól van-e, de nem találta a hangját. Meglepő módon Nicky szánta rá magát, hogy a szobát keresztülszelve odaálljon a lány elé. Elé guggolt, óvatosan, mintha attól tartana, elijeszti, onnan nézett fel Allisonra.
– Hé – kezdte finoman, kedvesen, mintha nem kötekedéssel töltötték volna a múlt nyarat. – Tehetünk érted bármit?
Allison nem válaszolt, de hallotta. Ajkai elfehéredtek, úgy szorította össze őket. Nicky nem mozdult. Vagy csendes támogatást igyekezett nyújtani, vagy csak várt. Egy év telt el, mire Allison reagált, de nem Nickyhez fordult. Füstös pillantását csalhatatlanul Neil arcára szegezte.
Az említett némán és mozdulatlanul megállt az ajtóban és várta az ítéletet. De az nem jött el. A pillanatok kínosan lassan vonszolták magukat, de a lány pillantása jottányit sem változott. Nem tűnt mérgesnek, ahogy Neil szerint kellett volna, sem szomorúnak, amire pedig Neil biztosan számított. Egyszerűen csak ott volt. Lélegzett, de élettelennek tetszett, mint egy marionettfigura, akinek elvágták a zsinórjait.
Neilt az addig hiányzó csapattagok érkezése mentette meg. Arrébb kellett lépnie, nehogy fellökjék ajtóstul. Dan és Renee rögtön Allisonhoz siettek, és helyet foglaltak széke karfáin kétoldalról. Dan átkarolta Allison vállait, de valahogy mégis inkább harciasnak tűnt, mint megnyugtatónak. Valamit mormolt csapattársa fülébe. Allison odafordította a fejét, magába szívta Dan vigasztaló szavait, és végre Neilnek is eszébe jutott, hogyan kell mozogni. Nicky megállapítván, hogy a lányoknál jó kezekben lesz Allison, felállt. A csapat lassan elfoglalta a helyét a szobában.
Időben voltak, de Wymack és Abby tüntetően távolmaradtak. Neil fejében megfordult, hogy az edző talán direkt késett, hogy ezzel csillapítsa a nyomasztó tényt, miért is voltak itt. Talán időt akart adni a Rókáknak, hogy feldolgozzák Allison érkeztét és gyászát. Így volt lehetőségük találkozni vele, mielőtt Wymack újra az exyre tereli a figyelmüket.
És azzal is szembesültek, mivel állnak szemben ma este. Allison visszatért, de láthatóan alig bírta egyben tartani magát. Neil nem tudta, kibírja-e egyáltalán addig, hogy játszhasson. Ha nem, akkor nekik befellegzett. A Belmonte Egyetem a kerületük egyik legerősebbje volt. Nem voltak olyan rangosak, mint a Breckenridge, de kábé ugyanolyan kemény ellenfelek így, hogy a Rókáknak nélkülözniük kellett Sethet. Ha Allisont is elveszítik, a játéknak előbb vége lesz, mint hogy elkezdődött volna.
Végre kinyílt Wymack irodájának ajtaja. Belépett a csarnokba és intett Allisonnak.
– Menj előre, Allison, Nicky majd utánad viszi a cuccaid.
Az önkéntes hordár vágott egy pofát Wymacknek, de több esze volt annál, mint hogy nyíltan tiltakozzon a megrázott lány előtt. Allison kicsusszant Dan öleléséből, és hátrapillantás nélkül elhagyta a színteret. Nicky megvárta, hogy becsukódjon mögötte az ajtó, csak aztán szólalt meg.
– Most komolyan, kinek az ötlete volt ide hozni? – kérdezte. – Nem kéne itt lennie.
– Felajánlottuk neki, hogy tartson szünetet – felelt Wymack, – de jönni akart.
– Én nem kérdeztem volna – ellenkezett Nicky aggódó pillantást vetve az ajtó felé. – Egyszerűen kihagytam volna, aztán majd utólag bocsánatot kérek. Nem áll készen erre.
Andrew felnevetett.
– Milyen kishitű vagy, Nicky. Ne izgulj! Játszani fog.
Onnan jött a támogatás, ahonnan a legkevésbé várták volna. Anrew csak mosolygott társai hol meghökkent, hol gyanakvó tekintetén. Nem bocsátkozott magyarázkodásba, mitől olyan biztos a dolgában, csak a két oldalán ülő csatárok felé intett.
– Inkább ezek miatt a gyépések miatt kellene aggódnotok.
– Pontosan erről szeretnék beszélni veletek – kezdett bele Wymack a tévé elé állva. – A héten próbáltuk kitalálni Dannel, mit kezdjünk a csatársorunkkal. Ti is tudjátok, hogy most nem tudunk cserét állítani. Kevin játszott már teljes félidőket korábban, de tavaly ősz óta ő sem. Gondolom, te pedig még soha nem próbáltad.
Neil megrázta a fejét válaszképpen, az edző erre bólintott.
– A jelenlegi állapototokban egyikőtök sem volna képes végigjátszani egy teljes meccset. Hétről hétre fel kell tornásznunk titeket odáig.
– Addig is kicsit változtatunk a dolgokon, hogy mozgásban maradjunk.
Wymack Danre és Reneere pillantott, akik még mindig Allison helyén szobroztak, nem társultak Matthez a kanpén.
– A megoldás nem valami szép, de ez a legjobb, amit ki tudtunk ötölni ilyen rövid idő alatt. Figyeljetek!
Írótáblája a házimozin pihent. Most felkapta, lapozott néhányat, és olvasni kezdett.
– A ma esti felállás a következő: az első félidőben Andrew, Matt, Nicky, Allison, Kevin és Neil. A cserék Aaron Nicky helyett, Dan Kevin helyett, és Renee váltja Allisont.
– Várj! – Nicky megütközve bámult Renee-re. – Mi van?
Wymack feltartotta a kezét, hogy elhallgattassa a közbeszólót. – A második félidő kezdői Aaron, Nicky, Allison, Kevin, Dan. Matt váltja Nicky-t, Neil Dant, és Renee megintcsak Allisont.
Elengedte papírjait és felnézett.
– Mondjátok, hogy felfogtátok, mert nem fogom elismételni.
– Ez egy vicc, edzőbá'? – Nickynél beakadt a szalag. – Renee kapus.
– Dan az egyedüli, aki be tud állni csatárnak – vette át a szót Renee, – és Allisonra most egy ideig nem építhetünk. Már beszéltünk erről az edzővel kedden, úgyhogy volt időm átalakítanunk az extra felszerelést. Igaz, középiskola óta nem voltam védő, de megteszek mindent, ami tőlem telik.
– Kérlek, ne vedd zokon, de nem miattad aggódom – pontosított Nicky. – Ha te osztó leszel, ki lesz a kapuban a második félidőben?
Wymack Andrew-ra nézett. Andrew hátranézett a válla fölött, mintha egy harmadik kapust keresne. Nem talált, hát felvont szemöldökkel pillantott vissza az edzőre, majd elgondolkodva simított végig mosolyra görbült száján.
– Az edző tisztában van vele, hogy a gyógyszereim nem tartanak ki addig.
– Igen – erősítette meg az.
– Mit mondasz, mit tegyek?
– Én nem mondom meg, mit tegyél – felelt Wymack. – Megegyeztünk valamiben, és én tartom magam hozzá. Alkut ajánlok. Ugyanazokkal a feltételekkel, mint tavaly. Abby már beszerezte az üveget és betette az elsősegélydobozba. Ahogy lelépsz a pályáról, már a tiéd is. A feladatod, hogy játssz. Hogy hogyan játszol, az már rajtad áll.
– Egy hét alatt nem készülnek fel. Szerinted meddig tartható ez az állapot?
– Ameddig tartod – felelte Wymack. – Menni fog vagy sem?
Andrew felnevetett. – Hát, majd meglátjuk.
Wymack bólintással nyugtázta. – Bárki másnak kérdés?
Nicky nem tágított. – Edzőbá, ez a felosztás őrület!
– Bezony. Sok szerencsét! – Wymack összecsapta a tenyereit, ezzel elvágva minden további vitát. – Mozgás! Kapjátok fel a cuccotokat és tűnés az öltözőmből! Dan, Renee, ha össze tudnátok szedni Allison holmiját, Nicky kiviszi a buszhoz. Matt, te segíts nekem az ütőkkel. Tíz perc múlva indítom a buszt. Aki nincs rajta, itt hagyjuk. Gyerünk, gyerünk, gyerünk!
A csapat szétszéledt, ki-ki a maga felszerelése begyűjtésére indult. Utazásra való sporttáskáik a szekrényeik előtt vártak rájuk. Neil felvette a sajátját és megcsodálta az élénk narancs hímzést az oldalán. A neve és a száma volt az egyik oldalon, egy rókamancsnyom a másikon. Új illata volt.
Épp az utolsó számot ütötte be szekrénye zárján, amikor fém hangja harsant távolabb. Neil felkapta a fejét. Andrew minden különösebb ok nélkül nyitotta-csukta öltözőszekrénye ajtaját. Csak kétszer tudta megcsinálni, mielőtt Kevin elkapta az ajtót. Andrew nem tiltakozott, csak egy mozdulattal kirántotta felszerelését, le a földre.
– Mi a fene van veled? – mordult fel Kevin. – Nem bírsz ki egy egész meccset a gyógyszered nélkül.
Neil örült, hogy végre valaki feltette a kérdést, ami őt is foglalkoztatta. Az elvonási tünetek nem sokkal azután érkeztek, hogy Andrew kihagyott egy dózist. Három fázisa volt: fizikai és pszichikai összeomlás, heves rosszullét, elviselhetetlen sóvárgás. Neil csak futólag találkozott az első két fázissal. Nem tudta, mennyi idő, mire a harmadikhoz érnek, de Matt egyszer azt mondja, addig örüljön, amíg nem kerül rá sor.
Alapvetően az elvonási tünetekkel nem kéne gond legyen, ugyanis Andrew-t három évnyi folyamatos gyógyszerszedésre ítélték a feltételes szabadlábra helyezésért cserébe. Csakhogy Wymack hagyta neki, hogy a meccseket tiszta fejjel játssza. A pálya túl mozgalmas volt, Andrew védőfelszerelése pedig túl vastag ahhoz, hogy bárkinek feltűnhessen, hogy a mániás mosoly elhagyta az arcát. Ha Andrew kibírta az első félidőben, hogy a drog kiürül a szervezetéből, aztán bevehette a gyógyszert a szünetben, az oldalvonalon volt ideje magához térni a játék második felében.
És ő tökélyre fejlesztette a színjátékot. Neilnek fel sem tűnt az egész előző héten. De az csak egy félidő volt, és most egy egész játékot ki kéne húznia. A logikus megoldás az lett volna, ha Andrew begyógyszerezve játszik akár tetszik neki, akár nem, de a dolgok sosem voltak ilyen egyszerűek, ha róla volt szó.
– Nem, valószínűleg nem – Andrew válasza túl vidámnak tűnt egy olyan embertől, aki az este felét piszkosul kellemetlenül fogja tölteni. A fiú lekuporodott és nekikezdett a meze és védőfelszerelése alkotta káosz elrámolásának. – Majd kitalálunk valamit.
– Egyszer már megcsinálta – jegyezte meg Matt.
– Na ja, októberben! – Nicky nem nézett fel pakolás közben, csak vigyorogva mesélte a történetet. – Rájöttünk, hogy az ESZB ki akar vágni az első osztályból, ha továbbra is folyamatosan vesztünk. Az edzőbá csodát várt Andrew-tól, és Andrew megadta. Edzőbának mondania kellett egy számot egy és öt között. Andrew ennyi gólt engedett be, mielőtt lealázta volna az ellenfelet. Asszem az volt minden idők legkirályabb húzása!
Ha a szavaival Andrew ma esti kilátásait próbálta fényesebbnek feltüntetni Kevin szemében, pont az ellenkezőjét érte el. Az ex-bajnok arca elsötétült.
– Szóval megpróbálod – sziszegte összeszorított fogakkal. – Mert az edző megkért.
Andrew átölelte a térdeit, és hátrahajtott fejjel mosolygott fel Kevinre.
– Vigyázz, Kevin. Kilátszik a zöld szemű szörny.
– Nyolc hónapon át ellenkeztél velem. Most nyolc másodperc alatt igent mondasz neki. Miért?
– Jaj, egyszerű – Andrew beletuszkolta felszerelése utolsó darabját is a zsákjába, majd behúzta rajta a cipzárt. A hátára lendítette a csomagot, és felegyenesedett; olyan közel Kevinhez, hogy majdnem hátralökte. – Sokkal viccesebb neked nemet mondani. Ezt akartad nem? Hogy jól szórakozzak. Hát azt csinálom. Te nem?
Apró termete ellenére Andrew hatalmas zajt bírt csapni, ahogy a szekrényének vágódott. Hangos hahotával ütközött a narancsszín fémbe. Neil nem is tudta eldönteni, mi hökkentette meg jobban: Kevin hirtelen agresszív kitörése, vagy a vérfolt, ami egyszer csak megjelent a pólója elején. Neilnek fel sem tűnt, mikor rántott Andrew kést, de valahogy a kezébe került, és most ott lebegett kettejük között. Kevin egy durva szitokszó kíséretében visszavonulót fújt.
– Jézusom, Andrew! – kiáltott Matt. – Kevin, jól vagy?
– Megvagyok – felelte az, és kezével ellenőrizte mellkasán szavai igazságtartalmát. Neil a terem túlvégéből nem láthatott mindent, de a relatíve kevés vérmennyiségből azt tippelte, csak felszínes lehetett a seb. Hosszú volt, de nem komoly. Mindenesetre csípni fog, amikor a nehéz vállvédő hozzáér majd este.
Andrew ellépett az öltözőszekrénytől, és újra belemászott Kevin aurájába. Pengéje élét Kevin mellének nyomta, annak szíve fölött, közben felágaskodott, hogy Kevin arcába tolhassa a képét. Kevin inkább mérgesen bámult vissza, semmint megfélemlítve. Matt megindult feléjük, talán szét akarta választani a harcoló feleket még a második kör előtt. Kevin nem nézett el Andrew-ról, csak intett Mattnek, hogy ne avatkozzon bele. Matt csak akkor torpant meg, amikor már kartávolságba ért. Ott állt, mozdulatlanul, de ugrásra készen, várva hogy bármelyikőjük rossz mozdulatot tegyen.
Ekkor Andrew újra szólásra nyitott a száját.
– Kevin, Kevin... Annyira kiszámítható vagy. Olyan szánalmas. Adok egy tanácsot. Kemény munkádat megjutalmazandó, vagy mi. Mehet? Több sikerélményed lesz, ha olyan dolgok után ácsingózol, amik elérhetőek.
– Ez elérhető – felelt a feszültségről elfúló hangon Kevin. – Csak szemétkedsz.
– Hát, majd meglátjuk. De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek.
Andrew megkerülte csapattársát, a kését pedig a karjába törölte. Bármit is viselt Andrew, egy bizonyos darabot sosem vett le: egy pár, a csuklójától a könyökéig húzódó fekete karvédőt. Azon viccelődtek, hogy akik nem ismerik őket, ennek segítségével tudják megkülönböztetni az ikreket, de Andrew-nak egy ennél jobb oka is volt rá, hogy hordja őket. Júniusban derült rá fény Neil számára, hogy Andrew késhüvelyeket tart a vékony szövet alatt. Amint Andrew megbizonyosodott róla, hogy pengéje tiszta, a kés el is tűnt a szemök elől. Pár másodperc, és már ott sem volt.
– Ez most komoly? – csattant Nicky hangja, miközben felvette a táskáját. – Azt hittem, már hónapokkal ezelőtt berekesztettétek ezt a vitát. Esélyed sincs!
Kevin válasz nélkül elviharzott mellette, és dühödten nekiállt bepakolni a táskájába. Nicky fejcsóválva megindult az ajtó felé. Aaron nem állt meg bámészkodni a csetepaté alatt, úgyhogy Nicky nyomában ő is távozott. Neil várta Kevin újabb kitörését, de az némán fortyogott inkább. Úgy tömködte a zsákba a védőfelszerelést, mintha össze akarná zúzni.
Kevin számára csak az exy létezett. Erre a sportra nevelték, és az egyetlen célja az volt, hogy minden csatárt lekörözzön a pályán. Kíméletlenül hajtotta csapattársait, de magától kétszer annyit követelt. Nem tűrte a bénázást, és csakis a maximumot fogadta el a társaitól.
Amit Kevin a legjobban gyűlölt, az Andrew mélyről jövő közönye volt. Andrew-nak volt a legjobb statisztikája a kapusok között egész északkeleten, és mindez úgy, hogy meg sem erőltette magát. Az ex-bajnok az év nagy részét azzal töltötte, hogy utat találjon Andrew-hoz. Azt akarta, hogy jelentsen számára is valamit az exy; úgy vágyott rá, hogy az iker a lehető legjobbat hozza ki magából, mint az éhező egy falat kenyérre. Andrew tudta ezt, és csak azért sem volt hajlandó behódolni.
Neil átérezte Kevin dühét. Hasonlóan zavarodott volt a nyáron, amikor először látta Andrew-t játszani. Érthetetlen volt számára, hogy lehet, hogy valakit, aki ennyire tehetséges, ennyire nem érdekel az egész. Sajnos a gyógyszer megtorpedózta a tartós figyelemre való képességét, és úgy felcsigázta, hogy nemigen tudott foglalkozni a meccsállással. Talán az elvonási tünetekkel együtt játszani jobb eshetőségnek tűnt, de Neil a nyáron próbált már egy féljózan Andrew-val az exyről beszélgetni: a srác kijelentette, hogy a játék túl unalmas ahhoz, hogy komolyan vegye.
Az egy dolog, ha Andrew pszichés problémái és a gyógyszere teszik alkalmatlanná, hogy odategye magát; de komolyabb ellenkezés nélkül eladta a mai játékát Wymacknek. Neil nem tudta, mire vélje ezt, vagy hogy érezze magát a dolog miatt.
Matt megvárta, míg Kevin egy perccel később kisétált, csak aztán fordult Neilhez.
– Hát ez a mai este remek lesz!
– Mármint rémest akartál mondani – javjtotta ki Neil, berántva a táskáján a zipzárt.
Matt megeresztett egy komor vigyort felé, majd bezárta a szekrényét. Kifelé menet megszorította Neil vállát. – Csak ne agyald túl. Nem lesz jobb, ha az egész utat azzal töltöd, hogy azon rágódsz, amin úgysem változtathatsz.
Neil bólintott, és így szólt: – Matt, segítek én az edzőnek az ütőkkel. Kérdezni akarok tőle valamit.
– Biztos? – így a langaléta. – Akkor kiviszem a te táskád is. Könnyebb, ha nem kell mindkettővel szenvedni.
Neil átnyújtotta nehéz sporttáskáját, és tartotta az ajtót Mattnek. Az balra fordult, célbavette a kijáratot, Neil pedig jobbra indult a csarnokban. Wymack nyitvahagyta a szertárat, már a kocsi is kint állt az ütőkkel. A teteje fel volt hajtva, hogy az edző ellenőrizhesse a fejeket. Neil biztos volt benne, hogy a botok kitűnő állapotnak örvendtek, ugyanis a Rókák minden edzés után karbantartást végeztek rajtuk, de Wymack végignézte az összes fűzőt, megfelelő-e a feszességük.
Az edző felpillantott az érkezésére, de nem firtatta, miért ő jött Matt helyett. Neil sem szólt semmit először, csak belefűzte az ujjait saját ütője húrjai közé. Mindkettőt vinni tervezte ma este – a biztonság kedvéért. A botokat keményre tervezték, hogy erőt kölcsönözzenek a dobásaiknak és bírják az ütközéseket is. De még a legerősebb ütő is összetörne kellően nagy nyomás alatt. Neil nem akarta hét órára az otthonától azon kapni magát, hogy nincs mivel játszania.
– Vigyázz a mancsoddal – szólt rá az edző.
Neil elvette a kezét, hogy Wymack rácsukhassa a tartóra a tetejét. Műanyag fülek kattanásai jelezték sikerét. Wymack megrázta kicsit a tárolót, hogy megbizonyosodjon, egyik sem nyílik magától, majd intett Neilnek, hogy övé a kocsi eleje. Neil megfogta a mutatott fogantyút, de még nem mozdult. Tétovázott, kereste a szavakat a kérdéséhez. Azt hitte, Wymack sürgeti majd, hiszen időre kell menniük, de nem történt ilyen.
– Nem hittem, hogy Andrew beadja a derekát. – kezdte Neil. – Nem olyannak tűnik, mint akit meg lehetne vesztegetni.
– Nem olyan – felelt a másik. – Ha ingyen kértem volna tőle, akkor is megtette volna. Azért kap érte valamit, mert tudom, mibe fog neki kerülni, hogy játsszon értünk ma este.
– De miért? – értetlenkedett Neil. – Maga mitől olyan különleges?
Wymack felvonta a szemöldökét. – Nem vagyok az.
– Nem értem.
– Talán észrevetted, hogy mi mindent megengedek ennek a csapatnak – magyarázta az edző. – Tudom, kiket vettem be és azt is, hogy néhányuk eleve hendikeppel indul a lelki egyensúlya megőrzésében.
Amíg senkinek nem esik baja, senkit nem kapnak el és mindenkinek van annyi esze, hogy ne hozza a zűrjeit a pályámra, nem érdekel, mit csináltok a szabadidőtökben. Semmi közöm hozzá, mert nem akarom, hogy közöm legyen.
Wymack a császármorzsa partira gondolt, az Andrew-tól származó drogokra és alkoholra Columbiában. Neil még nem döntötte el, mi lepte meg jobban: hogy az edző tudta, hogy mit művelt a védelmi vonala, vagy hogy szemet hunyt felette. Wymack tétlensége nem jelentette, hogy helyesli a dolgot, de az ő pozíciójában még ilyen közvetett módon sem nézhette volna el nekik. Más még azt gondolná, ez az edző felelőtlenségének bizonyítéka. Talán így is volt, de Neil tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Egyesek állították, hogy Wymack a hírverés okán toborzott hátrányos helyzetű sportolókat. Mások szerint reménytelenül idealista volt. A tehetséges szerencsétlenek felfedezése, hogy új esélyt adjunk nekik és ezzel megváltoztassuk az életüket elméletben nagyon szép cél volt; a gyakorlatban viszont katasztrófa. Igazság szerint Wymack azért szedte össze őket, mert elsőkézből tapasztalta, mekkora szükségük van második esélyre. Azért nézett másfelé ilyenkor, mert tudta, milyen fontos nekik ez a túléléshez.
– Andrew tudja, hogy maga tudja? – kérdezte Neil.
– Hát persze.
Érdekes. Andrew tudatában volt, hogy Wymack rövidebbre is foghatná a pórázt rajta és mégsem teszi, így ha az edzőnek szüksége volt rá, ő összekapta magát. Neil ezen elgondolkodott, majd újabb kérdést tett fel.
– Szóval ez tisztelet vagy óvatosság?
– Maradjunk az utóbbinál – Wymack nem ringatta magukat hiú ábrándokba. – Andrew körülbelül annyira kedvel engem, mint te magad.
A hangján nem érződött vádaskodás, Neil arca mégis megrezzent.
– Sajnálom.
– Menet közben is tudsz sajnálkozni. Elkésünk.
Végigtolták az ütőtartót a folyosón a kijáratig. Neil még tett egy kitérőt a társalgóba, hogy összeszedje a hátizsákját, Wymack pedig lekapcsolta a villanyokat, ahogy mentek kifelé. Ott még megvárták, hogy a kapu zárja biztosan kattanjon. Elég nehézkes volt felszenvedni a buszra a tárolót, mivel oldalra döntve fért csak be. Szerencsére úgy volt kialakítva, hogy az ütők ne súrolják végig a csomagtartó fémpadlóját. Wymack egy erőteljes lendülettel bevágta a rakodótér ajtaját, majd felkapaszkodott Neil után a buszra, és ellenőrizte a létszámot.
Mindenki a helyén volt. Abby foglalta el az első sort, mögötte Dan és Matt párosa ült. Allison és Renee alkották a harmadik sort egymás társaságát választva, pedig bőven lett volna hely szétszóródni. Mivel a felsősök kettesével ültek, négy pár ülés is kimaradt köztük és Andrew bandája között.
A csapattársaikkal ellentétben Andrew-ék egyesével ültek a sorokban. Maga a szörny a legutolsóban, előtte közvetlenül Kevinel. Nicky legutóbb Kevin előtt foglalt helyett, de most ő és Aaron eggyel előrébb kerültek, kihagyva egy üres helyet. Neilnek nem kellett feltennie a kérdést, miért is. Ledobta a hátizsákját a harmadik sorba és becsusszant az ülésre. Bőr nyikordult, ahogy Nicky megfordult és háttámlája fölött Neilre vigyorgott.
– Már azt hittem, elvesztél.
– Nem – felelte tömören Neil. – Csak még ellenőriztem valamit.
Wymack befejezte a számlálást és bepattant a vezetőülésbe. A motor életrekelt, az ajtók becsapódtak. Pár perccel később már úton is voltak. Neil az ablakon át leste, ahogy a kampusz eltűnik a szemük elől.
Ha már tűkön ülsz, mi lett a meccs vége, lapozz!
