TFC 13. fejezet

Az exy önjelölt királya puszival köszöntötte Kathyt. Bármit is mondott a műsorvezető és Riko egymásnak, az elveszett a közönség okozta zsivajban, de Kathy vigyorgott, amikor elváltak. A japán srác egyedül tette meg a pár lépést Kevin kanapéjáig, és fölé magasodott. Ugyan mosolygott, de sem Kevin, sem Neil nem volt olyan ostoba, hogy azt higgye, örül. Csak úgy sugárzott a gyilkos vágy a szeméből.

Az az ellenérzés, amit Neil Kevinnel szemben érzett, amiért rákényszerítette, hogy eljöjjön a műsorba, most semmivé foszlott. Nem tudott haragudni, mikor itt volt Riko, aki Kevin számára olyan, mint Neilnek az apja. A kicsinyes düh nem érhetett fel a teljes terrorral.

Csak miután a közönség elcsendesedett, akkor szólalt meg a bajnok:

– Kevin. Olyan rég találkoztunk.

Dulakodás hangjai szűrődtek fel a közönségből. Neil nem akarta levenni a tekintetét Rikóról, de ösztönösen odanézett, ahonnan a csattanást hallotta. Renee oldalról Andrew ölében ült, s egyik lábát a padlón tartotta, hogy Andrew ne tudja lelökni. A lány befogta Andrew száját, miközben mind a ketten felfelé néztek a színpadra. Matt két kézzel kapaszkodott Andrew egyik csuklójába, Wymack pedig a másikba. A Rókák arcán a horror és a düh különböző változatai voltak megfigyelhetőek.

Riko megmozdult, és Neil elfeledkezett a csapatról, helyette dühösen méregette a másikat. Riko persze teljesen semmibe vette, Kevin felé nyújtotta a kezét. Áldozata pár pillanatig mozdulatlanul nézte, majd belecsúsztatta a saját kezét Rikóéba, és hagyta, hogy volt csapattársa talpra segítse. A közönség tapsolt, ahogy Riko megölelte Kevint – nyilván azt nem vették észre, a Róka milyen lassan viszonozta az ölelést.

A japán elengedte őt, és kartávolságra tolta magától.
– Azt hiszem összementél, mióta utoljára találkoztunk. Hát éheztetnek odalent? Pedig úgy hallottam, a déli ételek nagyon laktatóak.

– Biztos lemozgom a pályán.

– Minő meglepetés!

Volt némi éle a hangjának, de Kathy mosolyogva intett feléjük.
– Igazi csoda. Nézzék meg jól őket, emberek! Az aranypáros visszatért, de életükben most először ellenfelekként. Riko, Kevin, a szívünk mélyéről köszönjük, hogy toleráljátok a szakadatlan fanatizmusunkat.

A nő a kezével intett nekik, hogy foglaljanak helyet. Riko elhátrált Kevintől, és a másik kanapén foglalt helyet. A csatár visszazuhant a kanapéra, de mivel minden figyelmét Riko kötötte le, nem figyelt, hova ül. Olyan közel került Neilhez, hogy a combjaik összeértek, így Neil érezte, mennyire remeg.

Kathy Rikóra nézett: – Azok alapján, amiket Kevin mondott, jó ideje nem beszéltetek. Így van?

– Igen – válaszolta amaz. – Meglepettnek tűnsz.

– Hát, igen – hangzott a felelet. – Nem gondoltam volna, hogy ti ketten eltávolodhattok.

– Egy évvel ezelőtt lehetetlen lett volna – mondta Riko. – De meg kell értened, hogy érzelmileg milyen megterhelő volt számunkra a december. Kevin szenvedte el a sérülést, de mi mind vele szenvedtünk. Közülünk néhányan, engem is beleértve, nem tudtuk elviselni a valóságot, amit ez a baleset jelentett. Kevinnel az Evermore-ban nőttünk fel. A csapat és a csapatmunka köré építettük fel az életünket. Nem tudtam elhinni, hogy elveszítettük. Nem tudtam elfogadni, hogy minden összeomlott. Ahogy ő sem, és ezért eltávolodtunk.

– De kilenc hónapra?

Kathy Kevinre nézett, ezért ő válaszolt, de a szavai elvesztették a könnyedségüket: – Talán elkerülhetetlen volt. Az exy volt az életünk középpontja, Kathy. Megmutattuk nektek, milyenek vagyunk a legjobb formánkban, de azt nem, hogy ezért mit áldoztunk fel. A három csapattal, az egyetemi órákkal és a nyilvánosság okozta nyomással való zsonglőrködés felőrölt minket, de nem voltunk hajlandóak beletörődni. Nem akartuk elfogadni, hogy nekünk is vannak határaink.

Kathy bólintott.

– El sem tudom képzelni azt a nyomást és stresszt. Azt hiszem, hogy érthető, hogy ez nyomot hagyott a barátságotokon.

– Néha mi is emberek vagyunk – mondta Riko –, és ezért előfordulhat, hogy nem értünk egyet. Nem igaz, Kevin?

– Egy család sem tökéletes – értett egyet Kevin csöndesen.

Kathy együttérzően bólogatott. – Azért azt el kell mondanom, mennyire ijesztő volt, amikor ti ketten eltűntetek. Az volt az utolsó dolog, amit hallottunk, hogy elmentetek síelni, hogy megünnepeljétek a félév végét, aztán senki nem látott titeket egy hónapig. A legrosszabbtól tartottam, de nem is igazán tudtam, mi a legrosszabb, míg Wymack edző be nem jelentette a híreket.

– A legrosszabb az volt, hogy mindenünk megvolt, aztán mindent elvesztettünk – mondta Riko. – Tavaly aláírtunk a profikkal, úgyhogy már csak egy célunk volt: a legjobbakkal játszani a nyári olimpián. Tudtuk, hogy meg fog történni, hogy csak idő kérdése; ilyen közel voltunk ahhoz, hogy az életünk erőfeszítései és áldozatai megtérüljenek. Aztán Kevin eltörte a kezét.

– Minden megváltozott – mondta Kevin olyan halkan, hogy ha nem lett volna rajta mikrofon, senki nem hallotta volna. – Nem voltunk készek szembenézni vele. Egyszerűbb volt hátat fordítani neki és elsétálni. Nem túl bölcs dolog – pillantott Rikóra –, de egyszerűbb.

– Szívet tépő – mondta szomorúan Kathy. Kevin a poharára nézett, és csendben maradt. Kathy végre észbe kapott, hogy ez a beszélgetés nem arra halad, amerre ő szeretné. Hogy Kevinnek időt adjon összeszedni magát, Rikóhoz fordult: – De nézz csak rá most! Hát nem fantasztikus, milyen messzire jutott idén?

– Nem tudom, hogy az-e – kezdte Riko –, de ezt úgy mondom, mint a testvére és a legjobb barátja. Te is láttad tegnap, Kathy. Attól félek, hogy a vágyálmai és a fanatizmusa miatt újra meg fog sérülni. Vajon másodszor is talpra tud állni, mentálisan és fizikailag?

Riko aggódó hangja ellenére Neil nagyon is tisztában volt azzal, hogy ezzel a megjegyzéssel a kést forgatja Kevinben. Minden, amit Riko mondott arra lett kiélezve, hogy Kevint bántsa, és nagyon jól működött a dolog. Nem Neilnél volt a szó, de úgy döntött, eleget hallott. A vérmérséklete nem bírta tovább elviselni ennek a szörnyetegnek a kegyetlenségét.

– Azt hittem, a barátoknak az a fő feladata, hogy bátorítsák egymást – mondta, mielőtt Kathy válaszolhatott volna Rikónak. – Az, hogy most támogatod, a legkevesebb, amit megtehetsz azok után, hogy múlt télen magára hagytad.

A nézők közül páran megpróbálták Neilt kifütyülni, de Matt és Dan hangosan ujjongott, hogy kiegyenlítse az erőviszonyokat.

– Ó, bocsánat a modortalanságomért – címezte Kathy Neil számára. – Nem feledkeztem el rólad, csak elterelték a figyelmemet. Hadd mutassalak be titeket egymásnak, bár nem hiszem, hogy bármelyikőtöknek is szüksége lenne rá. Riko, Neil. Neil, Riko. Kevin múltja és jelene, vagy mondjam inkább azt, hogy múltja és jövője?

Riko végre Neilre nézett.
– Hogy válaszoljak a vádaskodásra: Kevin és az én kapcsolatom egyedi, és nem várom el, hogy ezt megértsd. Ne próbáld ránk erőltetni a barátságról alkotott jelentéktelen ötleteidet!

– Egyedi volt – hangsúlyozta Neil. – Volt. Szinte biztos vagyok abban, hogy a kapcsolatotok kimúlt, mikor már nem tudott lépést tartani a csapatoddal.

– Kevin választotta, hogy elhagyja az Edgar Allant – ellenkezett Riko. – Meggyászoltuk a távollétét, de örültünk, mikor hallottuk, hogy edzői állást kapott.

– De annak már nem örültök, hogy újra játszik. Vagy nem ezért jöttetek át a mi kerületünkbe? Nem hiszitek, hogy a pályán kéne lennie, ezért minden ponton megpróbáljátok aláásni. Elrontjátok a visszajövetelének az esélyeit, és arra kényszerítitek, hogy szemtanúja legyen a volt csapata legújabb győzelmének. Beletörlitek a képébe mindazt, amit elveszített, és innen úgy tűnik, nagyon is élvezitek a dolgot.

– Csak egyszer kérlek meg, hogy vegyél vissza az ellenségeskedésből.

– Nem tudok – felelte Neil. – Van egy kis hozzáállás-problémám.

Riko mosolyával jeget lehetett volna vágni: – Kicsi?

Kathy közbevágott, mielőtt eldurvulhattak volna a dolgok.
– Neil fölvetett egy problémát, amit én is szeretnék megvitatni. A kerületcsere előzmény nélküli lépés. Az Edgar Allan részéről még meglepőbb. Sem az edző, sem az Exy Szabályok Bizottsága nem adott elfogadható magyarázatot rá, és szerintem Neil közel jár a valósághoz, amikor azt mondja, Kevin volt az oka.

– Kevin csak kis szerepet játszott a döntésünkben, és nem olyan okból, mint amit a fiú állít – válaszolta Riko. – Nem könnyen hoztuk meg ezt a döntést, és elég sok kritikát is kaptunk érte. Az északiak azt mondták, azért váltunk, hogy bebiztosítsuk az első helyünket, mintha legalábbis lett volna esélyük legyőzni minket. A déliek meg nem tartják fairnek, hogy velünk kell szembenézniük. Mi vagyunk a nemzet legjobb csapata, és a délkeleti kerület... kritikán aluli, szépen mondva is. Az igazat megvallva az ottani csapatok katasztrofálisak. Azt reméljük, a csere hatására megváltozik a helyzet. Azért vagyunk itt, hogy inspiráljuk a délieket.

– Azt akarjátok csinálni a déliek számára, amit Kevin tesz a Rókákért – vonta le a következtetést Kathy.

– Igen, de jelentősen könnyebb dolgunk lesz, ha Kevin együttműködik – mondta Riko.

– Hogyhogy?

– Kevin nem tud és nem fog velünk többé játszani. Ezt tudja ő is, ezért nem jött vissza hozzánk tavasszal. Bármennyire is kedveljük, nem tekinthetünk el a pályán mutatott alkalmatlanságától, és ő túlzottan tiszteli a Hollókat ahhoz, hogy lerontsa az esélyeinket. De ez nem azt jelenti, hogy az Evermore nem az otthona többé. A Rókákkal való munkája igazolta, hogy jól boldogulna a személyzetünkben. Azt szeretnénk, ha ő lenne az egyik edzőnk.

– Elég nehéz döntésnek tűnik, Kevin – jegyezte meg Kathy. – Be kell valljam, mindkét ötlet tetszik. De bármennyire is szeretem nézni a Rókák fejlődését, egyszerűen összeszorul a szívem, ha csak arra gondolok, hogy nem az Edgar Allanben vagy.

– Nem akarjátok igazán, hogy visszamenjen, ugye? Nem hiszem el – hüledezett Neil.

– Semmi közöd hozzá – válaszolta Riko.

– Ne légy ennyire önző! – válaszolta Neil, aminek hallatán Kathy hangja teljesen elakadt. Kevin megcsípte Neil karját, hogy figyelmeztesse, de Neil lerázta a kezét.

– Ha Kevin álma az volt, hogy a legjobb legyen a pályán, milyen jogon akarod ezt elvenni tőle? Miért várnád el, hogy kevesebbel is beérje? A Rókáknál van esélye játszani, míg ti a pálya szélére utasítanátok. Semmi oka nincs arra, hogy visszasomfordáljon.

– A Palmettóban semmire sem megy a tehetségével.

– Mégis jobb, mint az Edgar Allan volt – mondta Neil. Valaki a közönség soraiban felnevetett, nyilván szórakoztatta Kathy nagyszájú vendége. – Első lett a csapatotok? Nagyszerű, gratulálok. Jó eredményt sokkal nehezebb elérni, ha lentről kell indulnod érte. Kevin pont ezt csinálja most. Teljesen új iskolák ellen játszik, ráadásul a gyengébbik kezével. És amikor már profin használja – és hidd el, így lesz –, jobb lesz, mint amilyenné nálatok valaha válhatott volna.

– Tudod, miért? – folytatta Neil Rikónak címezve, de nem adta meg neki a lehetőséget, hogy válaszoljon is. – Nem csak a tehetsége miatt. Hanem azért, mert velünk van. Csak tíz Rókánk van idén. Azaz csak egy cserénk van minden pozícióra. Gondold végig! Tegnap este Breckenridge-dzsel játszottunk. Nekik huszonhét emberük van. Mindenki beleadhat mindent, hiszen egy rakat cseréjük van. Nekünk nem. Nekünk ki kell tartani.

– De nem tartottatok ki – mondta Riko a Rókák tapsát túlharsogva. – Veszítettetek. Nevetség tárgya vagytok az NCAA-ben. Egy csürhe vagytok a csapatmunka koncepciója nélkül.

– Szerencsédre. Ha egységesek lennénk, esélyetek sem lenne ellenünk.

– Nem hiszem, és a megalapozatlan arroganciád sértő mindenki számára, aki bejutott a profik közé. Mindenki tudja, hogy az egyetlen oka, hogy Palmetto bekerült ebbe az osztályba, az az edzőtök.

– Vicces, mert szerintem az Edgar Allan is pont így jutott be.

– Ezerszeresen megdolgoztunk ezért a kiváltságért. Ti csak sajnálatra és megvetésre vagytok érdemesek, ami közül egyiket sem kéne eltűrni a sportban. Egy ilyen tapasztalatlan senkinek, mint te nem lenne szabad véleményt nyilvánítani.

– Nem érdekel. Mondok még valamit – folytatta Neil. – Nem hiszem, hogy az egészsége miatt akarod, hogy Kevin kihagyja a meccseket. Azt hiszem, tudod, hogy katasztrofális lesz ez az évad a hírneved számára. Te és Kevin mindig egymás árnyékában játszottatok. Mindig ott voltatok egymásnak. És most először ellenfelekként kell szembenéznetek a pályán, és végre mindenki megtudja, ki is a jobb. Meg fogják tudni, mennyire éretlen lépés is volt ez – mondta Neil, majd kezével az arca felé intett, hogy jelezze, Kevin és Neil tetoválásaira gondol. – Azt hiszem, félsz.

Riko mosolya a poklot is be tudta volna fagyasztani, olyan hideg volt.

– Nem félek Kevintől. Ismerem.

– Csalódni fogsz. És ez erősen megfekszi majd a gyomrod – jósolta Neil.

– Ez szinte kihívásnak hangzik – vágott közbe Kathy, miközben egy gyors pillantást vetett kettejükre. – Hét hét van hátra a meccsetekig, és én személy szerint már a perceket számolom vissza. Olyan sok mindent érdemes várni idén, de van egy kérdés, amit nem odázhatunk el: narancssárga vagy fekete, Kevin? Melyik színben látod a jövődet?

Kevin olyan erősen szorította Neil karját, hogy teljesen elvágta a keringést benne.

– Már mondtam – válaszolta Kevin anélkül, hogy Rikóra nézett volna. – Szeretnék a Palmettónál maradni, amíg szívesen látnak.

A Rókák üdvrivalgással reagáltak erre a bejelentésre, és a közönség többi része is hamar csatlakozott hozzájuk. A csatárok közötti feszültség rabul ejtette a tömeget is, ami most hirtelen egy kezelhetetlen hullámként szabadult fel. Kathy meg sem próbálta irányítani a helyzetet, csak a kamerákra mutatott. Neil alig hallotta, hogy Kathy bejelentette az exyvel foglalkozó rész végét, majd áttértek a reklámokra. A színpad szélén égő lámpa elaludt, ezzel jelezte, hogy már nincsenek adásban. Kathy letakarta a blúzára tűzött mikrofont és a vendégeire nézett:

– Fiúk, feldobtátok a napomat – vigyorgott rájuk. Mindhárman talpra álltak, és egyenként kezet fogtak Kathyvel. – Megtarthatjátok a ruhákat. Vannak frissítők hátul, és van hely az első sorokban, hogy megnézhessétek a műsor többi részét.

– Köszönjük – mondta Kevin.

Neilnek esze ágában sem volt tovább maradni. Oldalra pillantott a tömegre. Wymack egyértelmű jelzésként húzta el a kezét a nyaka előtt, majd a hüvelykujjával a válla mögé mutatott. Neil remélte, hogy jól értelmezi a "húzzunk innen a vérbe" üzenetet. Áthajolt Kevin előtt, és az asztalra tette a vizét. Kevin nem úgy nézett ki, mint aki hamarosan magától meg fog tudni mozdulni, így Neil fizikailag beékelődött közé és Riko közé, és a kijárat felé lökte a csapattársát. Riko követte őket le a színpadról, és egészen addig kulturáltan viselkedett, míg el nem értek a folyosóra. A munkatársak, akik eddig elrejtve várakoztak, most kiözönlöttek, és körülvették Kathyt. Neil reménykedett benne, hogy legalább egyikük ott marad a közelükben, hogy elterelje Riko figyelmét, de úgy tűnt, a reklámszünet rövidsége miatti időnyomás erősebb volt, mint az autogramszerzés vágya.

Neil rühellte, hogy Riko a háta mögött jött. Nem ok nélkül: amint szembefordult vele, Riko a vállainál fogva a falhoz kente. Teljesen lemerevedett, ahogy egymás szemébe meredtek – ennek főleg Riko halálos pillantása volt az oka, és nem az ujjai, amik úgy szorították Neil vállát, hogy biztos volt benne, nyomot fognak hagyni. Riko pillantása pont olyan volt, mint az apjáé: mikor Neilre nézett, csak a húst látta, és már azon agyalt, hogyan véreztethetné ki.

– Nem vagyok lenyűgözve, Kevin. Mielőbb meg kéne szabadulnod tőle.

– Láttad a tegnapi meccsünket – felelte a megszólított. – Van benne lehetőség.

– Lehetőség – ismételte Riko, majd újra a falhoz lökte Neilt, és Kevin felé fordult. Az sápadtan és megfeszülve bámult vissza rá.

– Azt mondtad, a kapusban is van lehetőség, aztán használhatatlannak nyilvánítottad, amint felajánlottam neked. Ezt is pont olyan hamar meg fogod unni. Hidd el!

Kevin összepréselte az ajkait, és elkapta a pillantását, amire Riko undorodó morgással reagált. Valamit mondott is, de olyan nyelven, amit Neil nem értett, bár japánnak tippelt. Bármi is volt, dühösnek hangzott. Kevin megrándult, és tétova választ adott. Riko Kevin felé bökött az ujjával, és vádaskodva darálta tovább a mondanivalóját, közben mind jobban belelovallva magát. Neil tehetetlenül nézte, ahogy Kevin egyre jobban összehúzza magát a testvére – nem, a tulajdonosa – dühének súlyától, és szépen búcsút intett a túlélési ösztöneinek. Megragadta Riko ingét, és hátralökte a fiút.

– Hagyd már békén! – üvöltötte.

Riko olyan sötét tekintetet vetett rá, ami szinte felismerhetetlenné változtatta az arcát. Neil felé nyúlt, de Kevin megragadta a karját, hogy megállítsa. Riko azzal a lendülettel Kevin arcába vágta a könyökét. Neil azonnal elhátrált, de csak korlátos mennyiségű hely állt a rendelkezésére, hacsak nem akart újra a színpadon kikötni. Megbotlott a kábelekben, de ebben a percben megjelent előtte Andrew.

– Riko – tárta szét a karjait, mintha meg akarná ölelni a másikat. – Rég találkoztunk.

Riko hátrált egy keveset meglepetésében, majd egy fokkal visszafogottabb arckifejezést próbált magára erőltetni. Ebbéli igyekezetét gyorsan feladta, mihelyt tudatosult benne, ki a jövevény.

– Épp rólad beszéltünk – jegyezte meg Riko.

– Az ökleitekkel a szátok helyett, ahogy látom – felelt Andrew. – Ne nyúlj a dolgaimhoz, Riko! Nem osztozom.

Hátrapillantás nélkül nyúlt oda, és lökött egyet Neil vállán. Az vette a lapot, és óvatosan megkerülte Andrew és Riko párosát. Attól tartott, Riko megállítja majd, de a másik minden idegszálával Andrew-ra koncentrált. Neil megragadta Kevin karját, és magával rángatta, kijáratot keresve. Majdnem el is jutottak odáig, amikor a csapat többi része beérte őket. Abby futólépésben tette meg a maradék utat Kevinig, hogy aztán egy hatalmas öleléssel csapódjon a fiúba. Kevin erősen kapaszkodott a nőbe, miközben a többi játékos tanácstalanul álldogálva vette körbe őket.

– Te tényleg elmeroggyant vagy, vagy mi? – szegezte a kérdést Wymack Neilnek. – Lehet, Palmettóban mégis nagyobb biztonságban lettél volna.

– Hagyd békén, David! – motyogta Abby Kevin vállába.

– Amikor azt mondtam, Abby és én gondoskodunk róla, az nem azt jelentette, hogy nemzetközi tévéadásban kéne belekötnöd Rikóba. Ezt előre le kellett volna betűznöm neked?

– Valószínűleg – felelte Neil.

– Nincs gáz, edzőbá – mondta Andrew, ahogy odaért a bandához. Ujjai végigsiklottak Neil hátán olyan finoman, hogy az újonc libabőrös lett, de Andrew nem lassított le, míg Kevinhez nem ért. Abby karjára tette a kezét, így jelezte neki, hogy örülne, ha leválna a tulajdonáról. – Kevin, indulunk. Azonnal, oké?

Kevin elengedte Abbyt, Andrew pedig a parkolóig vezette a fiút.

– Edzőbá hülyeségnek titulálta, de szerintem van vér a pucádban. Nem hittem, hogy ennyire bevállalós vagy – mondta Matt, miközben úgy méricskélte Neilt, mint aki azon tűnődik, hogyhogy nem vette ezt észre a nyáron. – Azt hittem, a csöndes típusba tartozol.

– Ha Neil csöndes lenne, Andrew nem vitte volna Columbiába – mutatott rá Renee.

– Igaz – látta be Matt.

Neil egyikről a másikra nézett, de nem tudta értelmezni az elhangzottakat, így Renee elmagyarázta: – Andrew arra használja az üdvözlőbulijait, hogy felmérje és megszüntesse a fenyegetéseket. Nem mindenkit visz el.

– Téged elvitt – értette meg Neil hirtelen.

– Mindhármunkat – jelezte Renee magára, Danre és Mattre mutatva. – Senki mást nem, míg meg nem jöttél.

– Indulás – adta ki az ukázt Wymack. – A kolinál kiraklak titeket, aztán a nap további részét ivással tervezem tölteni. Majd holnap végzünk kárfelmérést.

A busznál beérték Andrew-ékat. Wymack kinyitotta az ajtókat, és miután beözönlöttek a buszba, az edző azonnal rátaposott a gázra.

Neil a visszaúton végig az ablakon bámult ki, és próbálta kitalálni, milyen következményei lesznek a tettének. Tudta, hogy a csapattársaival folytatott értelmetlen beszélgetés jobb lenne, mint a saját sötét gondolatai, de nem volt hangulata a jópofizáshoz. Túl feszült volt hozzá. Szerencsére Renee hamar kapcsolt, és az első pár sikertelen kísérlete után békénhagyta Neilt.

Csaknem félúton voltak már hazafelé, mikor Andrew-nak újra be kellett vennie a gyógyszerét. Abby hátrament hozzájuk, hogy megbizonoyosodjon róla, tényleg lenyelte-e. Neil félig-meddig azt várta, Andrew ellen fog állni azok után, ami Kathynél történt, de a szőke meglepően kezesen viselkedett.

Csak tankolni álltak meg, így elég jó időben hazaértek. Neil olyannyira megkönnyebbült Palmetto látványától, hogy az szinte már fájt. Wymack üresben járatta a motort a Rókavár mögött, miközben nézte, ahogy a csapata lekászálódik a buszról. Szótlanul várt Andrew közeledtéig, akit a kezével állított meg.

– Légy eszednél!

Andrew csak legyintett: – Tudom, tudom.

Neilnek lövése sem volt arról, hogy Wymack tényleg bízott-e Andrew-ban, de az edző csak bólintott és az útjára engedte a játékost. Andrew kettesével szedte a lépcsőket lefelé, és ugyanezzel a sebességgel vette célba a kolit. Wymack megvárta, míg mindannyian beértek az épületbe, csak azután hagyta ott őket. A fiatalok felmásztak a harmadik emeletre, de Dan Andrew-ék szobaajtaja előtt állt meg.

– Figyu – kezdte, miközben Andrew kinyitotta az ajtaját – ebédeljünk együtt, mint egy rendes csapat. Nem kell a ma reggelről beszélgetnünk, ha nem akarsz.

Andrew úgy csinált, mint aki gondolkodik a dolgon: – Nem.

Kinyitotta az ajtót, majd félreállt, és jelentőségteljesen Kevinre nézett, aki engedelmesen megindult befelé.

– Ne aggódj, Kevin! Majd együtt megoldjuk – próbálta megnyugtatni Dan.

Kevin visszanézett a lányra, de nem volt ideje válaszolni. Andrew a hátára tette ugyanis a kezét, és egy erőteljes mozdulattal besegítette a szobába. Dan mérgesen szuggerálta Andrew-t, miközben Aaron és Nicky is bevonultak a lakrészbe. A szörny a lányra vigyorgott, majd becsapta az ajtót az orra előtt.

– Seggfej – morogta Matt.

– Zaklatottak – magyarázta Renee. – Nem tudtak segíteni neki.

– Nem is kellett – kontrázott Matt. – Neil intézkedett helyettük.

Bementek a fiúk szobájába, ahol a kanapén összegabalyodott Seth és Allison látványa fogadta őket. Valami film ment a háttérben, és még volt rajtuk ruha, igaz, alig. Egyiküket sem izgatta különösebben, hogy a többiek rájuk törtek. A csapatot sem hatotta meg nagyon a dolog, mintha ez mindennapos jelenség lett volna, Neil azonban zavartan félrenézett. Allison mindössze annyit tett, hogy az egyik díszpárnát az ölébe vette, ezzel takarta el a rajta lévő rózsaszín tangát.

– Nagyon kicsípte magát – bökött Neilre.

– Kathy meglepetésvendége volt – magyarázta Dan. – Kathynek a friss hír kellett, Kevin pedig a hírverésért csinálta. Felvettétek?

– Nem néztem meg. Volt jobb dolgunk is.

– Tévedsz – felelte Matt.

Dan oldalba könyökölte a srácot. – Azt most lőjétek ki egy kicsit! Beszélnünk kell. Valami elbaszódott ma reggel.

– Rókák vagyunk. Valami mindig elbaszódik – mondta Seth, de azért kibányászta a távirányítót a kanapé párnái közül, és kikapcsolta a tévét.

Dan rögtön a lényegre tért. – Riko is ott volt.

Seth egy pillanatig tátott szájjal bámult rá, majd nevetésben tört ki. – A felvételen, vagy mi?

– Kathy pár méterre ültette le őket Kevinnel egymástól, és arról faggatta őket, miért váltak el – folytatta Matt.

Seth arrébb lökött egy párnát: – El kellett volna mennem. Nagyon kiakadt? Tuti totál kivolt.

– Seth, pofa be! – rótta meg Dan. – Ez nem vicces.

– Egész jól bírta, miután Neil kiosztotta Rikót – folytatta a sztorit Matt. – Elég nagy szája van. Sikerült úgy beállítani a dolgokat, hogy Riko az önző barom, aki azonnal átlép a barátain, amint erre alkalom adódik. Szerintem meg kéne néznetek a felvételt később.

Seth kétkedő pillantásokat vetett Matt felé, míg Allison felhúzott szemöldökkel Neilt faggatta. – Mit mondott a szörny?

– Kábé a szemöldökéig be volt drogozva – válaszolta Dan. – Abby ellenőrizte, hogy hazafelé is bevegye az adagját, de javaslom, kerüljétek el a hétvége további részében.

– Szóval csak a szokásos – kommentálta Seth.

Renee kivárta az egy perces csendet, majd mikor úgy tűnt, lezárták a nehezebb témákat, felvetette. – Más is akar ebédelni? Mindjárt éhen halok.

Rendeltek pár pizzát. Míg vártak, Allison és Seth felöltözött, Neil pedig a hálószobájának rejtekében szabadult meg a fellépéskor viselt ruháitól. A fiókja mélyére süllyesztette őket, a mindennapokban hasznosabb ruhái alá. Helyettük egy agyonhasznált farmert és egy túl nagy pólót húzott magára. A csapat pár óráig elszórakoztatta magát a kajával és a filmezéssel. Utána a közelgő évad felé terelődött a beszélgetés. A felsőbbévesek legalább olyan lelkesen beszéltek a Hollókról, mint Neil. Allison nem sokáig bírta a temetői hangulatot, a bankettre terelte a szót.

– Holnap elmehetnénk vásárolni – vetette fel Allison – Biztos csomó ideig tart majd, míg megtalálom a tökéletes ruhát. Ti pedig – folytatta Mattre és Seth-re bökve – azt a feladatot kapjátok, hogy valami normális cuccot találjatok Neilnek. Láttam már a teljes ruhatárát, és nem bízom benne, hogy képes értelmesen felöltözni egyedül.

– Vagy egyszerűen csak nem megyek – dobta be az ötletet Neil.

– Muszáj jönnöd. Csapatesemény – válaszolta Dan.

Kopogtak, és mivel Dan volt a legközelebb az ajtóhoz, ő nyitotta ki azt. Nicky várakozott a folyosón mosolyogva, de szemmel láthatóan feszülten.

– Mennyire gázos a helyzet? – kérdezte Dan.

Nicky összerezzenve válaszolt. – A szépfiúd tudja, hogy kell ablakot cserélni?

Matt hátrafordult a válla fölött, hogy szemrevételezze a szobájukban lévő példányt. – Megpróbálhatom, de tuti nem megyek a közelébe ma este.

– A holnap is oké – mondta Nicky. – Csak mondjuk lehetőleg még azelőtt, hogy edzőbá újra ránézne Kevinre. Háromszáz dolcsit kapsz, ha még dél előtt megoldod.

– Ha eltüntetitek Andrew-t a szobából, megnézem, mit tehetek.

– Király – felelte Nicky, majd Neilre nézett. – Andrew látni akar.

Neil az órára pillantott, majd gyorsan számolni kezdett. A napközepi adagját időben bevette, azaz mostanában lenne aktuális neki az esti. Eltűnődött, vajon be fogja-e venni. Ha az elvonás nem hülyítette volna meg eléggé Andrew-t, a drogok nélküli reakciója a reggeli eseményekre biztosan brutális lesz. Neil örült, hogy nem volt Kevin helyében ma este.

Felállt, és követte Nickyt Andrew-ék szobájáig. Azóta nem volt itt, hogy átjött lecseszni őket, amiért a cuccai között matattak, és mivel a banda eléggé figyelt arra, hogy mindig zárva tartsák az ajtót, fura érzés volt belépnie. Elsőnek Kevint látta meg, aki egy méretes babzsákfotelben kucorgott az ajtónak háttal. Aaron a konyhában mosogatott, de nem nézett fel, ahogy elhaladtak előtte. Nicky a folyosó felé irányította Neilt, majd csatlakozott Kevinhez. Neil belépett a sötét szobába, és becsukta az ajtót maga mögött.

Az unokatesók a szekrényeket egymás mellé tolták és az ablak alá helyezték. Ezeken ült most Andrew előrehajolva, karjait átkulcsolva a lába körül. Neil vérszagot érzett, úgyhogy szemügyre vette az ablakot Andrew mögött. A nappaliban Andrew leszedte a szúnyoghálót, hogy zavartalanul cigizhessen, de itt még a helyén volt. Valószínűleg ez mentette meg a kezét, mikor lyukat ütött az ablaküvegbe.

Andrew nem nézett fel Neilre, hanem a térdei között lógó véres végtagot bámulta. Újra meg újra megmozgatta az ujjait, mintha azt ellenőrizné, mennyi kárt okozott.

– Tönkrevághattad volna a kezed ezzel – mondta Neil.

Andrew felnevetett: – Ó, és mi lenne akkor velem?

– Kikerülnél a csapatból. És mi lenne akkor Kevinnel?

Andrew nem válaszolt. Neil átvágott a szobán, hogy megálljon Andrew előtt, aki nem nézett fel, de elég szélesen vigyorgott, hogy látszódjanak a fogai.

– Neil, olyan kiszámíthatatlan vagy, hogy az szinte már fáj – jegyezte meg Andrew. – Mikor utoljára beszéltünk, még attól féltél, Riko felismer. Azaz vagy hazudtál nekem, vagy meggondoltad magad. Remélem, az utóbbi, mert utálom, ha hazudnak nekem.

– Nem gondoltam meg magam – jegyzete meg Neil. – De nem volt más választásom.

– Mindig van választás.

– Valamit mondanom kellett.

– És pont ezt? Élő adásban kötöttél bele Rikóba. Ugye tudod, hogy ezt nem fogja tűrni? Milyen érzés a célkereszt a hátad közepére festve?

– Ismerős – vallotta be Neil.

Andrew kiegyenesedett, és az ablaktáblának dőlt. Neil lepillantott a most ölbe ejtett sebesült végtagra, de az alvadt vértől nem tudta megállapítani, mennyire súlyos a sebesülés.

– Pár nap múlva mindent tudni fog rólad.

Mikor Neil újra a szemébe nézett, az rámosolygott. – A pénz jobb motiválóerő, mint a vér, és Riko mind a kettőnek a birtokában van. Ki fogja deríteni, hogy álljon bosszút, és nem fog sokáig tartani, míg rátalál a kihűlt nyomaidra. Szerinted az ő összeköttetéseivel mennyi ideig tart majd, hogy rájöjjön az igazságra?

Neil egészen megszédült a rátörő rosszulléttől. – Fogd be!

– Mit teszel majd, ha rájön? Elmenekülsz?

– Tudod, hogy igen.

– Tudom – mondta Andrew. – Látom rajtad. A tekintetedből látszik, hogy a koli összes kijáratáról tudsz.

Neil elfordult, de Andrew gyorsabb volt nála. Előrenyúlt, és megragadta Neilt a gallérjánál fogva, így meggátolta, hogy lelécelhessen. Az ujjai ragadós vérnyomot hagytak Neil nyakán. A csapdábaesett hátranyúlt, hogy lefejtse magáról Andrew kezeit, de nem járt sikerrel.

– Hé, Neil! Neil, figyelj! A menekülés nem fog most már megmenteni.

– Engedj el!

– Hát nem érted? A futás csak addig volt opció, míg senki nem figyelt rád. Ezt te is tudtad júniusban. Ezért akartál lelépni október előtt. Elmehettél volna, mielőtt Riko megtudta, ki vagy. Azelőtt kellett volna elhúznod, hogy a hű rajongói előtt belekötöttél volna. Most már nem mehetsz el. Riko tudni akarja, ki állt ellen neki, és ki fogja deríteni. Többé nem menekülhetsz a múltad elől.

– Meg kell próbálnom.

Andrew hümmögve jelezte egyet nem értését. – Semmit nem kell. Megint rosszul gondolkodsz: nem csak egy választási lehetőség létezik. Azt hittem, nem akarsz elmenni.

– Nem akarok – ismerte be Neil.

– Mi bírna rá a maradásra?

A kérdés annyira váratlan volt, hogy Neil hátrafordult. – Mi?

Andrew csendesen nevetett Neil sokkján, majd előrehajolt. – Nevezd meg és a tiéd! Mindegy, mi az, amíg itt vagy, és velünk állod a sarat.

– Nem lehet.

– De. Mindened megvan a túléléshez. Csak túlzottan berosáltál, és ezért nem látod.

– Nem értem.

Andrew nagyot sóhajtott, mintha Neil szándékosan játszaná a hülyét.

– Riko ki fogja deríteni az igazságot, de nem mondhatja el a bátyjának. Elsősorban azért, mert Riko és Ichirou nem érintkezhet egymással, mert a család más ágához tartoznak. Másodsorban, és főleg azért, mert Moriyama edző nem engedné meg neki. Ez az év Kevinről és Rikóról szól, vágod? Nem akar hírverést veled kapcsolatban, ami elterelhetné a figyelmet az ő összecsapásukról. Szabadon pokollá tehetik az életedet, és megpróbálják majd ellened használni az igazságot, de még nem árulhatják el a titkod.

– Használd fel ezt az időt, hogy minimalizáld a támadási felületed! Kevin sztárt akar belőled faragni, hát hagyd neki! Fogadd el tőle, amit adni akar, és kovácsolj belőle védvonalat! Nehéz megölni valakit, ha mindenki rászegezi a tekintetét. Érd el, hogy szeressenek, vagy utáljanak, nekem aztán tök mindegy, de érd el, hogy a figyelmük középpontjában legyél! Egy éved van, hogy kitaláld, mit akarsz.
Andrew Neil arcára tette az ujját.
– Egy évig megvédelek a Moriyamáktól, ha Kevin mellett maradsz. Jövőre a te életed a te problémád, világos?

– Miért? – kérdezte Neil. – Miért segítenél?

– Kérdezd meg később! – Andrew a véres ujjait a szájához érintette, és mögülük Neilre vigyorgott. – Jobb, ha ez nincs már közöttünk, nem gondolod? Majd Columbiában megkapod a válaszaid. Ó, még senki se' szólt, mi? Ma este velünk jössz.

– Soha többet.

– Sssh, Neil, ssh – csitította Andrew. – Ha maradni akarsz, velünk jössz kilenckor. Ha elég hülye vagy, hogy lelépj, csomagolj össze, és még előtte tűnj el! Majdnem három órád van, hogy kitaláld, mit akarsz. Hát nem vagyok nagylelkű?

– Ennyi idő nem elég.

– Kétlem, hogy korábban sosem kellett gyorsan döntést hoznod, ha a saját szűröd volt a tét. Kevinnek adtad a játékodat, hát bízd rám a bőrödet!

Andrew előkotorta a zsebéből a gyógyszereit, és egy pirulát a szekrényre rázott a dobozból. Visszapattintotta a tetőt, és a sarokba dobta a dobozt, majd a véres ujjaival felszedte a tablettát. Úgy emelte fel és vette szemügyre, mintha sosem látta volna korábban, végül a szájába vette. Miután lenyelte, a kezeit az ölébe ejtette, majd Neilre vicsorgott.

– Tikk-takk, jár az óra. Na, tűnés a szobámból!

Neil villámgyorsan lelépett, de csak a folyosóig jutott. Amint becsukódott mögötte az ajtó, lemerevedtek a lábai; kétségbeesetten próbált megkapaszkodni a falban. A pánik a gyomrából felszaladt a torkáig. Olyan erősen harapott rá a kezére, hogy vérrel telt meg a szája.

Tényleg el kellene hinnie, hogy a veszett kapus meg tudja védeni? A gondolatai azonnal a Kathy stúdiójában történtekhez kanyarodtak. Andrew pont időben érkezett, hogy megvédje Neilt. Azonnal Kevinhez kellett volna mennie, mert furcsa kis világának ő volt a közepe, de mégis Neil és Riko közé pozícionálta magát. Andrew pontosan tudta, kik a Moriyamák, és erős sejtése volt arról, hogy Neil milyen dolgokban lehet érintett, de mégis azt képzelte, közéjük állhat.

Ellökte magát a faltól, és a lépcsők felé vette az irányt. Már azelőtt futásra váltott, hogy elérte a földszintet, és olyan erővel lökte ki az ajtót, hogy az a falról csapódott vissza. A csattanásnál csak a saját szívverése volt hangosabb.

Mi lenne, ha maradna? Vajon egy őrült tinédzser tényleg elég lenne? Mi van, ha Andrew-nak igaza van, és a Rókák hírhedtsége tényleg megmentheti Neil személyazonosságát?

Nem kellene ilyen veszélyes ígéretekben hinnie, Andrew szavai mégis kísértették minden lépésénél.

No, de még van majd' három órája dűlőre jutni, hamarosan kiderül, mire jutott!

TFC 12. fejezet

Mikor Neil ébresztője másnap reggel megszólalt, vagy egy percig laposan pislogott, mert nem értette, miért is kellene felkelnie. Az órát bosszúból száműzte a párnája alá, miközben Kevin és Wymack korai halálát kívánta, majd kikászálódott az ágy szélére. Matt ébresztője akkor szólalt meg, mikor Neil már félig lemászott az ágyából. Seth csúnyának hangzó motyogással díjazta, hogy Matt nem nyomta ki rögvest a zajforrást. Az átkozódás céltáblája szintén motyogós válasza elveszett a párnák mélyén, de az sem volt túl barátságos.

Neil a létra alján megállt, hogy kidörzsölje az álmot a szeméből. Matt végre elvergődött az órájáig, és kikapcsolta az ébresztést. Seth felsóhajtott, hangosan átfordult, majd azonnal újra horkolni kezdett. A langaléta hátvéd durcás pillantással nyugtázta az akciót, majd Neilre nézett.

Pontosan annyira nyomorultul nézett ki, mint ahogy Neil érezte magát. Wymack tegnap figyelmeztette őket, hogy ma korán fognak kezdeni, de ő sem gondolhatta komolyan, hogy a Rókák nyitóbuli nélkül kezdik majd az évadot. Andrew csapata nem meglepő módon kihagyta a bulit, de Neil és a szobatársai a lányok szobájában kötöttek ki. A felsőbb évesek Neil és Renee hathatós segítsége nélkül is könnyedén elfogyasztották a nagy részét egy üveg vodkának. Akkor még úgy érezték, ez remek ötlet. Most, kevesebb, mint egy óra alvással a háta mögött, Neil már nem volt olyan biztos benne.

Valaki vadul püfölni kezdte az ajtajukat. Neil odament, hogy megnézze, ki az. A folyosón égő fények erősebben világítottak, mint Neil számított rá. Újra megdörzsölte a szemét, hogy jobban lásson, és hogy ne kelljen Wymackre néznie. A logika alapján nem lett volna lehetséges, hogy Wymack ennyire ébernek tűnjön ilyen korán, azonban mégis itt volt, teljesen kipihenten.

– Ásítást befejez, mozgást elkezd! – adta ki az utasítást Wymack, amit Neil arca előtt való tapsolással nyomatékosított. – Feladatunk van. Öt perc múlva mindenkit a buszon akarok látni!

Neil szó nélkül becsukta az ajtót és elment felöltözni.

Egy perccel később, mikor elhagyta a szobáját, még mindig hullának érezte magát, de az agya már átváltott túlélő üzemmódra. Renee egy fáradt mosollyal és integetéssel köszöntötte. Dan odabotorkált Matthez, átkarolta a srác vállát, és azzal a lendülettel el is aludt rajta. Andrew csapata érkezett meg utolsónak. Mikor Neil meglátta a merevítőt Kevin csuklóján, azonnal felébredt.

Wymack Kevinre mutatott: - Mégis hogy ébresztettek fel?

– Nem hagyták, hogy elaludjak – ismerte be Kevin, és savanyú pillantást küldött Andrew felé, aki természetesen semmibe vette ezt.

– Okos – mondta Wymack, majd a lépcső felé terelte őket. – Gyerünk.

Abby kint várakozott a buszuknál. Neil most először látta a járgányt, mivel általában elzárva tárolták, hogy megelőzzék az esetleges vandalizmust. Úgy festették, hogy passzoljon a stadionhoz: fehér háttéren narancssárga csík felül, mancslenyomatokkal díszítve. Belül a szokványos két sor ülés helyett itt csak egy volt. Az ülések olyan szélesek voltak, hogy lehetővé tették, hogy két sportoló egymás mellé üljön, vagy egy elheveredjen, ha szundikálni akar. Neil mostani állapotában a valaha létező legklasszabb busznak találta.

Andrew leghátra vezette bandáját. Abby az első sorban ült le, Matt és Dan pedig mögötte foglalt helyet, utánuk jött Renee. Neil kihagyott egy üres sort maga és Renee között. Az ablaknak dőlt, és az előtte lévő biztonsági övet szuggerálta, miközben Wymack helyet foglalt a vezetőülésben, és elindította a buszt. Hallotta, ahogy felmorrant a motor, a szeme sarkából látta, hogy távolodik a koli, ő pedig fekvő pozícióba rendezte magát. Még azelőtt elaludt, hogy elérték volna az autópályát.

Csaknem hat óra volt, mire Raleigh városát elérték Észak-Karolinában. A következő gyorsétteremnél megálltak. Abby és Renee bementek a boltba, hogy reggelit és kávét vegyenek mindenkinek. Amint elindultak, Wymack szembefordult a csapatával a busz folyosóján.

– Jól van – kezdte, de tüstént el is felejtette, mit akar mondani, amint végignézett a busz hátulján. – A  rosseb egye meg! Hemmick! Tizenöt kilométerrel ezelőtt fel kellett volna keltened őket!

– Nem akarok meghalni – felelte Nicky.

Dan megpróbálta köhögésnek álcázni a nevetését. Wymack bosszús pillantást küldött felé, ezzel jelezvén, a próbálkozás sikertelen volt, majd hátratrappolt. Dan nem zavartatta magát, és Mattre vigyorgott. Neil kíváncsian félig hátra fordult, hogy megnézze, mi okozta a galibát. Az edző egészen az utolsó sorig hátrament, kihúzta a zsebéből a pénztárcáját, majd Andrew-hoz vágta. A hangos puffanás hatására Andrew a szokásos erőteljes ébredéssel reagált.

Wymack kitartotta a kezét: – Add vissza!

A bőr nyikorgott, ahogy Andrew megmozdult. Pár perccel később a pénztárcával a kezében felült. Wymack a zsebébe dugta tulajdonát, majd visszasétált Kevinig. Elhelyezte a cipőjét Kevin legközelebbi testrészén, és egyre nagyobb nyomást fejtett ki rá.

– Ébresztő – ismételte újra meg újra, míg csaknem kiabálásig hangosodott már: – Mozogjál!

Kevin keze előbukkant a semmiből, ahogy megpróbálta Wymacket lelökni magáról. Ő azonban megragadta a könyökénél fogva, és a székéről a folyosóra rántotta a srácot. Mielőtt Kevin eleshetett volna, Wymack hátralökte, így a sportoló visszaesett az ülésre. Kevin azonnal lejjebb is csúszott, és úgy nézett ki, azonnal visszaalszik. Wymack hátulról fejen legyintette, hogy felébressze.

– Utállak – köszönte meg a kedves gesztust Kevin.

– Friss hír: nem érdekel. Ez a te fantasztikus ötleted volt!

Andrew átdőlt az egyik oldalra, és az ablaknak támaszkodott, miközben körülnézett a parkolóban. –Ott vagyunk már?

– Majdnem – válaszolta Wymack. – Tudod, mi a dolgod.

Andrew nem válaszolt, de az edző nem forszírozta a dolgot. Kevin elterelte a figyelmét, ugyanis az ex bajnok újra elbóbiskolt. Wymack megrázta a vállát, aminek semmi haszna nem volt, így álló helyzetbe rángatta, és kiadta feladatba neki, hogy a széksorok között fusson fel s alá. Neil szemei követték, ahogy elhaladt előtte. Kevin mozgásban volt ugyan, de a szemei alig voltak nyitva.

– Jó reggelt, napsugaram – köszöntötte Matt túljátszott jókedvvel.

– Baszódj meg! – morogta Kevin.

Dan hatalmasat ásított a keze mögött. – Jó látni, hogy könnyen ébredsz.

– Baszódj meg te is!

Kevin elérte a vezetőülést, így megfordult és újra a busz hátulja felé vette az irányt. Megpróbált leülni, de Wymack a vállára tett kezével megakadályozta. Kevin vette a lapot, és folytatta a kötelező egészségügyi sétáját. A kocogás ébren tartotta, de csak alig. Még mindig félig kómásnak tűnt, mikor elhaladt Neil mellett.

– Kevin – mondta Andrew, aki most először mozdult meg, mióta közeli barátságba került az ablakkal.

Kevin félúton volt, mikor meghallotta a nevét, de rögtön hátraarcot csinált. Wymack elállt az útból, hogy eljuthasson a szörny ülőhelyéig. Előbányászta Andrew gyógyszereit a saját zsebéből, és átadta az üvegcsét. Ő és Wymack nézte, ahogy Andrew előszedett egy tablettát, és folyadék nélkül lenyelte. Neil félig-meddig azt várta, hogy Andrew visszaadja az üveget Kevinnek, de Andrew végül a saját zsebébe ejtette a pirulákat.

Neil furának találta, hogy Kevinnél voltak Andrew gyógyszerei. A Sweetie'snél is ő őrizte őket. Érdekelte, miért van ez, de biztos volt abban, hogy egyikük sem válaszolna neki.

Abby és Renee megérkeztek, felszerelkezve rengeteg zacskónyi kajával és több tálcányi itallal. A Rókák örömmel majszolták a virslis sütit és a Dan által megígért fánkot. A kávénak köszönhetően sikerült felébredniük, de ez egyben emlékeztette is őket, hogy hamarosan a nemzet egyik legnevesebb talkshow-jának házigazdájával fognak találkozni. Dan, Matt és Renee szinte vibrált az izgalomtól, ahogy a busz újra útnak indult.

Tizenöt perc múlva megérkeztek a kétemeletes épülethez, ami Kathy Ferdinand műsorának adott otthont. Wymack megállt a biztonsági kapunál, és kiszállt, hogy beszéljen az őrökkel. Neil az ablakon keresztül szemlélte, ahogy az ismeretlen férfi ellenőrzi az igazolványaikat és a papírjaikat. Wymack pár perccel később visszatért a parkolócédulával és egy kupac belépőkártyával. Az ajtók nyikorogva feltárultak, és Wymack keresztülhajtott a dolgozói parkoló felé.

Ő maga szállt le először, majd félreállt az ajtóból, és ahogy a Rókák kiléptek a buszból, egyesével mindenkinek a kezébe nyomta a belépőkártyáját. Abby volt az utolsó, és le is zárta a buszt, miután kiszállt. Félúton voltak az épület felé, mikor Kathy eléjük jött, hogy köszöntse őket. Éberebbnek tűnt, mint Wymack valaha. Neil abban reménykedett, ez csak a sminkjének köszönhető, mert a természetes eredetet kizártnak tartotta.

– Kevin – nyúlt a fiúért Kathy. – Túl rég találkoztunk utoljára. Örülök, hogy ma el tudtál jönni.

– Örülök, hogy látlak – mosolygott a nőre Kevin, miközben kezet ráztak.

Kathy háta mögött Dan látványosan elalélt Matt karjaiba. Neil értette, miért cukkolódnak. Négy hosszú hónapja ismerte Kevint, és ez idő alatt mindössze egyszer vagy kétszer látta csak mosolyogni. Általában törékeny és keserű mosoly ült az ajkain. Neil mappáiban a képek között voltak olyan képek, ahol Kevin Riko mellett mosolygott, de ezek a képek többnyire a meccsek után készültek, és ezért a páros inkább győzedelmes és lekicsinylő fejet vágott. Ez a mostani mosoly teljesen más volt: Kevin nyilvánosság számára tartogatott arca. A riportereknek és a rajongóknak szólt, akik jobban jártak, ha nem ismerték az arrogáns és könyörtelen oldalát a világhírű sportoló személyiségének. Teljesen úgy nézett ki, mint egy bűbájos híresség. Neilt borzasztóan kellemetlennek találta az élményt.

Kathy mosolyogva a csapat felé fordult. A hajnali napfény megcsillant az annyira tökéletes mosolyán, hogy nyilvánvaló volt, ezt nem a természetnek köszönheti.

– Fantasztikusak voltatok tegnap este. Kevin, csodaerőd van. Ez a csapat annyival jobban teljesít, mióta hozzájuk szegődtél!

– Már előtte is felmenőben voltak – válaszolta Kevin. Neil úgy vélte, ez volt az első pozitív dolog, amit a Rókákról mondott. Általában a hiányosságaikért ostorozta őket. Megpróbálta kihallani a hazugságot Kevin szavaiban, de a másik túl jól színészkedett, így semmi nyoma nem volt annak, valóban hogy is vélekedik a csapattársairól. – Megérdemlik az első osztályú besorolásukat. Ez az év igazolni fogja!

– Ragyogó! – felelte Kathy, de már más kötötte le a figyelmét. Ugyanis kiszúrta Neilt. Éhes pillantásokkal méregette a srácot. – Neil Josten, jó reggelt! Gondolom, már hallottad a jó híreket. Múlt este 11 óta a te neved a harmadik legkeresettebb az NCAA exy csatárok között. Azaz rögtön Riko és Kevin után következel. Milyen érzés?

Neil gyomra hirtelen mintha a bokájához költözött volna. – Nem is tudtam.

– Nem beszéltél vele? – kérdezte Kathy Kevintől.

– Nem gondoltam, hogy beszélnünk kéne róla.

– Miről? – kérdezte Neil.

– Azt akarom, hogy szerepelj a mai adásomban – jött a válasz Kathytől.

Neil valószínűleg rosszul hallotta. Értetlenül bámult a nőre és a csattanót várta.

– Mindenki azt akarja tudni, ki is vagy te valójában – tárta szét látványosan a karjait a műsorvezető. – Te vagy a Rókák új rejtélyes csapattagja, a kis arizoniai kezdő. Hernandez edző azt mondja, egy év alatt tanultál meg exyzni úgy, hogy a szakkönyveket bújtad és bejártál az edzésekre. Kevin azt mondja, az amerikai válogatotthoz fogsz igazolni, miután végzel. Ez hatalmas nagyravágyás egy ilyen szerény kezdet után, nem gondolod? Ideje debütálnod.

– Nem – mondta Neil. Most Kathy bámult vissza rá. A fiú megrázta a fejét. – Nem. Nem akarom.

Kathy mosolya kissé megingott. Kinyúlt, azzal a szándékkal, hogy Neil vállára teszi a kezét, de ő elhátrált az érintés elől. Abby intett a háttérben, figyelmeztetve Neilt, hogy figyeljen a viselkedésére, de az semmibe vette.

– Ne félj! – próbálkozott Kathy. – Ha hatvanötezer ember előtt tudsz játszani élőben egy olyan játékot, amit az ESPN2 élőben közvetít, akkor igazán kibírsz nálam a színpadon tíz percet. Ez a könnyebbik része. Csak egy pár egyszerű kérdést teszek fel arról, hogy miért kezdtél játszani, milyen reményeid vannak a sporttal kapcsolatban, ilyesmik. Minden le van írva előre, szóval még a válaszaidat is átgondolhatod, mielőtt a színpadra lépnél. A rajongóid megérdemlik, hogy megismerjenek.

– Nincsenek rajongóim, és nem akarnak semmit tőlem.

– Légy eszednél, Neil! – mondta Kathy olyan hangsúllyal, hogy egyértelművé vált, hogy ő jobban ismeri a való világot, mint egy egyszerű tini. Neilben nagyon erős volt a késztetés, hogy megüsse. – Nem töltheted az egész évadot úgy, hogy a sajtó elől menekülsz, amikor Kevin Day-jel játszol.

– Azt mondtam, nem.

A türelmetlenség most először ült ki Kathy arcára. – Nem látod az összképet. Ez lehet az év, amikor tiéd a világ. Ha el akarsz érni valamit, szükséged lesz a segítségünkre. Minden tökéletesen összejött számodra. Ne hagyd, hogy ilyen hamar szétessen, különben életed végéig bánni fogod! Kevin, te megérted, ugye?

– Meg fogja csinálni – mondta Kevin.

– Nem a te döntésed – felelte epésen Neil franciául. Észre se vette, hogy elszúrta, míg ki nem szúrta Wymack éles tekintetét. Andrew és bandája tudta, hogy Neil beszél franciául. A felsőbb éveseknek később el fogja tudni majd magyarázni, ők tuti nem fognak ezen kiakadni. De Wymack akárcsak Andrew – hallotta már Neilt folyékonyan németül beszélni. Neil összeszorította a fogait, és nem nézett az edzőre. – Nem vagyok hajlandó színpadra lépni.

Kevin mosolya egy pillanatra sem ingott meg, de hidegen csengtek a francia szavak, amiket mondott:

– Hülyeséget csinálsz.

– Nem szerepelhetek a tévében.

– De már szerepeltél – mondta Kevin. – Vagy megteszed ezt ma, vagy mi ketten végeztünk. Mosom kezeimet, és te egyedül küzdhetsz meg a középszerűséggel. Visszaadhatod a pálya kulcsait Wymacknek, ha visszaértünk. Nem lesz rá többé szükséged.

Olyan érzés volt, mintha mellkason vágták volna. – Ez nem fair.

– Megígérted nekem, hogy megpróbálod, vagy sem?

– De ez nem.... Nem akarok...

– Megígérted vagy sem?

Neil azt hitte, a torkán akad az összes kimondatlan tiltakozás és ellenérv. Biztos volt benne, hogy pillanatokon belül viszontlátja majd a reggelijét. Émelygett a gondolattól, hogy fellépjen a színpadra, és hagyja, hogy lefilmezzék, de közel sem volt olyan rosszul ettől az opciótól, mint attól, hogy Kevin kizárja. Csak november közepéig van ideje, hogy a Rókákkal játsszon, és aztán búcsút kell intenie az exynek örökké. Ahányszor csak meglátott egy naptárat, úgy érezte, egy porcikája meghal. Nem adhatta fel még a Hollók elleni meccs előtt! Azt nem élné túl.

Kevin odabólintott Kathynek, és visszaváltott angolra: – Megoldottuk.

A műsorvezető mosolya azonnal visszatért: – Fenomenális!

Intett nekik, hogy kövessék, és megindult az épület felé. Kevin a vállánál ragadta meg Neilt, hogy a nő után lódítsa. Neil kifordult az érintésből, és elütötte a kezét. Az újra utánanyúlt, de Matt átnyúlt a srácon, és hátralökte Kevint. Abby suttogva figyelmeztette őket, hogy viselkedjenek rendesen, de a két érintettet túlzottan lekötötte, hogy egymást méregessék, így nem figyeltek rá.

Kevin hátralépett, és így Andrew is bekerült Neil látóterébe. Andrew oldalra döntött fejjel vette szemügyre Neilt, aki elkövette azt a hibát, hogy visszanézett rá.

Úgy tűnt, elkezdtek hatni Andrew gyógyszerei, mert vidám és gúnyos volt a mosolya: – Te olyan hülye vagy.

Andrew-nak igaza volt, és Neil nem is pazarolta arra az idejét, hogy megpróbálja megcáfolni. Megfordult inkább, és Kathy után indult.

Dan pár lépés múlva beérte: – Neil? Nem kell megtenned, ugye tudod?

Neil csak megrázta a fejét, mert túl mérges volt, hogy válaszoljon.

Kathy átadta a csapat vezetését pár munkatársának. Az egyikük gyorsan végigdarált pár szabályt arról, hogyan is kellene a stúdióban viselkedniük. A Rókák különváltak, hogy elfoglalják a helyeiket, míg Neilt és Kevint másfelé terelték. A folyosó végén, a sarkon befordulva megérkeztek az öltözőbe. Az őket kísérő asszisztens lemért gyorsan pár dolgot a fiúkon, majd eltűnt.

Neil hangulata csak tovább romlott, mikor felmérte, hogy az öltözőt egyszobásra tervezték, és sehol nem tud elbújni Kevin elől. Az egyik falat beborították a kivilágított tükrök. Az előttük lévő asztalkák előtt hat szék várakozott. A szoba közepén egy üres ruhaakasztó volt. Neil keresztbe fonta a karjait, és erősen szorította őket, hátha ezzel a bőre alá rejtheti a sebeit.

A kísérőjük visszatért egy csomó ruhával, és megígérte, hamarosan megérkezik a sminkes is, majd újra elszelelt. Kevin mosolya azonnal eltűnt, mihelyst az asszisztens becsukta az ajtót maga mögött. Végignézte a hozott ruhákat, majd egyet Neil felé dobott, aki hagyta, hogy a ruha a lábai előtt a földön landoljon. Kevin rábökött.

– Öltözz át! – adta ki a parancsot, de amikor Neil nem mozdult, így folytatta: – Jobban érdekel, hogy leblamálsz a felvételen, mint a sebeid. Nőj fel!

Neil dühösen méregette a másikat, amíg Kevin el nem kezdett öltözni, aztán felmarkolta a ruháit, és hátat fordított Kevinnek. Az új ingét ráhúzta arra, ami most rajta volt, aztán leküzdötte magáról az alsó réteget. Nem volt könnyű, de legalább a bőrének nagy részét rejtve tudta tartani így. A nadrágcsere egy fokkal könnyebb volt, mivel a legtöbb sérülés a felsőtestét díszítette. Kényszeresen simította le magán az inget, majd a polcokhoz vitte a ruháit. Olyan messze helyezkedett Kevintől, amennyire csak lehetett.

– Ne gyerekeskedj! – rótta meg Kevin.

– Nem kéne ezt csinálnom...

– De, kéne, és jól fogod csinálni, valahogy – Kevin megnézte magát a tükörben, majd gyengéden megigazgatta az inge ujjait. Némi vívódás után levette a nadrágtartóját, és félrerakta.

– Figyelj Kathyre, de ne hagyd, hogy elnyomjon! Ez a műsor rólunk szól, nem róla, nem ő a sztár.

– Mosolyogj és hazudj! – mondta Neil a saját tükörképének.

– Nem kell hazudni – nyugtatta Kevin. – Csak az exyről fog beszélni.

– Nem kell hazudni – ismételte Neil. – Mondod ezt te, aki épp most hazudtál a képébe arról, mennyit is érnek a Rókák, és azt mondtad az ESZB-ne... – akadt meg ezen a ponton Neil, mert képtelen volt arra, hogy kimondja a dolgot. Előredöntötte a fejét, homlokát a tükörnek támasztva. Számolta a lélegzetvételeit, hogy megakadályozza a rátörő pánikot, de olyannyira remegett még így is, hogy az szinte már fájt. Ökölbe szorította a kezét, és megpróbálta pusztán az akaraterejével megállítani a remegést.

– Ki mondta el az ESZB-nek a mit? – kérdezte Kevin.

Neil becsukta a szemét. – Miért mondtad, hogy bekerülhetek a válogatotthoz?

– Mert ha felhagysz ezzel a lehetetlen viselkedéssel, és azt csinálod, amit mondok, akkor van esélyed.

Andrew nem hazudott. A cikkek se hazudtak. Kevin a durva szavai és tapló türelmetlensége ellenére hitt a Neilben lévő lehetőségekben. Edzeni akarta őt. Játszani akart vele, és azzá a sztárrá akarta formálni, aki ő maga volt valaha. Kevin sosem bocsátaná meg Neilnek, ha figyelmeztetés nélkül lelépne, és Neil utálta ezt a gondolatot. Bármennyire is bonyolult volt Neil Kevinnel kapcsolatos rögeszméje, az igazság tagadhatatlan volt: nem akarta, hogy Kevin utálja őt.

– Szóval, mit mondasz majd Kathynek? – kérdezte Kevin.

– Hogy utállak – motyogta Neil.

– Nem utálsz.

– Honnan tudnád?

– Mert ha így lenne, Andrew nem engedne a közelembe.

Neil kinyitotta a szemét, és hátrafordult, hogy Kevinre nézzen. – Igaz. Csaknem megfeledkeztem a házőrződről. Őt hogy nyerted meg?

– Ha tudod, hogy a másik mit akar, könnyen befolyásolhatod. Íme a példa – intett Kevin Neil felől a szoba felé, amiben álltak.

– Azt hittem, Andrew semmit nem akar.

Kevin nem vette a fáradtságot, hogy elmagyarázza. Csöndben vártak, míg a sminkes meg nem érkezett. Kevin engedte be őket, mikor kopogtak. Csupa mosoly és udvarias báj volt, miközben dolgoztak. Mikor mind a ketten elkészültek, átterelték őket az előcsarnokba, hogy várakozzanak. Egy szélesvásznú tévé mutatta a színpadot, ami jelenleg üres volt. Neil a falon lévő órára pillantott, ami azt jelezte, még tíz percük van. Azzal töltötte a hátralévő időt, hogy átfutotta az előtte lévő kérdéseket. A többség elég alapvető volt, pontosan olyan kérdések, amiket a csapattársai kérdeztek tőle a nyár elején.

A műsor kezdete előtt kicsivel valaki jött Kevinért. Neil nézte, hogy elmennek, majd visszapillantott a tévére. Pontosan hétkor felhangzott a főcímdal, és Kathy tapstól kísérve besasszézott a színpadra. Középen megállt, meghajolt, majd integetéssel köszöntötte a reggeli nézősereget.

– Hölgyeim és uraim, jó reggelt! Tudom, sokak számára még korán van így, szombat reggel, de fantasztikus műsorral készültünk önöknek! Négy tehetséges fiatal lesz a vendégünk a Mennydörgő Kobold nevű nagyreményű együttestől. – Itt egy kis hatásszünet következett az ujjongásoknak helyet hagyandó.

– De a ma reggelt indítsuk a tegnap éjszakával, és az NCAA exy évadának kezdetével!

Ezt a bejelentést még hangosabb ujjongás követte. Kathy vigyorogva sétált fel s alá a közönség előtt.

– Hányan voltak a tegnapi meccsen? Ó, hűha!

– Hányan nézték a tegnapi meccset otthonról, ahogy én? – kérdezte, miközben felemelte a kezét, majd nevetett a közönség reakcióján.

– Valószínűleg néhányan már teszik a tétjeiket a szezon rangsorát illetően, és hogy kik a legígéretesebbek. Igaz? Úgy tűnik, van esély, hogy ez legyen minden idők legjobb főiskolai évadja. Gondoljanak csak a változásokra, a hihetetlen lehetőségekre! Erről is fogunk ma beszélni, de ehhez szükségem van pár különleges vendégre.

– Csaknem egy éve volt nálunk utoljára, és közel kilenc hónapja volt az utolsó nyilvános szereplése. Örömmel mutatom be a mai nap első vendégét, az amerikai válogatott, a Baltimore-i Vadmacskák és az Edgar Allan Hollóinak korábbi kezdő csatárát, és a Palmetto Állami Egyetem Rókáinak jelenlegi kezdő csatárát, Kevin Dayt!

Majdnem nem ért végig a bemutatáson: a kilenc hónapos megjegyzésnél a nagyobb exy rajongók észbe kaptak, és mire a pozíciók felsorolásáig ért, már szinte az egész közönség tombolt. A kamera Kevint követte, ahogy oldalról a színpadra lépett. A stúdió biztosította drága ruhák és az arcán lévő mosoly miatt Kevin pont annyira bálványnak nézett ki, mint ahogy Kathy beállította. Megfogta a nő kezét, amikor a színpad közepére ért, majd odahajolt és egy puszival köszöntötte, végül a közönség felé fordult. Kathy magasba tartotta a kezeit, miközben Kevin széles mosollyal integetett a nézőknek.

Csaknem örök időkig tartott, mire lecsillapodtak a kedélyek, de addigra Kathy már elfoglalta a helyét az asztal mögött. Két kanapé volt a színpadon, az asztal két oldalán. Kevin a jobb oldalira ült le, féloldalasan, hogy lássa Kathyt és a közönséget is. A műsorvezető áthajolt az asztalon, Kevinre mosolygott, és hihetetlenül elégedettnek tűnt magával. Neil gyanította, már a műsor statisztikáin jár az esze.

– Kevin, Kevin, Kevin – ismételgette a nő, és ezzel szinkronban rázta a fejét. – Még most sem hiszem el, hogy sikerült rábeszélnem téged erre. Remélem, nem haragszol meg rám, ha azt mondom, furcsa egyedül látnom téged. Mintha egy egész fele lennél.

– Legalább elnyújtózhatok – mondta Kevin, és ezzel elkerülte, hogy valós választ kelljen adnia. – Lehet, hamarosan meg is teszem. Nem is értem, hogy várhatod el, hogy éber és prezentálható állapotban legyek a tegnapi meccs után!

Kathy felnevetett, majd felemelte a kezét. – Lehet, igazad van. De elég jó formában vagy, mint mindig.

A közönségből valaki hangosan fejezte ki az egyetértését, és Kevin nevetve köszönte meg a bókot.

Kathy töltött egy kis vizet mind a kettejüknek, majd az asztal szélére tette a poharat, ahol Kevin is elérhette.

– Beszéljünk akkor a tegnap estéről. Először is, mit jelent, hogy elkezdődött az évad, és te narancssárgát viselsz? Nem sértésnek szánom sem neked, sem az új csapatodnak, de miért igazoltál át Palmettóba? Amennyire tudom, segédedzőként vettek fel, de amint megtudtad, hogy újra játszhatsz, a Rókákhoz szerződtél. Pedig biztos voltak más lehetőségeid is. Miért választottál egy ranglista alján lévő csapatot, mikor korábban a lista elején voltál?

– Wymack edző az édesanyám barátja volt. Ahogy biztos tudod, anyámtól tanult meg játszani. A halála után, és még azután is, hogy Moriyama edző befogadott, Wymack edző tartotta velem a kapcsolatot. – Kevin üres tekintettel vette szemügyre a bal kezét. – Múlt decemberben azt hittem, sosem játszhatok többé. Szét voltam esve. Wymack edző volt az egyetlen, akihez úgy éreztem, fordulhatok, és ő nem hagyott cserben. Ő és a csapata azonnal kérdés nélkül befogadtak. Élvezem a velük való munkát.

Kathy átnyúlt az asztalon, és megfogta Kevin bal kezét. Kevin végre felnézett a sebeiről a műsorvezető arcára, és elmosolyodott. Kathy visszamosolygott, és azt mondta: – Be kell valljam, azt hittem, ősztől újra az Edgar Allannél leszel. De teljesen mindegy, hol vagy, fantasztikus téged újra játszani látni! Ezért megérdemelsz egy nagy tapsot!

A közönség örömmel tett eleget a felszólításnak.

Kathy megszorította Kevin kezét, majd elengedte.

– Nem túl szerencsés, hogy pont a Breckenridge volt az első ellenfeletek, igaz? Te három pontot szereztél, az ötödéves Seth Gordon másik kettőt, és a legújabb csapattársatok szintén kettőt. Beszéljünk hát egy kicsit Neil Jostenről!

– Jól van.

– Te aztán tudod, hogy kell felkavarni az állóvizet, igaz? Mégis mit gondoltál, amikor egy olyan kezdőt választottál, mint ő?

– A Rókáknak pontosan Neilre van szüksége – válaszolta Kevin. – Az, hogy kezdő, lényegtelen. Több száz esélyest megnéztünk, hogy megtaláljuk a cserecsatárunkat, de csak Neilnek tettünk ajánlatot. Amint megláttuk tudtuk, hogy ő kell nekünk. Csak az a szerencsénk, hogy előbb értünk oda, mint bárki más.

– Ahogy hallottam, elég sok erőfeszítésbe került, hogy megszerezzétek. Például az ESZB-nek sem adtátok ki a nevét, így van?

– Az elsődleges célunk az volt, hogy Neilt biztonságban tudjuk. A tavasz elég megterhelő volt a Palmetto számára. Tudtuk, mihelyst nyilvánosságra kerül a neve, felkerül a célkereszt a hátára. Az ESZB kezdetben nem lelkesedett ezért a megoldásért, de végül támogattak a döntésünkben.

– Azt hittétek, az ESZB nem tudna titkot tartani?

Kevin nem válaszolt azonnal, valószínűleg azt próbálta kitalálni, hogyan tudná a legtapintatosabban kifejezni magát. – Hadd fogalmazzam meg másként! Három ember úgy tud titkot tartani, ha abból kettő halott. Nem sértésként mondom, de legyünk őszinték! Tizenhatan vannak az ESZB-nél, és az egyikük egy másik nagyon versenyorientált csapat edzője. Még a titokban továbbmondott pletyka is tönkreteheti valakinek az életét.

Ezt az igazságot Kevin kénytelen volt a saját kárán megtanulni. Az ESZB-ben folyó csacsogás vezetett ugyanis a közte és Riko közötti balhéhoz.

– Mennyi munka és erőfeszítés egyetlen emberért – reagált Kathy. – Alig várom, hogy kiderüljön, mihez kezdesz vele.

Kinyílt az ajtó, és valaki behajolt, hogy intsen Neilnek. – Egy perc. Ideje menni.

Neil felállt, és követte az asszisztenst a folyosó végéig. A nőnek, aki ott várt rájuk, volt egy rádiója, ami Kathy fülesével volt összekötve. Végignézte Neil kinézetét, hogy minden rendben van-e, majd leokézta Kathynek.

– Miért nem nézzük meg közelebbről? – kérdezte Kathy. – Lássuk ki is az, aki leváltotta Riko Moriyamát Kevin mellől! Bemutatom Neil Jostent, a legújabb palmettói Rókát!

Neil összeszorította a fogait, majd tudatosan ellazította az arcizmait. A közönség már előre tapsolt, és Dan Neil nevét kiabálta. Neil magában mélyre temette a fenntartásait, majd átsétált a színpadon, Kathy asztaláig. A nő felállt, hogy kezet rázzon vele, majd a Kevin melletti hely felé intett. Egyszerre ültek le. Kathy Neilnek is töltött egy kis vizet, és Kevin továbbadta a poharat az újoncnak.

– Hát nem érdekes? – kérdezte Kathy a közönséget. – Kevinnek újra van egy társa.

A kezébe támasztotta a fejét, majd áthajolt az asztalon, hogy Neilre mosolyogjon. – Nem túlzok, mikor azt mondom, az egész ország rólad beszél, Neil. Te vagy a zöldfülű, aki felkeltette a nemzeti bajnokunk figyelmét. Ez csak a mesékben lehetséges, nem igaz? Hogy érzed magad?

– Mint aki nem érdemli meg mindezt – kezdte Neil. – Millportban mindent beleadtam, mert tudtam, hogy az az egyetlen lehetőségem. Sosem gondoltam volna, hogy Arizonában Kevinbe botlok.

– Micsoda szerencse, hogy mégis így történt! Természetből fakadó tehetséged van a játékhoz, kár, hogy olyan későn kezdted. Csak képzeld el, hol lehetnél most, ha néhány évvel korábban nekiállsz! Talán az Edgar Allannél vagy a nemzetiben játszhatnál, ha Kevinnek igaza van a tehetségeddel kapcsolatban. Miért vártál ilyen sokáig?

Neil az ifi csapatára gondolt, és megpróbált hihetően hazudni. – Korábban sosem érdekeltek a csapatsportok. Millportban csak azért próbáltam ki, mert új voltam a városban, és azt hittem, majd ez megkönnyíti, hogy megismerjem a többieket. Nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.

– Ha zavar a dolog, én szívesen átveszem a helyed – kacsintott rá Kathy. – Nem bánom, ha közelebb kerülhetek Kevinhez.

– Tényleg elválasztanál egymástól két csatárt? – kérdezte Kevin.

– Lehetséges ez egyáltalán? – kérdezett vissza Kathy. – Nem titok, hogy tavaly volt némi ellenségeskedés közted és a Rókák csatárai között. Tegnap este láthattuk, hogy még mindig vannak problémák köztetek Seth-tel. Ez mintha nem lenne igaz ti kettőtökre.

Neil Kevinre pillantott, de Kevin nem javította ki az előző állítást. – Seth májusban végez, így kisebb az esély vagy a szükség arra, hogy összecsiszoljuk a stílusunkat. Neil viszont még csak most kezd. Vele rengeteg időnk van még.

Kathy azonnal ráugrott erre a megfogalmazásra. – Ez azt sugallja, hosszú távon tervezel a Rókáknál maradni. Nem akarsz visszatérni az Edgar Allanhez? A döntésed mennyiben függ attól, mennyire sikerül hozzászoknod a jobbkezes játékhoz az évadban? Vagy mindenképpen Palmettóban akarsz végezni?

Neil füle szinte csengett a hosszú szünettől, amit Kevin hagyott. – Szeretnék addig maradni, míg Wymack edző szívesen lát.

Neil újra Kevinre pillantott, mert nem értékelte a ködös feleletet.

– Ó, a Hollók biztos nem örülnek ennek a válasznak – mondta Kathy. – Nagyon hiányzol Rikónak.

– Ősszel újra találkozunk.

– Valóban. Most már ők is a ti kerületetekhez tartoznak – folytatta Kathy. – Mi a váltás fő oka?

– Nem tudhatom Moriyama edző indítékait.

– Azt akarod mondani, hogy nem mondták el neked? – Kathy meglepetése valódinak tűnt.

– Mind nagyon elfoglaltak vagyunk, így nehéz tartani a kapcsolatot.

– Jól van – mosolyodott el szélesen újra Kathy. – Van egy meglepetésem számodra.

A hangszórókból felhangzott a zene: valami sötét dallam domináns dobokkal. A tömeg azonnal talpra ugrott, és skandálni kezdték: – Király! Király! Király!

Neil rájuk nézett, mert ismerősnek tűnt a zene, de nem tudta honnan; remélte, a nézők tévednek. Könnyen kiszúrta a Rókákat, mivel ők voltak az egyedüliek, akik mozdulatlanul ültek, lemerevedve a sokktól. Visszafordult Kevin sápadt arca felé.

A szeme sarkából mozgást látott, így a színpad széle felé fordult. A belépő férfi ugyanúgy volt felöltöztetve, mint Kevin: tetőtől talpig feketében. Amikor Kathy kezéért nyúlt, a ruhájának ujjai hosszan követték, mint az iskolai meccseken a holló jelmez. A bal orcáját díszítő egyes mindenki számára egyértelműen jelezte, ki is érkezett meg.

Kilenc hónap telt el azóta, hogy Riko Moriyama és Kevin Day utoljára ugyanabban a szobában volt. Kilenc hónapja, hogy Riko szétzúzta Kevin kezét, és most újra szembenézhettek egymással – élő tévéadásban. A közönség tombolt, örömmel üdvözölte Kathy meglepetését, de nem voltak elég hangosak, hogy Neil számára is elnyomják a mellette megszólaló Kevin csöndes hangját.

Kétségbeesett imának érződtek a szavai.

Ha nem bírod a stresszt, itt a következő fejezet!