TFC 11. fejezet

A csütörtöki izgalmak a nyomába sem értek a péntekieknek. Az éjszaka folyamán az egész iskola vibráló narancs-fehérbe öltözött. Szalagok és lobogók csüngtek minden villanypóznáról. Diákbandák vették birtokba az amfiteátrumot, ahol rövid koncerteket adtak, a reggeli iskolaújság pedig részleteket közölt a délután várható parádéról. A szurkolólányok kis csapatokba verődve járták a kampuszt, és libbenő szoknyával, széles mosollyal hangolták fel az egyetemistákat, ahol csak tudták.

A kampusz körüli forgalom iszonytató volt, ahogy a nézők besereglettek és kényelembe helyezkedtek az egymást érő idénynyitó mérkőzésekre. Egy Róka sem számított győzelemre ma este, lévén ősellenségük, a Breckenridge ellen játszottak. Amíg az Edgar Allan bele nem szólt, a Breckenridge volt a legnagyobb és legsikeresebb csapat a kerületben. Szerencsére a futballcsapat kilátásai sokkal jobbak voltak a szombat délutáni mérkőzésre. Több, mint lehangoló volna, ha a Palmetto mindkét nyitómeccsét elvesztené.

A kampuszrendőrség teljes erejével képviseltette magát aznap; irányították a forgalmat, és megakadályozták, hogy a vendégek megzavarják a tanórákat. Neil ki nem állhatta kék egyenruhájuknak még a látványát sem, de még mindig jobb, hogy ők voltak ott, és nem a sajtó. Elég baja volt a csoporttársaival, mióta exy mezét viselte. Amerre csak járt, fennforgás támadt. Szerette volna ellógni az óráit és meghúzni magát a Rókavárban, amíg el nem érkezik az idő, de a sportolók csak komoly orvosi okból léphettek le. A sportbizottság egy-egy tagja egész nap járkált az épületekben, és a termek ablakain keresztül tartotta számon a sportolókat; Wymack lenne az első, aki tudomást szerezne Neil eltűnéséről.
Szerencsére Neil csapattársai felkészültek a galibára. A spanyolteremnél Matt várt rá, hogy átkísérje a következő órájára. Mindegy, hogy a suli támogatta-e az exycsapatát vagy sem, Neil volt a nyuszi a kalapban, aki végre előkerült. Bárki, aki követte az iskola híreit tudta, hogy az ESZB a szabályokat felrúgva védte az ő anonimitását. A fiú a nyáron időről időre ellenőrizte az interneten, hogy tényleg működik-e a dolog. Ma reggelre viszont tele volt a nevével minden.
Hasonlóan zavaró volt ráébredni, hogy Andrew nem hazudott neki májusban. Majd' minden cikk, amely tapasztalatának szánalmas hiányát taglalta, idézte Kevin szavait a hozzá fűződő nagy reményeiről. Kevin valóban mondott neki olyat, hogy egy nap még a Pályán végzi. Merész kijelentés volt egy korábbi bajnoktól, és csak fokozta a Rókák tizedik játékosa körüli felhajtást. A rá szegeződő pillantásoktól viszketett a bőre, de Matt gond és megállás nélkül vezette át a tömegen.
Matek után Renee kalauzolta el történelemre ügyesen kikerülve egy csapat szurkolólányt, mielőtt kiszúrták volna a mezeket. Allison találta meg a töri után. Neilnek lyukas órája volt, úgyhogy a lány elcipelte ebédelni vele és Seth-tel. Az újoncnak az idegesség elvette az étvágyát, de szófogadóan pakolta az ételt a tálcájára, és leült hozzájuk.
Az aznapi volt az első alkalom, hogy hármasban volt velük a többiek nélkül, és ez jobban sült el, mint gondolta volna. Segített, hogy párkapcsolatuk éppen működőfélben volt. Főleg egymással beszélgettek, csak néhány szót vesztegettek Neilre, de ő megelégedett a néző szerepével. Látni, hogy Seth másképpen is tud viselkedni, nem csak ellenségesen, lenyűgözte. Azt azonban még mindig nem tudta ésszel felérni, mit eszik rajta Allison. Egy lány ennyi pénzzel és ilyen kapcsolatokkal bárkit és bármit megszerezhetett volna, de ő mégis a Rókákat és Seth-et választotta. Neil nem hitegette magát azzal, hogy valaha is megérti ezt a döntést.
– Nos? – rángatta ki a gondolataiból a lány. – Mi lesz a partnereddel?
Az ebéd nagy részében az exy nyitó bankettjéről beszélgettek. A délkeleti régió minden iskolája megjelenik majd rajta, a Hollókat is beleértve. Neil nem tervezett elmenni rá, de még nem találta ki, hogyan úszhatná meg a dolgot.
– Nem lesz – felelte végül.
– Baromság – torkolta le Allison. – Még a szörnynek is van partnere.
Ez meglepte Neilt, de azért volt tippje: – Renee?
– Még nem hívta el Andrew-t, de egyértelmű a dolog.
Allison kis darabkákra csipkedte a pitáját, azzal itatta fel a maradék salátaöntetet. – Már áll a fogadás, hogy igent mond vagy nemet. Nagy a tét, úgyhogy hamar dönts, ha be akarsz szállni.
Az egyetlen dolog, ami közös volt a Rókákban – az exyn és a nehézségeken kívül – a különös megszállottság, amivel a leghülyébb dolgokra fogadtak. Két hete tartottak az edzések, mikor Neil felfedezte furcsa hobbijukat. Nem telt el hét anélkül, hogy ne állt volna pénzük valamin.
Neil Seth és Allison között járatta a szemét.
– Andrew és Renee...?
Seth úgy nézett ki, mint aki mindjárt kidobja a taccsot.
– Az kéne még!
Allison pedánsan megvonta a vállát.
– Renee azt ígérte, hogy nem lesz ilyen, és én hiszek neki – mondta, és kihívóan nézett Seth-re, hátha az ellenkezni mer. Párja inkább a csirkéjének szentelte a figyelmét, és csöndben maradt. Allison Neilre szegezett egy méretes kenyérdarabot.
– Kifutsz az időből. Kérd meg Aaront, hogy hozzon össze egy Veszettel! Katelyn biztos ismer egy-két csinos arcot.
Az utolsó volt Neil bakancslistáján összejönni egy pomponlánnyal. Nem voltak szép emlékei a millporti csapatról. – Ki az a Katelyn?
– Aaron nemhivatalos barátnője. Keresd meg a mai meccsen! Szánalmas, ahogy messziről ácsingóznak egymás után – Allison ránézett az órájára, és hátratolta a székét. – Rohannom kell. A tanácsadómmal talizom.
Áthajolt az asztalon, és gyors csókot nyomott Seth szájára, majd tálcástul elvonult.
Seth és Neil pár perccel később végeztek. A végzős elkísérte Neilt a beszédgyakorlatra, az óra után pedig Dan jött érte, hogy átkísérje a kampuszon a Rókavárba. A kereszteződésnél elváltak, mert a lánynak még volt egy órája hátra.
– Pihenj – adta ki az ukázt. – Hosszú lesz az este.
Neil túl feszült volt a reggeli események miatt ahhoz, hogy megfogadja a tanácsot, de azért megcélozta az ágyát.
Sok Millporthoz hasonló városban élt az évek során, és nem egyszer volt már dolga kisvárosi kíváncsiskodással és bizalmatlansággal. De valahogy a Palmetto State jobban az idegeire ment. Talán mert a mez és a csapatban betöltött szerepe figyelmet követelt. Nem tudott meghúzódni a háttérben ezekben a színekben, az esti meccs miatt meg pláne nem. Huszonegyezer ember járt a Palmetto State Egyetemre. Neil már nem csak maga miatt játszott, őket képviselte.
A péntek délutáni edzés a meccs miatt elmaradt. A csapatot háromnegyed órával a kezdés előtt, negyed hétre várták a stadionban. Matt szedte össze Neilt a hálóból 17:30 körül egy könnyű vacsira a felsőbb évesekkel. Dan végzett először és ment, hogy ránézzen Andrew pereputtyára. Nem volt felhőtlen az arca, amikor visszatért, de Matt bátorítóan megszorongatta a kezét.
– Jól lesz – tette hozzá. – Tavaly is rendben volt.
– Azt hittem, Kevin nem játszott tavaly – jegyezte meg Neil.
A felsősök egymásra néztek. Neil kettejük között járatta a tekintetét, próbálva megérteni a néma párbeszédet. Seth-ről és Allisonról sugárzott a türelmetlenség és a helytelenítés, de Renee halványan mosolygott. Matt egy grimasszal megvonta a vállát, és Danre hagyta a döntés jogát. A lány sóhajtott, majd Neilhez fordult.
– Van valami, amit még nem mondtunk el neked – kezdte. – Már egy ideje tervezgettük, de olyan nehézkesen indultak a dolgok Andrew és közted, hogy úgy gondoltuk, várunk. Nem tudtuk, hogy fogadod majd...
– Nem bíztunk benne, hogy tartod a szád – fordított Allison.
Dan ráfintorgott, de nem tagadta.
– Szóval elvileg Andrew-nak törvényileg elő van írva, hogy szedje a gyógyszerét, ugye?
Neilnek volt egy sanda gyanúja, merre tart ez a beszélgetés, de nem tudta elhinni.
– Igen, a feltételes szabadlábra helyezés feltétele volt.
– Nos, ő kötött egy saját egyezséget is az edzővel – folytatta Dan. – Csak azért szerződött le velünk, mert edzőbá beleegyezett, hogy a meccseket tisztán töltheti. Először velünk beszélte meg, elvégre mi vagyunk ott vele a pályán, de senki más nem szerezhet tudomást erről. Még Betsy sem tudja. Ő az orvosa, tuti megtiltaná.
– És mégis hogy fogja védeni a kapunkat, ha rosszul van? – kérdezte. Columbiában alkohollal és császármorzsával tompította az elvonási tüneteket, de a pályán ezt nem teheti. Neil még emlékezett az út szélén vadul remegő, s közben rókázó Andrew-ra.
– Még nincs rosszul – felelte Matt, és szemmagasságba emelte a kezét. – Andrew elvonási tünetei három fázisban jönnek elő. Képzeld el, hogy egész nap a fellegekben jársz! Aztán hirtelen elhagyod a szert. Először zuhanni kezdesz.
Kezével imitálta a zuhanást derékmagasságig. – Ez az első fázis. A másodikig nem lesz baj.
– Andrew a pénteki időbeosztását a játékunkhoz igazítja – folytatta Dan. – Fél órával kezdés előtt kihagyja a gyógyszert, és mindig az első félidőben játszik. Általában elvan az első fázissal egy félidőn át. Aztán beveszi az adagját, és az est további részében boldogan ücsörög a kispadon.
Valószínűleg emiatt aludta át a Columbiába vezető utat Andrew. Majdnem a Sweetie'sig eljutottak, mielőtt beütött volna nála a krach – gondolta Neil.
– Mi a harmadik fázis?
– Odaadod neki a gyógyszerét, különben puszta kézzel kicsontoz – mondta Matt szárazon. – Nem jó móka. Szerencsére csak egyszer láttuk ilyennek.
– Ma nem megy olyan messzire – jelentette ki Dan. – Ráadásul majd' fél pályányira leszel tőle. Csak szerettük volna, ha képben vagy – még ha két hónapos késéssel is. Mit szólsz hozzá?
– Veszélyezteti ez a meccset? – kérdezett vissza Neil.
– Nem jobban, mint bármi más – válaszolt Matt.
– Akkor nem izgat – vágta rá Neil. – Felőlem azt csinál, amit akar.
Nem ez volt a teljes igazság, de nem tudta megfogalmazni, mi aggasztja pontosan. Andrew állítása szerint utálta ezt a játékot. Akkor miért tenné ki magát a drogmegvonás agóniájának a csapattársai kedvéért? Begyógyszerezve több esélye lenne, hogy legalább szórakoztatónak találja a játékot. Jobb válasza nem volt, mint hogy Andrew talán jobban utálja a gyógyszert, mint az exyt. Érdekes ötlet volt, de Neil ma este nem ért rá ezen törni a fejét.
Pikk-pakk eltüntette a vacsorájának maradványait, és ment az előcsarnokba, ahol Andrew sleppjével találkozott. Andrew fel volt dobva, ahogy szokott, de Kevin arcáról feszültség árulkodott. Ez volt az első meccse a sérülése óta, valamint a debütálása a Rókáknál mint jobbkezes csatár. Ma tökéleteset kellett nyújtania, ha a nagy visszatérésre készült. Hogy hogyan képzelte ezt véghez vinni a gyengébbik kezével és egy ilyen csapattal a háta mögött, Neil nem tudta.
Korán elhagyták a kollégiumot, de a forgalom akkora volt, hogy így is majdnem elkéstek. A stadion a reggeli edzés óta őrültekházává változott. A parkolók tömve voltak, és biztonsági emberek grasszáltak mindenütt, elirányítva a rajongókat, vagy részeg duhajkodást keresve. Egy sornyi rendőrautó és két mentő tartotta tisztán a terepet a sportolók autóinak. A kapuk mind nyitva voltak, és az őrök fémdetektorokkal felszerelkezve várták a belépőket. Két őr tessék-lássék ellenőrizte az ajtónál, nem cipelnek-e be bármi illegálisat, majd beengedték őket a szekrényeikhez.
A társalgóban Wymack várt rájuk, aki rögvest be is terelte őket az öltözőikbe. Neil félúton járt a férfiöltöző felé, amikor Kevin megragadta a gallérját. Végigvonszolta a folyosón a hátsó ajtóhoz, kinyitotta, és belökte rajta Neilt. Az megbotlott az első lépcsőn, de aztán visszanyerte egyensúlyát és a pályán találta magát.
A Rókalyuk volt a második egyetemi pálya, amire a lábát tette. Az első az Edgar Allan Hollófészke, de az sem meccs alatt. Lehet, hogy szédítő volt a székek toronymagas sora, de semmi ugyanezen székek roskadásig tömött látványához képest. Még nem foglalták el mind a 65.000 helyet, de a háromnegyedüket biztosan. A stadion lábak tízezreinek hangjától dübörgött. A tömeg kiabálása és nevetése fülsiketítőnek hatott, pedig még nem is volt igazi okuk a zajongásra. Neil elképzelte, hogy fognak hangzani, ha a Rókák pontot szereznek. Lehet, hogy olyan hangos lesz, hogy a csontjai is belerepednek.
Nem telt bele sok időbe, hogy észrevegyék Neilt és Kevint a pályán. A legközelebbi szektor őrjöngése felébresztette az egyre távolabbiakat is. A Narancs Dallam, az egyetemi zenekar még éppen felsorakozás közben volt, de rögvest reagált a feltörő izgatottságra. A dobosok vad ütembe fogtak, és néhány trombita elkezdte az iskola indulóját. Néhány pillanattal később a diákok becsatlakoztak, torkuk szakadtából fújva a szavakat egymásnak és az üres pályának.
– Ne okozz csalódást nekik ma este! – hajolt közel a füléhez Kevin. – Azért jöttek, hogy lássák, ahogy játszol; adj nekik valami biztatót!
– Nem miattam jöttek – válaszolt Neil. – A híres Kevin Dayért vannak itt.
Kevin Neil lapockájára tette a kezét, és finoman meglökte. – Na, menj átöltözni!
Az újonc még egy utolsó pillantást áldozott a lelátókra, mielőtt visszatért volna az öltözőbe. Amikor már mindenkin rajta volt a felszerelése, Wymack az előcsarnokba hívta őket, és körbeadta a Breckenridge-i Sakálok játékoslistáját. Matt vetett egy pillantást a kezdővonalra, és elfintorodott.
– Nocsak, Seth. Úgy tűnik, a Gorilla visszatért.
– Baszki – a megszólított a kezét nyújtotta a papírt követelve.
– Legalább már az elejétől fogva komolyan vesznek minket – jegyezte meg Aaron.
– Egy hátvéd könnyen beszél – Allison elvette a listát Mattől, és Seth-nek adta.
– Gorilla? – szúrta közbe Neil.
– A 16-os, Hawking – felelte Nicky –, más néven Gorilla. 198 centi magas és 140 kilónyi tömény szarrágás. Felismered, ha meglátod, megígérem. Úgy néz ki, mint egy eltévedt rögbijátékos.
– Emellett olyan buta, mint a föld: a tavalyi kupát ki kellett hagynia az átlaga miatt – folytatta Matt. – Ez amolyan évenkénti rituálé nála.
– Hátvédet játszik – Dan vette át a szót Neilre nézve –, és imádja a bodicseket. Ne szorulj közé és a fal közé, Neil! Összetöri a legapróbb porcikádat is, ha esélyt adsz rá.
– De azért ne aggódd túl! – váltott Matt. – Valószínűleg Kevin és Seth megölésével lesz elfoglalva, és téged észre sem vesz majd.
– Ez a megnyugodott ábrázatom – mutatott Neil önnön üres arckifejezésére.
– Befejeztétek az oxigénpazarlást? – vágott közbe Wymack. – Mozogjunk! A hazai pálya a miénk a bemelegítéshez. Sima váltólövésekkel kezdünk, kétszer Andrew-nak és Renee-nek is. Andrew, maradj a mi oldalunkon! Ha egyetlen gyakorlásnak szánt lövést is megeresztesz a Sakálok térfelére bemelegítés alatt, a második félidőig szotyizhatsz.
Erre a hírre Neil is a szörnyre emelte tekintetét. Az egyelőre jól nézett ki, de talán még túl messze voltak az első szervától ahhoz, hogy megkezdődjenek az elvonási tünetek.
Wymack folytatta.
– A kezdők Seth, Kevin, Matt, Aaron és Andrew. Három cserém van minden félidőre, úgyhogy mindenki kap pihit, a kapusokat kivéve. Kevin, ha csak viszketni kezd a karod, lefelé. Légy eszednél ma este.
– Már 8 hónap eltelt – így amaz.
– Ne kockáztass rögtön az első meccseden! – beszélt a lelkére Abby is.
Kevin grimaszolt egyet, de annyiban hagyta a dolgot. A felnőttek megelégedtek ennyivel, és a sisakjaikért, ütőikért küldték a feltápászkodó Rókákat. Pozíciók szerint felsorakoztak, elöl Dannel, a csapatkapitánnyal. Wymack a fülében lévő készülékre figyelt, ami összekötötte a közvetítő fülkéjével. Amikor megkapta az engedélyt, kivezette csapatát a kispadokhoz. Neil sisakja valamelyest tompította a tömeg ricsaját, de a füle így is csengett, amint követte a Rókákat a pályára.
Tudvalevő volt, hogy a Rókák az NCAA legkisebb csapata, míg a Breckenridge az egyik legnagyobb, Neilt mégis mellbe vágta a hatalmas különbség. A drapp-fekete Sakálok felgyülekeztek a saját térfelükön, amitől a Rókák csapata szánalmasan aprónak tűnt a sajátjukon. Neil próbált ellenállni a megfélemlítettség érzésének. Mivel ez nem sikerült, inkább a bemelegítő gyakorlatokra koncentrált minden energiájával. Az erre kapott húsz perc túl gyorsan repült el, a bírók hamar leterelték őket a pályáról: a Sakálokat az északi, a Rókákat a déli kapun át.
A közvetítő hangja épp csak áthatolt a tömeg lármáján, de szerencsére a meccs kezdetének közeledtével valakinek eszébe jutott feltekerni a hangerőt. Mikor a csapatnévsor felolvasásához ért, szavai visszaverődtek az aréna falairól. Ahogy a Rókák neve elhangzott, egyesével felemelték ütőiket néma tiszteletadásként. A tömeg mindegyikre hangos hörgéssel reagált, segítségül a Narancs Dallam dobosai ütemesen püföltek bármit, ami ütőik ügyébe akadt.
– A Breckenridge-i Sakálok színeiben – folytatta a konferanszié, majd végigment a ma esti meccsen játszó ellenfelek névsorán. A Sakálok neveit fújolás és udvarias tapsolás fogadta a Rókák térfeléről, de szép számmal akadtak Sakál-rajongók is a stadion északi részén. Fúvószenekaruk rákezdett az indulójukra, amint az utolsó név is elhangzott, de a Narancs Dallam azonnal túlharsogta őket a Palmetto dalával.
A hat játékvezető kinyitotta a kapukat mindkét oldalon, majd bemasíroztak a pályára. Jelzésükre Dan és a másik csapat kapitánya felzárkózott hozzájuk félpályánál a kötelező kézfogásra és az érmedobásra. A főbíró a kezdést a Sakáloknak, a hazai pályát a Rókáknak ítélte. Három-három játékvezető lekísérte a kapitányokat, majd felsorakoztak a falhoz.
Wymack hessegető mozdulatokkal küldte a csapatot a kezdővonalhoz.
– Na, tipli kifelé, és intézkedjetek felőle, hogy azt is megbánják, hogy a pályánkra léptek! Elvárom, hogy a cseréim szurkoljanak, de ha bárki beleköt egy bíróba, azt kigolyózom. Gyerünk!
Dan az ajtóhoz vezette a játékosait, és a fal megdöngetésével jelezte, hogy készen állnak. A konferanszié bejelentette a Rókák kezdősorát támadóktól a védekezőkig. Kevin lépett pályára először, és az egész stadion őrjöngeni kezdett a láttán. Mindegy, melyik iskola színeiben, a rajongók rajongók; Kevin nyolc hónapos távollét után újra mezben állt előttük. Azt jósolták, sosem játszhat többé, de most ütővel a kezében úgy masírozott a félpályához, mintha mindig tudta volna, hogy egyszer visszatér.
Őt Seth követte a felezőnél. Dan volt a Rókák támadó osztója és félúton állt a középvonal és az első negyed között. Matt és Aaron a negyedvonalnál állapodtak meg, utolsóként pedig Andrew foglalta el a helyét a kapuban.
Eztán a Breckenridge sorakozott fel. Nicky rámutatott a Gorillára, amint az belépett, de Neil magától is észrevette.
– Ne felejtsd el megköszönni Seth-nek és Kevinnek, hogy lezúzatják magukat helyetted!
Valószínűleg viccelt, de Neil azért rábólintott. Nem szívesen találkozott volna össze a pályán egy olyannal, aki mellett Matt törékeny virágszálnak hatott.
– Hé – kezdte Nicky fürkésző pillantással, tőle szokatlan módon hezitálva. – Nem igazán beszéltünk azóta... izé... Bocsánatot akartam kérni, de aztán mindig beijedtem... Rendben vagyunk?
– Még nem tudom – felelt Neil.
Az unokatesó agyalt rajta egy ideig, majd sóhajtott.
– Hát jó.
A bírák úgy csapták be az ajtókat, hogy a hangjuk visszaverődött a falakról, majd be is reteszelték őket. A plafonon végighúzódó szellőzők és ventilátorok biztosították a levegő mozgását az arénában. A szellőzőrések átengedték a szervák és ütközések hangjait, de a játékosoknak ki kellett volna ordítaniuk a tüdejüket, ha azt akarják, hogy a pályán kívül is hallatszódjanak. Neil nem tudta, miről beszélgetnek, míg várják a kezdést, de gyanította, hogy semmi kellemesről, már csak annak láttán is, ahogy Seth éppen bemutatott a Sakálok egyik csatárjának. Aztán néhány pillanat múlva ugyanez a Seth már Kevint ajándékozta meg a gesztussal.
– Ó, Szűz Máriám – szólalt meg Abby Neil mögött. – Legalább csinálhatnának úgy, mintha jól kijönnének, míg meccset játszanak.
– Az kizárt – vágta rá Nicky. – Tíz dollárba, hogy tizenöt percen belül ölre mennek.
– Kihagyom – hárított Allison.
– Lehetnél kicsit optimistább az idény első meccsén – szólt bele Renee.
– Nem tudom, láttad-e, ki ellen játszunk – mutatott Nicky az ellenfélre. – Gondolod az optimizmus segíteni fog?
– Ártani nem árthat – felelte Renee egy kis mosollyal.
Allison mondani akart valamit, de a sziréna belé fojtotta a szót. Ha Neil felnézett volna, láthatta volna a pálya kellős közepén, fent függő eredményjelzőt. Az óra, az aktuális állás és a gólstatisztikák mind a négy oldalról láthatóak voltak, ahogy a visszajátszásokért és a közelítésért felelős kijelzők is. Jelenleg a tábla az utolsó másodperceket számolta a játék megkezdéséig, de Neil nem erőltette meg magát, hogy rápillantson. Nem akarta levenni a szemét a pályáról. Kesztyűs kezével a falnak támaszkodva előrehajolt: szerette volna az egészet egyszerre belátni. Szíve hevesen vert a mellkasában, izgatott forrósággal öntve el teste minden porcikáját. Visszatartotta a lélegzetét az első szerváig.
A jelzőhang újra felcsendült, és a játék megkezdődött. A Breckenridge osztója a levegőbe pöccintette a labdát, és rásózott egyet az ütőjével. A jellegzetes hangra a Sakálok és a Rókák is bontották formációjukat, és megindultak. Neil korábbi idegességét elfújták, átvette a helyét a tömegből rázúduló vad lelkesedés. Sikolyaik bekúsztak a bőre alá, a szíve százezernyi láb ütemes dobbanásával vert egy ütemben. Két test csapódott egymásnak a pályán; a játék már a kezdetektől durva volt, és ezt a nép elégedett üvöltéssel üdvözölte.
A labda épp a cserék előtt csapódott a falnak, és már száguldott is tova. Nem jutott messzire, mert Dan elkapta és továbbította Seth-nek. A lány a lendülettől a falnak esett, és egy másodperccel később a Sakál osztó is nekivágódott. A fal megremegett súlyuk alatt. Dan jószerével arrébb hajította a másikat, hogy újra játékba kerüljön, a cserék a fal túloldalát verték biztatásul.
Neil végigpásztázta a pályát. Egy Sakál csatár Aaronnel küzdött. Aaron és Matt egészen feltolta az ellenség csatárjait távol a Rókák kapujától, de nem akartak túl messzire kerülni Andrew-tól. Andrew ott mozizott magányosan a kapus territóriumát jelölő fehér vonalon: feladat híján nézhette az elé terülő látványt. Ütőjét forgatva köröket írt a levegőbe a Sakálok erőfeszítéseit kigúnyolandó.
A labda földet ért némileg lejjebb a pályán, visszavonva magára Neil figyelmét. Ismét Dan érte el előbb, és megküldte jóval Seth feje fölött. Seth és a Gorilla versenyt futottak a visszapattanóért. Seth kapta el, de nem sokáig tarthatta meg. Fél lépést haladt vele, amikor a Gorilla megsuhintotta az ütőjét. Nem tűnt olyan nagy ütésnek, de ahhoz elég volt, hogy kiverje Seth kezéből az ütőt. A Gorilla felkapta a földről visszapattanó golyót, és egy lendületes fordulással megküldte a pálya hosszában. Az pár centire a hazai kapu jobb oldalától csattant a falon. Andrew nézte, ahogy elpattog.
Az egyik Sakál csatár megkerülte Mattet és megindult érte. Andrew megállította az ütő forgását, és elhelyezkedett, épp időben. A csatár gyors lövést adott le, Andrew pedig erőteljesen arrébb ütötte, egészen a pálya közepéig. A Sakálok osztója megpróbálta elkapni, de a labda gyorsabban jött, mint számította, és kipottyant ütője hálójából. Dan készen állt, hogy elcsaklizza előle. Cserébe a fickó fellökte őt, így a labda elgurult. Dan dühösen a földhöz verte az ütőjét, miközben próbált feltápászkodni, hogy a Sakál nyomába eredjen. Az osztó már labdástul rohant a hazai kapu felé.
– Gyerünk, csajszi! – mormolta Abby. – Megcsinálod!
Dan nem tudta megállítani a srácot a passzolásban, de nem lassított. Olyan erővel csapódott neki, hogy mindkettejüket ledöntötte a lábáról. A Sakál rajongók felháborodottan hördültek fel követelve a lapot, de a bírák nem mozdultak. A bodicsek csak akkor számított, ha labdás játékos csinálta, vagy ellene csinálták. Engedékenyek voltak azonban, ha az esemény abban a pár másodpercben történt, ahogy elhagyta a labda a játékos hálóját. A szakértők tudták, hogy a sportolók néha egyszerűen túl gyorsan mennek ahhoz, hogy időben meg tudjanak állni. Persze ez egyúttal kiskapu is volt az ilyen alattomos támadásokra, mint amit Dan is csinált, de ettől csak még izgalmasabbá vált a játék a nézők számára.
Aaron elég kicsi volt ahhoz, hogy átbújjon a csatár karja alatt. Felugrott, egy hihetetlen mozdulattal sikerült ellopnia a labdát, és perdült tovább a hazai oldal felé. Lassítás nélkül passzolt Andrew-nak, és újra talpon volt egy szívdobbanásnyi idővel később. A címzett alsó kézből suhintotta meg a labdát, hogy megszabadítsa térfelét tőle. A lövedék a plafonon pattant meg, és már hullott is vissza a csatatérre.
– Mozgás, Rókák! - mennydörögte Wymack.
– Gyerünk, Rókák, gyerünk! – hangzott a Veszettek kiabálása a távolból.

A tömeg felkapta a rigmust, és felerősítve visszhangozta a szurkolólányok szavait. A többi cserejátékos is csatlakozott kivéve Neilt, akit letaglózott a gyors és technikás játék látványa.
Végignézte, a csapattársai hogy hullanak szét a belső harcokban a nyáron, de most végre egy egészként láthatta őket. Amennyire rühellték egymást a Rókák olykor, az ellenfelüket még annál is jobban utálták. Még mindig túl megosztottak voltak ahhoz, hogy igazán naggyá válhassanak, de azért elég jól működtek ahhoz, hogy Neilt kirázza a hideg. Most megértette, hogy kapaszkodhattak fel a harmadik helyig az előző ősszel, hogyan vívtak ki maguknak egy helyet a bajnokságban.
Sajnálatos módon a Breckenridge viszont jobb volt náluk. A tizenkettedik percben végül megtörték a Rókák védelmi vonalát. Az egyik csatárjuk megkaparintotta a labdát, és Aaronnek ment vele. A félretaszított Róka tiszta utat adott a támadónak a célig, a többi Sakál pedig előretört egészen az első negyedvonalig. A csatár veszélyesen közel merészkedett a kapuhoz, mielőtt lövésre lendítette volna a karját. Andrew visszacsapta neki a labdát, de úgy, hogy az az ellenfél sisakján koppant. Az osztójuk kapta fel a labdát most, és Dan egy másodperccel lecsúszott róla, hogy megakadályozza a dobásban. Andrew ezt a lövést is hatástalanította, de a Sakálok túl közel kerültek hozzá, hogy megtisztíthassa a terepet. Magasra célzott, de a Gorilla elég közel volt, és elég magas is volt ahhoz, hogy elhalássza a levegőből a labdát.
– El onnan! – üvöltötte Wymack a falon át.
A Gorilla oly könnyedén taszított félre két Rókát, mintha ott se lettek volna, és rohant a kapu felé. Matt úgy rongyolt bele a fickóba, mintha az élete múlna rajta, mindkettejüket padlóra küldve ezzel. Matt így őrizetlenül hagyott csatárja felkanalazta a labdát és lőtt. A kaput jelző led vörösen villant Andrew mögött. A Breckenridge-i rajongók őrjöngése elvegyült az első pontot jelző sziréna berregésével. Wymack ízeset káromkodott, és tajtékozva megindult, körbe-körbe pásztázva, hátha talál valamit, amin kitöltheti a dühét.
– Azért szép volt, Rókák! – csapta össze a tenyerét Renee.
A Sakálok egymás hátát veregették gratulációképpen, ahogy szaladtak vissza a helyükre. A Gorilla ment utolsóként, mert még kellett egy kis idő, hogy összekaparják magukat Mattel. Vonultában megállt a kapunál, hogy mondjon valamit Andrew-nak. Bármi is volt az, nem nyűgözte le a kapust. Csak állt, maga elé támasztva ütőjét, átfonva karjait a hálón, arcát alkarján nyugtatva. A Gorilla lemondóan intett felé, és visszakocogott a saját térfelére. Dan Matt felé kanyarodott, hogy gyorsan ellenőrizze, minden rendben van-e vele.
Majdnem sikerült mindenféle incidens nélkül elfoglalniuk a kezdőpozícióikat, csakhogy Kevint meglökte a védője elhaladtában. Kevin nem hagyta magát, úgy adta vissza, hogy majdnem fel is buktatta a gyereket. A Sakál hátvéd visszafordult, hogy mondjon valamit, mire Seth széles mozdulatot tett. Kevin nem foglalkozott a Sakállal, Seth-nek viszont mondott valamit, aki erre egy öklössel válaszolt.
– Nyertem! – szólalt meg Nicky. – 13 perc elég volt!
– Senki nem fogadott ellened – lombozta le Abby. Hangja fáradtnak tűnt, miközben Kevin és Seth civakodását figyelte.
– Ne merészeljetek fogadni ezekre a nyomorultakra! – morogta Wymack.
Dan felzárkózott kettejükhöz a pályán, és egy erélyes lökéssel szétszedte őket. Az arcába tolt ujjával osztotta ki Seth-et, de Kevint sem hagyta ki a fejmosásból. Végül a két jómadár félpályánál elvált és elfoglalták helyeiket. Az ajtóknál lévő játékvezetők addig türelmesen várakoztak, készen arra, hogy beavatkozzanak, ha szükséges. Végül úgy ítélték, Dan sikeresen megoldotta a problémát.
A játék újabb Breckenridge szervával folytatódott. A Rókák az első pont elvesztésétől dühösen, feltüzelve indítottak. Kevinen úgy látszott, személyes sértésnek veszi a dolgot, hihetetlen bosszúvággyal játszott. Ahogy Dan megszerezte neki a labdát, megfektette az őt fogó ellenfelet, és már sprintelt is üresen a tökéletes lövőállásba. A kapu vörösen felizzott, a nézőközönség egy emberként lendült fel a Rókák visszatérésére. Neil a saját győzedelmes üvöltését sem hallotta az izgatott diákok zajában. A Narancs Dallam az iskolaindulót trombitálta, a hallgatók harci üvöltésként zengték a szövegét.
A dal a feléig sem jutott, Kevin és az őt fogó illető már dulakodtak. Matt, Dan és három Sakál kellett a szétválasztásukhoz. Mire sikerült biztonságos távolságban tudniuk egymástól az acsargókat, a bírók odaértek. A Sakál srác sárga lapot kapott, mivel ő ütött először; a tömeg éljenzett. A fejük fölött, a kijelzőn egy sakál-mesefigurát fejbe csapott egy hatalmas kalapács. A vendég szurkolók hurrogtak, de elégedetlen hangjukat elnyomta a Rókák közönsége.
A csapatok felálltak a kezdéshez, a játékvezetők pedig felszívódtak. Dané volt a következő szerva.
Húsz perce folyt a játék, amikor a Gorilla a falhoz kente Seth-et. A szurkolók haraggal vegyes izgalommal hördültek fel, midőn a nagydarab fickó a magányos labdáért iszkolt. Neil azt várta, Seth üldözőbe veszi támadóját, de csapattársa csak állt a falnál, majd a következő pillanatban összeroskadt.
– David – kezdte Abby, de Wymack már rohant is a fal túloldalán Seth felé. Az egyik játékvezető leguggolt mellette, és a falon át Seth-re mutatott. Wymack rácsapott a plexire, hogy felhívja játékosa figyelmét. Seth fájdalmasan feltolta magát négykézlábra. Neil tehetetlen dühvel nézett hol rá, hol a meccsre. Amíg Seth nem jelezte egy bírónak, hogy kiállna, a játék tovább folytatódott, ami azt jelenti, hogy Kevinnek hirtelenjében két védővel is meg kell birkóznia. Dannek nem tartott sokáig, hogy felismerje Kevin szorult helyzetét. Körbefordult, ezzel értékes időt és a labda nyomát is elvesztve, hogy megtalálja hiányzó csatárját. Fél pályányira tőle Kevin szendvicshúst játszott két Sakál hátvéd között. Elvesztette a labdát és az ütőjét is, de valahogy mégis talpon maradt.
– Jelezz, Seth! – Nicky üvöltött a falat rugdosva.
Seth végre felemelte az ütőjét, ezzel üzenve a bírónak, hogy képtelen folytatni ebben a félidőben. Jelzőhang állította meg a játékot. Matt épp megszerezte a labdát, úgyhogy le is passzolta Andrew-nak a biztonság kedvéért. A tömeg némán figyelte, ahogy Seth talpra kecmereg. Testsúlyának jelentős részével a falra támaszkodva felállt, megvárta, míg visszanyeri egyensúlyát, csak azután próbálkozott meg a járással. Dan szaladt hozzá, hogy segítsen neki, Allison pedig a pályán kívülről tartott lépést vele. Abby őt megelőzve sietett az ajtóhoz.
Wymack Neil vállára csapott: – Mozgás!
A gyomra görcsbe rándult. Most, hogy látta a csapatokat akcióban, megerősödött hitében: nem áll készen arra, hogy ezekkel játsszon. Na nem, mintha sok választása lett volna, szóval felkapta a botját, és Allison után futott a kapuhoz.
– Kapd el őket! – kiáltott utána Nicky.
Allison a bejáratnál átvette Seth-et Dantől és tartotta, amíg Abby leszedte a fejéről a sisakot. Ezután odasegítette az egyik padhoz, Dan pedig intett Neilnek, hogy lépjen be a küzdőtérre. Közben a közvetítő bejelentette a cserét: Seth Gordon helyett az újonc Neil Josten érkezik 10-es számmal az arizonabeli Millportból.
Neil eltűnődött, vajon a koporsófedél is úgy hangzik-e, mint az aréna ajtajainak csapódása.
– Készen állsz? – kérdezte tőle Dan.
– Legalábbis arra, hogy megpróbáljam – felelt Neil.
– Akkor gyerünk! – szólt a lány, és összekoccintották ütőiket.
Együtt kocogtak át a pályán. Mire Seth végre kiállt, mindkét csapat az első negyedvonalnál tobzódott megint. Dan beállt a helyére. Mivel Neil a meccs közepén kapcsolódott be, a kezdő pozíciója egészen fent, a hazai oldal falánál volt.
– Szóval igaz a hír? – A Sakál osztó odakiáltott neki. – Az edzőnk szerint egy kis elsős újhús vagy.
– Most komolyan?! – csattant fel egy női hang, és Neil meglepetten rábámult. A hátvéd, akivel Kevin mind ez idáig harcolt, egy lány volt. – Egy nemzeti bajnok és egy amatőr? Dél-Karolina még a szokásosnál is őrültebb.
– Mármint egy amatőr és egy nyomi – javította ki az osztó.
Andrew a kaput képező plexifalhoz verte az ütőjét, amitől több játékos is megugrott, és zavart pillantásokat küldött felé. Neil nem látta Andrew arckifejezést innen, de remélte, hogy magára erőltetett egy mosolyt. Ha ellenfeleik felfedeznék, hogy Andrew tiszta, abban a minutumban jeleznék, hogy ezzel kipöccinthessék őt a Rókák kapujából. Neil várt, a legrosszabbra számítva, de Andrew egyszerűen csak tett két lépést hátra a területén, és megállt. Amikor mindenki elhelyezkedett, megszólalt felettük a jelzőhang. Andrew kesztyűs kezével felemelte a labdát.
– Hé, Pinokkió! – szólt anélkül, hogy Neilre nézett volna. A hangjából érződő vidámság túl erőltetett volt, de Neil nem hitte, hogy a Rókákon kívül bárkinek feltűnt volna. – Ideje futni. Ezt neked küldöm.
Andrew lepattintotta a földre a labdát, és mindent beleadva megsuhintotta. Neil nem állt meg azt bámulni, hogyan üti el csapattársa a labdát. Ellökte magát a faltól és már repült is végig a pályán amilyen gyorsan csak tudott. Egy villanással maga mögött hagyta a hátvédeket és csatárokat, akik épp akkor kezdtek csak mozdulni. Kevin embere keresztbe rohant a pályán, hogy megállítsa, de Neil gyorsabb volt nála, így csak végigvezette a lányt az arénán.
A labda a túlsó falon pattant, és megindult visszafelé. Neil felugrott, hogy még azelőtt elkapja, hogy elsuhant volna a feje fölött. Az őt fogó játékos is ott termett földet érésekor, úgyhogy el kellett ugrania előle, ösztönösen számolva a lépéseket, miközben elkapta az ütőt a lány elől. Az ellenfél botja épp csak elvétette Neil ujjait, ahogy megpróbálta megütni őt. Csak tíz lépésen át cipelhette a labdát, és ebből már elhasznált hatot. Tudta, hogy nem fogja megkerülni a lányt négy lépésből, úgyhogy megfordult és passzolt Dannek. A következő pillanatban a fogója beleütközött. Neil nyújtott karral, földre támasztott ütővel próbálta megőrizni az egyensúlyát.
Közben Dan Kevinnek passzolt. A Gorilla megtermett volt ugyan, de méretei lelassították. Kevin megkerülte és elkapta a csomagot, aztán megpördülvén felküldte a pályán, hogy egy kis lélegzetvételhez juttassa a csatárokat. A Gorilla bosszúból kiverte Kevin kezéből az ütőjét. Kevin átkozódva rázta meg karjait. A Sakálok kapusa elhagyta helyét, hogy visszaverhesse a labdát nekik. Matt elfogta reptében, és jó magasra célzott vele, egészen a plafonig, hogy onnan visszaverődve újra a csatárokhoz kerüljön. Kevin kapta el, de csak két lépésnyi ideje volt hogy célozzon és lőjön, mielőtt a Gorilla belérongyolt. Az ex-bajnok olyan erősen csapódott a talajnak, hogy meg is perdült néhányszor.
A kapus a Gorillához irányította a labdát. Amaz a hazai falhoz lőtte, a Sakál hátvédek megindultak érte, így szorítva Neilt és Kevint vissza. Egészen az első negyedig űzték őket. Neil úgy döntött, gyűlöli a "mindenki tobzódjon a kapus körül" stratégiájukat. Frusztráló volt nézni, ahogy Andrew-t ostromolták, főleg ilyen távolságból. Nem keveredhetett csetepatéba, ha a Rókák emiatt elveszíthették a labdát. Nem tehetett mást, mint nézték, ahogy a Sakálok földbe döngölik a Rókákat. Három lövéssel később pontot szereztek.
– Nem nyerhettek ellenünk – hergelte Neilt a hátvéd lány. – Szarok vagytok.
– Inkább Róka vagyok, mint egy Sakál, aki úgy nyer, hogy sérülést okoz az ellenfelének. – felelt Neil. – Nem vagytok más, csak egy csapat erőszakos szánalomgyár!
A lány nekilökte a mellkasát az övének.
– Ismételd meg!
Neilt nem hatotta meg a viselkedése. Unott pillantást vetett rá, és ujját erősen a lány vállába nyomta.
– Tűnj az arcomból! Már van egy sárga lapod. Kötözködj még, és malmozhatsz a kispadon a játék végéig!
– Leverett! – harsant az osztójuk figyelmeztetése. – Vissza!
A hátvéd lekicsinylő fintorra húzta a száját, két látványos lépést tett hátra, majd megfordult, és nekiiramodott a kezdőpozíciójába. A Sakálok szerváltak, amint mindenki helyre került. Neil nem jutott messzire, és megint összeakadt Leverettel. A lány a vállával taszította hátra a félpályához. A pálya túlvégén Kevin megszerezte a labdát, de egy pillanattal később Gorilla kiütötte a kezéből. Neil nem tudta eldönteni, a Gorilla ver-e mindig túl nagyokat az ütőjére, vagy Kevin tartja túl lazán a botot, nehogy a rezgés egészen a könyökéig felfusson egy ilyen alkalommal. Nem is volt biztos benne, melyik lehetőség a kecsegtetőbb. Nem akarta, hogy Kevin megsérüljön, de a Rókák nem engedhették meg maguknak, hogy Kevin a lelki nyavalyáit is magával cipelje a pályára.
Matt ellopta a labdát a csatártól, akit fogott, és Aaronnak küldte. Üresen csak Andrew állt. Az iker nyert pár percet, hogy lerázza a saját csatárját, majd Andrew visszaküldte neki a csomagot, hogy éppen Aaron előtt pattanjon le a falról. Az elkapta, és mindent beleadott a következő lövésébe.
– Neil!
A megszólított már mozgásban volt; követte Aaron ütőjének ívét, és megértette, a passz neki szól. Leverett a botja felé suhintott, próbálta elrontani a kapást. Neil összeszorította a fogait, amikor megérezte a szúró fájdalmat a csuklóiban. Körbe hozta az ütőjét, hogy elüsse az útból a lányét. Ezzel értékes másodpercet vesztett, és majdnem túl messzire nyújtotta karját. Leverett belerongyolt, hátha ezzel fellökheti, de Neil erősen kapaszkodott az ütőjébe, mellkasa és a háló között védve a labdát. Leverett megint odavert, hátha kiesik a golyó. Neil hátrált egy lépést, ezzel lehetőséget adva a lánynak, hogy megszerezze a labdát, majd vállával úgy meglökte ellenfelét, hogy az seggre esett. Elkapta a zuhanó labdát, és nekirugaszkodott.
– Rohadt kurva! – üvöltötte a hátrahagyott.
Neil tíz lépésen át vitte a zsákmányt, majd passzolt Kevinnek. Az elkapta, de csak hogy újra kiverhessék a kezéből. A Gorilla elsuhant mellette, egyenesen a labdáért. Kevin bal kezét a hasához szorítva forgolódott Mattet keresve.
– Szedd le rólam!
Matt nem válaszolt, de hallotta. Legközelebb, amikor mindkét csapat a hazai negyednél volt, Matt elengedte a csatárját, és a Gorilla után iramodott. Félredobta az ütőjét, hogy szabaddá tegye a kezeit, és egy nagy lendülettel bevert egyet a Sakál mellkasvédője alá. Az kissé előregörnyedt az ütés erejétől, a jelző pedig szabálytalanságot fújt. A Gorillának csak egy másodpercre volt szüksége, hogy visszanyerje lélekjelenlétét, és megindult Matt felé. Az nem várta meg az óriás kezek bosszúját, menekült, igyekezett annyi embert maguk között tudni, amennyit csak lehetett. Az izomagy saját társait félrelökve üldözte Mattet keresztül a pályán.
Amint Matt elhagyta a kaput, Andrew lépett a Gorilla útjába. Nevetségesen aprónak tűnt az óriás árnyékában, de csak állt lecövekelve, ütőjével maga mellett. A Gorilla húsos kezének rándulásával jelezte, hogy takarodjon az útból, de Andrew meg sem rezdült. Neil visszatartotta a lélegzetét, azt várva, hogy a Gorilla erőszakkal teszi arrébb Andrew-t. Ugyan az iker egy elmebeteg, de emellett feleakkora termetre, mint Sakál ellenfele. Egy tökéletesen kivitelezett ütés a Gorillától ripityára törné a koponyáját.
Szerencsére a bírók előbb odaértek, mint elfajulhatott volna a dolog. Matt zokszó nélkül elfogadta a sárga lapját, és felmutatta hüvelykujját Kevinnek. A nyitott ajtókon át Neil hallotta a tömeg hurrogását és éljenzését a rövid balhé láttán. Matt legaloppozott a pályáról, átadva a helyét Nickynek. A közönség úgy üdvözölte, mint egy visszatérő bajnokot. Pár perccel később a Gorilla is elhagyta a pályát a túloldalon. Neil nézte sántikáló alakját a falon át.
– Matt tud ütni – jegyezte meg.
Dan mosolygott.
– Az anyja profi bokszoló. Megtanított neki egyet s mást. Most meg...?
A még mindig a pálya ajtajában álló Wymack terelte el a figyelmét. Már majdnem itt volt az idő, hogy Allison lecserélje Dant, de az edző nemcsak a lányt, Seth-et is hozta magával. Kettejük közé mutogatott, de a döntést a csapatkapitányra hagyta. A lány hamar kapcsolt, és gyorsan körbefordult Kevint keresve.
Kevin Andrew-val állt a gólvonalon belül, bal karját kinyújtotta, hogy Andrew lehúzhassa külső kesztyűjét. A szörny kicsatolta a tépőzárakat és lehámozta róla, majd a hóna alá csapta, hogy levehesse a karvédőt is. Az alsó kesztyűt fent hagyta, de kibújtatta a hurkot Kevint középső ujjánál, hogy becsúsztathassa a fekete anyagot a csuklójához. Kevin lassan behajlította ujjait a hegeit figyelve, majd megfordította a kezét, és így is megtornáztatta őket.
– Kevin! – hívta fel a figyelmét Dan.
Kevin és Andrew odafordult, majd követték ujjának irányát az ajtóhoz. Neil nem hallotta, mit mondott Andrew, de Kevin a fejét rázta. Andrew gazdája mellkasához lökte a levetett védőfelszerelést, és egyet hátralépett, Kevin pedig az ajtó felé fordult. Dan megszorította a vállát, ahogy elhaladt mellette. Amint társa hallótávolságon kívül került, a lány elmormolt néhány keresetlen szót, és dühösen a Gorilla felé nézett a falon át.
A közönség ugyanolyan lelkesedéssel fogadta Kevin visszatérését, mint korábban Mattét. Csak fél órát játszott ugyan, de a lényeg, hogy újra a pályán tudhatták.
– Felállás szabad lövéshez – szólt Dan, mikor Seth elfoglalta Kevin helyét.
A játékvezetők elhagyták a terepet, és rájuk zárták az ajtót. A Rókák és a Sakálok elálltak az útból, hogy Gorilla cseréjének teret adjanak a lövéshez. A sziréna engedélyt fújt a hátvédnek. A játékos még hagyott magának néhány pillanatot, hogy mérlegelje a lehetőségeit, majd Andrew kapujának egyik sarkába célzott. Andrew egészen a pálya túlvégéig ütötte a labdát.
Neil olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott, mindennél jobban vágyva, hogy a Rókák nyerjék ezt a meccset. Tudta, hogy ez lehetetlen, de a Sakálok játékstílusa egyszerűen vérlázító volt. A Gorilla hihetetlen kegyetlenségről adott számot, ahogy szándékosan próbálta megsebesíteni Kevint a visszatérésének első napján. Neil őszintén remélte, hogy Matt helyben hagyta néhány bordáját azzal az ütéssel.
A levegőből csippentette el a felé érkező labdát. Futott a kapu felé, öt lépést téve meg, mielőtt Leverett a nyomába szegődött volna. Célzott és lőtt, a védő épp csak hárította. Seth kicselezte új hátvédjét és megszerezte a labdát, de nem volt szabad útja egy lövéshez, úgyhogy visszapasszolta a labdát Neilnek.
Leverett mozdult, hogy elhappolja, de Neil nem hagyta. Olyan erősen verte az ütőjét a lányéhoz, hogy majdnem mindketten elejtették őket. Ellenfele átkozódva keresett újra fogást a sajátján, mindeközben Neilt semmi sem állította meg, hogy újra próbálkozhasson. Összeszedte a labdát és mind a tíz lépést kihasználta, futás közben számolgatta a szögeket és igyekezett olvasni a kapus testbeszédéből. Utolsó lépése csak egy fél volt, ez segítette az előredőlésben, a dobásba minden energiáját beletette.
A kapu vörösen villant, ahogy Neil lövése célba talált. A sziréna felharsant, és Neil hátraarcot csinált,  ahogy csapattársai éljeneztek.
– Szerencséd volt – szólt Leverett megállva előtte.
– Kezdesz lassulni – felelt Neil.
A lány úgy mozdult, mintha meg akarná ütni, de megállt a mozdulat közben, talán a sárga lapjára gondolt. Neil durván arrébb lökte, és folytatta az útját. A Sakál még köpött felé néhány trágár szót, de leperegtek róla. Jobban érdekelte Seth, aki a pályán keresztülvágva megajándékozta egy durva vállonveréssel. Neil összeütötte vele a botját, miközben szétváltak, hogy felvegyék helyzetüket a felezővonalnál. Neil hallhatta Dan ujjongását maga mögött.
– Akkor ezt még egyszer, Rókák!
Neil nem lőtt több gólt, míg vissza nem jött a második félidőben. Két pont nem volt elég, hogy kiérdemelje a helyét, de így már jobban érezte magát a pályájukat koptatva. Majdnem elég jól ahhoz, hogy elviselje, hogy végül 9-7-re kikaptak a Breckenridge-től. Az évad végül is még csak most kezdődött, és Neilnek októberig volt ideje gyakorolni.


Köszönjük az olvasást, erre tovább a következő fejezethez. :)

TFC 10. fejezet

Az órák augusztus 24-én, csütörtökön kezdődtek, így a szerdai edzés tökéletes káosz volt. Neil teljesen elfelejtette, hogy a félév kezdete előtt a Rókáknak még meg kell látogatnia Betsy Dobsont, a csapat pszichológusát. Wymack úgy osztotta be a párokat a reggeli edzés idejére, hogy a hiányzó játékosok ellenére is tudjanak gyakorolni. Először Matt és Dan ment, aztán Aaron és Kevin, Seth és Allison, majd Nicky és Andrew. Neil és Renee volt az utolsó páros.

Mikor Andrew és Nicky visszatért, Wymack lehívta Neiléket a pályáról. Andrew csak addig várt rájuk a belső körnél, míg oda nem adta a kulcsát Reneenek.

– Köszönöm – mondta mosolyogva Renee. – Vigyázok majd rá.

– Kevin nem vezetheti a kocsidat, de Renee igen? – kérdezte Neil.

– Élvezem, ha nemet mondhatok Kevinnek – felelte Andrew gonosz mosollyal az arcán.

– Andrew csak nekem és Reneenek engedi meg, hogy vezessük a kocsiját – mondta Nicky. Ahogy Reneet nézte, aki a kulcsokat forgatta a kezében, Nicky mosolya nem volt őszinte. Nicky csak jó dolgokat mondott Reneeről, de Neil hamar észrevette, hogy senki, még Nicky sem helyeselte Andrew és Renee barátságát. Nicky valószínűleg a felsőbb évesekkel értett egyet, miszerint Andrew túlzott befolyással lehet egy annyira szelíd emberre, mint Renee.

– Még Aaronnek sem? – kérdezte Neil.

– Ne várassátok meg Bee-t! – keverte le a témát Andrew, és megindult a pályára.

Nicky csak vállat vont, és követte Andrew-t. Neil Renee-ről Wymackra pillantott, de senki nem felelt. Renee csak melegen mosolyogva annyit kérdezett, hogy indulhatnak-e.

A páros csak addig vált el az öltözőben, amíg átöltöztek és kicsit felfrissítették magukat. Semmi értelme nem lett volna annak, hogy lezuhanyozzanak, hiszen ebédszünetre már vissza is érnek, és folytatódik az edzés, de semelyikük nem akart izzadtan megjelenni Betsynél. Neil levette a védőfelszerelését, szárazra törölte magát, majd felvette azt a könnyebb egyenruhát, amit a délutáni kardiónál szokott használni. Előbb ért a társalgóba, mint Renee, de együtt hagyták el a stadiont.

Neil egész nyáron tudatosan és sikeresen kerülte a lányt, nem értékelte, hogy most a Reddin Gyógyászati Központig össze voltak zárva. Meg akarta kérdezni, hogy miért jön ki olyan jól Andrew-val, de nem akart beszélgetésbe bonyolódni, így inkább csak bámult kifelé az ablakon, és remélte, Renee ért a célzásból. Az megértette a kimondatlan kérést, és bekapcsolta a rádiót, hogy legyen, ami kitölti a köztük lévő csöndet.

Több autó volt a Reddinben, mint Neil várta, bár nem kellett volna ezen ennyire meglepődnie: Mindjárt kezdődik a tanév, tele volt a Rókavár is, és Neil korábban már szembesült azzal, hogy mennyire megnövekedett a forgalom, miután a teljes diáksereg beköltözött. A hosszú edzések és a szobájában töltött esték segítségével eddig megúszta, hogy bárkivel találkoznia kelljen, de egyre több ember bukkant fel a szobájában Mattet vagy Seth-et keresve. Neil mindent megtett, hogy elbújjon szem elől, ha valaki kopogott, mivel Wymack még nem hozta nyilvánosságra a nevét az ESZB-nél. Mindaddig meg akarta őrizni anonimitását, ameddig lehetett.

A Reddin kétfelé tagolódott: a pszichiátria a folyosó végén volt, eldugva szem elől a különböző orvosi irodák által. Renee bejelentkezett mindkettejük nevében a recepción, majd – lévén ő volt az első – elsétált Betsy irodájáig. Neil addig helyet foglalt az egyik halványkék kanapén, és megpróbálta nem az órát szuggerálni. Percről percre egyre feszültebb lett, mígnem azt érezte, mindjárt felrobban –sehogy sem tudott ellazulni. Kiakasztotta a gondolat, hogy fél órán keresztül össze lesz zárva egy pszichiáterrel.

Egy örökkévalósággal később Renee egy magassarkút viselő nő társaságában tért vissza. Dr. Betsy Dobsonnak az álláig ért világosbarna haja, és pár kiló felesleg volt rajta. Az arcán az elmúlt évek természetes mosolyainak a nyoma volt megfigyelhető a ráncokban. Barátságosnak tűnt, de nem volt veszélytelen. A keskeny keretes szemüveg mögött megbúvó barna szemek intelligensen csillogtak, miközben a nő Neilt vette szemügyre – aki persze rögtön ellenszenvesnek találta a doktornőt. Ennek elsősorban önnön feszült idegállapota volt az oka, és az, hogy erős fenntartásokkal rendelkezett Betsy hivatását illetően.

– Te biztosan Neil vagy. Jó reggelt!

A megszólított feltápászkodott, és közelebb ment a doktorhoz. Betsy kinyújtott kézzel fogadta, amit Neil meg is rázott. Renee bátorítónak szánt mosollyal figyelte a fejleményeket, majd keresett magának egy helyet, hogy leülhessen. Neil nagyon nehezen állt ellen a késztetésnek, hogy meg ne törölje a kezét a nadrágjában, de végül egyszerűen követte Betsyt a folyosón.

Csak egyetlen ajtó volt nyitva, a mellette lévő táblán Betsy neve volt olvasható. A szobába belépve Neil körbenézett. A szék és a kanapé egymás felé volt fordítva, köztük pedig egy rövid dohányzóasztal foglalt helyet. Az asztal kellős közepén egy kis cserepes növény díszelgett, és mind a széken, mind a kanapén rigorózusan elhelyezett párnák díszelegtek. A sarokban lévő íróasztalról minden el volt pakolva egy főzőlapon és egy vízforralón kívül. A fal mentén egy alacsony könyvespolc állt, de csak az alsó három polcán voltak könyvek. A legfelső polcot üvegtárgyak lepték el, de még zűrzavarukban is olyan hatást keltettek, mintha szándékosan egyenlő távolságra lennének egymástól.

– Kényszerbeteg vagy – állapította meg Neil, ahogy a nő belépett mögötte az irodába.

– Ráhibáztál – felelte Betsy vidáman. – Betsy Dobson vagyok. Úgy hívhatsz, ahogy csak szeretnél, kb. mindenre hallgatok a Betsytől a dokin át a "Hé, te!"-ig. Hívhatlak Neilnek, vagy a Mr. Josten megszólítást kedveled inkább?

– Bármelyikre hallgatok.

– Akkor egyelőre a Neilnél maradok. Ha bármikor megsértenélek, vagy úgy éreznéd, hogy ez túl személyessé teszi a kettőnk közötti viszonyt, csak szólj, és lecserélem majd valamire, ami jobban megfelel az igényeinknek. Ez így tud működni? – Egy pillanatig várt Neil válaszára, majd folytatta:

– Helyezd kényelembe magad, én addig csinálok egy forró csokit!

– De hát augusztus van – jegyezte meg Neil, miközben leült a kanapé szélére.

– A csokoládé az év minden szakában jól esik, nem gondolod?

– Nem szeretem az édességeket.

Betsy egy bögrét és egy doboz kakaóport vett elő az egyik fiókjából.

– Mint tudod, a mai egy kötetlen alkalom, hogy jobban megismerjük egymást. Ez az alkalom nem arra van, hogy minden szavadat kielemezzem, szóval nem kell ezen izgulnod. Voltál már pszichológusnál korábban?

– Nem. És nem értem, ma miért kell itt lennem.

– A Palmetto évekkel ezelőtt a házirendjébe vette – magyarázta Betsy. – Az igazgatóság nagyon sokat vár el a diákoktól, és még többet a sportolóktól. Ezzel a módszerrel biztosítják, hogy legyen valaki, akinek kiadhattok egy kicsit abból a feszültségből, ami bennetek van.

– Azaz szemmel tartják a befektetésüket.

– Így is lehet nézni a dolgot. – Betsy befejezte az italának az elkészítését, és Neillel szemben foglalt helyet. – Mesélj magadról egy kicsit!

– Mit kéne mondanom?

– Honnan származol?

– Millport, Arizona.

– Sosem hallottam róla.

– Kis hely. Az ott lakó emberek többsége vagy túl öreg, hogy elköltözzön, vagy túl fiatal, hogy elmenekülhessen. A sportoláson és a bingózáson kívül semmit nem lehet ott csinálni. Mi is csak azért költöztünk oda, mert félúton volt Tucson és Phoenix között. Az anyám az egyik városban dolgozott, az apám a másikban.

– Mivel foglalkoznak?

Neil nem sokat beszélt a családjáról Millportban, de már úgy érkezett Arizonába, hogy mindent tudott Jostenékről, a problémáikat is beleértve. A középiskolás osztálytársainak és edzőjének kieszelt válaszok – amiket amúgy sosem osztott meg velük – remélhetőleg kielégítik Betsy kíváncsiságát is.

– Anyám mérnök. Apám a kereskedelmi vezetői engedélyének a megszerzésén dolgozik.

– Eljönnek majd megnézni az első meccsed?

Neil meglepetést színlelve reagált: – Nem. Miért jönnének? Nem igazán sport rajongók.

– De az exy igazán fontos számodra, és a gyermekük vagy. Amit ilyen rövid idő alatt elértél, egészen lenyűgöző. Ezért gondoltam, hogy talán eljönnek megnézni.

– Nem. Ők... – Neil látványosan kereste a szavakat. – Nem állunk egymáshoz annyira közel. Mindig figyeltek arra, hogy iskolába járjak, az orvos lásson rendszeresen, ilyesmik, de sosem tudták a tanáraim nevét vagy nézték meg a meccseimet. Ez nyilván nem most fog megváltozni. Ők is élik az ő életüket, én is az enyémet. Egész jól működik ez a felállás számunkra.

– Tényleg?

– Most mondtam, hogy igen. De nem akarok a szüleimről beszélni veled.

Betsy könnyedén elfogadta ezt a választ és továbblépett: – Hogy jössz ki a csapattársaiddal?

– Teljesen biztos vagyok benne, hogy a többségük hivatalosan is őrült.

– Mikor azt mondod, őrültek, fenyegetve érzed magad?

– Úgy értem, vannak gondjaik – felelte Neil. – Te jobban is tudod, mint én. A pénteki játék valószínűleg katasztrofális lesz, de kétlem, hogy ez bárkit meglep majd.

– Felkészültél a meccsre?

– Igen is meg nem is – hangzott a felelet. – Tudom, hogy nem vagyok elég jó, hogy itt játsszak, de meg akarom próbálni. Sok meccset nézek a tévében, de sosem voltam még igazi stadionban meccs-napon. Arizonában akkora focipályánk volt, hogy kétezer ember alig fért be. Az edző azt mondta, minden jegy elkelt az első meccsre. Kíváncsi vagyok, milyen a Rókalyuk, ha dugig van. Tuti fantasztikus.

– És pénteken lesz az első szereplésed is – jegyezte meg Betsy. – Az ESZB elég nagylelkű volt, hogy megengedte Davidnek, hogy eddig eltussolja a hírt. El se merem képzelni, mik lesznek a következményei, mikor kiderül.

Neilnek kellett egy pillanat, hogy összerakja a dolgot, mert csak Abby használta Wymack keresztnevét. Az, hogy Betsy is így hivatkozott az edzőre, azt sugallta, szorosabb kapcsolatban állnak, mint ami egy edzőtől és pszichológustól megszokott volt. Lehet, csak azért volt, mert annyira sok időt töltött Wymack csapatával, de Neilnek voltak kétségei. Homályosan rémlett neki, hogy az első South Carolina-ban töltött estéjén Abby azt mondta, meghívta Betsyt is vacsorára. Ezek hárman barátok voltak, és ez nem sok jóval kecsegtette Neilt. Vajon mennyit beszélgethettek a Rókákról?

– Jóban vagy vele - jegyezte meg.

– Abbyvel együtt jártam iskolába Charlestonban, és a diplomaosztó után is tartottuk a kapcsolatot. Rajta keresztül ismertem meg Davidet – kezdte Betsy a magyarázatot. – A barátjuk vagyok, de a doktor és páciens közötti kapcsolat szentségét mindig tiszteletben tartom. Ami itt elhangzik, az csak ránk tartozik. Ők sosem kérdeznének erről, én pedig sosem mondanám el. Hiszel nekem?

– Hogy hihetnék? – kérdezte Neil. – Még csak most ismertelek meg.

– Megértem. Remélem, idővel megszerzem a bizalmad.

Ugyan Neil nem tervezett az agyturkásszal újra találkozni, bármilyen jövőre vonatkozó ígéretek hangzanak is el, de azért mormogott valami beleegyezőt a bajsza alatt.

Az órára pillantott, és gyorsan kiszámolta, mennyi idő van hátra, majd megpróbálta elnyomni a sóhajtást, amit az így kapott eredmény kiváltott belőle. Ha Betsy észre is vette, hogy elkalandozott a figyelme, nem tette szóvá. Helyette arról csevegett, hogy mi várható a következő félévben. Neil pedig úgy válaszolt, hogy az semmiképpen ne keltsen feltűnést, miközben visszaszámolta a szabadságig hátralévő perceket a fejében. Mikor végre lejárt az ideje, Betsyt megelőzve hagyta el a szobát.

A nő kikísérte a folyosóra, de az ajtóban megállt és összekulcsolta a kezét.

– Örülök, hogy találkoztunk.

– Én is – hazudta Neil.

Renee felállt, elköszönt Betsytől, majd Neillel együtt kisétált a kocsihoz. Ahogy kinyitotta a kocsit, átnézett Neilre:

– Nem is volt olyan vészes, igaz? Andrew azt hitte, katasztrófa lesz. Arra fogadott, hogy ki nem állhatod majd Betsyt.

– Ellene fogadtál.

– Igen - felelte Renee. – Magánfogadás volt, csak ketten fogadtunk.

Neil az egész nyarat azzal töltötte, hogy elmismásolja az igazságot a csapattársai előtt, de fél óra Betsyvel túlzottan kifacsarta, hogy ez most érdekelje. Az is a döntés mellett szólt, hogy Renee hátrányba került tőle. Lehet, hogy Andrew-val csak a baj volt, de még mindig könnyebb volt őt megérteni, mint Renee udvarias mosolyait.

– Remélem, nem sokat vesztettél – mondta. – Andrew hogy visel el téged? A logika szerint utálnotok kéne egymást.

– Vagy túl sokat gondolsz rólam, vagy nem eleget Andrew-ról – mondta Renee, miközben beszállt az autóba. Neil is becsusszant az anyósülésre. Renee megvárta, míg mind a ketten bekötötték magukat, csak utána indult el.

– A hitem nem teszi lehetővé, hogy Andrew és én egyetértsünk, de megértjük egymást.

Nyilván több rejtőzött Renee-ben, mint a keresztes ékszerei meg a bájos mosolya, ha bekerülhetett Wymack defektes csapatába, ezzel Neil is tisztában volt, de nem gondolta, hogy ennyire félreismerte volna a lányt. Végigpörgette magában, mi lehet Renee baja, a tudathasadástól kezdve a teljes őrületig. Semelyik magyarázat nem tűnt reálisnak, de legalább lekötötte Neilt, míg visszaértek a stadionba.

Megjelenésük örömére megtartották az ebédszünetet. Ki-ki a saját ennivalóját külön csoportokban költötte el a lépcsőkön. Még csaknem egy órájuk volt, hogy megemésszék az ebédet, majd egy kétórás kimerítő kardiótréninggel zárták a napot. A rendes edzés vacsoráig tartott volna, de mivel a következő napon kezdődtek az órák, Wymack hajlandó volt kivételesen engedményeket tenni.

Neil végzett utolsóként a tusolással. A társalgóba lépve konstatálta, hogy mindenki rá várt. Wymack egy gyors gesztussal jelezte, hogy üljön le. Neil a szokásos helyéhez lépett, és végignézett a többieken. Azon agyalt, vajon mi történhetett. Úgy tűnt, senkit nem zavart a hirtelen gyűlés. Andrew bandáját Andrew maga kötötte le, ugyanis a fiú máris mélyen aludt. Pár perccel korábban még teljesen éber volt ugyan, de a héten próbálták a gyógyszereit beállítani, hogy felkészüljenek a tanévre. A teste még nem állt át, úgyhogy most váratlan pillanatokban bealudt. Wymack igyekezett ezt figyelembe venni, amikor csak lehetett.

– Figyelem, kopaszok – kezdte Wymack, miután pár csettintéssel meggyőződött arról, hogy mindenki rá figyel.

– Holnaptól beindul az iskola, ami azt jelenti, hogy megváltoznak az edzési idők. Reggelente hattól a konditeremben kezdtek. A délutáni tréningek itt vannak háromtól. Láttam az órarendeteket, tudom, hogy időben ide tudtok érni, szóval ne merjetek késni, világos?

– Igenis, ezőbá! – jött a felelet.

– Ez már nem csak a mi egyetemünk. Megérkeztek a többiek is, azaz rengeteg az ember, akivel lehet kakaskodni. Az egyetemi rendőrség nyáron megduplázta a létszámát, de nem tudnak így se mindent és mindenkit fedezni. Legyen eszetek, legyetek óvatosak! Ha valaki macerál, kérjetek segítséget. Ha a sajtó megtalál titeket, mondjátok meg, hogy nem nyilatkoztok Kathy szombati showjáig.

– Kathy? – kérdezett vissza Dan.

– Kathy Ferdinand. – Mikor Wymack látta a válaszra adott értetlen arcokat, homlokráncolva Kevin felé fordult:

– Nem mondtad el nekik?

– Nem volt fontos.

– Úgy, mint Kathy Ferdinand, aki reggeli műsort vezet? – érdeklődött Matt.

– Pontosan. Muszáj érintkezni a sajtóval és a nagyközönséggel. Ez is része volt a Chuckkal és az ESZB-vel kötött megegyezésnek. Kevin Kathyt választotta, mert ő hajlandó volt az első meccs végéig várni. Szombat reggel elmegyünk Raleigh-be egy exkluzív interjúra.

– Tuti elájult, mikor beleegyeztél – mondta Matt. – Mikor szerepeltél utoljára nyilvánosan?

– December negyedikén – hangzott Kevin válasza.

– Miért nem szóltál előbb? – kérdezte Dan. – Majd korán kelek, hogy megnézhessem!

– Vagy eljöhettek a stúdióba velünk – vetette fel Wymack, semmibe véve Kevin felé lövellt pillantását.

– Kathy meghívta az egész csapatot a felvételre. Ha elmegyünk, az első sorban ülhetünk. Úgyis kell a busz ennek a sok bugrisnak, úgyhogy bőven lesz hely.

– Azt akartad, hogy kihagyjuk? – kérdezte Renee Kevint.

– Igazából nem nagy szám – hangzott a felelet.

Nicky elvigyorodott, és Andrew-n átnyúlva vállon veregette Kevint: – Csak az fáj neki, hogy jó fiút kell játszania. Nem akarja, hogy lássátok a rendes oldalát. El tudjátok képzelni, hogy reagálnának a rajongók, ha megismernék az igazi Kevin Dayt?

– Emlékszel egyáltalán arra, hogy kell mosolyogni? – kérdezte Matt. Kevin dühös pillantásaira a cukkoló csak nevetéssel reagált. – Na, ezért megéri elmenni. Én benne vagyok!

– Majd veszek fánkot az útra – ajánlotta Dan. – Renee? Neil?

– Nem, köszi – felelte Neil.

– Meg kell vétóznom a választásodat ez ügyben – mondta Wymack. – Az ESZB péntek reggel hozza nyilvánosságra a neved. Nem akarlak szem elől téveszteni, amíg a kezdeti felhajtás le nem csillapszik.

– Tudok vigyázni magamra – válaszolta Neil.

– Rettentően büszke vagyok rád. De már nem a te feladatod, hogy vigyázz magadra. A te feladatod, hogy játssz, Abby és az én feladatom meg az, hogy vigyázzunk rád. Szedd rendbe a prioritásaid. – Wymack egy fél percig várt, hátha Neil vitázik majd az előző megállapításokkal, de mikor ez elmaradt, elégedetten bólintott, majd körbenézett.

– Kérdések, reakciók, parák? Semmi? Akkor húzzatok haza aludni! Kevin, úgy keltsd fel ezt az idiótát, hogy ne vágjon pofán! Nem szeretném, ha monoklival kezdenéd az új évet.

– Majd én csinálom – fintorogta Nicky, azzal erősen megrázta Andrew-t.

Az eddigi beszélgetés nem volt elég hangos, hogy felkeltse Csipkerózsikát, de Nicky érintésére azonnal magához tért, és ököllel vágott "támadója" mellkasába. Az ütés olyan erős volt, hogy Neil is összerezzent tőle. Nicky fulladozva próbált lélegezni, miközben Andrew visszahanyatlott a kanapéra. Andrew unokatestvérére bámult. Neil nem számított rá, hogy majd bocsánatot kér, de azt a bamba meglepettséget sem várta, amit a szörny produkált.

– Nicky, élsz még? – kérdezte Andrew.

– Jól vagyok – hörögte Nicky.

– Végeztünk – közölte Kevin. – Indulás.

Andrew végigmustrált mindent és mindenkit: – Lemaradtam az egészről.

– Majd Kevin összefoglalja neked később – mondta Wymack. – Tűnés, még mielőtt arra jutok, inkább futnotok kéne még egy pár kört.

Az öltöző pillanatok alatt kiürült.

A másnap reggeli edzésnek nyolcra már vége is lett, így a Rókák időben odaérhettek az első órájukra. Mivel sürgette az idő, Neil végre elfogadta Matt ajánlatát, hogy visszaviszi kocsival a koliba. Edzőcuccát valami megfelelőbbre cserélte, felmarta a táskáját, és az ajtón kilépve belesimult a többi sportoló áradatába, akik mind órára indultak. A legtöbben mezt viseltek az első nap tiszteletére, úgyhogy a járda szemet bántóan narancssárga és fehér volt. Neil szándéka pont az elvegyülés volt, így inkább kihagyta ezt a lehetőséget. Holnap már úgysem lesz választása, mert az egész csapatnak az iskola színeiben kellett feszítenie a meccs napján.

Elég korán érkezett az angolórájára, így jutott neki hely a leghátsó sarokban. A tanár csak a csengő után érkezett, de akkor frissen-fitten galoppozott be, csak úgy ugráltak göndör fürtjei. Kiderült, egy lelkes tanársegédről van szó, aki úgy csinált, mintha az elsős fogalmazásóra lenne a legklasszabb dolog ezen az egész egyetemen. Neil némán követte, ahogy a tanár végigvette a tanmenetet, és levonta a következtetést: ez a nő őrült. Félévi vizsgák helyett különböző hosszúságú esszéket kell majd írniuk. Neil hálát adott az órarendjébe beiktatott korrepetálásoknak. Brutál nehéz volt őket bezsúfolnia az életébe, de legalább valaki majd segít neki ezzel kapcsolatban. Legjobb szándékkal is középszerűen tudott fogalmazni, és ez a nő nyilvánvalóvá tette, hogy ez a teljesítmény itt nem elég.

Mindösszesen csak a tanmenetet akarta ma átnézni, és a rövid bemutatkozásokat megejteni. Amint ez a két dolog megtörtént, a következő kedden való viszontlátásig vidáman búcsút intett. Utána kémia következett, ami elég népszerű óra volt, így egy nagy előadóban tartották. Neil legfelül foglalt helyet; a táblát ugyan nem látta, de legalább a falnak vethette a hátát.

Az angollal ellentétben a kémiatanár csak pár percet töltött a tanmenet megbeszélésével, majd rögtön belevágott tárgya alapjainak magyarázásába. Megingathatatlanul monoton hangon beszélt, amivel bármely élőlényt el lehetett volna altatni. Neil is csak úgy állt ellen a csábításnak, hogy amikor érezte, lecsukódik a szeme, megbökte magát egy tollal. Lehet, ki kellett volna hagynia a tegnap éjszakai Kevinnel való gyakorlatozást, hogy jobban felkészüljön a mai napra, de nem gondolta, hogy edzőtársa engedné. Elkönyvelte magában, hogy zombiként fogja tölteni ezt az iskolai évet.

Hetvenöt agyzsibbasztó tudományos perc után Neil végre kiléphetett a napfényre. Az eltelt időben életre kelt a kampusz. Megjöttek mind a korán-, mind a későnkelők, tehát a járdák zsúfolásig tele voltak. Több, mint a diákok fele az iskola színeiben volt, és Neil jó pár rókafülekkel ellátott hajpántot is látott.

A kampusz közepén lévő amfiteátrum dugig volt standokkal, amik különböző diákszövetekhez tartoztak. Az önkéntesek ugrásra készen álltak, akár cuccokat kellett osztogatni, akár eltévedt elsőéveseket útbaigazítani. Az asztalok körüli tömeg olyan erővel zümmögött, hogy egy kisebb város energiaellátását megoldhatták volna vele: természetesen a fő beszédtéma a pénteki exy-, és a szombati focimeccs volt. Valaki Neil kezébe is nyomott egy adag mágnest, ahogy elhaladt mellettük. Miközben továbbsétált, átválogatta őket. Minden sporthoz tartozott egy, amire rányomtatták az időbeosztást. Neil az exyset megtartotta, és a zsebébe dugta, hogy ne kelljen szembenéznie a dátumokkal, míg a többit kidobta a kukába. Wymack pár hete megkapta a véglegesített őszi menetrendet. A Palmetto State október 13-án fog szembenézni az Edgar Allennel. Olyan közelinek tűnt a dátum, hogy Neil azt érezte, belefullad a nyomásba.

A Palmetto egyik étkezője felé vette az irányt. Az egyetem három menzával bírt: kettő nyitott volt a teljes diákállomány számára, de a harmadikat a sportolóknak tartották fent azzal az indokkal, hogy az edzési időpontok és a táplálkozási szükségletek miatt szükség van rá. Mind a három menza büfészerűen volt felépítve, de a sportolóknál mindössze egyetlen egészségtelen dolog volt kapható naponta. A rendes menzákon rengeteg volt a pizza, és a tanulók a desszertek széles választékából válogathattak. Neil a szerződése szerint bármelyik helyen korlátlanul fogyaszthatott, de Wymack erősen javasolta, hogy a sportolóknál étkezzen.

Az étkező tömve volt, mikor Neil megérkezett, de lehet csak azért tűnt úgy, mert mindössze 100 fő fért be. Lehúzta a menzakártyáját a bejáratnál, szerzett egy tálcát, és annyi ételt zsúfolt rá, ami az este nyolcas edzés végéig kitart majd. Utána visszament a koliba, mivel az órái nagy része hétfőre, szerdára és péntekre esett.

A szoba üres volt, mikor visszatért, így Neil leült az asztalához a tanmeneteivel. Még csak az egyetem első napja volt, de máris három különböző feladatot kapott: egy rövid fogalmazás, egy ötven oldalas fejezet, amit el kellett olvasnia, és egy egész oldalnyi kérdés az előző fejezethez kapcsolódóan. Megpróbálta eldönteni, melyik a legkevésbé fájdalmas. Mivel öt perccel később sem jött meg az ihlet, az asztalra hajtotta fejét.

Nem tudta, hogy elaludt, egészen addig, míg egy pisztolylövés fel nem riasztotta. Olyan hirtelen ült fel, hogy a lendülettel egy rakás könyvet a padlóra söpört. Később jött rá, hogy nem pisztolylövést hallott, csak a lakosztály ajtajának kinyílását. Egy összezavarodott Matt állt az ajtóban:

– Látom, keményen dolgozol – jegyezte meg Matt szárazon.

– Valahogy úgy.

– Szívesen mondanám, hogy idővel könnyebb lesz, de... – Matt vállat vont. – Asszem kevesebb éjszakai edzést kéne bevállalnod, most, hogy beindultak az órák.

– Megvagyok – felelte Neil. Tudta, hogy semmi pénzért nem adná fel azokat az edzéseket. Ha az órák és az exy között kell választania, nyilvánvaló, melyiket fogja választani. Csak pár hónapig lehet itt. Nem fogja elvesztegetni a pályán tölthető idejét, nem számított, ezért mi mást kell feladnia.

– Gyanúsan sokat ismételgeted – mondta Matt. – Kezdem azt hinni, nem tudod, mit jelent.

Mivel erre nem lehetett jó választ adni, Neil nem is próbálkozott. Szerencsére a másik sem erőltette a dolgot, helyette átvágott a szobán a laptopjához. Neil az utolsó fél órában az októberen és a Hollókon merengett.


Ha még érdekel, mi lesz, erre gyere.

TFC 9. fejezet

Neil egészen a csütörtöki edzésig nem látta Andrew bandáját. Ő örült, hogy megtarthatja a távolságot, amazok meg úgy látszik, minden érdeklődésüket elvesztették iránta. Amikor mégis érintkezniük kellett a pályán, az röviden és civilizáltan történt. Még Kevin is felhagyott addigi szerepével. Szúrós megjegyzései megszűntek, helyét kitartó, rendületlen bámulás vette át, amitől Neil még jelentéktelenebbnek érezte magát, mint addig. Nem hiányzott neki a másik leereszkedő magatartása, de az, hogy egy bogár volt Kevin mikroszkópja alatt, idegessé tette.
Még mindig ezen agyalt, amikor ágyba mászott aznap éjjel, de nem sok ideje maradt az agyalásra. Valaki dörömbölt az ajtón, ökle túl kemény ahhoz, hogy az egyik lány legyen. Matt a szomszéd szobában számítógépezett, Neil hallotta a széke reccsenését, ahogy felkelt, hogy megnézze, ki az. Azt nem hallotta, mit mondott a látogató, de azt igen, ahogy egy ellenálló testen csapódik az ajtó.
– Kevin, az istenemre esküszöm...
Kevin neve elég volt ahhoz, hogy Seth-et kirángassa az ágyból. Az ötödéves ledobta magáról a takarókat és lehengeredett a matracról. Így, hogy Matt mellett már Seth-tel is szemben állt, Kevin kénytelen volt visszavonulót fújni, és néhány pillanat múlva becsukódott az ajtó. Neil a hálószoba-padlót bámulta, a szíve a mellkasában dübörgött. Nem valószínű, hogy Kevin két szobatársa bármelyike miatt jött volna, úgyhogy csak Neilt kereshette. Nem tudta, miért, de nagyon remélte, hogy semmi köze nincs az Andrew-val lefolytatott beszélgetéshez. Miért is hitte, hogy Andrew meg fogja tartani a titkát? Azok ketten össze voltak nőve.
Ezek után az alvás szinte lehetetlennek, a következő reggeli edzés kedvéért felkelni pedig kínszenvedésnek tűnt. Felkészült a legrosszabbra, de a kedd csak visszatapsolta a hétfőt a változatlanul barátságtalan kuzinokkal és egy kritikusan méregető Kevinnel. Neil szinte megkönnyebbült, hogy az exbajnok mellé szegődött az edzés után. Épp elzárta a csapot, amikor koppantott egyet a zuhanyfülkéje ajtaján.
– Ha legközelebb érted megyek, velem jössz – így Kevin.
– Miért? – kérdezett vissza Neil.
– Ideje begyűjtenem a jussom – hangzott a felelet. – Andrew nem fog többé az utamba állni.
Neil nem értette, de Kevin nem maradt ott, hogy megmagyarázza.
Tíz órakor újra kopogtak a háló ajtaján. Neil épp filmet nézett Seth-tel és Mattel, de résen volt: elsőként pattant fel a kanapéról, hogy válaszoljon a hívásra. Nem meglepő módon Kevin várta az ajtó túloldalán. Seth éktelen káromkodással üdvözölte Kevin látványát. A film hangjai hirtelen elhallgattak, ahogy valaki leállította a lejátszót, az ülés megreccsent, ahogy a többiek is felálltak.
– Melyik felét nem értetted annak, hogy nem látunk szívesen? – vágta oda Matt.
Kevin rájuk sem bagózott, helyette egy exy labdát lökött Neil mellkasának.
– Indulás!
Neil hezitált, de nem sok ideje volt dűlőre jutni. Seth és Matt villámgyorsan felsorakoztak mögé tettre készen. Neil kitartotta a kezét, hogy megállítsa őket. Ha Seth lett volna elöl, valószínűleg Neilt félrelökve ugrott volna Kevin torkának, de Matt megtorpant.
– Később jövök – szólt nekik hátra Neil a válla fölött.
– Meg vagy húzatva? – kérdezte Seth.
– Ja – felelt Neil. – Nyugodtan fejezzétek be nélkülem a filmet!
Seth fújtatva elrobogott, de Matt követte őket az előszobába és nézte, ahogy a páros elsétál. Neil nem nézett hátra, csak követte Kevint lefelé a lépcsőn a hátsó parkoló felé. Most több autó állt ott, mint a nyár elején, mégsem látott új arcokat a kolesz körül. Akármelyik csapat is költözött be, másik emeleten lehettek, mint az exysek, és Neil nem különösebben óhajtott megismerkedni velük.
Andrew a kocsiban várt rájuk. Neil még akkor is meglepődött, ha tudta, hogy nincs oka rá. Kevin sehová sem ment egyedül. Teljesen mindegy, hogy éjnek évadja volt, az Edgar Allannel a körzetükben Kevin nem növeszt hirtelen tököket. Neil felidézte a legutóbbi alkalmat, amikor éjjel látogatta meg a pályát, és ott találta Andrew-t, ahogy Kevin gyakorlását nézi. Azon tűnődött, milyen gyakran fordulhatott ez elő.
Andrew a vezetőülésben ült, karjaival átölelte a kormányt, így képzett belőle párnát a fejének. Csukva volt a szeme, és meg sem rezzent, amikor Kevin kinyitotta az anyósülés ajtaját. Az exbajnok lehajolt, és benézett a szundikálóra.
– Van jogsim, ha nem tudnád – szólt.
– Ha valaha is engedem, hogy vezesd a kocsim, az azért lesz, mert meghaltam – válaszolt Andrew. – Beszálltok, vagy visszamegyünk aludni?
Kevin mélyet sóhajtott, mintha Andrew a szokásosnál is nehezebb eset lenne, és bemászott. Neil középre ült hátul, ahol mindkettőjüket szemmel tarthatta. Andrew felegyenesedett, majd elfordította a kulcsot az indítóban, és elfuvarozta magukat a stadionhoz.
Kevin kulcsaival jutottak át a kapukon az öltözőbe. Andrew a folyosón várt, amíg Kevin és Neil átvették a szerelésüket, végignézte, ahogy összeszedik az ütőjüket és némi muníciót, majd követte őket a belső gyűrűbe. A két játékos a pálya kapujához ment, ő pedig felcaplatott a lépcsőn a nézőtérre.
Kevin bereteszelte az ajtót maguk mögött, félretette az ütőjét és labdáját, és máris munkára fogta Neilt. Futottak néhány kört a falakon belül, lenyomtak néhány sprintet a vonalaknál, majd nyújtásba kezdtek a felezőn. Amikor Kevin jónak látta, megkezdték a gyakorlatokat. Egyszerűen passzolgattak az elején, majd egyre komplikáltabb feladatok következtek. Neil sokat most látott először. Az ismeretleneknél nehezebben vette fel a fonalat, és Kevin két napja nem látott türelmetlensége erős mellbevágással tért vissza.
Az utolsó gyakorlat volt a legnehezebb. Kevin elővett néhány kúpot a szertárból, és hatosával felsorakoztatta őket. A játék lényege az volt, hogy úgy üssék meg a falat a labdával, hogy az visszapattanva eltalálja a bójákat. Nem egyszerűen pontosan kellett dobni, a dobásnak egyszerre kellett precíznek és erőteljesnek lennie. Neil nem hitte különösen bonyolultnak a feladatot, de még sosem kellett ilyen tűpontosnak lennie. A lepattanót olyankor használták, amikor a csapattársak a pályán keresztül akarták passzolni a labdát. De a csapattársak intelligens, mozgó célpontok voltak, akik tudtak reagálni a labda röppályájára, ezek a bóják viszont statikusak voltak.
Első próbálkozásra Neil összesen egy, azaz egy darab kúpot talált el. Kevinnek három sikerült az ő hatosából, de ő a gyengébbik kezével próbálkozott, úgyhogy hibái cseppet sem javítottak Neil kedélyállapotán.
– Nagyon ráérhetsz, ha ilyen gyakorlatokat van időd kitalálni – morgott Neil a második gyatra köre után.
– Ez a gyakorlat a Hollóktól van – felelte Kevin. – Senki nem játszhat addig, amíg nem tudja ledönteni az összes kúpot olyan sorrendben, ahogy azt a mester kéri. Az újoncok heteket, hónapokat töltenek azzal, hogy kiérdemeljenek egy helyet a vonalunkban.
– A mester?
– Moriyama edző – szólt Kevin egy kis szünet után. Neil kihallotta a fintort a válaszból, de nem lehetett tudni hogy arra szólt, hogy Neil kimondatta vele a nevet, vagy a nyilvánvaló baklövése miatt, hogy még mindig így hivatkozott előző edzőjére. Az exbajnok átvette az ütőt a baljába, és lendített rajta egyet próbaképp, míg összeszedte magát.
– Sorold nekem őket! Megállás nélkül.
Neil nem tartotta jó ötletnek, hogy Kevin bal kézzel játsszon még akkor sem, ha már hat hónap eltelt a támadás óta, de nem szállt vitába. Véletlenszerű sorrendben nevezte meg a bójákat, csak egy másodpercet hagyva a számok között. Kevin meg sem várta, hogy befejezze, már mozdult is. Felkanalazta a labdákat maga előtt a földről, és a fal felé hajította őket. Mind a hat lövés talált, megbillentve Kevin bójáit épp a megadott sorrendben. Az utolsó kúpot olyan erővel küldte meg, hogy egy méterre elrepült.

Az elmúlt hetek belső harcai a Rókáknál és Kevin egész májusban tartó egzecírozása majdnem elfeledtette Neillel, miért is szereti annyira az exyt. A tőle telhető legjobbat nyújtotta az edzéseken, de mostanság leginkább arra koncentrált, hogy lerázza magáról a csapattársait. Ahogy Kevin munkáját szemrevételezte, újra elöntötte az inspiráció. Rögtön a nyomában pedig ott jött az elemésztő, lázas türelmetlenség.
– Én is akarom – szólt.
– Akkor kezdj el igazán próbálkozni! – Kevin felsorakoztatta a bójáit és a jobb kezébe vette az ütőt. Kicsit megrázta a balját, miközben visszaállt a kezdőpozícióba.
– Ez az első a Hollók nyolc pontossági gyakorlata közül. Ha tökélyre fejlesztetted, megyünk tovább. Minden hétköznap – a pénteket kivéve – összejövünk, mígnem álmodból felriasztva is meg tudod csinálni őket.
– De már elvesztegettünk egy hónapot a gyakorlásból – vetette közbe Neil. – Miért nem kezdtük el már májusban?
– Mert feleslegesen felbosszantottad Andrew-t – felelte bosszúsan Kevin. – Megtiltotta, hogy kettesben legyek veled és nem engedte, hogy idehozzalak.
– És te mindig azt csinálod, amit Andrew mond neked? – kérdezte Neil.
– Csak miatta maradhatok itt, szóval igen – felelte Kevin. – Na most pofa be, és gyakorolj! Hetekkel le vagyunk maradva attól, ahol tartanod kéne.
Még fél órán át csinálták ugyanazt a gyakorlatot, mielőtt áttértek volna a lábmunkára. Végül Kevin 12:30-kor megálljt parancsolt. Neil csalódott volt, hogy mindössze két órát edzettek, de ahogy segített társának összeszedni a labdákat és a kúpokat, a fáradtság kezdte megkörnyékezni. Ásítva követte Kevint le a pályáról.
Amaz a nézőtérre ment, hogy összeszedje Andrew-t, úgyhogy rendhagyó módon Neil volt az első a zuhanyzással. Már félig kész volt, mikor Kevin csatlakozott. Neil megtörölte magát és felöltözött a mosdó párás melegében, majd átment az öltözőbe, hogy ledobja az egyenruháját. Ott várta meg az exbajnokot, majd a nyomában kimasírozott az előtérbe, hogy onnan már Andrew-val együtt hagyják el a tett helyszínét. A harmadik fiú egy szót sem szólt, ahogy visszafurikázta magukat a kollégiumba, és némán tették meg az utat az emeletre is.
Neil halkan lopózott a szobájába, de óvatossága szükségtelennek bizonyult. Matt az asztalánál ült lekókadva, laposakat pislogva. Kicsit kiegyenesedett, amikor Neil bekattintotta maga után az ajtózár nyelvét, a monitor fényében látszott aggódó arca.
– Minden ok?
Neilben ekkor tudatosult, hogy Matt őrá várt. A meglepetés és a lelkiismeretfurdalás viaskodott benne.
– Igen. Holló gyakorlatokat tanít nekem.
– Bánni fogod, amikor reggel fel kell kelni – jegyezte meg Matt, miközben leállította a gépét.
De ő tudta, hogy nem fogja. Olyan lesz, mint a mosott szar, de alig várja majd, hogy újra a pályán legyen. Mindenesetre nem érte meg ezen vitatkozni, úgyhogy csak mormogott valamit a bajsza alatt, és még Matt előtt eltűnt a hálóban. A felsőbb éves ágyba bújt, míg Neil begyűjtötte a pizsamáját, és mire átöltözött, szobatársa már aludt is. Ő is felmászott a létrán az ágyához. Amint a feje párnát ért, már húzta is a lóbőrt.
Úgy érződött, mintha csak pár másodperc telt volna el, csörgött az órája. Kétszer is ellenőrizte, biztosan annyi-e az idő – annyi volt. Kidörzsölte az álmot a szeméből, és lemászott, hogy összeszedhesse magát.
Az előző esti edzés áttörést hozhatott Kevin különös kis világában, mert mérges kommentárjai visszatértek. Most inkább a nyár eleji dühös csalódásából fakadóakat üdvözölhették újra, nem annyira a barátságtalan odabökéseket, amikre a kerületváltás híre után szokott rá. Neil próbálta értékelni a dolgot... majdnem sikerült is.
Az unokatesóknak továbbra sem volt mondanivalójuk, de Neil rajtakapta Nickyt, amint olykor-olykor rá és Kevinre pillant edzés alatt. Úgy látszik, neki is feltűnt a megtörő jég kettejük között. Neil várta, hogy mondjon valamit, de amikor csak visszanézett Nickyre, az úgy tett, mintha valami lenyűgöző dolog ragadta volna meg épp a figyelmét valahol teljesen máshol. Szóval Neil elengedte a dolgot. Nem akart ő lenni az, aki megtöri a csöndet azok után, amit Nicky Andrew kedvéért vele tett Columbiában.
Nicky türelme szerda délután fogyott el. Andrew-nak a szokásos heti találkozója volt a pszichiáterével. Míg a többiek ebédeltek, Nicky kidobta őt az egészségházban, és még épp időben visszaért, hogy átöltözhessen a délutáni edzésre. A fiúk az öltözőben voltak, a védőfelszerelésük fűzőit ellenőrizték, elrendezték az egyenruhájukat, amikor Nicky megtört
Csakhogy mikor végül megszólalt, az németül volt, és nem Neilnek címezte.
– Gondolod, valaha meg fog bocsátani nekünk? – kérdezte.
– Számít valamit? – felelt rá Aaron. – Ő nem a mi gondunk.
Neil megfeledkezett a gallérról, amelyet éppen szorosabbra fűzött a nyaka körül, és rájuk bámult. Andrew tudta, hogy beszél németül, ami azt jelentette, hogy nekik kettejüknek is tudniuk kéne, hogy érti őket. Megfordult a fejében, hogy azt várják-e, hogy ő is csatlakozzon. Hogy ez egy passzív invitáció volt, hogy megbocsásson vagy elmarasztalja őket anélkül, hogy a többiek hallgatózhatnának. De egyik srác sem nézett őrá.
– Hogy érted, hogy nem a mi gondunk? – kérdezte Nicky, de Aaron nem felelt. A félmexikói még várt, de hamar elvesztette a türelmét. – Most megint kezdjük? Egészen diplomáig akarsz csatározni velük?
– Csak szeretném, ha mindenki lógva hagyna.
– Ez egy csapatjáték!
A többiek egészen eddig ignorálták őket, nyilván hozzászoktak a random német párbeszédekhez, de Nicky metsző hangjára felfigyeltek. Seth ingerülten pillantott rájuk, Matt viszont kíváncsian járatta a szemét az unokatesók között. Kevin nem nézett fel, nyilván ő meg hozzászokott a random civakodáshoz köztük.
Nicky láthatóan nem vette észre a hirtelen jött rivaldafényt.
– Így nem lehet élni, Aaron. Én nem tudok így élni. Fárasztó és nyomasztó.
– Oké.
– Oké? Ennyi? Oké? Rohadtul nem oké. Jézusom! Néha annyira olyan vagy, mint Andrew, hogy az már rémisztő.
Aaron elszürkült.
– Baszódj meg!
– Hé! – szólt közbe Matt hangosan. – Hagyjátok abba, ti ketten! Mi a franc?!
Aaron ellökte magát a padtól, és kiviharzott egy baljós tekintetű Nickyt hagyva maga mögött. Matt az ajtóról Nickyre nézett rosszallóan.
– Nicky? – magyarázatot várt.
Amaz megbántott ábrázatot varázsolt magára, teljes testtel Matt felé hajolt, majd így szólt:
– Aaron megbántotta az érzéseimet! Adnál egy gyógypuszit, Matt?
– Buzeráns – vetette oda Seth és kivonult a színről.
Mattet nem kábította el.
– Minden rendben kettőtök között?
– Hát persze, miért? – kérdezett vissza Nicky tettetett zavarral.
Matt Kevinre nézett, majd Neilre, várva hogy valamelyik a segítségére siessen. Kevin meg sem próbált érdeklődőnek tűnni, Neil reagált csak egy apró vállrándítással. Így hát Matt is elengedte a dolgot, és folytatta a készülődést. Nicky felmarkolta felszerelése maradékát, és egy perc múlva már ott sem volt. Neil követte a tekintetével, ahogy távozott.
Ez nem színészkedés volt. Nem engedték volna ilyen személyessé válni a vitájukat, ha tudják, hogy Neil minden egyes szót ért. De ez azt jelentette, hogy Andrew nem mondta el nekik, Neil pedig nem értette, miért hallgatna el egy ilyen titkot a saját családja elől. Talán kiment a fejéből, miután szombat este begyógyszerezte magát, de ez túl nagy dolog volt ahhoz, hogy csak így elfelejtse.
Neil nem tudta, milyen játszmát játszik Andrew, vagy hogy mit várt cserébe a hallgatásáért. Szemmel tartotta a srácot, amikor az visszatért Betsy Dobson irodájából, de amikor alkalma lett volna rákérdezni, inkább mégsem tette. Andrew kába volt és boldog; Neil nem akarta, hogy rájöjjön a bolondóra, és meggondolja magát.
Azon az éjszakán ismét megjelent Kevin az ajtajában. Neil jó éjt kívánt morcos szobatársainak, és követte az exbajnokot a kocsihoz. Andrew a vezetőülésben dohányzott, de érkeztükre kipöccintette a cigarettáját az ajtón. Elvitte őket a stadionhoz, megvárta, hogy átöltözzenek, majd a lelátó felé vette az irányt, míg az edzőtársak a pályára léptek.
Amikor Kevin bezárta az ajtót maguk mögött, Neil rákérdezett:
– Milyen gyakran jártok ide?
– Minden este – hangzott a felelet.
Neil maga mögé nézett, a lelátókra, de nem láthatta Andrew-t.
– Nem unja még? Úgysem fog edzeni veled, miért teszi meg neked ezt a szívességet?
– Fog – így Kevin. – Csak még nem tudja.
– Sosem tartottalak optimistának.
Kevin szó nélkül hagyta, és elkezdte kihelyezni a kúpokat az intervallumtréninghez.
– Gyerünk!
Neil kiverte a fejéből az Andrew-val kapcsolatos gondolatokat, és Kevin feladataira összpontosított.
Két hétnyi gyakorlásra voltak az ESZB hivatalos kerületcsere-bejelentése előtt. A napi edzés véget ért, a csapat már a kollégiumban volt, amikor megjött Wymack riadóhívása. Matt benyomta a tévét, és az ESPN csatornára kapcsolt. A híreket elmulasztották, de pont időben voltak ahhoz, hogy a reakciókat lássák az utána lévő beszélgetésen. A műsorvezető vadul gesztikulált és lehadart egy lexikonnyi szöveget egy perc alatt. Egyik vendége a fejét csóválta egyet nem értése látványos jeléül; a másik rendületlenül próbált a beszélő szavába vágni, mindhiába.
– Na, témánál vagyunk – szólt Matt. – Ránk tapadnak, mint a piócák. Edzőbá telefonja hetekig megállás nélkül csörög majd.
– Én nem fizettem be arra, hogy cirkuszi majom legyek – morgott Seth, és felpattintott egy újabb doboz sört. – Csak küldjük vissza a gyereket északra és kész.
– Miért utálod őt? – kérdezte Neil.
Seth Mattre nézett. – Megmondtam, hogy félkegyelmű ez a kölyök.
– Miért utálod annyira – helyesbített Neil –, hogy ilyet kívánj neki?
– Mert a tököm tele van azzal, hogy ki van nyalva a segge csak azért, mert ő Kevin Day – felelt Seth. Amikor Matt mondani akart valamit, Seth figyelmeztetően felemelte az ujját és folytatta. – Tudod, mire jó a hírnév, faszikám? Bármire. Csak kérnie kell és valaki az ölébe pottyantja. Mindegy, mi az. Mindegy, kicsoda. Az egész világ él-hal azért, hogy megadjon neki bármit, amit csak szeretne.
– Amikor eltörte a karját a rajongói érte sírtak. Elárasztották az öltözőnket virágokkal és levelekkel. A fantasztikus Kevin Day nem játszhat többet – mondták. Az életüknek vége. Örökké gyászolni fognak. De mondd csak – hajolt közelebb Seth a kanapén, úgy bámult Neilre –, mikor volt utoljára, hogy érted sírt valaki? Soha, nem igaz? Követték Kevint minden lépésénél, de hol voltak akkor, amikor nekünk lett volna szükségünk rájuk?
– Szóval féltékeny vagy – foglalta össze Neil.
Seth keze elindult, mintha hozzá akarná vágni a pimaszkodóhoz a sörét. – Az ő élete nem értékesebb az enyémnél, csak mert tehetségesebb.
– El kell ismerned, a viselkedésed megnehezíti, hogy bárki is közeledjen hozzád – állapította meg Neil. – Mind a kettőtöknek borzasztó a modora, de ő jobban játszik. Hát persze, hogy őt választják.
– Ide figyelj, te gnóm... – kezdte Seth ingerülten.
– Mond valamit – vágott közbe Matt. – Ez az utolsó éved, Seth. Talán ideje tiszta lapot nyitni. Adj az embereknek valakit, aki mögé szívesen felsorakoznak, és megnyerted őket!
– Mi értelme volna? – Seth visszadőlt a kanapéra. – Mi vagyunk az NCAA bohócai és az Edgar Allan konkrétan lemészárol majd minket az ősszel. Tökmindegy, mit csinálok. Senki nem fog felvenni egy Rókát a profik közé.
– Ez igen, ez a hozzáállás, Seth! – ironizált Matt. – Így kell bátorítani minket, többieket.
– Bátorítalak titeket – felelt amaz. – Bátorítalak, hogy térjetek észhez. Semmire sem mentek, ha ennél a csapatnál maradtok.
– Túl nyuszi vagy, hogy megpróbáld – felelt Matt. – Neil és én majd bebizonyítjuk, hogy tévedsz. Ugye, Neil?
– Én csak játszani akarok – felelt az. – Nem izgat a jövő.
Matt rámeredt.
– Ezt te sem gondolod komolyan.
Neil megvonta a vállát.
– Pedig attól tartok.
Matt egyikről a másikra nézett. Seth néma köszöntőre emelte a sörét, egyszerre tűnt önelégültnek és dühösnek.
– Hihetetlenek vagytok – mondta Matt végül. Nem válaszoltak neki, hát a plafonon kereste a válaszokat. – Asszem a vacsoraterveink meghiúsultak. Nem megyek sehova, amíg a sajtó odakint lapul; akármennyi kampuszrendőrt állít ránk Chuck. Mi lenne, ha házhoz rendelnénk és néznénk egy filmet, vagy valami? Ti csak üljetek és dagonyázzatok az önsajnálatban, én megnézem Dant.
Seth pofát vágott Matt hátának, ahogy az kisétált a szobából, majd Neilre nézett.
– Talán nem is vagy olyan félkegyelmű, mint gondoltam.
– Talán mégis – felelt Neil, és magára hagyta Seth-et az italával.


Valószínűleg kiderül, ki a félkegyelmű, ha tovább olvasol.

TFC 8. fejezet

Neil egy számára ismeretlen ágyban, és egy ugyanannyira ismeretlen szobában ébredt fel. Ez a zavaró érzés azonban ismerős volt számára, ugyanis korábban nagyon sokat költözködtek. Szóval maga az érzet önmagában még nem adott riadalomra okot. A testén keresztbevetett kar súlya is ismerős volt, még ha kicsit szokatlan is. Valami azonban nem stimmelt vele, és ködös elméje egyelőre nem állt készen arra, hogy feldolgozza a jeleket. Pislogva próbált átlendülni a koponyájában dörömbölő fejfájáson. Félig halottnak érezte magát, de sehogy sem tudott rájönni, miért.

Az első mozgásra tett kísérletei erős fájdalommal jártak a gerince környékén, szóval megpróbált újra ellazulni. A körül ölelő kar szorítása csak erősebb lett a mozgolódása hatására.

– Anya? – kérdezte, de annyira összemosta a szavakat, hogy alig volt érthető.

A mögötte fekvő ember azonban megértette, és vidáman reagált:

– Nem igazán.

A hang ismerős volt Neil számára. Hirtelen a tegnap este eseményei berobbantak a tudatába: villogó diszkófények, zene, testek és Andrew hangja a fülében. Azonnal felpattant, de nem jutott messzire. A cselekvéssel járó fájdalomtól visszacsuklott az ágyra. Nicky a hajánál fogva elnavigálta a fejét az ágy szélére. Az ágy szélénél volt egy szemetes kosár, amit Neil nem is vett észre, mielőtt belehányt. Nicky megnyugtató dolgokat mormolt, amiket Neil nem igazán hallott.

Ahogy újra lélegezni tudott, hátra fordult és erőből annyira ellökte Nickyt, amennyire csak tudta. Túl beteg és gyenge volt, hogy le tudja lökni a másikat az ágyról, de a bakancsainak köszönhetően Nicky hamarosan gazdagabb lesz pár kék-zöld folttal a karján és a mellkasán.

– Hé! Nyugi! – tiltakozott Nicky, miközben megpróbálta kivédeni a támadást. – Minden oké! Aú! Nyugodj már meg!

– Ne merj hozzám nyúlni! – vicsorogta Neil.

Nicky visszavonulót fújt, és kihúzódott az ágy szélére. Neil talpra küzdötte magát az ágy szélébe és az éjjeliszekrénybe kapaszkodva. Már ettől annyira elfáradt, hogy meg kellett állnia, hogy lélegzethez jusson.

– Ébren van? – kérdezte valaki az ajtóból.

Neil felkapta az ébresztőórát, és érkező felé vágta, aki épp időben húzta el a fejét. Az óra az ajtókeretnek csapódott. Aaron megvárta, hogy földet érjen, és csak azután lépett vissza a szobába. Neil egy új lövedéket akart keresni, de a gyors mozdulatoktól felfordult a gyomra. Megragadta a szemetest, és olyan erővel kezdett öklendezni, hogy majdnem összecsuklott.

– Hol van Andrew? – kérdezte Nicky, aki közben lemászott az ágyról, és átjött Neil oldalára.

– Elment Kevinnel, hogy valami kaját szerezzenek.

– Nem hiszem, hogy Neil bármit meg bírna enni.

– Majd nézi.

Nicky óvatosan Neil vállára tette a kezét.

– Gyere. Hozok neked vizet.

Neil lerázta magáról a kezét, de a lábai nem bírták megtartani. Nicky még kétszer hagyta, hogy megpróbáljon magától talpra állni, aztán átkarolta Neilt, hogy felsegítse.

– Lassan. Csak segítek eljutni a konyhába, jó? Semmi mögöttes szándék, megígérem.

– Mintha bíznék benned.

– Mintha lenne választásod – felelte Aaron, miközben otthagyta őket.

Nicky segített Neilnek eljutni a konyháig, és az asztalnál egy pohár vízzel leparkolta őt. Neil torka égett, de nem volt hajlandó hozzáérni a vízhez. Megelégedett azzal, hogy dühös pillantásokat vessen Nickyre, aki cserébe segélykérően Aaront fixírozta. Ő azonban csak szenvtelenül és cseppet sem segítőkészen meredt vissza kávésbögréje pereme fölött. Nicky sóhajtott, és újból Neil felé fordult.

– Megnézhetem a fejed, vagy megharapsz, ha hozzád érek?

– Mit mondtam tegnap éjjel? – kérdezte Neil.

– Nekem semmit, egy kreatív halálos fenyegetést leszámítva – mondta Nicky, akinek felfelé kunkorodott a szája széle egy mosolyba, amit hamarosan megzabolázott, talán tudva, hogy Neil orrba vágná érte.

– Nem tudom, Andrew-val mit beszéltél, de nem lett túl jó vége. Az a pletyka járja, hogy száz dolcsit adtál az egyik pincérsrácnak, hogy kiüssön. Jó gyorsan rövidre zártad az esténket!

Neil erre nem emlékezett, és kirázta a hideg a memóriája lyukaitól.

– Igyál – mondta Nicky. – Ma minden vízre szükséged lesz. A morzsa úgy kiszárít, mint semmi más.

Neil válaszul a földre borította a poharának a tartalmát.

– Érett hozzáállás – reagált Aaron, mire Neil hozzávágta a poharát. Aaron kivédte, és hagyta, hogy a földre csapódjon. Nicky csak sóhajtott.

– Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek! Zuhanyozhatsz először, oké? Mire kijössz, Andrew is itt lesz, és kifaggathatod a múlt éjszakáról.

Nicky elvezette Neilt a fürdőszobába. Megpróbált valamit mondani, de Neil becsukta az ajtót, és kulcsra is zárta azt. Kihasználta a magányt, hogy fortyogjon. Harminc kerek másodpercet adott magának, hogy kitombolja magából a tegnap este hülyeségét. Aztán összecsomózta a gondolatokat, és mélyre süllyesztette őket. A méreg most nem fog segíteni, és nem tudja semmissé tenni a tegnap történteket vagy meg nem történteket.

Ellenőrizte a fejét a tükörben, és egy méretes dudorra bukkant a bal füle közelében. Óvatosan kitapogatta, aztán rávetette magát a csapra és csak ivott. Amikor a zsongás a fejében kicsit alábbhagyott, és végre a torka sem égett annyira, körbenézett a szobában. Volt egy kupac új ruha összehajtva a lehajtott vécéülőkén, és egy tiszta törülköző lógott az ajtó hátulján lévő fogason. A tükör és a zuhanyzó közötti ablakot fehér, áttetsző üveg borította, hogy kizárja a külvilágot.

Most csak az ablak számított. Nicky azt akarta, Neil várja meg Andrew-t, de Neilnek ez esze ágában sem volt. Arról szó sem lehetett, hogy végig ülje velük a hosszú utat a kocsiban Palmettóig. Majd megszerzi a válaszokat és a magyarázatokat, amiket akart, de nem ismeretlen területen, ahol mindenki ellene volt.

A tárcája cipzáras részében volt egy pár kontaktlencse tartalékban. Neil feltépte a borításukat, és betette őket, aztán átöltözött a tiszta farmerbe és pólóba. A cuccok szinte teljesen jól passzoltak. Ahogy eszébe jutott, hogy honnan tudták a méreteit, csak tovább ment fel benne a pumpa. A levetett cuccait belenyomta a vécébe olyan mélyre, amennyire csak tudta, majd rájuk csukta a toalett tetejét. Elhúzta a zuhanyfüggönyt, kinyitotta a zuhanyt, amennyire csak tudta, aztán visszarántotta a függönyt. A zuhany hangja majdnem elég volt, hogy elnyomja, ahogy Neil kinyitotta az ablakot. Csak némi erőfeszítés árán tudott kijutni, ugyanis az ablak kisebb volt, mint kellett volna, de a kétségbeesés hihetetlen dolgokra sarkallja az embert.

A drogok okozta még meglévő rosszullét miatt nem tudott olyan gyorsan mozogni, ahogy akart volna, de korábban ennél sokkal rosszabb állapotban is utazott már, és nem volt hajlandó most feladni. Úgy vágott át a városrészen, hogy azt sem tudta, merre tart, miközben gyorsan átszámolta a tárcájában lévő pénzt. Rászokott arra, hogy többszáz dolcsit hordjon magánál, a legrosszabbra is felkészülve. Így most több mint elég pénz volt nála, hogy visszaérjen a Rókákhoz.

A nagyobb utcákat követve kijutott egy főútra. Pár tömbbel lejjebb fogott egy taxit, amivel elment a legközelebbi benzinkútig. Ott talált egy leharcolt telefonfülkét a parkoló szélén. Bedobálta az apróit, és emlékezetből felhívta Matt számát. Matt egy pár csörgés után felvette, de érthetetlen volt, amit a telefonba motyogott.

Neil megnézte az óráját. Már majdnem tíz volt.

– Matt, Neil vagyok. Felébresztettelek?

– Á, fent voltam már – érkezett a válasz, de Neil hallotta, hogy Matt ásított közben. – Merre voltál? Nem hallottam tegnap este, hogy visszajöttél volna.

– Columbiában vagyok Andrew-val.

– Te... Micsoda?! – Matt egy tizedmásodperc alatt felébredt. Neil csak még rosszabbul érezte magát a riadalomtól a hangjában. – Baszki, Neil, mégis minek csináltad?! Ugye nem...? – kezdte el Mat, majd gyorsan félbehagyta a kérdést. Aztán így folytatta a faggatást: – Jól vagy?

– Megvagyok.

Úgy gondolta, elég hihetően hazudott, de lehet, Matt nem figyelt eléggé, ugyanis amaz így folytatta: – Ki fogom nyírni!

Neil egy lány hangját hallotta a háttérből, de túl fojtottan ahhoz, hogy értse. Valószínűleg Matt elfordította a kagylót, hogy válaszolhasson, mert az ő hangja is halkabban szűrődött át.

– Columbiában van.

– Jézus Mária! – Dan hangja hallatszódott hangosan és dühösen.

Matt visszakoncentrált a telefonbeszélgetésre: – De komolyan: jól vagy?

– Megvagyok – ismételte Neil. – Egy szívességre lenne szükségem. Azt hiszem, Andrew ma fel fog bukkanni valami olyasmi után kutatva, ami az enyém. Távol tudnád őt tartani a szobánktól, míg vissza nem érek? Az adósod lennék.

– Nem leszel az adósom – válaszolta Matt. – Hát nem megmondtam, hogy jó vagy nálam?

– Köszönöm – mondta Neil. – Hamarosan visszaindulunk, azt hiszem.

– Vigyázz magadra, jó? Pár óra múlva találkozunk.

Neil letette a kagylót, és besétált a benzinkútra. Begyűjtött jó pár üveg ásványvizet és egy térképet, majd magában végigfutotta a párbeszédeket, míg a polcok között sétált. Matt reakciója Neil híreire elég sokatmondó volt. Matt már átélte ezt, tudta, mik történnek Andrew-ékkal Columbiában. Erre gondolt Matt, mikor azt mondta, Andrew a helyére tette tavaly. Erről vitázott Andrew és Abby Neil első napján. Úgy tűnt, a csapat pszichiáterének kellett összekaparnia Mattet, miután Andrew végzett vele. Tehát Andrew vagy figyelembe vette Abby figyelmeztetését, és kicsit visszavett Neil "buliján", vagy Neil megúszta a legrosszabbat azzal, hogy kiüttette magát.

Összeszedett egy jegyzetfüzetet meg egy tollat is, és fizetett. A pénztáros kölcsönadta neki a telefonkönyvet, hogy Neil kikereshesse egy taxitársaság számát. Öt perccel később meg is érkezett a taxi, ami elvitte Neilt az Interstate 20 legközelebbi kamion állomására. Kábé egy tucat kamion volt a hatalmas parkolóban, a legtöbb a töltőállomások közelében. Neilt megnyugtatta a járművek száma. Leült a járdára, és széthajtotta a térképét. A főbb utak három lehetséges kombinációja is szóba jöhetett, hogy eljusson az állam északnyugati részére. Elrakta a térképet, nagyot nyelt, hogy elnyomja a hányingerét, majd mosolyogva megközelítette a legközelebbi kamionost.

– Jó reggelt! Szociológia szakos vagyok, és egy nyári projekten dolgozom. Megkérdezhetem, merre tart?

Négyszer kellett újrapróbálkoznia, mire talált valakit, aki észak felé tartott. A 77-es úton ment – nem ez lett volna Neil első választása, de legalább metszette az I-85-öst Charlotte, Észak-Karolina közelében. Neilnek arra az autópályára volt szüksége, hogy visszajusson Palmettóba. A sofőr megtalálása csak az első lépés. A sofőr meggyőzése, hogy vigyen magával egy vadidegent, egy egészen másik kérdés.

Előszedte a legudvariasabb mosolyát:

– El tudna vinni Charlotte-ig? Ötven dollárt tudok fizetni az útért és hogy válaszoljon pár kérdésre arról, hogy milyen ez a munka.

– Nem veszek fel utasokat – jött a válasz.

Neil vita nélkül elfogadta a választ és ment tovább. Az öt másik kamionosból senki nem ment arra, amerre neki kellett volna, úgyhogy félrehúzódott és megvárta, míg mind a tizenkét kamion szép lassan lecserélődött. Mikor megvolt az újabb tizenkettő, újra próbálkozni kezdett. Most harmadjára mázlija volt: Egy nő nem csak elvinni volt hajlandó, de az I-26-oson tartott északnyugat felé. Ez egy gyorsabb út volt a 85-öshöz. Neilnek csak ki kellett várnia, hogy megteljen a tank, és indulhattak is.

Korábban is stoppolt már így, Új-Mexikóból Phoenixbe. Az interjúkérdések felidézése nem volt nehéz. Mindent lejegyzetelt, amit a kamionos mondott, gondosan játszotta az érdeklődő egyetemista szerepét, úgyhogy az utazás elég fájdalommentes volt. A sofőr egy kamionállomáson rakta ki Neilt Spartanburg közelében, és miközben elhajtott, búcsúzóul még dudált is egyet.

Innen már könnyebb volt fuvart szerezni. Neil újra végigment az interjún. Most a sofőr is kérdezett, és Neil röptében felelt a kérdésekre. Kicsit nehéz volt meggyőznie a fickót, hogy biztosan rendben van, ha az autópályán rakja ki őt, de végül elérte, amit akart. A kamionos lehúzódott a leállósávban negyed mérföldnyire Neil kijáratától. Neil fizetett neki, majd kimászott a fűre.

Kicsivel dél után járt az idő. Az émelygése alábbhagyott valamennyire, de a feje még mindig fájt. Elgyalogolt a kijáratig, majd onnan az első benzinkútig. Vett egy pár üveg vizet, kiült a bolt elé, és megitta őket, majd vett még egy párat. Míg azt várta, hogy csökkenjen a hasogató fájdalom, a térképet tanulmányozta. Kábé tizenegy mérföldre volt az egyetem a jelenlegi helyzetétől. Elég kicsi volt az út, hogy sanszos legyen, hogy nem fog fuvart találni, de Neilt nem zavarta, hogy sétálnia kell. Futva gyorsabb lenne, de nem érezte elég jól magát ahhoz, hogy megpróbálja.

Mivel nem voltak kamionsofőrök, hogy eltereljék a figyelmét, Neil gondolkodásra használta a sétálással töltött időt. Az egyetlen tiszta emléke tegnap estéről Andrew vádja volt. Nem emlékezett, Andrew mi mást kérdezett, vagy hogy ő mit mondott válaszul. Remélhetőleg elég okos volt, hogy a drogok ellenére is hazudjon valahogy.

Egy dolog volt csak biztos: még egy ilyen éjszakáról szó sem lehetett. Ha Andrew tényleg azt gondolta, Neil fenyegetést jelent Kevin számára, meddig hajlandó vajon elmenni, hogy ezt bebizonyítsa? Neil nem akart választ kapni erre a kérdésre, de a kérdés elkerülése azt jelentette, kompromisszumokat kell kötnie. Valamit el kell mondania Andrew-nak. Az igazság szóba se jöhetett, de Andrew minden hazugságot azonnal kiszúrna. Tehát egy olyan köztes megoldás kellett, ami mindent megmagyarázott: a pénzét, a kinézetét és a Kevinnel kapcsolatos megszállottságát.

A háromórás séta minden percét azzal töltötte, hogy összerakja a tökéletes féligazságot. Megfagyott az ereiben a vér, ha arra gondolt, milyen részleteket kell majd elmondania. De ha valahogy el tudná érni, hogy Andrew hallgasson a megtudott dolgokról, lenne esély, hogy Kevin nem fogja beazonosítani.

Neil nem volt kész még rá, hogy szembenézzen Andrew-val, és nem akart foglalkozni a csapattársai kíváncsiágával a huzamosabb távollétével kapcsolatban sem, szóval Wymack lakását vette célba. Mire odaért, fél öt volt. Wymack ragaszkodott hozzá, hogy Neil megtartsa a kulcsát, Neil mégis inkább kopogott. Az edző úgy tépte fel az ajtót, mintha ki akarná szakítani a helyéből, de az arcát uraló dühöt meglepetés váltotta fel, mikor meglátta Neilt.

– Hol a pokolban voltál? – követelte a választ Wymack, miközben végigmérte Neilt. – Andrew órákkal ezelőtt visszatért Columbiából. Matt azzal hívott fel, hogy te nem vagy velük.

– Más úton jöttem.

– Igen? – kérdezte Wymack, és Neil izzadt bőrére és átázott cuccaira mutatott. – Mit csináltál, futottál idáig?

– Sétáltam – felelte Neil, de Wymack csak bámult rá. Neil túl későn kapcsolt: Wymack csak szarkasztikus akart lenni. Visszaszívni már nem tudta, szóval Neil az ujjával a levegőben illusztrálta az utat, ahogy jött:

– Spartanburgig és onnan Northlake-ig stoppoltam, aztán meg sétáltam. Tudom, elég váratlanul jött, de nem maradhatnék itt egy darabig?

Wymack megragadta Neilt a könyökénél fogva, és berántotta a lakásba. Csak annyira lassított le, hogy bevágja az ajtót Neil mögött.

– Tök hülye vagy, vagy csak megőrültél? Van fogalmad arról, mi minden történhetett volna veled az úton? Mégis mit gondoltál?

– Azt gondoltam, hogy nem fogok velük visszautazni.

– Fel kellett volna hívnod – közölte Wymack. – Engem vagy Abbyt, vagy bárkit a felsőévesek közül. Csak annyit kellett volna mondanod, hogy nem akarsz Andrew-ékkel maradni. Bárki elment volna összeszedni téged!

Neil csak bámult rá, túl meglepett volt, hogy válaszoljon. Wymack felháborodása kifejezéséül az égnek emelte a kezét, és bevonszolta Neilt a konyhába.

– Nyújts le, és igyál egy kis vizet! – adta ki az ukázt, majd otthagyta.

Neil engedelmeskedett, és a szemével követte Wymacket, aki kiviharzott a konyhából. Az edző mérges-dübögő léptekkel fel-alá sétált az előszobában. A második fordulónál már a fülénél volt a telefonja. Éppen nem látszott, mikor a másik oldalon fogadták a hívást, de Neil így is tisztán és érthetően hallotta a mérges hanghordozást.

– Öt másodperced van a retardált pszichó seggedet elvonszolni a lakásomba! Ha csak eszedbe jut nemet mondani, az égre esküszöm, leküldöm Kevin szerződését az iratmegsemmisítőn!

Neil azt tippelte, Wymack még azelőtt lerakta a telefont, hogy választ kapott volna, mert már nem volt hívásban, mikor pár pillanat múlva visszajött a konyhába. Volt nála egy törölköző meg egy adag ruha, és mindent azonnal Neil kezébe nyomott.

– Csurom víz vagy. Takarodj a szemem elől, és szedd rendbe magad, mielőtt kitekerem a nyakad!

Neil felmarkolt mindent, és bezárkózott velük a fürdőszobába. Langyos vízzel lemosta magáról a nap melegét és az izzadtságot. A Wymack által kölcsönadott cuccok nevetségesen nagyok voltak rá, de legalább eltakarták a hegeket. Begyűrte a koszos ruháit a nedves törölközőbe, és kilépett a fürdőből. Aznap először végre fesztelennek érezte magát – de az érzés azonnal távozott, ahogy meghallotta Wymack dühös hangját. Csöndben megközelítette a nappalit.

Andrew némán állt a nappali közepén, miközben Wymack fel-alá sétált. Andrew türelmetlen arckifejezése arra engedett következtetni, hogy még mindig józan volt. Mivel ő volt arccal az ajtó felé, ő szúrta ki Neilt először.

– Jót sétáltál? – szakította félbe Wymack hegyibeszédét.

Neil egy dühös baszdmeggel viszonozta Andrew hideg tekintetét.

Wymack csettintett Andrew arca előtt, ezzel próbálva elérni, hogy Andrew inkább rá nézzen, ne Neilre.

– Fingom sincs, mi bajotok van egymással, de ennek itt és most vége van! Abby és én világosan elmondtuk, hogy nem ismételheted meg a tavalyi évet, Andrew!

– Ez nem ismétlés – felelte Andrew olyan hanglejtéssel, ami arra engedett következtetni, nem először említi ezt.

– Csak morzsát kapott. Szerinted egyben visszatért volna, ha mást is adunk neki?

– Nincs "csak". Mégis mi a francot gondoltatok?

– Mégis mit gondoltál, mikor idehoztad? – dobta vissza a kérdést Andrew.

Neil közbevágott, mielőtt Andrew kifejthette volna az egyik elméletét.

– Edző, beszélhetnék Andrew-val egy kicsit? Használhatjuk az irodáját?

– Nem – felelte Wymack – Nem bízom abban, hogy nem ölitek meg egymást, szóval itt maradunk, míg minden meg nem oldódik.

Ez a fordulat egyre korlátozta Neil lehetőségeit, és ő utálta, hogy ennyire hamar fel kell adnia egy titkát. Remélte, hogy Wymack nem beszél németül, úgyhogy átváltott.

– Mi a franc bajod van? Hogy fenyegetheted meg Nickyt, mert kikezdett velem, és közben hagyhatod jóvá a bedrogozásom az akaratom ellenére? Miért nem tudsz békén hagyni?

Ez rögtön letörölte a bosszúságot Andrew arcáról. Csak nagyon sokára válaszolt németül.

– Váratlan fordulat. Senki nem mondta még, hogy utálom a meglepetéseket?

– Miből gondolod, hogy érdekel?

– Hány nyelven beszélsz, szökevény?

Neil nem vette a fáradtságot, hogy válaszoljon.

– Mondd el, miért csináltad!

– Már megtettem – válaszolta Andrew. – De én még mindig várok a válaszodra.

– Válaszoltam már. Nem vagyok tégla. Őrült vagy, ha azt hiszed.

– Javíts ki akkor!

– Miért tenném?

– A nyilvánvalón túl? – kérdezte Andrew. – Ha tőled nem kapom meg a választ, majd megszerzem máshol. Mi van, ha a szüleiddel kezdem?

– Sok sikert – mondta Neil, bár megfagyott az ereiben a vér. – Mindketten meghaltak.

– Te ölted meg őket?

Annyira érzelem nélkül kérdezte mindezt, mintha csak az időjárásról csevegnének. Neil egy hosszú pillanatig csak bámult rá. Annyira logikátlan következtetés volt, hogy Neil nem is értette, Andrew hogyan juthatott erre a konklúzióra. Aztán rájött, kivel is beszél: – Miért, a tieidet te ölted meg?

Andrew csak egy elsöprő kézmozdulattal válaszolt: – Nekem nincsenek szüleim.

Ez csak félig volt hazugság. Az ikrek nem tudták, ki az apjuk, és a biológiai anyjuk csak Aaront nevelte fel. Andrew pár naposan nevelőotthonba került. 13 évet töltött a rendszerben, és hármat a javítóban. Csak miután idő előtt szabadlábra helyezték, engedte meg az anyja, hogy hazamenjen. Öt hónappal később az anyjuk meghalt egy autóbalesetben. Neil szerint Andrew el se ment a temetésére.

– Nem öltem meg a szüleimet – mondta, de nem bírta folytatni. A félelem vasököllel szorította tüdejét és ellehetetlenítette a levegőhöz jutást. Bízott a történetben, amit a hazaúton összeeszkábált, de nem akarta hangosan kimondani. Szaggatottan buktak ki belőle a szavak, és Neil remélte, a küszködése csak reálisabbá teszi a hazugságait. – Riko családja ölte meg őket.

Ez felkeltette Andrew figyelmét. Neil nagyot nyelt, hogy megszabaduljon a torkát szorító érzéstől, és kényszerítette magát, hogy folytassa.

– Az apám intéző volt egy csapatnál, ami a Moriyamáknak dolgozott. Összességében nézve nem ért túl sokat, de sok nevet ismert és tudta, hogyan kell az árut mozgatni. Az Edgar Allan környékén is üzletelt, így találkoztam Kevinnel és Rikóval. Akkor még nem tudtam, ők kicsodák. Csak örültem, hogy velem egykorúakkal találkozom. Azt hittem barátok leszünk.

– Aztán az apám elbízta magát, elkezdett hülyeségeket csinálni, megpróbálta lenyúlni a fizetség egy részét. Elvitte a Moriyamák pénzét, amit a főnökének szántak. Természetesen lebukott. A Moriyamák már azelőtt kinyírták őt is meg anyámat is, mielőtt a főnöke elkaphatta volna. Én meg felmarkoltam a pénzt, amit ellopott, és leléptem. Azóta menekülök.

Andrew már nem mosolygott, de Neil igen. A mosoly, amit produkált igazi beteg, kísérteties kifejezés volt. Az ajkaiba vájta a körmeit, így próbált megszabadulni tőle, de a mosoly odafagyott az arcára.

– Szerencsém van, hogy Kevin nem ismer fel – tette hozzá. – Nem tudom, emlékszik-e rám egyáltalán, de én emlékszem rá. Az, hogy látom, segít, hogy emlékezzek a szüleimre. Hogy mi is lett az igazi életemből. De ha Kevin vagy Riko felismer, és ez az információ visszajut apám főnökéhez, nyilvánvaló, mi fog történni velem.

Andrew olyan sokáig csendben maradt, hogy Neil már azt hitte, mellé nyúlt, végül a szörny végre megmozdult. Wymack is áthelyezte a testsúlyát, ugrásra készen, hogy ha elvadulnának a dolgok a fiúk között, akkor közbe tudjon lépni, de Andrew csak Neil elé lépett.

– Akkor miért jöttél ide?

– Mert elfáradtam – felelte Neil, miközben egy legyőzött embert imitált – no, nem kellett nagyon erőlködnie.

– Nincs hova mennem, és túlzottan féltékeny vagyok Kevinre, hogy távol maradjak tőle. Ő tudja, milyen érzés az életed minden pillanatát utálni, félve kelni minden reggel, de neki legalább ott vagy te, aki támogatja és megnyugtatja, hogy minden rendben lesz. Neki megvan mindene, még ha mindent el is vesztett, és én meg... – Neil nem akarta tovább mondani, de a szavak ott voltak, szánalmasan és apróra törve közöttük: – ...semmi vagyok. Mindig is az voltam és az leszek.

Andrew odanyúlt, és erővel elhúzta Neil kezét a szája elől. Félretolta a kezét, és alaposan, tetőtől talpig végigmérte Neilt, aki nem értette a másik arcán lévő kifejezést. Nem volt ott semmi rosszallás, ami Neil züllött szüleire utalt volna, vagy sajnálat a halálukat illetően. Nem volt látható győzelmi mámor, amiért sikeresen elérte, hogy Neil ennyi mindent megosszon, sem látványos hitetlenkedés a különös történet miatt. De bármit is jelentett ez a sötét és intenzív pillantás, elég volt ahhoz, hogy Neil azt érezze, teljesen beborítja.

– Hadd maradjak – kérte Neil csendesen. – Még nem tudom elengedni.

A furcsa arckifejezés eltűnt Andrew arcáról. Most hideg semlegesség látszott csak rajta, ahogy Andrew elengedte Neilt.

– Maradj, ha tudsz! De mind a ketten tudjuk, hogy nem fog sokáig tartani.

Neil gyomra szaltózott egyet. Azóta hazudott, hogy beszélni tudott. Most azonban Andrew-nak legalább ötven százalékban igazat mondott. Ez volt a legvalódibb dolog, ami valaha elhagyta a száját, és Andrew-nak egy szempillája sem rebbent. Neil nem igazán tudta, hogyan kellene éreznie magát. Meg kéne, hogy könnyebbüljön, hiszen ez azt jelentette, Andrew nem fog többet faggatózni, de ennél mélyebb dologról volt szó. Neil egy pillanatra elgondolkozott azon, vajon Andrew hasonló nyugalommal tudná-e kezelni a teljes igazságot, de ezt túl veszélyes és ostoba dolog volt egyáltalán megfontolni is.

– Lelépek az Edgar Allan meccs előtt – ígérte Neil. – Nem tudom, akkoriban hogy néztem ki, de nem kockáztathatom, hogy Riko apja felismerjen.

– Milyen erős túlélési ösztön valakitől, akinek már nincs is miért élnie. Legközelebb ha a legbensőbb titkainkat osztjuk meg, talán megkérlek, hogy meséld el, mi az oka.

– Inkább ne osszuk meg többé a titkainkat.

– Jogos – értett egyet Andrew.

Neil csak egy pillanatig hezitált, mielőtt megkérdezte volna:

– El fogod mondani Kevinnek?

– Ne kérdezz hülyeségeket!

Neil megkönnyebbülése olyan erős volt, hogy majdnem térdre esett tőle. Vett egy mély, szaggatott lélegzetet és becsukta a szemét. Ahogy a mai nap dühe és félelme elhagyta, csak üresség és fáradtság maradt benne. Lehet, hogy a columbiai kiruccanás borzasztó volt, és lehet, hogy soha  nem mondta volna ki ezeket a dolgokat, ha rajta múlt volna, de az, hogy legalább részben tisztázták a helyzetet Andrew-val, az hatalmas terhet vett le Neil válláról. És sikerült meggyőznie a szörnyet, hogy fogja vissza magát. A Rókalyuk az övé volt – a Hollók elleni meccsig. Ez nem szabadság volt, nem biztonság, csak egy kis hely, ahol levegőhöz juthatott. Ez elég is volt Neil számára.

– Indulunk – közölte Andrew, immár angolul.

– Hova megyünk? – nyitotta ki Neil újra a szemét.

– Vissza a koliba. A csapattársaid azóta nyúznak minket, hogy visszajöttünk. Azt követelik, hogy járjuk be Columbia utcáit utánad kutatva.

– Neil itt maradhat, ha akar – vágott közbe Wymack. – Felhívhatom Dant, hogy biztonságban van.

Andrew nem nézett Wymack-ra.

– Neil velem akar jönni.

Tegnap még ezek a szavak vagy parancsként vagy fenyegetésként jöttek volna, de ma Neil csak az igazságot hallotta bennük. Ő választotta a Rókákat. Ő választotta azt, hogy megbízik Andrew-ban, bármilyen következményekkel járjon is ez. Már sem indoka, sem szüksége nem volt arra, hogy Wymack mögött bujkáljon.

– Köszönöm a zuhanyt – mondta az edzőnek. – Kimosom majd a ruhákat, és hétfőn visszaadom őket.

Wymack felmérte mind a kettejüket, és nyilvánvalóan azon tűnődött, hogy hogyan tudták ilyen könnyedén elsimítani a dolgokat.

– Nem sürgős.

– Induljunk – mondta Andrew, és Neil követte.

Wymack azért valószínűleg odatelefonálhatott, mert az összes Róka a folyosón várta az érkezésüket. Kevin, Aaron és Nicky a lakosztályuk közelében támasztották a falat. A felsőbb évesek egy kis csoportba verődve álltak Dan szobája előtt, a folyosó közepén. Neil szerette volna ugrani a kérdéseket és elbújni a szobájában, de amint elég közel ért a többiekhez, Dan elkapta a vállánál fogva, és fizikailag próbált meggyőződni arról, nincsenek-e sérülései.

– Jól vagy? – kérdezte Dan.

– Megvagyok – mondta Neil.

– Andrew? – kérdezte Kevin.

Andrew csak annyi időre állt meg az ajtóban, hogy Kevinre nézzen.

– Én mosom kezeim innentől. Ő már a te problémád.

Eltűnt a szobában, és miután Aaron és Nicky váltottak egy gyors pillantást, követték őt. Kevin távozott utoljára – de előbb még alaposan végigmérte Neilt. Neil nézte, ahogy bezáródik az ajtó mögöttük, majd szembefordult a többiekkel. Dan mérgesnek tűnt, Matt pedig harcra késznek. Seth és Allison máris úton voltak Neil szobája felé – valószínűleg untatta őket a dolog, így, hogy elmaradt a katarzis. Renee kutató pillantásokat küldött Neil felé, de Neil nem sokáig tudta fenntartani a szemkontaktust.

– Edzőbá azt mondta, stoppoltál visszafelé – kezdte Dan. – Legszívesebben kiabálnék veled ekkora hülyeség miatt, de azt is mondta, hogy ő már megtette.

– Tanultam a dologból: legközelebb felhívok valakit – ígérte Neil.

– Nem lesz legközelebb – állította Dan, majd mélyet lélegzett, és megdörzsölte az arcát. – Gyere!

Visszamentek Neilék szobájába. Hat kupac lefelé fordított kártya jelezte a félbehagyott játékot, és körülötte összenyomott sörös dobozok szemetelték tele a helyet. Mikor Neil belépett, Allison és Seth a hűtőben kutatott. Renee elment a nappaliba összeszedni a kártyákat, de Dan és Matt Neilt követve bementek a hálószobába. Ők megálltak az ajtóban, míg Neil a széfhez lépett, végigfuttatta rajta a kezét, és megrántotta a lakatot rajta. Érintetlennek tűnt, de nem ellenőrizhette, míg nem volt egyedül.

– Igazad volt, Andrew megpróbált hozzájutni – mondta Matt.

– De nem engedtük – mondta Dan. – Nem jutott tovább a bejárati ajtónál.

– Köszönöm.

– Köszönd Renee-nek! – javította ki Dan. – Nem sűrűn foglal állást valamelyik oldalon.

– De sokkal könnyebb, amikor megteszi – mondta Matt.

– Andrew kedveli – felelte Neil.

– Megértik egymást – válaszolta Matt, de nem fejtette ki, mire is gondolt. – Épp két kör között vagyunk a játékban. Csatlakozhatsz. Segíthet kiüríteni a fejed. Ha túl sok időt kell tölteni Andrew-ék bandájával, az bárkit kicsinál.

– Szerintem hamar ki fogok dőlni. Hosszú nap volt – hárította el az ajánlatot Neil.

– Akkor átcuccolunk az én szobámba – mondta Dan, és behúzta maga mögött az ajtót.

Neil megvárta, míg elhalkultak a zajok, és csak utána nyitotta ki a széfet. Mindent ott talált, ahol kellett. Ahogy bekattintotta a lakatot vette csak észre, hogy remeg a keze. A remegés pont olyan üteműnek tűnt, ahogy a szíve dobolt. A remény veszélyes, nyugtalanító dolog volt, de talán tetszett neki.


Folytatás a következő oldalon.