A Rókák másnap délelőtt elhagyták Abby házát, de Andrew bandája nem a kollégium felé vette az irányt, hanem egy korai ebédet választottak helyette. Aaron, Nicky és Kevin túl másnaposak voltak, úgyhogy csak tologatták az ételt. Andrew-t ez cseppet sem érdekelte, nem is szánta őket. Mire végeztek, valamennyire a többiek is erőre kaptak, úgyhogy Nicky egy partykellékeshez vitte őket 15 percre az egyetemtől.
A halloween keddre esett idén, és az Eden's Twilightban ezt a megelőző pénteken tervezték megünnepelni. Neil csak azért tudta, mert Nicky megállás nélkül erről beszélt már egy hete, de nem hitte, hogy tényleg menni akarnak. Egyrészt aznap meccsük volt, másrészt már túl idősek voltak ahhoz, hogy ilyen gyermeteg ünnepet komolyan vegyenek. Andrew és Aaron egy hónap múlva lesznek 20 évesek, Kevin már betöltötte, Nicky pedig már 23 is elmúlt. Neil egyértelműen alulértékelte infantilizmusukat.
– Nem vagyunk egy kicsit öregek már a jelmezviseléshez? – próbálkozott, ahogy kiszállt a kocsiból.
– Jelmez nélkül menni a halloweeni buliba illetlenség volna, Neil – oktatta ki Nicky. – Ráadásul a pultosok adnak egy ingyen kört, ha be vagy öltözve!
– Én úgysem iszom.
– Akkor ne légy smucig és add nekem a piád! Tudom, hogy azt mondtad, soha többet nem jössz velünk vásárolni, de igazából mi teszünk szívességet neked. Nem örülnél, ha én választanék jelmezt neked, ugye? Még a végén szobalányként kéne megjelenned. Na, gyere!
A bejáratnál ünnepi díszektől roskadoztak a polcok: csomagolt pókhálók, koponya alakú felespoharak, ablakra függeszthető szellemek hevertek minden felületen. Ahogy Neil elhaladt, egy műholló kezdett szárnyverdesésbe közvetlenül mellette, és a fiúra károgott. Neil könyörtelenül benyomta a polc hátuljába, és elé húzott egy csillogó hungarocell koponyát. A holló méltatlankodó hangja már csak tompán érkezett el hozzá.
Parókák, maszkok, valamint egy egész polcnyi arcfesték és extravagáns sminkfelszerelés mellett sétáltak el, így elérték a bolt hátsó felét betöltő jelmezeket. Az öt fiú szétvált a sorok között. Neilnek kétségei voltak, hogy bármit is talál majd, de azért maga is keresgélésbe kezdett. Nem hitte volna, hogy ilyen nagy lesz a kínálat, bár voltak köztük elég kretén jelmezek is.
– Ugye ezeket senki sem gondolja komolyan? – tette fel a költői kérdést egy müzlis doboz és az azt követő hatalmas szivacsjelmez mellett elhaladva. Nicky érdeklődve felpillantott, úgyhogy Neil levette a következő fogast az állványról. Egy tejesdoboz volt az, aminek az elején ki volt vágva a hely viselője arcának, alatta pedig egy látványos "Látta ezt az embert?" felirat.
– Pont neked való, Neil! – szúrt oda Andrew. Neil csúnyán nézett rá, mire a szörny csak nevetett, majd felemelt egy foltos ruhadarabot. – Nicky, nézd! Egy tehén! Szerintem legyél ez!
– Tehéncsöcs! – a megszólított undorodva mutatott a gumitőgyre. – Legalább hadd legyek bika! Akkor tudják, hogy akkora van, mint a... lónak! Vagy Mattnek. Egykutya! Istenem, Dan olyan szerencsés...!
– Nem ismerlek titeket – morogta Aaron.
– Mit vagy úgy oda...
– Csak siess! Nem akarok egész nap itt állni.
– Talán más dolgod van?
– Beadandóm hétfőre.
– Megcsinálod holnap – vont vállat Nicky. – A szombat a lustálkodásé!
– Érthető, hogy olyan pocsékok a jegyeid - adta meg a végső döfést Aaron.
Nicky morogva visszafordult a ruhákhoz. Kevin csak kihúzott egy sötét, hosszú darabot a hozzá legközelebb álló állványról, és visszament a bolt elejébe a dekorációkhoz. Andrew ellenőrizte, nem távolodik-e el túlságosan.
Neil telefonja rezegni kezdett. Kihúzta zsebéből, és egy üzenetet talált rajta Dantől: "h vagytok?" Neil bepötyögte a bolt nevét, a válasz rögtön érkezett: "fontos irj mik jottok".
Neil lecsukta a telefonját, de elgondolkodva egyensúlyozta még kicsit a kezében, mielőtt elrakta volna. Dan eszébe juttatta az előző esti meccset. Volt egy ötlete, ugyan kérdéses volt, mit szólnak hozzá a többiek. Nagyjából a nullával volt egyenlő az esélye, hogy meggyőzi őket, de meg kellett próbálnia. Lassan eljutott a telefon a zsebéig, és felnézhetett. Andrew jelmezeket cincált ki az akasztókról, és a földre dobálta őket.
– Hívhatnánk a többieket is – dobta be Neil.
Nicky meredten rábámult. – Mitmivan?
– Biztos, hogy nem – jelentette ki Aaron. – Nem járunk el velük.
– De szükségünk van rájuk – érvelt az ötletgatda a tekintetét Andrew-n tartva. A szörny ugyanúgy csinálta, amit eddig, de Neil tudta, hogy fülel. – Pusztán tehetséggel nem jutunk el az elődöntőig. Ha az elegendő lenne, már tavaly meglett volna. Itt az ideje, hogy ne szedjétek ketté a csapatot.
– Arra van idő, amire akarjuk – hangzott Andrew egyszerű válasza.
– Nem azt kérem, hogy legyetek puszipajtások – kötötte az ebet a karóhoz Neil –, csak hogy nyújtsatok feléjük kezet...
– Az ember a kisujját nyújtja és az egész karja kell – bölcselkedett Aaron.
– Gondolod, hogy elég erősek, hogy elhúzzák Andrew-t a karjánál fogva? Szerinted hagyná? – csóválta a fejét Neil, mielőtt Aaron újra beleköthetett volna. – Kevin azt mondta Rikónak, hogy találkozunk az elődöntőn. Én szeretném, ha összekapnánk magunkat, mielőtt ez megtörténik. Te nem? De ez nem megy anélkül, hogy megértenénk és tisztelnénk egymást. Szóval akár el is kezdhetnénk. Itt és most!
– Nem hiszem, hogy repesnének az ötlettől, még ha meg is hívnánk őket – hitetlenkedett Nicky is. – Az a hajó már tavaly elment.
– Mattre célzol – Neil nem kérdezte, inkább mondta, hármójuk között járatva a tekintetét. Nicky elfordította a sajátját, úgyhogy Neil pillantása újra Andrew-n állapodott meg. – Abby említette az első éjszakámon. Nem akarta, hogy én is úgy járjak, ahogy ő. Amikor az edző üvöltözött veletek utána, azt mondtad, ez más volt. Szóval? Mi történt Mattel?
– Őt kérdezd – hárított Andrew.
– Téged kérdezlek.
– Engem érdekelne az ő szemszögéből – hangzott a felelet. Csíkos rabruhát vetett a vállára, és Neilt megkerülve a bolt elejébe indult. Amikor Neil belekezdett volna a vitatkozásba, az iker egy ujját beakasztotta annak álla alá, és keze könnyed mozdulatával becsukta a száját.
– Őt kérdezd, aztán mondd meg azoknak a kotnyeleseknek, hogy jöjjenek, ha mernek.
Nickynek leesett az álla.
– Hogy mi? Komolyan mondod?
Andrew megeresztett egy széles, lesajnáló mosolyt, majd úgy folytatta, mintha meg sem hallotta volna unokatestvérét.
– Semmin sem fog változtatni hosszútávon, majd rájössz.
Nicky és Aaron meglepett pillantásokat cseréltek Andrew háta mögött, ahogy az távozott. Nicky még kérdőn oldalra is döntötte a fejét, mintha azon tűnődte, nem csak álmodta-e az egészet. Aaron csak csóválta a sajátját. Végül Nicky a nyakát dörzsölve egy utolsó pillantást küldött Andrew felé, és visszatért a válogatáshoz. Neil sem értette, mire vélje Andrew könnyed beleegyezését, de nem panaszkodott miatta.
A többiek már rég kiválasztották a maguk jelmezét, de Neil még mindig nem talált semmit. Nicky hamarosan rájött, hogy csak húzza az időt. Mély sóhajjal félretolta a kezét a fogasoktól.
– Hagyd. Majd én keresek neked valamit.
– Majd főiskolásnak öltözöm – ötletelt Neil.
– Nem – jelentette ki Nicky, és arrébblökött néhány vállfát. – Zombi cowboy leszel.
– Olyan nincs is!
– Psszt – némította el társa, miközben egy jelmezt a karjára vetett. – Elviselhetetlenül bírsz néha viselkedni. Lehet, hogy el kell tiltsalak a velünk való shoppingolástól.
– Én megpróbáltam múltkor eltiltani magam – világított rá Neil. – Nyilvánvalóan nem sikerült.
Még a kasszánál tett egy hiábavaló próbálkozást arra, hogy visszavigye a választott jelmezt, de Nicky sípcsonton rúgta, és a szalagra dobta a ruhadarabot a többiek cuccai közé. Aaron még megfejelte bevásárlásukat némi arcfestékkel és művérrel. A két srác aztán elosztotta maguk között a táskákat a kocsi felé menet. Amikor Neil meggyőződött róla, hogy a kampusz felé hajtanak, megírta Dannek, hogy 10 perc múlva érkeznek.
Nehéz volt parkolót találni a Rókatoronynál szombat délután. Végül az utcán voltak kénytelenek megállni, nem messze az épülettől. Lépcsőztek a harmadikig. Nicky elkapta Neilt, amikor az tovább akart menni az uncsitesók szobájánál.
– Hova mész? Fel kell próbálnod a ruhád!
– Ránézek Danre. Üzent, hogy van valami.
– Használt írásjeleket?
– Szerintem sosem használ.
– Használ, amikor mérges – árulta el Nicky. – Úgy gondolja, attól hangsúlyosabb a mondanivalója, vagy mi. Szóval?
Kivárta, amíg Neil ellenőrzi az üzeneteket, aztán újra meghúzta Neil pólóját, amikor az fejcsóválással jelezte a központozás hiányát.
– Szupi, akkor várhat. Gyerünk! Csak pár perc az egész!
– Ez is csak annyi lesz – Neil lerázta Nicky kezét magáról, és a szomszéd szobához ment.
Dan szinte rögtön ajtót nyitott. Ahelyett, hogy beinvitálta volna, maga is kiment a folyosóra, és behúzta maga mögött az ajtót. Először Neilre, majd Nicky-re nézett (aki úgy állt ott, mintha nem hinne abban, hogy haverja tényleg visszatér majd hozzájuk), aztán pedig az unokatesók nyitott ajtajára mögötte.
– Csukd azt be – szólította fel a szobatulajdonost. Nicky megrökönyödött, de azért úgy tett, ahogy mondták. Dan kivárta a zárnyelv kattanását, mielőtt belekezdett volna.
– Látogatónk van. Nemrég jött, Andrew-t keresi. A könyvtári kávézóba küldtem, és szóltam neki, amikor írtál, hogy jöttök. Csodálom, hogy még nincs itt.
– Valaki fontos? – érdeklődött Nicky.
– Eléggé – húzta el a szót Dan tétován, amikor is a lift megcsendült. Neil és Nicky megfordultak, és egy idegent láttak kilépni a felvonóból. Neil megfeszült. Az idegen farmert és egy hétköznapi inget viselt, de járása dölyfös volt, akár egy zsarué. Dan megemelte a hangját, úgy mutatta be nekik az illetőt: Ő Higgins felügyelő az Oaklandi Rendőrségtől.
– Azta! – Nicky felemelte a kezét, mintha az védelmet nyújtana Higgins ellen. – Várjunk. A kaliforniai Oakland? Jó messze van a hatáskörétől.
Higgins szája egy nem túl meggyőző félmosolyra rándult.
– Nem hivatalos ügyben járok el. Még nem. Csak beszélni szeretnék Andrew-val anélkül, hogy rámrakná a telefont. Fontos volna. Itt van?
Dan a szomszédos ajtó felé mutatott és felzárkózott Neil mellé. Nicky lépett egyet oldalra, mintha az unokatesók és Higgins közé akarná vetni magát, de túl sokáig tétovázott. A rendőr keményen megkopogtatta az ajtót és várt. Neil nem szívesen állt közelebb a közeghez, mint amennyire így is volt, de eredeti pozíciójából nem akadt elég jó rálátása Andrew ajtajára. Szemét Higginsen tartva odébbslisszolt. Az idegen hátrapillantott a mozgást érzékelvén, de aztán rögtön elterelte a figyelmét a nyíló ajtó.
Nem meglepő módon maga a szörny nyitott ajtót az erélyes kopogás tulajdonosát felmérendő. Félúton járt a mozdulatban, amikor felismerte, ki áll a folyosón. Neil hallotta a kilincs fájdalmas recsegését, ahogy Andrew a kelleténél jobban lenyomta. Ez volt az egyetlen intő jel, ugyanis az iker egyébként szélesen mosolygott és könnyed hangot ütött meg:
– Ó, biztosan csak képzelődöm. Higgins Disznó, maga nagyon, nagyon messze vetődött otthonról.
– Andrew – tért a tárgyra a másik. – Beszélnünk kell.
– Már beszéltünk, nem emlékszik? Mondtam magának, hogy hagyjon engem békén.
– Azt mondtad, ne hívjalak – hangzott a riposzt. – Csak egy percet adj, a régi idők kedvéért...? Nagy utat tettem meg, hogy találkozhassak veled. Ez csak jelent valamit!
Andrew nevetett és a fejét csóválta.
– Ugyan, nem miattam jöttél. Boszorkányüldözést tartasz, amiben, mint már mondtam, nem segíthetek. Egy jó okot adj, hogy ne vágjam el a torkod!
Dan felszisszent, de a célszemélyt nem hatotta meg a fenyegetés.
– Hibáztam, tudom. A vizsgálat semmit sem hozott fel a fickó ellen.
– Figyelmeztettelek – vetette oda Andrew szenvtelenül.
Higgins kitárta a karját, mintha arra számítana, Andrew becsapja az orra előtt az ajtót.
– A rossz embert kerestük, ugye? Meggyőződésem, hogy ezúttal jó nyomon vagyok, de semmit sem tehetek egy áldozat tanúvallomása nélkül. A többi gyerek nem beszél. Nem bíznak bennem. Te vagy az egyetlen esélyem.
Erre már Andrew is felfigyelt.
– Többi? Többen vannak. Legutóbb csak egyről regéltél, Disznó! Pontosan mennyiről van szó? Mennyi volt neki?
– Nem izgatnának ennyire a számok, ha rossz helyen kutakodnék – szögezte le a rendőr, csendesen, vádlón. – Csak egy igent vagy egy nemet kérek, Andrew. Egyelőre ennyi is megteszi. Én mondok egy nevet, te egy választ, és már megyek is, esküszöm.
– Esküszöl – Andrew-t nagyon szórakoztatták az elhangzottak. – Egy héten belül megszegnéd, Disznó. Ne csinálj úgy, mintha nem így lenne! Magam kísérjelek ki, hogy biztosan eltakarodj, vagy...
– Drake – vágott közbe Higgins.
Andrew elhallgatott. A rendőr nyújtott a kezén, heves reakcióra számítva, úgy nézett le a fiúra, várakozón. Az nem sokáig maradt csöndben. A benne lévő gyógyszerek nem is hagyták volna nyugodni pár pillanatnál tovább.
– Hányan vannak, Disznó?
– Hatan, rajtad kívül.
Andrew szélesebbre tárta az ajtót, és kilépett a folyosóra, majdnem felöklelve Higginst, ahogy a lépcső felé tartott. A rendőr követte, a lépcsőház ajtaja becsapódott mögöttük.
– Azt mondtad, nem lesz belőle gond – fordult Dan Nicky felé.
– Azt mondtam, ha lesz, Andrew majd megoldja – nézett segélykérően a vádlott.
– Így oldja meg? – kérte számon Dan. – Ki az a Drake?
– Sosem hallottam róla – válaszolta Nicky. Dan nem volt meggyőzve, ezért a fiú még hozzátette: – Esküszöm. Így görbüljek meg, kisujjeskü, satöbbi. Ne ölj meg a pillantásoddal, kérlek!
Dan keresztbe fonta karjait, és a falnak dőlt, hogy megvárja Andrew-t. Neil szintén várakozó állást vett fel, tudni akarta, mi lesz ebből. Nicky felszívódott a szobájában, valószínűleg értesítette Aaront és Kevint a történtekről. A folyosón ácsorgók némaságba süppedtek, Dan rossz hangulata megingathatatlan volt. Amikor Andrew pár perccel később visszatért, a lány még mindig füstölgött.
– Nahát! Fogadóbizottság, vagy maga a szent inkvizíció? – ámuldozott a szörny.
Dan a szobaajtaja elé állt, nehogy megszökhessen. Andrew engedelmesen megállt előtte, de ujjait a lány felkarjára tette egyértelműsítve, hogy ha nem vigyáz, maga hajítja el az útjából. Dan megfeszült, és megvetette lábait.
– Miért keresett a rendőrség?
A kérdezett előrehajolt, és a másik arcába vigyorgott.
– Nem vagyok bajban, ó kapitány, kapitányom! A malacka egyszerűen túl hülye ahhoz, hogy egyedül megoldja az ügyét. Ne üsd bele az orrod, oké? Azt úgysem hagynám.
– Tartsd távol a csapatomtól az ügyet, és akkor nem kell beleütnöm az orrom – Dan félreállt. – Szükséged van Reneére?
– Jajj, Dan – nézett rá Andrew vidáman, szánakozva. Az ajtóból még visszanézett rá. – Nekem nincs szükségem senkire. Viszlát!
Becsapta az ajtót, és rázárta. Dan egy ideig még állt ott, majd mormolt valamit, amiből csak azt lehetett megállapítani, hogy dühös. Végül Neilhez fordult:
– Gyerünk!
Allison, Renee és Matt a lányok nappalijában ültek körben, és szendivcseket majszoltak ebéd gyanánt. Dan a konyha felé mutatott Neilnek, jelezve, szolgálja ki magát nyugodtan a hűtőből. Ő maga lehuppant Matt mellé. Neil már evett, úgyhogy csak helyet foglalt Allison és Renee között.
– Hogy ment? – kérdezett rá Matt.
– Higginsnek szüksége van Andrew-ra tanúként, vagy valami ilyesmi. Nem mondta, miért, és Andrew-ból sem bírtam kiszedni. Azt mondta, maradjunk ki ebből, vagy megbánjuk.
Neilt nem kérdezte, nyilvánvalóan nem számított rá, hogy ő esetleg tudná, mi folyik. Valóban nem tudott minden részletet, de néhány hete rákérdezett Andrew-nál Higgins hívására. A gyámügy nyomozást indított Andrew egyik korábbi mostohaapja ellen. Andrew akkor megmondta, hogy nem fognak találni semmit. Nem említette azonban, hogy igenis találnának valamit, ha a megfelelő emberre fókuszálnának.
Neil nem tudta, kije Drake Andrew-nak, vagy mit csinált, de Higgins nyilvánvalóan megnyomott egy gombot ezzel a névvel. Vajon végre együttműködőbbé válik, vagy Higgins kénytelen lesz tanúvallomásra kényszeríteni? Biztosan valami nagy dolog volt; Higgins elég kétségbeesett kellett legyen, ha az egész országot átszelte saját költségen, csak hogy legyen egy jó nyoma. Mindenesetre Neil hallgatott az egészről a többiek előtt. Andrew sem számolt be az ő titkairól, ő is viszonozni fogja ezt a szívességet.
A legjobb, amit tehetett, hogy témát vált.
– Mielőtt elfelejtem: Andrew azt mondta, meghívhatlak titeket a halloweeni bulira az Eden's Twilightba. 27-én lesz.
Matt visszadobta szendvicsét a tányérjára.
– Biztos, hogy nem!
– Andrew nem barátkozik velünk – jelentette ki Dan is.
– Most kivételt tesz – így Neil. – Nem hiszi, hogy eljöttök, de rendben van vele, ha mégis. Tudom, hogy aznap meccsünk lesz, de hazai, szóval tíz után kicsivel odaérnénk Columbiába. Jöttök?
A pár hitetlenkedő pillantást váltott, de Reene megelőzte őket a válasszal.
– Én megyek. Allison?
– Hogy partikázzunk a szörnyekkel? – kérdezte Allison. Renee csak mosolygott. Az ex milliomos elgondolkodva összeütögette tökéletesre manikűrözött körmeit. Kisvártatva vállat vont, és megpiszkálta ételét.
– Gondolom sokkal izgalmasabb lesz, mint az egyetemi buli. Az már két éve uncsi. Dan, mi megyünk.
– Hogy a francba' beszélted erre rá Andrew-t? – bámult Dan a hírhozóra.
– Megkértem – hangzott az egyszerű felelet.
– És csak úgy beleegyezett? – kukacoskodott Matt.
– Utalt rá, hogy téged lesz a legnehezebb meggyőzni.
– Ó, elmesélte a sztorit?
Nem tűnt úgy, hogy Mattet zavarja a dolog, Neil mégis biztosította róla, hogy nem ez történt.
– Nem. Andrew-t az érdekelte, te hogyan adnád elő. De nem fogok rákérdezni, nem az én dolgom.
– Miért ne? Már csak te nem tudsz róla, és különben is, már biztosan láttad, elég feltűnőek.
Matt kifordította a karját, hogy megmutassa a tűnyomokat. Neil az első találkozásuk első pillanatában kiszúrta őket; a srác nem is próbálta elrejteni soha. Egy régen megnyert csata nyomai voltak ezek. Neil most sem bámulta sokáig, egy apró bólintással jelezte, megértette. Matt végigsimított a hegeken, majd újra felvette szendvicsét.
– Apa szeretett bulizni a többi New York-i újgazdag faszfejjel. És a buli itt főleg drogot jelent. Megengedte – sőt, bátorított –, hogy illeszkedjek be: próbáljak ki, amit csak akarok. Amikor anyu rájött, szüneteltette a karrierjét, hogy lehozzon a szerekről. Egészen addig azt hittük, rendben vagyok, amíg meg nem kezdtem az egyetemet. Az akkori elsősök keményen tolták, nagy volt a kísértés. Úgy tudtam józan maradni, hogy elkerültem őket.
– Amit úgy csinált, hogy elsőben végig a mi kanapénkon csövezett – mutatott rá Allison.
– Mondtam, hogy sajnálom – mentegetőzött Matt.
– Hagyjuk – zárta le Allison.
A fiú a szendvicsét tépkedve folytatta.
– Tavaly léptek be a szörnyek a csapatba. Andrew-nak teljes két hetébe került, hogy rájöjjön, nem stimmel velem valami, és úgy döntött, majd ő kezelésbe veszi a helyzetet. Meghívott magukkal Columbiába. Amikor odaértünk, a kezembe nyomott néhány speedballt. [speedball: kokain és heroin keveréke - szerk.]
– Hogy mit csinált? – kérdezte Neil döbbenten.
– Nem kényszerített, hogy bevegyem – szögezte le gyorsan Matt. – Csak felajánlotta, én pedig elég piás, hülye és kétségbeesett voltam ahhoz, hogy igent mondjak.
– Az edzőnek ki kellett volna rúgnia a csapatból.
– Amúgy igen, csakhogy Andrew Matt anyjával beszélt először – magyarázta Dan, állkapcsa kissé megfeszült, ahogy régi dühe felelevenedett. – Az anyja tudta, hogy Mattnek milyen nehéz itt, bármit megtett volna, hogy fia kikeveredjen a függőségből. Andrew megígérte, hogy segít rajta, ő pedig áldását adta. Nyárra iderepült, hogy segítsen Mattnek az elvonóban, és megkérte az edzőt, hogy ne büntesse Andrew-t. Még azt is felajánlotta, hogy fizet érte.
– De...
– Nem történt tragédia – vágott közbe Allison szenvtelen hangon. Amikor Neil rábámult, ő Matt felé intett.
– Nem tudsz véleményt formálni, mert nem voltál ott. Nem láttad az akkori Mattet. Szánalmas volt. A szemünkbe sem tudott nézni. De nézd meg most! Talán a szörnyeteg eszközei rendhagyóak voltak, de kétségtelenül működtek.
– És ez neked rendben van? – fordult Neil Matt felé. – És ha rosszul sült volna el? Mi lett volna, ha nem jössz ki belőle?
– Andrew túl sokat fektetett Mattbe, nem hagyta volna elbukni – szólalt meg most Renee is, minden szavát gondosan megválogatva. Neil feltételezte, hogy ha valaki, ő értette leginkább Andrew motivációját, lévén barátok voltak, vagy affélék. – Nem tudom, meséltek-e neked Aaron történetéről, de Andrew-ét érted, ugye? Ő nem harcolhat a saját függőségével. Látni Matt szenvedését mindkettőt nagyon megérintette.
Az Aaronre tett utalást először nem értette, de aztán eszébe jutott. Az Eden's Twilightba tett második látogatásakor feltette a kérdést Andrew-nak, miért vacakol a császármorzsával. Az azt válaszolta, Aaron kedvéért. Aztán nemrég említette Nicky, hogy Aaron az anyja gyógyszereit használta, bár arra nem tért ki, miféle gyógyszerek voltak ezek. A morzsa valószínűleg helyettesítésre szolgált. Nézni, ahogy Matt saját késztetésével küszködik, Aaron józanságát is veszélyeztette volna.
Neil jobbnak látta átértékelni, mennyire is volt közömbös Andrew ikertestvére életét illetően.
Matt félreértelmezte Neil hallgatását.
– Egy évvel elkéstél, hogy a kedvemért dühöngj, Neil. Higgy nekem: jól vagyok. Több mint jól, ami azt illeti. Először azt hittem, rossz a rehab. Másodszorra majdnem belehaltam. Ami biztos, hogy a drogok iránti vágyaimat tényleg kiölte belőlem. Tiszta vagyok egyszer és mindenkorra, soha nem éreztem magam jobban!
Neilnek időre volt szüksége, hogy elrendezze, hogyan is érez ezzel kapcsolatban, de hát nem az ő élete volt, így csak ennyit mondott: – Ez a te harcod.
Matt hálásan elmosolyodott.
– Akkor asszem jelmezt kéne szereznünk a héten, ha veletek megyünk. Sietnünk kell, különben elvisznek minden jót! Ti mik lesztek? Csak, hogy ne ugyanazt vegyük...
– Megkérdem.
– Mi? Nem tudod? – bámult rá Dan.
– Reméltem, hogy Nicky csak viccelt – Neil feltápászkodott. – Máris jövök.
Mint kiderült, Nicky nem viccelt. De inkább a zombi cowboy, mint a tejesdoboz, vagy egy tehén...
Péntek este kilenc főre Andrew már kénytelen volt asztalt foglalni a Sweetie's-be, hiába csak fél 11-re értek oda. Egy kisebb tömeg ácsorgott helyre várva, de az L alakú asztal a sarokban csak rájuk várt egy FOGLALT táblával. A box valójában 8 főre volt kialakítva, nem 9-re jelmezekkel, de pont jól jött, hogy Aaron meg Andrew olyan töpszlik voltak. A Rókák összehúzták magukat, és elmerültek az étlapban.
Andrew bandája általában fagylaltot és morzsát rendelt, de már 6 órája nem ettek, és még hosszú volt az este. Különben is, mi lehet jobb jégtörő a vacsoránál? A Rókák sosem csináltak együtt semmit az edzéseken és csapateseményeken kívül. Nem tudták, mit kezdjenek egymással, ha nem exyről volt szó.
Az ikrek ugyan nem erőltették meg magukat az ügy érdekében: Aaron nem volt hajlandó senkivel sem beszélni a felsőbb évesek közül, még akkor sem, ha valamelyik konkrétan neki címezte a mondandóját. Csak ült Nicky és Neil között, gyilkos indulatokat sugározva. Neil ezt egyszerre találta bosszantónak és érdekesnek. Nem értette, hogy miért ellenzi annyira a csapat összekovácsolását, hiszen egyik csapattársával sem volt különösebb problémája a pályán.
Most, hogy Renee újra kapusként játszhatott, Andrew-nak csak az első félidőben kellett józannak maradnia. Félidőben bevette gyógyszerét, és még mindig zsongott tőle. Ezen energia nagyrészét a saját bandájára, illetve Renee-re fordította. A testvérénél kicsit kooperatívabb volt ugyan, legalábbis válaszolt, ha Dan vagy Matt kérdezett tőle valamit, de válaszai rövidek voltak, súrolták a bunkóság határát, és aztán rögtön átterelte valaki másra a szót.
Kínos egy vacsorává fajulhatott volna az egész, ha nincs Nicky. Ő ugyanis utálta, hogy az ikrek így elszigetelődtek, a maga részéről nagyon szeretett volna összebarátkozni a csapat másik felével. Mintha csak allergiás lett volna a csöndre; amint a beszélgetés kezdett elhalni, ő bedobott egy új témát, hogy megmentse. Renee, Dan és Matt szívesen asszisztáltak neki, de Allisonnak és Kevinnek ez nem ment olyan könnyen. Neil szívesebben maradt volna ki, hogy figyelhesse a többiek interakcióit, de lévén az ő ötlete volt az egész, kötelességének érezte, hogy segítsen Nickynek.
Már a desszertnél jártak, amikor Andrew-ból kezdett elszállni a gyógyszer hatása. Neil nem tudta nem észrevenni a felsőbb évesek kíváncsi pillantásait. Andrew elvonódása nem volt újkeletű dolog számukra, de eddig mindig csak a meccs tejüvegén át szemlélhették. Most nem volt ott sem pálya, sem ellenfél, akik elterelték volna a figyelmüket a lassú gyötrelemről. Amikor Allison a héten azt ecsetelte, hogy szerinte Andrew nem bírja ki az éjszakát a gyógyszere nélkül, Neil jobbnak látta előre szólni nekik Andrew és a császármorzsa kapcsolatáról. Elmondta, hogy a szörny az elvonási tüneteket alkohollal és droggal csillapítja; és hogy számítsanak rá, hogy keményebb és hidegebb lesz, mint valaha látták.
Andrew is észrevette, hogy őt figyelik. Sunyi vigyorral ajándékozta meg őket érte, valamint Kevin oldalába mélyesztette a könyökét. Kevin arrébb csúszott a padon, hogy odaférjen a zsebéhez. A műanyagdobozban zörgő gyógyszerek finom hangja fel sem tűnt volna Neilnek, ha nem Andrew rakcióját figyeli. Az iker olyan merően nézte Kevin zsebében eltűnő kezét, hogy Neil legszívesebben elhúzódott volna a pillantás sugarából. Andrew látványos erőfeszítéssel vonta fel tekintetét Kevin arcára. A lassú mosoly biztosította róla a nézőket, hogy a mámoros köd eloszlott, és tulajdonosa nincs lenyűgözve Kevin néma ajánlatától.
– Ne akard, hogy bántsalak – figyelmeztette Andrew. – Nem szeretnék vért a fagyimban.
Kevin megvonta a vállát, és visszahúzta kezét, helyén hagyva a gyógyszeres fiolát. Az asztal túloldalán a felsőbb évesek elnémultak. Nem tudták, miről maradtak le, de hallották Andrew fenyegetését. Nicky vádlón Kevinre nézett, amiért az ilyen kínossá tette a szituációt, ráadásul megzavarta Mattet, aki egy épp futó mozifilmről akart kérdezni.
A szavak Neil egyik fülén be, a másikon kirepültek. Egy kérdésen járt az agya, ami hónapok óta nem hagyta nyugodni. De vajon kap-e választ rá ennyi emberrel körülöttük? Fontolgatta, hogy németül teszi fel a kérdést, de Andrew-tól biztosan semmitérő választ kapna. Kevin Andrew és közte ült, így könnyen fel tudta hívni magára az ex bajnok figyelmét. Térdével megbökte a másikat, és csöndesen, franciául szólt hozzá:
– Miért nálad vannak a gyógyszerei?
– Én vigyázok rájuk, amikor változtat az adagoláson – hangzott a felelet. – A meccsek napján, vagy az olyan estéken mint ez, amikor le akar jönni róla, jobb, ha más tartja magánál az üveget. Ha nála lenne, bevenné, képtelen ellenállni.
Kevin sem válaszolt hangosabban, mint ahogy kérdezték, de a külföldi beszéd magára vonta a csapattársak figyelmét. Neil úgy tett, mintha nem vette volna észre Dan és Matt érdeklődő pillantásait, csak folytatta a falatozást. Kevin Andrew-t ellenőrizte. A szörnynek nem tűnt fel semmi, épp a telefonját próbálta előhalászni a zsebéből.
Nicky észrevette, min ügyködik az iker.
– Ugye nem az edzőbá az? – nyafogta. – Megnyertük a mait, semmi joga piszkálni minket!
– Csak Bee – felelte Andrew. – Bee bugyuta. Bugyuta Bee, ha! Nézd!
Andrew odalökte Nickynek a telefonját. Nicky rápillantott a kijelzőre, felnevetett, majd Aaronon átnyúlva Neilnek mutatta a telefont. Neilt nem érdekelte a csapat agyturkásza, de kötelességtudóan ránézett a képre, amit a nő küldött. Egy elmosódott kép volt Betsy Dobsonról méhecske ruhában. Nicky várta, hogy reagáljon, és mikor rájött, hogy hiába, Neilen és Kevinen át visszaküldte Andrew-nak a telefonját. Amint megérkezett hozzá, az iker gyorsan bepötyögött valamit válaszul.
– Az edzővel van? – kérdezte Dan.
– Az edző és Abby meghívták magukhoz – felelte Andrew fel sem nézve.
– Miért küld neked üzenetet? – szúrta közbe Neil.
– Ó, hát néha szokott.
Nem tűnt úgy, mint akit zavar, és Neil ezt furcsállta. Andrew-nak kötelező jelenése volt a doktornőnél hetente, és feltételezte, hogy Andrew ki nem állhatja az alkalmakat.
– Miért hagyod?
– Nem mindenki utálja őt – jegyezte meg Renee lágyan.
Dan megütközött a hallottakon.
– Mi bajod Betsyvel?
– Pszichológus – felete Neil magától értetődően. – Alapból nem bízom benne.
– Adj neki egy esélyt – javasolta Matt. – Jó ember.
– Úgy érted, menő! – vágta rá Nicky.
– Nagyon aggódtam érte, amikor az első találkozónkra mentünk – hüvelykujjával magára és Aaronre bökött.
– Andrew úgy fogyasztja a pszichomókusokat, mintha rekordra pályázna. Ő a nyolcadik, vagy még többedik!
– A tizenharmadik – javította ki Andrew. – Rá is kérdezett, nem vagyok-e babonás.
– Nem semmi! – ámuldozott Nicky. – De mikor Andrew kiszambázott az első ülésükről, ő ott loholt a nyomában, és még csak fel sem kavarodott! Elég lenyűgöző, nem?
– Nem.
Nicky lemondóan sóhajtott.
– Egyed a fagylaltodat, hülyegyerek.
Neil megállta, hogy a szemét forgassa, és inkább lapátolni kezdett. Amikor eljöttek, Andrew elhozott magával egy adag szalvétát. Neilnek nem kellett megkérdeznie, miért is. Nem tudta, hány felszolgáló árult morzsát a Sweetie'sben, de az extra szalvéták közé rejteni az árut praktikus ötlet volt tőlük. Andrew megvárta, míg Kevin beül az anyósülésre, majd az ölébe pottyantotta a zsákmányt, hogy elrendezhesse őket a klubba vezető úton. Mire az Eden's Twilightba értek, Andrew mosolya végleg eltűnt.
Az Eden's Twilight egy kétemeletes nightclub volt Columbia szívében. Nicky csaposként dolgozott ott, amikor átrúgdalta az ikreket a középsulin, és Neil élt a gyanúperrel, hogy Andrew is talált ott valami mellékest. A suli miatt eljöttek a városból, de ahogy az idény engedte, visszatértek. Nicky összeköttetései a dolgozók közt és Andrew nagylelkű borravalói mindig simán bejuttatta őket, ráadásul nevetséges kedvezményeket is kaptak az italokra.
A felsőbb évesek Allison kocsijával érkeztek. Nicky lehúzódott az út szélére a szórakozóhely előtt, Allison a forgalomra fittyet hányva mellé állt, hogy kiengedje saját utasait. Andrew begyűjtötte VIP parkolójegyeiket a kidobótól, Kevin pedig átnyújtotta Allisonnak az övét, és instrukciókkal látta el a garázs felé vezető úttal kapcsolatban arra az esetre, ha elvesztené Nickyt. A lány bólintott, és elindult a mondott irányba.
Az említett kidobó meglepettnek tűnt Andrew meggyarapodott vendégei láttán, de kérdés nélkül beengedte őket. Andrew belökte az útjukat álló második ajtó szárnyait, és bevezette őket a klubba.
A kapu egy lekerekített emelvényfélére nyílt, berendezve asztalokkal és a fő bárpulttal. Két párfokos lépcsősor vezetett le a táncparkettre. Félúton az ajtó és a lépcsők között egy hosszabb lépcső vezetett fel az emeletre. Neil még nem járt ott; az erkély a privát bulik szintere volt. Andrew ugyan könnyűszerrel feljuttatta volna őket, de kedvenc pultosa, Roland az alsó bárban dolgozott.
Nehéz volt asztalt találniuk, és amit leltek végül, annál is csak két szék volt már. Andrew nem zavartatta magát, biztos volt benne, hogy a Rókák úgyis a táncparketten kötnek ki. Bandája nagy részét az asztalnál hagyta, hogy vigyázzanak rá, és Neilt magával rángatta a tömegen át, hogy beszerezzék a welcome drinkeket.
Rolandnak kellett néhány perc, hogy odaérjen hozzájuk. Minden jelmezes vendég ingyen kört kapott, úgyhogy Andrew maga mögé mutatott az asztalhoz. Roland megkereste tekintetével a csapatot. A szemöldöke felszaladt, amikor három idegen arcot pillantott meg Kevinnel és Aaronnel.
– Na, felnőttünk, barátkozunk? – ugratta a szörnyet. – Sosem hittem volna, hogy megérem a napot!.
– Dupla borravalót adok, ha többet nem beszélsz ilyen marhaságot.
Roland elvigyorodott, megszámolta a bagázst, majd előkészített egy tálcát nekik. Nem kérdezte, mit kérnek, ismerte jól az unokatesók ízlését, és összeállított egy párat a bár népszerűbb italaiból a felsőbb évesek számára. Felismerte azt is, hogy Nicky hiányzik, de azt nem tudta, hogy Allisonnak is kevernie kéne valamit. Neil nem szólt semmit, úgy volt vele, Allison majd megkapja az övét, de Roland nem állt meg nyolc italnál. Közel huszat kikevert.
– Hány sofőr van? – kérdezte.
– Csak kettő – felelte Andrew.
Roland tett a tálcára még két üdítőt, és átcsúsztatta Andrew-nak a tálcát. Neil vezette őket át a tömegen, helyet csinálva Andrew-nak. Egy csepp sem ömlött ki, úgy helyezte le az iker a tálcát. Egy üdítőt Renee-nek adott, a másikat meghagyta Neilnek, de senki sem ivott, amíg Nicky és Allison nem csatlakoztak hozzájuk. Allison valamelyest elismerően pillantott végig a szerzett italok mennyisége láttán.
A Rókáknak körülbelül semennyi időbe sem került, hogy kiürítsék a poharakat. Andrew összekapkodta a használt poharakat, és ezúttal Renee ment neki segíteni. Dan nézte, ahogy távolodnak, majd emelt hangon, hogy a zenétől is hallják, feltette a kérdést:
– Biztos nem lesz baj?
– Hm? – értetlenkedett Nicky.
– Hogy Andrew egész éjjel józan – pontosított Dan. – Jó ötlet? Rossz ötlet? "Előbb halunk meg, mint hogy lenne időnk megbánni" ötlet?
Nickyt látszólag meghökkentette a buta kérdés.
– De hát nem józan. Sosem az. Na igen, láttad, milyen, amikor lejön a gyógyszerről egy meccsen, és néha kénytelenek vagyunk – itt Andrew bandájának maradék négy tagjára mutatott – elviselni őt ilyennek, mint ma este, de Andrew évek óta nem volt józan. Mindig van valami, amivel szétcsapja magát. Hidd el, tudni fogod, ha tiszta! Olyankor... öhm...
Nicky Aaronra nézett, hogy kisegítse a megfelelő szóval, de az csak visszabámult rá, nem tervezett segíteni. Az unokatesó nem zavartatta magát, és végül megelégedett azzal, hogy:
– ...összetéveszthetetlen. Jövő nyáron meglátod, ha tetszik, ha nem. Májusban vége a programjának, a rehabbal a júniusi edzésekig végez.
– Végre! – bosszankodott Kevin.
– Várod már, mi? – fordult felé Nicky. – Aki kíváncsi, hamar megöregszik! Esetünkben mondjuk lehet, meg is hal. Én csak azt remélem, hogy az elmúlt évek gyógyszerei és az intenzív terápia valahogy meglágyították.
– Új csapatszabály! – Matt úgy tett, mintha kalapáccsal ütögetné az asztalt. – Soha többet nem tehetjük egy mondatba a lágy és az Andrew sza... Uram Atyám!
– Most ez istenkáromlásnak számít? – kérdezte Nicky, mivel Dan és Matt görög istennek és istennőnek öltöztek. Aztán megfordult, hogy kövesse Matt tekintetét egy éppen elhaladó bulizó irányába. A fickó neonsárga sütőkesztyűnek öltözött. Nicky nem hitt a szemének, majd olyan éktelen röhögésbe kezdett, majd megszakadt.
– Gyerekek, ez a tuti befutó! Senki sem fogja túlszárnyalni a legőrültebb jelmez kategóriában, az tutkó!
Valószínűleg így is volt, de a Rókák azért elkezdtek forgolódni további dilis hacukák után kutatva. Éppen kemény kritikákat fogalmaztak meg egyikről-másikról, amikor Andrew és Renee visszaértek. Az italok érkezte lelassította némileg a beszélgetést, de a Kevin által bedobott császármorzsa volt, ami végleg kisiklatta.
Matt, Renee és Neil nem kértek belőle. Andrew felosztotta a megmaradtak között az anyagot. Magának hagyta a legtöbbet, hiszen az ő szervezete mindenkinél többel megbirkózott. Dan csak egy zacskót vett el, és felét beleöntötte egy italba Allison könyökénél. Nicky visszaszámolt háromtól, és egyszerre az egész csapat felhajtotta a saját adagját. A harmadik és negyedik kör italt versenyezve gurították le, majd egy csapatként megindultak a táncparkett irányába. Renee megígérte Allisonnak, hogy amint a végére ért az üdítőjének, csatlakozik hozzájuk, de addig is Andrew-val, Neillel és Kevinnel maradt.
Andrew összeszedte az üres poharakat, és tálcástul eltűnt. Ezúttal nem volt szüksége segítségre, lévén csak magának és Kevinnek ment italért, de Neil azért követte. Félre kellett lökjön két részeget ferdén felrakott karneváli maszkban, hogy odajusson a bárpulthoz, de sikeresen befurakodott Andrew mellé. Az éppen áttolta a tálcát a túloldalra, hogy ha Rolandnak lesz egy perce, visszavegye.
– Ne bújkálj – vetett ferde szemet Neilre. – A te ötleted volt, viseld a következményeit!
– Könnyű azt mondani.
Szavakba önteni, pontosan mi is a baja, még nehezebb volt. Andrew azt ígérte, megvédi májusig, de amikor az alkut kötötték, hozzátette, Neil növekvő népszerűsége Róka karrierjének végéig biztonságban tartja majd. Azt feltételezte, amíg Neil Kevin jó oldalán marad, akár le is diplomázhat a Palmettóban. Neil nem említette neki, hogy változtak a tervek, így nehéz volt elmagyarázni, mi nyomja a szívét ma este. Végül egy féligazságnál maradt, amit nyáron már elsütött Andrew-nak.
– Sosem voltam olyan pozícióban, hogy ismerkedjek. Tudom, hogy be kell engednem őket, ha meg akarjuk csinálni ezt az évadot, de könnyebb lenne, ha csak nevek és arcok maradhatnának. Hogyan sikerült távolságot tartanod ennyi időn át?
– Nem elég érdekesek, hogy strapáljam magam velük.
– De Kevin az. És úgy tűnik, a tesód is – Neil nem lepődött meg, hogy Andrew-t hidegen hagyta a vád. Tovább feszegette a határokat. – És mi a helyzet Renee-vel?
– Mi a helyzet vele?
– Ő sem érdekes?
– Hasznosnak hasznos.
– Ennyi?
– Másra számítottál?
– Mondjuk... – elharapta a szót, mert Roland épp felbukkant. Csak felkapta a tálcát, aztán már ment is tovább. Neil visszafordult Andrew felé, próbálta értelmezni annak hideg mosolyát. Látszott, kineveti Neilt, csak ő még nem tudta, mi miatt. – Kábé mindenki arra vár, hogy valami történjen kettőtök között. Még Nicky is mérget vesz rá. De Renee azt mondta Allisonnak, nem lesz belőle semmi. Allison legalábbis ennyit mondott Seth-nek. Miért?
– Fontos ez?
Neil kelletlenül megvonta a vállát.
– Igen? Nem? Kéne... igazából... nem fontos, csak... – nyökögött, de Andrew nem válaszolt, nehogy megkönnyítse a dolgát. Nem kellett volna, hogy meglepje a szörny ilyetén viselkedése, de ennek ellenére is felbosszantotta. – Csak szeretném megérteni.
– Néha elég érdekfeszítő a közeledben lenni. Máskor olyan elképesztően ostoba vagy, hogy látni se bírlak.
– Hagyjuk – húzta fel az orrát Neil. – Megkérdezem Renee-t.
– Ahhoz fel kéne hagynod a kerülésével.
Neil válaszra sem méltatta. Roland pár perc múlva újra visszatért a tálcájukkal, úgyhogy mehettek is az asztalukhoz. Renee végzett az üdítőjével, de Kevinnel maradt, amíg meg nem érkeztek. Andrew leült, a lány pedig Neilhez fordult.
– Nem jössz?
– Nem – felelte a megszólított kurtán.
Renee bólintott, és elindult megkeresni a többieket. Andrew és Kevin foglalta el két darab széküket, úgyhogy ő csak csöndben ácsorgott közöttük. Nézte, ahogy pár pohárral magukba töltenek, majd otthagyva őket a táncparkettre néző korláthoz ment. A fém ragacsos volt az izzadtságtól és a ráömlött piától, de ő csak rátámaszkodott keresztbefont karjaival, és végigpillantott az ugrabugráló tömegen.
Amúgy is nehéz lett volna kiszúrni a csapattársait, de a villogó fények és a jelmezek egyenesen lehetetlenné tették. Az a piros folt lehetett Renee Piroska ruhája, az ezüstös csillogás pedig akár Nicky űrhajós egyenruhájából is származhatott, de nehéz volt megmondani. Csak abban bízhatott, hogy mindannyian odalent vannak biztonságban, és jól érzik magukat. Megelégedett azzal, hogy nézelődött, és elképzelte őket.
Magányosnak hangzik, de hát mit tehetett volna ellene?
