Hirtelen október lett. Neil tudta, hogy a Hollók elleni meccsük rohamosan közeledik, de mégis meglepődött, amikor rájött, hogy már több, mint egy hét eltelt a hónap eleje óta. Már csak hat nap volt hátra a meccsig.
Ha a Rókáknak jelen évada a szokász szerint zajlott volna, nem lett volna ekkora felhajtás még úgy sem, hogy Kevin is játszik. Ebben az évben azonban példátlan 6:1 volt a teljesítményük. Csak a Breckenridge elleni nyitó játszmát veszítették el. Három játékot épp hogy sikerült megnyerniük, de senkit nem is érdekelt, hogyan: nyertek! A Rókák csapata egyre jobban összecsiszolódott, és egyre erősebbek lettek, ahogy teltek a hetek. Senki sem várta, hogy nyerjenek a Hollók ellen, de abban mindenki biztos volt, hogy hihetetlenül izgalmas meccs lesz majd.
A Rókalyukban nem lett volna elég ülőhely annak az embertömegnek, amit ez a viadal vonz majd, így az iskola kedvezményes jegyeket árult a kosárcsarnokba, ahol majd élőben közvetítik az összecsapást.
A Palmetto Egyetem a hónap második felét azzal töltötte, hogy felkészüljön a hamarosan rá irányuló rivaldafényre. A karbantartók mindenhol lenyírták a füvet, a takarítók pedig leeresztették és kitakarították a halastavat a könyvtár előtt. Diákszervezeteket invitáltak transzparenskészítésre. Recip Róka, a kabala órákon át járta a kampuszt, a tanórákra is be-benézve, hogy lelkesítse a diákokat. A Veszettek az amfiteátrum előtt osztogatták az ideiglenes tetkókat és a szivacsmancsokat.
Péntekig minden áldott este volt valami rendezvény: Az iskola kórusa és jazz bandája ingyenes koncertet adott a stadion füvén hétfőn. A diákok hetven százaléka narancssárgában ment be kedden a "Keddi Narancsnap" alkalmából. A szerdai Fehér Napon még ennél is többen vettek részt. Több ezer diák állt be szurkolni és bulizni. A sajtó is képviseltette magát, hogy beszámoljanak az ünneplésről, vagy épp a kis exy-csapatot faggassák. Wymack a lehető legtávolabb tartotta Neilt a mikrofonoktól, mert nem bízott abban, hogy normálisan viselkedik majd.
Csütörtökön Dan kezdte elveszteni a szokásos lazaságát. Negyedik éve volt csapatkapitány. Rengetegszer beszóltak neki, és a kezdetektől nyíltan utálták. Az, hogy most hirtelen támogatni kezdték, kizökkentette a lelki nyugalmából. A kamerák előtt igyekezett magabiztosnak tűnni, de csütörtök este Matt ágyába menekült.
Minél lelkesebbek voltak a diákok, annál jobban stresszeltek a Rókák, és a feszültség annál fullasztóbb volt az edzéseken. Péntekre cafatokban lógtak az idegeik. Andrew volt az egyetlen, akit az egész felhajtás hidegen hagyott: ugyanúgy idegesítette a csapattársait, mint korábban. Kevin azonban egyetlen szót sem szólt a péntek reggeli edzésen.
Aznap a forgalom teljesen a feje tetejére állt, hiába hívott külsős segítséget az egyetem biztonsági szolgálata. Wymack elkérte a Rókákat a délutáni óráikról, mert háromkor már a stadionban volt jelenésük. A szerva ugyan csak négy óra múlva volt esedékes, de meg akarta óvni őket az egyetemi őrülettől. Dan benyomta a tévét, és addig kapcsolgatott, míg talált egy nézhető filmet. Aaron és Matt az előcsarnokban házit írtak. Neil és Kevin a belső pályán ült az egyik padon, néma csendben.
Öt harminckor Wymack annyi kaját rendelt, ami egy kisebb hadseregnek is elegendő lett volna. A Rókák körben ülve ettek, de nem beszélgettek. Csak miután kidobták a szemetet, néztek egymásra. Dan előhúzta a Hollók névsorát, és elkezdte velük közösen átnézni, pedig a Rókák már mind kívülről tudták a Hollók neveit és számait. Már hetek óta ellenfeleiket tanulmányozták, régi meccseket néztek és statisztikákat memorizáltak. A Hollók korábbi játékainak a megnézésétől azt remélték, megtudják majd, milyen lesz szembekerülni velük, és próbáltak kihasználható gyenge pontokat keresni. Csakhogy semmit nem találtak. Az egyetlen rés a Hollók pajzsán Kevin hiánya volt.
Pár napja Kevin megpróbálta elmagyarázni a Hollók szinkronitását, és Neil csaknem azt kívánta, bár sose hozta volna fel a dolgot. A feketék csak és kizárólag az exy miatt jöttek az Edgar Allanbe. Minden sportoló felé, akit Moriyama edző felvett, elvárás volt, hogy leszerződik a profi csapathoz, miután végez. A tanulmányok mindenki számára másodlagosak voltak. Mindannyian ugyanolyan egyetemi képzésben vettek részt, és hármasával-négyesével ugyanazokra az órákra is jártak. Sehova se mehettek legalább egy másik csapattag kísérete nélkül. Nem barátkozhattak senkivel a csapattársaikon kívül.
Még csak nem is az egyetemi kollégiumban laktak. Az Edgar Allan a Palmetto Egyetemnél kisebb volt, kevesebb sport-, de több művészeti programmal. Az egyetem egyik kedvezménye az általános kollégiumok helyett az érdeklődés alapú elhelyezés volt. Egyesületek, szövetségek és nagyobb klubok mind kérelmezhették a különleges lakhatást. Az exy csaptnak saját háza volt, de a Hollók csak akkor aludtak ott, amikor fent kellett tartaniuk a látszatot.
Az Evermore pálya kívül esett az iskola területén. Az Edgar Allanhez tartozott, de a nemzeti csapat stadionjaként is funkcionált. Kettős rendeltetése miatt az Evermore extra kényelmi szolgáltatásokkal épült: tornyok a hírességek és az ESZB számára, társalgók a magas rangú vendégek részére, és tágas lakóterek a vendégcsapatoknak. A lakások a pálya alatt helyezkedtek el: a Hollók azokat használták kollégiumként. Riko és Kevin itt nőtt fel.
Ha a Hollók nem voltak órán, akkor elvárták tőlük, hogy az Evermore-ban legyenek. Exyvel volt kitöltve minden egyes percük olyan szinten, amelyre semelyik másik csapat nem volt képes. Az intenzív életmódjuk, a kényszerű együttélés és a kegyetlen büntetések hatására teljesen más spektrumban léteztek, mint az ellenfeleik. Röviden szólva: a Rókák ellenpólusai voltak. A ma esti meccsen egy kollektív tudat fog szemben állni egy kupac selejttel.
A szerva előtt egy órával megnyíltak a stadion kapui, és az emberek elkezdtek beáramlani. Neil szinte érezte, ahogy megremeg a stadioun a több tízezer láb súlyától. A távoli, izgatott hangok háttérzenéjével kísérve felöltözött, majd az előcsarnokban bevárta a többieket. Wymack már előszedte az ütőtartót. Kevin felnyitotta a fedelét, és a sajátjának hálójába akasztotta az ujjait.
– Meg tudod csinálni, Kevin? Tudsz játszani? – kérdezte Abby, miközben Kevin arcát fürkészte.
– Amíg lélegzem, tudok játszani. Ez az én játékom is.
– Szavak, melyekkel élni, s halni kell – reagált Wymack, majd intett a csapatnak, hogy sorakozzanak fel.
– Két számjegyű pontot várok a támadósortól. Kevin, jobban ismered a védelmüket, mint bárki más, és ők nem tudják, mihez kezdjenek veled jobbkezesként, szóval taposd bele őket a földbe! Neil, szerezz legalább öt pontot, vagy a diplomaosztódig havonta maratont fogok veled futtatni.
Neil rábámult.
– Öt pontot?
– Múlt héten négyet szereztél.
– Múlt héten nem az Edgar Allan ellen játszottunk, edző!
– Nem számít – felete Wymack, majd intett a kezével.
– Öt pont vagy 42 kilométer. Matekozd ki, melyik tenne boldogabbá.
Wymack nem várta meg Neil válaszát, hanem Allison és Dan felé fordult.
– Hölgyeim, nyugodtan hagyjátok a támadókat megfulladni, ha kell, ők nem a ti felelősségetek! Nektek ma annyi a dolgotok, hogy a védelmünket életben tartsátok. Értitek? Tudjuk, hogy a Hollók gyorsabbak, nagyobbak és jobbak, mint mi. Csak úgy maradhatunk talpon, ha megakadályozzuk a pontszerzésüket. Védelem, tartsátok a csatárokat messze a kaputól. Kész, ennyi. Andrew, egyszer a szerencsétlen töpörödött életedben játssz úgy, mintha azt akarnád, hogy nyerjünk, jó?!
Andrew-t szemmel láthatóan szórakoztatta a kérés, ami viszont Neilt nem igazán nyugtatta meg. A figyelmeztető hangjelzés megszólalt a fejük fölött, jelezvén, ideje megindulniuk a pálya felé. Neillel együtt többen meg is mozdultak a hangra: Kevin például összerezzent – ez sem volt jó jel. Abby még mindig az ex bajnokot vizslatta, aki nem volt hajlandó viszonozni a nő tekintetét. Edzőjük tapsolt egyet, mire a csapat sorba rendeződött.
– Gyerünk, hajrá! – mondta Wymack. – Minél előbb kicsináljuk ezeket a szemétládákat, annál hamarabb lehetünk seggrészegek Abbynél. Egész átkozott délelőtt a hűtőjét pakoltam!
Nem igazán sugárzott a felkiáltásból a bizalom, de legalább megmosolyogtatta a csapatot, és Nicky még lelkesen fel is kiáltott örömében. Mindannyian tudták, hogy ma teljesen le fogják alázni őket. Wymack pedig megoldást kínált arra, hogy a meccs után álomba igyák magukat, és ne maradjanak fenn egész éjszaka a veszteséget elemezve. Neil szerint ez is több volt a semminél, még ha rajta nem is segített.
Wymack kitárta az ajtót. Dan gyors kis mosolyt küldött a csapata felé, majd a stadionba vezette őket. Nem látszódtak a lelátó ülőhelyei, míg be nem értek a belső pályára, de a hangerő a kétszeresére nőtt. És még fokozódott, amikor a Rókák láthatóvá váltak. A Veszettek a pomponjaikat lengették, és izgatottan pattogtak, hogy mindenkit köszöntsenek. Az egyetem zenekara, a Narancs Dallam az iskolai csatadalt zengte olyan hangosan, ahogy csak tudták, de még így is halknak tűnt a zsivajban.
Neil felnézett a narancssárga tömegre. A külsősöket könnyű volt beazonosítani a semleges "1–2" jelekkel, amelyekkel Riko és Kevin előtt tisztelegtek. Ők mindannyian feketében voltak, és a teljes fenntartott részt elfoglalták a Rókák padjával szemben. Mintha csak egy fekete lyuk elnyelte volna a stadion egy részét.
Akkora volt a hangzavar, hogy Neil lemaradt arról, amikor bejelentették a Hollók érkezését, de a hirtelen feltörő erős, ütemes dobolást nehéz lett volna nem észrevenni. A dallam furcsán ismerősnek tűnt, de kellett egy pár pillanat, míg rájött, honnan. Ugyanaz a zene volt, amire Riko Kathy műsorába vonult be: az Edgar Allan indulója. Ez nem vidám és magabiztos volt, mint a többi meccseken hallható zenék. Sötét és nehéz dallam volt, megfélemlítő üzenet a halálról és az uralkodásról. A Hollók komolyan vették az imidzsüket. Neil biztos volt benne, hogy csak kemény pszichoterápiával fogják ezt helyretenni majd magukban.
A tömeg szinte megőrült. A Palmettóhoz hű emberek rögtön becsmérelni kezdték a Hollókat, az Edgar Allan emberei pedig csatakiálltással válaszoltak. Azok, akik csak azért jöttek, hogy egy jó meccset lássanak, olyannyira hangosan szurkoltak a Hollóknak, ahogy korábban a Rókákat is köszöntötték.
A csapatok elkezdték a bemelegítő köreiket futni. Wymack meghagyta a játékteret a nézőktől elválasztó belső pályát a Hollóknak, lévén jóval nagyobb létszámmal szerepeltek. A Rókák a pályán, a falak mellett ellentétes irányban futották a saját köreiket. Neil kocogás közben a szeme sarkából végtelen fekete-piros sort látott, de nem volt hajlandó rájuk nézni. Szigorúan a narancs-fehér mezeken tartotta a saját tekintetét.
A bemelegítő körök után gyakorlatok következtek, de Moriyama csak a fél csapatát küldte pályára. A Hollók védősora folytatta a futást, míg hét csatáruk és öt osztójuk kapura dobálással melegített. Még úgy is, hogy csak a csapatuk fele volt a pályán, többen voltak, mint a Rókák.
A bírók hamarabb leparancsolták őket, mint Neil szerette volna. Csak Dan és Riko maradt, szemtől szemben a félpályánál. A két kapitánynak valahogy csak sikerült egy civilizált kézfogást prezentálniuk. A főbíró feldobott egy érmét, és jelezte, hogy az Edgar Allané az első szerva. Ő ott maradt, míg a kapitányok elhagyták a pályát.
Moriyama és Wymack felsorakoztatták a játákosaikat a kezdés szerinti megfelelő ajtóknál, majd vártak. A Rókák maradék három embere, aki most nem lép pályára, kicsit arrébb várakozott: az ütőiket a kezdőjátékosokéhoz ütötték, és feszülten mosolyogtak.
– A Rókák mai kezdősora – kezde a bemondó –, kettes számmal: Kevin Day!
Bármi mást akart is mondani, a tömeg zaja elnyomta. Az ünnepelt figyelmen kívül hagyta a lelkes rivalgást, és a pályára lépett. Neil ökle ropogott, olyan erősen szorította az ütőjét.
– Tizes szám, Neil Josten – folytatta a konferanszié.
– Öt pont – emlékeztette Wymack.
Neil sóhajtott egyet, majd belépett. A helyére ment, a pálya felezővonalához, majd hátrafordult, és a többiek bevonulását nézte. Allison volt a kezdő osztójuk, Nicky és Renee pedig a kezdő hátvédeik. Andrew volt az utolsó, ő a kapuban helyezkedett el.
Neil nem hallotta Riko felkonferálását, de a nézők reakcióját igen. Riko úgy masírozott be a stadionba, mintha az övé lenne az egész. Végig Kevint fixírozta, míg a többi Holló is a pályára lépett.
Miután a feketék kapusa is elfoglalta a helyét, a bírók az ajtóhoz mentek, hogy ellenőrizzék őket. Riko ekkor mozdult meg. Neil az életét tette volna rá, hogy minden Róka egy emberként merevedett meg, ahogy Riko Kevinért nyúlt, pedig mindössze a a vállaira tette a kezét, hogy egy rövid ölelésbe húzza.
A tömeg reakciója elragadtatott és fülsiketítő volt. Riko egy pillanat múlva elengedte Kevint, és visszament a helyére. Kevinnek kellett pár pillanat, míg magához tért. Végül az ütő eltéveszthetetlen hangja rázta fel, ahogy a kapunak csapódik: Kevin összerezzent, és hátranézett Andrew-ra. Andrew még egyszer fenyegetően a kapufához csapta az ütőjét. Kevin vette a lapot, és felvette a sisakját.
A főbíró megvárta, míg Kevin botjának felemelésével jelezte, hogy rendben van, aztán a Hollók osztójához lépett, és odaadta a labdát neki. A bíró elhagyta a pályát, és bezárták a kapukat.
Neil becsukta a szemét, és lélegzett. Mindent elzárt magában: hogy ki volt ő, eltemette az apját és Nathanielt és a Moriyamákat is. Ezekre most nem volt szüksége. Csak a meccs számított: az ütő a kezében, a Hollók kapuja és az óra, ami visszaszámolta a másodperceket a kezdésig. Jelenleg nem Neil volt. Nem volt senki és semmi, csak Róka, és játszania kellett.
A hangjelzés elindította a játékot, Neil nekiiramodott. Látta, hogy az ellenfél osztója szervál, de nem vesztegette az idejét arra, hogy a labdát keresse, amíg el nem ért Johnsonig, aki a másik csapat hátvédje volt. Az osztó a kezdő labdát hazai pályán indította. Allison volt az egyetlen, aki elég sokáig egy helyben maradt, hogy a szemével kövesse a golyó pályáját, és meg is szerezte a visszapattanót. Andrew-nak passzolta a labdát, aki átküldte a másik térfélre azt. Neil és Kevin megindult utána, a hátvédekkel versenyezve, hogy megszerezzék a labdát.
Kevin Jeannal versengett. Ő volt a Hollók legerősebb hátvédje, de Neil a Kevint érő lélektani hatás miatt aggódott.
Jean magasabb volt, mint Kevin; nem sokkal, csak épp annyival, amivel magához ragadhatta a labdát. Kevin rásózott az ütőjére, hogy ellophassa tőle. Az éles csattanás visszhangzott a teremben, ahogy a két srác egymással küzdött. A Rókák és a Hollók is a pálya mellől biztatták őket. Kevin végül taktikát váltott, és a vállával csapódott Jeannak, hogy kibillentse az egyensúlyából. Végre kipattant az ütőből a labda. Kevinnek nem volt lehetősége rendesen célozni, mivel Jean blokkolta, de azért így is megpróbált kapura dobni. Alig indította el a labdát, amikor Jean a földre küldte egy lökéssel.
A labda a falról Neil irányába pattant vissza. Neil kikerülte Johnsont, aki viszont rögtön Neil ütőjét vette célba. Olyan erősen megütötte Neil botját, hogy a Rókának a könyökéig beleremegett a karja, majd rögtön neki is csapódott a fiúnak, hogy eltávolítsa a labdától. Neil kétségbeesette próbálta visszanyerni az egyensúlyát. Johnson gyors kézmozdulattal Neil jobb csuklójára csapott az ütőjével, így Neil ösztönösen elejtette a sajátját, és Johnson el is illant a megszerzett labdával.
A károsult igyekezte kirázni a fájdalmat a kezéből, majd Johnson után iramodott. A hátvédnek volt egy kis előnye, de Neil gyorsabb volt. Az ellenfél felemelte az ütőjét, hogy továbbdobja a labdát, de Neil meg sem próbált lelassítani: olyan erővel csapódott Johnsonnak, ami mind a kettejüket levitte a lábáról. Neil ezt a lendületet használta, hogy továbbgurulva felpattanjon. Fittyet hányva Johnson vicsorgó fenyegetésére, a labda keresésére összpontosított, amit meg is talált egy kicsivel a cél előtt. Allison és az osztója küzdöttek érte. A Holló nyert, és rögvest átküldte a pálya másik felére.
Neil csaknem szem elől tévesztette, a Hollók olyan sebesen passzolgatták egymásnak: Volt Rikonál, aztán az osztónál, aztán a másik csatárnál, aztán újra Riko jött, aki épp hogy kicselezte Nickyt. A Hollók kapitánya szélsebesen mozgott, és a kapu vörösen izzott fel. Megszólalt a gólt jelző csengő, és a közönség üvölteni kezdett.
A Hollók győztes kiáltások mellett visszatértek a kezdő helyükre. A Rókák lassabban reagáltak, Neil nem is indult el, míg nem látta, hogy Andrew megmozdult volna. Andrew félig elfordulva meredt a mögötte lévő pirosan izzó falra. Még csak két perc telt el az első félidőből – ez volt az eddigi legrövidebb idő, ami alatt Andrew gólt kapott.
Megvárta, míg a piros lámpák elaludtak, majd végre megfordult. Neil reménykedett benne, hogy ez a gól majd felpörgeti a kapust, aki még a drogok hatása alatt volt, és várhatóan 15 perc múlva kezd majd kókadni. Lehet, a gyógyszerek miatt inkább viccesnek találta a gólt, de mégis volt egy hajszálnyi esély arra, hogy észhez tér, és elkezdni kihívásként kezelni a Hollókat.
– Nyomás – kiáltotta az osztó, és Neil végre megindult a félpályához.
A hangjelzés után azonnal mozgásba lendült minden, és a csapatok újra egymásnak feszültek. A Rókákat kicsit megingatta, hogy ilyen hamar gólt kaptak. Keményen küzdöttek, de az nem volt elég. Öt perccel később Riko újabb gólt lőtt.
– Milyen szánalmas – köpte oda a Hollók másik csatára, ahogy elhaladt Neil mellett a félpálya felé. – El sem hiszem, hogy itt vesztegetjük az időnket.
Neilben felmerült, hogy hozzávágja a csatár fejéhez az ütőjét, de nem tudta levenni a szemét Rikóról, aki ahelyett, hogy a helyére igyekezett volna, Andrew-t vette célba. Andrew a Holló elé ment, a kapu vonalánál találkoztak. A szörny nemtörődöm mozdulattal legyintett arra, amit Riko mondott, de amaz csak nem vonult vissza. A bírók pár percig vártak, hogy megbeszéljék, amit akarnak, majd a pálya falára csaptak, hogy figyelmeztessék őket. Ez végre elég motiváció volt Rikónak, hogy kotródjon a helyére.
A Rókák mindent beleadtak, amit tudtak, de a Hollók is beleálltak a kihívásba. Neil csak nézte, hogy a labda újra a feketék támadóinál volt. Pirinyóra ugrott össze a gyomra, ahogy látta, hogy a csatárok egymásnak passzolnak. Újra Rikóhoz került a labda, és kapura lőtt. Neil egész válla görcsbe állt, úgy várta az újabb vesztett pontot, de Andrew olyan erővel ütötte el a labdát, ahogy csak tudta. Neil ezt az intenzív megkönnyebbülést használta hajtóerőnek, ahogy a labda nyomába eredt.
A Hollók nem szereztek pontot a következő tizenöt percben, bármennyire kitartóan próbálkoztak is. Ettől függetlenül annyival jobbak voltak, mint a Rókák, hogy Neil semmit nem tehetett a rátörő szégyenérzettel szemben. Sokkal rosszabb volt, mint a Breckenridge elemi ereje. A Hollók miatt a Rókák ügyetlen gyerekeknek tűntek. Riko túl gyors volt, hogy Neil versenybe szálljon vele. Egy könnyed kézmozdulattal tudta elkapni és továbbítani a labdát, és félelmetesen pontosan célzott a gyorsasága ellenére is. Egyedül azért nem döngölték őket a földbe, mert Andrew volt a kapuban, de hamarosan megkezdődik majd nála az elvonási folyamat.
A harmadik gól után a Hollók két cserét küldtek be: egy csatárt, hogy lecseréljék Riko párját, és egy új osztót. Wymack is kihasználta a lehetőséget, és beküldte Mattet és Aaront Nicky és Renee helyett. Matt az akutális állás ellenére vigyorogva vetette meg a lábát a negyedvonalnál. Az ő feladata volt Rikót blokkolni, és harcra késznek tűnt. Neilt idegesítette, ahogy a meccs alakult, de Matt szemmel látható lelkesedése majdnem őt is mosolygásra késztette.
Matt volt a legerősebb Róka, és Aaron sokkal jobb volt Nickynél. Az érkezésük azonnali változást okozott, és a Rókák végre kezdtek felzárkózni. Ez váratlanul érte a Hollókat az agresszív reakciójuk alapján. Neilt cseppet se lepte meg, hogy a verekedés Rikóval és Mattel kezdődött.
Riko csaknem elslisszolt Matt mellett, hogy kapura dobjon, mikor Matt valami lehetetlen szögbe tekeredett, és faltörő kosként használta a testét. Olyan nagy volt a csattanás, hogy még Neil is összerezzent. Egy pillanattal később azonban elterelte a figyelmét, amit Andrew csinált.
A kapusok számára nem volt tiltott a kapu elhagyása, csak nem javasolt húzás volt, lévén hogy nagy volt a kapu, és a labda általában bazi gyorsan mozgott a játékosok között. A kapusok többnyire csak extrém esetekben éltek ezzel a lehetőséggel. Úgy tűnt, a mai nap pont ilyen extrém eset volt, ugyanis Andrew azelőtt megindult, hogy Riko és Matt a talajra zuhant volna. Aaron, a másik csatár és mindkét osztó a labda felé rohant, de Andrew közelebb volt, és gyorsabban intézkedett.
A kapusok ütője lapos volt, hiszen az elsődleges célja a labda elhárítása és nem elkapása volt. Így Andrew nem tudta felszedni a labdát, de tudta, mihez kezdjen vele: egy gyors mozdulattal útnak indította: először a földön pattant egyett, majd a falon, és magasan szállt tovább. Andrew előre küldte a csatárokhoz. Neil egy pillanat alatt rájött, hogy neki jön a labda, és vad örömmel kalapált a szíve.
Jean and Johnson félpályáig tolták Kevint és Neilt. Ennyi szabad térrel Neil bárkit lehagy majd. Nem számított, hogy Johnson a nyomában volt, vagy hogy jobb volt nála. Rengeteg helye volt futni, és ő volt a leggyorsabb futó a pályán.
Két lépéssel Johnson előtt volt a negyedvonalnál, de hat lépésre nőtt a távolságuk, mire elkapta a labdát.
Egy pillantással felmérte, hogy hol van Kevin, és hogy hogyan célszerű dobnia. A tizedik lépésnél a falra célzott. A Kevinnel töltött hosszú éjszakáknak és a Hollók alapgyakorlatainak meg kellett térülnie. A tökéletes visszapattanónak nem volt elég a megfelelő ütőben landolnia, hanem olyan szögben kellett érkeznie, hogy Kevinnek céloznia se kelljen, csak azonnal továbbküldenie a labdát. Ugyanezt a trükköt használták a Hollók is egész eddig, de nem voltak felkészülve, hogy most a Rókáktól lássák a mozdulatot. Jean és a kapus is azt hitte, több idejük van reagálni, de Kevin nem várt. A Hollók kapuja vörösen izzott fel a lövése után.
A szurkolók olyan hangosan reagáltak, hogy csaknem elnyomták Matt izgatott kiáltását. Neil a szeme sarkából látta, hogy a Rókák cseréi és a Veszettek kint ünnepelnek, de nem tudta levenni a pillantását Kevinről. Neil és Kevin úton a felezőhöz összefutottak, és olyan erővel csapták össze az ütőiket, hogy az szinte fájt. Kevin pillanatnyi mosolya erőt sugárzott. Nem mondott semmit, de nem is kellett neki. Ez volt az első elismerés, amit Kevintől kapott, és Neil szinte az ereiben érezte az adrenalinlöketet.
Az, hogy végre pontot szereztek, energiával töltötte fel a csapatot. Mikor Riko következőnek gólt akart lőni, Matt kigáncsolta. Pár pillanattal később már verekedtek, és a játéknak meg kellett állnia, hogy a bírók szét tudják szedni őket. Matt sárga lapot kapott, mert ő ütött először, de a dühös tekintete arra engedett következtetni, hogy valójában Riko kezdte a dolgot. Neilnek fogalma sem volt arról, Riko mit mondhatott, ami miatt Matt elvesztette a fejét. A büntetés azzal is járt, hogy Riko kapura dobhatott. A csapatok felsorakoztak, hogy nézzék – és sajnos Andrew másfél centivel elvétette a labdát.
Ezzel a lövéssel búcsút is mondtak a sportszerűségnek. Neil elvesztette a fonalat, hogy az első félidő utolsó húsz percében hányan nyalták fel a padlót. Mire Neilt arcon könyökölték a negyvennegyedik percben, minden játékosnak volt már sárgalapja, sőt, az egyik Holló piros lappal lekényszerült a pályáról. A bíró, aki Johnsonnak sárgalapot adott, behívta Abbyt Neil vérben úszó arcához. Az exy sisakok rácsa a szemet és az orrot védte, de Johnson egy felütéssel pont bejutott alá. Neil kesztyűje túl nagy volt, így csak elmaszatolta a vért, de Abby hozott gézt. Az óvatosság, ahogy Neil sebét törölgette, szöges ellentétben állt az arcán árulkodó feszültséggel. Ez már az ötödik jelenése volt ma a pályán, és nyilván nem értékelte, mennyire erőszakosá vált a meccs.
– El is törhette volna az orrod ezzel az ütéssel – mondta, ahogy a vért itatta fel Neil szája fölül.
– De nem tette – felelte Neil. – Játszhatok tovább?
– A bírók nem engednek vissza, ha vérzik a fejed – válaszolt Abby, akit nem hatott meg az ő türelmetlensége. Ujjaival hátradöntötte Neil fejét, jobbra-balra forgatta. Neil érezte, hogy a vérzés újraindul, de visszaszívta. A vasas íz ismerős volt a szájában. Nem tűnt úgy, hogy Abbyt meggyőzte, hogy jól van, így újra szipogott. Végül a doktor sóhajtott egyet, és biztatóan megütögette Neil sisakját.
– Egy perc múlva újra rádnézek –mondta, majd a bírót követve elhagyta a pályát.
A többiek már felkészültek Neil büntetőjére, így miután Neil a helyére ért, csak el kellett kapnia a labdát, amit a Hollók osztója küldött felé. Szerette a büntetőket, mert könnyen lehetett velük pontot szerezni, de éppen ezért nem is becsülte az így szerzett pontokat annyira. A Hollókkal szemben azonban bármilyen segítséget hajlandó volt elfogadni. Most csak ő volt, a kapus és a hatalmas cél. Szabály szerint két lépést tehetett, hogy lendületet szerezzen, de nem élt vele. Egy gyors kis trükk után az alsó sarokba küldte a labdát.
Matt olyan erővel csapta vállon örömében, hogy Neil orra újra vérezni kezdett.
– Lehet, párszor még be kéne töretned az orrod, ha utána ilyet lősz!
– Nem tetszik ez a stratégia – tiltakozott Neil.
Matt felnevetett, majd az első negyedhez kocogott. Az első félidő utolsó perce egy szempillantás alatt eltelt, és a csapat a szurkolók hangos kiáltásai közepette elhagyta a pályát. Neil visszanézett a pontjelzőre, miközben a többieket követte az öltözőbe. Hat-háromra álltak, ami lenyűgöző kezdés volt azt nézve, hogy kik ellen játszottak, de olyan különbség, amit lehetetlen volt behozni.
A második félidőben még rosszabbul mentek a dolgok. A megfáradt Rókahad egy teljesen friss Holló csapattal nézett szembe, és Andrew sem bírta tovább. Neil tudta, hogy veszteni fognak, amint meglátta, hogy kapusuk megbotlik. Ráfoghatta volna arra, hogy Andrew túl gyorsan mozdult a labda után, de Neil tudta, hogy nem ez a helyzet. A szörny kezdett kiégni. Túl korán volt ahhoz, hogy ennyire rosszul legyen, de a Hollók tempója felgyorsította a folyamatot.
Neil egy pillanatra azt kívánta, bárcsak Andrew bevette volna a gyógyszereit. Aztán gyorsan el is vetette a gondolatot: a drog Andrew-nak több energiát kölcsönzött, de sokkal kiszámíthatatlanabbá is tette. A kapus azért vállalta be ezt az estét gyógyszer nélkül, mert tudta, ez az egyetlen módja, hogy játsszon nekik. Neil egyszerre volt hálás és zaklatott. Az utóbbi érzés inkább maga felé irányult, mert azt érezte, közel sem elég jó, hogy megérdemelje ezt az áldozatot, és utálta inkompetensnek érezni magát. Mindegy volt, mennyire hajt, az nem volt elég, hogy a jó irányba billentse a mérleget.
Az est végén tizenhárom-hat volt az állás: ez volt a legtöbb gól, amit Andrew kapott, és a legnagyobb pontkülönbség, amit a Rókák az elmúlt három évben láttak. A közönség hangjaiból érződött a csalódottság, de Neil alig hallota őket, annyira zúgott a füle. Olyan hevesen kalapált a szíve, hogy félő volt, kiüti a bordáit. Minden egyes levegővétel olyannak hatott, mintha késsel vágnák szét a torkát. Az ereje maradékával kapaszkodott az ütőjébe.
Neil szeretett volna csatlakozni a többiekhez, de nem gondolta, hogy meg tud mozdulni. Ő és Kevin két félidőt futottak végig a Hollók védelme ellen. Kész csoda volt, hogy még talpon bírt maradni. Csak homályosan volt tudatában a lábainak: az egyik pillanatban mintha tüzes fájdalom lenne bennük, a másikban, mintha ott sem lettek volna. Lenézett, hogy megbizonyosodjon, még megvannak-e végtagjai, de az árnyékokat is ki kellett pislognia a szeméből. A kinti zaj lázas üvöltéssé fokozódott, és ez végre átütött Neil fáradtságán is. Felnézett, hogy rájöjjön, mi okozta a hangzavart. A pálya túloldalán Andrew kezei üresek voltak, az ütője előtte a földön. Előrehajolt, hogy felvegye az ütőt, de pár centi után újra kiesett a kezéből.
Neil eszébe jutott, amikor az első közös edzésükön csaknem kicsinálta a saját karját Andrew ellen. Felnézett a pontjelzőre: A Hollók százötven alkalommal lőttek kapura, hihetetlen volt, hogy Andrew csak tizenhármat nem tudott kivédeni. Visszanézett Andrew-ra, aki újra sikertelenül próbálta felvenni az ütőjét, úgyhogy feladta, és lehuppant mellé a földre.
Kinyílt a pálya ajtaja, és a cserék beözönlöttek a pályára, míg Abby és Wymack megálltak az ajtóban, hogy onnan figyeljék az eseményeket. A kapu felé tartottak, hiszen mióta Andrew teljesen végigjátszotta a félidőket, ez volt a megszokott rendszer. Neil is megindult abba az irányba. Pár lépés múlva Kevin is mellé ért, de nem mondott semmit, csak a vállára vette az ütőjét, és Neil tempójában sétált tovább. Ők értek oda a leglassabban, de a többiek könnyedén helyet csináltak nekik. A fáradt mosolyokra válaszul ő is kierőltetett magából egy hasonlót. Kevin viszont csak a kapust nézte, le is guggolt elé.
– Jól mulattál?
Andrew túl fáradt volt ahhoz, hogy igazi érzelmet vigyen a válaszába: – Aljas vagy, Kevin Day. Nem tudom, miért tűrlek meg a közelemben.
– Rókák – szólította meg őket Riko, mikor csapatával mögéjük értek. Kevinen kívül az összes narancs feléjük fordult. – Be kell valljam, nem tudom, mit tegyek. Nem tudom megköszönni a ma esti játékot, mert ezt a kudarcot nem nevezném játéknak. Azt hittem, tudom, mivel állok szemben, de még így is helyettetek szégyellem magam. Hihetetlen mélyre süllyedtél, Kevin. Lent kellett volna maradnod, hogy megkímélj minket attól a fáradtságtól, hogy újra térdre kelljen kényszerítenünk téged.
– Én elégedett vagyok – felelte Kevin. A Rókákat annyira váratlanul érte ez a válasz, hogy még Rikóról is megfeledkeztek, csak hogy társukra tátsák a szájukat. – Nem a pontjaikkal vagy a teljesítményükkel, hanem a hozzáállásukkal. Igazam volt. Több, mint elég alapanyag van itt, amivel dolgozhatok.
– Hány labda csapódott a sisakodnak? – kérdezte az egyik Holló.
Kevin csak elmosolyodott, lassan, magabiztosan és elégedetten, majd Andrew felé nyújtotta a kezét. Andrew ránézett a kezére, majd Kevinre, aztán hagyta, hogy felrángassák a földről. Renee készen állt, így amikor Kevin elengedte Andrew-t, azonnal át is ölelte a srácot. Kicsit furcsa volt az ölelés, hiszen Andrew-n még mindig rajta volt az összes védőfelszerelés, de elég időt adott Andrew-nak, hogy megtalálja az egyensúlyát. Kevin szembefordult a Hollókkal, hogy elterelje a figyelmüket Andrew bizonytalan mozgásáról.
– Kösz a ma esti játékot! Az elődöntőben találkozunk. Érdekes visszavágó lesz, ígérem!
Riko szemmel láthatóan nem volt felkészülve erre a nyugodt magabiztosságra a mai brutális eredmények után.
– Egyetlen ember nem tudja olyan messzire vinni ezt a csapatot – mondta, hangjában keveredett a hitetlenség és az undor. – Még te sem lehetsz olyan hülye, hogy ezt hidd! Most kellene feladnod.
Fenyegetés volt ez, nem baráti tanács, de Kevin mégis így felelt: – Egy ember éppen elég, hogy elkezdjük valahol.
– Köszönjük a semmit, és jó éjt – vágott közbe Dan. – Tűnjünk innen!
A Rókák a még mindig dühöngő tömeg kiáltásai által kísérve hagyták el a pályát. Wymack egy pár újságíróval beszélgetett, de kimentette magát, amint a csapat odaért. Renee és Andrew nem álltak meg: Renee még mindig átölelve vezette Andrew-t az öltözők felé olyan gyorsan, ahogy csak feltűnés nélkül tehette.
A többi Róka lemaradt, integettek a kameráknak és a tömegnek. Vesztettek ugyan, de feldobta őket Kevin megjegyzése, és a rajongóik töretlen támogatása. Végül Wymack beterelt mindenkit az öltözőbe. Renee az előcsarnokban várakozott, de Andrew-t mintha a föld nyelte volna el. Neil azt tippelte, éppen a vécében hányt.
Wymack bezárta mögöttük az ajtót, így nyert pár percet, mielőtt a sajtó csatlakozna hozzájuk kommentekért.
– Mikor júniusban azt mondtam, az Edgar Allan ellen fogtok kiállni, azt mondtátok, semmi esélyetek. De ma este megtettétek, és nem hagytátok, hogy ledózeroljanak! Hat pontot szereztetek az ország első helyezett csapatától. Legyetek kibaszott büszkék magatokra!
– Büszkék erre a káoszra? – kérdezte Aaron fáradtan és bosszúsan. – Lemostak minket!
– Én csak örülök, hogy vége – felelte Nicky. – Olyan állati félelmetesek!
– Én büszke vagyok – nyilatkozta Allison, amire egy meglepett pillantás volt a válasz Nickytől, és egy félmosoly Wymacktől. Allison lenézően méregette Aaront – ettől Seth halála óta most először emlékeztetett önmagára.
– Neked csak a második évadod ez velük, nem várom el, hogy megértsd, mit jelent ez a meccs.
Dan bólintott.
– Allisonnak igaza van. Szar veszteni, de nem volt teljes csőd. Tavaly egy nyamvadt pontot se szereztünk volna ellenük. Eddig sose voltunk még ilyen erősek, mint most, és ennél már csak jobbak leszünk! Kevin is megmondta: mikor az elődöntőben újra szembenézünk velük, kénytelenek lesznek visszavenni az arcukból.
– Így van – helyeselt Wymack. – Kevin, Neil?
– 42 kilométer? – tippelt Neil.
– Van egy jobb ötletem! Jövő héttől végre mindenki visszakerül a rendes posztjára. Ha ti ketten végig tudtok futni egy teljes meccset az Edgar Allan ellen, akkor kész vagytok, hogy egyedül folytassátok az évad további részét. A többieknek köszönjük a türelmet és az együttműködést, amivel Kevin és Neil összeszokását támogatták. Főleg Renee – te különösen jól kezelted a kihívást. Üdv újra a kapuban!
Renee szemérmes válaszát elnyomta Dan hangos kiáltása. Matt megölelte Renee-t, közben pedig Allison vállon veregette a lányt, hogy kifejezze csöndes, de szilárd támogatását. Neil kétkedett benne, hogy ők ketten Kevinnel nem fognak majd csalódást okozni az elkövetkezendő hetekben, de hát mégse támaszkodhatott örökké a csapattársaira. Elég elcseszett beosztással tolták eddig az évadot. Kevin és Neil egyre hosszabb és hosszabb időszakot játszott minden alkalommal, hogy felkészüljenek a mai meccsre. Itt volt az ideje, hogya csapat visszakapja a védőit.
– Hétfő reggel megbeszéljük a részleteket – mondta Wymack. – Itt találkozunk, nem az edzőteremben. Dan és Kevin, ti nyertétek meg ma a sajtót. A többieknek pofa be, és húzzatok fürödni, hogy minél előbb lerészegedhessünk! Minden fontos dolgot vigyetek magatokkal ma haza. Holnap jön a takarító személyzet, hogy eltüntessék a Hollók szagát is a pályáról. Húzzatok bele, vár a pia!
A Rókák kimerültek voltak, minden tagjuk fájt, és kicsit csalódottak voltak a vereségük miatt, de mégis úgy hagyták el a stadiont, mintha nyertek volna.
Neked hogy tetszett a meccs? Erre az eredményre számítottál? Írd meg kommentben!
Tényleg nagyon hamar érkezik a következő fejezet - ugyanis már kész, csak egy utolsó átolvasást igényel :)
Tényleg nagyon hamar érkezik a következő fejezet - ugyanis már kész, csak egy utolsó átolvasást igényel :)
